Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-09 / 57. (3388.) szám

IWHl III li . 1964 március 9. pontét it/jív •: 7j-.xaaam A miniszterelnök fapia beielenti Mussolini és Benes közeli találkozását A csehszlovák külpolitika kénytelen elhagyni eddigi szocialista orientációját Prága, március 8. A csehszlovák külpolitika vezetésében az utolsó időben érdekes változás tünetei mutatkoznak. A prágai külpolitika egész az utolsó időkig határozottan szocialista össze­köttetésekre helyezett súlyt. Az utóbbi francia- országi és ausztriai események — melyek a szo­cializmus világpolitikai befolyását letörték — azt eredményezték, hogy a prágai külpolitika irányításában és módszereiben mindinkább ér­vényre jut a cseh polgári pártok konzervatí­vabb befolyása. Ez az uj orientáció mutatkozott meg először Ausztriával szemben. A szocialista lapok, amelyek a bécsi forradalom napjaiban valósággal uszítottak a DoÜfuss-rendszer ellen, a hivatalos külpolitika irányváltozásával pár­huzamosan kénytelenek voltak megállapítani, hogy a külpolitika nem épülhet érzelmi mozza­natokra s a Dollfuss-rezsimmel való korrekt kapcsolatok kiépítése mellett foglaltak állást. A szocialistákat most más irányban is súlyos ve­reség éri. A polgári pártod, elsősorban az ag­rárpárt nyomására egészen uj ffurzus indult meg olasz viszonylatban is. Eddig a szocialista körök miatt nem tudott Olaszországgal olyan Jégkör kialakulni, mely a fasiszta kormányt kö­zelebb hozhatta volna a csehszlovák politikához, most azonban Benes kurzust' változtatott s mint a miniszterelnök lapja jelenti, már a közeli hetekben várhatók a Mussolinival való „igen fontos“ tárgyalásai. A Vecer különben igy je­Pofozkodtak a skupstina folyosóján Belgrád, március 8. Tegnap este a szkupsti- na folyosóján heves összes zólalkozás után Zebrer Antal képviselő felpofozta Pavlics Ala­jos szlovén papképviselőt. Zehrer azért adott ily vehemensen kifejezést rosszalásának, mert Pavlics az ülés folyamán kifogásolta a kor­mánynak Szlovéniában követett vasúti és köz­lekedésügyi politikáját. A pofozkodó képvise­lőket társaik választották széjjel. lenti be az érdekes eseményt: „A csehszlovák­olasz tárgyalások kérdése igen fontos stádium­ba kerül. Diplomáciai körökből arról értesülünk, hogy Olaszország kedvező magatartást tanúsít a csehszlovák külpolitika eme fordulatával szemben. A Csehszlovákia és Olaszország közti tárgyalásokból mindkét államra nézve aktívu­mot várnak^. A lap jelentése végén elitéli a szocialista int- ri^aKat, amelyek eddig útjában állottak ennek a közeledésnek. A tárgyalások meglesznek, — írja a lap, — akármennyire is nehezére esnék az egyes baloldali köröknek. Egyes hírek szerint az agrárpárt külpolitikai befolyásának hirtelen erősödése Krofta előtérbe nyomulását fogja magával hozni. Gazdag uj széntelepet tártak föl Magyarországon Tata, március 8. Az ismert felsőgalai szén- vidéken a napokban újabb aknát tártak fel, amelyben vastag szénrétegre bukkantak. A szén elsőrendű minőségű s olyan bőséges mennyiségben található, hogy nagyban növeli a magyar nemzeti vagyont. A szénbánya egyik vezető-igazigai ja kijelentette, hogy az uj akna feltárásával Magyarország szénter­melése legalább száz esztendeig biztosítva van. Romániában a külföldi alkalmazot­takkal együtt a zsidó és kisebbségi B u k a rest, március 8. Romániában külön miniszteri bizottság működik, amelynek feladata, hogy a romániai vállalatokat az ide­gen alkalmazottaktól „megtisztítsa". A bizott­ság véleménye szerint a mozgalom befejezése után legalább húszezer állás üresedik meg Románia területén a közel jövőben. A bizott­ság már megkezdte munkáját és három kate­góriába sorozza azokat, akiknek alkalmazása nem kívánatos. A három kategória a követ­kező: 1. román állampolgárságú zsidó alkal­mazottak, 2. román állampolgárságú egyéb kisebbségi alkalmazottak, végűi 3. idegen állampolgárságú alkalmazottak. A Lupta című lap értesülése szerint a regáti zsidókat nem fogják idegenekként kezelni. A bizottság va­lamennyi állami hivatalt és minden magán- vállalatot megvizsgál. A magánvállalatoknál legfeljebb 15 százaléknyi aránysziámiban sza­bad külföldit alkalmazni. Az arányszám szigo­rú betartására külön miniszteri bizottság fog majd felügyelni. A bizottság rendelkezései ellen vétőket az uj törvény hathónapi elzárás­sal bünteti. A szlovák néppárt tárgyalásai Prága, március 8. A koalíciós pártok veze­tői ma is folytatták megbeszéléseiket a Hlinka-párt vezetőtagijaival. A tárgyalások azonban ma is csak tájékoztató jellegűek voltak s a Hlinka-párt kormánybajufásának ügyét nem vitték előbbre. A kérdés megoldá­sa valószínűleg több hónapra elhúzódik. A Hlinka-párt mai álláspontja az, hogy a válasz­tások előtt számára nagyon kockázatos volna a kormányba lépés s ezért a választásnak a nyár elején való kiírását szorgalmazza. A gatad rendőrség nagy kémszervezet nyomóra bukkant Bukarest, március 8. A gálád rendőrség nagy­arányú kémszervezet nyomára jutott. Bizalma® ér­tesítés alapján a rendőrség házkutatást tartott egy Panaidescu Elica nevű asszony lakásán s ott több zsákba varrva rengeteg angol, német és orosz nyelvű tiltott röpiratokat talált. Panaidescut előállították a rendőrségre, ahol hosz* szabb kihallgatásnak vetették alá. Az asszony azzal védekezett, hogy a röpiratokat Francesou Piti ne­vű barátnőjétől^ egy özvegyasszonytól kapta. A rendőrség detektivjei itt is házkutatást tartottak, amely meglepő eredménnyel járt. Francescu Piti lakásán egy teljesen fels®erelt Morse-távirógépet, rengeteg ka­tonai természetű fényképet s nagymennyiségű katonai térképet találtak. Az asszony azt mondotta, hogy tizenhárom évvel ezelőtt elhalt katona férje után maradtak meg a talált dolgok. Ezzel szemben megállapították, hogy a Morse-táviró teljesen kifogástalanul működik, sőt még nemrégiben használatban is volt. A két asszonyt letartóztatták. A rendőrségnek as a feltevése, hogy a letartóztatottak tagjai egy messze szétágazó kémszervezetnek, amely Oroszország javára dol­gozik. Társaik után most nyomoznak. — A kassai Pasteur-intézctből hazaengedték a megfigyelés alá vett ötvennégy gztrecsnói embert Kassáról jelentik: Két héttel ezelőtt beszámoltunk arról, hogy a Zsolna melletti Sztreeenó községiből ötvennégy embert szállítottak be a kassai Pasteur- Intézetbe megfigyelés végett. A beszállított embe­rek ekezelése & megfigyelése vélet ért, ezért tegnap hazabocsátották őket. — A nagykaposi járásom* utasítására viszont beszállították a Pasteur-intézet- be Szabó Jóísef csicseri vasutast a feleségével & három gyermekével együtt, mert az a gyanú merült fel, hogy veszett kutya marta meg őket. KSa8HBB3BSSSBi Más&dik tOSfdás Regén# Ida: fedik datdwiH Ez majdnem igaz volt. Egészséges volt, már amennyire az olyan emiber lelhet, aki éppen a lényeges dolgokban hanyagolja el az egész­ségét. A szervezete kifogástalan, lezuhaná­sának és a fogságának testi következménveit már régem kiheverte. De idegileg nagyon rósz szül állt. Keveset aludt. Senkit sem szeretett, kivéve az anyját, de ez a szeretet valahogy nem volt elég ahhoz, hogy erőt vegyen magán. Most kinos zavarral kérdezte: — És Deiight? ... — Sétálni ment — igyekezett könnyedén felelni Mrs. Lorrimer. — Jól aludt, aztán együtt reggeliztünk. Nagyon hiányoztál ne­künk. — Kivám engem látni? — kérdezte Travers és elpirult. — Hát természetes, hogy látni kíván! A.-- a tegnapi események meglehetősen felizgat­ták ... kicsit fél tőled, Travers. Ezt le kell majd győznöd és vissza kell szerezned a ba­rátságát. — Én is félek tőle — felelt a férfi kese­rűen. — Mikor megláttam ott a szobádban, anyám, te nem tudhatod, mit éreztem. Mintha szörnyű, össze roppan tó súly lehullott volna a szivemről, mintha sötét szobáiban hirtelen fel­tárulnak az ablakok és arany ömlik be raj­tuk. Mikor láttam, hogy megrémül, persze, nem tudtam megérteni és lehetetlenül visel­kedtem. Mailhews megmagyarázta az ő lelki­állapotát és most már én is értem . •. halott­nak tartott, sok idő telt el azóta, el is felej­tett valószínűleg. Értem, De most... néha úgy érzem, hogy egy pillanatig se tudok vár­ni, látnom kell őt, máskor meg azt hiszem, hogy soha ez életben neon akarom többé látni. (22) — Ne beszélj csacsisó gokat — mondta Mrs. Lorrimer szokatlan élességgel. — Befejezett tények előtt állasz, melyeket tulajdonképpen te hívtál életre. Szembe kell nézned velük, ő ... Deiight... rendkívül bájos. Ez alatt a rövid idő alatt őszintén megszerettem. Azért tisztában vagyok vele, hogy a helyzet vala­mennyiünk számára kényes és nehéz. Az éle­tet mégsem tudod ott folytatni, ahol évekkel ezelőtt abba hagytad. Lor r iim er közbevágott: — Legalább is ő nem tudja ott folytatni­— Hát akkor ő nem tudja. Ha őszinte akarsz lenni önmagadhoz, nem is veheted tőle rossz néven. Te nem vagy már az a fiú, akit ő an­nak idején, Londonban megismert Ezt be kell vallanod, — Bevallom. Az a fiú meghalt — mondta fáradtan a férfi. — Ha... ha biztosan tudod, hogy látná akar. akkor majd hivass le. — Miért nem mégy ki és keresed meg? — ajánlotta közönyös kérdés formájában az anya és kétségbeesve próbálta elrejteni hang­jának ideges remegését. — Lent lesz valahol a kertben. — Jó, lemegyék... Az anya odahajolt hozzá és megcsókolta.-- Tudom, hogy borzasztó nehéz, Travers.., mondta halkan. Mikor egyedül maradt, Lorrimer fölvette a felöltőjét és a sapkáját. Lassan, húzódozva in­dult el. Szive a torkában dobogott. Visszaem­lékezett az elmúlt hosszú évek minden kínló­dására. a lány köré szövött álmokra, a rette­netes veszteség érzésének gyötrelmére és a keserves fejtörésre óráikon át: — hová lett a lány?... Él-e még vagy — vagy lehetsé­ges-e, hogy meghalt? Szereti őt még, vagy el­felejtette? ... Ahogy az anyja is mondta, a lány, akivel ezen a napos, aranyos reggelen szemben áll majd, teljesen idegen lett számára. Pedig — pedig a felesége! Néha sétálgatott azelőtt is, ha gondolatainak terhe úgy rásulyosodott, hogy már elviselhe­tetlenné vált. Ilyenkor szórakozottan sétára indult — a gyermekkora óta ismerős, szép park utjain — néha egyedül, néha az édes­anyjával. De nem is látta a környező tájét. Annak idején naigyon betegen tért haza és sokáig nem mozdulhatott a szobából. Később se járt ki szívesen. Hirtelen eszébe jutott a kutyája, amelyet valaha régen, nagyon sze­retett. Távolléte alatt a kölyökkutyából fel­nőtt, öreg kutya lett, de mégis megőrizte tá­voli ;gazdájának emlékét és, mikor visszaté­rése után, az első séta alkalmával meglátta, ujjongó ugatással nyargalt hozzá. De az ő meg­kínzott idegei nem bírták elviselni ezt a za­jos betörést a csönd és a magány néma biro­dalmába és rémülten hátrált az állat elől. Még ma is magán érzi. a kutya szemét, a pillan­tást, mit az állat vetett rá, mikor elkullogott. Reddienek hívták, azóta már régen kinrnlt. Uj kutyák laknak a kutyaólban, melyet mesz- szire helyeztek a háztól, hogy barátságos csa- holásuk meg ne zavarja a nyugalmát. Gyűlölte magát ezért, de nem tudott segí­teni rajta. És most a kutya ólaknál találta meg a lányt. Mikor Mary Lón az erdő zöldes-barna homá­lyából kiérkezett és kábnltau állt meg a ra­gyogó napsütésbén. meglátta a kutyák beke­rített területét. Féltucat állat szaladgált a fiivön — egy vizsla, két skél terrier, egy selyemszőrü agár és két. farkaskutya, még kölyök mind a kettő. Mary Lou megáit és odahajolt a drótkerítés­hez. Hízelkedve ezólongatta az állatokat és barátságánák barátság volt a jutalma. Hama­rosan hideg orrok nyomultak ld a kerítésen, hogy megszagolgassák a kezét. Meg kéne ta­lálni a gondozójukat, gondolta Mary Lou és ^ megkérni, engedje meg, hogy valamelyiket sétára vigye. Nagyon szerette a kutyákat és valaha régen 5 maga is boldog ebtulajdonos volt. Lépéseket hallott a háta mögött és azt hit­te. hogy a kertész közeledik, akivel az imént megbarátkozott, vágj- pedig a kutyák gondo­zója. — Olyan kedvesek! — kiáltott fel. — Nem lehetne kicsit kiereszteni őket? Szeretnek be­szélgetni velük. — Mind a magáé — felelt -egy nyugodt hang. — Válassza közülük, amelyiket akarja. Mary Lou a szélvész sebességével fordult •meg és jobban játszotta a szerepét, mint ahogy ő maga is hitte volna, mert a vér hirtelen ki­szaladt az arcából, de aztán rögtön elöntötte a pir még a nyakát és pici füleinek hegyét is. — Jaj, de megijesztett! — Ez volt az első szó, amit a férfinek mondani tudott. Lorrimer közelebb jött és valahogy még egy mosolyt is sikerült kiültetnie az arcára. — Nem akartam. És remélem, most ijesz­tettem meg utoljára. Bocsásson meg nekem... a tegnapiak miatt •.. — Nincs mit... — mondta halkan Mary Lou. — Én épp úgy hibás voltam, mint maga. A hangja más volt, mint ahogy a férfi em­lékezett rá. Halkabb és mélyebb volt és egy kicsit, de nagyon elbűvölően, fátyolos. Hiába, az emlékezet néha furcsa játékot üz velünk. Hiszen annyi idő múlt el azóta! A férfi a magas drótkerítésnek támaszko­dott és vékony botjával ütőgette a gyér fü­vet. — Ne beszéljünk most róla — mondta. — Csak szeretném, ha tudná, hogy én... meg­értem. Megértem a. • • tartózkodását és a meg1- döbben ést, amit megjelenésem okozott. Ha... ha az elmúlt évek alatt talán gondolt is rám, nyilván nem olyannak látott, ahogy most hir­telen megjelentem. Határozzuk el, hogy est most elfelejtjük, legalább egy időre. Én nem formálok magáihoz jogot. Deiight És nem ké­rek semmit. csak a bizalmát és. ha lehet, a barátságát (Folytatjuk.) 2

Next

/
Thumbnails
Contents