Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-08 / 56. (3387.) szám

1934 március 8, osilförfíSfc Lenin és Pola Negri szerelmi regénye Egy lilmszinésznő fantasztikus emlékiratai férfiakról és szerelmekről Gén!, március hó. A genfi irodalmi életnek néhány nap óta nagy szenzációja van. Termé­szetesen, nem irodalmi szenzációról van szó. Rousseau városában nőm uj Rousseauről bő­széinek, hanem egy történelmi pletykáról, ame­lyet ezúttal ismét az asszonyi indiszkréció rob­bantott ki. Már megint beleszólt a történelem­be egy színésznő, mondaná Bemard Shaw, alki a híres Jerrivel va ló leve zésével kapcsolatiban azt irta, hogy nemcsak szegényebb és unalmasabb, de meg­bízhatatlanabb is lenne a töríéneiemirás, leg­alább is, ami az emberi színeit illeti —- ha az asszonyok disz^rétebbek lennének és azok a férfiak, akik a történelem színpadán szerepelnek, nem éreznének valami oltihatatlan vonzalmat a rivaldák fényében ágáló színész­nők iránt. Van valami igazság abban, hogy ha ugyanazok a képességek, amelyekkel a férfiak a történelmet csinálják, egy asszonyba szo­rulnak, akkor rendszerint nagy színésznőt csi­nálnak belőle. Ki tudja, mi lett volna például Pola Negri'ből, —- ha nem asszonynak szüle­tik? A valamikor világhírű tragika ugyanisí mélábusan erről elmélkedik memoárjaiban, I amelyek most hagyták el a sajtót és Géni va­lamennyi könyvesboltjának kirakatában látha­tóik. Pola Negri valamikor, nem is olyan ré­gen. még nem gondolt arra., hogy aránylag igen rövid utat fog bejárni, amíg eljut a me­moár írás végállomásához. Amikor Reinhardt első. filmjében, a Sumurunbán feltűnt, az élet színpadának első asszonya volt. Fiatal, excent­rikus, szép — és lábai előtt hevert a szó leg- dusabb értelmében az életnek minden szépsé­ge és gazdagsága. Pola Negri volt az első csillag azon az égbol­ton, amelyen ma Greta Garbó, Mar lene Diet- ricb és a többi mozicsillagok ragyognak. Utolsó úgynevezett nagy filmje, amelyben Drá­ga Masinának, a meggyilkolt szerb királyné­nak szerepét alakítja, csúnyán megbukott és vele együtt visszavonhatatlanul megbukott a nagy tragika is. Kiderült róla, hogy egy le­tűnt világ kellék tárához tartozik: szépsége, játékstílusa, szenved él yessége a múlté. A névtelen orosz emigráns és a névtelen orosz énekesnő Az öregedő tragika leül az Íróasztala mellé és megpróbálja az emlékeken keresztül vissza­idézni a ragyogó múltat, a várakozásteli ifjú­ság izzó perceit és a beteljesülés nagyszerű extázisát. Érthető tehát, ha Pola Negri emlékiratain ak? mint mindén eh­hez hasonló műnek középpontjában a szere­lem áll. Pola Negri memoárjában számtalan igen érde­kes részlet akad. vannak közöttük olyanok is, amelyek nemcsak a mozirajongók érdeklődé­sét keltik fel, hanem olyanokét is, akik szeret­nek komorabb bálványokra esküdni. Például minden bizonnyal legérdekesebb részlete en­nek a könyvnek az ,amelyben a világhírű színésznő elmeséli szerelmi kapcsolatait Le­ninnél. Pola Negri megírja, hogy a szovjet megala­pítójával Géniben ismerkedett meg, amikor a forradalmi népvezér, mint szegény emigráns egy kis genfi penzióban tengette életét, a ké­sőbbi nagy színésznő pedig még csak tehetsé­gét hordozta magában, de revét bizony még kevesen ismerték. Genf egyik híres magyar vendéglőjében ismerkedtek meg, a vendéglő ma is egyik nevezetessége a Népszövetség vá­rosának és ma is rengeteg neves politikus és újságíró keresi fel a Quai Wilsonon levő étter­met. Az eset érdekességéhez tartozik, hogy Pola Negri könyvének megjelenése után a ven­déglő tulajdonosa sietett megcáfolni néhány fantasztikus eseményt, amit a nagy színésznő a Leninnel való megismerkedése köriilményei- yel kapcsolatban szükségesnek látott megírni. Éhhalál Genf egyik legelőkelőbb vendéglőjében A nagy színésznő akkoriban a magyar ven­déglőben énekelt oigányzene-kiséret mellett. „Egyik este, írja Pola Negri, amikor éppen befejeztem az énekszámot, felpattant az ajtó és égy tizennyolcéves fiatalember szédült be a ragyogóan kivilágított terembe. A fiatal­ember, aki ócska, kopottas kabátot viselt, as ajtó közelében álló székre rogyott, arca halotte sápadt volt, vonásai feldúltak s csak ragyogó, kék szemei világítottak ki szinte félelmesen a holtsápadt csontos arcból. A pincér egy csésze kávét adott a szeren­csétlennek, aki ajkaihoz emelte a csészét. Ebben a pillanatban azonban összecsuk lőtt és lezuhant a padlóra. Az étterem vendégei kő­vé meredve nézték a megrázó jelenetet és senki se tudta, hogy mitévő legyen. Végre felállt egy ember, aki egész este szakadatla­nul irt, oda'épett a földön élettelenül fék vő fiatalemberhez, föléje hajolt, hosszasan vizsgál­ta, végre félegyenesedéit és nyugodt, halk hangon kijelentette: — Nem lehet rajta segíteni, már késő ... Irtózatos hatással volt rám ez a jelenet. Le­roskadtam a székre és éreztem, hogy szemeim­ből folynak a könnyek. Ekkor a. különös ide­gem. odalépett hozzám, leült a mellettem lévő székre és oroszul a következőket mondta ne­kem: —- Ne sírjon, nincs mit sajnálni rajta. A ha­lál sokszor kegyelmesebb hozzánk, mint az élet. Ez a szerencsétlen éhen pusztult... Pola Negri azzal fejezd he a memoárjának ezt a megható, de erősen valószínűtlen fejeze­tét, hogy a különös viselkedésű orosz ember Lenin volt. Lenin álma a szeretemről Pola Negri a következő fejezetben hosszan foglalkozik Lenin alakjával, helyesebben az­zal a különös szerelemmel és jóakarattal, ami­vel a szovjet vezére a művésznő iránt viselte­tett. Ebben a fejezetben azt igyekszik Pola Negri mindenáron bebizonyítani, hogy Lenin halálosan szerelmes volt belé csak Le­nin lényéhez hozzá tartozott a lemondás. Ebben a regényes, sőt túlságosan regényes fe- ] jezetben gyakran mondja a Pola Negri általi -j megrajzolt- és egy amerikai filmszüzsé alakjára j igen élénlken emlékeztető Lenin: —- A mi irtaink elválnak, kis Pola Negri, ma- ' gáiból még nagy művésznő lesz és meg fogja ismerni a dicsőséget és a gazdagságot... Lenin soha rém hozakodott elő szerelmével, —- írja Pola Negri, — tudott uralkodni érzé­sein. Csupán egyetlen egyszer mondta Bel & szolgálatot ez az önuralom. Az utazásom nap. ján. Amikor elhagytam Géniét, Lenin kíkjsért az állomásra, hosszan szo­rongatta bucSuzásnál a kezem és csak eny- nyit mondott: —• Maga mindig csak álom marad az én számomra, álom, amelyet el kell felejte­nem ... A könyvben más, a politika és irodalom ér­dekes alakjai is szerephez jutnak, s úgyszól­ván valamennyien hasonló, nagyonis regényes beállításban. A könyv iránt máris igen>- ragy az érdeklődés és valószínű, hogy ha „dicső­séggel” nem is, de a „gazdagsággal” megismer­teti „a kis Pola Negrit”. Kamerlingh One sí —272*34 €, Keesoms “272*45, Haas, Kramers és Wiesmas “273*075 Három holland tudós döntő rohama az abszolút nulla ellen 0*005 foknyira a kozmikus hidegtől ö A „hőhatált66 készítik elő a hideg fantasztikus leydeni templomában Leyden, március elején. (A P. M. H. munka­társát ól.) Ennek a történelmi nevezetességű, ódon városnak a falai között a természettudo­mány egy izgalmas rejtélyét feszegetik a tu­dósok. El akarják érni az elképzelhető legala­csonyabb hőfokot, a világűr hidegét, amelyben nemcsak min­den élő, hanem az élettelen anyag is meghal. Látni akarják, hogyan hal inég és mivé lesz halála után. Soha emberi szem még nem látott anyagot —273.16 Celsius fok hőmérsékleten, ami a tudomány megállapítása szerint az elképzelhető legnagyobb hideg a világegyetemben. Ez a hőmérsékletek abszo­lút nulla-pontja, ami után nincsen semmi. A földi természet neon ismer ehhez közelálló hő­fokot seni. A világhírű leydeni hideg laborató­riumban most ennek a halálos, kozmikus hi­degnek a titkait ostromolják. Amikor a molekulák megbékélnek Hiányosan öltözött ember nem bírja sokáig a fagypont körüli, vagy annál csak kevéssé alacsonyabb hőmérsékletét. -—20 Celsius fokon alul pedig feltétlenül megfagy. Igaz, hogy van­nak állatok, amelyék baj nélkül viselnek el en­nél nagyobb hidegeket is, de — primitív élő­lényektől eltekintve — — —60 foktól —80 fokig körülbelül az élet alsó hömérséklethatára. Ezen alul minden magas abbrendü szervezetnek el kell pusztulnia, mert a sejtek belsejéből ki- fagy a víz és szétronesoilja a protoplazma fi­nom szerkezetét. Az anyagok 'belsejében azonban még ebben a dermesztő hidegben is élénk a nyüzsgés-for­gás. Mert az élettelen testek is — élnek. Az anyagok élete: legapróbb részecskéik, a molekuláik szakadatlan mozgása. Pihenés nélkül éviekéinek, rezegnek, folytono­san egymásnak ütődve, vissza-visszapat t-anva, egymást kölcsönösen eltaszitva, elképzelheted 'lenül piriayó távolságokon át cikáznak ide- oda, mint holmi dobozba zárt zsongó méhraj. Az a darab kő, vas, vagy akármilyen más tárgy, amit kezünkbe veszünk, csak látszólag merev, mozdulatlan, holt tömeg. Valójában mi- riád láthatatlan, részecske türelmetlen, vtóán- keló mozgásából, forgatagából áll. Ezt a mozgást érzékeljük hő alakjában. Miméi élénkebben rezegnek a molekulák, annál melegebb a test. Minél le jobb szál a környezet­nek s magának a testnek hőmérséklete, annál renyhébben, kedvetlennébbül mozognak az ap­ró részecskék, mert egyre több hőenergiát ve­szítenek. Erőszakos utón, erős nyomással és hűtéssel, mesterségesen ie fékezhetjük mozgá­sukat. Ezen alapszik a gőzök és gázok cseppfolyó­st tása és azok az eljárások, amelyekké! a leydeni in­tézetben a gázókat folyósítják, hogy alacsony hőmérsékletet állítsanak élő. Száz fokon felül a víz részecskéi olyan élén­ken rezegnek s akkora erővel taszítják agg­mást, hogy nem tudnak együtt maradni és a víz gőz alakjában terjeng a térben. Amint azonban száz fok alá eülyed a higanyoszlop, a molekulák taszitóereje gyöngül, jobban együttmaradnak s a víz folyadékká kondenzá- lódálk. Valamit még most is megtartottak moz­gásukból, hanem ha a hőmérséklet zérusra csökken, a vizmolekulák úgyszólván mozdulat­lan tömeggé dermednek. így keletkezik a jég. Nem minden anyag adja be azonban ilyen könnyen a derekát. A levegő molekulái például olyan heves háborúskodásban vannak egymás­sal, hogy —190 fokra kell lehűl énünk őket, míg megbékélnek. Rendes nyomás mellett ezer a hőfokon sűrűsödik a levegő folyadékká. Amikor a gáz hóvá változik Minél alacsonyabb a folyós gáz forráspontja, annál nagyobb hideg keletkezik folyatásakor. A meggyszinben izzó réklámcSövek tölteléke, a neongáz forráspontja például —246, a hidro­géné meg éppenséggel —232.8 fok. Ha pedig —264 fokra hütjük, szilárd habbá fagy. Ezen a képtelenül alacsony hőfokon a levegő is szilárd, hónemfi anyaggá kristá­lyosodik. A tudósok meglepő kisrletsket végeznek kom­presszoraik és szivattyúik között, mélyekben földöntúli hideg dermeszti halálra a gázok mo­lekuláit. Sok anyag természete különös válto­zásokon megy át ebiben a hidegben. Érdekés, hogy ezekben a kísérletekben leg­többször nem a viz fagyáspontjától számítják a hőmérsékletet, hanem az abszolút nullátok­tól kezdve és ezt Kelvin lord (William Thom­son) múlt századbeli híres angol természettu­dós tiszeteletére Kelvin (K) fokban fejezik M- Eszeriút a folyós levegő forráspontja ebben a mértékegységben 83.16 K, a szilárd hidrogén 9 K ©feb. Vagyis ez annyit jelent, hogy a szi­lárd faidorgén hőfoka már csak kilenc fokkal van az albezolnt nullapont felett. Roham a kozmikus hideg ellen A kutatók azonban nem érték be ennyivel. Tovább folyt a rohám a kozmikus hideg ellen. Kamerlingh Onnes holland fizikus Leydenben még a század elején folyósította a héliumot, mely legtovább dacolt az iiyfajta kísérletek­kel. Ezzel mintegy —269 C fokig, vagyis 4 Kelvin főikig jutott. Később pedig, roppant ■költséggel tökéletesítvén laboratóriumát, a hő­mérsékletet 0.82 K fokra, nyomta le. E®t a re­kordot. tanítványa"és utóda, Kéeson tanár 1932-ben 0.71 K fokra javí­totta. —272.45 fok! Alig háromnegyed fok választod ta el most már attól a ponttól, amelyen túl nincs többé hő és nincs értelme semmiféle hő- mérésnek. Elvész az elektromos ellenállás A kutatás egyre újabb és meglepőbb tüne- hiényeket fedezett fel a folyékony gázok ret­tenetes hidegében. Fémek, ha ilyen hőfokra hü- töttéfe őket* lűrtetóa elvesztették elektromos etIenáHá®ti*at s a rendesnél sokkal jobb vezetőivé váltak á villamos áramnak. A tudomány ezt a különös „szupravezetőd” állapotot azzal magyarázza, hogy az alacsony hőmérséklet annyira meg* dermesztetté a molekulákat, hogy azok szó-, rosao, szinte már teljesen mozdulatlanul öez~ szetapadnak és csaknem akadálytalanul enge­dik át magukon a villamos áramot.. Ha folyé­kony héliumba mártott őlemgyürűben áramot- gerjesztenek, az áram órákig gyengitetlenűá kering tovább, anélkül, hogy a gyűrű újabb áramlökést kapna. Mérnökök máris arra gom- dóinak, hogy ezt a jelenséget távvezetékek ké- __ szitésénél gyakorlatilag is kiaknázzák. Borzalmas nehézségek i­Keeson professzor 0.71 fokig eljutott. Innen j aztán rohamosan növekvő nehézségekkel kel- • lett küzdeniök a kutatóknak, hogy tovább jut- hassanak. Míg azelőtt fokonként ugrottak le- felé a hőmérséklet létráján, most tized- és századfokonként kellett, borzasztó küzdelem árán, kicsikarni a haladást. A feltornyosuló akadályok úgy hatnak, mint­ha a természet kétségbeesetten tiltakoznék az ember előnyomulása ellen, mintha borzadna az abszolút nullaponttól, mely az anyag höhaJálát jelenti. Mert ezen a hőmérsékleten nincs többé molekulamozgás és az anyagban lappangó me­legnek utolsó szikrája is eltűnik. Szinte leküzdhetetlen akadályt jelentett, hogy nem ismerünk a héliumnál alacsonyabb forráspontja gázt, amelynek cseppfolyósitásá- vaí még nagyobb 'hideget áJllithatnánk elő. Pe­dig itt, a hőhalál kapuja előtt, már Század- és ezredfokos különbség is kiszámít­hatatlan meglepetést hozhat. Most azután az intézet három búvára: De Haas, Kramers és Wiersma tanárók ravasz módon kerülték meg a. természet védekező j hadállásait. A kísérleti anyagot folyékony hé- j liumba mártva, erős elektromágnes hatásának tették ki. A mágnesezzenek olyan hatása- volt a molekulákra, ami a hőmérséklet további zu- } hanáeával járt s igy eljutottak egészen —273.075 fokig. Ez már csak 0.085 fokkal magasabb az abszo- lut nullapontnál! Mi következik most? Ezt egyelőre maguk a kutatók sem sejtik. Talán semmi, de meglepő, sőt döbbenetes fordulatokat is eredményezhet az utolsó ezredfokért vívott küzdelem. Lehet, hogy a moiekul-mozgás teljes elhalása, az anyag életének megszűnése az anyag tulajdonságainak nem sejtett meg­változását eredményezheti. Lehet, hogy az atomok, ebben a minden életet és mozgást tagadó hidegben olyan közel nyo­mulnak egymáshoz, hogy az elektronok egyik atomból a másikba ugranak át, ami újszerű változásokat és jelenségeket idézhet elő. S kfi tudja, ml jön a „höhalál” után? A tudományos világ feszült figyelemmel for­dul a hideg e fantasztikus temploma felé, ahol merész agyvelőik a teremtés ősi titkainak ka- pult döngetik, 6

Next

/
Thumbnails
Contents