Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-01 / 50. (3381.) szám

8 Társadalmi Élet EPILÓGUS A farsang1] idényben egymást követték a külön­böző raulateáigckk, műkedvelő előadások, hangver­senyek etb. RoSe-z Szokás egyrészt, másrészt azon­ban talán kötelessége a diletiáne produkciók kxi- kikusának. hűen ée kitartóan ragaszkodni ama bi­zonyos -közmondáshoz, mely latimiuj Így kezdődik: de morttui-s, — elleniben szabad magyar fordításban igy hangzik: .műkedvelőkről jót — avagy semmit. Más lapra tartozik azután az, hogy vájjon helyes-e á sok jószándéku, de néha teljese éggel járatlan, Ügyetlen ée tehetségtelen dillettánsban az Önkriti­kát nyomtalanul kiirtani, ugyanakkor pedig az illetők önbecsülését lobogó lánggal túlhevítőm. Ez ugyanis afféle művészi szempont volna! Sajnos, manapság többnyire- csak a-z a fontos, hogy anya­gi hasznot hajtsanak a sűrűn működő műkedve­lőé köd-ésé-k — mondván — a nemes cél bármely eszközt szentesit. Nem szándékunk a dilettáns műkedvelők ber­keiben a purifikátor hálátlan szerepére vállalkoz­ni. Sőt. Minden hálát és elismerést megérdemelnek azok. akik a nemes cél érdekében igyekezetüket, akarásukat ée szives készségüket sorompóiba állít­ják. De éppen ezek a megalkuvó szempontok késztetnék arra, hogy az alábbiakban beszámol­junk egy olyan előadásról is, ahol a kritikusnak nincs szüksége pénnáját az elnéző jóindulat rózea- izin/tt tintájába mártani. A lévai Keresztény Munkás Egylet, immár tizén* négyszer adta élő saját- helyiségében Erdélyi Mi­hály nagysikerű viigjátékát, a: „Zsindelyezik a ka­szárnya. tetejét*'. Hallottuk, egész télen beszéltek a darab sikeréről. Magunkban enyhe elnézéssel fogadtuk a. híreket, meg lévén győződve, hogy erős túlzás hevíti az elragadtabottak keblét. De mikor biztos tudomásunkra jutott, hogy egyes ös- fnATŐseiifik külső kényszer nélkül, önszántukból uiegüézték a darabot kétszer, sőt háromszor is, akkor egy busztagu expedíciót szervezve elindul­tunk felféŐeznii a terrá iucoignitát — és nem bán­tuk meg. Ai előadás meglepő jő volt. Gördülékeny, jó tempójú, a laza szétesésnek legkisebb jele nélkül. Mindenki a helyén volt, ki jobb és több, ki keve­sebb tehetséggel, de becsületesen szolgálta az elő­adást és most jön az, amiért e hosszú bevezetés íródott. Szerepeltek vagy buszán a darabban. Mind nem -lehet Sztár, és mind nem. nyújthat ,,kimagasló alakítóit1'. De ötnek a nevét, le kell irnorou megér­demli a Keresztény Munkásegylet kitűnő gárdája, hogy csillagot tegyünk a P. Gábris Béla, 2órád Aladár, Várady Aníuuska, Mészáros Árpád és két csillagot a Balázs Márton neve mellé. Gábris já­tékban és megjelenésben, mozgásban ée fellépésben egyaránt hódító busz árezredese, Zorád szinte hiva­tásos színész all Tjei. a Várady Annus rétivirágil-la- bu üde pa.fasztlány figurája, Mészáros plasztikus huszárőrmestere — mindez élmény számba ment. De Gacsa.j Pest a csikós — Alias Balázs Marci — nöfi, ez a fim a műkedvelő teljesítmény legmaga­sabb fokát érte el. Hangban, mozgásban, tartás­ban és beszédben oly élethü, oly vnlóézimtltlenül jó, műkedvelő létére oly gazdaságosan bánik a szí­nekkel és árnyalatokkal, hogy sehol kisiklás, sehol éemmi túlzás nem rontotta el a szenzációs alakí­tást. A kitűnő együttes 36-án a Városi Színházba, vé­nült be. hol tizenő-öds-zőr adta elő a derűs magyar levegőjű darabot, — ezúttal a munka-nélküliek ja­vára. Muszáj volt a fentieket leírni. Oly jól esik az eseményeket regisztráló tolinak, ha egyszer őszin­tén, máradéktalonul és teljesen „rerard11 nélkül Öléi? éffoét! Pápaszem. ■nR\CaiMAC.kARHlRJjAI* IMÜKMUUa.VWjU 1934 raáraus 1, esütörtBfc. Tojásvalutára rendezkedik be a liptói cserekereskedelem Prága, február 28. A Véé érni Öeské Slovo „Tojásvaluta'* címen az alábbi érdekes cikket közli: — Szlovénokon Liptóban uj módszert talál­tak kj a vevők megnyerésére — Írja a lap. — Kezdeményezője egy dohányárué volt, aki kioszkjára táblát akasztott ki azzal a lölirás­sál, hogy „Tojásért is árulok". Ezzel valóban sok vevőt csábított magához a szomszéd köz­ségekből is. Példáját hamarosan követte szá­mos más kereskedő i», akik elhelyezési piacot szereztek ama tojásmennyiség számára, melyet vásárlóik hoztak össze. A falusiak üdvözlik a kereskedelem uj módját, amely a náluk hiány­zó pénz kikapcsolásával bonyolódik le. Az ős­régi cserekereskedelem ilyenformán újból meg­becsüléshez jutott. A kereskedők is meg van­nak elégedve a helyzettel, mert a falusiaktól kapott tojáson is van keresetük. Ennyit Ír a Ceské Slovo délutáni lapja a lip­tói „tojásvalutáról". Az eset nagyon jellemző a MovenSzkói pénztelenségre. Ewawgawwn i n 'jjw Szlovenszkói pillanatfelvételek Szomorú emberek között A Hpétvári fegyhÁThan — Előkészület a politikai foglyok fogadására — A komáromi fecskefészkek Irta: Kvrecsényi Antal # A zselizj zsidó ifjúság szombaton, március 34n este 8 órai kezdettel rendezi még esökáeoe P úrim-báliját, moly iránt nemcsak Zéelizcn, de a.z eg-éez járáe területén ie nagy érdeklődés nyilvánul meg. — Az árokba zuhant Nagyszombat mellett égy autó. Nagyszombati tudósítónk jelenti: Hétfőn este a Nagyszombat—Farkaahida közti országúton égy személyautó, amelyet Palánek Ferenc nagyszombati soífőr vezetett, az éles kanyarulatban nekifutott a vaskor látnak, azt ál tőr le és az árokba zuhant. Palánek súlyos sérüléseket szenvedett-, a kocsiban ülő Mera- vy soPfőr jelentéktelenül megsérült, a har­madik utas, Hlaváceek cukor gyári tisztviselő pedig sebesülés nélkül úszta meg a szeren­csétlenséget. Az autó teljesen szétzuzódoU. Palánek Ferencet eszméletlen állapotban szál­lították be a kórháziba. — Egy nyolegyermekes özvegyasszony nyerte a francia főnyereményt. Parisból je­lentik: Tegnap este a francia állami osztály- sórsjáték folytatólagos húzásait ejtették meg. A főnyereményt, ötmillió frankot egy nímesi özvegyasszony, nyolc gyermek anyja nyerte. xx Szódabikarbóna gyakori használata a gyomorrainkra ártalmas! Gyomorégést s en­nek gyakori következményét, a gyomorfekélyt a Cigelka-Stephanus forrás vize szünteti meg, mely amellett a szervezetre üdítöleg is hat. Megrendelhető: Oigejka fór ráfivá Halainál, Bar- dejov. Szíovenszkó, február végén. (Kiküldött mun­katársunktól.) A Divina Comedia szavait mor­molja a száj a lipótvári f egy ház komor kapu­jában: „Hagyj fél minden, reménnyel..." A szo­morú épülettömb csendje fájdalmasan markol a látogató szivébe. Az 1660-ban épült lipótvári várat nyolcvan év előtt alakították át börtönné s ebben a közép­kori kőoduban sínylődnek ma is Szíovenszkó rabjai. A modern jogtudomány nagy súlyt he­lyez a börtön ügyre, a legtöbb egyetemen kated­rája van és lvözépeurópa összes államai már a börtöntudósok megállapításainak és előírá­sainak figyelembevételével építették fel fegy- házaikat. Minden kölyökjogász tudja manap, hogy a nemrég még modern csillag-, a kereszt­ét! T-alaku börtöné.pületek is a tuberkulózis me­legágyai. Az egymástól távol álló kis épületek, az úgynevezett pavillon-rendszer, az egyetlen börtöntipius. amely a fegyházat nem teszi a ha­lál szállítójává.. Az igazságügyi kormány pedig ma se gondol arra, hogy modern, egészséges épületet emeljen a szlovenszkói raboknak g a lipótvári középkort megszűnteéée. Sőt az állami fegyházat, — amely öreg kolostorépület ugyan, de magasfekvésü, napos, levegős — kiürítik é6 lakóit Lipótvárra költöztetik át. A lipótvári fegyházban 6zer ember részére van férőhely. Ma hatszáz fegyenc lakja, még pedig kilencven élete fogytáig. A rabok legna­gyobb része visszaeső bűnös. Tisztaság, fegye­lem, katonás rend mindenütt. A fegyház igaz­gatója dr. Érdeky Lajos huszonkét év óta tölti be hivatalát. Hivatalnok, fegyőr, fegyenc egy­formán rajong érte. Nem szigorral, de jósággal kormányozza bús birodalmát. — A fegyeneek viselkedése, munka-készsége kielégítő- — mondja, — sőt a javulási statisz­tika is örvendetes. Szomorú megállapítás mégis, hogy a vagyonelleni bűnözők majdnem kivétel nélkül visszaesők. Ezeknek á bűnözésre való hajlandóságuk valóságos gyógyíthatatlan beteg­ség. Javulásuk látszólagos s már az első kí­nálkozó alkalomnál elbuknak. A fegyeticék lét­száma ma alacsony, amiből egy kis optimizmus­sal arra következtethetünk, hogy a bünhullám egy idő óta nem öntötte el Szlovenszkót. A lipótvári {egyházban, mint minden fegyin­tézetben a rabokat az igazgató Osztja be mun­kára. A beosztásnál figyelembe veszik a rab képességét, hajlamát, szorgalmát, ügyességét. A fegyeneek egy része a házi teendőket végzi. Minden munkát, amit a fegyintézet háztartása igényel, rabok végeznek. A rabok főznek, mos­nak, takarítanak, fát apróznak, varrnak, cipőt, ruhát, bútordarabokat készítenek. Az ügyesebb s hosszabb ideig raboskodó embereket a válla­lati munkákra képezik ki s Özek perzeaszönye- geket szőnek, bútorgyári munkások, vagy papír­zacskókat ragasztanak. Az intelligens, iskolá­kat végzett foglyok irodai szolgálatot teljesíte­nek. Nemcsak a fegyház írásbeli teendőit látják él, hanem a szlovenszkói ügyészségek ért bíró­ságok kiadványait is másolják. Húsz írógép kat­tog a fegyház irodájában ma, húsz fegyenc má­sol reggeltől estig. A fegyeneek napirendje reggel hat órakor kez­dődik. Hétig cellamunkát végeznek, héttől délig munkahelyükön szorgalmasodnak. Ebédidő, séta egy óra, majd ismét a szakmabeli munka foglalja el őket félhat óráig. Hat órától kilencig a rab , szabad*1. Olvashat, irhát, tanulhat. Két látogatott tanfolyam vau a teigyhálban. A* analfabéták iskolája, ahol az írni-olvasná nem tudók kötelesek tanulni, meg egy magasabb is­kola, mely a polgári iskola tananyagát adja élő áz önként jelentkező fegyeöceknek. Este ki­lenc órakor mindenkinek aludnia kell s a {egy­ház kísérteties csendjét csak a fegyőrök súlyos lépteinek zaja veri fel. A foglyoknak nagy könyvtár áll rendelkezé­sükre. Vasárnaponként a házi zenekar hangver­senyez, sőt a közeljövőben a lipótvári rábök rá­diót is kapnak s hetenként kétszer rádióelőadá- sokban is gyönyörködhetnek. Az igazságügyminiszter rendeletére a lipót­vári {egyházban „berendezték" már a politikai fogházat ás. Az épület egyik szárnyát elzárták s az udvar egy részét elkülönítették. Minden égyéb kényelmet a fogoly hozhat magával. Ágy­neműt, bútort, könyvet, zenészerszámofc. A poli­tikai fógiyok jogosultak saját élelmezésükről gondoskodni, dohányozhatnak is s cellájukat nappal nem zárják. A lipótvári fegyintézet, poli­tikai abtéilungjának még nincs lakója. A szomorú emberek sorfala, között hagyjuk el a fegyházat. Bús tekintetek, nehéz sóhajok kí­sérnek az udvaron át. * Szomorú emberek második csoportjával a ko­máromi vár erődvonalán találkoztam. A londoni Erist End szegénységét megszégyenítő nyomor! A nyolcadik erődőv kazamatáiban s a kőfalhoz ragasztott eárfóezkekben vert tanyát a legkét- ségbeejtőbb hajléktalanság. Több, mint száz szerencsétlen család bujt meg borzalmas odúk­ban a. tél metsző hidege elől. A hajléktalanok szerencsésebb* csoportja a kazamatákban rendezkedett be. A középkori vár tömlővökhöz hasonló sötét, nedves helyisé­gekben felállították pár darab nyomorúságos bútorukat, és csendes megadássá] tűrik a der­mesztő hidegét, az éhezés tnareaugoláeát s a tu­berkulózis kínzó fojtogatását. Ezek a szerencsé­sebbek. A később jövőknek már nem jutott >i,készu lakás, fészket kellett vérniök. A váröv falához ragasztottak egy-egv „fecskefészket". Sárból, vályogból, deszkából összetákolt kuny­hót, aminek egyetlen helyisége 4—5 négyzet- méter. A földrevetett rongyokon hentereg a család. Egyik-másiknak van ágya is, de azt a beteg családtag lakja. Kilométer hosszan fecs­kefészkek a várfalon s a sárfészkekben emberek élnek... — De miből élnek, — kérdezem az egyik családfőt, akinek négy gyereke reszketett a Hi­tetlen odúban. — Két év óta munka nélkül. Két év óta nem kerestem egy fillért, se. Miből élünk? A jó isten tudja. Mindig valami csoda ment meg ben­nünket, az éhenlialástól. Deszkából készült házikó. A deszkafalak ré­sein a szél beszitálja a havat. A kunyhóban ron­gyokba burkolt anya lázas leánykájával. — Jaj Istenem! — sir fel, mikor kinyitom az ajtót, — kilakoltatni jön? Mi lesz velünk, hová menjünk, ha innen is kiűznek! Megnyugtatom. Elpa riaszd ja, hogy a hatóság a fecskefészkek, meg a kazamaták lakóit ki akarja lakoltatni. A kunyhóban olyan dermesz­tő hideg van, akár a szabad mezőn. — Ml lesz velünk, — sirja, — ha a hideg télbe ki kell mennünk! — Miből élnek? — csuklik ki belőlem megint a kíváncsiság, — Én viaszból színes virágokat csinálok, s koszorút fonok a mörózsá-khól. A* uram elviszi a falvakba és eladja. Persze nem pénzért. To­jást, lisztet, zsírt kap érte. így tengődünk négy] év óta. Ez a két gyerek is itt született b j fecskefészekben. Komárom város közvágóhíd építésére másfél) millió koronát vett kölcsön. A vágóhíd nem1 épült fel, a pénz azonban elfogyott az utolsó' fillérig. Azt modják, közsegélyre. Boldog Isten!1 Hány koldusa lehet ennek a kis városnak, hogy a fecskefészkek szomorú embereinek egy fillér! se jutott a másfélmillióból. — A komáromi „Robinson" négyévi és ti** hónapi börtönt kapott. Komáromi tudósítónk jelenti: Ackermann-Tirpák László bűnügyé­vel most foglalkozott ntóljára a [komáromi ke­rületi bíróság. Ackermann-Tirpák László 'még a kom műn után szökő!t Magyarországról Szlc• vemszkóra, ahol Pozsonytól Húszáig halandói zott, lopott, merényleteket követett el, míg Komáromban el nem fogta a rendőrség. Ackennann-Tirpák a komáromi „Singellő" n évii városrészben lakott, vadházasságiban, de rendszerint egyedül, egy maga-alkotta kuny, hóban s a gyermekek Robinsonnak nevezték A sirugéUői Robinson főképpen tyúkokat, libá­kat s disznókat lopott, de vagonokat is töri fel és lakásokba surrant. Lopott kukorica- szemek vezették nyomra a hatóságokat, Á tolvaj Galántáig szökött, amíg el nem csípték, Gyanúsították a komáromi libatömő-asszony meggyilkolásával is, de rábizonyítani nem le- betett semmit. A pozsonyi és a komáromi bí­róságoknak adott, munkát Ao'kermann-Tirpáli s Válóssinüleg Magyarország is kikéri, mer a komrnün alatt Szentesen embert Ölt. A ko­máromi kerületi bíróság négyévi és tízhónapi börtönnel „jutalmazta" Ackermann tevékeny* cégét a köz- és vagyonbiztonság terén, da Aickemna nn az ítélet kihirdetésekor 'már i lipótvári fegyházban telelt. xx Budapestre érkezve a keleti pályaudvar^ ral szemben a PARK-NAGYSZÁLLÓD AB AT megtalálja kényelmét. Leszállított árak. E lap előfizetőinek 20% engedmény. — Fölmentették a stómfai erdészt. Pozsony] fizerkészt-őségtink jelenti: Kedden este 9 óra­kor hozta meg Ítéletét a poszonyi esküdtbiró- ság Supina József 28 éves stomfai erdészt szándékos emberölési bűniperében. Supina a vád szerint 1933 október 21 én az erdőben agyonlőtte a vadorzáson tettenért, ' Gajarszíki Bálint vadorzót. Az esküdtek a föltett tény. kérdésre rum-mel feleltek, aminek alapján i ■bíróság a vádlottat fölmentette és nyetohan szabadlábra helyezte. Az államügyészség éem- miségi panaszt jelentett be. A verdikt kihirde­tésénél nagy közönség volt jelen, amely a ver­diktet vegyes érzelmekkel fogadta. Supina er­dész még az éjszakai órákban elhagyta a fog házat. — Kassziaíuráe a krakoványj hitelszövetke­zet pénztárában. Nyitrai munkatársunk jelen- tó: Tegnapelőtt éjjel. Pőst-yén közelében léví Krakoványibam betörők hatoltak be a hitelszö­vetkezet pénztárhelyiségéibe, megfúrták f pénzszekrényt és a benne lévő több ezer ko róna készpénzt és értékpapírt magukkal vit ték. A szakavatott kasszaífurók giuimákeztyü ben dolgoztak és igy semmi nyom nem marad utánuk. A pénzt tartalmazó kazettát egy ka zal tövében találták meg a nyomozó esendő tök., A pénz hiányzott a kazettából, az érték papírokat benne hagyták a betörők. A nyo mozis eddig eredménytelen. xx Nehéz 8ziékelésben szenvedők, akiknél az agyvér tóduiás, a fejfájás és szívdobogás az emésztési zavarok és különösen a végbél bájak teszik az életet nehézzé, igyanak réggé és este egynegyed pohár természetes „Ferón József* keserüvizet. — öngyilkosság Nagyrnihályon. Tudósítóul jelenti: Szinesik István 25 éves nagymihály fogtechnikus, egy itteni levélhordó fia. teg nap reggel revolverrel öngyilkos szándékká mellbelőtte magát. A fiatalembert életveszé lyes állapotban szállították a kórházba. A: öngyilkosság oka ismeretlen. xx Régi, de jó — ezt joggal mondhatjuk i SdhmoM-pasztáról, mely 50 év óta a fogyasztó közönség kedivenc cipőkrémje. —- Súlyos moíorkcróhpárszerenesétlensés Pozsonyban. Pozsonyi szerkesztőségünk je lenti telefonon: Ma délután fél kettőkor sú­lyos motorkerékpárszerencsétlenség történ.' a Marsner-uccában. Kurtyánszky Károly Csu len-ucca 3. szám alatti lakos motorkerékpár jával elütötte Novák Jánost. A szerenesétler ember kulcscsontját törte, mig a motorkerék páros néhány bordáját sértette meg Mind- keltőjüket beszállították a kórházba. Kűri- sányszkyt azonban sebének beköltözése utál haza engedték. é

Next

/
Thumbnails
Contents