Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-27 / 72. (3403.) szám

TPI«GAI-/V\AGkARHTRMJ» Kétévi kényszermunkára ítéltek egy hires szovjet költőt, mert minden müvét egy öreg polgári Írótól plagizálta Hogyan lesz költő a G. P. U. ügynökéből? ■ Ki irta „a konstruktív marxista munka époszát?" ■ A szovjetorosz irodalom kínos szenzációja Ily#* iáé váekúié 3ztár*aság nyugati és keleti része között az Írásban tegnap még jelentős eltérés volt. [országban jobbára felhős, csapadékrahajló, venszkón derült és meleg volt az Idő. (Maxi. i 20 fok C.) — Időprognózis: Szlovenszkón cabbodás, csapadékrahajló, helyenként hő­ssel, hűvösebb. ■így magyar sportvezér halála. Budapesti sztoeégünk jelenti telefonon: Krencsey G-éza, . pár Vivő Szövetség ügyvezető elnöke 61 éves •n hosszas betegség után meghajt. Vele a •r sport egyik legkiválóbb egyénisége száll Krenceey vezetéséhez fűződik a magyar vá- •t aranykoTSzaka. Kreocsey maga is aktív és vivő volt, leánya: Krencsey Mády bősz­eiig Magyarország teo i sz bajnok nője volt. El- i nemcsak a sportéletet, de a budapesti tár­lat is mély gyászba döntötte, mert Krencsey (zágos Kaszinó igazgatói tisztét is viselte. ketényi magyar. meg az autóbusz s autóbusz megáll Komáromban azon a téren, ly ugyan Kossuth nevét viseli, de általában ; Rozália-térnek nevezi a köznyelv, lévén a Q Szent Rozália temploma. (Kápolna ugyan, akkora, mint egy fiókbazilika.) Nagy útra ;ül a szürke és poros állami autóbusz, — ki sem tudja biztosan a menetrendjét Komá­ban), — Hetényen át Dunamocsig szalad s an alighanem Párkányra is elviszi a „ber- !, ahogy némely kukkó mondja. Jó intézmény autóbusz, kár hogy kevés van belőle a mi vi- ünkön, különben nem maradt volna már élő >er, mindnek kirázta volna már a lelkét, an utasa vagy nyolc. Benn ülnek és csende. várakoznak az indulásra. Vasárnapi publi- a: két fiatalember, néhány kendős néni, meg badságos katona. lissé hideg van a kocsiban, a Vág hidján túl ; förtelmes olajbüz is lesz majd benne, ezt •e tudja már az ember. A kocsi lépcsőjén sü­tés, vörösképü, hidegtől csípett szemű, lógós- szu magyar áll. Mátyásföldi képe van, nem Uóközi. Hegyes a süvege, gombos bársony a — [lénye, — kicsillan ez a ködmen alól, — csiz- uadrágjának szabása hét mérföldnylre mutat- már, hogy betényi illetővel állunk szemben. keresett ez a városban vasárnap, a Jóisten negmondhatöja... illába a lépcsőn, féllába a sáros utón, keze ekapaszkodik a sáros ajtó fogantyújába, irkolja az autót, hogy meg ne fusson előle, laki vei tanácskozik. Urforma áll mellette s yancsak magyaráz a süveges magyarnak, veges emberünk bajusza lekókkad, kezét meg- icolta a hidegség. — Megyünk, apám! — szól neki a vezető. A süveges csak Int, hogy még néhány pilla- tnyi türelem kívánatos. A vezető njfent leszól türelmesen, — elvégre sárnap van és vidéken vagyunk, —: — öregem, gyerünk! — Hápersze! — mondja biztatólag a süveges. De nem veszi el sem kezét, sem lábát az autó. L A motor pedig már dolgozik, méla bűzzel asztja el a Tomanóczy-bázat Indulni kellene. — ML lesz? A süveges magyar most ébred. Bepillant a ko- úba szakértelemmel: — Mennyiért visz Heténybe? — A mindenit, most kérdi? Hat korona! — Drága. Adja azt olcsóbban is. A vezető nevet. A süveges mégrángatja a fie- ezetes bajuszt; — Mer mennék... De azért nem lép be a kocsiba, — No, jön, nem jön? Megrázza a fejét: — Drága. Négyér... A vezető rákapcsol a kocsijára: — Ezért vártam magára mostanáig? A hetényi magyar nevet. Illetve nem is neve­lés ez, csak amolyan csendes mosolygás, befelé sunyi tás, huncut öröm. Jó falusi nevetés. A Iába ott a lépcsőn még. De az autó indul, a süveges kinn marad, csóválja a fejét, nem sike­rült magát olcsón elvitetni s ahogy a kocsi meg­indul: lassan csúszik le csizmás lába a lépcső­ről. Még sokáig néz utána az autónak, csodál, kozik kissé, aztán összerántja magán a ködmönt s neki indul gyalog az útnak, kocsink nyomán. (thyvi) — Feltételes pénzbüntetésre Ítélték Pieoard márt a sztratoszféragömb felrobbanása mi­tt. Brüsszeliből jelentik: A robbanás ügyé­ten, amely Piccard léggömbjét érte a múlt ívben, hétfőn tartottak bűnügyi tárgyalást * a vádlott Piccard tanárt, valamint egy munkatársát 350 frank feltételes pénzbünte­tésre Ítélték. — öngyilkosságot kísérelt meg egy nyolcvanéves prágai asszony. A prágai Mánes-ucca 8. számú ház­ban özvegy Heller Katalin 80 éves asszony első emeleti lakásának az erkélyéről öngyilkos szándék­ból az udvar kövezetére ugrott. Életveszélyes álla­potban szállították be a sebészeti klinikára. Tetté­nek oka állítólag pillanatnyi etmezavar. London, március hó. A szovjetet kínos megle petés érte nemrég. Kiderült, hogy az egyik legte­hetségesebb és leghíresebb fiatal szovjetköltő, Ja- köb Gansburg, akit a bosevisták „a szovjetirodalom büszkeségének'' nevezte, valójában közönséges esaló, hogy életében egyetlen sort sem irt le önállóan s hogy valamennyi irodalmi müve szemérmetlen plágium. .Jákob Gansburgot kétévi kényszermunkára Ítélték. A szovjetirodaiam elégtételt kapott a rajta esett sérelemért. A moszkvai lapok pedig most nyilvá­nosságra hozzák Gansburg irodalmi csalásának ér­dekes részleteit, Gansburg az ifjú kommunista szövetség tagja, iskolai tanulmányai elvégzése után nyomban belépett az OGPU szervezetbe­Kinevezték felügyelőnek egy Moszkva közelében fekvő gyüjtőtáborba. Ez a tevékenység nyilván nem elégítette ki Gansburgot. Rájött, hogy a szovjet pa­radicsomában vannak olyanok is, akik még az OGPU-ügynököknél is kényelmesebben élnek: az ifju kommunista írók. Gansburg elhatározta tehát, hogy „vörös irodal­már" lesz belőle. De hogyan? Sohasem lobbant föl benne írói tehetségnek még csak szikrája sem. De annál ravaszabb és találékonyabb volt. Hivatalos csertészutjai során egy alkalommal, Moszkva kör­nyékén egy omlatag, fütetlen kunyhóban koldussorba zül­lött öreg „burzsoát' talált, egy Ljubits-Kosura ne­vű irót, aki ifju éveit még az „átkozott eárizmus" korszakában élte le és aki most ezen a rejtekhelyen tengette fázva, Akiknek gyakran fáj a gyomra’ bélmüködése renyhe, mája duzzadt, emésztése gyengült, nyelve fehéres- sárga, étvágya megcsappant, annak a természetes „Ferenc József* keserüviz csakhamar szabályozza a székletét, rendbehozza az emésztését, élénkíti a vérkeringését és jó közérzetet teremt. Kórházi bizonyítványok tanúsítják, hogy a Ferenc József víz biztos és kellemes hatása következtében-kivált­kép ülöfoglalkozásná! - állandó haszná­latra rendkívül alkalmas. éhesen és lerongyoltan nyomorúságos életét, A ta­lálékony Gansburg elhatározta, hogy céljaira ezt az öreg, csaknem hetvenéves cári irót fogja fel­használni, akinek nevét az uj Oroszországban természetesen senki sem ismerte már s akinek, mint „burzsoé- nak", meg is tiltották természetesen az Írást a szovjetsajtó egész területén. „Szociális megbízatást" adott tehát az öreg ember­nek, vagyis megparancsolta neki, hogy minél gyor­sabban írjon egy kommunista novellát és amikor az öreg Ljubits-Kosura néhány napon belül elvégez­te a megbízatást, Gansburg a kitűnő szovjetnovelláért nagylelkűen — egy eservonecet, azaz bárom koronát adott neki. A burzsoá iró kommunista novelláját azután Gans­burg közzétette az egyik szovjetujságban, mint sa­ját irói teheiségének eredeti termékét. A novella várakozáson felüli sikert aratott. Já­kob Gansburg máról-holnapra hires ember lett. Egész Moszkva úgy köszöntette, mint a szevjetiro- daloin sinnamen túrnának uj csillagát. Elérte a cél­ját, belekerült a szovjetirók sorába. Egy üveg vodka É könnyű sikertől vérszemet kapva, a derék Gansburg ismét az öreg Ljubits-Kosurához sietett s még egy szovjetregényt rendelt nála. Az öreg iró ezúttal is épp oly pontosan teljesítette a „szociális megbízatást", mint az első alkalommal és a boldog Gansburg Ja­kab az ősz irót ezúttal nagylelkűen — egy egész üveg vodkával ajándékozta meg. Ennek a második műnek is óriási sikere volt, aminthogy a harmadik is nagy sikert aratott, amely változatosság kedvéért már színdarab volt és amelyért a moszkvai ázinházak valósággal versengtek. Természetesen valamennyi írás hamisítatlan szov- jetszellemü volt és a színdarabban például való­sággal dicsőítették a cseka alkotóját, Dzsershin- szkyt és Fruozet, az elhalt bolsevista generális- must. Az egyik üveg vodkáért irt nagy szovjétre- gényt a moszkvai kritika ,,a konstruktív marxista műn- ka eposzának" nevezte; sokan Gorkij utódjának mondták a fiatal irót, akinek müveiből „a. kom­munista ifjúság forró lehelete árad". Maga Jákob Gansburg pirulva hárította el magától a magasztalásokat és „szerényen" csak annyit mondott: „Igen, igen, mi ilju szovjetirók vagyunk a szocialista föld vörös sava-borea . . Gansburg ezekuián természetesen mindazokban a földi javakban és előjogokban részesült, amelyeket SZoyjetoroszországban a kommunista Írók élvez­nek. Aagja lett a vörös iróklubnak, ahol igen olcsó áron kitűnő kosztot adnak, csaknem ingven kapta a legkülönbözőbb árukat a vörös irói szövetség külön üzletéből, — ami után hiába áhítozik a többi szóvjetpólgár, — államköltségen hat hónapi szabadságra küldték az egyik kommunista irószanatóriumba, Galitziin herceg egyik kastélyába, sőt három szobás lakást bo­csátottak kizárólagos rendelkezésére Moszkvában I és az állami könyvkiadóvállalat mesébe illő hono-1 ráriumot adott neki. Gansburg csodálod azonban egyre újabb és ujább alkotást vártak a kivételes szovjettehetségtöl. Gans- burgnak tehát egyre gyakrabban kellett felkeresni maszkvakör- nyéki magányos kunyhójában az öreg Ljubits- KoSurát. Megbízta, hogy írja meg a nagy szovjet-regény folytatását, azonkívül „legalább" két uj színdarabot. Ezzel szemben kilátásba helyezte, hogy az éhező aggastyánnak vodkát, lóhust és heringfejeket — nem egész héringét, ó nem! — fog szállítani. S ha mind e csábító ajánlat ellenére sem elég gyorsan dolgozott Ljubits-Kosura, Gansburg — aki mellé­kesén az OGPU ügynöke is volt — nyomban letartóztatással, börtönnel, Szibériával, halállal és pusztulással fenyegette. Az öreg Ljubits-Kosura tehát dolgozott éjjel-nap- nal, szállított elbeszéléseket, regényeket, komédiá­kat, drámákat — tömegestül. De végül is kifliit a lélekzete és kétségbeesésében egy alkalommal beiktatott uj szovjetregényébe száz oldali egy régi müvéből, amelyet még a háború előtt irt egyszer munkások­ról és parasztokról, mert feltételezte, hogy smikise veszi majd észre. Kétévi súlyos héttyszermunha Valóban, Jákob Gansburg nem vette észre. Na­gyon kétséges, vájjon egyáltalán olvasta-e „saját" müveit? A nagyközönség se vett észre semmit. Csak egy ember akadt széles Oroszországban, aki nemcsak Jákob Gansburg állítólagos müveit, de évtizedekkel ezelőtt Ljubits-Kosura Írásait is olvas­ta. Ennek az embernek véletlenül jő összeköttetései voltak az OGPU-val. Nyomban közölte illetékes helyen érdekes felfede­zését. Az OGPU gyorsan és határozottan cseleke­dett. Letartóztatta Jákob Gansburgot g nyilvánosságra hozta a csalást. Jákob Gansburg a bíróság elé került, amely tekin­tettel arra, hogy az áliró „a szovjet becsülete el­len" vétett, két, évi súlyos kényszermunkára Ítélte. Jákob Gansburg most valahol Szibériában elmél­kedik zseniális ötletének végzetes következményei felett. Az öreg Ljubits-Kosura szerepét azonban csodá latosan enyhén ítélte meg a szovjet. Egyáltalán nem rótták fel neki, hogy erre a különös szerepre vállalkozott, sőt kiásták rejtekhelyéről, beválasztották a kommu­nista Írók szövetségébe, kifizették neki a müvei után még járó honoráriumot és felszólították, hogy ezután sűrűn Írjon a szovjet lapokba. Az ősz Ljubits-Kosura ezekután joggal remélheti, hogy nemcsak heringfejet, de egész keringet Í6 fo­gyaszthat vacsorára. Mert Gansburg Jakabnak alapjában véve igáza volt: a vörös íróknak jól megy a. sorsuk Szovjetoroszországban . . . — Súlyos sebesülést okozott a véletlenül elsült revolver. Nyitrai munkatársunk jelenti: A nagyta­1 polcsényi vasúti állomáson súlyos szerencsétlenség érte Kosetzky Ferenc vasúti munkást. A munkás tolatás közben megcsúszott, a zsebében lévő revol­ver elsült és a golyó súlyos sebesülést okozott az alte6tén. A vasutast életveszélyes állapotban szállí­tották be a kórházba. Kosetzky sorsa nagy rész­vétet kelt, annál is inkább, mert már egy ízben szerencsétlenül járt és akkor a bal karját veszítet­te el. Annakidején széntolvajok leütötték és a vas­úti sínekre fektették az eszméletlen embert. Ko­setzky csak akkor tért magához, amikor a közele­dő vonat már majdnem elérte. Nagynehezen kiván- szorgott a sínek közül, de a vonat kerekei így is elkapták és lemetszették egyik karját. A merény­lőket annakidején súlyos börtönbüntetésre ítélték. — Betörés a ludányi templomba- Nyitrai tudósí­tónk jelenti: Tegnap éjjel betörtek a ludányi római katolikus templomba, felfeszi telték a perselyeket és azoknak tartalmát, valamint az összes kegysze­rekét ellopták. A betörök után- akik álkulccsal ju­tották be a templomba, a csend őrség nyomoz. xx A jód nyálkaoldó hatása kiválóan ér­vényre jut a Gigelka jód-brómos gyógyvíz használatánál. Cteökönyöb Jégeső-hurutnál in­tenzív köptető hatást fejt ki. a sűrű nyalkát elfOilyósitja s így kiürítését előmozdítja. Meg­rendelhető: C igeik a forrásvállalaíuá!. Bar- dejov. —- Bosszúból gyújtogattak az alsóhalasi cigányok. Szobránál tudósítónk jelenti: Csütörtökön este ki­gyulladt az alsóhalasi Drávecky féle gazdaság ha­talmas csűrje és az épület a benne lévő cséplö- garniturával. egyéb gazdasági eszközökkel és négy- mennyiségű takarmánnyal együtt elpusztul!. Kivo­nultak a nagymihályi és szobránei tűzoltók, de már nem tudták megmenteni az épületet. A megin­dult nyomozás során valószínűnek • látszik, hogy ci­gányok gyújtották föl a csűrt, A cigányokat nem­régiben krumlüopáson érték és megbüntették, va lószinü, hogy emiatt akartak bosszút állni. A kár majdnem SO.COO korona, amely nagyrészt megtérül biztosítás révén. Uj szíratosziérarepülésre készülnek Brüsszelben GosynSj Piccard tanár volt segédje (jcibfbra), aki uj szerkesztésű gondolájával (balra) akarja az eddigi tel(jesitméniye,ket felülmúlni. 7

Next

/
Thumbnails
Contents