Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-22 / 68. (3399.) szám
2 hej 1934 májnetns 22, csi$tttr<t&. ányzik belől© a külügyi expozék megszokott eleme: a környékező országokhoz való viszony tisztázása, az általános jelenségekkel saemlben való állásfoglalás és a küszöbönálló teendők bejelentése. De abban a tökéletesnek látszó csoportositásban és rendszeresítésben, amit nagytanárosan Benes az osztrák „probléma" körül végzett, szintén hiba csúszott. Hideg és merev. Amikor „megoldja a tételt" és ellentmondást nem tűrve fejére olvassa az osztrák népnek, hogy mi a feladata, mi a teendője, akkor kifelejti az osztrák nép természetes gravitációit s azt, hogy a saját sorsa elintézésénél az osztrák nélpuek is lelhetne némi beleszólása a dolgok alakulásába, bizonyos fokig az is történhetne Ausztriával, amit. az osztrákeág akar. Ezt a lehetőséget a tanános Benes eleve kizárja, mert előtte az osztrák probléma csak európai kérdés és semmi más. Nem nézi úgy, mint egy nétp küzdelmét a sorsiáért, érzéseiért, vágyainak meg- valósitáfiáiért. Ha már hetvenoldalaa gyönyörű politikai essaynt szentelt Benes az osztrák kérdésnek, e természetes gravitációk jogosságait sem lett volna szabad elhanyagolnia. Egyébként az expozé legszenzációsabb bejelentése az, hogy Benes és Masaryk a háború alatt, amikor elvileg kiszabták az osztrákma gyor monarchia fölosztásának térképét, a csatlakozás hívei voltak. Szemm ellátih a tótag akkoriban még jobban hatottak Benesben a wilsoná elveik, erősebben reagált a népek érzéseire és annak jegyéiben, amiért küzdött, más népeknél, így az osztráksógnál is elismerte a népek önrendelkezési jogát. Ma, ugy- látszik, távol áll e „romantikus" politikai mentalitástól és „európai realitásokért" föláldozza a niéipek önmagukkal való szabad rendelkezésének elméletét. Egyébként nem sok érdekes epizódot találunk a tanulmányban. Egyezer Ben.ee ismét fölemlíti kedvenc tételét, a jövőben húszmillióssá váló Csehszlovákia perspektíváját, ámbár ez alkalommal hozzáfűzi, hogy harminc év múlva a húszmilliós Csehszlovákiáiban csaik tizenötmillió csehszolvák lesz. De nem eaníliití, hogy ugyanakkor Olaszország lakossága eléri a hatvan—hatvanöt milliót, Németországé a nyolcvanmilliót, Ausztriáé a tíz. Magyarországé a tizenkét milliót, azaz az arány egyforma marad, sőt a szapora Olaszország javára tolódik el. — Mindezek azonban csekélységek, s bennünket csak az bánt, hogy a.z essay-expozé keveset foglalkozik politikai pozitívumokkal és lendítő tételek hirdetésével. Hibának tartjuk éppen ezért azt is, hogy mindaz, amit az expozé mond, tiszta politika, mintha a kőzépeurópaá elmés potíciójátékában csak ez létezne, s nem volna rengeteg gyors megvalósításra szoruló gazdasági szükségszerűség, amely a szellemes játék figuráit gyakran halomra borítja és azonnali, elmélkedések nélkül fölépülő, az európai árnyalatokra és a diplomáciai jegyzőkönyvekre tekintettel nem lévő megoldásokat kényszerít rá az élni akaró dunai államok egyik-másikára. Mi'jiar nemzetiségű polgár nem adhat be németnyelvű kérvényt a hatóságokhoz Pozsony, március 21. Az itteni jogászköröket a legfelső közigazgatási bíróságnak egy érdekes döntése foglalkoztatja. Egy volt pozsonyi magyar biró németnyelvű beadványt intézett az illetékes hatóságokhoz, amelyben nyugdijijárulékainak újrarendezését kérte. Az igazságügyi hatóság elutasította a kérvény t azzal az indokolással, hogy a kérvényező magyar nemzetiségű, tehát nincs joga arra, hogy németnyelvű beadványt intézzen a hatósághoz. A volt biró a határozat ellen panaszt nyújtott be a legfelső közigazgatási bírósághoz, amely azonban a panaszt elutasitotta. A legfelső közigazgatási bíróság indokolása kifejti, hogy a nyelvrendelet vonatkozó intézkedései szerint bizonyos körülmények között a fél .mentesíthető a következmények aló!, amelyek kisebbségi nyelvének helytelen al1'”’úrázásából származnak, ez a rendelkezés azonban csak arra az esetre vonatkozik, ha a kérvényező saját kisebbségi nyelvét használja helytelenül. A védelem nem vonatkozhatik valamely kisebbség tagjára, aki egy másik kisebbségi nyelven fogalmazza meg beadványát. A vonatkozó döntvény szánna: Z. 9601/32. <W«<IM-MAGfcsn-mRMg A külügyminiszter expozéja Tudósítás eleje az 1. oldalon. amit eddig soha sem tett. Ez látszólag a genfi jegyzőkönyv hitelét erősítette. b) A nemzeti szocialista mozgalom a közismert német—osztrák konflikitushoa és a hírhedt Habüht-akciókhoz vezetett. c) a Heiimwehrek a szociáldemokrata párt megsemmisítés© után egyre jobban hangsúlyozták az osztrák—magyar—olasz megoldást. d) A munká s mozgalom maradványai szembehelyezkedtek mind az olasz, mind a német megoldással és Ausztria teljeg függetlensége mellett foglaltak állást. Az események arra kényszeri tették a nagyhatalmakat, hogy 1934 február 17-én újra erélyesen a Habioht-akció ellen forduljanak. Masaryk és ienes a háború alatt a csatlakozás hívei voltak Az expozé második nagy szakasza — az áttekintő rész után — az osztrák probléma megoldási kísérleteinek részletes taglalásából áll. Benes elsőnek a német megoldással, a csatlakozás eszméjével foglalkozik. — őszintén és előítélet nélkül akarok beszélni, — mondotta a ikülügyminiszter — és semmiféle érzelmi momentum n&vi befolyásol sem Németországgal, sem másokkal szemben. Benes ezután azt a szenzációs bejelentést teszi, hogy Masaryk köztársasági elnök és Benes külügyminiszter a háború alatt, amikor megnyerték a nyugati hatalmakat az osztrákmagyar monarchia feloszlatása tervének, ‘teljes nyomatékkal amellett voltak, hogy a megmaradt Ausztriát a német birodalomhoz csatolják, mert véleményük szerint ez látszott a legelfogadhatóbb megoldásnak. Nézeteiket Benes és Masaryk 1917-ben feladták és a szövetségesek iránti lojalitásból elfogadták az olasz—francia—angol megoldást, amely ellenezte a csatlakozást. — Ha ma bárkit meglepne a háborúban elfogadott magatartásunk, — mondotta Benes — akkor elmondhatjuk, hogy már akkor láttuk a csatlakozás veszedelmes következményeit, de nem féltünk tőle. A csehszlovák nép egyébként ma nagyobb erővel, érettséggel és vitalitással rendelkezik, mint bármikor a múltban. Harminc-negyven év múlva a csehszlovák államnak 20 millió lakosa van, közöttük 15 millió csehszlovák. Mint a múltban, igy a jövőben sem ke®, félnie Csehszlovákiának a német átöleléstől. Ezt azért hangsúlyozom, hogy a külföld lássa, hogy nem félünk és ma is föl tudunk készülni minden eshetőségre. Ennek elleniére barátaink iránti lojalitásból a nemzetközi békekötelezettségek miatt és a saját érdekünkben ma semmiesetre sem fogadhatjuk el a csatlakozást. Benes ezután részletesen foglalkozik a csatlakozási kísérletek háború utáni fölmerüléeé- vel és a rájuk adott csehszlovák válaszokkal. Leszögezte, hogy ma az osztrák kancellár is elismeri, hogy Ausztria gazdaságilag függetlenül élhet, holott a csatlakozás híved eddig főleg gazdaságilag érveltek. Ma a helyzet az, hogy Olaszország, Franciaország ©s Anglia felfogása semmiesetre sem változik meg a csatlakozás kérdésében, még akkor sem, ha Ausztria átmenetileg nemzeti szocialistává válik. Ezt az álláspontot képviselte Benes 1928- ban tett berlini látogatása alkalmával is. A csatlakozás európai kérdés maradt, mint az volt 1830-ban Belgium és Franciaország tervezett csatlakozásának problémája. Az olasz megoldási mód Benes ezután áttér az olasz megoldási mód részletes taglalására. Kiijelenítette, hogy Nitti olasz miniszterelnök már 1919-ben megkísérelte, hogy lefolyásra tegyen szert Ausztriában s ezóta az olasz kísérletek állandóan szaporodtak. 1932-ben, a Tardieu-terv idején, az olasz kormány önálló memorandumban felelt a tervre, amelyben elutasítja azt, mert dunai érdekeinek veszélyeztetését látta benne. Ausztria, Magyarország és Olaszország sági közeledést óhajt, állítólag anélkül, uj politikai blokk keletkezzék. gazdahogy egyoldalú gazdasági kedvezmények ellen aj kisantant állást foglal épp úgy, mint Francia. ! ország és más államok is állást foglalnának j ellene. Ha ez volna valódi tartalma, akkor 1 az úgynevezett olasz terv megvalósithatat-f I lan. — Az a benyomásom, hogy a római Jegy. | ző1{őnyvek kj akarták kerülni mindezeket az aggodalmakat. Természetesen c®ak a jövő mutathatja meg, hogy ez mennyiben törté nik meg. Ha a római jegyzőkönyvek Ausztria megsegítésén kívül azt tervezik, hogy i? széles bázison, a meglévő szerződések alap. á ján, Olaszország, Franciaország és Németor-1 szág együttműködésével előkészítsék a kft. zépeurópai kis dunai államok megegyezését,® akkor érdemleges tetteknek kell őket tartanunk és a középeurópai bé'k© nagy biztosítóinak, valamint az osztrák probléma végérvényes megoldása előkészítőinek. Ebben az esetben Csehszlovákia és a kisantant az élére áll azoknak, akik lojálisán és barátságosan hajlandók az együttműködésre. Benes, Mussolini ét a római paktum — Csehszlovákia és a kisantant a priori nem tekint kedvezőtlenül a római kísérletre, mondotta Benes. — Végérvényes ítéletünkkel természetesen addig kell vámunk, amíg konkrét formákban és politikai, gazdasági, jogi következményeiben látjuk a helyzetet. Megállapítjuk, hogy olasz részről hangsúlyozzák, hogy a római megállapodás nem irányul a kisantant ellen, sőt előkészíti a talajt a kisantantállamokkal való megegyezésre az érvényben lévő szerződések alapján. Ha tényleg Így van, üdvözöljük a római megállapodást. Ilyen értelemben előítélet nélkül és jóakarattal vizsgáljuk a római paktumot. Sajnos, nem kételkedhetünk abban, hogy Mussolini legutóbbi beszédének egyes részei, amelyekkel nem akarok a jelen pillanatban foglalkozni, a megegyezés lehetőségeit csökkenthetik. — Természetesen a római megállapodás ellen foglalunk állást, ha az az 1922-i és 1932-1 Jegyzőkönyvek megsértését jelenti, mert az osztrák kérdéssel foglalkozó genfi jegyzőkönyv előttünk a középeurópai politika magna chartájának Számit. Az osztrák- magyar közösség, a vámunió és bizonyos A megvalósíthatatlan dunai konföderáció Benes ezután áttér azoknak a középeurópai; terveknek ismertetésére, amelyek föderatív utón akarják megoldani az osztrák problémát. Véleménye szerint a dunai konföderáció terve a legismertebb megoldási javaslatok közé tartozik, de mivel a legtöbb helyen ellenállásba ütközik, keresztülvihetetlen. Általában aizt tartják, hogy ezt a megoldási módot Prága szorgalmazza. Főleg Magyar- országon és Olaszországban terjedt el ez a vélemény, holott a föderációs terv Benes szerint Angliában és Franciaországban keletkezett. E megoldás is keresztülvihetetlen, mert Olaszország ellene fordult, amennyiben ősi ellenségének, a Habsburg-monarchiának föl újítását látja benne. Ugyanígy ellene fordult Németország is, amely Franciaország dunavidéki befolyásának és Németország gazdasági háttérbeszoritásának kezdetét látja benne. A legfontosabb azonban az, hogy a konföderációt az őt érdekelt dunai állam sem óhajtja, mert fél a hábomelőtt i bonyodalmak visszatérésétől. A konföderációs terv megvalósításának tehát nincsenek kilátásai. Benes az osztrák-magyar unió ellen Egy további megoldási mód az osztrák- magyar egység és a Habsburg-restaurálás módszere. Benes ezt a tervezetet ugyanolyan lehetetlennek minősíti, mint az előbbit. — Elutasításának okai a következők: a) A kisantant politikailag szembehelyezkedik e megoldással, mert a revizionista kampány megerősödésének előkészítését látja benne. A kisantantot ma Olaszország is támogatja ezen a téren, b) Gazdaságilag az osztrák-magyar unió nem jelentene előnyt. Ausztria elvesztené a csehszlovák és a jugoszláv piacot a maga 30 millió lakosával és mindössze a 8 millió magyart kapna érte. c) Németország ugyancsak szembehelyezkedne ezzel a megoldással, mert a csatlakozás végérvényes elutasítását látná benne. A kombinált csatlakozást pedig, azt, hogy Ausztria és Magyarország együtt Németországhoz kerüljön, se a magyarok, se a többi európai hatalmak nem akarnák. d) Ausztriában és Magyarországon ugyancsak számos ellenzője van ennek a tervnek. Itt is politikai és gazdasági érvekre támaszkodnak. A háboruelötti dualizmus emléke nem mindenütt a legkedvezőbb s ezenkívül gazdaságilag sem nyújtana sok előnyt a megoldás, mert ártana Magyarország megnövekedett iparának és Ausztria megnövekedett mezőgazdaságának. A Habsburgok ügye e) A kisantant ellenzi ezt a megoldást azért iá mert a Habsburgok restaurálásának előkészítését látja benne. Benes ezek után megismétli azt, amit a Habsburg-kérdésről már többször mondott. A Habsburgok restaurálása a politikai intrikák uj kezdetét jelentené, a Duna völgyében, az irredentizmus megerősödését, kísérleteket arra, hogy Jugoszláviától leszakítsák Horvátországot, Csehszlovákiától bizonyos szlovák területeket, Romániától Erdélyt, Olaszországtól Déltirolt. Ha a Habsburgok bevonulnak Bécsbe és Budapestre, a béke veszélyeztetve van. Ez a kisantant hivatalos álláspontja. A háborút nem azért viselték, hogy a háboruelötti helyzet visz- szatérjen. Benes szerint a Habsburg-restauráció a nagy lárma ellenére, ami körülötte történik,: ma egyáltalán nem aktuális s csak azért beszél róla most is, mert rendszeresen foglalkozik az egész középeurópai problémával. A Habsburg- kérdés egyébként európai kérdés, mint azt Dőli- fuss és Fey kijelentette. Beszédének e fejezetét Benes azzal zárta be, hogy az osztrák-magyar unió és az uj Habsburg-monarchia megteremtését keresztülviihetet- ienneík tartja, mert súlyos differenciákhoz vezet-, ne és ebben az esetben „a vég rosszabb volna, mint a kezdet volt". Az egyetlen megoldási mód: Ausztria integritásának európai garanciába 1933 Szeptemberében Olaszország uj memorandumot dolgozott ki azzal a céllal, hogy Ausztria segítségére siessen, de egyúttal bizonyos politikai befolyásra tegyen szert Kö- zépeurópában. Benes a terv hibái ellenére a memorandumot egy előre vezető lépésnek tartotta és 1933 október 31-én a képviselöházban leszögezte, hogy hajlandó bizonyos fenntartásokkal a memorandumot elfogadni. Időközben az olasz terv Dohfuss. Gömbös és Mussolini 1934 március 13., 14. és 15-1 tárgya-' láeai alatt konkrét formát öltött. A március 17-én 'kiadott jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy A Benes szerint meg nem valósítható közép- európai tervek részletes elemzése után a külügyminiszter beszédének egy uj fejezetében az osztrák probléma európai megoldásáról szólt, azaz Ausztria integritásának és függetr lenségének nemzetközi garanciájáról, amely megoldási mód szerinte az egyetlen megvalósítható és épen ezért kiépítésére kell törekedni. Az Európa által garantált abszolút osztrák függetlenség alapdokumentuma az 1922-es genfi jegyzőkönyv', amelyet az uj olasz gazdasági megoldási mód könnyen ki egész üthet. Az európai megoldás alaptételei Benes szerint a következők: a) A harc akörül folyik, vájjon Ausztria I német, olasz, francia, kisantantbéli, vagy magyar lesz-e. Miért nem maradhatna Ausztria osztrák? b) A csatlakozás lehetetlen, de azért olyan kompromisszumot kell találni az osztrák kérdésiben, amelyet Németország is elfogadhat. Ez pedig a nemzetközi megoldás lehet. c) A középeurópai államok politikailag annyira érettek, hogy a nagyhatalmiak nélkül is biztosítani tudják sorsukat. A középeurópai államok eddig is leginkább attól féltek, hogy a nagyhatalmak befolyása alá kerülnek. d) Az előbb említett megoldási módok
