Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-20 / 66. (3397.) szám
T>I«<M-AYaG$!AR-H1WíAB 19Q4 mánehisíO, A politikai jelentősége elsősorban abban van, Titkos orosz-iapán paktum j a távolkeleti békehírek hátterében? Megélhet-e Japán háború nélkül? ■ Az igazi „sárga veszedelem" F*á«a, március 1©. A világsajtó legújabb | szenzációja: Japán nem akar háborút! Saiito, Japán uj amerikai követe igen elmésen megmagyarázta, hogy Japánnak mennyire nem érdeke ebben a pillanatban háborúra készülődni s bevallotta azt is, hotgy Japánt háborús politikája diplomáciail&g mennyire elszigetelte. Az amerikai lapok nagyrésze ebből az udvarias és semmiesetre sem egészen őszinte nyilatkozatból siettek levonni azt a konzekvenciát, hogy a keletázsiai veszély ideig- óráig megszűnt, Japán megszel idült, a fehér ember egyelőre nyugodtan alhat. De vájjon tényleg nyugodtan alhat-e? Hiba lenne éppen most megfeledkezni Nearing professzor jóslatáról, aki közvetlenül a háború után feltűnést keltő kis röpiratot irt arról, hogy a háború csak előfutára volt a világ bolsevi- zálódásának, az igazi lökést a teljes elbol- sevizálódáshoz egy fehér-sárga világháború fogja megadni. Ez a háború pedig elkerülhetetlen. Ami nyugtalanitó ebben a jóslatban, az az, hogy a fejtegetés további pontjai úgyszólván szó- szerint bekövetkeztek azóta. Még a japán dömpinget is bejósolta Nearing, még pedig igen félreérthetetlenül mutatván rá az okúikra, amelyek Japánra a háborús politikát rákényszerítik. Japán háborús politikája olyan szükségszerűség, amely a birodalom fejlődésének törvényeiből nőtt ki. S Európának és Amerikának soha nem szabadna megfeledkezni néhány adatról. Egy zajtalan forradalom Például arról, hogy 1868 óta olyan pokoli tempóval lódult előre az úgynevezett technikai civilizáció utján Japán, amire szinte nincs is példa a történelemiben. Aliig két évtized alatt regenerálódott ez a hatalmas birodalom s a iegósdibb feudális társadalom keretei közül egy modem és hihetetlenül fejlődőképes kapitalista társadalom nőtt ki, anélkül, hogy maga az ország nagyobb forradalmi megrázkódtatáson ment volna keresztül. Valójában alig történt más, mint amikor egy nagybirtok ura indusztrializálni kezdi birtokát. Ideológiailag, politikailag és erkölcsileg úgyszólván alig ment keresztül változáson ez az évezredes társadalom, amelynek kapi- talisztikus formáit éppoly kevéssé korlátozzák humanisztikus elvek, mint ahogy A japán domping gyökerei Nem fejlődtek azonban a szociális viszonyok. Nem is fejlődhettek. A japán kereskedőnek nincs más útja, csak külföldre menni, a belföldi piac a japán áru szempontjából — akármilyen olcsó — úgyszólván tekintetbe se jöhet. Hiszen ezen alapul versenyképessége a világpiacon. Ezt már a század elején igen élesen látták a japán kereskedők S ekkor vette kezdetét a világtörténelem legnagyobb imperialista akciója, amelyhez, ha meggondoljuk, hogy még ma is csak kezdeti stádiumban van, az angol imperializmus felvonulása gyermekjáték volt. A japán—orosz háború csak erőpróba volt, de azért mellékesen fontos pozitívumokkal is járt. Erős lökést adott azonban Japán imperialista fejlődésének a világháború, amelyet egy 1902-ben kötött paktum értelmében Anglia oldalán harcolt 'végig s amely nekijuttatta Németország távolkeleti birtokait. nem korlátozták a feudális japáni társadalmat sem. A húszéves fejlődés eredménye politikai téren az volt, hogy 1800-hen uj centraldsztikus alkotmányt léptettek életbe, amelyet azóta teljesen kiépítettek. S ma a keleti társadalomi látható vezérnétege a japán kereskedő. Ez a réteg minden országban a koLonizáció legfőbb támasza. Ennek a rétegnek a befolyása magyarázza meg, hogy a modern állammá fejlődés első pillanatától kezdve miért vetette rá magát Japán olyan lebirhatatlan szívóssággal a gyarmati terjeszkedésre, ez a magyarázata annak, hogy negyedszázad óta úgyszólván nincs is szó másról, mint a japán kolonizációról. A fürge és erőszakos japán telepesek ma már nemcsak Délkinát, Mandzsúriát és Mongóliát özönlötték el, hanem igyekeztek Kina minden fontosabb tengeri kikötőjét is igy vagy úgy hatalmukba keríteni. A singapuri kis japán boltos — aki ellen a kínai diákok minden hónapban úgy követnek el bombamerényieteket, mint ahogy azelőtt a királyok és miniszterek felé szoktak bombákat hajigálni a forradalmárok — ennek a nagy imperialista mozgalomnak legfontosabb képviselője. A japán társadalom alapkonstrukciója úgyszólván semmit sem változott. A kereskedő- osztály átvette a nemzet irányítását anélkül, hogy ezzel a szerepcserével fontos szociális vívmányok jártak volna együtt, mint például Európában. Szó sincs róla, Japánban a munkás és munkaadója között semmivel se fejlődött az a viszony, ami a feudális ur és jobbágya között volt. Viszont ©z az osztály magáévá tette ugyanazt a harcos ideológiát, hogy úgy mondjuk, ugyanazt a lovagi szellemet, amelyről mi, európaiak, úgy tudtuk, hogy a feudális társadalom sajátja. Mindez nem akadályozta meg természetesen Japánt abban, hogy azt, aimiit Európától eltanult, pokoli ügyességgel és gyorsasággal át ne ültesse hazai talajba. Hogy az indusztria- lizmus, amely a legsajátosabban van összeforrva a fehér civilizációval és a mi „materia- lizmusunktkal" s amelynek Európában minden talpalattnyi előrehaladásért véres küzdelmeket kellett vívnia, Japánban milyen termékeny talajra talált, álljon itt egy adat: Az első vasutat Japánban 1870-ben építették, ötven évvel később egy nyolcezer angol mért- földes vasúthálózata volt az országnak. S ugyanilyen arányban fejlődött a ivillamosítás és a nagyipar. Ezek között legfontosabb Santung tartomány megszerzése volt, amelyet negyvenmillió kínai lakik s amelyet különben is a kínaiak „szentföldjének1' tekintenek. A háború azonkívül óriási üzletet jelentett Japánnak, sőt lehet mondani, csakis neki. Akik arról beszélnek, hogy a háborút üzletileg’ az amerikai nagytőke használta ki, nem fordítottak figyelmet JapánraHogy a divatos jelszavaknál maradjunk, a japán dömping ekkor kezdődött. A Fülöp-szigetektői kezdve egészen az ausztráliai és ujzélandi piacokig mindenütt japán áru hódított. S ahol egyszer megvetette lábát az olcsó japán áru, ott többé más áru számára nem termett fü. Semmi sem bizonyította ezt jobban, mint az ausztráliai angol ipar és kereskedelem katasztrofális összeomlása. A japán kereskedelem 1917 és 1924 között nem kevesebb, mint 170 százalékkal emel-* hogy Magyarország és Ausztria összesaövet- keztek Olaszországgal Ausztria függetlenségének Németországgal szemben való megvé- deLmeaésére. Németország terjeszkedése miatt kénytelenek voltak abbahagyni a Németországgal való kacérkodást és színvallásra kényszerültek, amit taktikai okokból előbb nem tehettek meg. Mivel veszélyeztetve érezték magukat, levették álarcukat s inkább csatlakoznak a kisebb római nagyhatalomhoz, mely mögött azonban Ausztria függetlensége kérdésében ott áll Franciaország, Anglia és a kisantant is. Ez a tény döntő jelentőségű volt főleg Magyarország számára, mert Olaszország, Magyarország és Ausztria a maga 60 millió főnyi lakosságával nem elég erős a 65 millió főnyi birodalmi német hóditó szándékainak ellensúlyozására. A számokból kitűnik, hogy a római front még ellensúlynak sem elég Berlinnel szemben, mely ellen számbeli túlsúlyra van szükség. Ezért a római antant nyitva áll még további államok számára, amelyek a német támadás esetén szintén hajlandók volnának védeni Ausztria függetlenségét. Több utalás és pedig francia utalás szerint is a legtermészetesebb volna a túlsúlyt a 15 milliós Csehszlovákia hozzáadásával elérni. S átlátszó indokokból még szívesebben látnák Csehszlovákiát egyedül, semmint az egész kisantanttal együttesen. Ez a magja a római megállapodásnak, amely Olaszország diplomáciai sikerét és a hitleri Németország vereségét jelenti. Olyan három állam vet gátat Berlin támadó terveinek, amelyek egyike sem természetes ellenfele Németországnak, sőt ellenkezőleg, inkább Berlin felé hajlik. A maga nyers elvi politikájával, amely elutasítja a ruganyos hajlékonyságot, a hitleri Németország ugyanúgy kihívott maga ellen egy koalíciót, mint annakidején Vilmos Németországa. A római szövetség kezdőpontja a fejlődésnek s most a fejlődés főleg attól függ, hogyan fog válaszolni Németország. Elismeri Ausztria függetlenségének tételét s csatlakozik a római csoporthoz, vagy pedig ellens ak kh ázásai bán ellene fog dolgozni? A német módszerekből következtetve az volna a legvalószínűbb, hogy Németország kijelenti, miszerint védeni fogja Ausztria függetlenségét másokkal, azaz Olaszországgal szemben és ehhez szövetségeseket keresne. Ez irányban az első kísérletek már megtörténtek, de eme faikopogtatás eredménye nem lesz oly hamar ismeretes, mert valamennyi itt számbavehető államra nézve túlságosan nagyjelentőségű lépésről volna szó. Európa és főleg a kisantant államai számára rendkívül mozgalmas idők következnek a nemzetközi politikában. Mindkét tábor hívni és csábítani fogja a kisantantot, ha Németország legalább ideiglenesen bele nem törődik a római megegyezés által előidézett uj helyzetbe. A kisantant számbelileg elég erős arra, hogy kivárhassa a dolgok további fejlődését s csak a kölcsönös és másokkal való megbeszélések után foglaljon állást a dologban. Különösen Csehszlovákia helyzete nehéz, mert a küzdelmek közepén van, anélkül, hogy érdekei teljesen azonosak lennének akár az egyik, akár a másik fél érdekeivel egy harmadik tábor elfoglaltsága mellett — fejezi be cikkét Borsky. R pka véleménye A Benes külügyminiszterhez közelálló Lido vé Noviny Ripka szerkesztő tollából a következőket közli: „A Dimamemite gazdasági helyzete lényegesen csak mindhárom nagyhatalom, Németország, Olaszország és Franciaország részvételével javulhat meg. A csatlakozás gom deistának elutasításával Németországot nem akarjuk kizárni a dunai államok együttműködéséből. Őszintén kívánjuk az Olaszországgal való egyezséget, épp oly őszinteséggé!! akarjuk a Németországgal való megegyezést is. E nagyhatalmaik mindegyikéhez kötnek közös érdek- szálak. így Dáliával egyetértünk a csatlakozás elutasításában, Németországgal viszont a Habsburgok ellenzésében és abban, hogy Ausztria ne jusson Olaszország hegemóniája alá. A felek érdekeli kölcsönösen ellensúlyozzák egymást, egyik fél 'ereje sakkban tartja a többit. A megoldás csakis európai keretek között lehetséges. A magyar sajtó álláspontja Budapest, március 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A magyar sajtó behatóan foglalkozik a római tárgyalások eredményével. A félhivatalos 8 Órai Újság különösen kiemeli Gömbösnek a pályaudvaron tett azt a kijelentését, hogy Magyarország politikai és gazdasági helyzete megerősödött. A lap szerint a római eredmények nemcsak Magyarországot elégítik ki, hanem egész Európára jó hatást gyakorolnak. Most már megszűnt a nyugtalan rejtélyeket és titkokat szimatoló magatartás, amelyet az európai sajtó a találkozás előtt tanúsitort. A találgatások és misztikumok köde szétfoszlott. A továbbiakban azt írja a lap, hogy Magyar- országot sokáig be akarták kényszeríteni a kis- anitant-féle gazdasági blokkba. Magyarország azonban ebbe nem ment bele. A római megegyezés nem zárta el az utat a kisantant felé, feltéve, hogy elhárulnak az útból azok az akadályok, amelyek a becsületes együttműködést lehetetlenné teszik. Gömbös jó munkát végzett Rómában — állapítja meg a lap. Az ellenzéki Esti Kurír szerint a római megállapodás az eddigi helyzethez képest aligha teremt uj helyzetet. Magyarország eddig sem tett olyan külpolitikai lépéseket, amely Olaszország céljait keresztezte volna. E tekintetben tehát nincsen nagyobb jelentősége a megállapodásnak, mert vérmes optimizmus volna azt gondolni, hogy ezentúl Olaszország is előzetesen kikéri külpolitikájához a magyar hozzájárulást, vagy akár a magyar véleményt. Nagyobb jelentőség© a lap szerint csak akkor lett volna a megegyezésnek, ha garantálta volna A usz trda függetlenségét. Gömbös nyilatkozata a Matinban Párls, március 19. Gömbös Gyula miniszterelnök még Rómából való elutazása előtt a Maiin tudósitójának rövid nyilatkozatot adott. A magyar miniszterelnök kijelentette, hogy a római megegyezés az első komoly lépés a középeurópai kérdés pozitív megoldása felé. Az kedett a világpiacokon. A koreai kereskedelem már a háború előtt I teljesen japán kézben volt s az is ismert tény, | hogy Kina minden fontosabb vasútvonala a japánok ellenőrzése alatt állott. A „szocialista-militarista doktrína" Tudni keli azt is, hogy az amerikai kereskedelemnek is igen nagy érdekei fűződnek Kínához. A washingtoni kongresszusban tiz év óta hangzanak el harcias beszédek Japán ellen és többször bejelentették Amerika vezető-politikusai, hogy Amerika számára a Japánnal való katonai mérkőzés elkerülhetetlen. Ehhez hozzá kell venni, hogy Amerikának nemcsak külkereskedelmi problémája a japán kérdés, hanem igen erős belső problémája is. * Még ma is, noha igen szigorú sorompók teszik lehetetlenné a sárgák számára a szabadság földjére való bejutást, ezer és ezer sárga család köt ki Amerika partjain. Japán túlnépesedése — hiszen hatvanegymillió ember van összezsúfolva olyan területen, ami alig nagyobb Amerika egyetlen kantonjánál — olyan hajtóereje a sárga imperializmusnak, amelyet megfékezni nem lehet. A sárga munkás irtózatos veszélyt jelent aj amerikai munkásra, úgy hogy ebben a kérdésben Amerika társadalmának úgyszólván minden rétege egyformán gondolkozik. Ez az a kérdés, amelyben egyetértenek a leghangosabb munkásvezérek a WalLstreet urálival. Azokat az elméleteket, amelyek a Japánnal való leszámolás elkerüJheteleneégéről szólnak, az amerikai publicisták nagyon jel- ■ ilernző szóval szocialásta^militarista doktrínának nevezeik. Most arról írnak a lapok, hogy rést ütöttek, még pedig maguk a japánok, ezen a doktrínán. Nehéz elhinni. Sokkal valószínűbbnek hangzik az a feltevés, amely szerint csak diplomáciai manőverről van szó. Az amerikai lapok azért szellőztetik ennyire a távolkeleti háborús veszély elsimulásának teóriáját, mert híre járt, hogy Oroszország és Japán — ugyanakkor, amikor Amerika a bábom kirobbanását várta a két hatalom között _ megegyezésre készül. Litvinov —- aki visszavezette Oroszországot arra a külpolitikai vágányra, amin a cári külpolitika haladt — azon az alapon, amelyen 1916-ban már egyszer titkos paktumot kötöttek a japánok és oroszok, meg- ^ egyezést készít elő Japánnal. A szovjet és Japán e terv szerint Amerika háta mögött osztozkodna Kínán. Persze nagy kérdés, mennyire állja meg helyét ilyen formában ez a feltevés. A „L'Humanité", amely tudvalevőleg igen közel áll a moszkvai kor- j mányhoz, múlt vasárnapi számában részlete- 1 sen foglalkozik a japán—kínai kérdéssel és fejtegetéseit azzal fejezi be, hogy minden ha- | falómnak, amely érdekelve van a kínai kérdésben, számolnia kell azzal, hogy ez a két hatalmas nép, a kínai és japán, előbb-utóbb j összetalálkozik. Ez volt egyébként Bertrand Russelnek, a híres angol pacifistának elmélete is s ezek a távoleső s ebben a kérdésben összetalálkozó felfogások erősítik a sárga veszedelem teóriáját. Nem beszélve arról, hogy maguk a tények is élénken ellene szólnak az újabban opti misztikus húrokat pengető amerikai sajtónak. együttműködésre köteleztük magunkat — moa dotta Gömbös — és egyben együttműködést ajánlunk valamennyi más államnak is, mert az önellátás politikája ma már tisztára képtelenség. Megkeidődnek a részletes gazasági tárgyalások Budapest, március 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.; A római gazdaság, i megállapodások részleteinek kidolgozására ma- 1 gyár gazdasági delegáció utazik ki április 3- án Rómába. Az olasz-osztrák és magyar gaz 1 dasági delegátusok tanácskozásai április 5-én fognak megkezdődni. A megállapodás .-/érint 9 a végső terminus május 15-e, ameddig a tár- 1 gyalásoikat be keli fejezni. 4
