Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-14 / 61. (3392.) szám

*K^<^-MAGtoft-HTKL3g 1334 március 14, szerda. Lázár Miklós , az osztrák-magyar gazdasági együttműködésről Prága, március 18. A prágai „Neuer Mor- gen“ munkatársa beszélgetést folytatott Lá­zár Miklós magyar országgyűlési képviselővel, az ismert publicistával, aki a magyar-osztrák kap csőlátóikról többek között a következőket mondotta: — „Egy év előtt én vetettem fel a magyar- osztrák közös vámterületnek gondolatát, most beválom őszintén, hogy engem sem érzelmi, sem politikai szempontok nem befolyásoltak, amikor ennek a mindkét ország legderekabb társadalmában mély gyökeret verő mozgalom­nak propagálói sorába állottam. Hiszen a ter­vek légiója merült fel a Duma-völgyön 15 év megoldatlan gazdasági helyzet rendezésére. Ké­szített már tervet Tardieu, Ouirtius, Sdhober, Benes és Mussolini, de ezek a tervek résziben gazdasági, részben politikai szempontból kávi- hetetlemelknek bizonyultak. A Duma-völgye ren­dezését pedig halogatni nem lehet, valahol meg kezdeni, különben a Duna-völgy jobb sorsra éTdemes nemzetei a legsötétebb Balkán szint­jére sülyednek. Ezért, mint igaz magyar és igaz európai, nyugodt lelkiismerettel mondha­tom, hogy a leikeiknek, eszméknek, tébolyoknak, gyűlöleteknek ebben a zűrzavarában egyedül Magyarország és Ausztria egyre szorosabb összefogásában látom az uj Duna-medenoe ha- taímas uj épületének alapkőletételét. Nagyon jól tudom, hogy mind a két ország gazdasági érdekeit szolgáló kereskedelmi szerződéséktől a vámunióig hosszú, küzdelmes ut vezet. Ma­gyarország és Ausztria között miár ma is nor­mális szerződési típusnál szorosabb szerződés ál fenn, amelyet kölcsönös árucsere-szerződés­nek lehet nevezni. Az ilyen és hasonló átmeneti szerz5désformák vezetnének majd végső sor­ban a legszorosabb közösséghez, a vámunióhoz. De mint józan híve a gondolatnak, tudom, hogy a közös vámterület megvalósítása egy­előre rendkívüli nehézségekbe ütközik. Mind­két ország külkereskedelmi mérlegéből kide­rül, hogy mind Ausztria, mind Magyarország kiviteli és behozatali szempontból más államok­ra is rá van utalva és így mind Ausztriának, mind Magyarországnak fontos érdekei fűződ­nek más piacokhoz is, igy Csehszlovákiához." Az amerikai Reprezentációs Ház Roosevelt ellen fordult ■ Elfogadta az elnöknek nemtetsző hadatfyánkárpótláti tör­vényt - Tüntetés a parlamentben a veteránok mellett Washington, március 13. A Reprezen­tációs Ház Roosevelt határozott rosszalása ellenére elfogadta a volt frontharcosok kárta­lanításáról szóló törvényjavaslatot. A tör­vényjavaslat mellett 295-en, ellene 125-en szavaztak. A volt frontharcosok ezek után körülbelül 2200 millió dollárt kapnak, úgy­hogy igényeiket a kormány kielégíti. A javas­lat most a szenátus elé kerül, amely a közel­múltban egy hasonó indítványt elutasított. Biztosra vehető, hogy Roosevelt élni fog vétójogával á törvényjavaslattal kapcsolatban. A Reprezentációs Ház az amerikai parlamenta­rizmus történetében szinte ismeretlen lelke­sedéssel vette tudomásul, hogy a többség megszavazta az úgynevezett veterán-bonnok kifizetését; A képviselők nagyrésze órák Déréi1 még az iskolaiigyi minisztérium éléről való távozása előtt törölte a po­zsonyi katolikus hitközség magyar és német kinevezett tagjainak nagyrészét Pozsony, március 13. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Dr. Okányik La­jos belvárosi plébános, volt polgármester teg­nap este előzetes értekezletre hívta össze a katolikus autonóm hitközség tagjait, hogy az alakuló közgyűlés ügyét velük megtárgyalja. Az értekezleten dr. Okányik Lajos bejelentette, hogy a hit­község elnökévé Mic&ura Mártont, első al- elnökévé pedig dr. Székács János országos hivatali alelnököt fogják kinevezni. Nagy feltűnést keltett Okányik Lajosnak az a be­jelentése, hogy az egyházközség uj szerve­zeti szabályainak jóváhagyásánál a kor­mány azt a feltételt tiizte ki, hogy a kor­mány tetszése szerint változtathasson a hit­község kin övezett képviselőtestületi tagjai­nak névsorán. Ezzel kapcsolatban úgy érte­sülünk, hogy dr. Dérer Irán veit iskola­ügyi miniszter — aki maga nem is katoli­kus _ a kormány nevében még tárcájának elhagyása előtt élt is ezzel a joggal és szá­mos törlést eszközölt a kinevezésre fölter­jesztett tagok sorában. Jariiausch püspök és Okányik Lajos pozsonyi belvárosi plébános ötvenhárom nevei terjesz­tett kinevezésre. A magyar és német jelöltek közül a volt is- kolaiigyi miniszter tizenötöt törölt, de a szlovákok közül is igen sokat. A legnagyobb föltűn ést keltette az, hogy a je­löltek közül törölte Cserhelyi és Taffemer országos hivatali főtanácsosok nevét is, vala­mint dr. Dusek Viktor közjegyzőt is, aki az­előtt hosszú ideig vezető-tagja volt a pozsonyi katolikus autonóm hitközségnek. Dr. Dusek törlését később megváltoztatta a volt iskola­ügyi miniszter és igy ő mégis bekerül a kép­viselőtestületbe. Szánté érthetetlen, hogy régi, kipróbált gyakorlati katolikusok kimaradtak a kinevezettek névsorából és helyükre olyan uj emberekre esett a kinevezés, akikről még hosszat éljenezte a törvényt és annak meg­teremtőit. A képviselők kivétel nélkül föláll­tak padjaikra és igy tüntettek. A kis jelenet­ből a lapok arra következtetnek, hogy Roosé- velt népszerűsége a Reprezentációs Házban lényegesen alábbhagyott és a képviselők lassan-lassan csatlakoznak a bankárokhoz és a nagykapitalistákhoz, akik ellenzik Roosevelt pénzügyi terveit. nem is tudják, hogy a katolicizmus érdeké ben bármikor is sikraszálltak volna, sőt töb­bükről olyan hírek terjedtek el, hogy maga- tartásuk nem egyeztethető össze a katoliciz­mus szigorú elveivel. Kormánybiztost neveztek ki a pozsonyi neológ zsidó hitközség élére Pozsony, március 13. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A prágai iskola- ügyi minisztérium most kelt rendeletével fel­függesztette a pozsonyi izraelita hitközség ön­kormányzatát és a hitközség élére kormány­biztost nevezett ki dr. Tauber Árpád pozso­nyi ügyvéd személyében. Az iskolaügyd mi­nisztériumnak ezt a rendeletét hétfőn kéz­besítették ki az érdekelteknek és az ujj kor­mánybiztos ma már el is foglalta hivatalát. A rendelet indokolása szerint az önkormányzat felfüggesztése azért történt, mert a hitközség vezetősége dr. Fűnk Sámu főrabbi nyugdíjaz­tatásával hatáskörét túllépte. Ily körül­mények között azt lehet várni, hogy az uj kor­mánybiztos dr. Fűnk főrabbit vissza fogja he­lyezni állásába. Az egyik pozsonyi déli la? már meg is kérdezte erre vonatkozóan doktoi Tauber kormánybiztost, aki ezt meg is erő­sítette. Második szecefioscdás Reqé*u? 1da:feuiU Haldwin Röviddel karácsony előtt dr. Mathews té­vedt be egyszer uzsonna-időben. A könyvtár- szoba ablakánál állt és figyelte a keringő hó- pihéket, melyek a szinte felhőtlennek tetsző égből hullottak alá. Rögtön el is állt a kis ha­vazás és a szemhatár ismét tiszta volt, kék és hideg. Aztán a lóháton érkező Lorrimert és Mary Leüt figyelte, nézte, amint leszállnak a főbejárat előtt, hallgatta a beszédjük és ne­vetésük gyönge visszhangját és a lovak patkó­jának csattogását a fagyos utón. Mrs. Lorri­mer az orvost figyelte. Most odafordult hozzá a férfi: — A fiú állapota javult, nem találja? — Rengeteget javult. Mindennap kilovagol­nak. A lány rávette, hogy korán keljen és ko­rán feküdjön.. • tulajdonképpen nem is vette rá, hanem a fiáját példaadásával érte el. Az­óta jól alszik és az étvágya is nagyobb. De még mindig vannak sötét, töprengő időszakai. Ilyenkor szófián, szórakozott, mintha nem is élne. A lány igyekszik kihúzni ebből a han­gulatból. Olvasgatnak, franciául, angolul, egy keveset németül. Egyikük sem tökéletes nő­met. Azt hiszem, azért akarja a lány, hogy né­metül olvassanak, hogy a háborús, a fogság­beli emlékei valahogy észszerűbbé váljanak- Azt mondja Delight, hogy csak javára lehet, ha a mai Nmetországról a népe nyelvén olvas; túl sokat töprengett saját szenvedésein és nem fogadta be tudatába azt a tényt, hogy a másik oldalon is emberek voltak, akik ugyan­annyit szenvedtek. így hát a lány hozatott nyelvtanikonyveket meg szótárt és nekiültek tanulni- Én nagy érdeklődéssel figyelem őket. És még valamit elért a lány. Megbarátkoztaita Traversi Jenmyvel és a társaságával. Moata­(26) nában átjönnek néha-néha. — Mit mondott a lányról Jonnynek? — kérdezte az orvos. — Csak annyit, hogy Travers a háború óta ismeri Delightet- Megtudtuk, hogy a lány most egyedül maradt a világban, hát idehivtam tár- 'Saikod önömnek. — És Jenny elhiszi? — Igen. Gyanakszik ugyan, hogy szerelem is van a dologban, de nem kérdezősködik. Jenny ravasz kis teremtés... vagy legalább is ő annak tartja magát: de azért nagyon meg­bízható. — És ha — kérdezte lassan Matjhews — ha kiderülne, hogy Jennynek igaza van és a mi kísérletünkből szerelem születnék? Mi lesz akkor? — Nem tudom — mondta Marganet és a kéz© tanácstalanul megmozdult. — Én... én nagyon örülnék neki, természetesen. Magam miatt is, meg Travers miatt is. De, amíg nem tudjuk biztosan? ... Mathews felelni akart, de ebben a pilla­natban Travers és Mary Lou jelentek meg a küszöbön. Csizmásán, lovaglóruhában érkez­tek, a téli szél lehelletét hozták magukkal- Lorrimer beesett arca kipirult, Mary Loué meg olyan volt, mint a virágzó rózsa. — Ájultak vagyunk az éhségtől, ugy-o, Lorry? Rengeteg teát kérünk! Jaj, nem is, inkább tejet adjon, Peter, ha nem haragszák — változtatta meg szándékát Mary Lou. — Maga is tejet igyék, Lorry. Kell egy kis zsírt raknunk a maga zörgő csontjaira. Dr. Mat­hews, maga bizonyosan helytelennek tartja, ha a rendes étkezések között is eszik az em­ber?, — Nézze csak meg ezt a tálat — figyelmez­tette az orvos. — Ami hiányzik róla, azt mind én ettem meg. —- Már régi barátok voltak, Mary Lou és ő. — A maga esetében, Delight, különösen helyeslem a dolgot, mert maga hat leányra való energiát fogyaszt el naponta és ez a háztartás olyan előkelő, hogy vacsorát csak nagyon későn kap az ember. De nem lesz baj az alakjával? — Azzal ugyan nem. — nevetett Mary Lou. — Télen-nyáron ugyanaz a súlyom, ügy szól­ván sose változik- Ne felejtse el, hogy minden­nap lovagolok, tavasszal Lorry megtanít ug­ratni is. És reggelente tornázok. Meg még egy csomó egyéb testmozgást is végzek. így aztán jóformán mindig éhes vagyok — Val­letta be. Az ajtó felöl kapirgálás és panaszos nyüszí­tés hallatszott. — Jaj. ugy-e bejöhet? — köinyörgött Mary Lou. — Olyan jól viselt© magát és mostanáig csöndesen várt odakint! Lorrimer felállt és kinyitotta az ajtót. Kö­mig repült he, keresztül vágtatott a szobán és a boldogság mély sóhajával letelepedett Mary Lou lábai elé. Piros nyelve lelkesen nyalo­gatta a lány kezét. Elnyúló teste maga volt a megelégedés. Mary Lou megicsiklandozta ku­tya hegyes fülét és adott neki egy kockacuk­rot, ami tulajdonképpen tiltott cselekedet volt. Mathews rápillantott Margaret Lorrimerre és felhúzott, szemöldökével figyelmeztette az elmúlt évekre, mikor a kutyatársadalam min­den tagját száműzni kellett a házból. Mary Lou megitta a tejét és hátradőlve, ál­modó szemmel figyelte a kandalló apró, szí­nes lángnyelveit. Egészséges, boldog fáradt­ság vett erőt rajta. A lovaglás remek volt, ő maga is érezte, hogy napról-napra halad •ebben a tudományban. Lorry azt állította, hogy kitűnő amazon lesz belőle, mert a keze biztosan fogja a kantárszárat, természetesen, nyugodtan ül a nyeregben és nem ismeri a félelmet. Ma is megdicsérte a lányt és Mary Lou megérezte, hogy a szakember elismerése szól a szavából. A tetejébe pedig: a férfinek nagyon jót tett a lovaglás! — Végtére is azért vagyok itt — figyelmez­tette magát Mary Lou. Időnként bizony figyel­meztetnie kellett magát. Kezdett túlságosan belejönni a szerepébe — már nem is szerep volt, hanem egyéniségének egy része- Csodál­kozva rezzent volna össze, ha valaki hirtelen Mary Lounak szólítja. Valaha tényleg Mary Lounak hívták, de az régen volt, évekkel ez­előtt. ő most Delight. Eleinte keservesen dolgozott, hogy el tudja játszani a szerepét. Most már második termé­szet© lett. a szerep. Ösztönösen megérezte, hogy onnan származott a legtöbb baj és az okokat igyekezett megszüntetni. Rávette a férfit, hogy a háborúról, a harctérén töltött időről, szolgálatának élményeiről beszéljen. Mrs. Lorrimer mondta, de a leány maga is észrevette, hogy repülőgépek láttára különös reszketős fogja el a férfit. Ha olykor egy-egy repülőgép húzott el a ház fölött, Travers resz­ketni kezdett, a beszéde dadogóra vált. Ez igy volt még az utóbbi hetekben is, amikor pedig már nagyot javult az idegállapota. Mary Lou arra gondolt, hogy az segítene igazán, ha elmondaná a tapasztalatait, kiásná és napvilágra hozná a sötét emlékeket, me­lyek titokban emésztik. Később talán újra fel lehetne kelteni érdeklődését a repülés iránt, talán rá lehetne hinni, hogy ismét repülőgépre üljön, ha csak utasként is. Ki tudja, hátha ez eloszlatná annak a régi megrázkódtatásnak a következményeit. Majd erre is sor kerül idő­vel. Egyelőre a fogságbeli élményei felől kérde­zősködött Mary Lou és német tudásukat frissí­tették föl együtt, hogy eredetiben olvashassák azokat az okos és megható könyveket, melyek a háború utáni Németországban jelentek meg, de a háborúról szóltak. Keserűség és rossz- indulat nélkül irt könyvek, a másik oldal szen­vedéseinek tükre. Mary Lou erősen hitte, hogy a férfi sérelmeinek jó részét meggyógyí­taná, ha beláthatna ezekbe az idegen lelkek- be és megtanulna úgy gondolni rájuk, mint testvéreire a bajban és szén védésben. Folytatjuk 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents