Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-11 / 59. (3390.) szám

<l^CTMA<vte®.-HTRIiSR 17 ASSiOHtlOK £APAA A ma asszonya Irtat Surányi Miklós i A XIX. század elején még fennállott a tör- ényee és jogilag szentesített rabszolgaság ítézmémye. Nem csoda, ha ugyanabban a lázadban zajlott le a harc egy másik rab- solgaság eltörléséért is; — ez a nők rabszol- asága Tolt a politikai és társadalmi előítéle­te bilincseiben. Már mosolygunk a nöeman- tpáció viharos küzdelmein; a nők talán kissé ilontul is emancipálódtak; a modem Búré­inak talán egyetlen állama Franciaország i nagy forradalom és a szabadság, testvéries­ig és egyenlőség hazája!), amelyben nincs a őknek választói joguk. Amerika tele van ői polgármesterekkel és női ügyvédekkel. A női egyenjogúsítás kérdése tehát nagyjá- an elintézettnek látszik. De csak törvénye­im. A társadalomban még gyakran hallunk ifakadásokat a női szabadság tultengése el- >n. Németországban a nőt az anyaság, a házi- íunka és a gyermeknevelés ősi hivatásaihoz parancsolja a hitleri világnézet. Mifelénk is annak, akik kifogásolják külsejét, a bubifri- arájától kezdve a fürdő trikójáig. Modorát, .mely hijján van a szemérmességnek és köl- őisógnek. A foglalkozását, amellyel férfiak tenyeréből szel le magának mindnagyobb da- abot. Hibáztatják sportszeretetét, tudomá- iyos ambícióját, vakmerőségét a férfiakkal aló versengésben, _hogy csak azokat a kri­ika i megállapításokat soroljuk fel, amelyek lem vágnak jellemébe és becsületébe. Leány egyen a talpán, aki meg tudja védeni a maga Mizicióját azzal a maradi életszemlélettel zemben, amely még manapság is oda tap­solná őt az anyja szoknyájához, a himző- áma, a konyha, a tánciskola a virágoskert és a zsalugáteres ablakok mögé, úgy, ahogy ízt régi, érzelgős poéták emlékkönyvekbe irt terseiben olvashatjuk. Az igazság pedig az, hogy a mai leány »lyan, mint minden ember, aki valaha a föld­gömböt taposta: erényekből és hibákból áll j egyikben az erény, másikban a hiba szembe­tűnő; de erényeit ő maga szerezte, azokkal 5 maga ékesítette fel magát; legtöbb hibájáért azonban a férfiak s a férfiak által alakított földi világrend a felelős. Szinte megkövetel­jük a hibáikat s tűrhetetlennek tartjuk az eré­nyeiket A nagy női karriérek rendszerint nem a nőd erényeken épülnek fel s ez csak a férfiak tökéletlenségét bizonyítja. Annyi bi­zonyos, hogy a testi szépség még mindig a legértékesebb női tulajdonság a férfiak sze­mében, tehát nem csoda, hogy a nők eszük, energiájuk, ügyességük és jóravaló készségük legnagyobb részét arra fordítják, hogy mentői szebbek legyenek, azaz, hogy minél könnyeb­ben hódítsák, meg a férfiakat Ámde lohet-e csodálni, hogy az ember te­remtése óta minden leány lelke mélyén ott szunnyad a férjihezmenés vágya? Minden leány legbensőbb meggyőződése, hogy az élet legfőbb értelme a szerelem g ki merné ta­gadni a szerelem szépségét és boldogító édes­ségét, amelynek végre is legtermészetesebb megoldása a házasság? A világirodalom ki- lenctizedrésze ezzel a témával foglalkozik, a költők gyönyörű himnuszokat írnak a szere­lemről s a filmgyárak csak azokat a szerelmi történeteket fogadják el, amelyek házasság­gal végződnek. S miközben pesszimista szo­ciológusok, forradalmi szellemek, a szabad- szerelem véresszáju apostolai és hisztériás regényirónők a házasság intézményének el­törlése mellett iivöltenek, minden rendű és rangú, fiatal és öreg, szép és csúnya, művelet­len és képzett, szegény és gazdag leány lelké­ben ott remeg a vágy a férjhezmenés után. A házasság! Valamikor ez azt jelentette, hogy a leányok, ha testileg vagy lelkileg nem voltak éppen szörnyetegek, tizennyolc-huszon­öt éves korukban férjhez mentek s ezzel meg­oldották minden ekzisztenciális problémáju­kat. Ma? Ma vagy nem tud férjhez menni, vagy ha talál is magának megfelelő élettár­sat, a házasság, a családalapítás, a gyermek- nevelés anyagi gondjának egy részét kényte­len magára vállalni. Ez az igazság. A nő köte­lezettségek vállalója lett, tehát fel is kell fegyverkeznie a létért való küzdelemre. Ezért kellett a nőt egyenjogusitani a férfiakkal. Esztelenség lett volna tőle megtagadni az egyéni érvényesülésnek minden eszközét, an-, nál is Inkább, mert szellemi képességek dol­gában egy lépéssel sem áll mögötte a fér­fiaknak. Ma a nő egyszerre vetélytársa lett a férfi­nek tudományban, művészetben, mesterség­ben, munkában, vagyonszerzésben, sportban, nyaktörő vállalkozásokban, sőt még a legin­kább nyaktörő sportban — a politikában is. Hogy milyen eredménnyel, arra talán elég példa lesz, hogy Lindbergh óceánrepülése után alig egy esztendőre Miss Ruth Elder, foglalkozására nézve egyszerű fogtechnikusnő volt s haláltmegvető vállalkozásának egyetlen indító oka az volt, hogy nem volt elég jöve­delme s fogtechnikai műtermének forgalmát ezzel a világreklámmal óhajtotta fellendíteni, óceánrepülés a mindennapi kenyér érdeké­ben 1 Nem tudom, ftt csodáljam-e inkább, vagy azokat a hölgyeket, akik a mindennapi ke­nyér érdekében fél életüket könyvek mellett töltik, vagy a katedrán, mint az a tiz német nő, aki a berlini egyetemi karhoz tartozik. Ti* női tanár a berlini egyetemen! El sem hinné az ember, ha nem olvasná nevüket az egyetem évkönyveiben, amelyekből kitűnik, hogy dr. Brdmann Rhoda a kísérleti sejtkuta­tás terén, dr. Gaedertz Alma a szemészeti kli­nikán, dr. Hertwigh Paula a bonctani intézet­ben, dr. Hintze Hedvig a német és francia alkotmánytörténetemből, dr. Kornfeld Ger- trud a vegytani intézeten, dr. Leugesehr Sa­rolta a pénzügytanból, dr. Lorentz Sarolta a közgazdaságtanból, dr. MöUer Lőtte a hydro- grafiából, dr. Polatsek Hilda az alkalmazott matematikából és dr. Didgenstein Annelise a központú idegrendszer megbetegedéséről ad elő. i A londoni egyetem tanrendjén öt nőt ol­vashatunk a Professors dm alatt, ott tehát öt nyilvános rendes tanárnő működik a ka­tedrán. Magántanárnő igen sok van. Oxfordban az angol irodalom egyik pro­fesszora, Darbisher Holen, Cambridgeben Miss Harrison képviselte a nőnemet az egye­temi tanári testületben. Mind a két egyetem rendkívül konzervatív és nagyon távol áll a nőmozgalmaktól, a londoni egyetemen egyéb­ként német hölgy is van a professzorok kö­zött, Tumarkin Anna, aki a pszichológiát ta­nítja. A nőknek Magyarországon is nyitva van az ut mindon tudományszakon, egész a nyilvános rendes tanárságig. Professzori katedrát ugyan Magyarországon még senki sem kapott, de a debreceni egyetemen dr. Vendel Máriát az ásványtanból, a szegedi egyetem dr. Kohl Er­zsébetet növénytárgykörből, Magyariné dr. Te- .ehert Margitot az Aristoteles utáni görög filo­zófiából habilitálta magántanárrá. Felhívás Sztovenszkó és Ruszinszkó magyar asszonyaihoz „És maga mellé vévén Pétert és Z ebeden s- aak két ttjait, szomorkodni kéz de, és felette igen gyötrődni. Akkor mondta nékik Jézus: Mindenfelől szomorú az én lelkem, halálig! Maradjatok itt és vigyázzatok én velem*. (Máté XXVI. 87—88.) Az Evamgéliumókbain a fent idézett szavaik az egyedüliek, amelyekben Jézus szomorkodfk, csügged, panaszkodik. Közvetlenül haláltusája előtt állott, mikor ezeket mondotta a Getee- mane-kertben. Életének legnehezebb órája volt, még nehezebb, mint elitóltetésénelk, meg- ostoroztatáeának és kereoztrefeszátéeének ide­je. És itt, a Geteemáne-kertbea is csak bizal masaihoz, kedves tanítványaihoz szólott igy. Mennyire kell csodálnunk Megváltónkat, hogy a kereszt nehéz terhét és minden súlyos szen­vedését olyan nagy erővel és türelemmel vi­selte. Mily végtelenül többet panaszkodnak a mai emberek. Alaphangjuk: a pénztelenség, a ne­héz megélhetés. Igaz, hogy a panaezkodás sokszor megkönnyebbülést szerez, de csak akkor, ha Isten egy olyan szivet ajándékozott nekünk, aki egészen megért és valóban részt- vesz fájdalmunkban, segit azt viselni, mert igy a megosztott fájdalom valóban „fél fájdalom*. A mai kor hangja keserű, pesszimista. A családokban, az emberek lelkében nincs töb­bé mindennel dacoló, hegyeket elmozdító hit, remény és szeretek Az erkölcsök meglazultak, egy uj, a magyar lélekkel össze nem egyez­tethető civilizáció nehezedett a családok lel­kére. Igazi, a nép szelleméből, szivéből, leiké­ből fakadó kultúránk már alig van. Nekünk, magyar nőknek, egyetlen lapunk, a Nagyasszony, még fennáll'! Ne engedjük, hogy elnémuljon. FIZESSÜNK ELŐ A NAGYASSZONYRA! Az élet akadályai azért vannak, hogy azo­kat bátran legyőzzük. Rázzuk le magunkról a gonosz és sötétenlátó, emberi vészmadarak gyengítő szuggeszcióit. Igeneljjük, szeressük sorsunkat.. Töltsük meg lelkünket az optimiz­mus életfilozófiájával, mely az emberiség job­bik részét már felrázta hipnotikus álmából. A nőik véréből és leikéből kel ennek az uj hitnek előtörni; az emberiség uj tavaszának. FIZESSÜNK ELŐ A NAGYASSZONYRA! E sorok írója érdekes levelezésben áll sok emberrel. A társadalom minden rétegéből', öröm megfigyelnie, hogy a „Nagyasszony* számos embernek élete kialakításánál segítsé­gére van, amint azt, az itt idézett sorokból ol­vashatjuk. Egy régi, előkelő családiból szárma­zó testvérünk írja: ... Különösen fontos egy ilyen folyóirat azoknak az asszonyoknak és leányoknak, akik 'eszméket adó, élményekben gazdag, nagyvárosi élet, jó társaság után ké­sőbb hivatásuk vagy házasságuk révén falura kerülnek, ahol tudományos, művészeti, szín­házi, de még csak rendes társadalmi élét is hiányzik. A „Nagyasszony* utat mutat ne­kem ...“ Egy tanítónő Írja: ,„... Egy év óta tanítok kisvárosi iskolában. Eleinte kicsit lehangolt és elkeseredett voltam itt az idegenben. Min­den lelki küzdelmemben egyetlen támaszom a kedves „Nagyasszony*. Minden uj szám vi­gaszt és üdülést jelent számomra.. .* Férfi tollából erednek a következő szavak: „.... A „Nagyasszony* visszaadta hitemet a nőkben..." Hasonlóképpen csendül fel több hang, ame­lyek folyóiratunknak magyarság-fenntartó ka­rakterét hangsúlyozzák. Soraimat zárva, újra felhívom kedves Asz- s zon yteefcvér elmet: Fizessünk elő a „Nagyasszonyára és se­gítse elő mindenki, hogy lapunk elérje azt az elterjedést, amit megérdemel — és amire itt nagy szükség van. Tiszaháti. 9)íagyar asszony lapja a Rendelje meg a P. Hf. ff. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3.50 K Virsife Mária i AZ ÁLLAT IGAZSÁGOS A főnök nr ma — Isten tudja, mért — rosszkedvűen jött az irodába s a derék, dolgos hivatalnokot goromba szóval szidta, gyalázla. A tisztviselő nyelt egy keserűi és hallgatott Nem védekezhetett; a főnökével nem szállhat szembe, ha zsarnok Is, de ő ad kenyeret. A hivatalnok délben hazajött. — Sötét gejzírje a nyelt örömnek feltört belőle és csendes, szelíd feleségére durván ráförmedt. Az asszony szeme könnyesre tágult és hallgatott Nem védekezhetett, férje-urától el kell ezt tűrni, hisz ő keresi meg a kenyeret A férfi elment Az asszony tett-vett, körötte csetlett-botlott kisfia és a szegény nő maga sem tudta, mért kellett a kicsit megszidnia. — A gyerek szája sírásra görbült, de hallgatott. Nem védekezhetett; — anyussal nem szabad feleselni, mert ő ad tiszta ruhát, kenyeret. A gyerek a kertbe vonult busán, felkuporodott egy padocskára s a lábához simuló macskának bajuszát durcásan megcibálta. Felnyávogott a macska rekedten a karmának véres, fájdalmas nyomát otthagyva kis kínzójának kezén elmenekült tetőn, palánkon át.------Az állatnak ösztön a törvénye, ig y támadóján bosszút tud állni; mig mi csak lefelé merünk ütni, egymás szegény, gyáva rabszolgái. Receptek FINOMABB KÖMÉNYMAGLEVES Nem túl zsíros csontot kevés zöldséggel és kellő sóval megfőzünk. Szép barna rántást készí­tünk, beleadunk égy kanál köménymagot, egy negyedfej hagymát, (egészben hagyjuk, mert tála­lás előtt kivesszük), a főtt csontlével feleresztjük és 10—15 percig főzzük. Tálalás előtt a tálba, ami­be beadjuk, egy tojás sárgáját keverjük el, lassan ráöntve a levest, nehogy a tojás összefusson. Különösen finom ízt ad a levesnek, ha a sárgájá­hoz két-három kanálnyi tejszínt keverünk. HALIKRALEVES Többféle zöldséget karikára vágunk és a hal fejével, farkával, kevés babérlevéllel, izlésszerint sóval főzni teszünk. Ha már minden megfőtt, híg rántást csinálunk, a jól kimosott halikrát bele­dobjuk a rántásba, ráöntjük a hallevet, jól felfor­raljuk, majd ecettel, sóval ízesítjük. Finomabbá teszi a leves izét, ha a tálaláskor tejfölt, vagy to­jássárgáját verünk a levesestálba. Stíriai metélt. Egy Ml kg. sátán áttört te­héntúrót összegyúrunk 15 deka liszttel, 2 to­jással, 1 deci tejfellel, 1 evőkanál cukorral, csipet sóval Jól kidolgozva, vastagra kinyújt­juk és széles metéltre vágjuk. Kifőzzük sás* vizben és tiszta szűrőn jól lecsurgatjuk róla a vizet Egy tűzálló edényben elkeverünk 7 deka vajat, H deci tejfellel, Vá kanál por* cukorral, kevés reszelt citromhéjjal, 3 tojás sárgájával, 5 deka mazsolát és a 3 tojás ke­mény habját adjuk hozzá. Vigyázva bele ve­gyi tjük a metéltet is és a sütőben megsütjük. «. E.

Next

/
Thumbnails
Contents