Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-11 / 59. (3390.) szám

1911 március 11, vasárnap. T>RA:GAlA\\GÍARH!KtiSI> Aranyisíen írónzsámoíyán Párisi munkatársunknak elmondja GERMAIN=MARTIN, Franciaország pénzügyminisztere A Douimiergoio féle koncentrációs nemzeti kormánynak egyik, legjelentősebb feladata egy uj, az eddiginél céltudatosabb pénzügyi politika megteremtése. Első lépésként Dou- me rgue eggyé forrasztotta az eddig egy­mástól különálló pénzügyminisztériiumot és 'büd'z&éminiieztóriumot és e megnövelt hatás­körré összesített pénzügyi tárca élére Fran­ciaország egyik legmodernebb és legerélye­sebb nemzetgazdászát, a többszörösen mi- nisfterviselt Genmain Martint hívta meg. Az itt következő kijelentéseket Germain-Martin kerek bárom nappal miniszterré való kine­vez tét ése előtt adta toidósitónknak s igy •azok kivételes nagy jelentőséget nyertek az uj miniszter terveire és követkézé politiká­jára vonatkozólag. A mi arany isteniünk láthatatlan a tömeg előtt. Megjelenési formája, az aranyfrank nin­csen közforgalomban, és palotájába, a Rue La V ri Ilié re pincéibe halandó embernek nincs bejárata. De a hatalma annál reálisabb. És ha boldogulni akar Franciaország, akkor nem fog akadályt gördíteni hatalmának szabad meg­nyilvánulása elé az elkövetkezendő nehéz időkben sem. i Az arany elfoglalja világtrónusát Divatossá vált a háború óta fumigúlni az aranyistent és kimutatni, hogy palástja lehull, hatalma leáldozóiban, A lázadók, kik minden idiőkben nehezen hordták Arany isten igáját, ez utóbbit tizenöt esztendőiben konok fejüket (merészebben emelik mint valaha. Jött professzor C a s s e 1, szemébe vágta az Aranyistennek, hogy nem szapora. Az arany hovatovább nem elég, hogy fedezze az emberi­ség szükségletét. Innen ered a nemzetközi ár­zuhanás és számos valuták válsága. Jött utána Lr v i n g - F i s h e r, az arány­imén tes dollár apostola. Az állam verjen vál­tozó értékű pénzt, a mindenkori árindexet kö­vetve. Az aranydollárt párosítsuk virtuális dollárral, szeszélyes asszonypénzzel, mely az árakhoz alkalmazkodjon és azokat irányozza. Ez az aranydolláT fémből való papírpénz lett volna, melyért mindig lehessen bár aranyat is kapná a Federal Reserve Bankban, de mindig más és más aranymennyiséget. Végül jött maga Keynes, a nagy angol. Elment addig az állításig, hogy Aranyisten már csak látszatra képes stabil árakat terem­teni. Azt követelte, hogy az árstabilizálást ne építsék többé az aranyfedezet mechanizmusá­ra, hanem a forgalom tempójához igazodjék. És jöttek a bimetaliisták, az ezüstimádók, a munkapénz kollektivista hivei. Egész sise- rahad indult rohamra Aranyisten trónusa el­len ... És aztán minden roham megtört és Aranyisten trónja messzebb világul mint va­laha. Kitűnt, hogy emberi lángész nem ér el odáig, hogy meg tudná állapítani millió ha­tóerő között az igazát, mely a pénz árát eset­ről esetre szabályozná. Kitűnt, hogy bár az aranyfedezet rendszere kemény, könyörtelen, alkalmazkodni nem tudó és kezdetleges, mint az aranyimádó ősember maga, mégis ez az egyetlen tartható rendszer, mégis többet ér a szuiperekonomisták minden agyszülemé- nyeinél. Irving-Fisher, a ,,Bradn-Trust“ lelke, maga kénytelen kimondani a dollárstabilizáció szük­séges voltát; Roosevelt leborul Aranyi sben üeő'tt és most óriási aranymeunyiségket igyek­szik felhalmozni, hiszen látjuk, hogyan szív ja el a francia frank aranyát is, hogy legyen ele­gendő fedezete az aranyalapra való visszaté­réshez; s maga Keynes, a nagy angol, töredel­mesen vallja be, hogy nincs más mód a világ­valuta krízisének szanálására, mint visszaállí­tani a papírpénz szabad beváltását aranyra. A megtámadott, a millió ököllel fenyegetett Isten diadalmasan kacag megdönthetetlen tró­nusán öt világrész fölött... A defláció csodái Angliában és Olaszországban De Anglia, mely visszanyerte gazdasági és pénzügyi erejét, mióta eltért az aranytól, nem az inflációnak köszönheti-e felépülését? Kern! Ellenkezőleg: a deflációnak köszön­heti. A font devalvációja Angliában nem jelen­tett inflációt, mert a kormány niem nyomatott uj fontlbankjegyeket. Nem jelentett inflációt az áruforgalom sem, mert a látszólagos ár­emelkedés a belföldön nem emelhette a ter­melő tényleges bevételét. A külforgalomban pedig ez a látszólagos áremelkedés és tény­leges árcsökkenés semmiuő következéssel nem járt, mert minden nemzet tüstént egyen­súlyozta különleges behozatali vámsorompók felállításával a papirfonton vehető angol áruk beözömlése ellen. Hozzá kell még tennünk, hogy Anglia e pénzügyi gyógyulása idején kellett, hogy elszenvedje a Távol Kelet piacai­nak bezárulását a kínai zavarok és a japán ipar fellendülése miatt; ezidőközben érte őt a délamerikai államok vámzárlata és a dol- lárorszagi piac összeomlása. Az angol gazdasági fellendülés titka a de­flációs politika, melyet Anglia ez utolsó évek­ben követett. Defláció a közigazgatásban, de­fláció a költségvetésiben és defláció miindenek- fölöt't a munkabérekben. Csak egyediül az 1933-ik év folyamán 896.000 angol munkás bé­rét csökken tették együt tvéve heti 82-500 font­tal, tehát irdatlan nagy összeggel. És sietve hozzá kell tenni: ez a bércsökkentés legke­vésbé sem ártott meg a fogyasztópiacnak. El­lenkezőleg: soha nem volt a fontba vetett bi­zalom olyan szilárd, mint ezidőben és a mun­kanélküliek száma 600.000-re esett. Hogy nem az infláció, a defláció vezeti az államgazdaságot sikerre, annak még kirívóbb példáját mutatja az olasz politika. Ha fáj a feje és szédül, ha teltséget, bélizgalmat, gyomorégést, oldalszurást, mellszorulást és szívdo­bogást érez, igyék minél előbb valódi „ Ferenc József" keserüvizet. Gyomor- és bélszakorvosok bizonyítják, hogy a „Ferenc József" viz remek termé­szetalkotta hashajtó. A Ferenc József keserüviz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben. r- Miwm 't jhi,1 tu. isakrjmMWB-av i srvt Az olasz államköltségvetés hosszú évek óta állandó deficitben van, sőt ez a deficit még emelkedik is. 1930-ban 504 millió líra volt, 1931-ben 3867, már 1932-ben8937 és 1933-ban 4200 millió. És ellenére e folyton súlyosbodó büdzséhiánynak az államkölcsömök kamatja egyre alacsonyabb és az állampapírok keletje egyer nagyobb. Az 1932 decemberében kiadott államkölcsön 5,96 százalékos volt, de már az 1934 január 6-i kincstári jegyek csak 4 száza­lékosak és 99 százalékos árfolyamon bocsát­tattak áruba. A kibocsátás 4 egymilliárdos trancheban kellett, hogy a piacra kerüljön, mint nyeremény kölcsön és az aláírás záró­napja január 20-ra volt kitűzve. A jegyzést azonban le kellett zárni január 15-én, mert a négy milliárd helyett máris több mint ki­lenc milliárdot jegyzett a közönség. Ebből 6760 millió friss pénz volt és a jegyzők száma pontosan 811.258. Nem a bankok tehát, az egész nép adta ezt a pénzt. A nyomorult Szi­cíliáiból, ahol régebbi kormányok 30—40 mil­liót is nagy kínnal tudtak összeszedni, ezúttal egyedül 400 millió folyt be! Olyan volt az eredmény, hogy Mussolini ezekután elhatá­rozta a régi ötszázalékos kölcsön 3.5 százalé­kosra való konvertálását. Hogy vitte véghez Mussolini ezt a csodát? Elsősorban a deflációs politikával, melyet a legnagyobb eréllyel követ. Másodsorban pe­dig azért is, mert autorativ kormányt tart fenn és következetes, céltudatos minden in­tézkedésében. Nálunk félévenként cserélődik a minisztérium és ismét emelkedni kezd az államkölcsönök kamatlába. Mi lesz a frank sorsa? Az aranyfrank biztosabban áll, mint valaha. Hiába vándorolnak aranyrakománnyal telt óriás hajók a La Vrilliere uocai pincéből a tengerentúlra. Én nem tudom, hány milliárd aranyat fog Amerika még elszívni tőlünk. De nem is töröm rajta a fejemet, mert azt az egyet biztosan tudom, hogy az aranyvásárlás profitját nagyon hamar ellensúlyozni fogja az árfolyam alkalmazkodása a kereslethez — ha ugyan mi franciák magunk kitartunk a sa­ját frankunk mellett. Az aranyfrankot külső támadás meg nem döntheti, — de megdöntheti maga a francia nép, ha nem hízik a frankban és ha nem tart­ja meg politikai nyugalmát. Ha a francia ucca és a francia parlament a zavarnak oly ijesztő, sajnálatos képét nyújtja, mint az utóbbi he­tekben, akkor természetesen nem lehet kí­vánni, hogy a külföld bízzon a valutánkban. A franciák teljes joggal mondhatják a kor­mányuknak: csináljatok jó politikát és mi biz­tosítjuk a jó frankot. De ha ti őrületeket csi­náltok tovább is, akkor mi sem felelünk érte, hogy a frankot becsüljük és bízzunk benne. Benedek Károly. Felgyújtotta barátja kazlát, mert elnyerte tőle négy korona összvagyonát Két évi iegyházrá ítélték a bazinkörnyéki bosszúállót Pozsony, március 10. (Pozsonyi szerkesztő­ségünktől.) Különös gyujtogatási biinpert tár­gyalt pénteken az itteni esküdtbiróság doktor Talcsik bírósági főtanácsos elnökletével. — Csech Libor 30 éves hattyupataki munkás a vád szerint múlt év december 33.-án a Bazin melletti Hattyupatakon felgyújtotta barátjának, Zaprasics József gazdálkodónak 3800 korona értékű szalma­kazlát. A gyújtogatásnak érdekes előzményei voltak. Csech a korcsmában kártyázott Zaprasiccsal, aki elnyerte tőle minden pénzét: négy koronát. Miután nem volt több pénze, barátja nem akart vele tovább játszani. Csech efölötti elkeseredésében a korcsmából hazamenet ittas fővel Sölgyujtotta Zaprasics szomszédjának, Hr- zics Lenhárdnak csűrét és a lángok hamar átterjedtek Zaprasics szalmakazlára is. A tárgyaláson a vádlott nem teszi egészen normális ember benyo­mását. Hat évig járt az elemi iskolába, de még írni, olvasni sem tud. Apja még akkor ment ki Amerikáiba, mikor Libor kisgyermek volt és a fiú úgyszólván gondozás nélkül nőtt fel. A vádlott beismerte, hogy ő követte el a ■gyújtogatást, de azzal védekezett, hogy teljesen ittas volt és nagyon el volt keseredve. Az esküdtek bűnösnek mondották ki a vád­lottat a gyújtogatásban, de verdiktjükben megerősítették, hogy ittas állapotban követte C^a CrfC — ejy JfóxiMk Többkörü csoda rövid, közepes és hosszú huSiámokra A legnagyobb teljesítmény - a legalacsonyabb ár Váltóáramra 1650 - Ke Egyenáramra 40'— Ki felár Minden rádiékereskedűnéI ké­nyelmet részletfizetésre is kapható TELEG RAFIA SYSTEM % € M A U 1 CSrt. Vezérképviselet: R. STEINER, BRÖNN, 54 Prágai Mintavásár Rádióvásár 13064 sz. kiállítás el a gyújtogatást. A bíróság Csech Libort két évi fegyházra ítélte. Az ügyész és az elitéit három napi gondolko- zási időt kért az esetleges semmiségi panasz benyújtására. Ki ne ismerne rájuk? 7. György, angol király, Hitler, PHeudski, Lioyd George és St-alin.

Next

/
Thumbnails
Contents