Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-08 / 32. (3363.) szám

1934 február 8, osiitöTtök91% osztráíc „tarrifiádon"

Az osztrák „haza“ küzdelme a német „nemzettel“

Mi az igazi helyzet Ausztriában?

— A Prágai Magyar Hírlap kiküldőn munkatársától —

Bécs, február 7. Soha, nagyhatalmi műit-j jártaik legilémyeselbb napjaiban se állott any- uyira Auscatriia a% eiuróip<aá politika középpont-1 jában, minit ma, aimdikor ®e> pénze, so hadse- rege, se -tekintélye többé, csak — igaza vám., j Det vágjon igaza van-e? Auisatria minden körülményeik közöl it ragaszkodik ónál lóságához, amihez mindem kis mjeanaetoeik joga van, legalább is a papiirfoaima szer int. A német, fogalmazás szerint azonban senki sem veszélyecr teti Auiszitria önállóságát, egyébként som lehet Ausztriáról beszélni, ott, ahol a német, népről van szó, s amennyiben Ausztriáról beszélni lehet, agy csaík mint az egyetemes nagy német történelem egyik fejezetéről, amely a német, álláspont szerint Hitler győzelmiével szükségszerűen lezáródritt. A német, válaszjegyzék, amelyet Dollfuss igen erélyes tiltakozására a Wilheliniístrasse adott, vállat vöm az oosztrák kormány tudakozására és kijelenti, hogy itt semmiféle állarnkonflilktueról nincs szó, s ha konfliktusról beszélni lehet, úgy talán az osiz-1

Dollfuss tó] nem lehet úgynevezett szenzációs interjút kapni, Dollfuss minden kérdésre azonnal felel, nem ad kitérő és hűvös válaszokat, bőven és igen választékosán — nem mond semmit

Dollfuss még a legkéayeöefhb kérdésekre is azonnal válaszol, fürgén és alaposan, de amikor az újságíró elolvassa jegyzetelt, elképedve látja, hogy a kancellártól általános és ezerszer hallott szólamokon kívüli neon kapott egyebet. A kis kancellár a Lavhozás nagy mestere.

,lz újságírók véleménye szerint az a jegyzék, amit az osztrák kormány Németországnak küldött, az első nyílt szó volt, amelyet a Ballhausplatz bedobott ebbe a kíméletlen harcba,

amely közel egy éve foglalkoztatja egész Európa közi véleményét s amelyben a nagyhatalmak többször igen nyomatékosam, állásáfog- laitak. Az osztrák helyzetet azért lehetetlen külföldről megítélni, mert a kancellár stílusa, — amely tagadhatatlanul rokonszenves szólamokkal minden tényt kimozdít a helyéről és vagy közelebb, vagy távolabb tolja azon a síkon, amelyen az események mozognak, — sajátságos vibráló atmoszférát, teremtett, s ebben a folytonos vibrálásban lehetetlen meglátni hogy nii hol áll? Például nyílt titok, hogy _

bizalmas tanácshozások folytak az osztrák *i kormány és Hitler ék között ugyanakkor, amikor Suvitih Becsbe készülődött. Az utolsó pillanatban, s állítólag minden átmenet nélkül osztrák részről íélbeszak i tolták a tárgyalásokat

és Haibioht, aki már Linz fele# volt repülőgépen, visszafordult. Ez volt. a magyarázata, annak is, hogy máról-holnapra kiemeltek egy csomó igen előli elő közfunkoionáríusit., azért, mert titkos kapcsolatokat tartottak fenn a nemzeti szocialistákkal!. A helyzet az, hogy ezekről az urakról már régen tudta mindenki, hogy kapcsolatiban állnak a nemzeti szocial'isNehéz székeíésbsn szenvedők,

akiknek az agyvértódulás, a fejfájás és szívdobogás, az emésztési zavarok és különösen a végbélbajok teszik az életet nehézzé, igyanak reggel és este egynegyed pohár természetes „Ferenc József" keserüvizet. Klinikai vezető orvosok igazolják, hogy a Ferenc József víz műtétek előtti ^ utáni időszakokban is naqyértékü hashajtónak bizonyul. F\ Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható.

ha. szorított párt propaganda-munkája, semmi egyéb. Becsben voltam, amikor betiltották a nemzeti szocialista pártot, a betiltás estéjén motorkerékpáron száguldoztak végig a barnainges ifjak Bécs uecáin és röpcédulákat szórtak. Akkoriban mindenki meg volt győződve arról, hogy az egyenruhaviselés betiltása ugyanolyan hatással lesz Ausztriában is, mint, volt Németországban, amikor Schieicher-kormány illegalitásba, szorította a nemzeti szocialista pártot s ezzel — Göring vallomása szerint — szinte hihetetlen propagaudaerőt adott a párt kezébe. Akkoriban határozottan erősebb volt a nemzeti szocialista párt Ausztriában, mint most Akkor mindenki meg volt győződve arról, hogy napok kérdése és Hitlerék átveszik a hatalmat.

Egy újságíró barátom, aki évek óta Becsben él és egy nagy európai lap tudósitója. — tehát benne állott az események sodrában, — a Ballhausplatz sarkán posztoló acélsisakos katonára azt mondta:

Látod, ez Dollfus katonája, de az a fegyver, amit a kezében szorít, már Hitleré.

Az általános vélemény akkor az volt, hogy a hivatalnoki kar, a rendőrség és a katonaság át van itatva nemzeti szocialista elemekkel. S hogy az egész államapparátus hasznavehetetlen a nemzeti szocialisták elleni küzdelemben, mert a rendőrök vagy velük éreznek, vagy félnek tőlük,

nem tudják, hogy az a nemzeti szocialista, akit ma egy tüntetésnél meggumibotoznak, holnap nem osztogat-e parancsokat nekik? Akkoriban Ausztria valóban a dermedt és hideglelős váratják kormánynak van konfliktusa egy erős népmozgailoiniimail, amelyet nem lelkeit megállítani az osztrák határom. Árnnyá 'bizonyos, hogy a kérdést világnézeti alapom nehéz tenne eldönteni, inért mind a két rendszer .rnás-aiiás malomiban őröl.

A Dollfiiss-Jéle nemzeti mozgalom inkább patriotizmus, a Hiti er-főle pedig a nacionalizmus eszmekörébe tartozik. Dolfüssék soha nem beszélnek a fajról és a nemzetről, ők a hazáiról, az östalajról és a népről beszélnek.

Ez az alapvető villágmézert-i (küHötnlbség 'a két egymással mereven szemben álló német nemzeti kormány közöttHelyesebbem ez a íkülüníbeég Hitler nemzeti és Dollfuss hazafias kormánya köfflött.

A saítóiohadiszáHás a Louvre-hávéházbatt

Anélküli, hogy ezt a határozottam éles világnézeti saakadiékioit a két német tábor között meg ne jellöltük voilna, nem tudnánk maradéktalanul megrajzolná az igazi osztrák helyzetet. S iltt imég valamit el kell mondani: az igazi osztrák helyzet merőben más, mint! az a minden irányban elrajzoít, sokszor va- i ki tó forradalmi színekkel élénkített helyzetkép, amelyet általában a világlapok festenek Ausztriáról..

Bécs ma tele van európai és amerikai újságíróval, a Bönseplatz ujságiró-tszobája évék óta nem vollt ilyen mozgalmas. Utolijára akkor láttam i# ilyen forgalmat, amikor a Ringom gépfegyver kattogó# és a parlament környékéi az égő igazságügyi palota lángjai világi tott- ták meg. Most is itt van mindenki a nagy lapok úgynevezett ,. Balká n -spéci.alistái" közüli. Mert Bécs a világháború óla a világlapok térkénéin belekerüli a balkáni zónáiba- Ludwig. a BalípHatz eaijtófőnöke a késő esti órákig peruiamén ciában van.

Az utóbbi napokban főleg magyar újságírók léptéik el a Ballhausplatz sárga roko- koszalónját, ahol Dollfuss közvetlen és <liá- fcos mosolyával feleiget a hozzá intézett kérdésekre.

Dollfuss pesti útja előtt a magyar újságíróké a szó. Az újságírók reggel kilenckor beülnek, hogy végre délután hét, esetleg nyolc óra tájban kitárja t/udwig sajtófőnök Dólllfuss dolgo- zóezóbáfámak ajtaját és megjelenik Dollfuss a füsitfelhőben, amely kék ködbe burkolja az egész szobát. Az újságíró, aki Dolllfussal távozik. teimészetesen rohan a Borzeolatzra és letetetem álfa az interjút, utána fáradtan betér a Louvre-kávélházlba egy feketére. A Louvre- kávéház csendes kispolgári kávékáz a belvárosban. csak itvemkor a késő esti órákban ül ott néhány leülteidi ms éteré. Sok aneol francia és amerikai u%ágirő jár mostanában a Louvréba és várták a nagv eseményt, amely ■— ahrgv tnr5 fekték — ,-küszöböm van"

’ D^lhtss,

a lavírozó^ nagv mestere

Az újságírók, akik Dolífussal jöttek, el vannak ragadt alva a kancellár közvetlen és bájos egyéniségétől- Ez az emberi benyomás, amit magukkal hoztak, - ez újságíró azonban csalódott és rossz kedvű.

kozás óráit élte. És Dollfuee lavirozás* után csodákat műveli.

Hitlerék még mindig a kapuk alatt vannak és

döngetik a kapukat, azok pedig, akik a kapuk mögött tegnap még Ideges szorongással lesték, hogy ml lesz, ha a kapn kinyílik vagy kifordul sarkából, lasan megszokták ezt ■ dörömbölést ée már nem is hederitenek rá Ez pereze nem jelenti art, hogy a nemzeti erői cia!i6ták teljesen eltűntek. A papiibombák úgyszólván egész nap ropognak és a borogbereeztes zászló a legkényeeebb e pillanatokban és a legkritikusabb helyeken lendül a levegőbe. Például egy díszelőadás alkalmával a Burgtiheaterben, amikor felment a vasfüggöny, egy hatalmas, a* egész színpadot beborító horogkeresztes zászlót emelt fel a magasba- Kínos jelenet volt. Jft- len voltak a kormány tagjai, egy sereg külföldi előkelőség. Nem lehetett tudni, hogy mit jelent, ez a gongütésre méltóságteljesen magasba emelkedő horogkeresztes zászló? Zavart csönd volt a nézőtéren, néhányan köhögtek, a zászlót leszerelték, de a díszelőadásnak már „mellékize" volt. Vagy például, Becs egyik legforgalmasabb pontján, ott, ahol a Rotenturm-strasss kitorkollik a Donau-qai-re, a Dianabad tétén zetén fut. egy úgynevezett fényreklámukéig. Egyik este a járó-kelők azt. látják, hogy a fényreklám újság állandóan ezt a két szót pergeti: .Jfe.il Hitler14. Egyre nagyobb lesz a csődület, & rendőrök berohannak a Dianabad-ba, ahol kiderül, hogy délután itt járt két munkás, akik elkérték a házmestertől a pad’áskulcsot, mert a fényújságon valamit javítani kellett, ée agylátszik az ő müvük volt a „Heil Hitler". A két munkás azonban elrontotta a padlás zárját te, úgy hogy nem is lehetett jó darabig kinyitni az ajtót, hogy levegyék a kínos szöveget. Igaz, hogy a nemzeti szocialisták propagandaboltját — amelynek kirakatában Hitler-képeket ét horogkeresztes hamutartókat lehetett, látni, — becsukták a Khrtner-straseéen s most a boltnak redőnyei le vannak huzva és a horogkeresz- tes barna cégtáblákat átragasztották, a nácik azonban ráérnek a ,házaló kereskedelemre" s magpk keresik fel a közönséget. A bécsi nép ms már inkább valami groteszk bujócskának látja ezt. a. küzdelmet és mosolyogva statisztál hozzá. Hogy ez a mosoly holnapra esetleg kínosan letorzulhat, erre ma nem gondol senki.

Mit akar Doííiuss?

S végül valamit arról a lavirozáeról, amelyet Dollfuss folytat. Az egyik sokat tapasztalt bécsi újságírótól hallottam a LouvrebaD a következőket: *

— Nem szabad lenézni Dollfuss taktikáját, nem szabad fiatalom türelmetlenséggel mindig úgynevezett kézzel fogható célokat és igazságokat keresni. Az urak nem érthetik meg Dollfust, mert mindig 'felteszik ezt a kérdést: mi a célja? Gondoljanak csak arra, hogy itt, — mintahogy a. politikában általában — sohasem a célok dominálnak, hanem az erők, s ne felejtsék el, hogy nincs kormány — azt hiszem — az egész világon, amelynek kevesebb és szakadozottabb erői lennének, mint az osztrák kormánynak. Dollfust egy tehetetlenségi helyzet tartja uralmon s ő ezt a helyzetet minél tovább prolongálni akarja, — legalább is addig, amíg vagy a vele szemben álló erők is felmorzsolódnak vagy ő maga elég erőt gyűjt ahhoz, hogy határozzon. Hogy eddig a pillanatig nem foglal el valamilyen irányban határozott álláspontot, ez természetes, őneki minden irányban nyitva keli hagyni a kapukat, ezt kívánja Ausztria léte, s ez az egyetlen pozitívum Dollfuss politikájában. Dollfusg époly kevéssé fasiszta, mint amilyen kevéssé demokrata.

Dollfuss alkotmányreform-tervezetet mutat be azokuak, akik le akarnak számolni a köztársasággal, — de nem csinálja meg; ezt viszont tudják azoakik ragaszkodnak a i.^arsatákikai. EgyáTtalám neim volt titok és a váratlan és -nyilvános leleplezésnek, hogy úgy mondjuk „kívül feikvő okai" voltak. Nemcsak Euró pában, de Ausztriában se tudják, hogy mit akar a kormány. S nemcsak a Bécs utcáin munka után rohanó munkás vagy polgár nem tudja, de nem tudják a kancellár közvetlen munkatársai sem. Sőt az éles szemű újságírók, — akik minden esemény .rugóját ismerik és módjuk van az egyes intenciók között meglátni a rejtett összefüggéseket, — sincsenek tisztában azzal, mit alkar a kormány. Senki se tudja, hogy holnap miié ébred, nyilván maga Storhemiberg se, aki mindig elkésve igazodik az uj helyzetihez és mindig tnlkorán nyilatkozik. Például lehetetlen kitapogatni a nemzeti szocialista ereket az osztrák hazafias front testién.

A „hatna rém(t

Amit a lapok úgy imák, hogy „Doilfues éiet- balál harca a barna rémmel", valójában talán a mai kényes európai helyzetben vakmerő, de alapjában véve üres kulisszatőiogatás. A nemzeti szocialisták taktikája érthető, ők úgynevezett „partizán harcokat" vívnak Bécs uecáin a kormányrendszerrel. A partizán harcok célja zavarni a nyugalmat, amely hihetetlenül rövid idő alatt ni cgszövi a feledés fátylát, amit az osztrák

Sághoz.

Dollfuss a hatalmak felé is óvatos, tegnap például — inig zárt ajtók mögött tárgyalt a kormány arról, hogy a népszövetséghez forduiuak-e vagy sem, — elterjedt, a hir az újságírók .özött, hogy az osztrák kormány meggondolta magát, nem megy a népszövetség elé. A hir olyan forrásból származott, hogy több újságíró azonnal le is adta lapjának. A hírt kormányhoz közel álló helyről inscenálták. Hogy mi volt ezzel Dollfuss célja, ki tudja? Vagy például a tiroli puccs. Ma már mindenki tudja Ausztriában, hogy a puccs nem pénteken történt, hanem két nappal előbb s az egyik nagy angol lap meg te Irta.

S bizonyos az is, hogy a kormány & tiroli puccsal játszik, mert abban a pillanatban tudná teljesen leszerelni, amikor akarja. Hiszen a keresztényszocialista szervezetek, a szociáldemokraták és az alkotmányhü parasztszervezetek kereken elutasították a Heimwehr követeléseit, s az a nyolcezer Heimwehr-tag, aki Tirolban a hatalmat állítólag kezében tartja, elenyészően kis erőt jelent azzal az erővel gzamben, amit ez alkotmányhü csoportok szükség esetén mozgósítani tudnának. A tiroli puccs is egyike azoknak a kapuknak, amelyeket Dollfussék a szükséghez képest kinyitnak vagy becsuknak.

— Ugylátszik, — mondja valaki az asztalunknál, a kormány nemcsak a Semmeringen nyitott játékkaszinót, — hanem a Ballplatzon te.

Ivánka Milán újból megcáfolta az „ezeréves elnyomás" meséjét

Prága, február 7. A pozsonyi vasárnapi ünnepségek során többek között, Ivánka Milán is beszélt A Národny Deník mai számában olvassuk, hogy Ivánka- egyebek közt a következőket is mondta,:

„Dévény, Pozsony, Komárom, Esztergom, VisegTád, Losonc, Kassa, Ungvár már elnevezésével azt tanúsítja, hogy szlovákok alapították és építették őket, e hogy az a. föld, amelyen állunk, a miénk volt és csak a miénk volt amaz ezer év alatt is, mialatt nem volt állami önállóságunk, hanem több nemszláv néppel

nép a. harcias nemzeti szocializmusra borit- Amit I együtt éltünk egy közös- államban, — Magyar- a nemzeti szocialisták csinálnak, egy illegalitás-' erszágoo.

Egész a 18-ik század végéig egyenrangú nemzetekként éltünk: slzovák, román, szerb, horvát, német, magyar: én te ur, te is nr. A magyar törvényekben sehol egy szót sem találtam arról, hogy a magyarok valamely elsőbbséggel, vagy hegemóniával, vagy szu- premációval birtak volna Magyarország többi népe) fölött.

Csak a 18-ik század végén jutottajk a magyarok arra a gondolatra, hogy a többi nemzetnél több jogot harcoljanak ki maguknak- E balga politikának a? lett a vége, hogy Magyarország ezótenSott,"

5