Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-08 / 32. (3363.) szám

1934 február 8, osiitöTtök­91% osztráíc „tarrifiádon" Az osztrák „haza“ küzdelme a német „nemzettel“ Mi az igazi helyzet Ausztriában? — A Prágai Magyar Hírlap kiküldőn munkatársától — Bécs, február 7. Soha, nagyhatalmi műit-j jártaik legilémyeselbb napjaiban se állott any- uyira Auscatriia a% eiuróip<aá politika középpont-1 jában, minit ma, aimdikor ®e> pénze, so hadse- rege, se -tekintélye többé, csak — igaza vám., j Det vágjon igaza van-e? Auisatria minden körül­ményeik közöl it ragaszkodik ónál lóságához, amihez mindem kis mjeanaetoeik joga van, lega­lább is a papiirfoaima szer int. A német, fogal­mazás szerint azonban senki sem veszélyecr teti Auiszitria önállóságát, egyébként som lehet Ausztriáról beszélni, ott, ahol a német, népről van szó, s amennyiben Ausztriáról beszélni le­het, agy csaík mint az egyetemes nagy német történelem egyik fejezetéről, amely a német, álláspont szerint Hitler győzelmiével szük­ségszerűen lezáródritt. A német, válaszjegyzék, amelyet Dollfuss igen erélyes tiltakozására a Wilheliniístrasse adott, vállat vöm az oosztrák kormány tudakozására és kijelenti, hogy itt semmiféle állarnkonflilktueról nincs szó, s ha konfliktusról beszélni lehet, úgy talán az osiz-1 Dollfuss tó] nem lehet úgynevezett szenzá­ciós interjút kapni, Dollfuss minden kér­désre azonnal felel, nem ad kitérő és hűvös válaszokat, bőven és igen választékosán — nem mond semmit Dollfuss még a legkéayeöefhb kérdésekre is azonnal válaszol, fürgén és alaposan, de ami­kor az újságíró elolvassa jegyzetelt, elképed­ve látja, hogy a kancellártól általános és ezer­szer hallott szólamokon kívüli neon kapott egyebet. A kis kancellár a Lavhozás nagy mes­tere. ,lz újságírók véleménye szerint az a jegy­zék, amit az osztrák kormány Németország­nak küldött, az első nyílt szó volt, amelyet a Ballhausplatz bedobott ebbe a kíméletlen harcba, amely közel egy éve foglalkoztatja egész Eu­rópa közi véleményét s amelyben a nagyhatal­mak többször igen nyomatékosam, állásáfog- laitak. Az osztrák helyzetet azért lehetetlen külföldről megítélni, mert a kancellár stílusa, — amely tagadhatatlanul rokonszenves szóla­mokkal minden tényt kimozdít a helyéről és vagy közelebb, vagy távolabb tolja azon a síkon, amelyen az események mozognak, — sajátságos vibráló atmoszférát, teremtett, s eb­ben a folytonos vibrálásban lehetetlen meg­látni hogy nii hol áll? Például nyílt titok, hogy _ bizalmas tanácshozások folytak az osztrák *i kormány és Hitler ék között ugyanakkor, amikor Suvitih Becsbe készülődött. Az utol­só pillanatban, s állítólag minden átmenet nélkül osztrák részről íélbeszak i tolták a tár­gyalásokat és Haibioht, aki már Linz fele# volt repülő­gépen, visszafordult. Ez volt. a magyarázata, annak is, hogy máról-holnapra kiemeltek egy csomó igen előli elő közfunkoionáríusit., azért, mert titkos kapcsolatokat tartottak fenn a nemzeti szocialistákkal!. A helyzet az, hogy ezekről az urakról már régen tudta mindenki, hogy kapcsolatiban állnak a nemzeti szocial'is­Nehéz székeíésbsn szenvedők, akiknek az agyvértódulás, a fejfájás és szívdobogás, az emésztési zavarok és különösen a végbélbajok teszik az életet nehézzé, igyanak reggel és este egynegyed pohár természetes „Ferenc József" keserüvizet. Klinikai vezető orvosok igazolják, hogy a Ferenc József víz műtétek előtti ^ utáni időszakokban is naqyértékü hashaj­tónak bizonyul. F\ Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogé­riákban és füszerüzletekben kapható. ha. szorított párt propaganda-munkája, semmi egyéb. Becsben voltam, amikor betiltották a nemzeti szocialista pártot, a betiltás estéjén mo­torkerékpáron száguldoztak végig a barnainges ifjak Bécs uecáin és röpcédulákat szórtak. Ak­koriban mindenki meg volt győződve arról, hogy az egyenruhaviselés betiltása ugyanolyan hatással lesz Ausztriában is, mint, volt Német­országban, amikor Schieicher-kormány illegali­tásba, szorította a nemzeti szocialista pártot s ezzel — Göring vallomása szerint — szinte hihetetlen propagaudaerőt adott a párt kezébe. Akkoriban határozottan erősebb volt a nemzeti szocialista párt Ausztriában, mint most Ak­kor mindenki meg volt győződve arról, hogy napok kérdése és Hitlerék átveszik a hatal­mat. Egy újságíró barátom, aki évek óta Becsben él és egy nagy európai lap tudósitója. — tehát benne állott az események sodrában, — a Ballhausplatz sarkán posztoló acélsisakos katonára azt mondta: Látod, ez Dollfus katonája, de az a fegy­ver, amit a kezében szorít, már Hitleré. Az általános vélemény akkor az volt, hogy a hivatalnoki kar, a rendőrség és a katonaság át van itatva nemzeti szocialista elemekkel. S hogy az egész államapparátus hasznavehetetlen a nemzeti szocialisták elleni küzdelemben, mert a rendőrök vagy velük éreznek, vagy félnek tőlük, nem tudják, hogy az a nemzeti szocialista, akit ma egy tüntetésnél meggumibotoznak, holnap nem osztogat-e parancsokat nekik? Akkoriban Ausztria valóban a dermedt és hideglelős vára­tják kormánynak van konfliktusa egy erős népmozgailoiniimail, amelyet nem lelkeit megállí­tani az osztrák határom. Árnnyá 'bizonyos, hogy a kérdést világnézeti alapom nehéz tenne el­dönteni, inért mind a két rendszer .rnás-aiiás malomiban őröl. A Dollfiiss-Jéle nemzeti mozgalom inkább patriotizmus, a Hiti er-főle pedig a naciona­lizmus eszmekörébe tartozik. Dolfüssék so­ha nem beszélnek a fajról és a nemzetről, ők a hazáiról, az östalajról és a népről be­szélnek. Ez az alapvető villágmézert-i (küHötnlbség 'a két egymással mereven szemben álló német nem­zeti kormány között­Helyesebbem ez a íkülüníbeég Hitler nemzeti és Dollfuss hazafias kormánya köfflött. A saítóiohadiszáHás a Louvre-hávéházbatt Anélküli, hogy ezt a határozottam éles világ­nézeti saakadiékioit a két német tábor között meg ne jellöltük voilna, nem tudnánk mara­déktalanul megrajzolná az igazi osztrák hely­zetet. S iltt imég valamit el kell mondani: az igazi osztrák helyzet merőben más, mint! az a minden irányban elrajzoít, sokszor va- i ki tó forradalmi színekkel élénkített hely­zetkép, amelyet általában a világlapok fes­tenek Ausztriáról.. Bécs ma tele van európai és amerikai újság­íróval, a Bönseplatz ujságiró-tszobája évék óta nem vollt ilyen mozgalmas. Utolijára akkor láttam i# ilyen forgalmat, amikor a Ringom gépfegyver kattogó# és a parlament környé­kéi az égő igazságügyi palota lángjai világi tott- ták meg. Most is itt van mindenki a nagy la­pok úgynevezett ,. Balká n -spéci.alistái" közüli. Mert Bécs a világháború óla a világlapok tér­kénéin belekerüli a balkáni zónáiba- Ludwig. a BalípHatz eaijtófőnöke a késő esti órákig per­uiamén ciában van. Az utóbbi napokban főleg magyar újság­írók léptéik el a Ballhausplatz sárga roko- koszalónját, ahol Dollfuss közvetlen és <liá- fcos mosolyával feleiget a hozzá intézett kér­désekre. Dollfuss pesti útja előtt a magyar újságíróké a szó. Az újságírók reggel kilenckor beülnek, hogy végre délután hét, esetleg nyolc óra táj­ban kitárja t/udwig sajtófőnök Dólllfuss dolgo- zóezóbáfámak ajtaját és megjelenik Dollfuss a füsitfelhőben, amely kék ködbe burkolja az egész szobát. Az újságíró, aki Dolllfussal tá­vozik. teimészetesen rohan a Borzeolatzra és letetetem álfa az interjút, utána fáradtan betér a Louvre-kávélházlba egy feketére. A Louvre- kávéház csendes kispolgári kávékáz a belvá­rosban. csak itvemkor a késő esti órákban ül ott néhány leülteidi ms éteré. Sok aneol fran­cia és amerikai u%ágirő jár mostanában a Louvréba és várták a nagv eseményt, amely ■— ahrgv tnr5 fekték — ,-küszöböm van" ’ D^lhtss, a lavírozó^ nagv mestere Az újságírók, akik Dolífussal jöttek, el van­nak ragadt alva a kancellár közvetlen és bá­jos egyéniségétől- Ez az emberi benyomás, amit magukkal hoztak, - ez újságíró azonban csalódott és rossz kedvű. kozás óráit élte. És Dollfuee lavirozás* után csodákat műveli. Hitlerék még mindig a kapuk alatt vannak és döngetik a kapukat, azok pedig, akik a kapuk mögött tegnap még Ideges szorongással les­ték, hogy ml lesz, ha a kapn kinyílik vagy kifordul sarkából, lasan megszokták ezt ■ dörömbölést ée már nem is hederitenek rá Ez pereze nem jelenti art, hogy a nemzeti erői cia!i6ták teljesen eltűntek. A papiibombák úgy­szólván egész nap ropognak és a borogbereeztes zászló a legkényeeebb e pillanatokban és a leg­kritikusabb helyeken lendül a levegőbe. Például egy díszelőadás alkalmával a Burgtiheaterben, amikor felment a vasfüggöny, egy hatalmas, a* egész színpadot beborító horogkeresztes zász­lót emelt fel a magasba- Kínos jelenet volt. Jft- len voltak a kormány tagjai, egy sereg kül­földi előkelőség. Nem lehetett tudni, hogy mit jelent, ez a gongütésre méltóságteljesen magasba emelkedő horogkeresztes zászló? Zavart csönd volt a nézőtéren, néhányan köhögtek, a zászlót leszerelték, de a díszelőadásnak már „mellék­ize" volt. Vagy például, Becs egyik legforgal­masabb pontján, ott, ahol a Rotenturm-strasss kitorkollik a Donau-qai-re, a Dianabad tétén zetén fut. egy úgynevezett fényreklámukéig. Egyik este a járó-kelők azt. látják, hogy a fény­reklám újság állandóan ezt a két szót pergeti: .Jfe.il Hitler14. Egyre nagyobb lesz a csődület, & rendőrök berohannak a Dianabad-ba, ahol ki­derül, hogy délután itt járt két munkás, akik elkérték a házmestertől a pad’áskulcsot, mert a fényújságon valamit javítani kellett, ée agy­látszik az ő müvük volt a „Heil Hitler". A két munkás azonban elrontotta a padlás zárját te, úgy hogy nem is lehetett jó darabig kinyitni az ajtót, hogy levegyék a kínos szöveget. Igaz, hogy a nemzeti szocialisták propagandaboltját — amelynek kirakatában Hitler-képeket ét horogkeresztes hamutartókat lehetett, látni, — becsukták a Khrtner-straseéen s most a bolt­nak redőnyei le vannak huzva és a horogkeresz- tes barna cégtáblákat átragasztották, a nácik azonban ráérnek a ,házaló kereskedelemre" s magpk keresik fel a közönséget. A bécsi nép ms már inkább valami groteszk bujócskának látja ezt. a. küzdelmet és mosolyogva statisztál hozzá. Hogy ez a mosoly holnapra esetleg kínosan le­torzulhat, erre ma nem gondol senki. Mit akar Doííiuss? S végül valamit arról a lavirozáeról, amelyet Dollfuss folytat. Az egyik sokat tapasztalt bécsi újságírótól hallottam a LouvrebaD a következő­ket: * — Nem szabad lenézni Dollfuss taktikáját, nem szabad fiatalom türelmetlenséggel mindig úgynevezett kézzel fogható célokat és igazságo­kat keresni. Az urak nem érthetik meg Dollfust, mert mindig 'felteszik ezt a kérdést: mi a célja? Gondoljanak csak arra, hogy itt, — mintahogy a. politikában általában — sohasem a célok do­minálnak, hanem az erők, s ne felejtsék el, hogy nincs kormány — azt hiszem — az egész vilá­gon, amelynek kevesebb és szakadozottabb erői lennének, mint az osztrák kormánynak. Dollfust egy tehetetlenségi helyzet tartja ural­mon s ő ezt a helyzetet minél tovább prolon­gálni akarja, — legalább is addig, amíg vagy a vele szemben álló erők is felmorzsolódnak vagy ő maga elég erőt gyűjt ahhoz, hogy hatá­rozzon. Hogy eddig a pillanatig nem foglal el valamilyen irányban határozott álláspontot, ez természetes, őneki minden irányban nyitva keli hagyni a kapukat, ezt kívánja Ausztria léte, s ez az egyetlen pozitívum Dollfuss politikájá­ban. Dollfusg époly kevéssé fasiszta, mint ami­lyen kevéssé demokrata. Dollfuss alkotmányreform-tervezetet mutat be azokuak, akik le akarnak számolni a köztár­sasággal, — de nem csinálja meg; ezt viszont tudják azoakik ragaszkodnak a i.^arsa­tákikai. EgyáTtalám neim volt titok és a várat­lan és -nyilvános leleplezésnek, hogy úgy mondjuk „kívül feikvő okai" voltak. Nemcsak Euró pában, de Ausztriában se tudják, hogy mit akar a kormány. S nemcsak a Bécs utcáin munka után rohanó munkás vagy polgár nem tudja, de nem tudják a kancellár közvetlen munkatársai sem. Sőt az éles szemű újságírók, — akik minden esemény .rugóját ismerik és módjuk van az egyes intenciók között meglát­ni a rejtett összefüggéseket, — sincsenek tisztában azzal, mit alkar a kormány. Senki se tudja, hogy holnap miié ébred, nyilván maga Storhemiberg se, aki mindig elkésve iga­zodik az uj helyzetihez és mindig tnlkorán nyilatkozik. Például lehetetlen kitapogatni a nemzeti szocialista ereket az osztrák hazafias front testién. A „hatna rém(t Amit a lapok úgy imák, hogy „Doilfues éiet- balál harca a barna rémmel", valójában talán a mai kényes európai helyzetben vakmerő, de alapjában véve üres kulisszatőiogatás. A nem­zeti szocialisták taktikája érthető, ők úgyneve­zett „partizán harcokat" vívnak Bécs uecáin a kormányrendszerrel. A partizán harcok célja za­varni a nyugalmat, amely hihetetlenül rövid idő alatt ni cgszövi a feledés fátylát, amit az osztrák Sághoz. Dollfuss a hatalmak felé is óvatos, tegnap pél­dául — inig zárt ajtók mögött tárgyalt a kor­mány arról, hogy a népszövetséghez forduiuak-e vagy sem, — elterjedt, a hir az újságírók .özött, hogy az osztrák kormány meggondolta magát, nem megy a népszövetség elé. A hir olyan for­rásból származott, hogy több újságíró azonnal le is adta lapjának. A hírt kormányhoz közel álló helyről inscenálták. Hogy mi volt ezzel Dollfuss célja, ki tudja? Vagy például a tiroli puccs. Ma már mindenki tudja Ausztriában, hogy a puccs nem pénteken történt, hanem két nap­pal előbb s az egyik nagy angol lap meg te Irta. S bizonyos az is, hogy a kormány & tiroli puccsal játszik, mert abban a pillanatban tudná teljesen leszerelni, amikor akarja. Hiszen a ke­resztényszocialista szervezetek, a szociáldemo­kraták és az alkotmányhü parasztszervezetek kereken elutasították a Heimwehr követeléseit, s az a nyolcezer Heimwehr-tag, aki Tirolban a hatalmat állítólag kezében tartja, elenyészően kis erőt jelent azzal az erővel gzamben, amit ez alkotmányhü csoportok szükség esetén mozgó­sítani tudnának. A tiroli puccs is egyike azok­nak a kapuknak, amelyeket Dollfussék a szük­séghez képest kinyitnak vagy becsuknak. — Ugylátszik, — mondja valaki az asztalunk­nál, a kormány nemcsak a Semmeringen nyitott játékkaszinót, — hanem a Ballplatzon te. Ivánka Milán újból megcáfolta az „ezeréves elnyomás" meséjét Prága, február 7. A pozsonyi vasárnapi ün­nepségek során többek között, Ivánka Milán is beszélt A Národny Deník mai számában ol­vassuk, hogy Ivánka- egyebek közt a követke­zőket is mondta,: „Dévény, Pozsony, Komárom, Esztergom, VisegTád, Losonc, Kassa, Ungvár már elneve­zésével azt tanúsítja, hogy szlovákok alapítot­ták és építették őket, e hogy az a. föld, ame­lyen állunk, a miénk volt és csak a miénk volt amaz ezer év alatt is, mialatt nem volt állami önállóságunk, hanem több nemszláv néppel nép a. harcias nemzeti szocializmusra borit- Amit I együtt éltünk egy közös- államban, — Magyar- a nemzeti szocialisták csinálnak, egy illegalitás-' erszágoo. Egész a 18-ik század végéig egyenrangú nemzetekként éltünk: slzovák, román, szerb, horvát, német, magyar: én te ur, te is nr. A magyar törvényekben sehol egy szót sem találtam arról, hogy a magyarok valamely elsőbbséggel, vagy hegemóniával, vagy szu- premációval birtak volna Magyarország töb­bi népe) fölött. Csak a 18-ik század végén jutottajk a magya­rok arra a gondolatra, hogy a többi nemzetnél több jogot harcoljanak ki maguknak- E balga politikának a? lett a vége, hogy Magyarország ezótenSott," 5

Next

/
Thumbnails
Contents