Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-08 / 32. (3363.) szám

1934 február 8. csütftrtflk. e radikális eszközhöz nyúlni és Páriába meg­bízható csapatokat összpontosított. A francia nép nagy nyugtalansága nemcsak Párisban tart, hanem a Aidákén is. Tegnap és ma csak­nem valamennyi nagyobb vidéki városban öSz- szeiitközések voltak a rendőrség és a tüntetők között. Több helyütt a sebesültek száma je­lentős. A párisi uccai harcokról kiadott félhi­vatalos jelentés eddig tiz halottról és három­száz sebesültről tud. De néhány lap, igy az Echo de Paris harminc halottról beszél és föl is sorolja az agyonlőttek neveit. Az előzmények Tegnapi számunkban részletesen beszámol­tunk a tüntetés előzményeiről. A francia köz- vélemény nincsen megelégedve a kamarával, amelyet korruptnak és betegnek nevez. Abban a pillanatban, amikor Daladier nem mutatott hajlandóságot arra, hogy meghallgatja az uc­cai közvéleményt és megreformálja a kamarát, ellenben hozzálátott az izgatók és a zavaros­ban halászók eltávolításához, a hevülékeny francia nép haragja kitört és elárasztotta a fő­várost. Chiappe rendőrfőnök elbocsátása, aki a jobboldal kegyeltje volt, továbbá a Comedie Francaise igazgatójának időközben visszavont lemondatása olajat öntött a tűzre. A radikális közönség, a frontharcosok, a rojalisták arra a meggyőződésre jutotta^ hogy a kamara és a demokrácia erélyesen védekezni kezd és eltá­volítja mindazokat, akik korruptságát kifo­gásolták. A tegnap délutáni parlamenti vita, amelynek folyamán Daladier valósággal dikta­tórikusán viselkedett és nem engedte szóhoz jutni a jobboldal szónokait, végleg felháborí­totta az uccán várakozó tömeget. Amikor a kamara viharos ülésének és Daladier jobboldal- ellenes magatartásának hire megérkezett az uccára, a patrióta ifjúságot, a rojalistákat és a frontharcosokat többé nem lehetett tartani és a roham megindult. A tegnapi és a mai tün­tetéseket határozottan jobboldali és a fasiz­mussal kacérkodó elemek rendezték, akik ki akarták használni a demokrácia gyengeségét és elsöpörni a parlamentet, még mielőtt újból megerősödik. Néhol baloldali elemek is elke- verődtek a tüntetők között, de az ő jelentősé- gük, vagy ellenakciójuk csekély. A következmények Egyelőre nem tudni, hogy a nyugtalanság meddig tart és milyen következményekkel fog járni a francia politikában. Bizonyos, hogy a parlamentarizmus mai laza rendszerét Dala­dier, akit régóta diktátort törekvésekkel vá­dolnak és aki kétségtelenül egyike a francia politika legerélyesebb személyiségeinek, szo­rosabbá fogja fűzni és Franciaországban beve­zeti az autoritativ demokrácia rendszerét. A kedd éjjeli csata A tegnapi uooai harcok történetét röviden a következőképpen lehet összefoglalni: A nacionalista ifjúság csoportjai a délutáni órákban a 'városháza előtt gyülekeztek, majd a Rivoli-uccán át a kamarához akartak vo­nulni. Éllükön több párisi városatya haladt. A rendőrök hat és hét óra között kétszer fel­oszlatták a tömeget. A Solferino-hid vidékén a tüntető diákok és rendőrök harmadszor i« összecsaptak s ez az összecsapás már véres volt. Két városatya megsebesült. A tüntetők nem tudtak eljutni a Palats Bourbonhoz s ezért az épülettel szemben a Szajna másik oldalán lévő Flaoe de la Oancorde-on gyülekeztek. Este hét után a Quartier Latinban tüntető diákok, a frontharcosok és a kommunisták is megérkeztek az óriási térre, amely csak­hamar a különböző tüntetők főhadiszállá­sává alakult át. A térről a kamara épületéhez vezető hidat a rémdŐTség és a lovas köztársasági gárda meg­szállta. A tömeg néhány autóbuszt felgyújtott és barrikádokat emelt. Este nyolc órakor, amikor a kamarában történő események hire megérkezett, a tüntetőik között óriási nyugta­lanság támadt és a tömeg hirtelen megtámadta a hídon lévő rendőröket, áttörte a kordont és előnyo­mult a kamaráig. A loivasgárda kivont karddal belovagolt a tün­tetők közé. Ekkor estek az első lövések is, amelyek kezdetben még csak riasztó lövések voltak. Később, a dulakodás hevében, a rend­őrök kénytelenek voltak belelőni a tömegbe. A lovasgárda este kilenckor visszaverte a támadókat, megtisztította a kamara kör­nyékét és a tömeget a hídon visszaszorí­totta a Concorde-térre, majd tovább a Rue Royal-on át a Madelaine-t emplómig. A tüntetőik erre felgyújtották a Concorde- téren lévő tengerészetügyi minisztérium ka­puzatát, de a tüzet sikerült idejekorán el­oltani. A gépfegyverek akcióba lépnek A tömeg tizenegy óráig ura maradt a Cotn- corde-térmek. Hz órakor még egyszer áttörte a rendőr- kordont a Gabrielle-utoa vidékén ée a bel­ügyminisztériumhoz akart vonulni. A rend­őrök itt léptek fel a legerélyeeebb eu és a lapok szerint gépfegyvert űzzél kergették vissza a tüntetőket. Éjfélkor a lázongó, dü­höngő és ordító emberek i®mét megtámad­ták a hidat. Újból heves összeütközésre ke­rült a sor és egymásután dördülitek el a sor- tttzek. A hidra közben gyarmati katonák vonultak föl és gépfegyverekkel fogadták az efőnyomulókat. A Petit Párisién szerint az éjféli összecsapásnál több ezer lövés dör­dült el. A sebesültek nagy részét a Rue Ré­vaiiban lévő Weber-kávéházba szállították, ahol az elösiető orvosok csakhamar valósá­gos kórházat létesítettek. A könnyebb sebe­sülteket hazaküldtek, a súlyos sebesülteket pedig a kórházakba szállították. Épéi után, aimükor a gépfegyverek akcióba lépték, sikerűt a Piacé d© la Conoorde-on és a többi városnegyedben helyreállítani a ren­det. A lapok harminc halottról tudnak, az utolsó hivatalos jelenté®, amelyet éjjel két órakor adtak ki, csak tiz halottról beszél. A párisi kórházak szerdán délelőtt kiadott je­lentése szerint a kórházakban újabb tiz em­ber meghalt az éjszaka és a délelőtt folyamán. Ezenkívül 182 polgári sebesült, áll ápolás alaitt s ezék közül 15-nek az állapota remény­telen. Első segélyben 370 sébesültet részesí­tették a kórházaikban, de nagy részüket ha- zaboosátották. Eznklviijl 188 gárdista és rend­őr sebesült meg, akik a rendőrkórháziban fe- küsznék, amelyet Chiappe volt rendőrifőmölk felesége létesített. Szörnyű ébredés Párisban Az éjjel egy órakor végetérő utcai harcok szörnyű méretei csak reggel bontakoztak ld. Kitűnt, hogy a rendőrök egyedül nem tudták megfékezni a tüntetőket és éjfél tájban két zászlóalj gyalogság érkezett segítségükre. Be­bizonyosodott az is, hogy a Rue Gábriellé és a Concorde hídja tájékán a rendőrparancs­nokság gépfegyvereket alkalmazott Ez a hir ma reggel óriási felháborodást keltett Páris népében. Az összeütközés első áldozata egy amerikai cselédleány volt. aki a Coneerd' téren levő Crillon szálloda ablakából nézte a tüntetést. A katonák első riasztó ^őrtüzénél, amelyet a levegőbe adtak le, az egyik golyó eltévedt és megölte a harmadik emeleti ab­lakban álló C8elédleányt. Reggel három óra tájban a Concorde-tér környéke elhagyott csa­tatérhez hasonlított. Felborított autóbuszok, összetört lámpák, székekből, asztalokból, aj­tókból álló barikádok tarkították a helyet. A tüntetők sok heyen felszakították m aszfaltot és a gránitkockákból barrikádokat emeltek. A házak fala tele van a golyók nyomával. Vértócsák éktelenitették a teret, ahol százá­val hevertek az elhagyott kalapok, szétszakí­tott ruhák, c®ákók és különböző fegyverek. A tűz nyomait is mendefelé látni lehetett. A ha­lottakat és a sebesülteket még az éj folyamán elszállították, a tér megtisztítási munkálatai pedig hajnali három órakor megkezdődtek úgyhogy reggel felé Páris legszebb tere már a megszokott képet mutatta. Hajnali négy óra­kor a cirkáló rendőrőrjáratokat visszavonták A letartóztatottak száma több százra rúg. Nyolc városatyát szintén őrizetbe vettek. Elfogták á royalisták szellemi vezérét Paris, február 7. A kamara tegnapi ülése után a kormány azonnal kabinettanácsot tartott, melynek befejezése után az igazságügyminiszter Dollfuss megérkezett Budapestre Budapest, február 7. (Budapesti szenkesz- tőeégünk telefonj elöntése.) Dollfuss osztrák kancellár vonata menetrendszerű pontosság­gal déli 12 óra 42 perckor érkezett meg a Ke­leti-pályaudvarra, ahol az ünnepélyes fogad­tatás programszerűen folyt le. A pályaudvar diszvárótermében megjelent Gömbös Gyula miniszterelnök, a magyar kormány tagjai, to­vábbá Ferenczy főkapitány, Huszár főpolgár­mester, Kárpáthy Kamilló honvédségi főpa­rancsnok, Náná&sy-Megav honvéddandár-pa- rancsnok és számos más politikai és társadal­mi előkelőség. A pályaudvar előtt a társ** dahni egyesületek többezer főnyi tömegje várta az osztrák kancellárt, akit óriási éljen­zéssel fogadtak, amint a pályaudvart elhagyta. Dollfuss a pályaudvarról egyenesen a buda­pesti osztrák követségre hajtatott, ahonnét a Duna-palotában lévő lakására ment, Dollfuss tiszteletére az osztrák követ déli 2 órakor dezsönét adott, amelyen részt vettek a magyar kormány tagjai, a két ház elnöke, Kárpáthy Kamilló és Schröder tábornokok, valamint Neliky bécsi magyar követ is. vmsaá közölte, hogy megindítja az eljárást ismeretlen tettesek ellen, akik a tüntetésekkel veszélyez­tették az állam épségét és gyilkosságra izgattak. Charles Mauriast, az Action Francaise igazgató­ját, a híres royalistát, mint a mozgálom értelmi szerzőjét letartóztatták és gyilkosságra való uszítás vádjával a bíróság elé állítják. Az éjsza­ka folyamán körülbelül 300 embert letartóz­tattak. Bpnnefoy Sibour, az uj rendőrfőnök szerdán délelőtt kijelentette, hogy Párisban 10.000 rend­őrt és katonát összpontosított, úgyhogy garan­tálni tudja a rendet és a nyugalmat. A rendőr­prefektus minden fölvonulást és gyülekezést be­tiltott Páris uccáin. Ha a nyugtalanság tovább tart, akkor Páris valamennyi rendőri és katonai erejét a belügyminiszter alá rendeli, aki tetszés szerint fölhasználhatja a karhatalmat. Ezzel praktikusan bevezették az ostromállapotot, ha­bár formálisan az ostromállapot kihirdetése nem történik meg. „A köztársaság veszélyben van” A kormány rendkívül súlyosnak bélyegzi a zendülést. Daladier miniszterelnök tegnap éjjel újabb kiáltvánnyal fordult a néphez és megálla­pította. hogy felelőtlen elemek a néphangulatot a köztársa­sági kormányforma megbuktatására akarják kihasználni. A tüntetés letartóztatott vezéreinek vallomásá­ból megállapítható, hogy az állam épsége ellen irányuló fegyveres összeesküvésről van szó. A kormány elhatározta, hogy a legszigorúbb eszközöktől 6em riad vissza a zendülés leverésé­nél és garantálni fogja a köztársasági állam­forma függetlenségét. A reggeli lapok pártállásuk szerint foglalkoz­nak a tegnapi véres eseményekkel. A baloldali L’Ouvre megállapítja, hogy a fasiszta-komunista fölkelés meghiúsult. A kamarát a tüntetők nem vették be rohammal és a képviselők bizalmat szavaztak. Daladiernek. A Matin a tegnapi napot a polgárháború nap­jának nevezi. A szocialista Populaire megállapítja, hogy a fa­siszta államcsíny nem sikerült. . A konzervatív Jour szerint Franciaország gyászba öltözött, mert a rendőrök revolverei és gépfegyverei szá­mos hü fiát meggyilkolták. Az Felhő de Paris szerint Daladier tegnap kierőszakolta a polgár- háborút Páris uccáin. v„.‘­A vidék is lázong Pária február 7. Ma reggel számos hir érke­zett a vidékről, amely bebizonyítja, hogy a for­radalmi hangulat nem összpontosult egyedül a fővárosba, hanem elterjedt a vidéken it Nantes- ben számos baloldali és jobboldali egyesület tün­tetett és a vásártéren összeütközésre került a sor a lovas rendőrséggel. A tüntetők leszúrták a rendőrök lovait. Namcyban az Action Francaise hívei tüntető fölvonulást rendeztek és össze­ütköztek a rendőrökkel. Boulogneban öt-hatszáz munkanélküli tüntetett és az internacionáléí énekelte. A tüntetők egy rendőrt leütöttek. Az északafrikai Algierban a patrióta ifjúság ugyan­csak összeütközött a rendőrséggel. A kamara tegnapi ülése Paris, február 7. A kamara kedd esti ülésén Daladier tegnapi számunkban ismertetett- kor- mánnyilatkozata után heves összeütközésekre került a sor. Daladier minduntalan fölvetette a bizalmi kérdőét ée a kamara többségé' mellette foglalt állást. A szocialisták Ígéretükhöz hívén támogatták a kormányt. Amikor Daladier meg­tette azt a javaslatot, hogy a bejegyzett 18 in­terpelláció vitáját halasszák el, a jobboldal óriási tüntetést rendezett és azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy megfosztja a kamarát szabadságától. A jobboldal vezérszónoka Tardie volt, aki szemére vetette a miniszterelnöknek, Boiniefov Sibour, Páris ujj rendőrfőnöke, aki kedden éjied bámulatos eréHyel verte le a jobboldali edüenzték tüntetését .hogy nem hajlandó igazolni magát a uépképvi- selet előtt. Időközben a viharos kamarai ülés hire megérkezett az uccára és viszont a kamara közelében dúló harc hire megérkezett a tárgyaló terembe. A jobboldal obstrukciő-szerü ostrom alá vette a miniszterelnököt, akitől folytonosan azt kérdezte, vájjon ő adta-e ki a parancsot á nép közé való lövésre. A.kamara végül 30Ö sza­vazattal 204-gyel szemben eleget tett a kormány kívánságának és kijelentette, hogy a napirendi vita befejeződött. Az utolsó bizalmi szavazásnál 360 szavazattal 220-szai szemben a kamura visszavetette az összes interpellációt: ¥é§e a szafead- páriáit! entsriiíiiysnili A Matin a kamara tegnapi üléséihez fű­zött kommentárjában megállapítja, hogy a népképviselet öt óra hosszat tárgyalt ak­kor, amikor a tömeg a parlament kapuit ostromolta. Harag és félelem determinálta a képviselők magatartását. Néha úgy Ját­szott, mintha forradalmi konvent ülésezett volna. Fra n c i ao rs z ág parlam e n t a vi zni u sámak történetében nincs példa rá, hogy a vita folyamán a kormány nem engedte volna meg az interpellálást. Az uj kormány* kicsi­karta a bizalmat anélkül, hogy a kamara előbb nyilatkozhatott volna. A Matin sze­rint ez az esemény a szabad kamara halá­lát jelenti. Szerdán délben uj tüntetés keidedfiit Páris, február 7. Szerdán délben tizenkét órakor újabb nyugtalanság tört ki a Piacé de la Concorde-an. Izgatott embertömegek gyűltek össze, megállították az autókat és számos autóbuszt felforditottak. Meghalt Wiiliam L Martin, a híres genfi újságíró Zürich, február 7. Wiiliam L. Martin, a híren uj- ! ságiró és a zürichi technikai főiskola történésze ma délelőtt Zürichben meghalt. Wiiliam Louis Martin 1888 február 20-án szüle­tett Genfiben és 1910 ben jogi doktorrá promováj­ták. 1909-től 1914-ig a Journal des Dobat* berlini munkatársa volt. A háború, alatt a svájci vezérkar sajtóirodájának titkári állását töltötte be, majd a Journal de Genóve-hez szerződött és a háború utol­só két évében ennek a lapnak politikai! rovatát, ve­zette. 1919-bej) magántanár lelt Genfiben. Később a Journal ele Génévé főszerkesztője lett. Külpolitikai cikkeit az egész világon becsülték. 2

Next

/
Thumbnails
Contents