Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-07 / 31. (3362.) szám
'HW<Mr/V\Afi^AR-Hna® ______________MM tebrui, 7, wawh. BÉ CSI MOZAIK: JUadáck, fékedéitf, parasztok felvonulása A Burgszínháztól az Opera sarkáig Becs, február 6. Csak kedélyesen! Schwechat körül hirtelen ránkhullott az este s kis kocsink csak vezetője éberségének köszönhette azt, -hogy épségben bejutott az osztrák fővárosba. Önkéntelenül is azt kellett megállapítanunk, hogy Becs nemcsak képletesen, hanem eleven valóságában is sokat vesztett fényéből: a takarékosság jelszava nagyon is érvényesül az ivlámpákon s az uocai világításban. A Ringeken is gyengén pislákol a felső világítás, nemhogy a mellék- uccákban s a Grabent s a Kárntner-Strasszét csak az teszi este elviselhetőve, hogy rengeteg a fényreklám, amely valahogyan pótolja a hivatalos világítást. Azt sem lehet mondani, hogy a forgalom mérete hatalmas, este tízkor mintha láthatatlan kéz vágná el az uccák élénkségét, hirtelen halott lesz a Belváros is és csak néha-néha ballag meggondoltan egy- egy jármű a sínek mentén. A szűk kis uiccákban kanyargunk. A soksok tilos uccácska elején villog a lámpás, amely tiltja a bejáratot, de az idegen sofőr tájékozatlan e pillanatban s itt is, ott is tilosra lép. Másutt már régen rendőri harsonaszó verné -föl az uccák csendjét, igazoltatások, futkosások történnének, itt a rendőr mélabu- san int s valami utánozhatatlan fölénnyel a hangjában kiált utánunk mindig: „Csak lassan, csak lassan .. Az autó egy helyen szűk kis uccába futott, ahonnan nem volt előre ut tovább. A következő pillanatban máris ott termett az ucca népe, a várakozó sofőrökkel és lelkesen integetve, magyarázva, tele jóakarattal, tolták vissza kis kocsinkat a helyes útra. Vájjon melyik más világváros ucca népe teszi ezt meg? Csak kedélyesen! — a jelszóból szinte sportot űznek, mint az elszegényedett család, amelynek már csak a jókedve van meg, de e kedvről olyan híres, hogy a gazdag rokonok is szívesen felkeresik rövidebb-hosszabb időre, mert jó e kedély melege mellett sütkérezni. Ez a kedély esténként megszorul a heuri- -gerek, kicsi kocsmák négy fala közé, a Grim- zinget utánzó Ratkauskeller stílusos termében zsúfoltan a vendég, hosszú asztalok mellett családok és újonnan összeismerkedettek dalolnak, valaki szólózik, tapsot arat, két sarokban magyarok mulatnak s ezt a zenészek azonnal megérzik. Magyarok divata van most Bécsiben s ha az ember végigjárja az esti szórakozóhelyeket, a Rákó-czy indulótól kezdve a Csak egy kislányig végighallgathatja a magyar nótairodalom minden virágját, bécsies előadásban, a taktus derék megkinza- tásával. A kis kocsmákon, a heurigereken kívül azonban Bécs éjjeli élete a hét öt napján kihalt ... A Graben és a Ring mellékuccáiban fények és színek csábítják az idegent, ragyo- gógombu portások és ferdecsákós boyok integetnek bét kézzel elébed, a lokálok vörös, lila, kék fényben hullámzanak, de e nagy szinorgiában elvétve úszkál egy-egy halacska, az sem arany, csak rézhalacska s hiába minden igyekezet; Bécs éjjeli élete már nem a régi s különösen nem párisi, amilyennek lenni szeretne. Egy díszes, hamismárvánnyal pazarul felé- kesitett éjjeli kávéház egyedül valamirevaló vendége egy japán fiatalember volt, aki két bécsi nő között ült boldog révülettel s felváltva cipelte őket táncolni. A két nő unta a dolgot s szemeivel horgászott a szomszéd asztalok felé, -majd az egyik Pestről kezdett magyarázni a japánnak, aki gőgösen, gazdagon, szmokingosan és fölényes ajakbiggyesztéssel ült virágszála között. Madách és a többiek Madáchot jöttünk nézni s Madáchot láttuk győzni. A Burgtheater esti pénztáránál kígyózó sorokban állanak a jegyvásárlók, de az esti* pénztárnál hely alig-alig kapható. A többi már hetekkel ezelőtt elfogyott. Nem akarjuk ujraismertetni a Burgszinház Madách- előadását, a P. M. H. hivatott toliból megtette rég. Állapítsuk csak meg, hogy nemcsak az első előadásnak volt döptő sikere, hanem a további előadások is zsúfolt házak előtt folynak. Nemcsak hivatalos urak előkelő parádéja volt „Az ember tragédiájának“ premierje, hanem a szinházbajáró átlagos publikum öröme is, az állandó premierközönség látogatása után a mindennapi publikum vette birtokába Madáchot, olyan elánnal, amilyenhez fogható kevés volt, különösen magyar szerző számára. Minden este táblás ház: van-e nagyobb öröme színháznak s van-e nagyobb elégtétele a magyarságnak? És mennyi magyar... Ha ez -ember elkiáltaná magát: magyarok, sorakozó! — a negyed színház mozgolódni kezdene. Csodásán újat, megragadót jönnek ide az emberek látni -és hallani. Mestermü, Írásiban és előadásban. De csak Madách? Nézzünk szét a szinlapo- kon. A műsor felét magyar szerzők töltik ki. Madách mellett mindjárt Bus-Fekete következik busán, de szerep Álbrahám Pál is, aztán Lehár, — valljuk őt is magyarnak? — majd valahol egy Farkas nevű revürendező, egy Molnár Ferenc... micsoda ostroma ez magyar szerzőknek Bécs ellen? Felvonulás a Ringen A pénteki paraszt-felvonulás kora reggel kezdődött. Már csütörtökön este kezdett, özön- leni a tömeg, elfoglalta a heurigereket, de kora reggel egyszerre csak ömleni kezdett a nép Bécs felé s délelőtt kilenckor megkezdődött a végtelen vonulás, végig a Ringeu. Minden keresztutcában rendőr, aki tiltó kézzel áll a kocsi forgalom elé. A Ringet végig redőrök őrzik, mögöttük a kiváncsiak ezrei, békésen, csendesen, a beletörődő nyugalomnak azzal a fajtájával, amely nem enBudapest, február 6. (A P, M. H. munkatársától.) Egy egyez-erű magyar ember életpályájának vetett véget a korai halál, de úgy érezzük, hogyha az a természetes ész, lebinbatat- ian akaraterő és rendkívüli szorgalom, aani ezt az életpályát a maga ezükebbre szabott keretei között i-tt Budapesten is a csúcsra vitte, amerikai talajon bontakozik ki, akkor ma az amerikai lapok egy tüneményes üzleti karrier fejlődéséről számolnának be hasábos cikikek- -bene. Cső ti István, a magyar rikkancs király Budapesten csinált karriert és bárom évtizedes pályafutása a magyar sajtó életébe-r és történetében biztositott méltó -helyet a nevének. A huszadik század magyar sajtójának hábo- ruelőttj és háborús rohamos fejlődése nem kis részben az ő érdeme is. Ezt az érdemet ismerték el a budapesti lapkiadók is, amikor testületileg jelentek meg vasárnap délután, a rákoskeresztúri temetőben Csóti István temetésén. A modem sajtó fejlődésének egyik legfontosabb tényezője az u-ocai árusi-t-ás, az úgynevezett kolportázs. Különösen az úgynevezett boulevard-sajtóra élet és halál kérdését jelenti a jól megszervezett uocai árusítás, mert ez a párfiliéree sajtótermék nem előfizetők gyűjtésével toborozza össze olvasó-gárdáját, hanem az uccán járó-kelő, a. villanyoson utazó, a vonat indulásra várakozó, a trafikban vásárló közönségre épít. A jó rikkancsolás a létfeltétele a boulevard-sajtónak. Csóti István, a magyar rikkancszseni a magyar fővárosban megteremtette a helyes kolportázs alapjait s ezzel a sajtó fejlődését hatalmas mértékben mozdította elő. Kalo-csán született 1884-ben, egyszerű kisgazda szülőktől, akik az eszes gyermek továbbképzéséről nem tudtak gondoskodni. Csupán hat elemit végzett s amikor szülei elhaltak, 16 éves korában nyakába vett-e a világot. Pestre jött fel. A század fordulóján volt ez. A kibontakozó metropolis a tehetségnek s munkaerőnek száz és száz lehetőséget adott az érvényesülésre. A suhanckorban levő Csót-i Pistát ellenállhatatlan erővel vonzotta a® újság. gedi meg a vicceidet, mint a pesti ........Réce id egenül állt ezen a reggelen a felvonulók ezrei mögött, a felvonuló parasztok sem tapsra, sem gúnyra nem igeredték őket A külvárosban bizonyosan történt verekedés. De itt benn, a Ringen, minden olyan békésen ment, mintha gyárba indulnának dolgozni reggel a munkások. Nyolcas sorokban a parasztok. Községen- kint, járásonkint léptettek el, némáin, kiáltozás nélkül, a monoton csinnadrattáiba kurjantott bele a vidéki individuum sörizü hangja, kalapját nem lengette meg senki, csak mentek, mentek, meneteltek órákh-osszat ezek a parasztok, — ezrével olyanok, akikről, ha akarom, parasztok, ha akarom kishivatalmo- kok, kereskedők, vagy iparosemiberek. Mentek civilruhában, zubbonyban, egyenruháiban, tollas sapkával, ántántszi-jjal, kicsit szegényesem, kicsit fegyelmezetten, kicsit könnyedén, de mentek hűségesen, táblák alatt s feliratos vásznak alatt, amelyek jelentették, hogy a föld népe nem hagyja a hazát, hogy egyek a munkássággal, hogy hazafiasak s hogy el az idegen kezekkel az osztrák hazától... Minden száz ember után felirat, nem tulharcos, kissé békülékeny, kedveskedő, csábítgató hanggal, egy-egy felirat az ökölre hivatkozik, aztán csinnadratta, nagyobb, ismét rendőr és vezér, ántántszij-j, bakasapka, szürkezubbony, fekete mándli és hosszú nadrág. Váltakozva, a szürke sziin változatainak minden lehetőségével, taktusra, lábdobbanással, csendesen, szótlanul, komoran. Ki tudja, ki mit érez közöttük? Az Operával szemben, mellettem öreg néni helyesel. Vén öreg néni, politikusban és néniben ilyen öreget, egyszerűt és elv-iharzot- tat még alig láttam. Túloznék, ha azt mondanám, hogy lobogtatta a keszkenőjét, mert még csak az sem volt -nála. De a szája, az ontotta a gyalázkodásokat a hitleristák felé. — Ez az, ez kel-l nekünk, a DoUfuss, — mondta a körülállóknak, — aki nem engedi újságot nyomtak a hóna alá. Napokon át álldogált így az uooaearkom. hóna alatt az apadni rém akaró íijeág csomóval. Volt ideje morfondírozni elég. Miért nem vesznek az emberek újságot? Mert nem tudják, milyen érdekes hir, milye* szenzáció van a lapban. Néma. gyermeknek az anyja sem érti a szavát. És egy -pillanat alatt rájött Kolumbusz tojásának nyitjára, gyorsan végiglapozta az újságot, kikereste a legérdekesebb közleményt, aztán kezében lobogtatva a lapot, végigszaladt a-z uccán. Harsány kiáltozása fciihan-gzott az ucca lármájából: — Szenzáció! Bük óf élben a kormány! És az emberek csodálkozva figyeltek fel Pest uocájámak uj jelenségére. A modern metropolisnak megfelelő rikkancsolást a kalocsai parasztgyerek hevezette a magyar fővárosba. Amikor pedig az „Az Est“ megindulásával és -páratlan fellendülésével az igazár. tömegekhez szóló sajtó típusa teremtődöd meg, elérkezett Csóti István fénykora, ő lett a rikkancsok vezérkari főnöke, koronázatlan királya. Most már ő maga nem rikkancso-lt, hanem hírlapterjesztő vállalatot Szervezett s a lapok kiadóival kötött megegyezés alapján ő vette át az u-ocai árusítást, a lapoknak a trafikokban való szétosztását s a fővárosi előfizetőkhöz való kihordást. Ezzel megteremtette a modern fővárosi lap- terjesztés alapjait. Rendszere kitünően bevált. Egyaránt szolgálta nemcsak a lapok, hanem a közönség érdekeit is, amely így a l-ehető leggyorsabban s legkényelmesebben jutott kedvenc lapjához. A lapterjesztésnek annyira a leikévé vált, hogy a háború alatt a kiadók közbenjárására felmentették a hadbavonulás kötelezettsége alól. Mindig kézben tartotta majdnem ezer tagból álló gárdáját, figyelte minden emberét, a szorgalomnak. buzgalomnak serkentésére jutalmakat tűzött ki, pénzt, ruhát, fehérneműt, szinháiz- és mozijegyet, Röfck Szilárd-uocai elárvult üzletében most Bécset, mert el a kezekkel, csak gerawnit Németországgal, semmit velük, megélünk mi magunk is... így kiabált a néni. Ám, egy szelid fiatalember -leintette a nénit: — Aber, Tantohen, ha ezek százszor is felvonulnak ... Jobbról-balról lepisszegték. Kényelmetlen volt a körülállóknak a vita, nem elegyedtek bele, lepisszegték a nénit, meg a fiatalembert mint valami szinielőadáson, ahol nagyon kell figyelni az előadásra. A néni eltűnt. A fiatalember is eloldaligott. A bécsiek meg csak nézték a parasztokat. Egy-kedvüen, szinte elkülönülve azok problémáitól, olykor kor esztülszökdöstek a sorokon, mert hosszúak voltak a sorok s a járókelők türelmetlenkedtek. A Kárntner-Strassen 'megakadt a forgalom, összezsúfolódtak a kocsik, keresztülvágni nem lehetett s a sofőrök nevetve, taktusra, sikoltva dudáltak végig az Opera mellett. Folyt, hömpölygőtt a tömeg, kétfelé vágta néhány órára Bé-cset. Ezt lehetett látni a nagy felvonulásiból az Opera sarkán, Becsben, pénteken délelőtt. Egyébként Bécs a legcsendesebb város s -ha valaki azt mondaná, hogy láva forr alatta, azt bátran le lehetne csukni rögeszmés hazu- dozás miatt... Ebbe a csendbe vonultak be a parasztok vidékről. Hogy lendit-e valamit a DoUfuss dolgán, senki nem tudhatja. — Ingyen vonatoztak! — mondta valaki irigyen a hátunk mögött. A nagy felvonulás miatt alig lehet kikeveredni Becsből. Az autósokat azonban meg- szoimorithatj-uk valamivel. Aki ugyanis azt hiszi, hogy a Bécs-budapesti országút végig elsőrangú, az téved. Rosszabb utat, mint ennek az ut-nak ausztriai szakasza, Szerbiában sem lehet találni. A jó ut csak Magyaróvárnál kezdődik. Végig a Burgeuland el van hanyagolva, üres, ködös, kopár -és kietlen ... SZOMBATHY VIKTOR. „Aki a Pesti Mozi mostani gazdag számából legalább 25 példányt elad, 2 -mozijegyet -kap a Rádiós moziba. Csóti.“ / Mielőtt kiabáló rikkancsai kiszaladtak volna az uccá-ra, ő maga jelölte meg számúikra azt. a szöveget, amit ki kell kiabálniok. Nagyszerű ujságérzéke volt, egy szempillantás alatt áttekintette, átfogta az egész anyagot s kiválasztotta a nap' főeeemé- — ny-eiifc. Azonban nem ‘^rt‘'eéiiafl^,’vi!8szaéliéet; a hamisan Tikkan csk dókat, akik álszenzációk hirdetésével csapták be a jóhiszemű vásárlókat, kíméletlenül -büntette. Viszont; megdicsér- ... te, -megjutalmazta azokat, akik hangosar, jó hangsúllyá! kínálták lapjaikat, gyorsan mozogtak, akik szépen dekorálták uj-ságárus-áll- ványu-kat, Már reggel három órakor talpon volt és este hét óráig szakadatlanul dolgozott. Ellenőrizte a lapok elosztását a trafikok, rikkancsok számára, a lapki-he-rdók -elindulását, ellenőrizte az elszámolást. Rikkancsain kívül valamennyi lapelá-rusitó trafikba az ő vállalata küldte ki a lapokat. Szervezetét kiépítette a külvárosokban is, Kőbányán, Pesterzsébeten, Csepelen. Újpesten. Kispesten elosztó fiókjai vannak, szóval Zugligettől Rákosig és Újpesttől Csepelig az ő hatalma és kitünően összeállított szervezete juttatta el az újságot a nyomdateremtől az olvasóig. U-gy halt meg, mint a kötelességtudó katona, a vártán. Karácsony előtt meghűlt, ágynak dőlt. Fájdalmas irgyulladás kínozta s már három hetet feküdt. Azonban közeledett a karácsony, megjelentek a karácsonyi lapok. Csóti István nem tudott ágyban maradni. Hiába tiifcoták meg az orvosok a felkelést., hiába kérlelte a családja, nem volt nyugvása.. Ott állott a karácsonyi lapok expedíciójánál, szeme még egyszer szeretette! simogatta végig a rotációsból kikerült ujságcso-móikat. De ez a hajnali munka az életébe került. Baja hamarosan hatalmasodott el, kórházba kellett vinni. Trombózist kapott s pénteken délután meghalt a magyar rikkan-cskirály. — Kulturális előadások a losonci Polgárt Körben. Losonci tudósítónk jelenti: A Losonci Polgári Kör a mullt évekhez hasonlóan a folyó éviben is megrendezi az ismeretterjesztő és szórakoztató kulturális előadásokat Az előadások sorozatát Kövy Árpád ref. lelkész és a kulturális bizottság elnökének értékes gondoláitokban gazdag értekezése nyitotta meg „A barátság lélektana" cimen. Ezt követte e hó 4-én Róna Sándor városi főmérnök előadása. aki a városfejlesztésről általában és Losonc városfejlesztési programijáról tartott tanulságos előadásit. Az előadókat nagyszámú érdeklődő hallgatta. És egy napon jelentkezett a Déli Hírlap kiadóhivatalában. Újságárus akart lenni. Egy köfceg is ott függ a falon, egy. narancssárga szinti plakát: ' Hogyan lett a kalocsai parasztfiubóí a magyar rikkancsok királya? Csóti István karrierje a nádfedeles kunyhótól a hatalmas ujságterjesztő vállalatig — Ő kezdeményezte a hangos rikkancsolást 4
