Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-04 / 29. (3360.) szám

'PMGAI-MAfikARHIBI.fiP 1934 február 4, vasárnap. 10 Szit>h ÁzKönWKabTORA. Shakespeare a cirkuszban... Képek a régi Paris művészi életéből A Prágai Magyar Hírlap munkatársának elmondta GÁBRIEL ASTRUC író, színigazgató 1915-be® a második háborús óv derekán hoztam szaimr© Jeain Cocteauval, a nagy Íróval és Firmin Gémiervel, a nagy színésszel, az Odiécin későbbi igazgatójával, — aki ma a Nemzetközi Sziuiházegyesület elnöke, — Sha­kespeare „Szeintivánéji álmát" — a Medra- no cirkuszbam. Cocteau, aki katona volt, sza- baeágra jött haza; a fronton a lövészárokban irta meg a, „tízentivánéji álom“-uak ezt a cir­kuszra szabott változatát-, melyben a három Fratelliini-testvér adta a szamánfülü Zuboiyt és munkatársait. ön, aki most anra gondol, hogy Reinhardt miár a háború előtt játszott arénában görög és siiakespeari drámákat; de ön jelentéke­nyen téved, mert én nem Reinbardtól vettem az ideát — sőt nagyon megelőztem Rein­hardt ot vele- A Fratelliniek muzenmszerü öl­tözőjében, ha kiváncsi rá,, ma is megnézheti még azt a két képet, melyet akkor ajándékoz­tam nekik: ez a két kép az én együtteseimet ábrázolja, a négy nagy bohócot: Footit-et, Chocolat-t, Pierrantoui-t, Salilaimontes-t, magát Medrano-t, a cirkuszigazgatót és ama többie­ket mind, akik 1888-ban, tehát kerek 45 esz­tendő előtt az első revüdarábomat játszották, az „En Sellle peur la Revue“-t (revü nyereg­ben) — a Louis-Fernando cirkuszának po­rondján- A scns különös játéka, hogy ez a cir­kusz az Alima-bid mellett, pontosan ugyan­azon a helyen volt, ahová harmincöt évvel később nagy operaszínházaimat építtettem fel, a Tbéatre des Champs Elysées-t... Akkor az első színdarabom ment ott, két- felvon ás os pantomim- revü, irta „Surlac", (a nevem ana­grammája), melyet istállófiuk játszottak és bohócok, lovak, zsiráfok, elefántok, kutyák, maijmok, macskák és egy kenguru. A cirkusz-művészet rejtelmei Én komolyain vettem ezt a darabot (az első darabomat) nagyon, mint ahogy mindig ko­molyan vettem a cirkuszt. Egy fiatal bohócra emlékszem fiatalkoromból, aki — mint ma Grodk, — a „pourquoi"-jával és „sans blagué*- jával a legnagyobb sikert azzal érte el, hogy csodálkozása kifejezésére mindig azt mondta: pby Shakespeare!" És gondoljon csak Shakes­peare bohócaira, — meg fogja érteni, hogy minő rejtélyes és szoros kapcsolat áll fenn a legmüvészibb dráma és a goromba hatásokkal dolgozó cirkusz közölt, hol a néző akrobaták és bohócok mutatványait szemlélve, felváltva retteg és kacag, mig hátgerincén az érzések teljes skálája szalad keresztül. A legnagyobb írók, Guy de Maupassant, pierre Loti szeret­ték a cirkuszt, ahogy szeretem én, aki sokat foglalkoztam vele, benéztem minden kuliez- szája mögé, ismerem egész történetét a cir- oen-ses-től Antonio Francomi-ig. aki miég XVI. Lajos idején alapította meg Asb!ey-vel az is­tállóm esterrel a Faubourg du T ©napiéba® a Franconi-cirkuszt, mely még virágzott néhány évtizede- Én tudom, hogy a cirkuszlovak azért hagyományosan fehérek, mert a régi pénzte­len vándorlovarok fehér lovakat vettek, hogy tarka lóvá festhessék őket. Tudom, hogy a kerek föld minden cirkuszarénájának 13 mé­ter az átmérője, hogy egy Csuk ágúban idomí­tott ló próba nélkül felléphet Berlinben vagy Páriában, vagy bármely más ló-ensemble- ban, mert a lóidomitás nemzetközi; hogy a bohóomiüivészetnek máig sincs kézikönyve és mégis ugyanazok a mai és a száz év előtti bo­hócok fogásai, mert ez a művészet apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre származik. Hiszen engem, mint szerzőt, maga Medirano, a halhatatlan cirkuszigazgató vezetett be mint szerzőt a porondra- Mintha élne úgy látom magam előtt Medrano-t, a ,.Bumm-Bumm"-ot (így nevezték, mert „buirorn-bumm" volt min­den második szava) sárga és zöld virágokkal hímzett fekete gyapjutrikójával potrohán és három fehér csimbókos parókájával, melyet Sleinlein örökített meg vásznain. Olovnok, szolgák, istálló fiuk végigülték a porond ala­csony korlátját, amikor az előadás kezdetén Medrano bevezetett hármunkat, a szerzőket a porondra: Anmand Lévy-t, engem és az ele­gáns ovikkeres Ennie Hebrard-t, ki később egész a legutóbbi évekig bekövetkezett ha­láláig a, „Le Temips" főszerkesztő-tulajdonosa volt. De négyen hajlongtunk a cirkusaporon- don Medrano mellett: egy bájos, üde, fiatal leány volt a negyedik, szőke, mint a búza- kalász, Louise Weber, aki később a Mout- marbre leghíresebb történeti derni-mondáine­je lett, — a „La Goulue" ... Mikor Gordon-Bennett-et operálták Hanem a közönségünk, is kitett magáért. Maga ő királyi felsége OriLeains Henry herceg ült a középpáholyiban, mellette de Dión gróf és az-akkor miég ifjú Boni de Castellau és Trubeckoi herceg, a bankár Maxim Dreyfus, a felfedező Bamvalot. Az Írók közül Arthur Meyer, Remié Maizeroy, Aurelien Söholl, a nagy kiadó Georges Calimanm-Levy, a nagy festők Degas, Forain, Toulouse-Lautrec, s ez utóbbinak barátja, Grenier, kinek Toulouse- Lautrec által festett porté íjáért most néhány éve a „Venbe-Decourcelle" alkalmából 80 000 frankot fizettek. Majdnem elfeledkeztem volna a legerede­tibbről, James Gordon-Bemmottről, a „New- York-Herald" tulajdonosáról, aki a cirkusz mindennap os vendége volt és minden alka­lommal 5 arany (100 frank) borravalót adott a néger portásnak. Nagy vörös arcával min­dig már kissé berúgva érkezett egy fiákkor- kocsissail karján, aki intim barátja volt. Ki tudja, hány bárt ivott végig ez a zabolátlan zseni, mielőtt betántorgott hozzánk és még hány lebujba ment el a cirkusz után. A túl­tengő erő jellemezte ezt. az angolszász óriást. A négyesfogat volt legnagyobb szenvedélye, vadul hajtott végig négy tájtékzó paripával a boulevardokou. Egyszer oly szerencsétlenül dűlt fel a kocsija egy fordulónál, hogy a ke­rekek keresztül mentek a hasán. Pokoli kí­nokat szenvedett, ahogy a kórházba vitték. Robin tanáT végszükségből még egy operáció­val akart próbálkozni. — Hány százalékos valósaimüséggel fogok megdögleni a kése alatt? — kérdezte Gordon- Bennetf. — Kilencven százalék a halál veszély — fe­lelte a tanár. — Tíz százalék, — vélte a milliomos, — nem a legrosszabb sánsz- Rajta, operáljon, de ne altasson el: érezni akarom! A tanár megoperálta és Gordon-Bemnett öt hétire rá már újból ette Völeimnél a „Homand á rAmiérioaine“-t. A lovasiíott revü Legtöbb tapsot a „Cirque Libre" jelenet kapott, mely az Antoine akkoriban megindult „Thiéatre Libre“-jét figurázta ki, valamint az orosz-francia szövetséget kifigurázó jelenet, mellet a cirkusz zenekara az egyidejűleg ját­szott „Marseillaise“-el és a „Bozse Carja Hra- nyi“-vai vezetett be. Ma már kevesen tudják, hogy a francia szabadságdal és a cárok him­nusza egymás föl© helyezkednek és egybe­hangzónak a kontrapunkt szabályai szerint. Oly óriási volt a siker, hogy a rákövetkező évben már az előkelőbb „Nouveau Cirque'ében adtuk elő a következő „lovasitott revü‘-t, melyben kötelekből egy Eiffel-tomyot feszí­tettek diszletüíl az egész cirkusz fölé, ugyhogy a közönség mintegy az Eíffel-torony alatt ült. Egész Paris megszerette a mi oirkuszrevüiu- ket: az --En Selle pour la Revue"-t követte másik évben a „Paris au Galop, revue equest- re et naultique", a harmadik évben „Á la cravaebe" (lovagíóostorral) és 1891-ben végül az „A fond de train“. Mindegyik legalább 150 előadást ért meg egyhuzamban. Az „Á la cra- vaóhe" legragyogcbb ötlete a két bohóc páros jelenete volt, akik macskának maszkírozva négykézláb nyávogtak be az arénába és egy­mással szembeguggoLva mondották el mondó- kájukalt. A halhatatlan ötven bohóc ... 0, a bohócok, szivem művészei, Fratelli- ná, Grock, Little Titch meg a többiek, a Fer- nando .JVlcnsieur Partnere" és a Hypodrom „August“-ja, aki apró fekete gomolyag, mikor megjelent a száz méteres óriás pálya túlsó végén, hogy távcsövem át is alig látszott ki a földből, ezrek ordították feléje ujjongva: „August, August, August!"... Harmincöt év­vel később, — mikor 1925-ben Fernamd Dávid és Paul Léorn miniszterek megbízásából az „Árts Déooratifs" világkiállításon a „Féte du Théatre“-t rendeztem, mely jótékony célra vagy egy félmilliót, jövedelmezett, — kivív­tam, hogy a színház művészei oldalán mint egyenrangú fél képviseltessék Arlequin. ösz- szehivtam Pár is ötven nagy bohócát a „Nou- veau Cirqué'-bőL, a „Cirque de Paris"-bÖl, a „Cirque d‘Hiver“-ből, az „Empire"-bői, a „Oirque Rancy"-ból a „Cirque Coemopolite"- ból. — Nagy áldozatot kérek tőletek, fiuk: a leg­nagyobb művészetetekről, az egyéniségtekről kell lemondanotok erre az estére; uniformis­ba akarlak öltöztetni. — Ha a fejünket megtarthatjuk... az elég lesz, — felelte mindnyájuk nevében az egyik bohóc­Bő arlequin-koezjíümót csináltattam nekik, megfelelően a hagyománynak, mely tele volt rajzolva háromszögekkel és abrakadabrákkal. És az óriási szabad lépcsőn, melyet Letrosne építész emelt színpadomon, szétszórtan rohant elő ujjongva az ötven bohóo, végignyargailtak egy pillán alt alatt a színen és megálltak hir­telen, mint tarka fal, a proszcénium lámpák előtt, miközben a legelőkelőbb francia zene­kar. az „Acadíémie Nat.ionalLe de Musique" ordhestere játszotta a „Galop de Bueepha- le“-t, a cirkuszmüvészeit tradicionális himnu­szát. (*) Balogh Elemér ref. püspök tart előadást a pozsonyi rádió első vasárnapi magyar órá­ján. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: A po­zsonyi rádió legutóbbi magyar órája Petőfi Sándor „Apostolát" közvetítette. A vállalko­zás rendkívül meleg volt és érdekes. Petőfi drámai költeményét úgy átdolgozni, hogy ere­jéből, nyelvi szépségeiből rne veszi tsen és ab­ból modem hangjáték legyen, a rádió uj ma­gyar vezetőjének Tilkovszky Bélának sikerült. A munkásakadémia, amely szin rehozta az Apostolt, nagy ambícióval készült rá és a si­kerből kivette részét Ungváry Ferenc is, aki nagy művészi hozzáértéssel rendezte meg az előadásit. A szereplők közül kitűnt Fehér Fe­renc és Lebovics Bernátné, továbbá a Derzsy- gyerekek és a kis Pori-fiú. Az „Ember tragé­diájának" decemberi előadásához most mél­tóan sorakozott Petőfi Apostolának a rádió­ban való szerepeltetése. — Február 4-én va­sárnap este 6 órakor megkezdi a pozsonyi rá­dió a beígért napi magyar közvetítést. Első­nek Balogh Elemér református püspök tart a mikrofon előtt érdemesnek ígérkező előadást. A tudós püspök előadása iránt nagy érdeklő­dés nyilvánul meg. Utána a Kempelen Far­kasról szóló hangjáték következik, amelyet Matzonmé Somos Zsizsi irt. A Toldy Kör mű­kedvelő primadonnája most mint szerző lép a közönség elé. (*) Pályázatot hirdetnek Prohászka Ottokár székesfehérvári szobrára. Székesfehérvárról ír­ják: A székesfehérvári Prohászka-emléktemplom munkálatai gyons ütemben haladnak a befejezés felé. A Templomépitő Bizottság legutóbbi ülé­sén elhatározta, hogy országos pályázatot hir­det a karrarai márványból készítendő szobor­műre, amely Ottokár püspököt ábrázolja. A szobrot a templom Prohászka-füikéjébe helye­zik el. A szobormű költségére 20.000 pengőt szavaztak meg, a pályaművek tervezetét junius 1-ig kell benyújtani. Egy névtelen adakozó hat méter magas színes üvegfestményt ajánlott fel, amely a miserere közben áhítatba merülő Ottokár püspököt ábrázolja. Ez a festmény len­ne az emléktemplom Ot tokár-fülkéjének világi­tó ablaka. (*) A Kazinczy Társaság legközelebbi kul- turestje február 5-én. Kassáról jelentik: A Ka­zinczy Társaság február 5-én, hétfőn est© háromnegyed 9 órai kezdettel rendezi a Lő­csei Ház nagytermében legközelebbi kultur- estjét a következő műsorral: előadást tart dr. FeÜey Lóránt tanár „Tut-anch- Amon kora és sírjának felfedezése" címen, amelyet vetített képekkel illusztrál, Kallus Zoltán Vieux- temps: Fis moll hegedű koncertjét adja elő Szirmay Mária zongorakisérete mellett. Belé­pés díjtalan. Vendégeket szívesen lát a ren­dezőség. (*) Molnár „Testőrijét négy nyelven filme- sitik meg. Molnár hireg vigjátéka, a Testőr, mint némafilm eddig is két nyelven szerepelt. Most hosszú tárgyalás után elhatározták, hogy hangos filmet készítenek belőle és pedig egy­szerre négy nyelven. A film Budapesten fog ké­szülni francia és német tőkével A szinchroni- zálás magyar, német, angol és francia nyelvű ' lesz és az ■előállítás egymillió pengőbe fog ke- j nilni. i Dr. Spesz Sándor: Okkultizmus és csoda Ennek a könyvnek az a nagy előnye, hogy a rendkívül kényes és súlyos matériához nagy felkészültséggel és avatott kézzel nyúl Neon kevesebbről vám szó, mint a tudomány és a hit egymáshoz való viszonyának egyik föpro- blémájáról. Dr. Spesz teológiád tanáT könyve német, olasz és szlovák nyelven is megjelent és mindenütt nagy feltűnést keltett. A szerző apologétikad kötelességnek tudja, hogy a hi­tet az okkultizmussal, az úgynevezett maté­ria! izációs jelenségekkel és a télekinézissel összhangba hozza és e célból az egész okkult irodalmat alaposan áttanulmányozta. Mondani sem kelj, hogy a filozófia és a teológia minden fontos képviselőjével tisztában van és nem­csak precízen, de szellemesen illeszti be eze­ket a tanokat a maga rendszerének az el- I gondolásába. A rendkívül gazdag tartalmú könyvet rövid cikk keretében nem is lehet úgy méltatni, ahogyan megérdemelné, mert külön nagy tanulmányt kellene inni arról, hogyan sikerül Speisz tanárnak az úgyneve­zett rációnál izmust és kauzális gondolkozást teljes összhangba hozni azzal, ami jelenségét illetően egyrészt természetfelettinek tűnik, másrészt nem magyarázható a tiszta ésszól és az ész kategóriáinak alkalmazásával. „Ök- kultista jelenségek csupán olyanok, amelyek a természet eddig ismert törvényeinek ©Llenít- mondaniak." így deifinálja logikus szaibatovsság- gal a metapszichika, illetőleg a parapszicho­lógia sokat és elkeseredetten vitatott jelen­ségeit. Az okkultizmus alapos története után sorra ismer tetei és bírálja a fizikai, értelmi és morális okkultista megnyilatkozásokat, majd a telepátia, a telekinézis, a levitációlk és a materializációs jelenségek hiánytalan bírálatát adja. A „kísértetekről" szóló feje­zete klasszikus tömörséggel van megírva. A könyv második részéiben a csoda fogalmával foglalkozik okkultista megvilágításban. „A ra­cionalizmusnak az a kísérlete, hogy a Szeni- irás csodáit okkultista módon értelmezze, ha­jótörést szenvedett", mondja a könyv vég© felé, éfe aki a könyvvel komolyan foglalkozott, igazat kel, hogy adjon neki. Végűi Koronars- reuth csodáját magyarázza meg a kitűnő és nagytudásu szerző. Még a mai ember szkep­ticizmusa is meghajlik, nem érvek, hanem a világos logika előtt, és Spesz professzor ezt. a logikát úgy állítja a hit szolgálatába, hogy a hitetlen ezzel az induktív módszerről eljut a Pláto által felállított ,Csodálkozáshoz", minden filozótfia és hit gyökeréhez- Ez a könyv nagy érdeme. n. p. (*) Wick Jolánta Németországba szerződött. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: A szloven- szkói származású Wick Jolánta hangverseny- énekesnő aki pár évvel ezelőtt az operettszi- padra lépett és szép sikereket ért ©1 előbb né­metországi, majd csehszlovákiai német színpa­dokon, Chemnitzbe szerződött igen szép felté­telek mellett. (*) Nem akadt 80.000 frank bánatpénz a pári­si Antoine-szinházra. Párisból jelentik: A párisi Antoine-szinház, amely egykor a legfinomabb ég Tegelőkelőbb francia drámai színházak egyike volt, árverésre került Eredetileg áruházát akartak belőle csinálni, de a tulajdonosa mégis megpróbálkozott, hogy megmentse a színházat.. Sokan jelentek meg az árverésen, de amikor megkezdődött a hivatalos aktus, kiderült, hogy senki sem tette le a 80.000 frank bánatpénzt. Erre a tulajdonos kijelentette, hogy megpró­bálja saját vállalkozásában újból átvenni a színházat, ha egyévi moratóriumot kap a hite­lezőitől. (*) Mary Pickford fél, hogy elrabolják. Maxy Pickford, a világhírű filmsztár, mint/’ newyor- ki távirat jelenti, most érkezett Newyorkba, ahol színpadon lép fel. Egy interjubar úgy nyi­latkozott, hogy fél Newyorkban, attól fél, hogy elrabolják. Mielőtt még válaszolt volna az új­ságíró kérdéseire, minden szobába benézett és meggyőződött arról, hogy niaos-e benn idege®. Kárpátaljai magyar színház heti műsora; Vasárnap délután mérsékelt helyárakkal: Egy csék és más semmi. A nyugatszlOTenszkéi magyar szlnhái műsora KOMÁROMBAN: Vasárnap este: Dubarry. Hétfő: Dubarry. Kedd: Több mint szerelem, ízerda: Éjféli tangó (Gábor György jutalomjá­téka-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents