Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-27 / 48. (3379.) szám
2 A reggelije sokkal jobban izlik Önnek, ha a száját reggel igazi antiseptikus szájvízzel öblítette ki Az ODOL-szájviz a maga nemében egyedülálló olyan fertőtlenítő szert tartalmaz, amely a szájban éjjel keletkező kellemetlen izt megszünteti és egyszersmind pompásan üditőleg bat várni a kedvezőbb időpontot, amíg hozzá láthatunk a Habsburg-kérdés megoldásához. Az uj osztrák alkotmány és a Habsburgok A császárául osztrák néppárt vasárnap ülést tartott, amelynek folyamán a párt elnöksége köszönetét szavazott az osztrák katonaságnak a zendülés leveréséért. Wolf ezredes, a párt vezére beszédében kijelentette, hogy a kancellár minden tekintetben számíthat a császórhü néppárt támogatására. A párt Wolff szerint egyedül nem döntheti el, vájjon Ausztria köztársaság marad-e, vagy visszatér a monarchÍ6ta formához. A párt mindenesetre követeli, hogy a kidolgozás alatt álló uj osztrák alkotmány vonja vissza a Habsburgok kiutasításáról és vagyonuk lefoglalásáról szóló törvényjavaslatot és engedje meg újra a nemesi elmek használatát A császárhü párt az osztrák Igazságügyminiszter legutóbbi nyilatkozatának alapján áll, amelyben az illető politikus kijelentette, hogy egyetlen német sem mehet el a kapucinusok kriptája élőt anélkül, hogy ne emlékezne arra a nagy igazságtalanságra, amely az Ausztriában hatszáz évig uralkodott Habsburg-dinasz- tiát érte. Wolff szerint az osztrák nemzeti szocializmusnak csak az törheti ki a nyakát, ka a Habsburgok visszatérnek Ausztriába. Az osztrák hivatalos lap Suvich budapesti tárgyalásairól Bécs, február 26. A Wiener Zeitung vasárnapi számában vezércikkben foglalkozik részletesen Suvich olasz külügyi államtitkár budapesti látogatásával s megállapítja, hogy mindeddig nem történt végleges megállapodás Olaszország, Magyarország és Ausztria között. A konkrét egyezmény megkötésére a lap szerint csak Gömbös, Dolliim* és Mussolini találkozása alkalmával kerül a sor Rómában. 1934 február 87, keddA bécsi munkásgyermekek támogatását javasolta a pozsonyi képviselőtestület egyik kommunista tagja Beszéde közben felfüggesztették az ülést Pozsony, február 26. (Pozsonyi szerkesztő-1 séglink tel efon jelentése.) A városi képviselő- testület ma délután 3 órakor rendes közgyűlést tartott dr. Krao polgármester elnöklés'é- v-el. Az ülés megnyitása után a napirend tárgyalása előtt Matik János kommunista képviselőtestületi tag indítványt terjesztett be, hogy a városi képviselőtestület támogatást nyújtson a bécsi polgárháború proletárgyermekei részére, a polgármester nem engedte meg, hogy Matik elmondja beszédét s megvonta tőle a szót. Matik azonban ismételt figyelmeztetés ellenére is tovább beszélt, mire a polgármester felugrott székéről és felfüggesztette az ülést. A kommunista városatya üres padsorok előtt mondotta el azután beszédét. Az incidens után a képviselőtestület tovább folytatta az ülést és rátért a napirend tárgyalására. A tiizoltétestület tüzrendészeti szabályainak jóváhagyásáról volt szó. Dr. Neumann Tibor kereeztényszocáalista kérte, hogy az ügyet vegyék le a napirendről, mert a városatyák csak három nappal ezelőtt kapták kézhez a javaslatot s nem volt idejük Prága, február 26. A Vemíkov s ennek nyomán & Poledni List cikket közöd a francia szocialisták külpolitikai álláspont járód. A miniszterelnök lapja ugyanis vitáiba száll a szocialista sajtó amaz állításával, hogy a Dollfun&kor- máiny csak ^kkgr határozta el magát a szociáldemokraták elleni támadásra, amikor Francia- országban megbukott a baloldali kormány e így nem kellet* többé tartania a ezociaMsta francia kormány 'beavatkozásától. I e rendkívül fontos ügynek alapos áttanulmányozására. Kérte egyúttal, hogy a jövőben ás minden fontosabb és jelentősebb javaslatot már kellő időiben osszák szét a városatyák között. Scholz tüzoltófőparancsnok ellenindit- ványt terjesztett be, de a képviselőtestület huszonhét szavazattal dr. Neumann indítványát fogadta el és az ügye* levette a napirendről. Schlafer János városi fősofőr kegyelmi Ügyét tárgyalta ezután a képviselőtestület, aki ellen az a vád merült fel, hogy még 1926- ban csak azoknak adott alkalmazást a városi autóknál, akiktől ezért bizonyos összegeket kapott. A fegyelmi vizsgálat megállapította, hogy nem a fősofőr, hanem felesége kapott néhány ezer koronát azoktól, akik protekcióért hozzá fordultak. Ilyen módon kapott alkalmazást Bátky sofőr is. A képviselőtestület úgy határozott, hogy Schlafer fősofőrt áthelyezik és fizetésének csak 50 százalékát folyósítják. Bátky sofőrt is áthelyezik büntetésből. — Az adott esetben a szocialista sajtó — Írja a miniezterelrök lapja — azt akarja kimutatni, hogy milyen nagy áldás számunkra a francia szórnál isták külpolitikája. Nekünk nem a legjobb tapasztalataink vannak a francia szocialisták külpolitikájával. Tessék visszaemlékezni, mennyire érdekeink ellen tört Snowdeu angol szocialista, aki az angol kormányt képviselte Hágában. Még élénk emlékezetünkben él a Lidové Noviny vezércikke a zsebtolvajok erkölcséről, amiben élénken 'kifejezésre ja- j: 'tott a szocialisták ellenünk fordult uj külpob-:*^ ' tikija. A francia baloldallal még szomorúbb ta- ■; pasztalataink vannak. A „La revue hébdoma- / daine“ legutóbbi száma Tardieutől belpolitikái 1. cikket 'közöd. A 292. oldalon például ezt olvas- j hatjuk: „A baloldali pártok ma makacs ellen- 1 állást jelentenek úgy Lengyelország, mint a kis- j antant országai ellen. Kormányom utolsó heteiben, 1932-ben* valamennyi baloldali párt együttesen elutasított* (bár az áílampénztárra nem jelentett veszedelmet) a csehszlovák kölcsön garantálását, amihez hozzájáruMsukat kértem. A halóidaH kartell legjobb minisztere gyakran mondogatja: — Nem akarok Beneg szolgálatában meg. balul. Égjük kollégája nem talál alkalmas szavakat, amikor Lengyelországról beszél. A szocialista lapok élesen és gyakran támadják Jugoszláviát, Romániát és Lengyelországot. A szocialista sajtó lelkesedett a négyes paktumért, amely azt akarta, hogy Franciaország szoros együttműködésre lépjen a fasizmussal és a ho- j rogkeresztted.“ Ennyi érdekeset találunk Tar- dieu cikkében. Nos, mit szól éhhez a jó külpolitika és ehhez tapsolnak a mi szocialistáink? Ez nem revetni való, inkább sírni kedd rajta — fejezi 'be cikkét a Venkov. A Poledni List a cikkhez a következő hevezető kommentárt fűzi: — A mi külpolitikánk a külföldön fődeg a szocialistákra orientálódott. Azóta az egész világ s minden rendezett é3 büszke állam elfox- j dúlt a szocialistáktól. És így ez a szocialista orientációnk is hozzájárult poditikai elszigetelésünkhöz. — Magyarországra akart szökni egy kassai köz- huszár. Kassáról jelentik: Az elmúlt napokban Magyaországra alkart szökni Böschke Ervin drezdai születésű saazi illetőségű közihuszár, a kassai 5. lovasezred katonája. Szökését azonban észrevették! • ezért több gyalogos és lova* járőrrel üldözőbe vették. Bösdhke Ervin finnindszentig katon&ruíhá- ban szökött. A községiben Schwarx kereskedőnél civil ruhára cserélte föl az egyenruhát s úgy szökött tovább a csányi határ felé. Az egyik lovas járőr azonban Csányban utolérte. A szökevényt letartóztatták és beszállították a kassai fogházba. Egyúttal letartóztatták Sah’wa.rz kereskedőt is, akit a kerületi bíróság fogházába szállítottak. Tardieii szerint kisantantellenes politikát folytatnak a francia szocialisták „Nem akarok Benes szolgálatában meghalni** - szokta mondani az egyik szocialista exminiszter Második szeceposcstás Ida: Teáik BatdwUt Mary Lou nem tiltakozott tovább. Követte Pétért és fölment vele a szőlős, kanyargó lépcsőn. Az emeleti helyiségek ajtaja körfodyosóra nyílt. A szoba, melynek ajtaját Poter márnán kinyitotta előtte, nyilvánvalóan Mrs. Lorrimer saját kis nappalija volt. Bájos, napos, pihentető szoba, szelíd szürke szeneknek és világos zöldnek édes harmóniája, amibe itt-ott a rózsaszínnek és halványlilának tenyérnyi fojtja keveredett. Mary Lou tétovázva állt meg. Húsz éves életének során még sohasem volt ilyen nagy zavarban, önkénytelenül is hangosan mondta: — Jaj Istenem, most mit csináljak? Ezt tulajdonképpen önmagától kérdezte. De Peter felelt rá, nagyon tisztelettudóan, de határozottan : — Én a kisaszony helyében most lepihennék. A kisaszony nagyon megijedt. Mr. Tra- vers... — Az öreg elhallgatott, nyilván úgy érezte, hogy nem szabad ezekről a csailádli dolgokról idegennek beszélnie. Rámutatott a pamlagra. a kényelmes karosszékre, a kis asztalkán elszórt könyvekre és a falba épített könyvszekrényre, az ezüst és zománcozott cigarettadobozokra: — Tessék talán leülni, kisasszony: itt megpihenhet. Mary Lou gépiesen emelte fel a kezét, hogy levegye a kalapját. A feje nagyon fájt. AJhogy a keze nem találta, amit keresett, eszéb© jutott, hogy kalapja ott maradt a földön, ahova Lorrimer dobta. A kabátja is a földszinti szobában maradt, meg a kis kézitáskája is. Várnia kell. nem tehet egyebet. Peter kiment és halkan becsukta az ajtót., (13) 1 Mary Lou körülnézett, először figyelmetlenül, érzéketlenül, meg- sem látva a dolgokat, aztán fokozatosan tudatába fogadva az igazán elbájoló környezet képét. Felállt. Eleinte kicsit félénken lépkedett a furcsa alakú, tágas szobában. — „Azt hiszem, az efajta szobát hívják boudoimak** — közölte önmagával és elmosolyodott. Bátorsága, arcá nak pírja és jókedve lassan visszatért. — „Tudom, hogy ejtik ki ezt a francia szót éis sok színes leírását olvastam regényekben, de Isten uocse* most léptem be először egy való d'i boudoirba!“ . A. szoba egyáltalában nem hatott különösebben zsúfoltnak vagy tuldászitettnek. Egyszerűen csak kényelmes, meleg, lakályos és barátságos volt, a berendezést és színeket. ízléssel válogatták össze, a sok könyv — régi és uj tábláju és frissen költött könyvek — szelíd komolyságot kölcsönöztek a szobának. A hatalmas kettős ablak a kert pázsitjára ég a Sound ezüst tükrére nyílott. Mary Lou kiváncsi, lelkes szemei szeretettel surrantak végig a könyvek sorain és, ahogy egyszer a legmagasabb könyvespolc fölé pillantott, onnan épp oly lelkes, nevető szemek néztek vissza rá. Széles ezüstkeretbe foglalt fénykép volt, az egyetlen fénykép a szobában Mary Lou egy pillanatig dermedten bámult a képre. A szemek ismerősek voltak és az arc is... keskeny, nevető arc, fölötte az angol repülőtisztek vidám kis sapkája. A magas. széOegivállu alak is ismerős volt. Egyenruháiban, könnyedén, mosolygósán ült a pádon. Ismerős volt és mégis ismeretlen. Jóuéhány percbe telt, míg Mary Lou rájött, hogy ez Xravens Lorrimer, az iménti rémületes és érthetetlen jelenetnek hőse. •. rémületes és érthetetlen jelenet — és Mary Lou kétségíbe- setten igyekezett eltel ejteni, vissza se gondolni rá, kihajtani fejéből az iszonyatot. Hát ilyen volt Lorriimer egész fiatalon, sok évvel ezelőtt, ezerkilencszáztizenötben, aliig tizennyoloéves korában — ilyen fiatal, ilyen nevetős, ilyen csinos. Mary Lou szivét a szánalom forró hulláma öntötte el. Félig öntudatlanul nyújtotta ki a kezét és óvatosan leemelte a nehézkeretü fényképet. Odavitte a painlagboz, leült melléje és sokáig figyelmesen, elgondolkodva nézte. — Vájjon kivel tévesztette őt össze a férfi? ... Valakivel, akit Deüightnek hívnak. Furcsa, kedves név, Mary Lomnak tetszik. Olyasvalakié, akit a férfi régen nem látott. Valakié, akit szeretett, akit a feleségének szólított. Ki ez a nő 'és hol van? Talán már halott és eltitkolják a beteg előtt- Vagy elhagyta a férfit? Hol vette feleségül Travers? És mikor?... A lány gondolata megint visszatért ahhoz a hihetetlen, léiekzetifojtó pillanathoz, amikor hirtelen két, egyszerre erőssé vált kar kapta föl és szorította ennek az idegen embernek a szivéhez, akinek remegő ajkát most is a szemén, az arcán érezte... — Vájjon má erre a magyarázat?... ó, föltétlenül megvárja Mrs. Lommert, ennyivel tartozik neki. De azért tulajdonképpen jobban szeretett volna elmenni. Még mindig riadt volt és n agyőin bizonytalan érzések nyugtai anitották. Letette a fényképet és kezdte nézegetni a folyóiratokat, hogy elhessegesse a nyugtalan töprengést. De hiába forgatta a lapokait, nem értette a szöveget, és meg se látta a képeket, a nyomtatott betűk nem alakultak értelemmé. — Mit fog most csinálni? Ha majd visszamegy Oakdalebe? Egyáltalán — milyen messzinek tűnt most Oakdate! Érdekes, hiszen csak ma reggel ,jlött el onnan, még ott kapta 'be nagy sietve a reggelijét, mellette Billy izgett-moz- i gott a 'székén, a pamlagon Adedaide feküdt j és szokott panaszait sorolta elő, a konyháiból Gram tipegett he 'bögréikkel, tányérokkal. És csak ma reggel volt, hogy Larryval beszélt és Larry ugratta, hogy most lépett be először az á'liástkeresők vad, emberevő törzsébe. „Eil ne felejtsd, hogy Oleopatrának egyenesági leszármazottja vagy!“ — mondotta neki Larry. És most úgy érezte. Mary Lou, hogy még valódi leszármazásáról is megfeledkezett közben, a mai nap eseményei elkergették mellőle a család, a rokonok gondolatát, a barátok emlékét, még saját bizonytalan életének a gondját is, ahogy itt maradt egyedül a különös, rémült, kusza félelemmel telt magányban . •. — Nem baj, nemsokára megjön Mrs. Lorri- mer, megmagyarázza, amit meg akar magyarázná ... nem mintha ő magyarázatot kívánna! Istenem, szegény, szerencsétlen, boldogtalan Mu. •. Minden esetre megvárja az asszonyt és meghallgatja, amit majd mondani akaT. Aztán az autó majd kiviszi az állomásra és 5 visszautazik New-Yorkba és onnan Oakdalebe. Holnap pedig ujíra bemegy New-Yorkba és felkeresi azt a hölgyet, akinek Mrs. Lorrimer irt az érdekéiben. Talán lesz a dologból valami, talán mégis csak álláshoz jut majd. Lépteket hallott, ön kénytelenül megmerevedett. Úgy figyelt. Nem. ezek nem Mts. Lorrimer léptei, ő különben sem kopogtatna. — Szabad! Peter volt. mögötte a csinos, fehérkföfényes szobalány- Telerakott tálcát hoztak. — Ebédet hoztunk. Mise Thurston — szól Peter komolyan. — Mrs. Lorrimer még lent van dr. Mathews-szel és kiéri, legyen türelemmel a kisasszony. Reméli, hogy meg lesz elégedve az ebéddel és azt üzeni, hogy hamarosan feljön ő is. Mialatt Peter megtéri tette a falból előhúzott, szétnyitható asztalkát, megszólalt a kedves arcú szobalány. — Engem Hildának hívnak, kisasszony. A nagyságos asszony szólít, hogy vezessem be a kisasszonyt az ő szobájába, ha kezet alkar mosni és megfésülködni. (Folytatjuk.)
