Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-25 / 47. (3378.) szám
ími február 25, vasárnap. I M KöZ^AZDA^áCP &lj kereskedelempolitika csehszlovák-magyar viszonylatban A csehszlovák kormány kedvező intézkedései előkészítik a rendes kereskedelmi szerződést (4=) Prága, február 24. Csehszlovákia és Magyar- ország között a kereskedelmi forgalom az utóbbi időben teljesen ellanybult és mivel az ösz- szes megállapodások február 28-ig szóltak csak, félős volt, hogy a kereskedelmi forgalom e hó végével a két ország között teljesen megszűnik. A múlt évi fa- és sertés- megállapodás, mely vol- taképen már december 31-én lejárt, csak február 28-ig volt meghosszabbítva. A koksz és szén kivitele zeirbehozatal ellenében december 31-e óta szünetel, mert a kormány nem engedélyezte a magyar zsir behozatalára a kedvezményes vámok alkalmazását. A múlt év májusában létesített árucsere-megállapodás szaldójának feltöltése teljesen ellanyhult, mert a kormány nem engedélyezett Magyarországnak újabb behozatali kontingenseket. Újabb megállapodásra, esetleg egy kereskedelmi szerződés létesítésére vonatkozó tárgyalások megkezdése már hónapok óta késik, mert habár Magyarország még az ősszel ismételten kifejezte tárgyalási készségét, Csehszlovákia kormányának nem volt ideje Magyarországgal tárgyalni. A csehszlovák delegációt más tárgyalások, a lengyel, francia, belga, dán tárgyalások és a kisantant gazdasági konferenciája kötötték le. A tegnapi minisztertanácson a csehszlovák kormány tárgyalás tárgyává tette az összes fenti függőben lévő magyar ügyeket és mindazokban kedvezően döntött. A minisztertanács elhatározta, hogy Magyarországgal szemben a múlt évi fa-sertés megállapodás érvényét május 31-ig meghosz- szabbitja. A meghosszabbítás alapján május végéig még kb 5 millió korona értékű fa kerülhet Magyarországra kivitelre. A kormány reméli, hogy ez a mennyiség addig valóban leszállításra kerül, miért is a megállapodás meghosszabbítása azzal a feltétellel történt, hogy a megállapodást május 31-én visszavonhatatlanul okvetlenül likvidálni . kell. ■ A tegnapi minisztertanács a magánkompenczációs alapon történő magyar behozatalra generaliter engedélyezte a kedvezményes vámok alkalmazását, melynek értelmében a január 1-e óta szünetelő ostraui szén és koksz kivitele Magyarországra újra megindulhat, mert az ellenében behozandó zsir behozatala a kedvezményes vám alkalmazásának engedélyezésével lehetségessé vált. A kedvezményes vámok alkalmazásának engedélyezése lehetővé fogja tenni az ugyancsak már hónapok óta szünetelő magyar tengeri behozatalát is, mellyel szemben fa kerülhet Magyarországra kivitelre. A minisztertanács foglalkozott a magyar kereskedelmi szerződés ügyével is és megbeszélés tárgyává tette azoknak az áruknak jegyzékét, melyeket Csehszlovákia hajlandó Magyarországról beengedni. A kormány tagjai között készség mutatkozik az iránt, hogy a három év óta tartó szerző- désenkivüli állapot után Csehszlovákia Magyarországgal tarifa-szerződést létesítsen úgy, hogy Magyarországgal szemben szerződéses vámokat engedélyezzenek. A szerződés keretét a kormány mintegy 240 millió koronában kon- templálja. A minisztertanács határozata alapján remény van arra hogy Magyarországot rövidesen meghívják a tárgyalásokra. A múlt évi májusi megállapodás szaldójának feltöltésére a földmivelésügyi minisztérium újabb behozatali kontingenseket hajlandó engedélyezni. A kormány álláspontja a tegnapi minisztertanácson tehát Magyarországgal szemben teljesen megváltozott. Amig már hónapok óta húzódott a magyar ügyek kedvező elintézése, a tegnapi minisztertanács egyszerre az összes függőben lévő ügyeket elintézte. Magunk részéről is örömmel üdvözöljük a kormány álláspontjának eme megváltoztatását, mert minden szempontból kívánatos, hogy a két ország között a gazdasági együttműködésnek semmi akadálya sem legyen. A kormány álláspontjának megváltoztatásából azt kell következtetnünk, hogy a kormány arra a belátásra jutott, hogy a két állam közötti áruforgalom elé emelt akadályok csak azt eredményezik, hogy Magyarország kénytelen másfelé orientálódni é« más országokban keres azoknak a cikkeknek piacot, amely cikkek azelőtt elsősorban Csehszlovákia területén kerültek eladásra. Az ide irányuló kivitel akadályai mindenesetre nagyban hozzájárultak a most, létrejött magyar-német kereskedelmi pótszerződés megkötéséhez. Ez a pótszerződés eddig kiszivárgott birek szerint 140 millió pengő értékű áru Németországba történő kivitelét biztosítja Magyar- ország részére és biztosítja másfélmillió métermázsa búza, másfél millió métermázsa rozs, ezer vagon zsír és 50,000 hold lenmag termésének kivitelét Németországba, amellyel szemben Magyarország Németországból többek között 5,000 vagon szenet, vegyiszereket és gyógyszereket vesz át. Szenet Magyarország azelőtt és még az utóbbi években is kizárólag Ostrau vidékéről vásárolt és vegyiszerekben az auszigi vegyigyár volt a magyar piac legnagyobb szállítója. Ezektől a szállítások tói Csehszlovákia most elesik, mert Magyarország kénytelen volt a csehszlovákiai piackilátások bizonytalansága miatt gabona és zsir elhelyezését Németországban biztosítani. A csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia március 11-én Pozsonyban dohánytermeiési értekezletet tart, amelyen 12 portban tárgyalják le a dohánytermelést érintő legfontosabb kérdéseket. Az egyes tárgyak előadóit részben a dohányjövedék központi igazgatóságának főtiszt viselői, részben pedig az állami mezőgazdasági intézetek ,iskolák és kísérleti állomások vezetői köréből választották ki. Az előadóknak tehát döntő szerepük van a. csehszlovákiai dohánytermelés vezetésénél és irányításánál. A dohánytermelők ezt az értekezletet csak örömmel üdvözölhetik, mert a dohánytermelésnek számos baja vár orvoslásra. Mostanában sokat hallhatunk és olvashatunk a kötött vagy irányitott gazdálkodásról, amit másként tervgazdálkodásnak neveznek. A dohánytermesztés ennek a legtipikusabb képviselője, mert állami monopóliumot képezvén, a termelés irányítása, feldolgozása és értékesítése teljesen az állam kezében van. Az irányitott termesztésnek azonban két igen fontos előfeltétele van: a) ne érvényesülhessen nála a protekcionizmus; b) célszerűen és szakszerűen legyen végrehajtva. Teljesen helytelenítendő tehát az a törekvés, hogy a dohánytermeiési engedélyek megszerzésénél egyes politikai pártok befolyást igyekeznek gyakorolni és a pártba való toborzást engedélyek megszerzésével könnyítik meg a maguk számára. Éppen úgy helytelenítendő az az elv is. mely az engedélyek kiadásánál nemzetiségi szempontokat vesz figyelembe s maradékibirtokoso- kat igyekszik előnyben részesíteni. Nem igazságos az az intézkedés Sem, amely szerint az idén már azon régi termelőktől, akik nem csehszlovák állampolgárok, megvonják az engedélyeket. A dohánytermelés nem az a gazdasági ág, amit máról- holnapra minden nagyobb károsodás nélkül be lehetne Szüntetni. Ilyen esetben kj téríti meg a költségeket pajta- és egyéb berendezéseket? Ismerek községeket, amelyeknek lakosai igen régi dohánytermelők, de mivel a háború előtt csak egy-két évtizeddel költöztek jelenlegi lakóhelyükre, államipolgárságot még most sem kaptáik, igy ezeknek a született dohánykertészeknek dohány termelési engedélyük sem lehet. Ezek adót fizetnek, katonát adnak, állampolgári kötelességüket mindenben teljesítik s mégis mostoha gyermekként kezelik őket. A termelés végrehajtásiánál a célszerű- és szakszerűségi szempontok azt követelik, hogy a dohányt azon vidékeken kell termeszteni, ahol a talaj- és időjárási viszonyok arra kedvezők. Nem szabad erőltetni ott, ha bármely magán- vagy nemzetiségi szempont kívánná is, ahol hiányzanak ezek a feltételek. A dohány nem mehet feljebb a szőllő és kukorica termelési zónájánál. De nem való a televényben gazdag, buja talajokra sem, mert ezeken rossz lesz a minősége. Itt termeljenek továbbra is cukorrépát és ne áMitsák be a dohányt ennek vetélytársául. Ahol a talaj- és időjárási viszonyok a dohánynak kedveznek, cukorrépa amúgy sem termelhető, tehát ennek a vidéknek az egyedüli kereskedelmi kapásnövénye a dohány. Igazságtalanság lenne azt ezen vidék rovására a különben is gazdagabb cukorrépa vidéken szorgalmazni. Mivel a dohánytermelést á dohány jövedék irányítja, természetesen ő szolgáltatja a magot is és a termelőknek csaík ezt szabad el vetni. A dohánytermelőik körében a magról igen 60k panaszt hallhatunk. A termelő sokszor kevert magot kap. a különféle fajták különféle alakú leveleket teremnek, amelyekkel azután az osztályozásnál és csomózásnál sok baj van. A dohányjövedék egyes kiszemelt termelők által termeszteti a magot- a magtermosztés azonban igen gyengén van jutalmazva. ,y a termelőik arra elég gondot és figyelmet ceon fordítanák. A dohányjövedéknek a magot az állam gazdaságokban saját magának kellene ki- tenmeszteni, igy kevesebb kétség férne a mag bizhaíóeágáhO'Z és megfelelő dohányfajtákról is lehetne gondoskodni. Ez utóbbira nagy szükség lenne, különösen a pipadohányok gyártási céljaira termesztett úgynevezett muskotály dohányoknál. A csehszlovák dohányjövedék által forgalomba hozott pipadohányok ma élvezhetetlen készítmények. Amilyen jók a szivarjaink, cigarettáink és cigarettadohányaink, olyan sok kifogás alá eshetnek a pipadohányok. Ezt a dohányfogyasztásról szóló múlt évi statisztikai adatok is igazolják, amelyek szerint, dacára annak, hogy a pipázás a gazdasági viszonyokra való tekintettel terjedőben van, az 1933. évben mégis 195.325 kg-mal kevesebb pipadohányt adtak el, mint az előző esztendőben. Ellenben a cigarettadohány-fogyasztás az elmúlt évben 36.120 kg-mal emelkedett. Nem tudom elképzelni, hogy a gyártásban volna biiba- Az sem áll, hogy Szlovenszikón és Podkarpat- szká Ruszban ne lehetne jó minőségű pipa- d oh án yfc termeszteni. Zabar, Almágy, Ajnácskő Szlovenszkó területére esik és szegény jó Gárdonyi Géza, a nagy pipás magyar iró egyik legnagyobb élvezetének azt tartotta, ha zabari muskotályt Szívhatott. A csetneki? szárnyai, gálócsi pipadohányok a régi időkben is híresek voltak. Sajnos, a muskotály-dohány termesztését a dohányjövedék évről-évre kisebb térre szorítja és ott is. aho! még termelik, nem megfelelő fajtákat termesztenek. A pozsonyi értekezleten végre dönteni kellene a felett is, hogy a dohánytermelő továbbra is durva, vastaglevelii, nagy lepedődet termesszen-e, vagy pedig kisebb, de finomabb leveleket? A termelőnek ugyanis alkalmazkodnia kell a beváiltóhivatal ok igényeihez. A szakcikkekben azt olvassuk, az előadásokon azt halljuk, hogy a minőségre kell törekedni. A beváltásnál elleniben azt tapasztaljuk, hogy nem ez a fontos, hanem a nagy lepedő, a vastagsága, durvasága sem ba j, csak ép és színes legyensak- fcor ezek bekerülnek a magasabb osztályokba, a finomabb, de kisebb leveleket pedig az alacsonyabb osztályokba sorozzák. Csak természetes, hogy a termelő vagy a feles dohány- kertész ennek következtében nagy, durva leveleket igyekszik kitermelni, amit csak bővebb istálló- vagy ni trogé n t-rágyázássál, ritkább ültetéssel, kevesebb levélre való buv|ízással érhet el és ez mind a minőség rovására megy. A durva dohányoknak alacsonyabb osztályba sorozott levelei a vágóanyagot szolgáltatják s ez spint pipadohány kerül ki a dohánygyárakból, hogy kellemetlen izével és szagával bosszantsa a pipázó embert és környezetét. Szó lesz Pozsonyban a dohánytermesztés jövedelmezőségéről is. A mai árak már lejebb nem számíthatók, mert, amint az elmúlt esztendő is bebizonyította, a dohánytermesztés nem minden évben hajt jövedelmet és éppen azért egyes kedvező esztendőkből nem lehet következtetni a túl nagy haszonra, hanem több év-j nek az átlagát kell a Jövedelmezőség alapjául tekintetbe venni. A pozsonyi értekezleten szőnyegre kerülnék a dohánytermesztést érintő egyes tudományos kérdések is, mint példáiul a dohánnyal beültetendő talajnak a fiziológiai állapota is. A növény a talajból táplálkozik és a talaj élettani tulajdonságai lényegesen befolyásolják a termést. Sajnos, eddig azok a szakkörök, amelyeknek részük van a dohánytermesztés irányításában és fejlesztéséiben, a talajjal, ezzel a fontos termelési tényezővel, nem sokat törőditek. A talaj kedvező élettani állapota a dohánytermesztésénél is fontos követelmény. Sajnos, e tekintetben a ezlovenezkói talajok sok kívánnivalót hagynak hátra. A dohánytermelő vidékek talajai a legnagyobbrészt savanyuak, ennélfogva kedvezőtlenek nemcsak a fizikai, de az élettani tulajdonságaik is 8 az ilyen talajokon a dohány nagy termést és jó minőséget nem ad. A gazda csak a jobb, fiziológiailag kedvezőbb talajait ülteti be dohánnyal és a rosszabb talajokon dohányt nem termel. Ez két szempontból hátrányos. Nem használódik ki a dohány, mint jó buzaelővetemény és gyakran követi egymást, ami a vajfü és gonubabe- tegségek elszaporodása szempontjából veszedelmes. A dohánytermelő gazdának tehát a roSz- Szabb talajait is alkalmasakká kellene tenni a dohány termesztésére, nemcsak azért, hogy igy a dohányt egymásután hosszabb időközökben termelhetné, de éppen ezek a kedvezőtlen kémiai és fizikai tulajdonságú talajok szolgáltatják a legjobb minőséget, ha káros tulajdonságaikat megszüntetjük. Ennek csak egy módja van: az okszerűen végrehajtott. talajmeszezés. Ez mindenesetre jobban kifizetődő, mint a bizonytalan műtrágyázás. amelyek a szakkörök széltében-hosszáiban, ajánlgatnak. A meszezés javítja a minőséget is, mert az erősebb leikötésben levő kálit is megmozgatja. De a kálitrágyázás is sokkal jobban hat mésszel együtt, mint anélkül. Talajmeszezésre ma már csak a szénsavas meszet célszerű alkalmazni. Azok a mészpo- rok, amelyek nagyobb mennyiségű, 40—50 százalékos szénsavas magnéziumot is tartalmaznak (calmag, agromag), nem jó meszező anyagok, mert a talajt mészben nemhogy gazdagítanák, hanem ellenkezőleg, mészben elszegényítik, mert megbontják a helyes magnézium-mészarányt és a magnézium nehezebb fém lévén a calciumnál, ezt helyéből kiűzi. A magnéziumos mésznek mint különleges magnézium trágyának nincs jelentősége, mert magnéziumot a talajaink elegendő mennyiségiben tartalmaznak. A dohány igazgatást érintő kérdésekben a következők várnak orvoslásra: A dohányjövedék központi igazgatósága 6,162/919 II. szám alatt a dohánytermelés számára kiadott egy szabályzatot, amelyet a pénzügyminisztérium 1919 szeptember 30-án kelt 34.242 számú határozatával hagyott jóvá. Ez a szabályzat teljesen átdolgozandó. A termelési rész helyett, melynek egyes pontjai félreértésekre adnak alkalmat, megfelelő szakember által újat kell kidolgoztatni, mely ölelje fel a dohány szak- ! szerű termesztésére vonatkozó összes tudnivaló- I (kait. Tarthatatlan az olyan rendelkezés, melyet 1 a 22. §. tartalmaz: „A dohánykórót. tekintettel a vajfü könnyű terjedésére, dohányföld trágyázására felhasználni nem szabad.“ Ez félremagyarázásra ad alkalmat, amiből Olyan esetek állhatnak elő, ami tényleg meg is történt, hogy egyik magyar termelőtől azért vonták el az engedélyt, mert a dohánykórót leszámította. A dohánnyal beültetett terület és a termés nagyságának felmérésével az illetékes pénzügyőrség van megbizva. A szabályzat azonban nem tartalmaz semmiféle rendelkezést arra vonatkozólag, mikép lehet a terület esetleges helytelen felmérése vagy a termés téves felbecsülése ellen jogorvoslattal élni. Ez pedig azért volna szükséges, mert e nélkül a termelők teljesen ki vannak szolgáltatva a pénzügyőrök esetleges önkényes eb járásának. Egyszerűbb és célszerűbb eljárásit kellene előírni a beváltásnál felmerült panaszok elintézésére is. Miniszteri rendelettel szabályozandó és pontosan körülírandó végül az, hogy a dohány- pénzből kinek mit és mennyit lőhet lefoglalni. A dohány nagyobb részét feles-művelés mellett termesztik. A termésért járó pénz fele a termelőt, fele a dohánykertészt illeti. A miniszteri rendeletben tehát ki kell mondani, hogy a feles-kertészek járandóságát nem lehet sem közadó, sem pedig a termelő más tartozása fejében letiltani. De a beváltó hivatalnál nem tiltható le a dohánypénzből a feles-kertész közadó vágj' magánjogi jellegű tartozása sem, mert a dohányjövedék csak « Dohánytermelésünk bajai irta; Fodor Jenő
