Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-25 / 47. (3378.) szám
1934 jgjbtraár 25, rasármp. radsóhaftra", amelyet ugyancsak Remarqua rajzolt meg tökéletesen háborús könyvében s amelynek gyökered a háború lelki talajaiba nyalnak vissza. Papén egyik beszédében Hitlert az „ismeretlen katonának" nevezte, aki előlépett és élére állt nemzetének. Ebben sok igazság van, — akárhogyan gondolkozik i« valaki magáról a hitlerizmusről, különösen azokról a tipikusan német ideológiai sallangokról, amelyeket a mozgalom magával cipel, — bizonyos, hogy BécS, február 24. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Becs arca a forradalom leverése után merőben különbözik a régi úgynevezett vörös Becs profiljától. Ami a legérdekesebb. mindén bizonnyal a régi katonai Ausztria jelentkezése. Valahogy előtérbe nyomuld a pléhgalléros, magas csákós k. u. k. mentalitás. A oé'csi uccán ismét fél tűntek a régi osztrák katonatiszti egyenruhák, ami nem újság, hiszen a Dolliues-korinány már régebben levetette a köztársaság egyenruháját és elővette a raktárakból Ferenc József mundérjait. Ami az újság, az a stílus. A város egészen eddig úgynevezett civil város volt, most néhány nap óta újból katona-város lett belőle. A katonák hazatérnek Egy idősebb hölgy, Schnitzler tollára méltó finom’ és tragikus jelenség ezeket mondta nekem Bécs megváltozott arcáról: — Látja-édes- fiam. most én súgom meg magának, hogy mi történt Bécsiben? (Eddig ugyanis én magyaráztam részletesen, hogy miért fogtak fegyvert a szocialisták, miért vonultatott fel ágyukat Fejéé miért az egész lázas, vibráló nyugtalanság e ..temetői városban11?) Becsben az történt, hogy a katonák, akik 1918 zűrzavarában elkallódtak a feldúlt frontokon, a távoli és hazai harctereken, most, tizeunégyévi bolyongás után hazaérkeztek. Ugyanaz a nemzedék, a-refe 1914-hen kikancsolódott a társadalom életéből $ amely 1918 után nem tudott haza- talá.ri, megérkezett és ismét elfoglaja régi helyét. Velük együtt visszatért a régi levegő, a régi Ausztria . .. Nagyanyókkal nem szotkam vitatkozni, hiszen e nosztalgiáé sóhaj mögött e.gy hanyatló élet fordul a napsugaras ifjúság tájai felé — de a. megfigyelés érdekes és tanulságos. Sokan érzik ma ugyanezt Becsben. És nemcsak Becsben. Amit a nagyanya finom történelmi ösztönével oly pontosan kiemelt a jelenségek zűrzavarából, azt hiszem, az egyetlen értelmes magyarázata annak az egyre szélesebb gyűrűket, vető társadalmi mozgalomnak, amit fasizmusnak neveznek. A háborúból hazatérő nemzedék poziciófoglalását jelenti a fasizmus abban a társadalomban, amelyben már-már összenőtt a szövet, melyből a háború erőszakosan kitépett néhány erős és aktív nemzedéket. Húsz esztendővel a. háború kitörése után megindult annak a nemzedéknek a forradalma, amelyet a világháború kikapcsolt a termelésből, az életből és a történelem úgynevezett perifériára állított. Akiket „hidegre állított44 a történelem A fasiszta mozgalmaknak az egész világon megvan az a legfőbb, sőt mondhatni egyetlen közös vonásuk, — hogy volt katonák csinálják. A hadviselt ifjúság, azok a férfiak, akilk 1914- ben letették a kalapácsot vagy a tollat, vagy esetleg az iskola könyvet és elmentek harcolni. Mikor a vértől borított nemzedék holtíáradtan v issza fordult, nem taláta meg régi otthonát, régi helyét, régi asszonyát, régi ideáljait. Az élet egy másik fronton harcolta tovább közben a maga harcát és tulrobogott azokon, akik a történelem perifériáin hadakoztak. Kiadták a lakásokat, betöltötték az állásokat. A fiatal tisztek résztvettek itt is. ott is egy sereg kalandos vállalkozásban, aztán megpróbáltak a legkisebb réseken beosonni a civil életbe: megjelentek a világvárosok kőrútjain a cipőpucoló volt katonatisztek, a csomaghordó intellektuelek. Tizennégy év meggyőzte azonban őket arról, hogy egy-két szerencsés kivételtől eltekintve, a nagy tömegnek, az egész háborús nemzedéknek nem sikerül többé 'bejutni aibba a társadalomba, amelyből kinőttek s amelyben uj rétegek foglalták el helyüket. Katonák a színen Mussolini, Hitler, Pilsudski, Kemal, Fey, egészen bizonyos, hogy csak nagyon felületes szemléletre hasonlítanak szellemi vagy jellembeli tulajdonságokban egymáshoz s egészen bizonyos, hogy merész vállalkozás lenne ezekből a diktátorokból kielemezni az egyetlen és közös jellemvonást, amely karrierjüket megmagyarázza. A lényeg mindössze az, hogy ezek régi ka- touák. Annak a nemzedéknek tagjai, amelynek tragikumát a Hitlerék által pacifistának bélyegzett Remarque rajzolt meg „És azután14 című könyvében. A szervezeti alapja a fasizmusnak nem emlékeztet annyira a régi katonai világra, mint Debrecen, február 24. Tegnap volt húszesztendeje 1924 február 23-án, hétfőn délelőtt fél tizenkét órakor történt az a szomorú emlékű debreceni pokolgépes merénylet, amelynek az akkoriban megalapított hajdudorogi (nyíregyházi) magyar görögkatolikus egyházmegye püspöki hivatalának több tagja áldozatául esett. A hatalmas robbanás az iparkamara házában történt, amely akkor a hajdudorogi püspök és a püspöki hivatal székhelye volt. A kamara épületét alaposan megrongálta és a szemben levő törvényszéki palota valamennyi ablakát is betörte. A robbanás után a romok közül több halott és sebesültek egész sora került elő. Csáth Sándort teljesen feketére égve, széttépve találták meg, meghalt Slepkovszky János püspöki titkár. Jaczkovics Mihály vikáriug jobbkarját, amelyet a robbanás kitépett, az uccán a romok között találták meg. Később a vikárius is meghalt. Megsebesültek a szlovenszkói származású Kriskó Elek, a jelenlegi kallósenyéni lelitt az úgynevezett frontharcos nemzedék és lelki mentalitás lépett a történelem porondjára. Becsben, ahol most a Heimwehr vette át a komandót, ez a jelenség egész terjedelmében megfigyelhető. A H e iim w eh r-organ i zác iókat ezekre a régi katonákra, tisztekre és altisztekre építették fel. Az osztrák katonák tizenhatéves bolyongás utón visszaérkeztek Bécs- be —- ez történt. kész, Pichon Miklós, Szívós Zsuzsana, Szekér Mihályné, Fúró György és Dávid Miklós súlyosan és igen sokan könnyebben. A megindult vizsgálat kideritette, hogy az ekrazitot Nagykárolyból küldték a püspöknek, aki a csomag felbontásakor nem volt abba a helyiségben, ahol az ekrazit felrobbant. A nyomozás szálai Csernovitzba vezettek. Kiderítették, hogy a bomba küldői Mandecseszku Silvio és Ábrám Theodor néven laktak Debrecenben, valódi nevük Ilié Tartareu és Avram Tódor. A merénylőket azonban nem sikerült elfogni. A borzalmas bombamerénylet emlékére tegnap gyászünnep volt Debrecenben. A gyászmisén dr. Papp Gyula tartott szentbeszédet, hangoztatva az egyház nagy veszteségét és elítélően nyilatkozva a kereszténységből kivetkőzött sovinizmusról, amely gyilkosságra is vetemedett. A szentmisén resztvettek Jaczkovics vikárius árvái is. inkább arra az önmagától kialakult „kame- ■nnaHHaaananaaMBHaBBa Húsz év előtt követték el a debreceni pokolgépes merényletet A szomorú jubileum napján gyászünnepet tartottak a magyarországi görög katolikusok * ~ Miért nem szólsz hoz zárni ? — kérdez/te rémültem és egész te®lében remegni kezdett. — Hát már nem szeretsz? ... Mi történt veled? Mondd meg. nekem, beszélj, szólj hozzám... Édes kis feleségem! TctMU B&idwite (12) 4. FEJEZET A nagy kaland — Peter azt mondta, hogy itt vagy, anyám — elmeid már a vendéged? ó, bocsánatot kérek! Magas sovány fiatalember lépett be a szobába és most hirtelen megállt, mert észre- v°be, hugy háttal neki, valaki ül a karo&saék- ben Ma ry Lou gyorsan felvette a kalapját. Bocsánatot kérek. — ismételte meg a hang, amelyik mély volt, de hiányzott belőle a melegség é« a szín Különös, fénytelen, élettelen bong volt. Jöjj ide egy pillanatra. Travers . — .szélt a/, édesanyja, kicsit aggodalmasain. Tudta, hogy 1 ravers nem szerel idegen emberekkel túláiikazmi. De Mary Lou miatt csak nem fog haragudni. A liaLalember közelebb lépett és Mrs Lorri- mer hozzáfogott a bemutatásihoz: — A fiam. — Miss •.. Tovább nem juiotl. Hihetetlen és elképesztő dolog történt. Mary Lounak csak arra volt idője ... hogy egy viilauásszerü pillanatra meglássa a fiatalembert... A másodpercnek ebi' -ói a töredékéiben felvillant előtte a legszebb és egyben a lég lehangolóbb arc, mely-'1 valaha látott. Nemes, finom vonások de a vonások olyanok voltak, mint a ha.'ig, hiányzott belőlük a szia, a melegség, a lény A fej gyönyörűen formált, rajta dús fényes, fekete haj. A törzs hatalmas, de a váltak meghajlottak, az egész alak magasságához képes: lul sovány, az arcbőr tiszta, de nagyon sápadt, a sötét- szemek körül mély árnyék. Ahogy a fiatalember Mary Lou felé jött és egyszerre szembekerült vele, hirtelen döbbeni kiáltás tört kJ a. torkából- Az arca meg- fiata'odott, vállai kiegyenesedtek, arca és széles, magas homloka kipirult. — Delight! — kiáltotta boldog meglepetéssel. — Anyám, hát mért nem szóltál, nekem? Drágám, egyetlenem, hát mégis visszajöttél hozzám? Istenem, köszönöm ezt a nagy boldogságot! Delight! Mary Lou csak azt érezte, hogy erős karok ragadják meg és vaduJ szorítják egy zakatoló szívhez. Érezte, hogy a fiatalember kezei a fejéhez érnek, leveszik róla a kis sapkát, a földre dobják. A férfi szemrehányóan mondta: — Levágattad a hajadat, a gyönyörű, hasz- szu bajadat! De nem baj, a fontos csak az, hogy visszajöttél hozzám. Miért nem írtál? És miiért nem jöttél hamarább, miért nem? Mrs. Lorrirner szivére szorította a kezét. Az arca halál sápadt volt. úgy mondta gyorsan, élesen: — Travers ... engedd el... azonnal... Valami szörnyű tévedés ... Travers! — Igen, tévedés volt... De most már minden jól vau ... — ujjongott a férfi. A szorítása megenyhült, már csak Mary Lou karját fogta és belenézett az arcába. Mary Lou a r émülettől „m egszólalni sem tudott. De hiszen ez az ember — őrült! Könyörögve nézett Mrs. Lorrirner re és idegességében kigördüllek szeméből a könnyek. A férfit hirtelen elöntötte a gyöngédség és a megbánás. Leültette a lányt a székére és elébe térdelt.-- Ne siirj. drágáim — könyörgött. — Nem szem rehány ásímak szántaim. Bizonyosan nem ludtál hamarább ifjb'ni. Majd elmondod, mii történt. Nem mcsf, Most nem kívánok som- mit, csak érezni akarom, bőgj? visszakaptalak, hogy itt vagy melteltem megint., az enyém vagy Átölelte a lányt és a szemébe nézett. Egyszerre szörnyű félelem törölte le arcáról az iménti természetellenes ragyogást. ... Feleségein!... Mary Lou riadt pillantása Mrs. Lorrirner megdöbbent barna szemében keresett oltalmat. Az asszony előre lépett és kezét fia vállára tette. — Drágám — kezdett beszélni meginditó- an remegő hangján és Mary Lou úgy érezte, hogy ez a magas, gyönyörű asszony, akinek keservesen őrzött nyugalmát ilyen kegyetlenül széttörték, most némán az ő segítségét kéri. Különös, gyors mozdulattal ugrott fel Tra- vers Lorrirner, az arca most természetellenesen piros volt és idegesen, kínlódva rángott. A szava majdnem kiáltásnak hangzott: — De hát mi történt veletek?... Vagy én őrültem meg? Itt ül ő — és reszkető keze Mary Loura mutatott, aki halálsápadtau húzódott hátra székében. Életében most érezte először, hogy miit jelent ez a szó: félelem, irtózatos, szörnyű félelem, de ugyanakkor mélységes szánalom kelt benne ez iránt a szerencsétlen ember iránit... és az asszony iránt, aki átölelve tartotta a fiát és kétség- beesetten igyekezett megnyugtatni. De az lerázta magáról az anVa karját és hörögve folytatta: — ... Itt ül ő... a feleségem... nem szól hozzám ... nem magyarázza meg ■.. De- light! Hirtelen megtántorodott, a széli után kapott. aztán egész hosszaiban végigzuíbant az alacsony kereveten. Némán, mozdulatlanul feküdt. az arca olyan fehérre vált, mint Mary Lené, hosszú lábai a földre nyúltak. Mrs. Lorrirner felzokogott és odarcbant hozzá Futtában gyorsan megnyomta a csengőt. A magas, érzéketlen arcú Peter megjelent. — Nagyságos asszony csengetett?... — kezdte, de hirtelen elhallgatott és az érzéketlenség álarca lehullott róla. Szó nélkül a köreveihez sietett és segített a rémülettől fél- őrült asszonynak a hatalmas, élettelen testet a kerevetre fektetui. A férfi sápadt, zilált fejét olyan ügyesen és gyöngéden helyezte el a párnákon, mintha ezt a szomorú munkát már régen megszokta volna. — Elájult — mondta Mrs. Lorrirner, mintha a többiek ezt ^em látták volna amúgy is. Odafordult Mary Lomhoz.,, aki felállt és remegő térdekkel, fájdalmasan kalapáló szívvel várakozott. Aztán Peterre pillantott: — Peter, vezesse fel Miss Thurstont az én nappalimba. Én telefonálok dr. Mathews- niak... Peter megindult és az asszonynak gyors, szinte parancsoló mozdulatára Mary Lou engedelmesen követte. De az ajtónál megállt, gyámoltalanul visszafordult és maga is csodálkozott, hogy szólni tud: — Nem volna jobb, ha elmennék?... — Hirtelen kitört belőle a rémület: — Jaj, ©n el akarok menni! Mrs. Lorrirner, aki éppen a telefonkagylót emelte fel, a Lányra pillantott és a homlokát ráncolta. A pillantása nem volt barátságtalan, csak szórakozott. Bemondta a telefonszámot, csak aztán felelt. Barna szemei a fia mozdulatlan alakján pihentek, mikor nagyon határozottan és mégis könyörögve megszólalt. — Nem, nagyon kérem... ne menjen még. Meg kell magyaráznom magának... Meg keli ... Kéirem, várja meg, amíg a doktor megérkezik ... Travers... a fiam. •. már máskor is kapott ilyen idegrohamot. Néha eltart... — hirtelen elhallgatott, mert a néma test megmozdult és hörgő sóhaj szakadt ká a torkán. — Kérem, nagyon kérem, menjen most el Peterrel. Majd én vigyázok rá, amíg az orvos ... — megint abbahagyta és a kagylóiba szólt bele, gyorsain, világosan: — Dr. Mat- hews? Itt Margaret beszél. Kérem, Dán. jöjjön azonnal! Folytatjuk 6 9 háborús medált honfoglalása ül hatalmas népmozgalom hullámai csapnak át Európán
