Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-23 / 45. (3376.) szám
T>RAGAI-MAG^AR-mRMff nawijin jij .■ i ^ Í9 64 február 23, pénzei UJ forradalom küszöbén áll Ausztria? Lázasan készülnek a döntő rohamra a nemzeti szocialisták Bécs, február 22. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától) A* osztrák kormány sietett. megvonni & véres forradalmi bét. mérlegét és a s&ükszavu hivatalos jelentést azzal a megáHilapitáeeal zárja le, hogy Ausztriában helyreáüfc a teljes nyugalom. Az bizonyos, hogy Ausztriáiban nyugalom van, dermedt és vibráló nyugalom- Az Általános vélemény ma Ausztriában az, hogy 'mindez csak éld játék volt. Hogy minek volt az ©lőjá- téka, arról senki nem beszél, de hogy mindéin figyelem ebiben a pillanatban a tegnap még oly kritikus bajor határok felé fordul, éhhez rém kell különösebb kommentárt fűzni. Hitler közbeszól Ausztriában ma mindenki azt kérdezi, na és most? Lehajolnak^ HaMdhték a lábaik ©lőtt fekvő eredményért, vagy nem, s ha megpróbálnak lehajolni mit csinálnak a nagyhatalmaik, amelyek valamit garantáltak ezelőtt néhány héttel Ausztriának, de ma már nem lehet egész pontosan tudni, hogy mit? Hiszen külön kikötései vannak Angliának és ugyflátszik, Franciaország és Olaszország között mégse olyan nagy az egyetértés abban a kérdésben, hogy milyen erőket kéül felvonultatni a nemzeti szocialista veszély ellen Ausztriában.? Nyugalom és bizonytalanság — ez a helyzet ma Ausztriában. Az általános vélemény pedig az, hogy a nemzeti szocialista akció döntő fázisába, jutott Ausztria, Hitler kijelentette, — amint már erről beszámoltunk, — hogy a múlt hét eseményei egyáltalán nem változtatták meg Németország magatartását Ausztriával szemben, mert. hiszen a nemzeti Szocializmus a marxista pártok megsemmisítését csak közbeeső etapnak tekinti, a főcél a nagy német nemzeti egység összekovácsolása, határokon belül és határokon túl, s azzal, hogy az osztrák kormány leszámolt a marxistákkal, nem változott meg az a történelmi folytonosság, amely Ausztriát a nagy német nemzettesthez fűzi. Ez az elvi rósz© a dolognak, s a kevésbé fontos; a lényegesebb rész a taktikai: a nemzeti szocialistáik ma azzal érvelnek, hogy a jól megszervezett marxista munkáspártokkal szemben ők egy még jobban, megszervezett nemzeti munkáspártot állítottak csatasorba, amely a munkástömegeket, magához vonzotta és a társadalom, életéből automiat.'iikusa.n 'kikapcsolta a destruktív marxista erőiket. A nemzeti szocialista jelszó ma ez: igyuk nélküli: a munkásságért. Jelszó-bombák a perifériákon A jelszó veszélyét nem szabad lebecsülni. Gondoljunk csak arra, hogy milyen hatása volt. néhány ügyesen elhelyezett jelszónak, a német munkásság .soraiban, s hogy valójában propagandával és agitáeióval vívta meg Hitler a maga forradalmát. Aki nem akarja az események elől homokba dugni fejét, annak tudnia kell, hogy ez a véres forradalmi hét különösen a munkásrétegek között olyan izgalmi állapotot teremtett, amelyben minden jelszó gyorsan gyökeret ver. Hitlerék igen erős úgynevezett földalatti agitációt fejtenek ki a munkásság soraiban. Hézról-hézra járnak a hitlerista agitátorok Bécs külvárosaiban, meglátogatják a munkáskorcsmákat, minden vitatkozó csoportban feltűnik a nemzeti szocialista agitátor, aki elhelyezi a maga böllereit, amelyek ezúttal neon pap inból vannak és neon ekrazittal vannak töltve. Ezek a böllerek nem robbannák, hanem erjesztenek. — Ki győzte le a marxistákat Németországban? — kérdezi az agitátor — Hitler, a testvéretek, egyszerű munkás, aki éppen olyan keményen ellökte az uj német népéllamtól a Hoheuzollerneket, mint a bolsevista gyujtogatőkat. És Hitler nem vonultatott ki tarackokat a munkások ellen, ő közéjük ment és legszebb beszédeit gyárakban mondta el. De ki győzött Ausztriában? Starhemberg herceg. A nemzeti szocialisták Ausztriában eltüntet a porondról, legalább i« látszólag. A német lapok és a müncheni rádió dolgozik, az osztrák párt azonban láthatatlan. „Az uocai zavargások kora lejárt, — mondják a nemzeti szocialisták — készülünk a döntő leszámo- lásra.“ A nemzeti szocialisták igyekeznek azokat a radikálisabb elemeket, amelyeket eddig a szociáldemokrata párt lekötött, felszívni És tagadhatatlanul vannak esélyeik. Két okból. Az első tisztán lélektani; az elkeseredés, a másik pedig az, hogy magában a szociáldemokrata pártban is súlyos ellentétek voltak az úgynevezett radikális csoport ée a mérsékeltek között Hiszen ezért nem sikerült az általános sztrájk sem. A radikális elemek most ugyanazoknak a törvényszerűségnek erejénél fogva, amelyek Németországban az úgynevezett kommunista és radikális szocialista elemeket Hitlerék táborába sodorták, úgyszólván automatikusan felsorakoznak a nemzeti szocialista zászlók alá. Azok az erők, amelyek most a felrobbantott szociáldemokrata keretek közül kiszabadultak. nem szelídültek meg, hanem természetes dinamikájuknál fogva áttolódtak egy másik forradalmi síkra. is a nagyhatalmak ? Egy igen tekintélyes osztrák politikustól azt kérdezte ezelőtt egy héttel e sorok írója, hogy mit csinálnak a hatalmak, ha Ausztria az egyre erősödő nemzeti szocialista veszély- lyel szemben hozzájuk fordul segítségért. A politikus őszinte volt és lakonikusan azt felelte, hogy „nos, akkor zavarba jönnének a nagyhatalmak". A helyzet ez alatt a hét alatt nem változott, helyesebben, csak kimélyűltek azok az ellentétek, amelyek miatt a hatalmak zavajiba jöttek volna ha Ausztria hozzájuk fordul. Az osztrák kormány nagyon jól tudja, hogy a hatalmak között mindeddig nem sikerült megteremteni az osztrák kérdésben az egységet, hogy Anglia, Franciaország és Olaszország feltétlenül megvédelmezi Ausztria önállóságát, csak olyan alapelv, amelyet sokféleképpen lehet értelmezni és minden hatalom a maga egyéni meggondolásaival fűszerezi ennek az alapelvnek értelmezését. Igen, egy formában elképzelhető a hatalmak állás- foglalása az osztrák kérdésben —- s ez az, amit f-Mer-nyelvén „konfliktusnak" szoktak nevezni. Hogy ez a konfliktus nem önmagától következik be, hanem valamilyen úgynevezett külső esemény robbantja U erőszakosan, ezzel mindenki számol. Azt pers*s, hogy ma vagy holnap következük-e be az esemény, nem lehet tudni. Bgy bizonyos, hogy lóg a levegőben. A keresztény Ausztria A nemzeti szocialista forradalom vagy puccs, vagy legális hatalomátvétel, egyszóval a nemzeti szocialista akció szempontjából Ausztriában ma egyetlen komoly erő jön számításba. Ez a seipeli Ausztria. A katolikus Ausztria. Nem szabad elfelejteni, hogy Seipel már az 1918-as forradalmi időkben is abból indult ki, hogy Ausztriával történhet akármi, egyetlen biztos és erős bázisa .megmarad az osztrák történelemnek: a kereszténység. Az osztrák történelem egy a kereszténység keleteurópai küzdelmeinek történelmével, az úgynevezett „generallinie“ az osztrák történelemben a katolicizmus. S Seipel politikájának célja ez volt, Ausztriát iámét a keresztény erők természetes kristályosodási pontjává avatni Középeurópétban. A nemzeti szocializmus itt olyan erős és mély érzésekkel találja szembe magát, amelyeket nem lehet agitációs hipnózissal elaltatni. A nemzeti szocialisták agitáoióját Ausztriában Iegyöngitik a német- országi katolicizmus ellen elkövetett barbár támadások. Múltkori cikkünkben rámutattunk az osztrák és német hazafias mentalitás közötti különbségre, amikor azt irtuk, hogy a német nacionalizmussal az osztrák patriotizmus áll szemben. Most rá kell mutatnunk még egy lényeges különbségre: az osztrák ember keresztény és nem germán. Az osztrák történelem alapja a kereszténységért vívott küzdelem, kultúrája pár exoellence keresztény kultúra, amelytől soha egy pillanatig sem tért el — s ha a németek azt állítják, hogy Ausztria keleti védőbástyája volt a nagy' német nemzetnek, akkor az osztrákok azzal felelnek, hogy Ausztria keleti véd bástyája volt a kereszténységnek. S ez a történelmi igazság. * * * Három nagyhatalom készül megszállni Ausztriát? Berenger szenátor feltűnést keltó nyilatkozata Pária, február 22. (A P. M. H. párisi munka- társától.) Hogy a nagyhatalmak miként vélekednek Ausztria ügyéről, erre nézve jellemző fényt vet Henri Bérenger szenátor megnyilatkozása a félhivatalos „Agenoe Economi- que et Financiére“-ben. Bérenger szenátor a felsők áz külügyi bizottságának elnöke, szavai tehát joggal tekinthetők a francia kormány- áüáspoint megüyilivánuláaáhajk. Kétségtelen, hogy a francia külügyminiszter tudta nélkül ez a magasrangu külpolitikai méltóság nem tenne ilyen kényes kérdésben, ennyire határozott kijelentéseket és a francia viszonyok ismerője első pillanatra meg kell, hogy érezze © kijelentések hivatalos izét. — Az osztrák dráma — mondja Bérenger — nem tekinthető pusztán családi ügynek bécsi németek ée berlini németek között. Európai dráma ez, mert Ausztria politikai függetlensége alapfeltétele az európai bégének. — Tudjuk, hogy a hatmillió osztrák nyelvileg és fajilag németnek számit.. Mind amellett németségük korántsem azonos a nemzeti szocialista irodalomban egyesült poroszok, szászok és bajorok népségével. Hitler, maga is osztrák egyébként, január 30-i beszédében úgy állította b© ugyan a dolgot, hogy Ausztria a német birodalom Ostmarkja, d© ©zen a jogon az oezit- ráíkok bízvást azt felelhetnék, hogy ellenkezőleg, Poroszország és Szászorezág a régi ausztriai németség északi települései csupán. Ez 6 amaz lehet igaz bizonyos mértékben; bárhogy álljon is azonban © vitakérdés a germán testvérek között, történelem és tapasztalat mindenesetre arra oktat, hogy sem államok, sem nemzetek nem épülnek fel tisztán faji és nyelvi egység alapján. —- A faji kérdést kizárólag a fajvédőik tekintik a nemzetiség meghatározójául, folytatja. a szenátor — az emberiség többi része a fajiságba© a® államok fenntartáeámJk csak egyik ©lomét látja ée nem is a legfontosabbat ... — Ausztria a világháború utáni rendezést mint független állam kizárólag a belátásnak köezörheti, hogy a világháború másnápján, melyet a pángermámók azért indítottak meg, hogy' az egééz földet tűzzel és vassal a maguk igájába hajtsák (!), nem lehet megengedni, hogy Németország megvesse a lábát Bécsiben, Salzburgban és Linzben. Minthogy ©z a meggondolás ma nem kevésbé indokolt, mint tizenöt éwél ezelőtt, a nagyhatalmak következetesen tovább 1® ellenszegülnek az osztrák-német egyesülésre irányuló próbálkozásoknak. — Ezzel szemben Németország kormányai, úgy Stresemann, mint Curtius és Erünkig nem kevésbé, mint Hitler, egyforma makacssággal igyekeztek Ausztriát a birodalomba bekebelezni. A nemzeti szocializmus, melynek a faji ösezetartozóeág alapmotívuma, különösen, alkalmasnak bizonyult, hogy híveket toborozzon magának au ausztriai németség között.. Mióta pedig a néniét nemzeti szocializmus egyet jelent a német birodalommal, ez a propaganda Ausztria számára különlegesen veszedelmesnek bizonyuk — Azt is tudjuk továbbá, hogy a függét- len osztrák állam a Népszövetségnek különleges ellenőrzése és oltalma alatt áll, — és ha jól meggondoljuk, ez lehetett Hitlernek egyik indoka. ( sőt talán a légkathátóáabb indoka, is), amiért múlt októberben oly hirtétenséggel lépett ki a népszövetségből. Nem azért tette-e ezt, hogy szabadon dolgozhasson Ausztriában? Dollfuss a népszövetség elé megy — Nős. január 16-án Ausztria kancellárja, a kitűnő Dollfuss ur, a. népszövetségi tanács állandó tagjai — tehát Franciaország; Anglia és Olaszország — egy 108 ettabna. terjedő dossziét terjesztett, mélyben a hitleri fajvéd űek áz osztrák ügyekbe való állandó Srősza beavatkozásai, sőt Osztrák területre tölti folytonos betörései voltak adatszerűén fel rolva. Sir John Simon, kinek tárgyilagos®* minden gyanún fékül ál, feMUvizegáíta ©att aktakötegét a azt mondotta róla, hogy „irtózatos dolgok ezek". Ha már a nyugodt brit miniszter szánta magát ilyen kijelentésre, elképzelhetjük, hé ebben a dossziéban micsoda tények állhatm — A három nagyhatalom (angol, olasz, fi: cia) nem is tehetett egyebet, minthogy kei; zően fogadta az osztrák kancellár kérését 1 azt ajánlotta neki, hogy mennél hamar* vigye ügyét hivatalosan a népszövetségi j nács elé. Mindegyik kormány a maga módján, & máj különleges politikájának megfelelően, de jn& lényegében azonosan ajánlotta ezt Dolli f naik, ki e tanácsnak bizonyára eleget is & tenni, ha a mostani osztrák zavarok utáni még mód jában lesz. Nem egységes a nagyhatalmak álláspont — Érdemes azonban leszögezni, hogy j a három nagyhatalom álláspontja az oezt# kérdésben nem egészen azonos. — A fasiszta Olaszország semmiképpen et akarja elrontani a dolgát a hitlerista Néan országnak, de annál inkább útját akarja állá arnak, hogy Németország Bécsiben és égé Ausztriában is megvesse a lábát és a Kárát nál is Olaszország szomszédságába kerülj# Olaszország ugyanis reméli még azt, hogy \ kerül Hitlert e további agresszív lépésektl visszatartani. De szükség esetén Olaszország egy percnyi bt hozás nélkül megszállná Bécset és úgy vét né szárnyai alá Ausztriát, mintha Albánii ról volna szó. — Anglia ezzel szemben feltétlenül a aéf szövetségi megoldás hi-ve, hogy Ausztria füj getlenségét fenntartsa és egy módot sem fog e mulasztani, hogy Hitlert az osztrák nép külőe álló nemzeti jogairól meggyőzze. Francia ország Angliával © ponton a legnagyobb ínét tékben egyetért. Mi, franciák, jól tudjuk, bőgj a vüágíbékét a nyugat egysége biztosíthatjt csupán és az a határozott meggyőződésünk, hog; amennyiben Bécs megszállása szükségesnek mutatkoznék, annak egysége® nemzetköz csapatok által kellene történnie, melyeket ; nyugati hatalmak az osztrák kormány ren detkezésére boc«á tanának — biztosítéki? más oldalról jövő támadás ellen. — Ez a nemzetközi helyzet ma Ausztriáit 3 letőleg. — Ha. Dollfuss kancellár Récében a helyzet ut j márad. azonnal a népszövetségi 'tanácshoz fo fordulni, mely rövidesen dönteni fog. Ha ázott 'bán Dolilfuss helyzete veszélyben forog, akkot a nagyhatalmak kénytelenek lesznek az ő fór; mális segélykérését be sem várva, egy nemzet1 közi hadsereggel azonnal közbelépni. Ha el meg nem történre. ez a Népszövetség uralmának végét és egy uj világháború kitörését, jelentené ... Ennéd világosabban 'beszélni igazán n-ehéi volna.. A francia külügyi bizottság elnökének © kijelentései uj még világításban mutatják 'be a Hitler-Dól'lifusS-ipárviad alt... BENEDEK KÁROLY. — Eperjesen is megalakult a keresztény- szocialista szakszervezet. Eperjesről jelentik: A keresztény munkásság nagy érdeklődés©: mellett alakult meg az eperjesi keresztény- szocialista munkás-szakszervezet. A lelkes lefolyású gyűlést Skripeczky Béla római katolikus káplán nyitotta meg, meleg szavakkal üdvözölte Dobránszky János pápai kamarás--, nemzetgyűlési képviselőt, Ványai István központi szakszervezeti titkárt s a szép számiban megjelent tagokat. Röviden vázolta a szaki szervezeti mozgalom jelentőségét- Utána Dobránszky János elmélkedett szóláara. Buz= ditó szavai mély hatást váltottak ki a hallgatóságból. A kiváló eimberismerő éleslátásával állította a munkásság elé a krisztusi szolidaritás szellemétől áthatott szakszervezetbe való tömörülés életbevágó fontosságát. Ványai István központi titkár a szervezkedés praktikus kérdéseivel foglalkozott. Szopkő Imre titkár a szakszervezeti alapszabályt ismertette, majd pedig a vezetőség megválasztása következett. A jelölő-listát a gyűlés egyhangúlag elfogadta. Az elnökség tagijai a következők lettek: szövetségi megbízott: SzopkÓ Imre, ügyvezető: Valyko Imre, ügyvezető helyettese: ifj. Kassai József, pénztáros: Humy Ferenc, ellenőrök: id. Kassai József és Kacs ala Béla, jegyző: Kuchár János. 6
