Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-03 / 28. (3359.) szám

MíA0 vaii s az önkéntesek az utóbbin két gépfegy­vert is fölállítottak. Starhemberg Heimwehr-vezér az elmúlt na­pokban Innsbruckban Időzött és bejelentette, hogy a Heimwehrek komoly akcióra készülnek. Az Innsbruckot megszálló csapatokat Fischer Heimwehr-vezér vezeti, mert Steidle szemmel láthatóan nem elég megbízható többé a Heim­wehrek számára. Egyelőre nem tudni, hogy a keresztényszocialista kormányzat milyen állás­pontot foglal el a Heimwehr-meszállással kap­csolatban. Innsbruck polgármesterét a megszál­lók tegnap lemondásra kénySzeritették. A megerősített határ A Heiniwehr-osztagok egy részét a vezér­kar tegnap a Scharnitz és Kuffsteiu köze­lében lévő német határra szállította. A ti­nó liak mozgalmához számos más hazafias csoport csatlakozott, igy a frontharcosok szövetsége, a keresztény német tornászok »is a keresztény szakszervezetek szövetsége. Bejárták sí innsbrucki egyetemet Az innsbrucki egyetemet ma bezárták, mert a hatóságok tegnap öt egyetemi tanárt letar­tóztattak. \ tanárokat azzal vádolják, hogy összeköttetésben állottak a nemzeti szocialis­tákkal. A letartóztatottak között két német állampolgár van. Az egyetemi tanárokon kí­vül a városban négy orvost és hét más egye­temi végzettségű nemzeti szocialistát letartóz­tattak. Az elfogottakat túszoknak tekintik. Huss merénylet egy napon Becs, február 2. A inai nap folyamán a nemzeti szocialisták újabb sorozat merény­letet követtek el. Egyetlen nap alatt busz ilyen nemzeti szocialista merényletről ér­kezett jelentés. Gráfban tegnap öt papir- boraba és két nagyobb bomba robbant föl. Neunkirchenben letartóztattak több munka­nélkülit, akik bombák gyártásával foglal­koztak. Villachban a rendőrség épülete el­len követtek el bombamerényletet. Spital- ban hat papirbomba robbant. Negativ válasz Berlinből Berlin, február 2. Neuratih német, külügy­miniszter csütörtökön délután magához ké­rette Tauschitz osztrák követet és a birodalmi kormány nevében válaszolt a január 17-én át­nyújtott osztrák demarsra, amely a biroda­lomnak az osztrák ügyekbe való beavatkozása ellen tiltakozik. A német válasz szerint Né­metország egyetlen esetben sem avatkozott bele az osztrák belügyekbe. Az osztrák rekri- minációk nem feleinek meg a valóságnak. Ilyen körülmények között a német kormány­nak nincs módjában pozitív választ adni az osztrák.de marsra. Neurath ezenkívül kifejezte azt is, hogy a birodalmi kormány véleménye szerint az osztrák-német probléma elintézé­sére egyetlen nemzetközi fórum sem alkalmas ■és ilyen nemzetközi utón semmiesetre sem oldható meg. A német válasz megérkezése után Ausz­triában azonnal minisztertanács ült össze. A miniszterek egyhangúan megalapították, hogy a német válasz nem kielégítő és az osztrák kormány kénytelen lesz radikális eszközökhöz nyúlni a konfliktus elintézése érdekében. Megkezdődött a belgrádi balkánkonferencia Megérkeztek a külügyminiszterek — A beteg Tituleicu utazása — Az összejövetel programja Belgr ád, február 2. A román és a török külügyminiszter ma délután 15 óra 30 perc­kor külön Vonattal Belgrádba érkezett. Jeftics jugoszláv külügyminiszter titkára a jugoszláv- román határig az előkelő vendégek elé uta­zott. Titulescu még mindig beteg s ezert vele utazik háziorvosa, dr. Popovici is. Titulescu a román követségen fog lakni, s innen alig fog kimozdulni. Rusdi bej török külügyminisz­ter az egyik szállodában kap szállást. A belgrádi török követ a külügyminiszterek tiszteletére ma este vacsorát ad. Maximos görög külügyminiszter szombaton reggel nyolc órakor érkezik Belgrádba s ugyanabban a szállóban száll meg, ahol Tewfik Rusdi bej. A négy balkáni külügyminiszter konferenciá­ja szombaton délelőtt tíz órakor kezdődik meg a jugoszláv külügyminiszter dolgozószobájá­ban. Délben Jeftics három kollégája tisztele­tére ünnepi ebédet ad, majd délután öt óra­kor a miniszterek folytatják a tanácskozást. A konferencia záró ülését vasárnap délelőtt tartják meg. Vasárnap délben az újságírókat fogadják a külügyminiszterek, majd este a három vendég elhagyja a jugoszláv fővárost. Bulgária tervei Szófia, február 2. Musanov miniszterelnök Bukarestből való hazatérése után az újság­íróknak kijelentette, hogy utasítást adott vala­mennyi balkáni követnek, hogy közöljék az illetékes kormányokkal, hogy Bulgária a török-bolgár szerződés mintájára az összes többi balkánállammal is hajlandó barátsági szerződést kötni. Egyébként hírek terjedtek el Szófiában, hogy Musanov állítólag Tituleseunak kijelentette volna, hogy hajlandó megnemtámadási szer­ződést kötni Romániával, más szerződést azon­ban nem, mert Bulgária egyelőre nem hajlan­dó lemondani a népszövetségi paktum 15. cikkében biztosított jogairól. Bulgária belgrádi követe tegnap reggel Szófiába érkezett s Musanovval hosszasan tár­gyalt, majd nyomban visszautazott Belgrádba. Százórás éhségsztrájk után a „Centrum" és „Kolumbusz" bányászai felszálltak a föld gyomrából A sztrájk a-ónban egyre terjed a vidéken nyász tagadta meg a munkát Eddig 902 bá Brüx, február 2. Az északcsehországi „Centrum*' és „Kolumbusz" bányákban még ma délelőtt is tar­tott az éhségsztrájk. A csütörtökre virradó éjsza­kán a két bányából 53, az éhség következtében le­gyengült és megbetegedett munkást hoztak fel a t'öldszinére. Ma délelőtt 10 órakor, 100 órás éhség- sztrájk után küldöttség ereszkedett le a bányák mélyébe, hogy az ©ttartózkodó embereket a tárnák elhagyására birja. A bányászok megígérték, hogy déli t órakor elhagyják a bányákat, abban az esetben, ha a sztrájkért nem indítanak ellenük el­járást. A küldöttség vezetője ezt meg is Ígérte, azzal a feltétellel, hogy csak azoknak a sztrájko- lóknak a büntetlenségéről kezeskedik, akik nem követtek el rendtörvénybe ütköző cselekményt A két bánya munkássága ma délben egy és fél kettő óra között tényleg felszállt a főldszlnére. A bányá­szok legnagyobb része, amikor a friss levegőre fel­ért, elájult. Az orvosok több bányásznál szemhu­rutot állapítottak meg. A legtöbb bányász teljesen legyöngült az éhezéstől, komoly beteg azonban nincs közöttük. Ezzel szemben a kopitzi „Minerva" és a rosen- thali „Poseidon" bányák munkás csapatai sztrájk­ba kezdtek. Jelenleg 902 bányász sztrájkol, legnagyobb részük a föld gyomrában. A sztrájk to­vábbi terjedését nehéz lesz megállapítani, mert a szombati napon a bányákban rendes körülmények között is szünetel a munka és igy a helyzet csak hétfőn tisztázódik. A kommunisták a sztrájk területén erős propa­gandát fejtenek ki. Az ezredes, a szerfarfásmesler és az admirális A kassai városi hivatalnokok rendszeresítése Kassa, február 2. (Kassai szerkesztőségünk te­lefonjelentése.) Kasa város tanácsának tegnap esti ülésén Maxon polgármester bejelentette, hogy a városi hivatalnokok rendszeresítése ér­dekében kidolgozott javaslatot a legközelebb a tanács elé terjeszti. Ennek kapcsán a polgár- mester bejelentette, hogy a rendszeresítés végre­hajtása során 13 tisztviselő nyugdíjba vonul, mi­után betöltötte a teljes szolgálati éveket. A pol­gármester bejelentette, hogy Prágában megsür­geti a városi könyvtárnak járó szubvenció ki­fizetését. Tavaly még 40.000 koronát engedé­lyezett a minisztérium, ennek az összegnek azonban csak a felét fizették ki. Az államsegélyt ezidén a minisztérium már 30.000 koronára szállította le. Csap mellett tizenhét buzacsempészt fogtak el Ungvár, február 2. (Ruszinszkói szerkesztősé­günk távirati jelentése.) Az eszényi vámőrség ma délelőtt tizenhét szalókai gazdát szállított be az ungvári államügyészség fogházába. A letar­tóztatottakat a határon fogták el. Valamennyi­nél egy-egy zsák búzát találtak, amit Magyar- országról akartak átcsempészni Ruszinszkóba. Az ezredes, a szertartásmester és az admirá­lis személyes baráti körünkhöz tartozik. Sze­rények módján eddig nemigen dicsekedtünk e nagyrangu férfiakkal, akik arra vannak hivat­va. hogy Velence idegenforgalmát kiszolgál­ják, mondjuk, olajozzák, végre is azonban ki­tör az emberből a büszkeség e nem birja véka alá rejteni ezt a nagyszerű őszi ismeretséget. Különösen igy, .tél időben nem, amikor az em­ber vágyva gondol a délvidék melegére 6 mi­közben a Duna sodródó jégtábláit nézegeti, eszébe jut a halszagu Rio Camóre-kanális, ame­lyen az admirális kalauzolt bennünket... Hja, igen, az admirális... persze ... Az admirális ott lopta a napot a többi gon­dolás-kollégákkal a Szent Márk-tér oroszlános oszlopa alatt, pirosbojtos matrózsapkáját, fe­hér blúzát és kék nyaksálját messziről láttuk, amint felénk rohant és szapora szóval hirdette fülünkbe: gondole, gondole, gondole, szinyó­re... Mert be kell vallani, hogy az admirálist csak mi kereszteltük el admirálisnak, békés polgári foglalkozására nézve ő volt a kikötő leglustább s legszemtelenebb gondolása, de ezt a szemtelenséget olyan kedvesen csinálta s borizii hangján olyan meggyőzően magyará­zz tt, hogy nem lehetett rá haragudni. Tud­tuk, hogy be fog csapni, mégis megszerződ- türfc vele délelőttönként, hogy ringasson ben­nünket a Cana.1 Grande piszkos hullámain, vagy kalauzoljon el a halszagtól kibírhatatlan vásárcsarnok felé. Harmadnapra barátunkká lett az admirális, akit e barátság nem tartott vissza attól, hogy kétszeres díjért ne szállítson bennünket* a ka­nálisokon fel-alá. A kialkudott óra helyett fél­óráig csupán ... De azért szerettük az admirá­list, minden szélhámossága ellenére, mert nem tett egyebet ,minthogy szakmája titkos, meg- iratlan szabályaihoz maradt bü: ott csapni be az idegent, ahol lehet. A szertartásmesterről sem szabad azt hinni, ■hogy az olasz királyi háznak, vagy valamely detronizáJlt főhercegi családnak udvari ' hoipity- m estere. A szertartásmester nagyon jámbor Irta: SZOMBATHY VIKTOR f ifjú volt, délíber ő öntötte tányérunkba a le vest és ő tolta asztalunkhoz a sajtos kocsit, igen előkelőén 6 jobb sorsra méltóan, mintha nem is sz'.ovenszkói iró utjának szerény pin­cére volna, hanem a Danieli-szállóban a veisz'i herceg mellett teljesítene szolgálatot. Roppant- halk, előkelő és finom fiatalember volt a szer tar táemesterlink, háromszor is meg kellett kérdezni tőle a menüt, amíg hallhatóan elsó­hajtotta, hogy paradicsomos spaghetti lesz-e ebédre, vagy árticsóka. Fé lebillentette a fejét, minden kenyérdarabrál meghajolt e a friss fü­gét olyan alázattal hozta, mintha civilben orosz nagyhercegek lettünk volna. Ez is a szakmához tartozott, ez a, halk alázat. Délutánonkint. amikor a szállóból mindenki kirepült, még az örökké alsózó pesti ügyvéd is, a szertartásmestef egy rangrejtett bárónak finom mozdulatával támaszkodott a portás pultjához és álmodozva nézte a menetrendet, amelynek segítségével melegebb tájakra vinné őt a vonat. A szertatásmester Egyiptomba vá­gyott. Méla boTzadállyal nézett bennünket, vad északiakat, akik még szeptemberben is fürödni tudtunk a tengerben s meggyőződéssel hangoztatta., hogy ebben az esetben ő és az egész személyzet tüdőgyulladást kapna... Nem tetszett neki Velence, úgy vágyott on­nan eh mint a balmazújvárosi kisegítőpincér Pest felé ... Az ezredest be sem kell már mutatnom, ezekután. Az ezredes kezdetben kapitány volt, közvetlen hangon csak igy szólítottuk: capi- tano ... később kapta a colon ellő nevet, el­utazásunk napján könnyedén kineveztük ge­nerálisnak. ami nem került pénzbe se nekünk, se Mussölininek. lévén az egész ezredes egy tizenhárom-esztendős kölyök, de olyan szép kis, fekete kölyök, amilyeneket csak Tintoret- tók és Rafaellók festettek valaha. ö volt a liftesfiu. Fehér ruhában, patyolat­tiszta, fehérségben, aranyzsinórral a. vállán, fe­hér cipőjében ilyer nyugalmasain, méltóságtel­jesen nem töltötte talán még be a láftesfiui tisztet földi halandó, mint ez a gyerek. Las­san, megfontoltan járt-kelt, mint egy kis fő­herceg, valami ősi, ősi velencei vér folydogált benne, a déli nyugalomnak, előkelőségnek vé­re. Széles grandezzával nyújtotta át útleve­leinket, fekete szeme csillogott, máskor úgy tűnt föl, hogy gondterhesen jár, lelkében viseli fiatal nemzedékének minden gondját. Délutá- nonkint iskolába járt a kicsi boy, pincériskolá­ba, portásképzőbe. Nagy jövő állott előtte, amint a szertartásmester megjegyezte halkan. így jöttünk-mértünk kitűnő barátaink kö­zött, akik közül csak az ezredes tudta, hogy nagy rangra emeltük őt s ahogy megszól itot- tuk: „colonello", csendesmosolyu fejbiccentés­sel vette tudomásul, sőt később önmagát ne­vezte ki .amikor igy szólott: ..dzsenerale" ... A többiek nem sejtették, milyen nagy ranggal láttuk el őket, csupa barátságból. Ó, Velence ... Bizonyosan smokkság. hogy igy vágyom ha'ezagu lagúnáid, piszkos kis uccáid, fényes angol ^ kirakataid, halk szállo­dáid, színeid és fényeid, templomaid és embe­reid után, mégsem szégyellem bevallani, ha né­ha behunyom szememet, otl látom magam a Via Bozzoli kis lépcsőjénél, vagy a- Campo Fraschini öreg kapujában. Barátaink azonban nincsenek ott. Ha visz- ezamernétik, kietlenebbek volnának az uecák. •bánat osabbak a lagúnák, teetvértelenebb az élet. Rád gondolok kicsi ezredes, fiatal colonello: a válság kitépett a szállodából s nem járhatsz többé portás iskolába, reményeid megfogyatkoz­tak. Nem szaladgálsz a lifttel, felmondtak ne­ked, fehér ruhádat eltették jobb időkre, egy másik kicsi colonello talán felveheti még. Szertartásmeeterem, rólad azt Írták, beteg vagy. Mégis megkaptad a tüdőgyulladást, nem is kellett fürödnöd a Lidón, lám, érthető, hogy vágytál délnek ... Vájjon ki tolja ágyad elé a sajtos kocsit, villogó késekkel, halkan? S az admirális? Tragikus és hihetetlen, de az admirális megfagyott. Megfagyott Velencé­ben, egy karácsonyutáni éjjelen, de hire csak most érkezett hozzám, közös barátunk irta meg. Vígan vette az életet az admirális, n-ern volt télikabátja, sőt, mint kiderült, lakása sem. Benn aludt a gondolában. Addig aludt, amig belefagyott a, gondolába, szegény, ott találták holtan, valahol a Giudeoca körül, ahová, M tudja, miért, elevezgetett. Hősi halált halt hajóján az admirális, meg­fagyott Velencében, karácsony hetében még hó is hullott rája. * Uj barátokat kell szereznünk megint.

Next

/
Thumbnails
Contents