Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-20 / 42. (3373.) szám
19S4 fébirnár 20, kedd. 'PRACAI-7V\ag^ARH1ULAI> U Csehszlovák Nemzeti Bank kinwiatása Prága, február 19. A Csehszlovák Nemzeti :5ank február 15-i kimutatásából kitűnik, hogy i devizakészlet 93-9 millióval 586.7 millió ko- onára csökkent. A tavalyi év azonos saaká- •>an a Ceeihszilavák Ne'mzeti Bank devizaállománya 1010-6 millió koronát tett ki- A deviza- ároa csokikenitiését az a körülmény idézte eló, togy a készülő valuta törvényre való tekin- ettel az importőrök a szokottnál lényegesen : lagydbb mennyiségű fizetési eszközt igónyel- ek a jegybank tél. Az imipor török a még ol- ,sóu szerzett devizákat nyersanyagok vásár- ására fordították, ami jogosulttá teszi azt a •leméoyt, hogy a csehszlovák korona érl^ík- siökkeméise nem lesz hatással a belföldi piac áraira. A zsirótárca 222 millióval 590 millióra nem t vissza. A tavalyi év azonos szakában a -isirólárca 54.5 millióval 904 millió koronára ; ment vissza. Tavaly ez a tétel 19 millióval 898 millió koronára kisebbedet! A lom bard tárca í08 millióval 571 millió koronára ősökként,! avaly 306 millióval 90.5 millióra esett. A lénztári jegyek leszámítolási tárcája 15-3 mii-! ió koronával ment vissza. A bankjegyforga-1 om 166 8 millióval 5537-6 millió koronára' sokként. A tavalyi év azonos szakában a ; >ankjagyfongalom 293-9 millióval 5173-5 miliő koronára ment vissza. A Csehszlovák Nemzeti Bank kimutatása >zerkoronás tételekben a következő adatokat artalmazza: Követelés: aranykészlet 1,705-968 (mínusz 104). külföldi követelések és valutakészlet .86.627 (minusz 93.945), egyéb készpénz | 99-866 (plusz 10.978), eszkcntált értékpapírok 5.328 (plusz 15-300). értékpapírokra nyújtott kölcsönök 571.737 (mínusz 208.118), az állami iamkjegymdosság maradványa 2 582 850 (mi- iusz 2311), egyéb követelés 333.668 (plusz 1902). Tartozá®: részvénytőke 405.000. tartalék-. Japok és to r táiéktökealap 46-764 bankjegy- j orga.lom 5,537.636 (mínusz 166.845), hitelezők- is irókö vetélés e és egyéb azonnal esedékes isszegek 590.550 (mínusz 222-087), egyéb tarozás 320.147 (56 697). A csehszlovák korona aranyfedezete 37.41 százalék. — Sikkasztás miatt elítélték a gálszéesi ipartársulat volt titkárát. Kassai szerkesztő-J 5égünk jelenti telefonon: Stavács Gyula volt! gálszéesi ipartársulati titkár állott ma a ke-1 rületi bíróság Lasztoveczky-tanácsa előtt sikkasztás és vesztegetés vádjával terhelten. A vádirat szerint Sztavács, aki 1926-tól 1930- ig mint a gáls’zécsi ipartársulat titkára a hivatalos pénzeikből 2500 koronát sikkasztott el, azenkivüí különböző eljárásokért pénzeket vett fel a felektől, amit a bíróság megvesztegetésnek minősített. Sztavács a mai tárgyaláson részben beismerő vallomást tett s mivel a tanuk nagyrésze is megerősítette a vádpontokat, a bíróság tizbónapi börtönre ítélte. Sztavács az Ítélet ellen felebbezett. — Tífuszjárvány Felsőzemplénben. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: A felső- templémi Sztakcsin községben tífuszjárvány iört ki. A hatóságok intézkedésére a község jigánynegyedéből hal tifuszgyanus cigányt szállítottak be a nagymibályi kórházba. A hatóságok minden intézkedést megtettek, hogy negakadályozzák a járvány továbbterjedését. — Kémkedés miatt elitéljek egy kassai esztergályossegédet. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: A kerületi bíróság Móricz tanácsa ma tárgyalta Reskó János 21 éves kassai eszlergályossegód kémkedési ügyét Reskó Magyarországon volt egy ideig alkalmazva, majd visszatért és a Kassa melletti Perény község körjegyzői hivatalában kapott mint fizetés nélküli gyakornok alkalmazást. A vádirat szerint a körjegyzőségi alkalmaztatása idején összeköttetésiben álott a magyar- országi hírszerző osztállyal. A biróság zárt tárgyalás után az Ítéletet nyilvános tárgyaláson hirdette ki. Reskó Jánost bűnösnek mondották ki az ellene emelt vádban s ezért láromesztemdei fegyházbüntetésre Ítélte. — Falbontó betörők kiraboltak egy nagymihályi trafikot. Nagymihályi tudósítónk jelenti: Lefkovits Hermán nagymihályi dohánytözsdés főuccai üzlethelyiségébe ismeretlen tettesek éjnek idején betörtek. A betörők a padláson 'keresztül bontottak rést az üzlethelyiség menyezetébe s igy jutottak a irafik pénztárához, teljes tartalmunk magukhoz vették. A kár tetemes, a tetőseknek egyelőre lyoma veszett, a osendőrség megindította a nyomozást. □ A pozsonyi gtein-sörgyár mérlege. A pozsonyi 5tein Fivérek sörgyára 1963. évi mérlege 607 S"3 íorona tiszta nyeieséget mutat ki. Az 1932. évi íyeresógmaradvánnya] együtt ez az összég 618.491 sor.-ra emelkedeik. A vállalat aktív tételei soráb n íz épületek és a berendezés értéke 13 326.910. a állatot tulajdonában levő értékpapírok 366 434 e is adósok 16,480-447 koronával vannak feltüntetve, j Pénzügyi érdekeltségek harca állt a párisi zavargások mögött? Hanau asszony érdekes nyilatkozata a Stavisky-ügy titkairól — Szerinte nem az ucca harcolt a radikális politikusok ellen, hanem a írank-kontremin vonult fel Franciaország ellen j Paris, febr. közepe. (A PMH párisi miunkatársá- | tói.) A rehabilitált Mme Marbbe Hanau — kábáimuLa- j tusán szerkesztett lapjával, a „Forces“-szal ismét félelmetes és köztiszteletben álló gazdasági erőt, ; sőt tekintélyt jelent, — nem látszanak meg a 1 csőd, a vizsgálati fogság és üldöztetés viszon ag- eágaá. A csodálatos asszony, amint óniási iróaszta■ Iánál fogad champs elysées-d uj szerkesztőségi pa- . totójában, ugyanoly vonzó s egyben ugyanoly im' pozáns, benyomást tesz, mint a „Gazette de Fran- ce“ legjobb idejében. Ez a sokat, emlegetett Mar- , tbe Hanau távolról sem valami szekszepilben uta■ zó vámpír. Egy páratlanul okos, meggondolt em bér, szinte a francia ,.clarté“ és „exac-titucLe14 meg- testülése s egy-ben bájos, kellemes és lebiliinesellő nő is, kti megjelenésében sem a férfias, sem a nőies vonásokat nem húzza alá. A „bankeinöknő" — la Présiidente... — valójában a maga tiuidtán kívül a feminizmus előharcosa. Első fecske, mint mondani szokás. Mindnyájan ismerik ugyebár azt a bizonyos modern bankéinökdiipust, a borotvált, magashom- loku, őszes-ihalántéku, határozott arcéin urat, aki mindig megnyerőén mosolyog és mindig .határozót tan beszél. Hát, ilyen, női kiadásban ez az é.n régi barátnőm, „a nagy Márta*, a művésziesen őszbecslkozó. simára fésült hajával, — melyről csak a nagyon hozzáértők sejthetik meg, hogy a művészi keresetlenségét a világ első hajmüvésze, Antoine tervezi meg hetenként — a halvány arcával, — mely szintén művészettel természetes, — a „csaknem*1 festetten szájaszélével és — Elhízott egyéneknél a természetes Ferenc JózseF keserüvizkura hatalmasan előmozdítja a bélmükö- dést, a testet könnyeddé teszi és tiszta fejet és nyugodt alvást teremt. F\z orvosi szakirodalom kimutatja, hogy a Ferenc József víz a máj és a végbél felé irányuló vértódulásoknál, valamint aranyérnél és prostatabajoknál is áldásos hatást fejt ki. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. a nagyon határozottan festett körmeivel, amelyek emelik a gesztusait beszédközben. Mert ez a 'rendkívüli asszony egy államférfi kézmozdulataival kiséri beszédéit, mely zengő alt hangján mindig határozottan eseng, mintahogy férfiasán' tekint a nagyoniis, nőies bársony barna szeme is. A ruhájáról csak annyit tudok mondani, hogy a színe barna, a szabása férfias egy kissé, de a bársonyos anyaga annál nőiesebb. Hanau asszony önigazolása Nem restell a-z elmúlt ,.affaine‘‘-járól beszélni, ha rákerül a sor és amint Staviskyről kérdezem, akkor is mindjárt azzal kezdi, hogy: — A nagyközönség, mely nem ér rá alaposan informálódni, persze rám emlékezett Siavúsky alkalmából. Hogyne: „affaire Hanau — affaire Stavisky...“ az utolsó évek két világszenzációs botránya. Ha egy bankembernek „affÓTja“ akad, azt a közönség mind a csalás rovatába könyveli el, világos. Hisz még a Löwensteint is együtt emlegették holmi hamisító Kreugerekkel, hotott Kreuger után tönkretettek ezrei maradtak, Löwenstein bankár hagyatéka pedig közel egymilliárd frank aktiva volt, minden szükséges leírások után is. Ha a bankembernek pehhje van, a köztudat csalóvá bélyegzi. A különbség alapjában véve csak annyi, hogy a bankember üzleteket kezdeményez, a csaló pedig üzleteket kitalál. („Les uns lancent des al/aires — les autres les invententéé.) Stavisky a bayonnei városi zálogház alig tízmilliós forgalmára 200 millió értékű hamis bont forgalmazott; én azonban roppant munkával reális vállalatokat alapítottam s a nagybankok összefogtak ellenem. Ma már mindenki tudja, hogy az én „botrányom* valójában a politikusok botránya, akik a bankok szolgálatában ellenem felléptek. Ohardin botránya, aki elsikkasztotta bankom pénzeit, a szakértők botránya, akik teljes 19 millióval tévedtek a mérlegeim bírósági felülvizsgálatánál — és végül magának a francia igazságszolgáltatásnak a botránya is egy kissé ... A politikai botrány — És mégis van egy pont, melyben az én .fair-e “-em a Staviskyéval egybe vehető: mindegyik politikai botránnyá nőtt és mindegyiknek politikai !mvétkezései lettek. Az persze kétségtelen, hogy ezeknek a véres uccai zavargásoknak, a kor mánybukásnak és az egész rendszer megrendülésének a valóságban nem volt oka a Stavisky1 ügy. Sokkal mélyebbre és régibb időkre visszamenő elkeseredések robbantak itt ki... Mindamellett, a Stavtekv dolga (és tegyük hozzá a Ghautempe kormánynak ez alkalomból bebizo- nyul't hanyagsága, ügyetlensége, sőt bizonyos fokú lelkiismeretlensége) nélkül most egyelőre az ucca nem avatkozott volna ily brutálisan a politikába. Hiszen azt semmi jóhiszemű ember nem állíthatja, hogy Ohautemps vagy DaliimieT vagy Bonnet miniszterek anyagilag érdekelve voltak Stavisky csalásaiban. — de azért még sem lehet a politikusokat minden hiba alól felmenteni ez esetben. Sfvasky, az „álmodozó" — Maga Stavisky egyszerűen egy pórul járt kalandor volt. Mondhatnám: egy rászedett csaló. Mint minden szélhámos, ©z a hallatlanul 'megnyerő, szimpatikus, szuggesztác modorú ernbeT, maga álmodó, fantaszta, könnyen hivő alak volt. Komoly meggyőződése volt, hogy a magyar optánepapirok, amiket ő hatmillióért vett, rövidesen 50U milliót fognak érni. (Ki vagy kik erősítették meg őt e hitében és mennyit kerestek ezen, — az más lapra tartozik.) Stavisky ebiben a hitben csalta a bay-on neá zálogházat. Ahogy már egyszer kipótolta az orleansi csalásaiból származó mankót a bayonnei osalás jövedelméből, úgy számított ő teljes biztonsággal arra, hogy a bayonnei hiányokat meg az optánspénzből fogja pótolni és megbukott, mert az optánskassza üres maradt. — Hogy Bonnaure és Garat képviselők ismeT- ték-e az ő csalásait... — ez nem bizonyos, s én a magam részéről nem hiszem. A minisztereknek kétségkívül nem volt fogalmuk Stavisky csaló manővereiről. De hát kötelességük lett volna informálódni, mielőtt vendégül jártak hozzá és minden módon segítségére voltak. Hogy maga Chiappe nem ártatlanabb a többinél (talán bünösebb), az is bizonyos... De hát akkor vagy békén kellett volna hagyni valamennyit s őt ás, (s helyesebben) minden kompromittált embert (Chiaippe-ot elsősorban) felfüggeszteni és a vizsgálóbíró elé állítani. A kormány azonban sem egyik, sem másik utat nem választotta, hanem a tipikus eltussolási metódust: a „felfelé buktatásokat". Valóságos „chaesé-croisé“-t rendezett: a rendőrtiszt Thomé-t áthelyezte a Nemzeti Színház direktorává, Chiappe ot kormányzónak küldte Afrikába — s ha az egész áthelyezési táncfigura lefolyik, végül egyedül a szegény Favre, a Colédie Fronoalse igazgatója került volna nyugdíjba Stavisky miatt, holott ő volt talán az egyetlen személyiség Parisban, aki életében egyszer se beszélt Síaviskyve'L Garat képviselő ur — a papucs — Más kérdés, hogy miként dűlt be mindenki ennek a csirkefogónak. Hiszen ismerte ön is Sta viskyt, ki nagyon megnyerő ember volt. Főleg a hölgyeket tudta megnyerni. Nagyon jóban volt Garat képviselővel, a könnyed baszk fiúval, akit egész Bayonne szeret. Még jobb viszonyban volt Garatnéval .. és Henri Garatról mindenki tudja, hogy milyen — papucs... Mikor megtudta, hogy 200 millió értékű bon van forgalomban az ő bankocekája terhére, akkor már nem volt számára visszavonulás. Az ő képviselői titulusa volt a fedezet.... Hát ez bizony nagy támadási felületet nyújt az egész parlamenti rezsim ellen. — És Bonnaure, a másik honatya? Ez meg szinte komornyikja volt a szép Sergenek, aki évek óta a maga zsebéből fedezte Bonnaure lapjának, a Volontének deficitjét. A szegény képviselő hányszor ott strázsált Stavisky előszobájában az akta táskával, várva, hogy Alexandra ur mikor végzi be az aznapi boxleokét... A boxtanár előbb ment be hozzá, mint a képviselő ur. A parlament tekintélyét az ilyen dolgok nem emelik. — De a sajtóét sem. Azt hiszi, nem derült volna ki már régen az egész Stavisky-ügy, ha az ügyes szélhámosnak nem lett volna hírlapokkal és hírlapírókkal tele minden zsebe? Az „Intransigeant* közgazdásza csak oly közel állt hozzá, mint a „Petit Párisién* reklámfőnöke. És Georges Bonnet miniszter ur, a stresai elnök, aki személyi kabinettjében Stavisky titkárát alkalmazta! Ha legalább bevallotta volna! De ez is — az első rémületben — mindent tagad, hazudik a Ház színe előtt. Világos, hogy bünösebbnek látszott, mint amilyen. És maga Stavisky halála? Hisz ön az ő öngyilkosságában? Na látja, — én sem „Crise du personelle** — Mindez (és sok más hasonló, amit igy hamarjában nem adhatok elő) jó ok volt "a népharagra. De itt mindjárt hangsúlyozni kell (és maguk a külföldön ezt alkalmasint félreértik, hogy a népharag nem a parlament intézménye ellen irányult, mégcsak nem is a radikális párt ellen. Az égés* dolog személyi izü. Egyes emberekről van szó. (É6 itt persze felmerül az örök kérdés, hogy az emberek kompromittálják-e az intézményeket, vagy hog yinkább az intézmények olyanok, hogy korrumpálják az őket vezető embereket? A reakciós jobboldalnak persze ez utóbbi a teóriája . . .) — Tény mindenesetre, hogy ez a válság nem „crise du partement, hanem — „crise du pereo- nelle“. A fiatal generáció egyetlen valamirevaló államférfit sem mutat fel. Nézze bár Doumergue uj kormányát: hisz aki „csak* hatvenesztendős közöttük, az valósággal taknyosszámba megy! — És végül — majd mit mondok arról a népharagról! — Szél fújja a harasztot, hogy zörögjön! „on provoque, on exploite . . . Vannak bizonyos érdekeltségek, amelyek minden botrányt mértéktelenül megdagasztanak, nem sajnálják a pénzt sem és szükség esetén ki is provokálják a botrányt, ha magától nem akar keletkezni. — Hogy milyen érdekeltségek? . . > — Hát nézzü csak: r a Stavisky-féle bon-okat legnagyobbrészt az állami munkásbiztositók vásárolták össze . . . így sáfárkodnak a munkásság pénzével! De ettől függetlenül: kik a kötelező munkás- és hivatal- nokbiztositás természetes ellenségei? Ugyebár a sokhivatlnoku pénzintézetek és a kapcsolatos nagyipari vállalatok. Ugyanezek a csoportok ellenséget természetesen az aranystandard-politikának is. Minden nemzetközi bank (és különösképpen néhány bizonyos pénzcsoport) csak akkor boldogul, ha a frank devalorizáltatik. Nekik a szilárd frank katasztrófa, amikor a többi valuta bizonytalan. És a Daladier-kormány csakolyan aranyfrankos kormány volt, mint Chautemp6 kormánya, vagy a Dou- mergue-é (legalább egyelőre még). — Ha valaki úgy ismeri a titkos mozgató erőket (les „forces" ugyebár? . . .), amint én, akkor tisztán láthatja, hogy itt nem az ucca népe küzd radikális politikusok ellen, hanem Franciaország ellen küzd a frank- konlremin: külföldön és belföldön. Roosevelt- től és Montague Normantól Finaly-ig., ; — De erről inkább nem beszéljünk. Ugyanis vannak a mi korunknak ie bálványai. Aranytrónu- son ülő bálványok. És haalndónak nem ajánlatos leleplezni az „istenek" titkait . . . Benedek Károly. ■BHHBtapn Kettős gyilkossággal végződött a zsitvafedémesi táncmulatság Nyitra, február 19. (Saját imunkatársuaik- től.) A zsitvafedémesi szövetkezet a napokiban táncmulatságot rendezett, amelyen a helybeli és környékibeli fiatalság nagyszámban vett részt. A zeneszó és ital mellett vígan folyó mulatozást váratlan veszekedés váltotta fel. Két ittas legény valami csekélység miatt összekapott és pillanatok alatt parázs verekedés fejlődött ki, amelynek során Hudik József ondrohói legény élesre fent zsebkésével fejbeszurta Kosziba Bélát, aki vérbeborulva földre bukott. A merénylő tette elkövetése után elmenekült a vendéglőből és követte őt két barátja, Qpeta Antal és Oláh József. Néhány legény üldözőbe vette a három cimborát s amikor a Cétényke patak fölött elvezető hidra értek, hirtelen lövések dördültek el. Opeta Antalt egyik lövés fejen találta, a legény súlyos sebesülésiével azonban tovább szaladt s csak a falu határában vesztette el eszméletét. Az orvos megállapította, hogy a vadászpuskából leadott lövés Opeta szemébe fúródott, a golyó az agyat is megsértette s kevés remény van életben maradásához. Opetát különben kórházba szállították, ahol azonnal műtétet hajtottak végre rajta. A csendőrség az időközben bevezetet nyomozás folyamán letartóztatta a késelő Hudik Józsefet, akit kihallgatása után beszállítottak a biróság fogházába, annál is inkább, mivel időközben az összeszurkált Kosziba súlyos sérüléseibe belehalt. Ugyancsak nyomozott a csendőrség az Opeta elleni gyilkos merénylet tettese után és alapos gyanú merült fel T-uran Pál fedémesi legény ellen. Túrán szívósan tagad és alibit is igyekszik igazolni, azonban többen terhelő vallomást tettek ellene. Túrán különben közismert vadorzó, nagyszerű céllövő s a jelek szerint a végzetes „mesterlövést* ő adta le. Beszállították a fogházba. ___7
