Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-20 / 42. (3373.) szám
1 í| •■'I .bT J XIII. évf. 42. (3373) szám * KGCfCfl * 1934 február 20. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre : évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. R képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több Effytsn szám éra 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki A szlovenszkói es ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prágáik, Panská ulice 12. IL emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11.. Panská ulice 12. Hl emelet. Telefon: 34184. SÜRGŐN YCIM: HÍRLAP, PR AHA Belgium legtisztességesebb embere (sp) Prága, február 19. A brüsszeli déli pályaudvaron néha megjelent egy csaknem két méteres, magányos férfiú, odament a vasúti pénztárhoz és elsőosztályu külön- fülkét kért valamelyik belga városba, sőt olykor-olykor külföldre, Párisba is. Semmi különös nem lett volna viselkedésében, ha az idegennek nem tűnik föl, hogy jobbra-balra mindenki tiszteletteljesen köszön és utat enged az előkelő megjelenésű, barátságos katonának. Valami ma- gaerangu tábornok, gondolhatta az idegen. — Nem, az utas. Első Albert, a belgák rajongásig szeretett királya. Beszállt fülkéjébe, néha barátAlbért belga királyi hegymászás közben halálos szerencsétlenség érte A király váratlan halála megdöbbenést és politikai bonyodalmakat okozott Belgiumban 111. üpét az ui király - A csütörtöki temaiés programja - A katasztrófa hiteles története — A hir hatása Belgiumban és Európában Az elhunyt király rokonszenves egyénisége ságosan elbeszélgetett a vonaton ismerőseivel, átment az étkezőbe, újságot vásárolt és nézte a vidéket. Egyszóval úgy viselkedett, mint a közönséges halandó, ami nagy luxus az uralkodóknál, akik hivatásuknál fogva a tekintély kimagasló pilléreinek erkölcsi alapján állnak ég éjjel-nappal kénytelenek kihangsúlyozni létüknek •ezt az alapfeltételét. Albert nem szorult a tekintély külső keresésére. Férfias alakja, mely a mifchoszok daliáinak alakjára emlékeztetett, máris tiszteletet parancsolt mindenki számára, aki a közelébe jutott, A háború óta tudták róla, hogy hős a szó szoros értelmében: ott küzdött bz első vonalban, megsebesült, s voltak pillanatok, amikör a nagy csatavesztések napjain — így mondotta a fáma — Albert egyenesen kereste a halált. De a pesszimizmus csak pillanatokig tarthatott, mert egyébként Albert volt' az, aki leginkább bízott és lelket öntött katonáiba. Amikor véget ért a nagy öldöklés, Albert, mint annyi más bőg ég dalia, hétköznapi egyszerű emberré változott, aki szerényen és feltűnés nélkül harcolta a mindennapi élet harcait. Bőven kijutott számára a gzürke harcból. Újjá kellett alakítani a szétdult országot, g lecsillapi- tani a politikai szenvedélyeket, amelyeket a háború kavart föl. Albert nem volt oly pompás üzletember, mint nagyatyja, Első Lipót és nagybátyja, Második Lipót, de szervező ereje hasonló tökéletességűnek mutatkozott, s nagyszerű harmóniában tudott dolgozni népével, a belgákkal, akik ,a világ legszorgalmasabb és legjózanabb emberei közé tartoznak. Albert újjáépítette országát. mely szebb és gazdagabb lett, mint volt. s az üj összhangot csupán 1926 pénzügyi krízise ég 1932 gazdasági válsága zavarta meg. A gazdasági fellendítésnél talán gzebb ég határozottabb sikereket, ért el Albert a politikai problémákban, holott világéletében alkotmányos maradt és nem avatkozott olyanokban, amihez nem volt ilietékessége. Kétirányú ellentét, zavarta a háború utáni Belgium csendjét: egyrészt az, amely az osztályokat és a világnézeteket választotta el s.a katolikusok és a szocialisták ellentétében csúcsosodott, ki. másrészt az, amely az ország két népét, a francia wallonokat és a germán f/ammandokat idegenítette el egymástól. A szocialistákat már 1924-ben leszerelte a király, amikor Vandervelde, a második iuternacionáló világvezére és belga külügyminiszter kénytelen volt belátni, hogy ideálisabb állami vezetőről a szocializmus sem álmodhat mint amilyen Albert volt. Nehezebb problémának mutatkozott a nemzetiségi kérdés. Három millió v/allón állt szemben három és félmillió flammanddal. míg a ketnyéb vüek, az ide-oda ingadozók, száma egy milliót tett ki. Tudjuk, hogy a ' flammandok nemzeti mozgalmát a háború alatt a megszálló németek szították, ugyanúgy, mint ahogy Oroszországban a leninizmug szitásával igyekeztek megtörni a nép ellenálló erejét. A háború után. Coore- níann fia mm and katolikus vezér nagy napjaiban csaknem nyilt kitöréshez vezettek az-áílaBrüssxel, február 19, Vasárnap reggel villámcsapásként érte Brüsszel lakosságát a szörnyű hir, hogy I. Albert, a belgák rajongásig szeretett királya Nainur környékén, az Ardeanes hegységben turistaszerencsétlenség áldozata lett. A hirt kezdetben senki nem akarta elhinni, de a déli órákban hivatalosan megerősítették azt. A belga király szombaton délben autóján, amelyet maga vezetett, kirándult a Namur-vidéki hegyekbe, ahol egyedül meg akarta mászni az egyik sziklát és lezuhant. A király már szombaton délután eltűnt, de csak éjjel két órakor találták meg holttestét. Valószínű, hogy Albert, aki világ- életében szenvedélyes turista volt, mászás közben elszédült, vagy egy lazává vált kő zuhant a fejére és lesodorta a mélybe. Az 59 éves Albert holttestét a laekeni kastély királyi kriptájában temetik el. Albert utóda Lipót trónörökös, akit a szörnyű szerencsétlenség hire a svájci St. Moritzban ért. Az uj király és felesége azonnal visszautazott Brüsszelbe, ahol pénteken teszik le az esküt az alkotmányra. A tragikus kirándulás Brüsszel, február 39. A belga főváros teljesen a király tragikus halálának hatása alatt áll. Eddig nem sikerült teljes világosságot deríteni a szerencsétlenség körülményeire. A lakosság először csak azt tudta meg, hogy a királyt kirándulásnál szerencsétlenség érte és kezdetben általában autokatasztrófára gondoltak, később megérkeztek az autentikus hírek a katasztrófáról. Albert lelkes alpinista volt és még az elmúlt években is szívesen mászía meg Svájc legveszedelmesebb hegyóriásait. Szombaton délután egyedül, komornyikja kíséretében, autón elhagyta Brüsszelt és kirándult Bclpotok. de Albert közbelépése és közvetítése lecsillapította a háborgó kedélyeket. Kizárólag Albertén múlt, hogy a flammandok megkapták, amit akartak — 1921-ben nyelvi jogaikat, 1923- ban a párhuzamos genti egyetemet — í az uralkodó wallonok mégsem lázadtak föl. Azóta is fegyverszünet volt a két- nemzetiség között, s.a béke gáránsának mindkét fél Albert személyét tekintette. Most egy buta kő agyonütötte a közszeretetben álló uralkodót, életerejének teljében újabb nagy feladatok előtt, amikor a gazdasági krízis nyomán támadt, rossz hangulat ismét.a két nép közé ‘‘vetette Erik almáját. Az a népszerűség, aminek Albert a hazájában örvendett, valóban hathatósabb és építőbb erő volt, mint a legnagyobb államférfiul erély, energia vagy okosság. Belgium népe megbízott Álbertben, < a bizalom alfája és ómegája minden államrendnek, gium egyetlen hegyvidékére. A király a szó legszorosabb értelmében demokratikus uralkodó volt, aki szerette az egyszerűséget és soha nem utazott nagyobb kísérettel. Csaknem valamennyi szombati napon kirándult a hegyek közé, mert rajongásig szerette a természetet és a természetben talált magányt. Délután négy órakor ISamur vidékén elhagyta ajutóját és komornyikjának azt mondta, I. Albert f hogy várjon rá, mert egyedül sétálni akar a város közelében lévő romantikus szépségű Marciié les Dames sziklák között. A Maas folyó partján haladt előre egy szűk hegyi ösvényen, amelyet egyik oldalon a folyó, másik oldalon magas meredek sziklák határolnak. A király turistaruhában volt, kellőképpen fölszerelve s egv helyen valósziniilegnagyobb fegyvere a vezéregyéniségnek. A nép hozzámenekült minden bajában, bozzáraene- kült a katona, a polgár, a kereskedő, a proletár, az asszony a gyermek. A király makulátlan jelleme, előzékenysége a kommunistákat is megállásra. kényszeritette, s jellemző, amikor egyszer Belgiumban merényletet követtek el az uralkodó osztály egyik vezető tagja ellen, a bomba külföldinek szólt: Umberto olasz trónörökösnek, akit pedig ezerszer szigorúbban őriztek. mint a belga királyi ház tagjait szokták. Ilyen körülmények között, a mai világban annyira ritka álatvalói szeretet és bizalom légkörében. a szombat esti szerencsétlenség több volt. mint a király egyszerű halála: hiányt hagyott és idegességet teremtett. Bizonyos, hogy a fiatal III. Lipót, akinek szerénységéről cs közvetlenségéről annyit hallottunk már, ugyanúgy , Belgium legtisztességesebb embere", s-az ország lég kedvet kapott, hogy megmássza a meredek sziklákat. A komornyik visszamaradt az autónál és órák hosszat várt a királyra. Amikor sötétedni kezdett és az uralkodó még mindig nem tért vissza, a szolga nyugtalankodni kezdett és hangosan kiáltozva keresni kezdte Albertét a Maas folyó partján. Amikor senki sem jelentkezett, a komornyik fölriasztotta a csendőrséget és Brüsszelbe telefonált, ahonnét azonnal rendőrök és hatósági személyek indultak Namurbe. Megtalálják a halott királyt A fáklyás csendőrök éjjel két órakor megtalálták a király holttestét, amely egy szikla alatt feküdt, nagy vértócsában. Albert arcát elborította a vér és fején egy éles szikla oly mély sebet ütött, hogy az agy velő kiloccsant. Az a vidék, ahol a szerencsétlenség történt, érdekes nevet visel. A meredek sziklát, amely alatt a király meghalt, Le vieux bon Dieu-nek, a jó öreg Istennek nevezi a népnyelv. A király szemmelláthatólag föl akart mászni a sziklára és a nála lévő kötéllel egy magasán fölötte álló kiugró sziklához erősítette magát. Nem lehet tudni, vájjon a kötél elszakadt, vagy pedig, — ami valószínűbb — a király elszédült és lezuhant. Esés közben a feje odaesapódott egy sziklához, amely agyonütötte. A szikla oldalfala ezen a részen véres volt. A ravatalon A király holttestét még az éjjel Laeken kastélyába szállították, ahol Albert király 59 év előtt született. Hétfőn a holttestet átszállították a brüsszeli palotába. A temetés csütörtökön lesz. Temetésekor a temetési menet elhalad a brüsszeli ismeretlen katona sir első polgára lesz, mint apja, nagyapja, dédapja, aki véletlenül lett belga király görög király helyett és mégis a legjobb belga hazafivá lett, Az uj király egész nevelése garantálja? ezt, —• de évekig, évtizedekig tart, talán olyasféle erőszakos akcióknak is el kell jönnie és el kell múlnia, mint a világháború volt, amíg az egyszerű tisztesség és jóság tekintéllyé nő, amig hosszú megfigyelés után kikristályosodik a nép bizalma, s a nehéz emberi munkával szerzett tekintély építő államférfim eréllyé, döntő és megnyugtató fórummá emelkedik. A belga nép reméli, hogy Lipót király ■ apja nyomdokaiba lép, mint ahogy Albert is kötelességtudó őseinek példáján fölbuzdulva vált azzá, ami volt. De mi lesz addig? Mi lesz a. nehéz átmeneti években, amikor a krízis Belgiumban is folytatja anyagi és szellemi pusztító munkáját? Albert tekintélye bizonyára hiányozni fog.
