Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-18 / 41. (3372.) szám

1984 február 18, vasárnap.

<PMCT-MAGfcai.HTRMP

17

ASStóMlO# HAVA A

Az okos asszony

Anniikor egy házasbágiról azit halljuk, vagy tudjuk, hogy jó, hogy sok et-nrtendei együttélés alatt mindig banmóniikus és szép maradt, bizonyos, hogy a feleségről nyugodtan mond- luatijiuk: okos asszony. Ugyanaz a férfi, aki okos asszony mellett jó férj, kevéslbíbé Okos asszony oldalán rossz házas társ lehet Sokszor tapasztatjuk, hogy szép fiatal asszonytól, kevéstbibé szép asszony, vagy leány hódítja el a férjét, hogy azután az úgynevezett „rossz férj“Jjel a legihaimónikuisaíbb házaséletet élje. Ennék titka: hogy dkos. Tud a férfival hanoii, le tudja kötni akkor is az érdeklődését, almikor az újdonság varázsa, a szépség csábija már elmrult. Pedig nem is olyan rettenetesen nehéz okosnak lenni- Egy kis figyelem, egy kis önfegyelem, kevés lemondás kell hozzáVau egy kedves fiatalasszony barátnőm- Ahol megjelenik, nagy udivara van, ő képezi a társaság központját. Különösen komolyabb férfiak érdeklik nagyon a társaságát. Kérdéssel fordultam hozzá,, árulja el, mi az a haJtíha- tós szer, amivel annyira, le tudja kötni a másik tábort.

— Roppant- egyszerű a dolog — nevetett, rám, — megadom a receptjét, ird le e ha pontosan betartod, minden főz töd sikerülni fog- Az a fő, hogy pontosam tartsd magad a receptekhez. 1- A férfi hiúsága. Ezt mindig szem előtt kell tartami. Ha társaságba, nyilvános helyre megyék, ügyelek arra, hogy csinosan ■nézzek ki, nem annyira magam, mint férfi hozzátartozóm kedvéért. Neki esik legjobban, ha azt a megjegyzést hallja: de csinos hölgy- gyei láttalak! — Nem terhelem sokait saját személyemmel kapcsolatos dolgok unalmas előadásával- A férfi megértő lény addig, mig a saját dolgáról van szó Hódításokkal lehet dicsekedni, de fontos, hogy a győztes mindig ő legyen- Érdeklődöm minden ügye iránt. Itt kél! legpontosabban alkalmazni a figyelmet és önfegyelmet. Figyelemmel hallgatni a férfi minden előadását, méltányolni teleti és társadalmi sikereit, sőt észre kell venni, ha valami újat produkál, még akkor is, ha az csak egy ujj nyakkendő.

— Az a nő, aki a férfinak bizalmába férkőzött és érdeklődéssel kíséri munkáját, ha szakszerűen nem is tud hozzászólni, gyakran ösztönösen ad helyes tanácsot, amivél már megalapozta pozícióját.

— Fontos, hogy a férfi a nőt sohse érezze kényélimietlemnek. A férfiak főképpen ezért félnek a házasságtól, mert féltik a szabadságukat, irtóznak az igától, a lekötöttségtől, a más akaratának érvényesülésétől. Okos nő még az udvari ójának is megadja a szabadság érzését, hát még a férjének! Semmit sem szabad erőltetni, ennél a pontnál válik szükségessé az a bizonyos előbb említett lemondás- Ha a férfipairtnernek nincs kedve valamihez, vagy valakihez, ne erőltessük, bármilyen nagy örömet is szerez nekünk.

— Hangulatváltozásainkat ne mutassuk, ehhez erős önfegyelem kell, de végeredményben ez is fontos alapja az okosság látszatának. Hogy mikor kell beszélnie és főként mikor kell hallgatnia a nőnek, az ösztöne diktálja. Az az ösztön, amely legközelebb áll az

okossághoz, amely a legjobbat diktálja. Sajnos, a nők erre az ösztönre nem nagyon hallgatnak. Pedig a nő ösztöne Éva anyánk óta csalhatatlanul meg van, de a nő lázadó ,.én“- je mindig mindent jobban akar tudni. A keveset beszélő nő — kevesebb bajt okoz. Nem kell attól félnie, hogy „butának látszunk

— A férfi szeret a teremtés koronája lenni, szereti, ha ő többet tudó. szeret tanítani. Okos nőnek nem szabod felülkerekednie és ha figyelemmel fogadja a férfi előadását, már elnyerte az „értelmes nő“ jelzőjét.

Ennyit mondott az én okos kis barátnőm- Figyelemmel és érdeklődéssel viseltetni a mások dolgai, szokásai iránt 'és megbarátkozni azokkal. így dióhéjban elmondva, ennyiből áll az. amivel elérhető az okos jelző. Az okosság a logikus, nyugodt meggondoltság eredménye, de nem tévesztendő össze azzal, amivel vallóban születn i kell és amit nem leh et irányi tani, az — eszességgel. KláriA legújabb hangatatlámpák

a padlás lim-lomjából kerülnek elő

Annikor a villanyvilágítás megszületett, mintha meg részegedet! volna az emberiség az ujj, pompás 'és praktikus fény ünneplésében. Fény, miinél több fény volt a jelszó. Százkor t és csillárokkal díszítették a szobáikat és estélyeken fényárba burkoltak mindent, kérlelhetetlenül kiüldözve a legelrejtettebb zugból is a legkisebb félhomályt

Nem tagadható, hogy impozáns látvány az ezer körte fényében csillogó fogadóterem, frakkok, estélyi ruhák, lávnék, tükrök., a parkett és virágok reflexeiben. De hölgyeink ma már tudják, milyen nehéz szépnek lenni az ámyéktal an világi fásban . A napnál fehérebb fény TORszaverődík a fehér bőrön, elmossa az arcvonásokat, a halvány szánárnyolatökait, amelyek a női fej varázsának titkai. A rouge, a sötétre festett aijak, a kitépett és utánaihiu- zott szemöldök sokszor ntrirozött divatja a villanyfény orgiájában született meg Az elhanyagolt báltermek mellett a bárok nagy látogatottságukat, le tompított, előnyös és idegnyugtató vMigitáisukniak köszönhetik.

Orvosaink megállapították, hegy jobban áirt

a szemnek a túlér ős fény a homálynál- Mindezek tudatában, vagy önkén telemül is, lakásunkban az egy- és letompitott fényforrás felé kezdünk visszatérni.

Padlások zugaiból előkerülnek a régi, kimustrált olaj- és petróleumlámpák, hogy villanyra átalakítva, szobánk legelőkelőbb helyén díszelegjenek. Régi parasztkancsók, cse- répbödönük és kandeláberek, cinm- és rézkorsók ébredték uj életre minit lámpák. Minél rusztikusalbb, vagy abszurdabb az eredete egy-egy ilyen baingulatlámpának. annál biza- ratban hah

A régi fényforrások utáni nosztalgiánkban odáig mentiünk, hogy nemcsak gycriyaformáyu égőtesteket gyártunk, hanem ünnepélyes alkalmakkor asztalunkat a drága,, kormozó ép csöpögő igazi gyertyákkal diszk jük. .

Újat ezen a téren már alig várhatunk a® ipartól, olyan sokfélét, fantasztikusát és praktikusat hozott létre- Csak arról lehet szó, hogy egy-egy újabb változat gazdagítja a hangu- lattámpák sokféleségét.

A pergaimentpapir, mint lámpaernyő, leghübban adija vissza a gyertyafény színét UJ és eredeti ezen a téren az ernyő belső felületére applikált kép, amely napközben láthatatlan és csak az égő lámpa ernyőjén tűnik fel. Szép példáját láttam Berliniben. Az ernyő kékszinü, dísztelen pergamenből volt, kivilágítva apró halak figurái tűntek elő, mintha úsznám rk a kivilágított ernyő zöldeskék vi> szi nőben

Uj, mint lám pa ernyőimyag, a tarka kreton, különösen a fent említett, parasztodéinyből üresedett lámpákon- Csőváza és modem lámpákra Is alkalmazzák, sárga vagy rózsaszín, d<> fehér alapszínen virágos, tarka mintái vaj jó fényhatásokat ad, kissé egyhangú vagy komor imterieurokat. élénkít. A kretont Tánc tar Iámul! feszítik fél a többnyire tág átimiérőjjü er- nyő vázra.

t

Szép és stíl szerű volt a szintén Berliniben látott lámpa, amely fiatal nő szobájába illett- Ernyőjét fehér, önmagában pettye® batiszt képezte, pliszírozva és keményítve, felső felém halványlila szalag fonta körül, amely laza másliban végződött. A lámpa melletti falon függő nagy üveggömiböklben egy-egy virágszirom úszott, maga a lámpa is karcsú mkíkelál- ványán úgy hatott, mint egy nagy, értékéé, törékeny üvegcsipke.

A csővil ágit ássa! nemcsak kirakatok és mozielőcsarnokok világitásánál, hanem lakásokban is kísérleteznek. Általánossá nem tudtak válni, annak ellenére, hogy nem drágáik és tündéri effektusokat képesek létrehozni. Talán azért, mert idővel unalmassá válnak, talán, mert rögzítettek, ide-oda nem helyezhetők, a mérnök és szerelő Ízlését viselik magukon.

A csőlámpa jó és praktikus fürdőszoba bükre alatt, ahol a könyörtelen fény céltudatos, vagy ágyunk felett, mint az esti olvasáshoz a legegészségesebb fényforrásNappali szobánkban jobban szerebj&k azt « lámpát, amely legyen az uj, modem, „sadh- !loh‘< vagy öreg kulacs, vagy mázó® korsó, d« magunk elgondolása után szereltetjük fél, magunk helyezhetjük el kedélyesen és csinosain elrendezett környezetében, hogy csendet, meleget. nyugalmat és kedélyt sugározzon, az otthon, a pihenés jelképe legyen meghalsz olt idegeinknek.

m — os.

NAPÓLEON FIA

Irta Surányi Miklós

I.

A Jockey-klub egyik külön termében történt. A bankot a régi nemesség egy gőgös, kegyetlen és hetyke tagja adta, Gevres Hyp- polit herceg, túl a hatvanon, de még mindig daliás és rettenthetetlen. Félmillió volt a bankjában s már éppen vissza akart vonulni, amikor egy öles, vállás. dörgő hangú fiatalember odakiálltotta;

— Tartom a bankot.

A társaság minden tagja felszisszent. Nagykövetek, pénzbárók,, mágnások, kalandorok, akik megszokták a legeszeveszettebb kártya- csatákat, úgy érezték, hogy a hátukon végigbizsereg valami izgalom, olyanforma, mint amikor az ember egy halálos ugrást, nyaktörő lovasbravurt, vagy éppenséggel egy öngyilkos kísérletet lát. Aki tartotta a félmilliós bankot, León gróf volt, Napóleon törvénytelen fia, izgága és ellenszenves kalandor, hivatásos párbajozó, kártyások és szerelmesek réme, asszonyok kegyeltje, szerencselovag, akinek sehonnan semmiféle jövedelme nem volt, de mindig tele volt pénzzel, ha fogadásról, versenyről, vagy kártyáról volt szó. Tudták, hogy ezúttal a tét azt jelenti: nyerek vagy főbelö- vőm magam. Ez még a polgárkirályság eler- myedt idegzetű, vén és kiélt arszlánjait is érdekelte. Maga Gevres herceg is meglepődve pillantott föl és a hangjában valami parányi reszketés volt észlelhető, amikor kijelentette:

«*- Készpénz ellenében.

Napóleon fia egész öles magasságában kiegyenesedett és felhördül:

— A bonom nem jó?

Gevres herceg mosolygott és gúnyosan felelt.

— Huszonnégy órára, becsületszóra.

León gróif igent biccentett a fejével és a herceg leosztotta a kártyát.

A többiek lélekzet-visszafojtva lesték az eredményt. León gróf vesztett. Gevres herceg összehunyoritott a barátaival, felkelt és távozott. Ettől a pillanattól kezdve a klub minden tagja számlálta a perceket, hogy mikor telik le a huszonnégy óra.

León gróf maga is elveszettnek tartotta magát. Kitámolygott a kártyaszobából és lefelé haladt a lépcsőn. Az előcsarnokban egyszerre felvillant a szeme. Megpillantotta a híres napóleoni bankár, Ouvrárd báró fiát. Odalépett hozzá.

— Báró ur, pillanatnyilag szükségem volna ötszázezer frankra.

A fiatal báró hátrahökkent.

— Hogy érti ezt gróf?

— Úgy értem, hogy kedves atyja uránál eszközöljön ki nekem ötszázezer franknyi hitelt

A fiatal báró zavartan védekezett, mire a gróf olyan dörgő hangon, hogy az egész lépcsőházban a folyósokéin és az emeleti termekben is meghallották, rárivalt a szerencsétlen fiatalemberre.

i— Akkor őm alávaló, éretlen tacskó.

A segédek még aznap este összeültek, de függővé tették a dolog elintézését attól, hogy León gróf vájjon kifizeti-e a kártyaadósságát?

II.

Aznap éjjel az öreg Ouvrárd bárónak a Rue Lafitteon levő irodájában az öreg bankár és a trónkövetető között izgatott hangú titkos beszélgetés folyt le.

— Mind a ketten egyforma nagy bajban vagyunk, — kezdte a báró — s ha egérutat találtunk volna... mit mondok? — egy tü fokán is átbújtunk volna, hogy ne kelljen egymást látnunk.

— Ön őszinte ember — válaszolt a gróf.

— Féltem a fiamat. Miért ne vallanám be? Képzelje el, hogy az ön fiát valaki le akarja taglózni. Nos, ön nem szaladna oda, hogy a testével védje?

— Érdekes ember.

— Na, így vagyok én. ön pedig szintén tagló alatt van. Taglót mondtam? Guillotinet is mondhattam volna. Honnan a pokolból vesz ön ötszázezer frankot?

— Úgy látom, mi megértjük egymást. Báró ur, ne fárassza magát. Én nem bántom a maga fiát, csak eljátszadozom vele, végig csiklandozom, de vigyázok rá, mint apa a fiára. Taglóról szó sincs. Nos? Ide a pénzzel.

— Gróf ur, ön rossz üzletember, ön nem veszi észre, hogy a portékát nagyon is olcsón kínálja.

— Ejha!

— ön mindent felajánlt... a fiam életét, mindent, amit kértem, — s ön ezzel szemben csak egyetlen egy hitelezőjétől, Gevres hercegtől szabadul csak meg. Hát a többivel mi lesz? Mi? Meddig bírja ön?

— Mit akar tőlem?

— Majd megmondom. Várjon, ön oda jutott, hogy a trónra való igényeit sem veszi

már komolyan senki.

— Erre nem vagyok kiváncsi.

— Ne haragudjék, itt mindenki ismeri az ön helyzetét... Önnek vagyona nincs, jövedelme nincs, adósságból él, kétségbeesetten küzd a hitelezőjével... családija, a grófné és a gyermekek pedig nyomorognak.

— A szegénység nem szégyen.

— Téved gróf ur. A szegénység szégyen. A szegénység bűn. Egy szegény trónkövetelő ... mit mondok?... egy szegény kereskedő, egy szegény ügyvéd, egy szegény művész vagy iró, az nevetséges, szánalmas és ellenszenves. Az nem ért a joghoz, az megbízhatatlan üzletember, annak rosszak a képei és az Írása ponyva irka-firka. A szegénység uram, olyan, mint a tetvesség, mint a vérbaj. mindenki irtózik tőle. Ha a rablógyilkos gazdag, akkor az egész világ érdekes, sőt fenséges tragikai hőst lát a gyilkosban és legszívesebben az áldozatát Ítélné akasztófára.

— Nos, e szerint ön...

— Úgy van. Én vagyok a világ egyik legokosabb, legjobb, legbölcsebb ... mit mond* jak még? — egyik legszebb daliája, huszon- kétéves Lohengrin, Tannháuser ... kérdezze meg csak a királyokat, a költőket és az asszonyokat.

— Tagadhatatlan, hogy mulatságos ember.

— Elszánt és kegyetlen vagyok és hatalmam is van, hogy amit kifőztem, meg is etessem az áldozataimmal.

— Kiváncsi vagyok.

— Térjünk hát a tárgyra. Én önt Lajos Fü- löp, a felséges orleansi ház, a francia nép, sőt egész Európa legveszedelmesebb ellenségének tartom.

— Hohó, ez kezd érdekessé válni

— Ne színleljen, gróf. Más is annak tartja. Kérdezze meg Thierst. önt egy titkos társaság császári trónra akarja emelni. A politikai merényletek... tizennégy merényletet kő-