Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-18 / 41. (3372.) szám

1984 február 18, vasárnap. <PMCT-MAGfcai.HTRMP 17 ASStóMlO# HAVA A Az okos asszony Anniikor egy házasbágiról azit halljuk, vagy tudjuk, hogy jó, hogy sok et-nrtendei együtt­élés alatt mindig banmóniikus és szép maradt, bizonyos, hogy a feleségről nyugodtan mond- luatijiuk: okos asszony. Ugyanaz a férfi, aki okos asszony mellett jó férj, kevéslbíbé Okos asszony oldalán rossz házas társ lehet Sok­szor tapasztatjuk, hogy szép fiatal asszonytól, kevéstbibé szép asszony, vagy leány hódítja el a férjét, hogy azután az úgynevezett „rossz férj“Jjel a legihaimónikuisaíbb házaséletet élje. Ennék titka: hogy dkos. Tud a férfival hanoii, le tudja kötni akkor is az érdeklődését, almi­kor az újdonság varázsa, a szépség csábija már elmrult. Pedig nem is olyan rettenetesen ne­héz okosnak lenni- Egy kis figyelem, egy kis önfegyelem, kevés lemondás kell hozzá­Vau egy kedves fiatalasszony barátnőm- Ahol megjelenik, nagy udivara van, ő képezi a társaság központját. Különösen komolyabb férfiak érdeklik nagyon a társaságát. Kérdés­sel fordultam hozzá,, árulja el, mi az a haJtíha- tós szer, amivel annyira, le tudja kötni a má­sik tábort. — Roppant- egyszerű a dolog — nevetett, rám, — megadom a receptjét, ird le e ha pon­tosan betartod, minden főz töd sikerülni fog- Az a fő, hogy pontosam tartsd magad a recep­tekhez. 1- A férfi hiúsága. Ezt mindig szem előtt kell tartami. Ha társaságba, nyilvános helyre megyék, ügyelek arra, hogy csinosan ■nézzek ki, nem annyira magam, mint férfi hozzátartozóm kedvéért. Neki esik legjobban, ha azt a megjegyzést hallja: de csinos hölgy- gyei láttalak! — Nem terhelem sokait saját személyemmel kapcsolatos dolgok unalmas előadásával- A férfi megértő lény addig, mig a saját dolgáról van szó Hódításokkal lehet dicsekedni, de fontos, hogy a győztes mindig ő legyen- Érdeklődöm minden ügye iránt. Itt kél! legpontosabban alkalmazni a figyelmet és önfegyelmet. Figyelemmel hallgatni a férfi minden előadását, méltányolni teleti és tár­sadalmi sikereit, sőt észre kell venni, ha va­lami újat produkál, még akkor is, ha az csak egy ujj nyakkendő. — Az a nő, aki a férfinak bizalmába férkő­zött és érdeklődéssel kíséri munkáját, ha szakszerűen nem is tud hozzászólni, gyakran ösztönösen ad helyes tanácsot, amivél már megalapozta pozícióját. — Fontos, hogy a férfi a nőt sohse érezze kényélimietlemnek. A férfiak főképpen ezért félnek a házasságtól, mert féltik a szabadsá­gukat, irtóznak az igától, a lekötöttségtől, a más akaratának érvényesülésétől. Okos nő még az udvari ójának is megadja a szabadság érzését, hát még a férjének! Semmit sem sza­bad erőltetni, ennél a pontnál válik szüksé­gessé az a bizonyos előbb említett lemondás- Ha a férfipairtnernek nincs kedve valamihez, vagy valakihez, ne erőltessük, bármilyen nagy örömet is szerez nekünk. — Hangulatváltozásainkat ne mutassuk, ehhez erős önfegyelem kell, de végeredmény­ben ez is fontos alapja az okosság látszatá­nak. Hogy mikor kell beszélnie és főként mi­kor kell hallgatnia a nőnek, az ösztöne dik­tálja. Az az ösztön, amely legközelebb áll az okossághoz, amely a legjobbat diktálja. Saj­nos, a nők erre az ösztönre nem nagyon hall­gatnak. Pedig a nő ösztöne Éva anyánk óta csalhatatlanul meg van, de a nő lázadó ,.én“- je mindig mindent jobban akar tudni. A keveset beszélő nő — kevesebb bajt okoz. Nem kell attól félnie, hogy „butának lát­szunk — A férfi szeret a teremtés koronája lenni, szereti, ha ő többet tudó. szeret tanítani. Okos nőnek nem szabod felülkerekednie és ha fi­gyelemmel fogadja a férfi előadását, már el­nyerte az „értelmes nő“ jelzőjét. Ennyit mondott az én okos kis barátnőm- Figyelemmel és érdeklődéssel viseltetni a mások dolgai, szokásai iránt 'és megbarátkozni azokkal. így dióhéjban elmondva, ennyiből áll az. amivel elérhető az okos jelző. Az okosság a logikus, nyugodt meggondoltság eredménye, de nem tévesztendő össze azzal, amivel valló­ban születn i kell és amit nem leh et irányi ta­ni, az — eszességgel. Klári­A legújabb hangatatlámpák a padlás lim-lomjából kerülnek elő Annikor a villanyvilágítás megszületett, mintha meg részegedet! volna az emberiség az ujj, pompás 'és praktikus fény ünneplésé­ben. Fény, miinél több fény volt a jelszó. Száz­kor t és csillárokkal díszítették a szobáikat és estélyeken fényárba burkoltak mindent, kér­lelhetetlenül kiüldözve a legelrejtettebb zug­ból is a legkisebb félhomályt Nem tagadható, hogy impozáns látvány az ezer körte fényében csillogó fogadóterem, frakkok, estélyi ruhák, lávnék, tükrök., a par­kett és virágok reflexeiben. De hölgyeink ma már tudják, milyen nehéz szépnek lenni az ámyéktal an világi fásban . A napnál fehérebb fény TORszaverődík a fehér bőrön, elmossa az arcvonásokat, a halvány szánárnyolatökait, amelyek a női fej varázsának titkai. A rouge, a sötétre festett aijak, a kitépett és utánaihiu- zott szemöldök sokszor ntrirozött divatja a villanyfény orgiájában született meg Az el­hanyagolt báltermek mellett a bárok nagy lá­togatottságukat, le tompított, előnyös és ideg­nyugtató vMigitáisukniak köszönhetik. Orvosaink megállapították, hegy jobban áirt a szemnek a túlér ős fény a homálynál- Mind­ezek tudatában, vagy önkén telemül is, laká­sunkban az egy- és letompitott fényforrás felé kezdünk visszatérni. Padlások zugaiból előkerülnek a régi, ki­mustrált olaj- és petróleumlámpák, hogy vil­lanyra átalakítva, szobánk legelőkelőbb he­lyén díszelegjenek. Régi parasztkancsók, cse- répbödönük és kandeláberek, cinm- és rézkor­sók ébredték uj életre minit lámpák. Minél rusztikusalbb, vagy abszurdabb az eredete egy-egy ilyen baingulatlámpának. annál biza- ratban hah A régi fényforrások utáni nosztalgiánkban odáig mentiünk, hogy nemcsak gycriyaformáyu égőtesteket gyártunk, hanem ünnepélyes al­kalmakkor asztalunkat a drága,, kormozó ép csöpögő igazi gyertyákkal diszk jük. . Újat ezen a téren már alig várhatunk a® ipartól, olyan sokfélét, fantasztikusát és prak­tikusat hozott létre- Csak arról lehet szó, hogy egy-egy újabb változat gazdagítja a hangu- lattámpák sokféleségét. A pergaimentpapir, mint lámpaernyő, leg­hübban adija vissza a gyertyafény színét UJ és eredeti ezen a téren az ernyő belső felü­letére applikált kép, amely napközben látha­tatlan és csak az égő lámpa ernyőjén tűnik fel. Szép példáját láttam Berliniben. Az ernyő kékszinü, dísztelen pergamenből volt, kivilá­gítva apró halak figurái tűntek elő, mintha úsznám rk a kivilágított ernyő zöldeskék vi> szi nőben Uj, mint lám pa ernyőimyag, a tarka kreton, különösen a fent említett, parasztodéinyből üresedett lámpákon- Csőváza és modem lám­pákra Is alkalmazzák, sárga vagy rózsaszín, d<> fehér alapszínen virágos, tarka mintái vaj jó fényhatásokat ad, kissé egyhangú vagy ko­mor imterieurokat. élénkít. A kretont Tánc tar Iámul! feszítik fél a többnyire tág átimiérőjjü er- nyő vázra. t Szép és stíl szerű volt a szintén Berliniben látott lámpa, amely fiatal nő szobájába illett- Ernyőjét fehér, önmagában pettye® batiszt ké­pezte, pliszírozva és keményítve, felső felém halványlila szalag fonta körül, amely laza másliban végződött. A lámpa melletti falon függő nagy üveggömiböklben egy-egy virágszi­rom úszott, maga a lámpa is karcsú mkíkelál- ványán úgy hatott, mint egy nagy, értékéé, törékeny üvegcsipke. A csővil ágit ássa! nemcsak kirakatok és mozielőcsarnokok világitásánál, hanem laká­sokban is kísérleteznek. Általánossá nem tud­tak válni, annak ellenére, hogy nem drágáik és tündéri effektusokat képesek létrehozni. Talán azért, mert idővel unalmassá válnak, talán, mert rögzítettek, ide-oda nem helyez­hetők, a mérnök és szerelő Ízlését viselik ma­gukon. A csőlámpa jó és praktikus fürdőszoba bük­re alatt, ahol a könyörtelen fény céltudatos, vagy ágyunk felett, mint az esti olvasáshoz a legegészségesebb fényforrás­Nappali szobánkban jobban szerebj&k azt « lámpát, amely legyen az uj, modem, „sadh- !loh‘< vagy öreg kulacs, vagy mázó® korsó, d« magunk elgondolása után szereltetjük fél, ma­gunk helyezhetjük el kedélyesen és csinosain elrendezett környezetében, hogy csendet, me­leget. nyugalmat és kedélyt sugározzon, az otthon, a pihenés jelképe legyen meghalsz olt idegeinknek. m — os. NAPÓLEON FIA Irta Surányi Miklós I. A Jockey-klub egyik külön termében tör­tént. A bankot a régi nemesség egy gőgös, kegyetlen és hetyke tagja adta, Gevres Hyp- polit herceg, túl a hatvanon, de még mindig daliás és rettenthetetlen. Félmillió volt a bankjában s már éppen vissza akart vonulni, amikor egy öles, vállás. dörgő hangú fiatal­ember odakiálltotta; — Tartom a bankot. A társaság minden tagja felszisszent. Nagy­követek, pénzbárók,, mágnások, kalandorok, akik megszokták a legeszeveszettebb kártya- csatákat, úgy érezték, hogy a hátukon végig­bizsereg valami izgalom, olyanforma, mint amikor az ember egy halálos ugrást, nyak­törő lovasbravurt, vagy éppenséggel egy ön­gyilkos kísérletet lát. Aki tartotta a félmilliós bankot, León gróf volt, Napóleon törvénytelen fia, izgága és ellenszenves kalandor, hivatá­sos párbajozó, kártyások és szerelmesek réme, asszonyok kegyeltje, szerencselovag, akinek sehonnan semmiféle jövedelme nem volt, de mindig tele volt pénzzel, ha fogadásról, ver­senyről, vagy kártyáról volt szó. Tudták, hogy ezúttal a tét azt jelenti: nyerek vagy főbelö- vőm magam. Ez még a polgárkirályság eler- myedt idegzetű, vén és kiélt arszlánjait is ér­dekelte. Maga Gevres herceg is meglepődve pillantott föl és a hangjában valami parányi reszketés volt észlelhető, amikor kijelentette: «*- Készpénz ellenében. Napóleon fia egész öles magasságában ki­egyenesedett és felhördül: — A bonom nem jó? Gevres herceg mosolygott és gúnyosan felelt. — Huszonnégy órára, becsületszóra. León gróif igent biccentett a fejével és a herceg leosztotta a kártyát. A többiek lélekzet-visszafojtva lesték az eredményt. León gróf vesztett. Gevres herceg összehunyoritott a barátaival, felkelt és távo­zott. Ettől a pillanattól kezdve a klub min­den tagja számlálta a perceket, hogy mikor telik le a huszonnégy óra. León gróf maga is elveszettnek tartotta magát. Kitámolygott a kártyaszobából és le­felé haladt a lépcsőn. Az előcsarnokban egy­szerre felvillant a szeme. Megpillantotta a hí­res napóleoni bankár, Ouvrárd báró fiát. Odalépett hozzá. — Báró ur, pillanatnyilag szükségem volna ötszázezer frankra. A fiatal báró hátrahökkent. — Hogy érti ezt gróf? — Úgy értem, hogy kedves atyja uránál eszközöljön ki nekem ötszázezer franknyi hitelt A fiatal báró zavartan védekezett, mire a gróf olyan dörgő hangon, hogy az egész lép­csőházban a folyósokéin és az emeleti termek­ben is meghallották, rárivalt a szerencsétlen fiatalemberre. i— Akkor őm alávaló, éretlen tacskó. A segédek még aznap este összeültek, de függővé tették a dolog elintézését attól, hogy León gróf vájjon kifizeti-e a kártyaadósságát? II. Aznap éjjel az öreg Ouvrárd bárónak a Rue Lafitteon levő irodájában az öreg bankár és a trónkövetető között izgatott hangú titkos be­szélgetés folyt le. — Mind a ketten egyforma nagy bajban vagyunk, — kezdte a báró — s ha egérutat találtunk volna... mit mondok? — egy tü fokán is átbújtunk volna, hogy ne kelljen egymást látnunk. — Ön őszinte ember — válaszolt a gróf. — Féltem a fiamat. Miért ne vallanám be? Képzelje el, hogy az ön fiát valaki le akarja taglózni. Nos, ön nem szaladna oda, hogy a testével védje? — Érdekes ember. — Na, így vagyok én. ön pedig szintén tag­ló alatt van. Taglót mondtam? Guillotinet is mondhattam volna. Honnan a pokolból vesz ön ötszázezer frankot? — Úgy látom, mi megértjük egymást. Báró ur, ne fárassza magát. Én nem bántom a ma­ga fiát, csak eljátszadozom vele, végig csiklan­dozom, de vigyázok rá, mint apa a fiára. Taglóról szó sincs. Nos? Ide a pénzzel. — Gróf ur, ön rossz üzletember, ön nem veszi észre, hogy a portékát nagyon is olcsón kínálja. — Ejha! — ön mindent felajánlt... a fiam életét, mindent, amit kértem, — s ön ezzel szemben csak egyetlen egy hitelezőjétől, Gevres her­cegtől szabadul csak meg. Hát a többivel mi lesz? Mi? Meddig bírja ön? — Mit akar tőlem? — Majd megmondom. Várjon, ön oda ju­tott, hogy a trónra való igényeit sem veszi már komolyan senki. — Erre nem vagyok kiváncsi. — Ne haragudjék, itt mindenki ismeri az ön helyzetét... Önnek vagyona nincs, jöve­delme nincs, adósságból él, kétségbeesetten küzd a hitelezőjével... családija, a grófné és a gyermekek pedig nyomorognak. — A szegénység nem szégyen. — Téved gróf ur. A szegénység szégyen. A szegénység bűn. Egy szegény trónkövete­lő ... mit mondok?... egy szegény keres­kedő, egy szegény ügyvéd, egy szegény mű­vész vagy iró, az nevetséges, szánalmas és ellenszenves. Az nem ért a joghoz, az meg­bízhatatlan üzletember, annak rosszak a ké­pei és az Írása ponyva irka-firka. A szegény­ség uram, olyan, mint a tetvesség, mint a vér­baj. mindenki irtózik tőle. Ha a rablógyilkos gazdag, akkor az egész világ érdekes, sőt fenséges tragikai hőst lát a gyilkosban és legszívesebben az áldozatát Ítélné akasztófára. — Nos, e szerint ön... — Úgy van. Én vagyok a világ egyik leg­okosabb, legjobb, legbölcsebb ... mit mond* jak még? — egyik legszebb daliája, huszon- kétéves Lohengrin, Tannháuser ... kérdezze meg csak a királyokat, a költőket és az asszonyokat. — Tagadhatatlan, hogy mulatságos ember. — Elszánt és kegyetlen vagyok és hatal­mam is van, hogy amit kifőztem, meg is etessem az áldozataimmal. — Kiváncsi vagyok. — Térjünk hát a tárgyra. Én önt Lajos Fü- löp, a felséges orleansi ház, a francia nép, sőt egész Európa legveszedelmesebb ellen­ségének tartom. — Hohó, ez kezd érdekessé válni — Ne színleljen, gróf. Más is annak tartja. Kérdezze meg Thierst. önt egy titkos társa­ság császári trónra akarja emelni. A politikai merényletek... tizennégy merényletet kő-

Next

/
Thumbnails
Contents