Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-18 / 41. (3372.) szám
19' [ február 18, vasárnap. 'K^OT-MAG-faSR-HTOLSR étemmé ott qmkatou Ida: Vleu&auec Pál Deogy is gondolta ilyennek Nietzsche, — hisze belső embernek rajzolia meg. Az élet más, mondhatnánk közhelyes kedéllyel és fatalijta megnyugvásával annak a humornak, ameH a világ láttán már oly messze van az Überienschtől, mint az ember a majomtól, akitőin darwini bemondás szerint származik. Kidemlt, hogy Darwinnak csak oly igaza van, mint Nietzsoh'ének, mert ime, tegnap éjjel találkztam az Übermensch-sel, aki majom volt a javából. Eddig hiába kerestem emberben í: űbermenschet, rendszerint majmot találtán és most, hogy váratlanul megláttam az Ül^rmenstíhet, úgy találtam, hogy az emberek (majomba kényszeritették, hogy Über- mensqi benyomását keltse. A rjklám szolgálatában áll és az a feladata, hogy Inagas fakoturnnsokon háromméteres alakot mutasson és nyakában egy cég reklámtáblájával Prága uócáin túlméretezetten járjon a tokaságbam, amely nevetve bámulja és köziber megtudja, hogy ez az Übermensdi árusitj a legjobb poloskairtó szert. Bohóc- Go Hátinak öltözni és poloskairtó szert árusítani, megtagadni a saját arcát és lelkét, alakját és egyéniségét, átvedleni a poloskairtó sz;r prófétájává a prágai uccán, magas falábalon naphosszat járni, korgó gyomorral megvárni az estét, amikor leszedik róla az emb tói iákat, hogy újra ember lehessen: ehhez Übermmschnek kell lenni, mert ember nehezen taiadja meg igy önmagát. A felnőttek trágársigokkal szórakoztatják, ha elhaladnak mellett), a gyerekek beléje csimpaszkodnak, hogy minden pillanatban elvesztheti az egyensúlyát, (az utca bolondján mindenki röhög és az étihez való jogtalan jogot ő maga szolgáltatja, mert kivetkőzött a jogokból és nem ember.-! Übermensch. Sils VI ári a zaratshustras remetéje nem igy gondolta, de nem igy gondolta az a másik tucat erkölcsi törvényhozó sem, akinek a tanításaiból eddig nem lett más utcai reklámnál, amely! bolondruhát ölt, mert csak igy emelkedhet! k ki a tömegből néhány fejhosszal. Nietzscihének eme torz-tragikus megszemélyesítőjével úgy találkoztam, hogy késő éjjel hazafelé indultaim. Az egyik Moldva-hidon dülöngélt, — azt hittem, a teljes elfáradástól, mert nincs megerőltetőibb munka, mint Ki- magaslani a tömegből és naphosszat über- menschnek lenni az emberek közt. Történetesen szélvihar dühöngött és a Hároimunéteres ugv dülöngélt a hídon, mint a sás. Megsajnáltam: hátha nem is sás, hanem felöntött a garatra? Részeg és most nem tud szabadulni a bolhótruihától és Übermensch még késő éjjel is, amikor a diktátor is komornyikja segítségével, vagy anélkül rég alsónadrágra vetkőzött és nem diktátor, csak ember. Ennek a szegény szerencsétlennek még éjjel sincs nyugta és alvás idején is Übermenschnek kell lennie? Az Übermensch emberi problémája kezdett izgatni. Hozzáléptem és megszólítottam. — Ön, kedves Übermensch, mért nem vedlett át emberré, mikor beállt az est? Bambán mosolygott. Megérzetem, hogy az élet nem veszi komolyan az Übermenschet, hát ő is csak mosolyog és nem veszi komolyan az életet. A szélvihar vehemensen tombolt körülöttünk és kiabálnom kellett, hogy -megértessem magam. Nem adtam fel egykönnyen a dolgot, nyomára akartam járni ennek az emberi rendkivüLiségnek és bár úgy láttam, hogy nem veszi szívesen, nyomon követtem. Nagyon sok akadállyal kellett megküzdenie minden lépésnél és a híd ebben a vértezelben ugyfestett, mint az örökkévalóságba vezető ut: az, amelyről Nietzsche regél. 1 — Öli mindig reklám? — kérdeztem állhatatosai — Ön mindig kimagaslik és magára vonja a tömeg figyelmét? ön mindig ígéretekkel halmozza el a kispolgárokat, egyszer poloskairtó szert Ígérve, máskor lelki megváltást, vagy nemzeti felszabadulást? Egyszer jobbra, máskor balra kacsint? Mindezt pedig abért, hogy mint ember megélhessen és ne kelljen éhen halnia? Szép ez az élet? Csábitó-e, tulemelkedni a tömegen, felállni a reklám modern kotumusaira és elhitetni az emberekkel, hogy mélyen ön alatt vannak, mig Öm igen jól tudja, hogy mindez hazugság? Szép az ucca és a Fórum feimagasztalása? Feleljen, übermensch, akire oly soká vártam! Ha Ön setn felel, akkor senkitől nőm fogok választ kapni, mert Nietzsche neim érdekel, ő csak az Ön eszméjét találta ki, de ön viszont kitalálta az Übermensdi megszemélyesítését, ami sokkal nehezebb és kockázatosabb vállalkozás. Nietzsche papír, Ön az élet. Feleljen! Nem felelt, csak mosolygott. Ezt is bambán, de mégis úgy, mintha azt mondta volna: „Mit tudsz te könyvmoly egy Übermensch életéről? Nietzsche sem értett hozzá .. Mentünk, mentünk. A szélvihar egyre nagyobb méreteket öltött, egyre veszélyesebb lett és mondhatnám, szimbolikus, mint Sils Maria magaslatain a Mis teái, amelyet Nietzsche veszélytelenül megénekelt. Itt a hidon, a prágai éjszakában azonban intuitív emberi meglátással rádöbbentem a vihar jelentőségére, amely nagyobb volt a Mistrál jelentőségénél, meri a Háromméteres esetlenül mozgott, jobbra-balra hajlongott, mintha nagy közönség előtt állana, a hidon pedig vadul és az automatizált élet brutálisan nemtörődő gyorsaságával száguldottak a késő éjjeli au lók. Übenmensehem hirtelen megállt. Arcán még mindig ott esetlenkedett a -bamba filo- zófikus mosoly. Gyomra tájékáról valami embertelen és mégis nagyon emberi hang morgott elő, szavak, amelyek körülbelül ezt mondták: — Nem tudok magam megmozdulni és minden mozdulatnál rászorultam embertársaim segítségére. Élhetetlen vagyok ebben a nagy magasságomban. — Mint minden Übermensch! — feleltem mély meggyőződéssel. — Nem tudom, mit mond. — felelte — de kérem, nyúljon bele a jobb zsebembe, ott talál egy szilvórinmos üveget, nagyon fázom. Megtettem, amit kért. és megtaláltam az üveget. Három méternél eltolódnak az arányok és az üveg ott húzódott meg. ahol más rendes ember feje. Felmásztam a Ilid karzat- jára és rettentő szakálla alatt lefele haladva megtaláltam a száját. Az Übermensch az utolsó cseppig kiitta a szilvóriumot és széles gesztussal meghagyta, hogy az üveget hajítsam a Moldvába. Tett még néhány lépést és amikor elértük a hid felét, egyszerre berúgott. — Tántorogni kezdett és valami ősi szilaj dalát a;. Übermenschnek harsonázta a csendes éjszakába, amelyben csak a szél süvöltő aláfestése volt kísértetiesen -hallható. 1 Szilvóriuimban az igazság, gondol!am diadalmasan, most mindjárt meg fogom tudni a valót és leleplezem Nietzscliét: az Übermensoh berúgott és felelni fog kérdéseimre; milyen lelki életet folytat egy vérbeli diktátor? ... Mi az, hogy Übermensch? ... Mi lakozik azokban a fejekben, amelyek vezérei az emberiségnek és amelyek oly magasan állnak a tömeg fölött, mint ez az én barátom... Ebben a pillanatban történt a katasztrófa. Übermenschem balra dőlt, egy autó elkapta hátulról és mielőtt észbe kaphattam volna, szét.roncsolt fejjel feküdt hidon. Az autó már messze járt. Kettesben voltunk az éjszakában, én és a halott Übermensch. A szól úgy vijjogott, mint a Walpurgis-éjszakán. Életem legimisztikusabb órája volt ez. Lassan, gyáván odasompolyogtam hozzá. Az Übermensch megmozdult. Nagy erőfeszítéssel kibontottam a feimagasztasitó reklám-bohóoruhát: ó, teljes épségben volt! Az autó csak a papinmasé- ból készült fejet roncsolta szét!... Lelkendeztem, hálát adiain a Gondviselésnek: az emberfeletti emberben, az Übermenschben sértetlenül és életben maradt az ember. Részegen, de mint teljes és épkézláb ember. Zsebében megtaláltam a legitimációját, a lakáscímét. Hazavittem. Igazi Übermensch volt: a periférián lakott. Azon -meg már végleg nem csodákozhattam, hogy odahaza felesége Xan- tlppe fogadta pofonok özönével. Sokrates óta ez kijár minden Übermenschmek, bárminek is csinál reklámot: a filozófiának, vagy a poloskairtó szernek. És ezzel a válasszal kérdéseimre nyugodtan én is hazatértem. Bécs három forradalma Adler revolvergoly ójától a fíoridsdorfi vérfürdőig Bécs, február. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) A forradalmi ■szellem, amely most három napig véresen lobogott át Ausztrián, először a háború alatt adta le névjegyét. A császárváros legelőkelőbb éttér m ében, a MeisI és Schaden piros tapétád, rokokó- bútoros külön szobájában dördül el az első revolverlövése annak a forradalomnak, amelynek tetemeit mo^t takarítják el Bécs külvárosaiból. Adler Frigyes, osztrák szocialista vezér, aki később a második mternaeionálé főtitkára lett, agyonlőtte Stürfegh grófot, Ausztria háborús miniszterelnökét, hogy „felhívja az -emberiség figyelmét arra a szellemre, amely a világot a -négy és féléves vérengzésbe sodorta”. A második internacionálé szervezetei és parlamenti képviselői a világ valamennyi hadviselő államában csatlakoztak a háborúhoz, a háború alatt azonban egyre inkább forradalmi irányban tolódtak el és magukévá tették egy kis svájci csoportnak az-t az álláspontját, hogy a világháborúból a proletariátusnak le kell vonnia az egyetlen konzekvenciát — a világfoxra- dalrnat s azzal a fegyverrel, amit az imperializmus adott a kezébe, igazi ellensége, a kapitalista világrend ellen kell fordulnia. Ez volt az úgynevezett anti-militarista csoport hir-es forradalmi teóriája, amelyet először a német hadvezetőségen hallottak jól meg és dobtak harcba a-z oroszok ellen. És bebizonyosodott, hogy a lángvetők és tankok mellett a modern hadviselés egyik hatásos fegyverének bizonyult a jól elhelyezett forradalmi jelszó is — aminek minden államban más fegyvernél nagyobb veszélye volt, hogy majdnem mindig visszafelé sült el, vagy legalább visszafelé is. Amikor az Adler-féle merénylet végigcikázott a világon, a forradalmi szeltem már megkezdte romboló munkáját. S a háborús dokumentum- gyűjteményekből ma már pártatlanul meg lehet állapítani, hogy a háború utolsó esztendejében csak ez a fegyver, a forradalom dönthette el a nagy mérkőzés sorsát. Nemcsak a tankok és nemcsak az amerikai konzervek, hanem jórészt a forradalom volt az az erőtényező, mely 1918 őszén egyoldalra billentette a- történelem mérlegét. Adler hatalmas védő- beszédben védelmezte tettét a bíróság előtt; ez a v-édőbeezéd megjelent könyvalakban s egyike volt azoknak a forradalmi müveknek, -amelyeknek -nagy szerepük volt az 1918-as eseményeik alakulásában. Adler ebben a könyvében igen éles vonalakkal rajzolja meg az úgynevezett osztrák szellemet, amely szerinte egyedüli okozója volt a világháborúinak. S megjelölte azt az utat is, amelyen az osztrák munkásságnak 'haladnia kell, ha -ettől a szellemtől meg akar tisztulni. Ad-lert a forradalom szabadította ki a börtönből s érthető, ha a forradalom első hónapjaiban a szocialista mozgalom egyik le-günne-peilitebb alakja volt. Hiszen ő vezette az osztrák munkásságot arra az útra, amely 1934 februárjáig vezetett... Éhségforradalom az inflációs Bécs uccáin Az események azonban, amelyek rohamléptekben közeledtek egy uj összeomlás felé, 1918 után -azt mutatták, hogy a nagy Duna- monarchia szétbomlásával, egy négyszázéves császári ház száműzetésé vei a forradalom nem Bécs a polgárháború után. köztársaság szocialista emlékművét nemzietiszioü kárpittal vonják be, a szcciálde :o- k-nata vezérek lepellel -borított, oiankósk e-resztes szobrai fölé DoMfuss-kép kerül. érte be s legfeljebb áttolódott egy másik síkra. Három évvel a „nagy leszámolás** után már újból megjelent a forradalmi tömeg Bécs uccáin. Bécs akkor az infláció szennyes hullámai között vergődött. Egy leszegényedett és utolsó tartalékaiból kifosztott hivatalnok-kispolgárság és egy ezer megpróbáltatáson, ezer csalódáson: keresztül zuhant munkásosztály nézett farkas- szemet az élet ismeret-len mélységeiből feltóduló kalmá-rsereggel, amely akkoriban elepte az osztrák fővárost. Ebből az anarchiából nőttek ki a Castiglio- nik és Bősetek. A Ron.acherben Anita Berber, az inflációs idők híres meztelen táncosnője táncolt esténként zsúfolt- házak előtt, a -bárok, a kávé-házak tele voltak idegen „hódítókkal”, Amerika akkor fedezte fel magának Európát, a nagy hotelek halijaiban exotikus prémekbe és selymekbe burkolt világdém-onok ültek, az uccán pedig hömpölygőtt a szemét, a nyomor és a prostitúció. Eladósodott tisztviselő-családok leányai éjszakai találkozó-helyekre jártak titokban, vagy eladták magukat az első utjukba akadó antant-tisztnek egy konzervért, mert már nem tudtak éjszakákon át sorban állni a ló- mészárszék előtt. Szinte napon ként vonultak fel Bécs uccáin a éhségtüntetők. Az ilyen felvonulásokat az Im- peria-l és Grand Hotel ablakaiból látcsövéé angol és amerikai ladyk nézték végig, mint a történelem nagy és változatos színjátékárnak pokoli tömeg jelenetét. Az egyik ilyen tüntető tömegnek valamilyen léha ifjú a-z Imperial terraszáról odamutatott egy pohár vizet. Csontig soványodoít, -elkékült ajkú emberek üvöltöztek ebben a tömegben kenyér után. Ez a gúnyos mozdulat, amely már csak nem is finoman tudomásukra adta az egész felvonulás, rekedt kiáltozás hiábavalóságát, kirobbantotta a forradalmi elkeseredettséget. a tömegből. Szinte percek alatt megkezdődött a rombolás. A Ring nagy szállodáiba betört a tömeg és összetörte a foteleket, falhoz csapta a kinai vázákat, a hallban üldögélő előkelő urakat és hölgyeket összeverte, letépte róluk a ruhát és kiikergette őket az uccára. A Kártner-strasse fényes holtjait igazán percek alatt úgy össze rombolta, hogy. a. fel vonuló rendőrlegénység bokáig járt az üveg- és por- oelláncserépben. Az ucca lucskos kövezetén drága bőráruk, ékszerek, finom parfőmök és -prémek hevertek, összetörve, széttépve és letaposva. Az úgynevezett éhségforradalom hamar lecsillapult, -kiadta az erejét-, sz-ervezetleu volt, de megmutatta, hogy ennek a „gem-üt- lich” városnak a perifériáin végzetes erők vannak felhalmozva. A „júliusi forradalom** Ez a tömeg másodszor az úgynevezett júliusi forradalomban jelent meg Bécs uccáin, de már sokkal szervezettebben. Ez is szinte percek alatt, úgyszólván minden átmenet nélkül rohs 9
