Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-16 / 39. (3370.) szám
4 tra:gai-A\mAarhiulap Párisi napló: 1934 február Irta: Benedek Károly Páris, február 'közepe. (A P. M. H. eredeti tudósítása.) A tenger felől hozza a szél a Grands Boulevards fölé tél derekán ezt a cirógató lamgy •levegőt. Kacagva verődik a nap az óriás luxus- üzletek pazar kirakatán; ringó testű nők szeme. foiga megcsillan a napfényben. A járdán ember-ember hátán tolong, a kocsiutom autó utót követ. Közel egy hete áld a taxisztrájk, egész Páriában nem kapni bérkocsit, de azért az Operaház vagy a Szent Ágoston-templom előtt most is életveszélyes a 'torlódás és csak a páris-istmerő veszi észre, hogy a véget nem érő pazar autóözenből hiányzanak a bérkocsik. Csupa magánfogat... Ilyen az uccakép a véres poHgárharc hetedik napján, mikor már a. szocialista szakszervezeti tanáics is öeszeszövetkezett az általános politikai sztrj ák -h irdet-ésben a koimmur istáikkal és Doumergue köztudomás szerint zsebében hordja a már nem is egészen legális leiratot: a ház- feloszlatást. És ilyen volt a párisi nagykörút ebben az órában a lefolyt napokban is. A falakon nem függnek hivatalos kiáltványok, minden házkapu, üzletajtó tárva-nyitva áll, nincs ősi:, mái lapot, nincs kivételes rendszabály, a rendőrök sem viselkednek feltűnően és aki nem •tudja, ebből a képből ugyan rá nem jön soha, hogy a kaszárnyák udvarán nyergeit lovak mellett roha.mcsapatok állnak talpig fegyverben; hogy tegnap tengerész osztagok érkeztek a nyugati pályaudvaron és hogy a Granges aux Beles-ben ki van már osztva a kommunista forradalomra minden szerep. („Menüéi keményebben verekednek a jobboldali hazafias formációk, annál kevésbé szabad bántani őket, elvtársak: minden lövés, minden rohamot az államhatalom ellen! Most a?, egészre anegyünk!“ — hirdetik a 'röplapok.) Itt a körúton azonban legföljebb a vidám sok- szinti ujságbodék hiánya tűnik M, amik egy- től-cgyig leégtek a múlt éjszakákon és az is feltűnik talán, hogy a szokottnál több ,a járókelő, pezsgőbb az élet. Az ucca zug. És minden, nő, minden férfi újságot olvas. Soha a napilapoknak nem volt ilyen bő szü- retjük, mint e kivételes óráikban, mikor mindenki mindent az újságban keres. S a megvadult időparipák gyorsabban száguldanak most, mint a rotációs és a hírlapíró reményvesztetten lohol a nála is jobban rohanó események nyomán ... Minden élet pattanásig feszült és olyan most ez az ezer forradalmat látott vén Páris, mint a szicíliai kikötő, ahol minden élet az uccán folyik. És sok az uccán az iskolásgyerek, s — ha jól megnézem — sok civilben a tartalékos tiszt is. Kislányok és kisfiúik korábban jönnek haza iskolából a szokottnál, hogy késői órában ne kelljen az ucán járniuk és le oké-zárás előtt a tanitónéni a szokott búcsúztató versi ke helyett Jean d£ Arc imáját mondja el velük, mert a haza veszélyben van. Az uccán nem látszik meg, hogy tudomást venne erről. És azt sem tudják, hogy ahány hadviselt tartalékos tisztje van széles Francia- országnak, az mind írást kapott egy hét előtt a tisztiegyletektő'l, hogy fegyverben jöjjenek fel Parisba, jelentkezés itt meg itt, „roham a parlament ellen, Daladier bajtárs áruló, eladja a hazát: el kell fogni a kormányt, végezni kell vele .. Ebből csak úgy nem lett semmi, mint a kommunisták véres terveiből. Daladier maga lemondott idejekorán arról a hatalomról, melyet egy parlamenti többség rábízott ugyan. de amelyet megvont tőle maga a nép. Egy hajszálon múlt minden. Talán 1914-ben sem volt ilyen veszélyben a francia haza. És mégis: soha vidámabb nem volt a párisi ucca, mint ezeken a sorsdöntő napodon. ★ ★ ★ Ahogy a délután halad, észrevétlenül változik a kép. Énekszóvá! jön zárt sorokban a „Croix de Feu", a frontharcosok elitcsapatja, s mintegy maguktól alakulnak rendőrkordonok a főbb pontokon. A járdák tarka népe szerepet vállal a nagy színjátékban, melynek nincsenek is nézői, csak hősei. Nem egy vagy más párt, egész Páris támad fel a radikálisok és a szocialisták ellen, kikét még tegnap — (de még Hitler előtt!) — ők maguk tetteik úrrá maguk fölött. Az ucoai zavargásokat a hagyományos jobboldali ostrom csapat, a „Camelots du Roy“ nyitotta meg és a hagyományos baloldali kése- iők, a kommunisták zárták le. De köziben ismeretlen nemzeti formációk egész raja dobogtatta az aszfaltot. Az Anciens Combattants (frontharcosszövetség) és a Jeunesse Patriote (ébredő ifjúság) mellett láttuk az újdonsült Partié Franciste-ot, meg a Solidarité Fran- caise-t, a Partié Sociale Nationale-t, a Re- publicains de Droite-ot és még sokat. Ezek kezdetben megéljenezték a felvonuló sorkatonaságot (,,1‘Armée ne tirera pás sur la Partie“ — a hadsereg nem lőhet hazafiakra), sőt vidáman komáztak a fehér gummibotos rendőrrel is, ki maga is barátsággal biztatta még a torlódó sokaságot: „Ne soyez pás méchants; cir- culez!“ (Oszoljanak, hölgyek és urak, maradjunk békében!") A tőzsde nyílt lépcsőjén a börze ügynökök tömött sorokban a Carmag- nol-t éneklik és a Palais de Justice kapujában feketetógás ügyvédek és ügyvédnők skandáló versben kiáltanak halált a kormányférfiaikra. És mindez látszatra nem tragikus. * De az uecákon egyre zagyvábban, egyre ke- vertebben harsog versenyt a Marseillaise, a Carmagnol és az Internationale: három sziv- dobogtató dal, mikben múlt forradalmak őrülete, vadsága forr. Három dal, mely múltak ki- sértetét idézi: az apák szelleme vegyül a tüntetők közé. Ki gyújtotta föl elsőnek azt a három padot a nagykörúton., a fényes Hotel de Paris előtt? Ki lőtt az eliziumi liget bozótjai közül rév ok voilveirei a poeztoló rendőrre? Ki tépte fel az első gázlámpaoszlopot a Concorde-on, a világ legnagyobb terén, mely most szűk gyüszü a tolongó népár adatnak? Most a kitóduiló gázsugár liángragyulva, mint a szörnyű vérgájzir, óriás-fáklya, világit és lángját a hirtelen fel- szaggatott vízvezeték rögtönzött szökőkutjai sem tudják eloltani. A Sácdor-hid előtt már küzd a lovasság, a tizenhetesek szuronyt szegeztek, valahonnan gépfegyver ropog és a Madeleine-nál sort állnak az Aries jelzésű mu- niciószállitó zárt hadiautók. Egy autóbusz, pattogó máglyarakás, lobogva ég és a rendőrkordonok sorra beszakadoznak. Egy biciklis rendőrt mellettem a szó szoros értelmében kásává taposott a tömeg. A széttört kerékpár, groteszk vasváz, egy meggörbült lámpaoszlop tetején fityeg egy percig. Aztán kigyullad, fekete füsttel és az égett grnnmi szaga a torkomra fut. A Weber- kávéház előtt a karhatalom alig győz az egyre érkező vöröskereszt-autónak helyet szorítani. Tömegesen hozzák a sebesülteket. Most a földön hurcolnak végig egyet; szennyes kendőbe van az arca takarva: Az első halott... * Hanem a Menilmontant felől szaladó tömegek talpa alatt dong a föld, mintha láthatatlan ágyuk morognának messze távoliból. Uj tömegek bújnak ki a föld alól; görcsbehuzódott szürke arcok munkássapkák alatt, emelt öklök, a düh paroxizmusában tájtékozó szájak, csikorgó fogak és véres szemek kis vörös zászlók alatt. Egy percig minden más lármát elnyom a rövid, ütemes, szaggatott kiáltás: „Les Sov- jet®, les Sov-jets“. De ez nem az orosz szovjet, ez maga a francia forradalom. Nem az a megdicsöült, melyet a történelem' magaszt ősi tóit iskoláséveink előtt, hanem az az igazi, a szörnyű, mely másfél század előtt vértől és sártól mocskoltam emelte ki a vilig- duló Páris csatornáméi yeiböl, mely most is táj - tékos szájjal hívja a Guillotine-t, halált üvölt minden rend fejére és véres öklöt ráz a vén városra és minden lakójára, kinek még valami féltenivalója van ... A karhatalmat a Boulevard des Capueines-ről mintha eltörölték volna hirtelen. Egyetlen perc alatt színig telik meg emberrel az úttest, a boltok óriás üvegablakai recsegve porlanak szét és sorozats fáklyákként lobbannak lángra az ujságkioezkok. Lenge, színes bádogtetőiket munkától idomtalam kezek tépik le, s az egymásra döntögetet bádogkupolákból, ki tudja, hol lelt 6zemétk0'csikból, letépett portálokból, másodpercek alatt épül fel a barrikád, az első, melyet sortüz s gépfegyver ellen egy teljes óra hosszat tart a tömeg. De a föld alól terem élő kivont karddaJI, vágtató lovakon a Garde Mobile és a kedélyes körgalléros flic-ek kezér szörnyű fegyverré válik a vidám, fehér botocska. A kék rendőr sor apró ügető lépésben, mintha helyben hiuilr lámzana egy pillanatig. Aztán előreveti magát, kék fal, mely mindent elsöpör. A botok sort tízként recsegnek a beszakadó koponyákon és nincs többé különbségtevés férfi, nő é6 gyermek, tüntetők és békés járókelők, lövöldöző kommunisták és ceruzás riporterek között ... Egy szenátort meztelenre vetkőztetett a moh... egy írót nyomorékká vertek a rendőrök ... egy gyermeknek felhasitották a hasát a metróban... ijesztő vakhixek száguldanak. Aztán hajnal. Tiszta minden ut. Csak a Garde Mobile patái visszhangzanak még, sebesültek nyögnek a Café Weber-böl, s a levert lámpák között, sötét utakon, itt-amott lángoló bódék világítják meg a tátorgó, kifosztott kirakatokat. A „Paris la Nuit“ nagy világoskék turi®ta- autocar-ja kíváncsi angolokat visz a fel- 8zaggatott aszfalton, kik most szenzációs ráadásnak kapnak forradalmat minden külön felár mellőzésével. Aztán a hajnali kávé melletti elolvashatjuk a royalisták lapjában „a Király", a Dúc de Guise groteszk kiáltványát, hogy: „Polgárok szent vére ömlik Páris utjain, melynek csak a Királyért szabad ontatnia." * Igaz: a párisi ucca megint -egyszer történelmet csinál és ököllel ütött a törvényhozók közé. De ezúttal -nemcsak a. fehér lobogó ált a. trikolórral szemben és nemcsak a vörös zászló. A küzdelem nem a kormányformáéit folyik, •hanem a parlamentarizmus túlkapásai, a túlhajtott liberalizmus ellen. Az ucca megdöntött egy legális kormányt, melynek a szabályosan választott parlamentben biztos többsége volt. A demokrácia országa megunta azt a demokráciát, amely hova-tovább a legfélelmetesebb és a legfelelőtlenebb zsarnoksággá, a titkos választásból kikerült név telnek diktatúrájává kezdett fajulni. Azt a radikális pártot verte agyon az ucca forradalma, mely magát állandóan a Nagy Forradalom egyszülött fiának és a népakarat kizárólagos letéteményesének játszotta ki. Szélhámos Stavisky, csaló miniszterek, megvesztegetett rendőrfőkapitány — mindez csak alkalom volt a felkelésre; nem ok. Az első szelét a viharnak érezhettük tavaly márciusban már, mikor az „adózók sztrájkja" harmincezer embert csőditett a Magi-c Cit-ybe és környékére. Más volt ez a gyűlés, mint a marxistáik megszokott felvonulási komédiái. Csupa Dupot ur és Durand ur volt ott a tüntető: harmincezer jó férj, éves lakó, törzsvendég, gondos családapa. Az az emberfaj, mely békében a. takarékpénztárakat töltötte meg s háborúban a kádereket. Mindig elsők a szolgálatban; mindig utolsók a jutalumosztásnál. Hazafiak, kik egy életen át epednek a Becsül étrend piros szalagocskájáért, mely szabályszerűen mégis az iparlovagoknak jut ki. Ne áltassuk magunkat: Ebben a mostani forradalomban a kommunista, aki öl és fosztogat, csak a maga malmára akarja hajtani az egész más forrásokból fakadt zuhatagot. Valójában nem ő az elégedetlen itt, hanem a középosztály, a francia burzsoázia, a hü Dupont-ok és Du- rand-ok lázadtak fel harmincévi feltétlen engedelmesség után. ölt törnek át vadállati üvöltéssel a Garde Mobile halál tokádó rajvonalán, ők fenyegetik halállal a minisztert, ők kénySzeritjk térdre a nyihogó paripát, hogy ököllel verjenek a rendet őrző közeg arcába, kinek zsoldja az ő adójukból telik kj. A három utolsó esztendő alatt az átlagos francia polgár keresete vásárló értékben 35 százalékkal csökkent. Az állambüdzsé, nem föltétlenül szükséges 'kiadások, titkolt sápok, állami támogatások, munkával rém ellensúly o-zott fizetések konglomerátuma ugyanez idő alatt 43 százalékkal emelkedett. A közvetlen és közvetett állami alkalmazottak száma 617 ezerről felnőtt 841.781-re és fizetésük, mely 1914-ben mindössze 1342 millióval terhelte az államot, ma (15 millió papirfrank) ennek a. négyszerese. A végr eh a j tóh at alom ki van szolgáltatva a parlamentnek, mely a közérdek helyett már csak egyének és csoportok érdekét védi. A kormányok átlag élettartama féliesz- temdő, politikájuk lélegzet vesztett kapkodás és a Harmadik Köztársaság 1594 minisztert nyűt* él hatvan év alatt. Már pedig a francia polgár Jeghomogénebb népe a világnak, s min* den francia polgár hazafi és minden franciái hazafi e mai állam ellensége. Dieu protege la Francé! De az Isten*-' mefc lett, aki Franciaországot óvja századok óta minden bajában, ott van a polgárság egészséges életösztöne is, mely végső percben mini dig jóváteszi a oéhibeH politiikueok botlásait, Ez a „bon eens commun" érezte meg, hogy az Olaszországban diktáló Mussolini vei, a Németországban diktáló Hitlerrel nem lehet ezép- szavu Boncour ügyvéd urat és párttitkár Da- ladier tanár urat szembeállítani. És ezért ée így történhetik meg az a világ- csuda, hogy a Palais Bouraá urait nem a külvárosok vörös oroszlánjai tépik szét, hanem a citó megvadult bárányai. A magyar nemzeti párt körzeti gyűlései Baionyban és Dunaszerdahefyen Komárom, február 15. A magyar nemzeti párt körzeti választmánya február 8-án Ba- lonyban, 9-én pedig Dunaszerdahelyein tartott ülést. A balonyi ülést Dúsa Vidor szervezeti elnök nyitotta meg, üdvözölte Csiliz- köz községeinek kiküldötteit és a további munkában való kitartásra hívta fel Csilizköz lakosságát. Utána Méhes Rudolf titkár beszámolt a körzeti a titkárság közhasznú munkásságáról. Koozor Gyula volt nemzetgyűlési képviselő a gazdasági, politikai és szervezési kérdésekkel foglalkozott. Végül a Csilizközt és a tagokat érintő kérdések megbeszélése után az ülést Dúsa Vidor záró szavai fejezték be. A dunaszerdahelyi ülést Kovács Ignác körzeti aleluök nyitotta meg. Méhes Rudolf titkári jelentése után Koczor Gyula a párt feladataival és szervezeti kérdésekkel foglalkozott, F'issy Kálmán szenátor pedig az aktuális gazdasági és politikai kérdéseket ismertette részletesen. Élénk eszmecsere folyt le a gazdasági kérdésekről, a gazdasági helyzet javításának lehetőségeiről, valamint a pártsajtó fejlesztéséről és a szervezeti élet kiépítéséről. Dr. Bartossik György felszólalásában összefoglalta az elhangzottakat és találó szarvakkal mutatott rá a szervezkedés lényegére. Kovács Ignác zárószavaiban az egységben és az eszmékben rejlő erőre hívta fél a figyelmet, ' s ennek jegyében való törhetetlen kitartásra kérte a járás minden magyarját. Garami Ernő visszatér Magyarországra Budapest, február 15. (Budapesti szerkesztőségünk tetefonjelent-ése.) A tábla ma foglalkozott Garami Ernőnek a pozsonyi „Élet" című lap egyik 1932 áprilisi számában a magyar politikai helyzettel kapcsolatban tett nyilatkozata miatt indult bűnügyében. A tábla helybenhagyta a törvényszék ítéletét, amely incontumatiam bűnösnek mondotta ki Garamit. A „Magyarország" Becsből azt a kiirt közli, hogy Garami Ernő elhatározta, hogy visszatér Budapestre. Visszaérkezését barátai szombatra várják. A lap úgy tudja, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt volt vezetője az ausztriai események miatt határozta el ■ visszatérését. Keresztes belügyminiszter kijelentette, hogy hivatalosan meg nincs tudomása Garami hazaérkezéséről. Passzív a jenuári német külkereskedelmi mérleg Berlin, február 15. 1930 óta most történt először, hogy a német kereskedelmi mérleg januárban passzív volt. Míg 1933-ban a kiviteli fölösleg 49 millió márka volt. az ezidei statisztika megállapítja, hogy januárban 31 millióval több volt a behozatal, mint a kivitel. Januárban összesen 381 millió értékű árut hoztak be Németországba, mig 350 millió márka értékűt vittek ki onnan. Az előző hónaphoz arányitva a behozatal 2 százalékkal emelkedett, a kivitel 17 és fél százalékkal csökkent, — Tisztujiiások a magyar nemzeti páxt szepsi körzetében. Szepsiből jelentik: A magyar nemzeti párt szepsi körzetében három helyen volt tisztújító értekezlet. Az erős szesztai szervezet egyhangú lelkesedéssel ismét Tamei Andrást választotta elnökének. Aleinökök Tamás András és Kocsvay Pál, pénztárnok Sztropkó Imre. Horváti községben az uj tisztikar a következő: elnök Ocze- lyák György, aleinökök Karafa Márton és Vaskó József, pénztárnok Hegedűs József. A tornaujfalusi pártszervezet uj tisztikara a következő: elnök: idb. Domonkos Mihály, al- elnök Dűli Dániel, pénztárnok Derján Géza.
