Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-14 / 37. (3368.) szám

*T>Ra:GAlMA<AARHIRLai> 1984 február 14, werda. —™»U———É—— Hodzsa Milán a tzloventzkói problématenger fölött (d.) Nagy infláció van Hodzea-nyilatkozatoli­bán. Van egy magyar nyelvű lap, amelynek Hodzsa az egyetlen kártyája, egyetlen reménye- egyetlen refrénje, s magyar hivatását abban véli legjobban teljesíteni, hogy földuzzasztja ezeket az itt-ot-t elejtett nyilatkozat-morzsákat, később az agrárpárt klubjának a kulcslyukain át is tud traktálni egy Hodzsa-előadás csemegéivel; végre most —hallak! hallali! — közvetlen interjú tál­cáján tálalja föl nekünk magát Hodzsát. Bizo­nyára máskép fogadnék ezt az egyébként figye­lemre méltó Hodzea-nyilatkozatot, ha nem lett volna ez a megelőző nyilatkozatiníláció; ha nem tudnék azt, hogy e nyilatkozatok forszirozása a lap részéről csak protektorkeresést és a remélt protektor kegyének megnyerését szolgálta; to­vábbá ha nem tudnék azt, hogy e nyilatkozatok a Benes külügyminiszter szlovenszkói előadá­sainak hatását szeretnék ellensúlyozni és végül ha nem lenne túlságosan feltűnő, hogy az utolsó megnyilatkozás épen a kormányrekonstrukció előestéjén történik, amikor is védnöknek és vé­dencnek egyformán kellemes, hogy Hodzsának, az egyszeri államfő jelöltnek és mindenkori mi­niszterelnök jelöltnek „mindeneket elhomályosi- tó“ államférfim posszibilitása ezzel is szebben ragyogjon úgy Prága, mint Szlovenszkó felé. Ha mindezek a mellékzöngék nem kisérnék Ho­dzsa szavait, akkor fokozottabb figyelmet érde­melnének. de igy. ismerve a rugókat és célokat — .,átlátszik a szándék és ez lehangoló*' — csak annyi értéket tulajdoníthatunk neki. amennyit mint a nyilatkozatinfláció utolsó láncszeme való­ságos papirértéke szerint megérdemel. Hodzsát, ellenben érdekesebbnek találjuk azt az ötletet, mellyel kisebbségi sorsunkba magasabb nemzeti hivatást és magasabb rangfokozatot igyekszik belemagyarázni „A szlovenszkói ma­gyar kisebbségnek megvan a maga hivatása, mely hatalmas méretekben túllépi az úgynevezett etnikai kisebbség átlagos misszióját. És ez a nemzetközi civilizáció szempontjából felfogott ilyen hivatás kulturnacionalizmust jelent. Amely nemzet vagy nemzettöredék mint kolektivum nem teljesít, hivatást, annak racionalizmusa bármily hangos legyen is, üres jelszó. Sőt annál rosszabb, egy kinai fal, amely a nemzetet mes­terségesen elválasztja a többi emberiséggel való intellektuális versenytől. Ez a negatív és érzelmi kirobbanásaiban destruktív nacionalizmus idejét múlta.** E pontom teljesen egyetértünk Hodzsáival- Kisebibaéigi életünk első perceiben tudatára ébredtünk a kisebbségi melimni'usiz erkölcsi parancsának. A magasabb kulturális és erköl­csi tőkék keresése az egyetlen menekvésünk, ezeken keresztül lehet, csak eszközöket keres­nünk az assziundlálödás veszélyével szemben magyar mivoltuink megőrzésére. Ezért, volt az, hogy elsó Időkben főleg kulturális é* erkölcsi sroempomtok dominálták podiUkámkait. Politi­kánk kulturális és erkölcsi tartalma volt min­dig az, amely semlegesítette a deetruáló op­portunizmust.. Mii a konstruktív és destruk­tív nacionalizmus megfogalmazásában egyet­értünk Hodzsávai, csak annyi a különbség köztünk, hogy má a magyar kisebbségi lét cen­trumából nézve bíráljuk el ezt a fogalmai, ő pedig kívülről- Konstruktív munkának te­kintjük mindazt a cselekedetet, amely kisebb­ségi nemzetünk szellemi, erkölcsi, politikai és gazdasági erőit megtartani, gyarapítani igyekszik, a destrukciónak mindazt, ami éle­tünket züllesfflteni, dezorganizálhi, dezorien- tálni, szellemi, társadalmi és politikai megha­sonlásba sodorni akarná. Hodzsa a nemzeti ömfentairtás védekező küzd elmein kivül egy magasabb nemzetközi célgondolat délibábját csillantja meg előttünk. Az egyetemes ma­gyarság ikultnrkonzulátiuei szerepét szánja ne­künk a nyugati népek, helyesebben a cseh­szlovák állam nemzeteinek közösségében. Ha­sunkban a világválság, fejünkön a speciális középeurőpai válság, vállunkou a köztársasá­gon belüli külön szlovenszkói krízis, s legvé­gül a kisebbségi sors minden kulturális, gaz­dasági és politikai hendikeppé, és tessék még egy kisebbségi nemzet kulturkonzulátu si kü- lönteljesitniénveiről is álmodozni. Mi igenis építjük kultfurkapcsolatadnkat, mert kisebb­ségi létünkben csak nagyobb nyelvtudással, jobb fül készültséggel, kulturkinosek kicseré­Egyetlenegy iiiliirai líi|ytált peg a magvar többségű kassai betegsegéiyző igazgatóságában A szlovenszkói magyar kérdés vita anyagából eleve kik apce ol and ónak tartja, a reviziomiznrust és a szlovenszkói politikai autonómia gondola­tát. Szerinte az autonómia gondolatát csak egy magyar kisebbségi politikus gondolja komolyan. A néppárt „autó nőm izmusa" — úgymond — folyton változik, más volt a múltban, más ma és más lesz holnap. Ugyancsak nincs mit vitatni a kisebbségi nyelvjogom sem. így beszél: „A ma­gyar kisebbség nyelvi jogait a köztársaság al­kotmányán bedül úgy az elméletben, mint a gyakorlatban-befejezett ténynek jelentem ki.. .**■ ...Köztársaságunk magasan - túlszárnyalta mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket a békeszerződésekben vállaltunk. Az egyetlen do­log. amit vitathatónak tart, az a következő: „Ha a magyar kisebbségnek van különleges nemzetiségi problémája, — úgymond — az in­kább a magyar intellektuellek társadalmi és kenyórkérdése ... Arányszámuk semmiesetre sem nagyobb, mint a szlovákoknál... A fiatal­ság alkalmazását a lakosság arányszámához kell idomítani... A közszolgálat sok ágazatában ez a számarány már ma is mégvan.** Ennyi az, amit a magyar kérdéstömkelegből orvosi and ónak ismer el. Semmi más. Kell ehoz kommentár? Lehet itt diszkussziót kezdeni? Még érdekesebb az, hogy értelmezi ő az egész magyar ellenzéki mozgalmat. ..Lélektanilagmeg kell érteni — úgymond — a magyar kisebbség társadalmi deposszideáltjamak a zúgolódását. Meg kell érteni, de nem lehet honorálni. A de­mokrácia. a kiváltságosakat nemcsak Csehszlo­vákiában deposszideálta, hanem mindenütt... Az angol arisztokrácia és dzsentri a világ eme folyásához .már évtizedek óta idomul és számolni kell a világ eme folyásával a magyar ariszto­kráciának és a magyar dzsentrinek is.** Eszerint Hodzsa egész kisebbségi mozgalmiun­kat arisztokrata és dzsentri vállalkozásnak gon­dolja. Az embernek leesik az álla ennyi naivitás hallatára. Értjük, ha ósdi politikai kuruzslók, akik az ezernyolcszáznegyvennyolcas idők kar- téziájának elavult lomtárából szedik politikai frazeológiájukat, azok fújják est az ártalmatlan bájdalt, de Hodzsa, a politikus, az állam­férfi? . .. Hát ennyire nem ismeri a kisebbségi valót? Csehszlovákiában van vagy ötven volt arisztokrata és nehány száz volt dzsentri, de uram, uram, Hodzsa miniszter uram, ne tessék elfelejtem kerek egynegyed millió' magyar sza­vazó szavazott az őslakos ellenzékre! Ez az egyr<"gyed millió felnőtt ember mind ariszto­krata, avagy dzsentri lenne? * Hodzsa összehasonlításokat is csiDál, a régi ismert lemez: „A magyar „demokratizmus** ez- jdőszerint nem Budapesten, hanem Szlovenszkón talált i meg fejlődési és érvényesülési lehetősé­geit." Mi az összehasonlítások terére nem követjük Kassa, február 13. (Kassai szekesztőségüuktől.) Annakidején s azóta is sokszor tettük szóvá, hogy a többi pénztárakkal egyetemben a kassai betegse- gélyző pénztár önkormányzati szerveinek tagjait is választás mellőzésével nevezték ki: A legutóbbi kinevezések 1929-ben történtek s a magyarságot már akkor is háttérbe szorították, .mert a kineve­zett 24 tag közül csak négy volt magyar nemzeti­ségű. míg a többi húsz a csehszlovák pártok sorai­ból került ki. Most azonban, amikor az eltávozott vagy kilépett tagok helyébe -újakat nevezett ki az országos hivatal, nemhogy nem. szaporította a ma­gyarság képviselőit, hanem . a meglévőket is megfosztotta tisztségüktől és ezek helyére is csehszlovákokat nevezett kj. így esett ki most a betegsegéiyző pénztár igazgató­ságából Borovszky Géza, a pénztár eddigi elnöke és Kmetz Lajos. A kassai betegsegéiyző pénztár önkormányzati szerveinek mai összetétele tehát nemzetiségi szempontból igy oszlik meg: 1 magyar, 1 zsidó. 22 csehszlovák. Pártszempontból ped:g 6 csehszlovák szociáldemokrata. 1 magyar szoeiálde- j mokrata. 8 csehszlovák iparospárti. 2 HÍ inka-párti és 7 agrárpárti. Ez az iparos-, agrár-. Hlinka s szoc. dem.-blok Rác Gyulát választotta meg a pénztár igazgatóságának elnökévé. Még ha a népszámlálás adatait is fogadjuk el alapnak, a magyarságot akkor is a huszonnégy tagságból legalább öt illette volna meg. De & pénz­tár tagjainak 80 százaléka a magyar kisebbség so­raiból adódik, mivel a csehszlovákok tekintélyes vésze állami- vagy közalkalmazottak és igy nem tagjai a betegsegéiyző pénztárnak. Ha ezt az arány­számat vesszük figyelembe, akkor az önkormányzati szervekben legalább 12—14 magyarnak, 4 német nemzetiségűnek, egy-két zsi­dó nemzetiségű tagnak kellene lennie. A pénztár 16 ezer tagja közül a kassai ipari és gyári magyar .munkásság száma közel a kilencezret teszi ki és ha hozzávesszük Szepsi- és Torna-kör­nyék magyar földmivességét, mecenzéfi, stcszi és gölnic-völgyi német munkásságát, akkor a pénztár tagjainak kétharmadát a nemzetiségi tagok teszik s a fenti arányt nem lehet túlzásnak mondani. Földbeásott tojások mellett imádkozni: a „legbiztosabb" gyógyszer elmebaj ellen Hathavi börtönre Ítélték a nagytapolcsá- nyi cigányasszonyt, aki a receptet adta Nyitva, február 18. (Saját tudósítónktól.) A környékbeli szlovák falvakban még mindig jó üzlet a ráolvasás, kuruzslás és egyéb szem­fényvesztés. A mesterséget, — amely ma ta­lán jövedelmezőbb, mint valaha, — főleg ván­dorcigányok űzik. Már több ízben közöltünk tudósításokat, amelyek arról szóltak, hogy eigányasszonyok nagyobb összegeket csal­tak ki hiszékeny áldozataiktól , és csak a hatóságok közbelépése tudta meg­akadályozni üzelmeik eredményes folytatá- .sát. A leleplezések ellenére egyre akadnak uj áldozatok, akik a bíró­sági ítéletnél j® jobban hisznek a cigány- asszonyok gyógyító erejében. A nyitrai kerületi bíróság hétfői tárgyalásán tipikus és komikusán ható kép bontakozott ki a falusi nép babonás hiszékenységéről. Rioh- ter Franciska nagytapolcsányi cigányasszony került a bíróság elé csalás vádja miatt. A cigányasszony múlt év augusztusában felkereste Mibalkó Mária nagybedzányi asz- szonyt, mert tudta, hogy az asszony férje elme­beteg és elmegyógyintézetben van. Beszélge­tés köziben kitudta az asszony titkát és fel­ajánlotta „szolgálatait**. Elhitette az asszony­nyal, hogy csalhatatlan módszerével meggyógyítja a férjét. Mihallkóné örömmel hallotta a cigányasszony biztonságos szavait, annál is inkáJbib, mert az orvosoktól nem hallott semmi biztatót. Az or­vosok azt mondták, hogy férje gyógyíthatat­lan. Nem úgy a cigányasszony, aki ajánlko­zott, hogy 120 koronáért biztos receptet ád. A „csalhatatlan** eljárást rögtön végre is haj­totta, ..V.V . mihelyt megkapta a pénzt. Tíz frissen tojt tojást kért, azokat az ajtó előtt félig a földbe ásta, azután szigorúan lelkére kötötte az asszonynak, hogy hat héten és három napon keresztül imádkozzon a tojások mellett. Mire az idő lejár, férje egészséges lesz, mint a makk. Miihalkóné pillanatig sem (kételke­dett a cigányasszony szavaiban és boldogan elujságolta ismerőseinek a nagy „szerencsét**. A szerencséről a csendőrség js tudomást szer­zett és kevésbé hatásosnak vélte a receptet, mert nyomozást indított a oigányasszony kéz- rekerdtésére. A „személy i eiráe alapján el is fogták Ricliter Franciskát és a bíróság elé ál­lították. ' Az ügyész súlyos büntetés kiszabását kérte azzal az indokolással, hogy .állandóan meg­ismétlődő csalási módiról'vaun szó és a bíróságnak példát kelj szolgáltatni, hogy a bűnös kumzsMsok megszűnjenek. A bíróság helyt adott az ügyéisz érvelésének és hathavi börtönbüntetésre Ítélte á cigány- asszonyt, ezúttal még feltételesen. Az Ítélet jogerős. lésével állhaijíuík meg sikerrel a mindennapi . élet apró harcát, erre neon kell beunünlket buzditgatnd- Sót mi ezt mélyebben, nyilitaib- bán és becsületesebben csináljuk, minit a Hod­zsát körüludivarló opportunisták, aMk túlzott — tehát eleve hamis — lojalitással kénytele­nek a hatalmasok előtt némileg valószínűvé tenni valószínűtlen magukat. A kisebbségi melioriamus azonban nekünk eszköz és nem cél. Adott helyzetünkből kifolyólag csináltuk és csináljuk, nem szükséges ezt számunkra nyereséges oélgoudolatkémit 'és rangként csil­logtatni. * Hodzsa Szlovenszikónak is hasonló tanácsot ad, mint a magyar kisebbségnek, óva inti az elzárkózástól. Az „autonómiában való «lzár­kózás“ hátrányosabb lenne szerinte, mint a mai állapot. „Nem előmenetelt, hanem lefo­kozást jelentene.** Nyilatkozatának egyetlen szenzációja az, hogy bejelenti Szlovenszkó szanálását. „Ha az államkormányzat éppen SzlcHveuszkó fokozódó jelentőségéből kifolyó­lag Szlovenszkót szanálja, aminthogy meg is teszi, ez alkonyát jelenti a politikai autonó- m izmusnak. “ Tehát Szlovenszkó szanálása, ez a legújabb 1 lodzsa-jelszó. Hodzsa és Szlovenszkó szanálása? — ho­gyan jön ez a kettő össze? Hiszen tizenöt .éven át Hodzsa jelentette a kormány szlovenszkói politikáját. Hodzsa hol mint iskolaügyi mi­niszter, hol mint földművelésügyi miniszter — egy rövidke dntermezzót leszámítva — szaka­datlanul egyik legfalelősebb intézője volt Szlovenszkó sorsának. Az történt Szloven- szikóa, amit ő és a centralista hatalomtársai akartaik. Zavartalanul dolgoztak Szlovenszkó felvirágoztatásán. Szlovenszkó az fi legjo'X> elképzelésük szerint nem jutott az autonó­másta elzárkózás hátrányosabb állapotába* Szóval minden a legjobb utón haladt. Miért kezd akkor egyszerre épp Hodzsa Szlovenszkó szanálásának szükségéről be­szólni? Ha beismeri, hogy Szlovenszkó szaná­landó sorsra jutott, nem veszi észre, hogy ez­zel tulajdonképpen beismerte a maga és ba- talomtársai másfélévtiaedes szlovenszkói po­litikájának csődjét? Nem veszi észre, hogy ez­zel a legcsattauósabban igazolta a szlovák és miagyar ellenzéket, amely a szlovenszkói gaz­dasági önvédelem szükségét hirdette éppen Hodzsáék politikája ellen, mély Sglovenszkó^ fokozatos, szegényedésével járt,.. íja valakinek joga van szanálást követelni, akkor az léh§Jffi bárki, de csak Hodzsa nem. A kormánysajtó • állandóan -azt, hajtogatja,, hogy az ellenzék sohasem konkretizálja azt, amit kapni akarna. Nos, ez alkalommal . pá­lyázati jutalmat lehetne kiírni annak az. olva­sónak. aki a Hodzsa ..nagy horderejű állam- férfiúi megnyilatkozásából** ki tud hámozni egy szemernyi elvi pozitívumot. Amelyből kö­vetkeztetni lehetne arra. hogy valamit adni akar. Csupa negatívum ok. Nesze semmi, fogd meg jói. * Bizonyos, hogy a Hödzsa-sajtó ennek elíle- nére csillagászati nagyító üvegekkel fogja fel­nagyítani sztárjának eme csodálatosan so­vány szófia szavait. Ez á sajtó súlyos szem- betegségben szenved, az egész világot kicsi­nyítve, Hodzsát meg óriásid ag nagyítva látja. „Hova-tovább egy politiaki akarat, ioiciativa és koncepció böltozódik át a szlovenszkói problématenger fölött: a Hodzsa Miláné.** így látja ragyogni ez a sajtó a maga vezércsilla- gát Szlovenszkó egén. Gyönyörű kép. Egész Szlovenszkót elöntötte a problématenger, egyedül egy ember, Hodzsa apánk szelleme: le­beg boltozatosán a vizek fölött. De Hodzsa poétikus felnagyításával maga Szlovenszkó még egyáltalában nincs kint a vízből. Magyarországon szabályozni fogják a hitbizományok nagyságát Budapest, február 13. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A kormány törvénytervezetet készít elő a hitbizományok terjedelmének szabályozása dolgában. Az uj tervezet értelmében állítólag a jövőben egy bitbixomány csak hatezer holdnyi területet ölelhet föl. A szabaddá váló területek szaba­don örökölhetek, vagy áruba bocsáthatók. Emellett szó van arról is, hogy az igy felsza­baduló földibirtokoknak egy részét az állam­kincstár megveszi s telepesek között felosztja. A reform neon vonatkozik az egyházi birto­kokra. 4

Next

/
Thumbnails
Contents