Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-13 / 36. (3367.) szám
4 1984 febroár 18. kedd. TMGAI-7V\AG%ARMIRTiXI? A magyar néprajz legkitűnőbb művelői hatalmas négykötetes munkában dolgozzák föl az egész magyar nemzet tárgyi és szellemi néprajzi kincseit A nemzeti önismeretet szolgáló Hungarológia második örökbecsű alkotása a Magyarország Néprajza — A nagyszerű munka az egész magyarság néprajzi fejlődésének, kincseinek összefoglaló ismertetése Budapest, február 12. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Az a szellemi megújulás, amely a magyarság lelkében végbemegy, az élet egész területén mutatkozik. A P. M. H. hasábjain beszámoltunk ennek a lelkek mélyében gyökerező mozgalomnak két érték es megn yilivámilá sáréi. Az egyik a magyar nyelv tisztaságának, szépségének, eredeti zamatjának kiharcolásáért küzd. A másik miintegy szimbóluma a nemzet lelkében végbemenő folyamatnak s a nemzeti viseletét akarja régi jogaihoz juttatni. Mondottuk, hogy a megújulás folyamata a szellemi élet egész területén mutatkozik: az irodalomban, a népi és egyházi zenében s a képzőművészetekben is. Jelentkezik tehát a szellemi kultúra egyik legfontosabb ágában, a tudományban is, amely határozott célkitűzéssel állott a nemzeti megújulás szolgálatába. A nemzeti önismeret Különös hévvel és buzgalommal búvárkodnak a magyar tudósok a tudománynak azon ágaiban, amelyek a nemzeti önismeretet szolgálják. A legmagasabbrendü célt iigy lehet meghatározni: a nemzet birtokba akarja venni önmagát- De hogy ezt elérhesse, elsősorban ismernie kell önmagát. Minden szépitgetés, rejtegetés, önimádó tömjén ezés nélkül tisztán és világosan kell megismerni a nemzet tulajdonságait, hibáit, erényeit, a múlt tévedéseit s azokat az irányitó eszméket, amelyek a nemzet fejlődését helyes irányba terelték és terelik. Ennek a tudományos irányzatnak ma már jelentős eredményei és kiemelkedő értékei vannak a tudománynak azon ágaiban, amelyek a nemzeti önismeretet szolgálják. Hogy pedig mennyire a tömegek lelkében gyökerező, a tömegeket átfogó, ösztönös kulturmegnyilatkozásról van szó, annak meglepő tanúsága az a tudományos irodalomban szinte páratlan jelenség, hogy a Hómann—Szekifü-féle Magyar Történelem, ez az uj 'magyar szellemiségben Íródott páratlan becsű történetbölcselefci munka több kiadásban az utolsó példányiig elfogyott s az érdeklődés és kereslet egyáltalán nem csökken iránta. Hungarológia A budapesti egyetemi nyomda vállalta magára azt a nemes tudományos és nemzeti missziót, hogy a nemzeti önismeretet szolgáló tudományokat összefoglaló nagy müvekben teszi közkincesé. A Hungarológia szót boldogult Gragger Róbert használta előszÖT a magyarsággal, annak testi és lelki jellegével, múltjával és jelenével foglakozó tudományok megjelölésére. Beletartozik ebbe a magyar történelem, irodalom-, művészettörténet, antropológia stb. mellett a magyar néprajz is, mely a magyar nép szokásait, hiedelmeit és azokon át magát a magyar lelket vizsgálja. Éppen ezért szinte természetesnek látjuk, hogy az egyetemi nyomda a Hómann—Szekfü- történelem befejezése után nyomban hozzálátott az uj sorozat kibocsátásához s ez az uj sorozat négy hatalmas kötetben a magyarság néprajzát ismerteti. Mit ád a magyarság néprajza? A Magyarság Néprajza négy hatalmas kötetben foglalja össze az összes néprajzi ismereteket s félévenként kerül a piacra agy-egy kötet. Az elmúlt napokban hagyta el az egyetemi nyomdát az első kötet. Gyönyörűség végiglapozni az albumalaku 435 oldalas kötetet, amelyet 1235 ábra, színes melléklet és térkép diszit. Ennek a munkának jelentősége elvitathatatlan. A nemzeti hagyományok leghívebb őre a nép. A. modern világ szédületében egyedül ő áll még, ha nem is egészem érintetlenül, de máig biztosan a múlt talajén. A faluból elszakadt modern magyar előtt a Magyarság Néprajzában uj, csodálatos világ tárul fel. Ősi gazdagságunk romjai itt kallódnak még körülöttünk, anélkül, hogy tudnánk róluk. Hány beszédes emlék, hány ősi mozzanat mellett megyünk ed nap-nap után, anélkül, hogy ész- revennők, pusztán azért, mert nem értjük jelentésüket. A Magyarság Néprajza megtanít rá, hogy kell látni, hogy kell megtalálni a kincset, hogy kell elválasztani a gyakran csillogó talmi értéket a kopott szinaranytól, bőgj kell kiválogatni a látszólagos zűrzavarból az ezer éven át idegen hatások kavarhatta magyar élet ősi magyar elemeit. A magyar élet az egyszerűvel, ősivel, a hagyományossal való ölelkezés révén mindenestől megtermékenyülhet, megtisztulhat, uj, ma- gyarabb, egészségesebb fejlődésnek indulhat. A néprajz többi rokontársa — a történet, irodalomtörténet, a nyelvészet — már jobbára felkutatta és egységbe foglalta anyagát. A magyar néprajz tömérdek tudnivalót, tudományos megfigyelést gyűjtött össze, de ezen a téren az áttekintést adó összefoglalásnak még csak most érkezett el az ideje. Ez az első törekvés arra, hogy a magyar néprajzi kutatás és gyűjtés eredménye megfelelő rendszerezésben kerüljön a közönség elé. A mű szerzői főképp a tudományos ismertetés feladatát ivállalták s csak ott adnak szintézist és magyarázatot, ahol már megfelelő előmunkálatok vannak. A tudások felfogása természetesen nem egy kérdésben merőben más eredményt tüntet fel, mint ami a népi jelenségekről eddig köz- tudatban forgott. A nagyközönség előtt a nép többnyire ünnepli díszben jelent meg, úgy, ahogyan költőink és művészeink felékesitet- ték. A tudomány ehelyett feltár olyan eddig kevéssé ismert mélységeket és értékeket, melyek — Hermann Ottó szerint is —. „tele vannak munkával, verejtékkel, áldozattal és szenvedéssel, de éppen azért a nemzet életét jelen ti'k“. Az első kötet anyaga Hatalmas anyagot ölel fel ez a 435 oldalas kötet. Viski Károly tájékoztatója vezeti be, mely kimerítő tájékoztatást nyújt a néprajzi tudományról, annak munkamódjáról, a segédtudományokról, a néprajzi jelenségek rendszerezéséről, a magyarság néprajzi képéről és történeti alakulásáról s a magyar néprajz múltjáról és jelenéről. Megállapítja, hogy ez a munka élső próba a magyarság néprajzának rendszeres bemutatására. A tárgyi néprajz első kérdését, a táplálkozást Bátky Zsigmond dolgozza fel. Ismerteti a gyűjtögető életmód emlékeit, az ősi ételeket, a növényi nyersanyag feldolgozását, a nyers 'és elkészített anyagok eltartását, a parasztkonyha éléstárát Azután áz ételek elkészítésével, az ételfajtákkal és a sütő-főző- szers'zámokkal foglalkozik, majd ismerteti az Italokat, és fűszereket, a tálaló- és evőszerszámokat, az étrendet s a magyar konyha jellegzetes sajátságait. A magyar konyhaművészet két fővonása az Ízletesség és változatosság. Csak egy egy példát idéz mindegyikre. Kenyeret a szomszédok is sütnek. Mégis azt Írja már 1685-ben egy angol utazó, Brown, hogy „a magyar kenyérnek közel sincs párja Európában, ami aligha tudható be csupán a magyar liszt jobb minőségének és őrlésmódjá- nak“. Halat is minden szomszédnép eszik. Ámde melyikük tudta azt már 1622-ben 189-féleképpen elkészíteni, amint azt egyik szakácskönyvünk megörökítette. A táplálkozás után az építkezés kérdését dolgozza fel ugyancsak Bátky Zeigmond. Ismerteti a telepformákat, a kezdetleges hajlékokat, a ház építőanyagát és építését, belsejét és tagolódását. Részletesen foglalkozik a tüzlhelyes házak s a szobáe-konyhás házak minden egyes típusával. A palócságra vonatkozólag megállapítja, hogy egész anyagi kultúrája, tehát építkezése is a szlováksággal mutat közös vonásokat, A szabványos palóc faház egyben-másban határozottan szlovák, vagy tágabb értelemben északi szláv jellegű. A háztípusok kimerítő ismertetése után a magyar ház szókincsével foglalkozik, majd a gazdasági melléképületeket tárgyalja behatóan. A bútorzatról szóló fejezetet Viski Károly irta. Ismerteti benne a mai bútorok keletkezését és történeti alakulását, foglalkozik a bútorok elrendezésének kérdésével s a ház belső rendjének, alakulásával. A fűtés kérdését Báthy Zsigmond ismerteti. Megtudjuk, hogy a legegyszerűbb fütő a nyílt tűzhely. Ennek Erdély a hazája. A világítás kérdéséről Viski Károly ár, majd Bátky Zsigmond részletes tanulmánya következik a mesterkedésről. A fa megmunkálásáról, az agyag feldolgozásáról, a bőrgyártásról, a gyapjú, a növényi szálas anyagok, a tülök 'és szarv feldolgozásáról, a gyertya mártásról, a szappanfőzésről s a bálobáirságról foglalja ebben össze a tudnivalókat. A kötet zárótanulmányában Győrffy István a viselet tárgykörét ismerteti. A hajviselet s a régi magyar ruhaviselet színes összefoglalása ez a tanulmány. Az utolsó fejezetben a nyugati művelődés hatását taglalja. A polgári osztályok közvetítésiével a nyugati művelődés állandóan hat az alsóbb néposztá- iyokra s ennek következtében a nép ősi viseleté is megváltozik és átalakul. Az ősi anyagból régi formákra készült ruhák a magyarság körében, Érdél} kivételével, mindenütt letünöben vannak, s ma a nép öltözet tekintetében a polgári osztályhoz igazodik. Kétéves munkaterv Ez a rövidre fogott ismertetés tájékoztatót nyújt arról a hatalmas anyagról, amelyet a Magyarság Néprajzának már első kötete is felölel- A kétéves munkaterv már készen áll. A második kötet folytatja a tárgyi néprajz ismertetésétElső nagy tanulmánya az ősfoglalkozásokat tárgyalja. A gyűjtögető életmódnak ma már csak két fajtája él, a halászat és vadászat. Mindkettő ősi foglalkozás. A termelő gazdálkodás őstörténeti szempontból legjelentősebb ága az állattenyésztés. Az ősi állattartó gazdálkodásnak sok emléke maradt fenn napjainkig, különösen az Alföldön. A harmadik fejezet a földművelésről számol be, amely mai fonnlájában szoros rokonságban áll a környező népeikével, de bizonyos nomád vonások azért átcsillannak rajta. A tanyarendszer például tisztára a nomád állattenyésztő életmód maradványa. Ismerteti a búzatermelő alföldi s a rozstermelő középeurópai rendszert. Azután a szállító-, teherhordó-eszközöket és módokat ismerteti. A második tanulmány a diszitő-mü vészét hatalmas anyagát öleli fel. Itt rengeteg tudományos anyag áll rendelkezésre, a tanulmány elvégzi a rendszerezés munkáját s történeti sorrendbe állítja az évszázadok során felhalmozódott diszitménykincset, egybefoglalja a magyar ornamentika jellemző vonásait s felrajzolja a népművészet dialektusait. A harmadik tanulmány a különféle hatalmi jelvényeket, büntető-eszközöket mutatja be, a tanítás s nevelés, az ünnepi játékok, a születés, aratás, házasság, temetés tárgyi kellékeinek, a dramatikus játékok szines tárgyainak s a magyar népzene hangszereinek ismertetését látja el. Az 1935. év elején megjelenő harmadik kötet __ a nép lelki világának megnyilvánulásai vai fog foglalkozni, ismerteti az egyén s közösség életét, szokásait s a néphit elemeit. A negyedik kötet a népköltészetet s népművészeteket tárgyalja, A szellemi, lelki hagyományok ismertetése, a tudományos folklóré segítségével nyerünk bepillantást a magyar lét s alig ismert századok életébe, lelkivilágába. Fő vonásaiban, íme, felrajzoltuk azt a hatalmas munkát, amelyben Czakó Elemér irányítása mellett a magyar néprajz legkiválóbb művelői, dr. Bariba Károly, dr. Bátky Zsigmondi dr. Ébner Sándor, dr. Győrffy István, dr. Kodály Zoltán, dr. Lajtha László, dr. Ma- darassy László, Móra Ferenc, dr. Solymossy Sándor, Szendrey Zsigmond, dr. Tolnai Vilmos, dr. Viski Károly a magyar tárgyi és szellemi néprajz összes kérdéseit feldolgozzák ebben a standard műben. Korszakalkotó munka ez nemcsak a magyar néprajz, hanem az egész magyar szellemiség történetében, maradandó becsű alkotása annak az eszmei áramlatnak, amely a nemzeti önismeret terjesztésével szolgálja a nemzet lelki és szellemi megújulását. Féltékenységből felgyújtotta saját házát — kétévi börtön Trencsén, február 12. (Saját tud ősit ónktól.) Gyurán Gáspár krasznai elbocsátott vasutas sehogyan sem tudott állásihoz jutni és emiatt az iváe- nak adta magát. Fiatal felesége állandóan korholta ezért és megfenyegette, hogy elhagyja. Később napirenden volt a veszekedés a házastársak között, azért is, hogy Gyurán féltékeny volt feleségére. Egy éjjel részegen jött haza az elbocsátott vasutas. hangos jelenetet rögtönzött s azzal vádolta feleségét, hogy megcsalja. Az asszony, aki már hozzá volt szokva a hasonló vitákhoz, nem is válaszolt férjének, aki efeletti elkeseredésében kiment az udvarra s felgyújtotta a házat. Az asszonyt csak életveszedelem árán tudták kimenteni a* égő házból. Gyuránt letartóztatták és a gyújtogatásért szombton vonta felelősségre a trencséni esküdbbiróság Jónás tanácselnök vezetése mellett. Az esküdtek bűnösnek mondották ki Gyurán Gáspárt a gyújtogatás bűntettében és a bíróság két évi börtönre , Ítélte a féltékeny bosszúállót. A németországi zsidókérdés a statisztika tükrében Paris, február 12. A német nemzeti szocialisták uralomra lépésének évfordulójára a „Coimité des Délégations Juives“ Páriában feketekönyvet adott ki, amely első iiztoen gyűjt össze minden anyagot arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosított és milyen elméleti harcot folytatott a Hitler-kormány a németországi zsidóság ellen. A könyv ob- jektiven van megírva, csupán a tényeket sorolja föl, elsősorban a törvényeket és seimimi- nő kommentárt nem fűz az adatokhoz. A legérdekesebb fejezetek azok, amelyek a zsidók régebbi és jelenlegi elhelyezkedéseiről szólnak az egyes foglalkozási ágakban. A statisztika szerint Hitler uralomralépésekor a zsidók arányszáma a következő volt az egyes foglalkozási ágakban: kereskedelem: 58.37 százalék, közlekedés: 0.42, ipar és kézművesség 25.85 százalék, mezőgazdaság: 1.74 százalék, közhivatalok és szabadipálya: 5.94 százalék, egészségügyi és népjóléti foglalkozás: 4.35 százalék, házi szolgálat és bérmunka: 3.33 százalék. Legmagasabb volt a zsidók arányszáma művészek, magántudósok és irők között. Ezután következik a nyilvános betegápolás, főleg a magánüzemekben, mert a nyilvános egészségügyi intézetekben nagyon kevés zsidó alkalmazott volt. Ugyanez a különbség van ügyvédek és a bírósági alkalmazottak áranyszámában. Mindig ott volt nagyobb a zsidók arány- száma, ahol önálló munkáról és magánkezdeményezésről, valamint a közönség szabad választásáról lehetett szó és ott a legkevesebb, ahol az alkalmazás hivatalos intézményekben történt. Ab összes közalkalmazottak közül csupán 0.16 százalék zsidó, a magasabb hivatalokban 0.29 százalék, a közép és alcsonyalbb hivatalokban 0.17. A munkásság körében a zsidóság arányszáma csupán 0.06 százalék volt. Megjegyzi a könyv, hogy a főiskolákon egyre apadt a zsidóság arány- száma. A háború utáni kormányokban kétszázötven miniszter közül hat zsidó volt és ezek közül is csalt kettő zsidó vallásu. Az utolsó birodalmi gyűlés 608 képviselőije közül tizennégy zsidó volt, köztük egy zsidóvallásu. A könyv adatai szerint a nemzeti szocialista uradalom kezdetekor 550.000 zsidó élt Németországban. Ezek közül 50 ezer elmenekült Németországból.
