Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-10 / 34. (3365.) szám

I ^I^GMMAG^ARmRItSg 1934 február 10, szombat Gyilkos merényletet követtek el egy nagyszombaii borbély­mester ellen Nagyszombat, február 9. (Saját tudósítónk­tól.) Tegnap este nyolc óra után az újonnan épült Spiegeleaal nevű városrészben gyilkos merényletet követtek el Wölfel Vladimír tekin­télyéé nagyszombati borbélymester ellen. Wölfel üzletzáráé után hazafelé igyekezett. Lakásától körülbelül kétszáz méternyire volt már csak, amikor az elhagyott vidéken két fia­tal euhanc támadt rá. Egyikük ököllel sújtott a borbélymester fejére, de ez kivédte az ütést és úgy vágta mellbe támadóját, hogy az elesett. A másik suhanó ekkor egy súlyos tárggyal vágta fejbe Wölfelt, aki lezuhant a földre. Szerencsére nem vesztette el eszméletét és segítségért kiáltott A táma­dók erre gyorsan megszöktek. A segélykiáltásra odaérkező emberek már esz­méletlenül találták a borbélymestert. A lakásá­ra szállították, azonnal orvost hívtak, aki első segélyben részesítette, majd intézkedett, hogy a súlyosan sérült embert beszállítsák a kórházba. A csendőrség nyomozást indított a támadók kézrekeritésére, akikről, minthogy a támadás teljes sötétségben történt, Wölfel nem tud pon­tos személyleirást adni. Két darab hamis egykoronás — egyévi börtön Besztercebányáról Pozsonyba gyalogolt a pénzhamisítási biinpör hatvanhároméves vádlottja — Halálozások. Eperjes társadalmának ál­talános részvéte mellett temették el a vasár­nap 80 éves korában elhunyt Andruscsáko- vics Henrik pápai kamarást, az eperjesi isko­lák közkedvelt hitoktatóját. A temetésen a gyászoló hívek hatalmas tömege vett részt s megjelent ázom Csárszky József kassai római katolikus püspök és Gojdics Péter Pál eper­jesi görög katolikus püspök is. A gyászmieéf és a temetési szertartást maga Csárszky püs­pök végezte fényes papi segédlettel. A teme­tőben Zaiborovszlky Béla, Eperjes prelátus- plébánosa szentelte be a megboldogult földi maradványait. Andruscsákovios pápai kama­rást ötvenkét éves szakadatlan hitoktatói mű­ködés után hirtelen ragadta el a halál. Ta­nulói munkájának áldásos hatásai nemzedé­keiken át fogják emlékét hirdetni. — öav- Flóriánné szül. Somimer Józsa Pozsonyban 74 éves korában tegnap meghalt Az elhunyt­ban dr. Faust Ovidius, a pozsonyi Városi Mú­zeum igazgatója édesanyját gyászolja. Teme­tése szombaton délután lesz a Szent András temetőiben. — Pozsonyban letartóztattak egy mahri«ch- osztraui ügynököt. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: A rendőrség a máhrisch-ost- raui kerületi bíróság megkeresésére letartóz­tatta Slattner Ottó ügynököt- akit Máhrisch- Ostrauba fognak szállítani. — Letartóztattak egy gyújtogató „föltalá- lót“. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefo­non: Ma délelőtt az államügyészség fogházába szárították 'be Qualtin János egbéli napszá­most gyújtogatás büntette miatt. Qualtin ugyanis egy Prohászka nevű községbeli lakost rá akart venni arra, hogy gyújtsa fel a házát, de Prohászka följelentette a fölbujtót. Qualtin ellen már többi zben fölmerült, a gyújtogatás gyanúja, különleges saját „találmánya1* volt asztagok és gazdasági épületek felgyujtására. •— Kellemetlen meglepetés egy nagy«zőllősi temetésen. Nagyszőllősi tudósítónk jelenti: Tá- borezky királyházai vasutas a nagyszőilösd or­szágos kórházban meghalt. Temetését szerdá- dára tűzték ki. Megérkezett a királyházai vas­utasok fúvós zenekara is, hogy díszes teme­tést rendezzenek elhalt munkatársuknak. Mint ismeretes, halottat csak külön erre szolgáló tartályban lehet szállítani a vasúton, ezért a kórházból egy tartályt előre kiszállítottak a nagyszölllősi állomásra. Mikor a koporsót eJ akarták helyezni a tartályban, általános meg­döbbenésre egy papirosba csomagolt holt magzatra akadtak. Első pillanatban azt hitték, hogy bűntény történt és értesítették a csend- őrséget. A csendőrségi nyomozás csakhamar kiderítette, hogy a magzat hullája a nagyszől- lősi kórházból került ki. A magzatot, amely három-régy nappal ezelőtt holtan jött a világ­ra, nem temették el annak rendje és módja szerint, hanem papirrongyokba csomagolva va­lamelyik gondatlan kórházi alkalmazott a ha­lé ttszállitó tartályba rejtette. A kórháziban vizs­gálat indult, hogy kit terhel a felelősség a ke- gyeletsértő gondatlanságért. — Négy havi fogház helyett három évi és két hónapi fegyház. Kassai szerkesztőségünk jelen­ti: A kassai felsőbíróság Hammer-tanácsa tegnap tárgyalta a gömöri Lekenye községből származó János Deák Albert napszámos kémkedési ügyét, akit a rimaszombati kerületi bíróság néhány hó­nappal ezelőt négy havi fogházra ítélt el. A felsőbiróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és János Deák Albert büntetését három évi és két hónapi fegyházra súlyosbította* Pozsony, február 9. (Pozsonyi szerke sztő- séngünk telefonjelenbése.) Bacsó György 63 esztendős besztercebányai munkás pénz- hamisitási bűntettét tárgyalta ma a pozsonyi kerületi bíróság Necid-tanácsa. Bacsó ellen az volt a vád, hogy Besztercebányán ólom és cink vegyülékéből egész primitiv és könnyen felismerhető érc-egykoronásokat hamisított. A hamisításra úgy jöttek rá, hogy Bacsó az el­múlt év augusztusában találkát adott egy K. Anna nevű nőnek, akinek egy ilyen hamis egykoromást adott. Az asszony a kapott boronáért az egyik besztercebányai üzletben cukorkát akart venni s itt vették észre, hogy a pénz hamis. Feljelentés következtéiben házkutatást tartot­tak Bacsónál, akinél még egy darab hamis egykoronást találtak. Pénzhamisítás büntette címén eljárás indult meg ellene, de a vádlot­tat szabadlábon hagyták. A mai főtárgyalá­son nagy meglepetést keltett, amikor a vád­lott öregember elcsukló hangon mondotta, hogy gyalog jött Pozsonyba, mert nem volt útiköltsége. Szerdán indult el Besztercebányáról és harmadíél nap alatt tette meg a 260 kilométeres utat. A bíróság az enyhítő körülményekre való tekintettel a legenyhébb büntetést szabta ki s a járatlan öreg pénzhamisítót egyévi börtönbüntetéssel sújtotta. Ezt az ítéletet is a vádlott magas korára való tekintettel egy évre felfüggesztette. Miután az ítéletiben az ügyész is megnyugodott, az ítélet jogerős. A tárgyalás után — minthogy az öregnek most sem volt útiköltsége a visz- szautazásra, — a tárgyalóteremben gyűjtést rendeztek, amely 30 koronát eredményezett. Az elitéit örömmel fogadta az összeget, mert már két napja nem evett Szfovenszhói pillanatfelvételek Nagyszombati magyarok nyomában A büszke patrícius — Magas a pótadó, de a város épít — „Európa legszebb gőzfürdője** — 700 munkás sztrájkol — Gyerünk az operába! Irta: KERECSÉNYI ANTAL. Nagyszombat, február 9. (Kiküldött munka­társunktól.) Bocsánatot kérek mindazoktól, akik fogyatékos tudásomat rossznéven ve­szik, de én eladdig alig tudtam többet Nagy­szombatról, mint a „Hármas Kis Tükör". Ez a 18-ik századbéli geograf-históriai koTSzaikos irásmü pedig mindössze ennyit közöl: „Nagy­szombat a mi kis Rómánk, amelybe se. sídét, se tzigányt be nem eresztenek". Minthogy leg­frissebb értesülésem szerint a „tzigányokra" vonatkozó tilalom is már régesrég elavult s az újabb időben már igen nemes cigányok is kerültek ki ebből az öreg városból, — feliká­szálódtam a görvasutra, hogy újra felfedez­zem Nagyszombatot, A várostól még másfél­órai vasutfutásnyira voltam 6 — csodák cso­dája — már fel is fedeztem, sőt meg is ismer­tem ezt a büszke, kényes várost, egy polgár­nak önérzetes megnyilatkozásaiból. Moikánybajszu, villogó szemű magyar arc a vasúti vizavim. Alig ülünk le, már ikicsuklik belőle a kíváncsiság: — Kegyed hová utaz? — Nagyszombatba. S ön? — Nagyszombatba, — természetesen! Ezt a „természetesen"-!; olyan hangsúlyai!, olyan szívvel ejtette ki, mintha azt mondta volna: „Ostobaságot kérdez! hát lehet, hát ér­demes máshova utazni, mint Nagyszombatba?" Nem egészen értettem meg a szót, egy kicsit hümmügtem, egy kicsit tanakodtam, majd úgy adtam fel a következő kérdést, mint aki azt mondja: — no, most mindjárt megfejtem a problémát, aki vagy, csak még egy szót mondj. — ön talán Nagyszombatban lakik? — Természetesen. Ez a „természetesen" azt mondta: hát vak maga, nem látja rajtam, nem ragyog le ró­lam, hogy én e dicső város polgára vagyok? Bár a feleletnek egy kis bántó éle volt, — meg­örültem. Szerencsém van. Íme, itt egy magyar, egy nagyszombati magyar, akitől az utazás órája alatt annyi információt kapok, hogy a városba nem anyaggyüjtőként, de mint kriti­kus érkezem meg. Még csak egy kérdést s aztán megkezdem a tudakozódás pergőtüzét. Tudnom kell, hogy büszke utitánsam régi nagyszombati-e, vagy csak hergelaufener, mert ebber az utóbbi esetben nem is indulhatok el az irányítására. — Szép, szép, — mondom. — Ha kérdez­nem szabad azonban, mióta lakik uraságod N agysz o mbatban ? — Hatszáz éve! A kalapomhoz nyúltam ft mélyen megemel ­tem a patriciusi önérzet ilyen impozáns meg­nyilatkozása előtt. — Hatszáz év! szép idő. ön az éppen, akit keresek. Lesz szives, mint nagyszombati ős­magyar ... — Halt! — tévedés. Én nem vágyóik ma­gyar. — Nem? — képedtem el, — hiszen magya- gyarul szólított meg. —- Hja, nekem szabad, mert én szlovák va­gyok. — No, és a magyarnak nem szabad? — Szabadnak éppen szabad, de nem illik, mert Nagyszombat szlovák város. Lokálpatrióta utitársam előadásából meg­tudtam, hogy Nagyszombat 25.000 lakosa kö­zül a hivatalos statisztika szerint 941 a ma­gyar és 900 a német,, de a németeknek fele indigena, Németországból bevándorolt gyári hivatalnok, élőmunkáé stb. A nyüzsgő, elever városban először is an­nak a 941 magyarnak a nyomait kerestem, akik Nagyszombatban élnek. A kis Róma ma­gyar társadalmának egyik reprezentánsa szí­vesen mutatta meg a magyarok életét s fel­hívta figyelmemet érdekes jelenségeire. — Hogyan élnek a magyarok Nagyszom­batban? — Békéiben, —• feléli a kérdésemre, — s ez a szó jellemzi a mi városi közéletünket is. Nagyszombatban nincs nemzetiségi harc, nincs vallási háborúság, de még kenyéririgységszülte rosszindulat se uszítja a polgárokat egymás ellen. Évszázados békés együttélés kovácsol­ta össze a városnak társadalmát, mely — mini az egészséges test — kidobja magából a bom­lasztó elemeket. — Akik vagyunk magyarok, lelkesek var gyünk. Élünk, mert nagy az élni akarásunk. Hetenként tartott összejöveteleinken ápoljuk az összetartozás érzését, megbeszéljük közös problémáinkat, bajainkat s akárhányszor gyö­nyörködünk a magyar nóta szívderítő szépsé­geiben. Eszeágában sincs senkinek megzavarni a mi magyar estéinket. A Magyar Bál, ami nemcsak Nagyszombatnak, hanem messze kör­nyéknek legkimagaslóbb társadalmi eseménye volt, — pár év óta szünetel. De nem azért, mintha bárki elgáncsolta volna, hanem egy­szerűen Ó6 sajnosán azért, mert nincs pén­zünk a régi fényéiben és pompájában vissza­hívni ezt a kedves jelenséget. — A városházi életről is csak jót mondha­tók. Négy kérésztényszöcialista képviselőik van a város parlamentjében, de minden életre­való javaslatunknak érvényt tudunk szerezni. Lehetetlenségeket nem akarhatunk, a lehető­ségeket azonban kihasználjuk. — Pótadó? Minden adó sok, de a mi pót­adónk különösen terhes, — 250 százalék. Vi­szont a város az utóbbi időben rengeteget in­vesztált. Iskolapalotákat emelt, gőzfürdőt épí­tett. Apropos! Látta már a gőzfürdőnket? Európa legszebb, legmodernebb fürdőháza. * Ezt a kis ezuperlativuszt ugyancsak a lokál* patriotizmus számlájára kellett iraom, de pár óra alatt kénytelen voltam elhinni, hogy a nagyszombati gőzfürdő messzeföld legnagysze­rűbb látványossága, amit meg nem rézni és gyönyöreit ki nem élvezni — életem legna­gyobb mulasztása lenne. Akárkivel beszél­tem, a második szava ez volt: 'látta már a mi csodaszép gőzfürdőnket? — Meddig tartott a cukorgyár idei kampá­nya? — kérdem egy munkástól. — Sajnos, csak három hétig, míg a múlt években öt hónapig dolgoztunk. Apropos! lát­ta-e már a világcsodát, a mi uj gőzfürdőnket? =— A csokoládégyár teljes üzemben van? — Igen. Tudja, hogy a napokban Lengyel- országból szakbizottság jön az uj gőzfürdő ta­nulmányozására? Éppen ilyet akarnak Varsó­ban építeni. — A vas- és szeszgyár összes munkásai sztrájkba léptek? — fordulok a gyárigazgató­hoz. — Mind a hétszáz. Tudja, hogy három mil­lióba került az uj gőzfürdő? — Hallom, hogy a németországi árpaexport megszűnése nagy károkat okozott az ősterme­lésnek? — kíváncsiskodom a földbirtokosnál. — Bizony rendkívül hátrányos, a valutane­hézségek a háziipart is tönkretették, ami ná­lunk 2—3 ezer asszonyt, leányt foglalkozta­tott. Azt hiszem azonban, hogy a mi páratlan, gyönyörű gőzfürdőnk hatalmas idegenforgalmi tényező lesz. Ezek után már minden kíváncsiságom, ér­deklődésem az uj gőzfürdőre koncentrálódott es siettem megnézni Nagyszombat város jelen­kori büszkeségét. Hogyan néz meg az ember egy gőzfürdőt. Megfürdik. Egyszerű, de tizen­öt fokos hidegben életveszélyes kijönni a gőz­ből. Miután megnyugtattak, hogy éppen azért csodálatos ez a modern fürdő, mert a fürdés utár abszolúte lehűtik az embert, — elveim fenntartása mellett bevonultam Európa leg­szebb és legmodernebb párafürdőjébe. Európa — mondjuk — egy kissé túlzás, de el kell is­merni, hogy modernebb, kényelmesebb és szebb fürdőháza nem igen van vidéki városnak. Csak azt találtam különösnek, hogy rajtam kívül egyetlen fürdőző lubickolt a bazinban, ö is utazó. Textilben. Bizalmasan megvallotta ne­kem, hogy azért fürdik, mert a kereskedők ad­dig egy falat szövetet sem rendelnek tőle, míg nem igazolja, hogy volt az uj gőzfürdőben. A távozás előtt való teljes lehűlés se mese. Olyan árakat fizettem, amik a fagypontra hü­tötték le a hőmérsékletemet. * Végül egy kis kép a nagyszombati kulturá­lis- és közgazdasági életről. Az „Otthon„-kávéház csarnokában ülök. A szomszéd asz tálnál négy—öt jólöltözött fiatal­ember szórakozik. Az uocáxól hozzájuk siet egy pilóták oszt ümös fiú. — Jöttök-e az operába, fiuk? — köszön rá­juk. — Németh Mária énekel. — Hogyne, jövünk valamennyien! — Nosza hát, siessetek haza ezmoikűígért. Németh Mária, — opera, — szmoking, — ka­vargóit velem a világ. Megyek én is. rohanok, bár nincs szmokingom. Vájjon beeresztenek-e az operába térdnadrággal? No, majd a pincér megmondja. — Főur, kérem, hol az opera, hol énekéi Németh Mária?4 — Becsben. — Becsben? Hiszen ezek az urak innen a szomszéd asztaltól... — Persze, Bécsbe mentek. A mi uraink Bécsibe járnak színházba. Igen, igen saját autón. Buiok és Austro-Deimlereken. — Mi volt a fehér kávéhoz? Egy kifli? Háromhusz. Benne van kérem. ftéi — Csalás miatt letartóztattak egy pozsonyi magántisztviselőt. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon A rendőrség ma csalás bün­tette miatt letartóztatta Nemlaha Géza 30 esz­tendős magánhivatalnok ot. Nemlaha ellen Glettler Alajos Kő-tér 2. szám alatti magán- hivatalnok tett feljelentést, akitől a letartózta­tott azzal az Ígérettel, hogy az egyik nagyobb cementgyárban alkalmazást szerez számára, 841 koronát kicsalt. Nemlaha ezenkívül egy 2500 korona értékű Írógépet is kölcsönkapott Gletfc- IertŐl s az írógépét eladta.és az árát elköltöt­te A róvöttmültu Nemlahát a rendőrségen va­ló kihallgatása után átkieérték az államügyész­ség fogházába. 6

Next

/
Thumbnails
Contents