Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-10 / 34. (3365.) szám
I ^I^GMMAG^ARmRItSg 1934 február 10, szombat Gyilkos merényletet követtek el egy nagyszombaii borbélymester ellen Nagyszombat, február 9. (Saját tudósítónktól.) Tegnap este nyolc óra után az újonnan épült Spiegeleaal nevű városrészben gyilkos merényletet követtek el Wölfel Vladimír tekintélyéé nagyszombati borbélymester ellen. Wölfel üzletzáráé után hazafelé igyekezett. Lakásától körülbelül kétszáz méternyire volt már csak, amikor az elhagyott vidéken két fiatal euhanc támadt rá. Egyikük ököllel sújtott a borbélymester fejére, de ez kivédte az ütést és úgy vágta mellbe támadóját, hogy az elesett. A másik suhanó ekkor egy súlyos tárggyal vágta fejbe Wölfelt, aki lezuhant a földre. Szerencsére nem vesztette el eszméletét és segítségért kiáltott A támadók erre gyorsan megszöktek. A segélykiáltásra odaérkező emberek már eszméletlenül találták a borbélymestert. A lakására szállították, azonnal orvost hívtak, aki első segélyben részesítette, majd intézkedett, hogy a súlyosan sérült embert beszállítsák a kórházba. A csendőrség nyomozást indított a támadók kézrekeritésére, akikről, minthogy a támadás teljes sötétségben történt, Wölfel nem tud pontos személyleirást adni. Két darab hamis egykoronás — egyévi börtön Besztercebányáról Pozsonyba gyalogolt a pénzhamisítási biinpör hatvanhároméves vádlottja — Halálozások. Eperjes társadalmának általános részvéte mellett temették el a vasárnap 80 éves korában elhunyt Andruscsáko- vics Henrik pápai kamarást, az eperjesi iskolák közkedvelt hitoktatóját. A temetésen a gyászoló hívek hatalmas tömege vett részt s megjelent ázom Csárszky József kassai római katolikus püspök és Gojdics Péter Pál eperjesi görög katolikus püspök is. A gyászmieéf és a temetési szertartást maga Csárszky püspök végezte fényes papi segédlettel. A temetőben Zaiborovszlky Béla, Eperjes prelátus- plébánosa szentelte be a megboldogult földi maradványait. Andruscsákovios pápai kamarást ötvenkét éves szakadatlan hitoktatói működés után hirtelen ragadta el a halál. Tanulói munkájának áldásos hatásai nemzedékeiken át fogják emlékét hirdetni. — öav- Flóriánné szül. Somimer Józsa Pozsonyban 74 éves korában tegnap meghalt Az elhunytban dr. Faust Ovidius, a pozsonyi Városi Múzeum igazgatója édesanyját gyászolja. Temetése szombaton délután lesz a Szent András temetőiben. — Pozsonyban letartóztattak egy mahri«ch- osztraui ügynököt. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: A rendőrség a máhrisch-ost- raui kerületi bíróság megkeresésére letartóztatta Slattner Ottó ügynököt- akit Máhrisch- Ostrauba fognak szállítani. — Letartóztattak egy gyújtogató „föltalá- lót“. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Ma délelőtt az államügyészség fogházába szárították 'be Qualtin János egbéli napszámost gyújtogatás büntette miatt. Qualtin ugyanis egy Prohászka nevű községbeli lakost rá akart venni arra, hogy gyújtsa fel a házát, de Prohászka följelentette a fölbujtót. Qualtin ellen már többi zben fölmerült, a gyújtogatás gyanúja, különleges saját „találmánya1* volt asztagok és gazdasági épületek felgyujtására. •— Kellemetlen meglepetés egy nagy«zőllősi temetésen. Nagyszőllősi tudósítónk jelenti: Tá- borezky királyházai vasutas a nagyszőilösd országos kórházban meghalt. Temetését szerdá- dára tűzték ki. Megérkezett a királyházai vasutasok fúvós zenekara is, hogy díszes temetést rendezzenek elhalt munkatársuknak. Mint ismeretes, halottat csak külön erre szolgáló tartályban lehet szállítani a vasúton, ezért a kórházból egy tartályt előre kiszállítottak a nagyszölllősi állomásra. Mikor a koporsót eJ akarták helyezni a tartályban, általános megdöbbenésre egy papirosba csomagolt holt magzatra akadtak. Első pillanatban azt hitték, hogy bűntény történt és értesítették a csend- őrséget. A csendőrségi nyomozás csakhamar kiderítette, hogy a magzat hullája a nagyszől- lősi kórházból került ki. A magzatot, amely három-régy nappal ezelőtt holtan jött a világra, nem temették el annak rendje és módja szerint, hanem papirrongyokba csomagolva valamelyik gondatlan kórházi alkalmazott a halé ttszállitó tartályba rejtette. A kórháziban vizsgálat indult, hogy kit terhel a felelősség a ke- gyeletsértő gondatlanságért. — Négy havi fogház helyett három évi és két hónapi fegyház. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A kassai felsőbíróság Hammer-tanácsa tegnap tárgyalta a gömöri Lekenye községből származó János Deák Albert napszámos kémkedési ügyét, akit a rimaszombati kerületi bíróság néhány hónappal ezelőt négy havi fogházra ítélt el. A felsőbiróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és János Deák Albert büntetését három évi és két hónapi fegyházra súlyosbította* Pozsony, február 9. (Pozsonyi szerke sztő- séngünk telefonjelenbése.) Bacsó György 63 esztendős besztercebányai munkás pénz- hamisitási bűntettét tárgyalta ma a pozsonyi kerületi bíróság Necid-tanácsa. Bacsó ellen az volt a vád, hogy Besztercebányán ólom és cink vegyülékéből egész primitiv és könnyen felismerhető érc-egykoronásokat hamisított. A hamisításra úgy jöttek rá, hogy Bacsó az elmúlt év augusztusában találkát adott egy K. Anna nevű nőnek, akinek egy ilyen hamis egykoromást adott. Az asszony a kapott boronáért az egyik besztercebányai üzletben cukorkát akart venni s itt vették észre, hogy a pénz hamis. Feljelentés következtéiben házkutatást tartottak Bacsónál, akinél még egy darab hamis egykoronást találtak. Pénzhamisítás büntette címén eljárás indult meg ellene, de a vádlottat szabadlábon hagyták. A mai főtárgyaláson nagy meglepetést keltett, amikor a vádlott öregember elcsukló hangon mondotta, hogy gyalog jött Pozsonyba, mert nem volt útiköltsége. Szerdán indult el Besztercebányáról és harmadíél nap alatt tette meg a 260 kilométeres utat. A bíróság az enyhítő körülményekre való tekintettel a legenyhébb büntetést szabta ki s a járatlan öreg pénzhamisítót egyévi börtönbüntetéssel sújtotta. Ezt az ítéletet is a vádlott magas korára való tekintettel egy évre felfüggesztette. Miután az ítéletiben az ügyész is megnyugodott, az ítélet jogerős. A tárgyalás után — minthogy az öregnek most sem volt útiköltsége a visz- szautazásra, — a tárgyalóteremben gyűjtést rendeztek, amely 30 koronát eredményezett. Az elitéit örömmel fogadta az összeget, mert már két napja nem evett Szfovenszhói pillanatfelvételek Nagyszombati magyarok nyomában A büszke patrícius — Magas a pótadó, de a város épít — „Európa legszebb gőzfürdője** — 700 munkás sztrájkol — Gyerünk az operába! Irta: KERECSÉNYI ANTAL. Nagyszombat, február 9. (Kiküldött munkatársunktól.) Bocsánatot kérek mindazoktól, akik fogyatékos tudásomat rossznéven veszik, de én eladdig alig tudtam többet Nagyszombatról, mint a „Hármas Kis Tükör". Ez a 18-ik századbéli geograf-históriai koTSzaikos irásmü pedig mindössze ennyit közöl: „Nagyszombat a mi kis Rómánk, amelybe se. sídét, se tzigányt be nem eresztenek". Minthogy legfrissebb értesülésem szerint a „tzigányokra" vonatkozó tilalom is már régesrég elavult s az újabb időben már igen nemes cigányok is kerültek ki ebből az öreg városból, — felikászálódtam a görvasutra, hogy újra felfedezzem Nagyszombatot, A várostól még másfélórai vasutfutásnyira voltam 6 — csodák csodája — már fel is fedeztem, sőt meg is ismertem ezt a büszke, kényes várost, egy polgárnak önérzetes megnyilatkozásaiból. Moikánybajszu, villogó szemű magyar arc a vasúti vizavim. Alig ülünk le, már ikicsuklik belőle a kíváncsiság: — Kegyed hová utaz? — Nagyszombatba. S ön? — Nagyszombatba, — természetesen! Ezt a „természetesen"-!; olyan hangsúlyai!, olyan szívvel ejtette ki, mintha azt mondta volna: „Ostobaságot kérdez! hát lehet, hát érdemes máshova utazni, mint Nagyszombatba?" Nem egészen értettem meg a szót, egy kicsit hümmügtem, egy kicsit tanakodtam, majd úgy adtam fel a következő kérdést, mint aki azt mondja: — no, most mindjárt megfejtem a problémát, aki vagy, csak még egy szót mondj. — ön talán Nagyszombatban lakik? — Természetesen. Ez a „természetesen" azt mondta: hát vak maga, nem látja rajtam, nem ragyog le rólam, hogy én e dicső város polgára vagyok? Bár a feleletnek egy kis bántó éle volt, — megörültem. Szerencsém van. Íme, itt egy magyar, egy nagyszombati magyar, akitől az utazás órája alatt annyi információt kapok, hogy a városba nem anyaggyüjtőként, de mint kritikus érkezem meg. Még csak egy kérdést s aztán megkezdem a tudakozódás pergőtüzét. Tudnom kell, hogy büszke utitánsam régi nagyszombati-e, vagy csak hergelaufener, mert ebber az utóbbi esetben nem is indulhatok el az irányítására. — Szép, szép, — mondom. — Ha kérdeznem szabad azonban, mióta lakik uraságod N agysz o mbatban ? — Hatszáz éve! A kalapomhoz nyúltam ft mélyen megemel tem a patriciusi önérzet ilyen impozáns megnyilatkozása előtt. — Hatszáz év! szép idő. ön az éppen, akit keresek. Lesz szives, mint nagyszombati ősmagyar ... — Halt! — tévedés. Én nem vágyóik magyar. — Nem? — képedtem el, — hiszen magya- gyarul szólított meg. —- Hja, nekem szabad, mert én szlovák vagyok. — No, és a magyarnak nem szabad? — Szabadnak éppen szabad, de nem illik, mert Nagyszombat szlovák város. Lokálpatrióta utitársam előadásából megtudtam, hogy Nagyszombat 25.000 lakosa közül a hivatalos statisztika szerint 941 a magyar és 900 a német,, de a németeknek fele indigena, Németországból bevándorolt gyári hivatalnok, élőmunkáé stb. A nyüzsgő, elever városban először is annak a 941 magyarnak a nyomait kerestem, akik Nagyszombatban élnek. A kis Róma magyar társadalmának egyik reprezentánsa szívesen mutatta meg a magyarok életét s felhívta figyelmemet érdekes jelenségeire. — Hogyan élnek a magyarok Nagyszombatban? — Békéiben, —• feléli a kérdésemre, — s ez a szó jellemzi a mi városi közéletünket is. Nagyszombatban nincs nemzetiségi harc, nincs vallási háborúság, de még kenyéririgységszülte rosszindulat se uszítja a polgárokat egymás ellen. Évszázados békés együttélés kovácsolta össze a városnak társadalmát, mely — mini az egészséges test — kidobja magából a bomlasztó elemeket. — Akik vagyunk magyarok, lelkesek var gyünk. Élünk, mert nagy az élni akarásunk. Hetenként tartott összejöveteleinken ápoljuk az összetartozás érzését, megbeszéljük közös problémáinkat, bajainkat s akárhányszor gyönyörködünk a magyar nóta szívderítő szépségeiben. Eszeágában sincs senkinek megzavarni a mi magyar estéinket. A Magyar Bál, ami nemcsak Nagyszombatnak, hanem messze környéknek legkimagaslóbb társadalmi eseménye volt, — pár év óta szünetel. De nem azért, mintha bárki elgáncsolta volna, hanem egyszerűen Ó6 sajnosán azért, mert nincs pénzünk a régi fényéiben és pompájában visszahívni ezt a kedves jelenséget. — A városházi életről is csak jót mondhatók. Négy kérésztényszöcialista képviselőik van a város parlamentjében, de minden életrevaló javaslatunknak érvényt tudunk szerezni. Lehetetlenségeket nem akarhatunk, a lehetőségeket azonban kihasználjuk. — Pótadó? Minden adó sok, de a mi pótadónk különösen terhes, — 250 százalék. Viszont a város az utóbbi időben rengeteget invesztált. Iskolapalotákat emelt, gőzfürdőt épített. Apropos! Látta már a gőzfürdőnket? Európa legszebb, legmodernebb fürdőháza. * Ezt a kis ezuperlativuszt ugyancsak a lokál* patriotizmus számlájára kellett iraom, de pár óra alatt kénytelen voltam elhinni, hogy a nagyszombati gőzfürdő messzeföld legnagyszerűbb látványossága, amit meg nem rézni és gyönyöreit ki nem élvezni — életem legnagyobb mulasztása lenne. Akárkivel beszéltem, a második szava ez volt: 'látta már a mi csodaszép gőzfürdőnket? — Meddig tartott a cukorgyár idei kampánya? — kérdem egy munkástól. — Sajnos, csak három hétig, míg a múlt években öt hónapig dolgoztunk. Apropos! látta-e már a világcsodát, a mi uj gőzfürdőnket? =— A csokoládégyár teljes üzemben van? — Igen. Tudja, hogy a napokban Lengyel- országból szakbizottság jön az uj gőzfürdő tanulmányozására? Éppen ilyet akarnak Varsóban építeni. — A vas- és szeszgyár összes munkásai sztrájkba léptek? — fordulok a gyárigazgatóhoz. — Mind a hétszáz. Tudja, hogy három millióba került az uj gőzfürdő? — Hallom, hogy a németországi árpaexport megszűnése nagy károkat okozott az őstermelésnek? — kíváncsiskodom a földbirtokosnál. — Bizony rendkívül hátrányos, a valutanehézségek a háziipart is tönkretették, ami nálunk 2—3 ezer asszonyt, leányt foglalkoztatott. Azt hiszem azonban, hogy a mi páratlan, gyönyörű gőzfürdőnk hatalmas idegenforgalmi tényező lesz. Ezek után már minden kíváncsiságom, érdeklődésem az uj gőzfürdőre koncentrálódott es siettem megnézni Nagyszombat város jelenkori büszkeségét. Hogyan néz meg az ember egy gőzfürdőt. Megfürdik. Egyszerű, de tizenöt fokos hidegben életveszélyes kijönni a gőzből. Miután megnyugtattak, hogy éppen azért csodálatos ez a modern fürdő, mert a fürdés utár abszolúte lehűtik az embert, — elveim fenntartása mellett bevonultam Európa legszebb és legmodernebb párafürdőjébe. Európa — mondjuk — egy kissé túlzás, de el kell ismerni, hogy modernebb, kényelmesebb és szebb fürdőháza nem igen van vidéki városnak. Csak azt találtam különösnek, hogy rajtam kívül egyetlen fürdőző lubickolt a bazinban, ö is utazó. Textilben. Bizalmasan megvallotta nekem, hogy azért fürdik, mert a kereskedők addig egy falat szövetet sem rendelnek tőle, míg nem igazolja, hogy volt az uj gőzfürdőben. A távozás előtt való teljes lehűlés se mese. Olyan árakat fizettem, amik a fagypontra hütötték le a hőmérsékletemet. * Végül egy kis kép a nagyszombati kulturális- és közgazdasági életről. Az „Otthon„-kávéház csarnokában ülök. A szomszéd asz tálnál négy—öt jólöltözött fiatalember szórakozik. Az uocáxól hozzájuk siet egy pilóták oszt ümös fiú. — Jöttök-e az operába, fiuk? — köszön rájuk. — Németh Mária énekel. — Hogyne, jövünk valamennyien! — Nosza hát, siessetek haza ezmoikűígért. Németh Mária, — opera, — szmoking, — kavargóit velem a világ. Megyek én is. rohanok, bár nincs szmokingom. Vájjon beeresztenek-e az operába térdnadrággal? No, majd a pincér megmondja. — Főur, kérem, hol az opera, hol énekéi Németh Mária?4 — Becsben. — Becsben? Hiszen ezek az urak innen a szomszéd asztaltól... — Persze, Bécsbe mentek. A mi uraink Bécsibe járnak színházba. Igen, igen saját autón. Buiok és Austro-Deimlereken. — Mi volt a fehér kávéhoz? Egy kifli? Háromhusz. Benne van kérem. ftéi — Csalás miatt letartóztattak egy pozsonyi magántisztviselőt. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon A rendőrség ma csalás büntette miatt letartóztatta Nemlaha Géza 30 esztendős magánhivatalnok ot. Nemlaha ellen Glettler Alajos Kő-tér 2. szám alatti magán- hivatalnok tett feljelentést, akitől a letartóztatott azzal az Ígérettel, hogy az egyik nagyobb cementgyárban alkalmazást szerez számára, 841 koronát kicsalt. Nemlaha ezenkívül egy 2500 korona értékű Írógépet is kölcsönkapott Gletfc- IertŐl s az írógépét eladta.és az árát elköltötte A róvöttmültu Nemlahát a rendőrségen való kihallgatása után átkieérték az államügyészség fogházába. 6
