Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-01 / 26. (3357.) szám

anann a Dollíuss kancellár mellé beosztott titkos rendőr volt, aki éjjel-nappal és minden utazáson vigyázott a kancellár testi épségére Baumanm jelen volt a Dertill-féle merénylet­nél is és szakkörök akkor hangsúlyozták, hogy Baumann meggátolhatta volna a merénylet elkövetését. Hétfőm Baumannt fölmentették állásátél és megindították ellene az eljárást. Kihallgatásánál kitűnt, hogy Dőli fuss titkos rendőre régóta összeköttetésben áll nemzeti szocialista körökkel. Mikor ez kitudódott, Baumannt azonnal letartóztatták. Qf$zá?os összeírás készül as állástalan szellemi munkásodról Prága. január ál. Az állami etatteatikaá hivatal állást a'an intellektiuelek országos összeírására készül. A megszámlál át? a legszélesebb méretek között fog megtörténni, hogy teljes képét kapja­nak a. szellemi munkások állásta.lánságáról. Kér­déseket fognak intézni a szakszervizetekhez, main kuk öz vetítőkhöz. sőt a na-pi sajtó utján is je­lentkezésre fogják felszólítani az érdekelteket. Az állástalanoknak kérdőíveket fognak ká-kézbesiteni s ezekben kérdéseket tesznek föl a képesítésre, az eddigi alkalmaztatásukra, az állásuk elvesztésé­nek okaira. Vonatkozólag Az ivek több mialt öt ven kérdést tartalmaznak. — Az országos mezőgazdasági kiállítás Bu­dapesten március hó 22—26 napjain lesz meg­tartva, mely az idén a kiállítási anyag memy- nyiségébeu és minőségében meghaladja a ha­sonló angol- és németországi kiállításokat. A kiállítás tiszteletbeli képviseletére és az ezzel kapcsolatos teendők végzésére a Közép- szlovenszkói Gazdasági Egyesületet (Losomó kérte fel a mezőgazdasági kiállítás rendező­sége. Fenti egyesület szívesen szolgál felvilá­gosítással a gazdatársadalom részére Tornai­jától Ipolyságig terjedő körzetben. A kedvez­ményes utazásra jogosító igazolványokat február 10-e után fogja az egyesület árusítani. Ezen mezőgazdasági kiállításra tanulmányi kirándulást rendez a Középszlovenszkói Gaz­dasági Egyesület Szurdusz Dezső oki. gazda- egyesületi titkár vezetése alatt. A tanulságos­nak ígérkező tanulmányi kirándulásra minél nagyobb számban jelentkezhetnek a gazdák. Közelebbi részleteket későbben közöl az egye­sület. 1994 február 1, csütörtök. Tárgyalnak a katonai szolgálati idő meghonzabbitátáról de az államvédelmi tanács még nem foglalt állást Ezidén leszerelés csak március 31-én lesz - A katonai szolgálati Idő beszámítása a nyugdíjba Prága, január 31. A képviselőház véderő [ bizottsága ma délelőtt ülést tartott, amelyen megjelent Bradács nemzetvédelmi miniszter is. A bizottság számos petíciót tárgyalt. Ezek között a tanítói szervezetek ama petícióját is, hogy a tényleges katonai szolgálati időt szá­mítsák be az előléptetési időbe és a nyugdíj­ba is. A bizottság valamennyi tagja melegen pártolta ezt a petíciót s ennek alapján a bi­zottság oly értelmű határozatot hozott, hogy a kormányt felhívják, hogy haladéktalanul dolgozzon ki törvényjavaslatot a katonai tényleges szolgálati időnek a közalkalma­zotti nyugdíjba és előléptetésbe való egy­séges beszámításáról és hogy ez a beszámí­tás az állam nehéz pénzügyi helyzetére való figyelemmel az állampénztár újabb meg­terhelése nélkül történjék. A bizottsági vitában Bradács miniszter is­mételten is felszólalt, igy különösen a malackai tüzérségi lövőtéren átvezető vasút és országiutvonalak rendezése, s a lovasságnak belföldi szénával való ellátása kérdésénél. Részletesebben kitért a legénység ellátásával kapcsolatos kérdésekre s meg­állapította azt, hogy a kenyérelosztás mai módját, kísérletképpen vezették be, nem pedig véglegesen. A kenyérelosztás mai .módja ugyanis az, hogy a legénységnek a kenyeret nem mérik ki, hanem mindenki annyit vehet és eh étik belőle, amennyi neki tetszik. Az 1934. év elején esedékes leszerelés kap­326 bányász mér 56 óráin ioíytatja az éhségsztrájkot az északcsehországi bányákban Kialudt a bányatüz a „Nelson IU“-ban B r ii x, január 31. A brüxi bányászati hiva­talban hajnali 3 óráig folytak a tárgyalások az északcsehországi „Centrum", „Kolumbus" és „Herkules" hányák hétfő reggel óta sztrájkoló 471 bányászának megbízottai és az észak cseh­országi szénbánya társaság emberei között. A tárgyalás eredményesen fejeződött be. A meg­egyezés megkötése után a bizalmi férfiak rög­tön a sztrájk színhelyére siettek és a föld mé­lyében lévő bányászoknak tudomására hozták az eredményt. A „Herkules" bányában lévő 145 bányász elfogadta az egyezményt és 40 órai éh­ségsztrájk után elhagyta a tárnákat. A „Cent­rum" és a „Koluinbus" bányákban lévő 326 bányamunkás azonban folytatja a sztrájkolt s itt már 56 órája tart az éhségsztrájk. Az őszek; „Nelson" Ili. bányában — ahol a nagy bányakatasztrófa 142 bányásznak oltotta kj az életét — már kialudt a tűz, mely a rob­banás óta tombolt. Ma reggel a mérőgépek 24 fok Celsius meleget, tehát a rendes hőmérsék­letet mutatták a bányából. Ez azt jelenti, hogy a tilz már kialudt. Már megkezdték a bánya üzembehelyezése tervének kidolgozását. A há­nya* megnyitását a jövő hétre tervezik. — Földrengés Amerikában. Nev?yorlkiból távira- t,ózzák: Az Egyesült Államok nyugati j-fezén, Kali­forniában, Utaih és AV.yada állam oldva# gyönge {földlökéseik voltak érezhetők, A (károk jelenték­telenek. ék zkmím&U — Egy öreg ur naplójából. — Ida: Szdny-ai iotíán Ma lettem hetvenöt éves. Ezt az évfordulót már régóta el akarom felejteni, de egyre ke- vésbbé sikerül. Már kora reggel, amikor még ki se küzködtem az ágyból, megjelenik az öreg Zsófi, kifényesített cipőmmel, ki-keféit ruhám­má! és azt mondja, minden évben egyre több el- érzékenyüléssel a hangjában; — Isten éltesse az urat, — Mire ón minden évben azt felelem, egy­re kedvetlenebből: — Hja persze, ma van a szü­letésnapom. Ismét egy évvel több. Hanem Zsófi fiam adja csak ide a. tárcámat... És átnyújtom Zsófinak a szokásos tiz pengőt annak örömére, hogy egy évvel közelebb kerültem ... Lám, le se merem irni azt a szót. Talán félek tőle? Per­sze hogy félek. Tudom, hogy az élet csupán ked­ves megszokás, amint Nothnagel mondta szelid borúval, de az ember egyre jobban ragaszkodik szokásaihoz s én már olyan régen megszoktam ezt az életet. Még egy kissé elkomotizáluók az ágyamban, melyre rátüz a reggeli napfény. Ma azonban a reggeli séta is elmarad, amit pontosan kilenc és tiz óra között szoktam végezni a Nagyboldog­asszony utján. Ilyenkor már csak a nagyon öre­gek láthatók, amint meg-megállnak a nappal szemben s ráncos mosollyal fürdetik arcukat az ő csodálatos és örökké fiatal mosolyában. És az egészen fiatalok, akik csak nehány hónapja kezdték az életet, amint keleti fejedelmek ké­nyelmével raegágyazott puha kis kocsikban to­latják magukat. De ők még nem néznek szembe a nappal, puha. lágy szemhéjuk mögé bujdosnak szokatlan fénye elöl, ők még nem tudnak örülni annak, amitől majd egyszer olyan nehéz lesz megválniok. ök és mi. Az induló vonat és az érkező vonat, az élet nagy határállomásán. Ma azonban elmarad a reggeli séta. elmarad a reggeli napfény és a kicsinyekben sem gyö­nyörködhetem irigy és mélabus szereteterame!. Kiienc órakor ugyanis már özönlcni kezdenek az unokák, esztendőről-eeztendőre több unoka és ftöbb virág s mig ők verseket dadognak nekem Iszegénykék, én ebben a felvirágzott, lakásban azokra a virágokra gondolok, melyekkel ma­lii nap beborítanak barátok, rokonok, de én már nem fogom érezni az illatukat.. • No, de ne gondoljunk ismét erre. Szóval, ma korábban kellett felkelnem, mint máskor. Pedig arra is gondoltam, hogy úgy te­szek. mintha beteg volnék. Kisfiú koromban, amikor iskolába kezdtem járni, de már túl vol­tam azon az első kíváncsiságon, amivel irigyen kívánkoztam a padokba zsúfolt élet, a palatáb­lák, spongyák, számológépek csodálatos vilá­gába, gyakorta ébredeztem sirós nyöszörgéssel, nem létező fájdalmakról panaszkodva. Irtózatos szorongással töltött, el az iskolában]enés gondo­lata, a feleltetések kinja, a, nádvesező suhogása, mely ugyan sohasem sújtott le rám. de megma­radt örök lehetőségnek a tanítási idő végéig s én minden nap. a rettegéstől szinte mozdulatla­nul kuporodva a padban. az inkviziciós kamrák elítéltjének rettentő félelmét éltem át. Néha anyám megszánt, pedig tudta, hogy kutya bajom sincsen, csak iskolába-menéstöl irtózom, meg­esett a szive rajtam, pártomra kelt az apámmal szemben, aki ilyenkor rosszallóan csóválta a fe­jét, de anyám édes cinkostársammá szegődött az iskola ellen s mintha valóban beteg lennék, az ágyba hozta a reggelimet. Én meg a látszat ked­véért, bágyadt szomorúsággal hevertem az ágy­ban. amint a betegnek illik és mindenféle fáj­dalmakról panaszkodtam, aztán mire az ieko- lába-menés ideje elmúlt, rohamosan gyógyulni kezdtem, dél felé már lábadoztam s csak akkor kezdtem fájdalmaimról panaszkodni ismét, ami­kor apám megjött a hivatalból és azt kérdezte szigorúan: Hát te már nem vagy beteg? Erre gondoltam ma reggel is. Úgy leszek, mintha beteg volnék. Zsófi majd megszán, ágyamba hozza a reggelit, elbliccelem a születés­napot s csak dél felé, ha már túl vagyok a láto­gatások veszedelmén, kezdek hirtelen lábadozni és Zsófi, mint valamikor az anyám, mindent megértő mosollyal mondja: Hiszen én tudtam, hogy az ur nem is beteg, hanem csak afféle szü­letésnap-kerülő. De Zsófi nem ismer irgalmat. Már kora reggel kitakarította a többi szobákat, magára öltötte fekete ruháját, elöl fehér csipke- köténnyel. amint ünnepi alkalmakkor szokta. csáin a miniszter kijelentette, hogy a kiszolgáltak korosztályát csak március 31.-én eresztik haza, vagyis semmi szili alatt sem korábban, mint például tavaly. A tényleges katonai szolgálati idő meg­hosszabbítása ügyében feltett kérdésekre a miniszter szó szerint a következőket mon­dotta: — Amit e téren csinálunk, az a mai kül­politikai helyzet szükséges következménye. A vezérkarnak számba kell vennie minden lehetőséget s ezért a tényleges szolgálati idő meghosszabbítása mérlegelés tárgya. A közelmúltban megszervezett államvédel­mi tanács a kérdésről még nem tárgyalt. Természetes, hogy a végső döntés a törvény- hozást illeti meg. Országos megbeszélés a mezőgazdasági msailNkérek megállapítására Pozsony, január 31. A szloeenszkói Munkaügyi Hivatal 1934 I. 31-én d. *. 9 órai kezdettel tart megbeszélést Pozsonyban, a Földművelésügyi Tanács gyűlés tér, ében a szlovenszkói gazdaérdekvédelmi sv rvezetek kiküldöttei és a mezőgazdasági lumkások megbízottai bevonásával. Megbeszéli, tárgyát képezi az 1934. évi mezőgazdasági i< íny mun­kások munkabérének és az aratósz< -ződésék feltételeinek megállapítása. Ez az (ső alka­lom, hogy Középszlovenszkó gazdái (izdasági Egyesületük utján meghívást kap,1 k ilyen irányú megbeszélésre. Mert a Mun bugyi Hi­vatal nem tárgyal csakis egyesületbltömörült érdekeltségekkel. A Középszlovenfckói Gaz­dasági Egyesület (Losonc) tenmészjtesen el­küldi erre a megbeszélésre teljhat^nu meg­bízottját, aki hivatva lesz Kőzépaovenszkó gazdái^ érdekében és nevében tevékenyen közreműködni. Két. napja sütött-főzött, az ebédlőasztalt feldiszi-' tette és zsoufolásig megrakta minden jóval. Nem, Zsófi, nem hajlandó lemondani arról, hogy ez a keserves nap ünnep legyen s ő késő délig, mire az utolsó vendég is eltávozott, büszkeség- tői és gazdasszonyi hiúságtól kipirult arccal sürögjön-forogjon ételekkel és italokkal, szün­telen szives kínálás közben. Engem közben egé­szen elfelejt, hetvenöt évemmel együtt valame­lyik karosszékben, mert én csupán az alkalom vagyok, hogy ünnep lehessen a názban és Zsófi a. vendégek népes gyülekezete előtt, bemutat­hassa. gazdaasszonyi művészetét. Hiába minden igyekezett, nem tehetek úgy. mintha beteg vol­nék, Zsófinak szüksége van rám az ételekhez és az italokhoz és nem lehet elbliccelnem a het- venötödik esztendőnek ezt. a háromszázhatvan­ötödik napját. — Minden nap egy újabb ajándék és minden óra rádás — mondtam magamban, miközben felhúztam a zsakettet, amit a Zsófi-féle ünnepi szabályok tettek kötelezővé ezen a napon. És arra gondoltam, hogy ezt épp igy mondogatták az öregek az én fiatalságom idején. Furcsa, hogy most én vagyok az az öreg, aki ilyeneket mond. Néha egész valószínűtlen. Hogy a fenébe engedhettem, hogy ez az öregség-dolog velem is bekövetkezzék? Nem is hiszem. De ha a tükör elé állok, akkor látom, hogy bizony csakugyan. Érthetetlen, hiszen csak nemrég volt, hogy fehér szegfüvei a gomblyukamban sétálgattam a Váci utcán. És megnéztem minden szép lányt és asz- szonyt. Láttam, láttam, hogy az emberek öre­gedtek, öregedtek, de hogy ez az ostobaság egy­szer velem is megtörténik, az egyszerűen hihe­tetlennek látszott. * Az ebédlő felől gyerek csipogás hallatszott, megjöttek az első látogatók. Zsófi néma sürge­téssel bedugta fejét az ajtón, annak jeléül, hogy már ideje lenne megjelennem. — Jöjjön csak ide Zsófi fiam — szóltam utá­na. — Ezt a fránya nyakkendőt ne adj Isten össze csatolni, nem tudom mi lelte megint az uj­jaimat-. Hanem talán egyesült erővel sikerülni fog majd. Végre megtörtént, ez is. Zsófi még néhány utolsó simítást végzett rajtam, aztán kitárta előttem az ajtót és az ünnepelt, átvonult az ebéd- i lobé. Egyszerre olyan zsivaj vett körül, mintha j verébraj telepedett volna, a szobák' Éljen a nagypapa! Éljen nagyapó! kiáltózt* kórusban és Összevissza. Az egyik freulein > getolta. az első szónokot, a többieket csendre’’ állapította és olyan izgatott volt, mint mükedGlői előadá­sok rendezői. Hát halijuk a szőne 1(1 mondtam magam is és meglepett, hogy mii fc öregesen rekedt, a hangom. A kis szónok 'kg akkorát, szippantott a levegőből, mintha ingámat is vele akarna nyelni. Aztán viharJesen neki­kezdett. mint a vízfolyás: — Minfi este. min­den reggel, jó szülőkkel, testvérek*, erte i szád a hű fohász... A vízfolyás itt írt ion meg­akadt, a szónok egy nagyot nyelfce kezelte új­ból,' de már lényegesen módosba az előbbi szöveget: Este minden, este réggé érted a száll a testvérekkel... Vagyis, mondo-a és nagyon megijedt. Olyan mozdulatot tett,mintha spr.n- gyával törülne le valamit a palatílán. És tgabb kísérlet a következő töredékkel: - Hft szülők­kel jó fohász... Én inéltóságíees nyugalom­mal és bátorító mosollyal vártan a kisasszony bőszükén súgott s a szónok el keflőtt pityereg- ni. Ez minden, esztendőben igy szkod történni. A szónokok sírva fakadnak a pg'Opó előtt, valamikor magam is ezt tettei afaagyapám előtt. Nincs semmi uj az életben H.Jiem ez az egész azért mégis kedves nagyéi 3 Szinte kedvem lett volna azt bo Jani, hogy Zsófi csaikja.be a ház kapuját, m; v< jdéget nem is bocsátók magam elé. Most pe íg Repedjetek köréin gyerekek. Mesélni fog i nagyapó. Cso­dálatos, gyönyörű mesét arról, ' gj* nagyapó, nem is nagyapó, hanem csak ^elvarázsolt kisfiú, akire ezt a csúf ősz ba ízt ’agasztotta egy vasorru boszorkány. És a tf M regek, aki­ket az utcákon láttok botorkál ^ a;k sem öre­gek, mind kisfiúk és kislányo vámennyien, mint, ti és egyszer majd jön ej jó tindér, aki megszünteti a varázslatot s i ^ yaí versenyt fog futni, felmászik a diófára, ( sók a hóban, csuszkái a síkos utón. bükien 4 v. a vizben, csupa olyan dolgot, tesz, amin/agm szeretne tenni veletek együtt, de már (t ni lehet sze­génynek a varázslat miatt. . IDe ;ajd ha jön a nagy csoda, többé nem les tok regek. egy-. formán fiatalok leszünk valam\ny). Mi c fog­játok látni gyerekek. \ (Folytatjuk. A ■Masai 8WBHB1——a—BB——M—MBMBWMMWWW 2

Next

/
Thumbnails
Contents