Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-12 / 9. (3340.) szám

TMGAliVWifeARHIRliAe A délnémet evangélikus egyház a berlini központ rendeletéi ellen NUmberg, január 11. A német hírszolgálati I iruJa jelentése szerint a wittenbergi és a bajor­országi evangélikus egyházak elutasították a bi­rodalmi püspök Január 4-én kelt rendeletét, amely „a német evangélikus egyház belső rend­jének helyreállítására törekszik'4. A bajor és a wlb >mbergi egyházak véleménye szerint egy­általán nincs szükség arra, hogy a német evan­gélikus egyház mai szervezetét átalakítsák. Ezzu , aulhaber müncheni tábornok mellett a délnémet evangélikus egyház is szembehelyez­kedett a berlini központ egyházi rendeletéivel és ugyanolyan éles kritikában részesítette a német kormány rendszerét, mint számos kathölikus fórum. A bányakeselőség nem tartotta be pontosan a köteles óvöintézkedéseket 2 Ciriaci előléptetése meglepetést keltett Rómában Róma, január 11. Ciriaci prágai nuneius Li- szabonba való áthelyezése nagy meglepetést keltett, mert ezzel az előléptetéssel Ciriaci égést sor pápai diplomatát ugrott át a rang­sorban. A kinevezés nemcsak meglepetést ho­zott, de váratlan is volt. Ciriaci prágai utód­jára vonatkozóan semmi nem ismeretes, mert a nuneius személyének megválasztása mindig a pápa kezdeményezésére történik. Három Jühreriük“ von a magyar nyilas kér észté seknek Budapest, január 11. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A magyar nyilas- keresztes párt irodája ma közleményt jutta­tott el a budapesti lapok szerkesztőségeihez, amelyben közük, hogy a párt vezérének sze­mélye körüli ellentétek elsimultak. A mozga­lomnak országos vezére Meekó Zoltán lett, aki mellett a mozgalmat háromtagú, teljha­talmú vezérlőbizottság irányítja. Ennek a ve­zérlőbizottságnak tagjai Meskó Zoltán, Pálffy Fidól és Festettet) Sándor. Érdekes, hogy mind Pálffy, mind Festeti oh neve mellől a közleményben és az aláírásban is elmaradt a grófi cim. Lubbe kivégzésének hatása Hollandiéban Paris, január 11. Hollandiából érkezett je­lentés szerint van dér Lubbe kivégzése Né- métalíöldön általános meglepetést és elke­seredés* okozott. Hivatalos körök kijelentik, hogy a kivégzés a kormányt is meglepte, mert a németek nem voltak tekintettel a diplomáciai szokásokra. Van dér Lubbe családja csak tegnap délelőtt értesült a ki­végzésről. — a lipcsei bíróság értesítette a családot, hogy a lefejezett gyújtogató holt­teste a család rendelkezésére áll. Prága, január 11. A képviselőiház népjó­léti ős műszaki bizottságának közős ülése a késő éjszakai órákig tartott. A vita végén Dostálek miniszter ismételten felszólalt s rö­videsen válaszolt a vitában felhozó ttakra. A válasz lényege az, hogy a vitában előadott legtöbb tervet, elgondolást a folyamatban le vő hivatalos vizsgálat során kell majd ellen­őriztetni s igy csak később, a vizsgáló bizott­ság munkájának befejezése után lesz módja azokra válaszolni, óva inti a bizottságot és a közvéleményt is, hogy felelőtlen hírek ter­jesztésével aláássa a bányabivatalok tekinté­lyét. A miniszter a vizsgáié bizottságnak feladta azt a határozott kérdést, hogy a brlixi ke­rületi bányaihivatal nem vétkes-e, ragv nem hibás-e abban, hogy a katasztrófa létrejöhe­tett. A bizottság a leghatározottabb nemmel felelt. ■* Ezzel szemben megállapítást nyert, hogy az intenzív szénkitermelés mellett a bánya- kezelőség nem tartotta be pontosan a brüxi kerületi bányahivatal által elrendelt elővi­gyázatoesági intézkedéseket s igy valószínű, hogy a felhalmozott szénporban öngyulla­dás történi Az ülés végén Winter bizottsági elnök be­jelentette, hogy a közmunkaügyi miniszterrel való későbbi megállapodás alapján a két bi­zottság illését összehívja oly időben, amikor a vizsgáló bizottság munkájának túlnyomó részével elkészült. A bizottság elhatározta, hogy az ülésen felvett gyorsírói naplót a vizsgáló bizottság rendelkezésére bocsátja, hogy a Vitet során elhangzott elgondolások ellenőrizhetők legyenek. Albizottságban a bányanovella A képviselőház alkotmányjogi bizottsága a bányatörvény novellájáról szóló szenátusi ha­tárosat gyorsabb letárgyaláea végett albizott­ságot választott. A teljes alkotmányjogi bi­zottság január 15-én 15 órakor ül össze, fel­téve, hogy az albizottság erre az időre mun­kájával elkészül­A haiéltárna mérnöke a vizsgálati fogságból tele­fonon ad utasítást a tárná­ban végzendő munkára BrÜx, január 11. A vizsgálóbíró eddig 30 ta­nút hallgatott ki a báryakatasztréfa ügyében. A munkások soraiból csak akkor fognak újab­bakat kihallgatni, ha a vizsgálat folyamán olyan uj mozzanatok merülnének föl, amelyek ezt kívánatossá tennék. Kutina tárnaimérirök azzal a kívánsággal fordul az államügyészhez, hogy engedje meg neki, hogy a vizsgálati fog­ságból telefonon megtehesse intézkedéseit a tárnában végzendő biztonsági munkára vonat­kozólag. Az állaimügyész ezt megengedte. A telefon jelentések természetesen a vizsgálóbíró jelenlétében fognak megtörténni. Csalás miatt letartóztatlak Pesten egy zugbankárt Budapest, január 11. A budapesti főkapi­tányság egy kéteshiril kis bank igazgatóját tartóztatta le: Pfeiffer László Mihályt, aki névjegyed szerint a Wekenle Sándor-ucca 24. szám alatt működő „Kereskedelmi és Közve­títő Bank R.-T.“ igazgatója. A rendőrségre ér­kezett főbb följelentésből derült ki, hogy Pfeiffer apróhirdetések utján olyan ügyfele­ket toborzott, akik kölcsönt szerettek volna fölvenni. A pénzigénylőket először meghall­gatta, hogy milyen célból mennyi pénzre van szükségük, majd esetenként úgynevezett hi­telinformációs költségekre 40—50, sőt 100 pengőt vett át tőlük, azzal, hogy bankja a kért kölcsönöket csak abban az esetben folyó­síthatja, ha a kérelmezőkről megfelelő infor­mációt kap. Nagyon sokan hiába fizették le a költségeket, mert bizonyos idő múlva külön­böző kifogásokkal elutasították őket. Ezek közül huszonnégyen följelentést tettek a „bankigazgató^ ellen csalás miatt.. A főkapi­tányságon lefolytatták ebben az ügyben á nyomozást és miután megállapították, hogy Pfeiffer nem tudta igazolni, hogy a kért köl­csönöket valóban folyósítani akarta és tevé­kenysége abban merült ki, hogy mindenkitől költségelőlegeket vett fel, letartóztatták. — Magda elcsodálkozott. — Hogyan is mondhatnám meg. Hiszen azt sem tudom, hogy ki a te urad. Klárika majdnem elsírta magát. — Hát ő .. j — Kicsoda? — Pokorny. Aki holnap jön. Elemér. — Az adjunktus? — Az. ö az én uram. Magda nem merte tovább kérdezni. Klári felállt és a keztyüjét kereste. — Már elmégy? — Megyek. Majd otthon megírom a kórváz­latot, elküldöm s ha Elemér megjön, add át s mondd; meg neki, hogy konzultáljon a körör- vossal. Klára megcsókolta uj barátnőjét és kisietett a ház előtt várakozó kocsijához. Magda mered­ten bámult utána, amíg csak a kerekek nyomán felgomolygó süni porfelhő el nem lepte öt a tekintete elöl. Aztán egész idegrendszerében felzaklatva tért vissza szobájába és ott egyik Cigarettáját, a másik után szívta. — Borzasztó baj az, bogy nálunk, nőknél — gondolta magában — komoly élethivatás, munka, tudomány, pénz, érvényesülés, lélek nyugalma, az egész élet sikere és boldogsága, minden, minden felborulhat egy elcsattant csókon... Vájjon igy van-e ez a férfiaknál is? Nem. Ez nem lehet náluk igy. Nekik a szerelem nem alapja, hanem csak legfeljebb koronája az életük boldogságának. Jó, ha van, de ha nincs, az még jobb. De ml nem tudunk enélkül léleg­zetet venni és ha van, akkor megfulladunk benne. Ez a tragédiánk. Aztán hirtelen felugrott. — Do ón kivétel leszek — kiáltott fel majd­nem hangosan. — Én nemcsak nő, de ember is fagyok. ' És besietett az apja üzletébe, hogy átvizsgálja a gőzmalom és az intéző számadásait. Klára otthon bezárkózott a szobájába és a sezlónon végigvágta magát. Holnap tehát itt lesz az ura. Itt lesz ebben a faluban és tudni fogja, hogy ő is itt van, tőle egy negyedórányira. Istenem, mi lesz ebből? Féléve nem látták egymást s a sors most egy­más karjába kerget két embert, akiknek soha látni sem szabadna egymást. — Eh, nem fog tudomást venni arról, hogy itt vagyok — gondolta, hogy vigasztalja magát, de erre egész testében reszketni kezdett. — Ez azt jelentené, hogy már elfelejtett. S lehet­séges ez? A szerelem, ha sokáig nem élesztik ttizét, lassanként megemészti magát... A szerelem kis mécses, amelyben imbolyogva úszik a kanóc; ha soha nem öntilc fel az olaját, lassan-lassan elveszti táplálékát s a kanóc maga is elhamvad, ők félévig nem látták egymást, nem leveleztek. Elemér, ugylátszik, már meg­vigasztalódott. ő? Az más. A nő nehezebben felejt. Klára azon vette magát észre, hogy minden eshetőség közül ettől az egytől fél a legjobban. Igen. Mindent el lehet viselni a szerelemben. Haragból, megvetésből még kéjt is lehet merí­teni, el lehet viselni a szomjúságból eredő elepedést, sőt magát az éhenhnlást is, csak azt nem lehet elbirni, hogy már nem szereti az, akibe szerelmes az ember. Csak a közönyt nem. Klára biztosra vette, hogy Elemér nem keresi az alkalmat a kibékülésre, de remélte, hogy azért valahogy jelét adja, hogy még szereti öt. Hogyan? El sem tudja gondolni, csak azt érzi. hogy erre szüksége van. Kibékülni? Azt nem. Soha. Az lehetet'en. < Hiszen ami miatt szétváltak egymástól, azt soha sem lehet már jóvátenni. Nem? Klára, felugrott és fel-alá járkált a szobájában. Meg­próbálta rendre szedni a történteket s újra megvizsgálni, lebet.e még az életben kibékülni. VI. Még első éves medika volt, amikor mégis-, merték egymást, ő közvetlen a háború után, a forradalmak alatt kezdte tanulmányait b a kommün borzalmai alatt találtak egymásra, Elemér jbs ő. A tanársegédet kidobták a kliniká­ról, mert tartalékos ezredorvos volt és ellenfor- radalraárt sejtettek benne a konimun pribékjei. Elemér a Péterffy-penzióban talált menedéket; a fél penziót elrekvirálták és vöröskatonák tivornyáztak benne a románok bevonulásáig; édesanyját két napra becsukták, ő elment a vörösőrség parancsnokához s szegénykét kikönyörögte a katonák karmai közül. Ekkor történt, hogy a Muzeum-utcában egy gyöngy­sort talált. Szép, hosszú nyaklánc volt, olyan szép és niigy csillogó szemekkel, hogy már az első pillanatban gyanúsnak találta. Ez csak hamis lehet — gondolta — s nem tudta, örüljön-e neki vagy megrettenjen a furcsa szerencsétől. Arra gondolni sem lehetett, hogy a rendőrségre vigye. Először azért, mert ilyen­formán — ha véletlenül mégis valódi volna — menthetetlenül a rablók kezére jut s másnap már egy utcasarki leány nyakát fogja ékesíteni. Márpedig ő nem lesz cinkosuk e piszkoskézü fickóknak soha. Másodszor nem lehet, mert sem ő, sem semmiféle rokona vagy ismerőse -nem kíván ezekkel az emberekkel összeköttetésbe lépni s nem veszi a lelkére, hogy a jogos tulaj­donos valaha szemrehányást tegyen neki, hogy az ékszert bitang kézre adta. Elteszi tehát és vár, amig újra kisüt a nap... ha ugyan kisüt. A gyöngyöt hazavitte és elrejtette az ablakre, dőny felső szekrényébe. Senkinek sem szólt, mert nem akart felesleges izgalmakat okozni a Péterffyeknek: ekkor olyan nagy és vesze- gelmes dolog volt ez, ifiintha «gv gyilkost rejte­getett volna a szobájában. És itt kezdődik az ő tragédiája. Aimkor visszatért a polgári rend, ö a gyöngy­sort be akarta vinni a rendőrségre. Akkor már meg merte mondani az édesanyjának is, aki végignézegetve a gyöngysorszemeket, hitetlenül j rázta a fejét. — Hamis. Különben vidd be valamelyik ékszerészhez. Ezt mondta az anyja s ő egy ismerős máramarosi ékszerésszel megvizsgáltatta. j-j — Hamis — mondta az is és húsz pengőt ígért kedvetlenül. — Nem eladó — felelt egy kissé kiábrán­dulva és lemondott arról, hogy a gyöngyöt a rendőrségre vigye. — Igazad volt anyukám, — jelentette otthon s a nyakláncot a fiókjába dobta. Ott volt két esztendeig. Ezalatt férjhez ment Pokorny Elemér tanársegédhez, aki eszeveszett szerelemmel és eszeveszett féltékenységgel szerette öt. A féltékenysége jelenre, jövőre és múltra egyképen határtalan volt. Ez eleinte boldoggá tette, mert ö is szerette az urát. De amikor Elemér mindgyakrabban kérdezősködött afelől, hogy milyen eszközökkel szabadította ki . édesanyját a Lenin-fiuk fogházából — kezdie érezni, hogy ez a féltékenység végzetessé lehet. Belátta, hogy Elemér gyanúja logikus. Azok az embertelen és aljas legények csakugyan megzsarolhatták volna őt, cserébe az anyja életéért. Hogy nem tették,,— talán csak egy véletlen gesztuson, egy pillanatnyi hangulat hatásán, valami' ellágyuláson múlhatott, ami, mindenesetre inkább csodálatos volt, semmint . valószínű. A szerelmes féltékenység pedig rossz­hiszemű és nem hisz a csodákban. Ő megértet­te Elemért s látta, hogy mennyire gyötrődik ebben a szörnyű rögeszmében. Eleinte vidáman és fölényesen védekezett ártatlanságában, később komoly és ünnepélyes formában védeke­zett, végül fájdalmas felháborodással tiltakozott a gyanúsítás ellen. E --úgy látszik — használt. Elemér elhall­gatott a iparkodott kiirtani fantáziájából ezt a rémképet. Tavaly ilyenkor történt, hogy véletlenül kezébe került a szekrénye alján heverő gyöngysor. Klára megörült a régen elf.e'ejtett ékszernek s minthogy épen akkor kapott lábra a hamis gyöngysorok divatja, ő is elkezdte használni. Elemérnek fel sem tűnt a dolog, mert minden asszony nyakában ott lógott a kisebb-nagyobb hamis gyöngysorok füzér'.* Egyszer azonban feltűnt neki, hogy milyen mély és titokzatos tűzben ragyog a Klárika gyöngysora. — Olyan, mintha valódi ceyloni gyöngy­szemek volnának. Mennyibe kerül az ilyeu csecsebecse? — kérdezte nevetve. (Folytatójuk.) Dostálek miniszter zárszava a bányakatasztráfáröl folyt bizottsági vitában SucÁMji HliíUSs: Cl műutazenti kaMty — REGÉNY — (7)

Next

/
Thumbnails
Contents