Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-11 / 8. (3339.) szám
2 ^rxcai-A\a<Aar-hirlab 1934 január 11, csütörtök. Magyarország pénzügyi helyzetéről tárgyalnak Genfben Géni, január 10. A népszövetség pénzügyi ibiaolt sága tegnap délután foglal kozott Ma-, gyarország pénzügyi helyzetével, illetve az erről kiadott, 1933. év harmadik és negyedik negyedévére vonatkozó Tyler-féle jelentéssel. A bizottság elvben megállapította azokat az észrevételeket, amelyeket a tanács elé terjesztendő jelentésében szerepeltetni fog. Székesfehérvárott német anarchistát fosott eí a rendőrség Székesfehérvár, január 10. Hétfőn általános razziát tartottak a városban, amelynek során elfogtak egy német anarchistát. Az illető eleinte nem akarta elárulni nevét, később sikerült megállapítani, hogy Katzlinsky- Sohmerzensreiohs Boleslavnak hívják- A letartóztatott előzőleg megfordult Franciaországban, Svájcban, Belgiumban és Oroszországban, legutóbb pedig Csehszlovákiában tartózkodott és Pozsonyon át jött Magyarországra. i l él'ék Máltái Jánost, Tarján Ödön merénylőjét Budapest, január 10. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A budapesti törvényszék ma tárgyába Ma kai János vadőr ügyét, aki — mint emlékezetes — múlt év júniusában a Vadászkürt-száHóban révolveres merényletet kísérelt meg volt munkaadója, Tarján Ödön vezérigazgató ellen. A merénylet szerencsére nem sikerült, miután Tarján Ödön a támadás kritikus pillanatában nem vesztett© el lélekjelenlétéit, s még idejében lefogta Makai kezét, úgy, hogy a vezérigazgató mellének szánt golyó a comb felsőrészét érte s könnyebb természetű sérülést okozott. A bíróság Makai Jánost három hónapi fogházra ítélte el. Az Ítélet kiszabásánál a törvényszék enyhítő körülménynek tudta be a vádlott magas korát A kormány jóváhagyta Szlovenszkó és Ruszinszkó költségvetését Prága, január 10. A minisztertanács tegnap délután ülést tartott. Dostálek közmunka- ügyi miniszter jelentést tette a bányaszerencsétlenség színhelyén történt vizsgálatról, továbbá azokról a tervezett törvényhozási intézkedésekről, amelyeket a bányászok épsége érdekében szükségeseknek lát. A miniszter- tanács megállapította a szerencsétlenül járt bányászcsaládok segélyezésének módjait. A közmunkaügyi, bel igyi és a népjóléti miniszterek megbízást adtak arra, hogy a gyűjtések egy kézbe folyjanak. A sürgős segélyen fölül a gyűjtések és adományok összegének jelentős résziét az árvák és özvegyek nyugdijilletményének kiegészítésére használják föl. A három miniszter irányításával az országos, elnök és a duxi járási főnök fogja vezetni a segélyakciót. A minisztertanács azután jóváhagyta az 1933-ban Luzernban elfogadott nemzetközi rádiióegyezményt, továbbá megadta az utasításokat a Franciaországgal kötendő s a vagyontalan betegek díjtalan orvosi kezeléséről szóló egyezmény megtárgyalására. Elvben jóváhagyta a lőtt vad szállításáról és forgalombahozataláról szóló kormány- rendelet tervezetét s utasította az érdekelt minisztériumokat, hogy haladéktalanul fejezzék be tárgyalásaikat egyes részletrendelkezésekre vonatkozólag. A minisztertanács jóváhagyta Szlovenszkó és Podkarpatszka Rusz 1934. évi költségvetését. A minisztertanács ezenkívül diszpozíciókat adott az egyes szükebb miniszteri bizottságok számára a sürgős parlamenti és kormánymunka előkészítése tárgyában. Végül a minisztertanács számos adminisztratív, gazdasági és személyi ügyet intézett el. Ciiiasit lisszaboni nunciussá nevezte ki a Szentszék Egyelőre nem ismeretes, ki lesi az uj prágai nuntíus >» 1 Prága, január 10. A római Szentszék Pietro Ciriaci tarsosi érseket, prágai nunciust tegnap lisszaboni pápai nunciussá nevezte ki. Ciriaci eddig szabadságon volt. A volt prágai nuncius, — mint ismeretes, — a nyitrai ünnepségekkel kapcsolatban bekövetkezett konfliktus után Rómába utazott jelentéstétel végett, r"ajd kivette szab?óságát. Az itteni katolikus körök egész biztosra vették visszatérését. Ciriaci Lisszabonba való áthelyezése előléptetést jelent. Lisszabon ugyanis az elsőosztályú nunciaturák közé tartozik, ahol rendszerint kardinálisok szokták képviselni a Szentszéket. Hogy ki lesz Ciriaci prágai utódja, az egyelőre ismeretlen. A Pxibina-ünnepségek után — mánt ismeretes — az agrárpárt cseh lapjai megtámadták Giriacit azért, hogy személyesen nem vett részt á nyitrai ünnepségeken, sőt azzal vádolták • hogy barátságtalan magatartást tanúsít Csehszlovákiával szemben. Neki tulajdonították, például azt is, hogy a Csehszlovákiánál Héliumra bukkantak a debreceni mélyfúrásodnál Debrecen, január 10. A Debrecen környékén folytatott mélyfúrások alkalmával kedden nagymennyiségű földgázra és forróvizre bukkantak. A tudományos vizsgálat során megállapították, hogy a forróviz hatvanöt- fokos 8 mintegy 1088 méter mélységből tör föl. A földgáz analizálásánál rájöttek arra, hogy az nagymennyiségű héliumot tartalmaz. A héüum _ mint ismeretes — a legkönnyebb gáz és léghajók töltésére rendkívül alkalmas, amennyiben kizárja a robbanás lehetőségét. Héliumgázt eddig csak Amerikában találtak s ez az első eset, hogy Debrecen környékén Európában is sikerült héliumra bukkanni. jóval kisebb Ausztriában van kardinális, mig Csehszlovákiában nincsen. Ciriaci e támadások után s Hlinka üdvözlő levelével kapcsolatban Iatinnyelvü levelet intézett Hlinkához, mely a következő szavakkal kezdődött: „Mialatt Prágában a Szentatyát közvetlenül, illetve képviselőjének személyén keresztül olymódon megsértik, hogy figyelmen kívül hagyják a nemzetközi udvariasság minden szabályát...“ A levél további részében a nuncius kifejezte, hogy csak a pápa iránti engedelmességből kénytelen Prágában élni. A csehszlovák kormány a levélben egy külföldi diplomatának a csehszlovák belpolitikai ügyekbe való beavatkozását látta, s rend- kivVili minisztertanácson foglalkozott az esettel és a minisztertanács elhatározta, hogy a Szentszéket megkéri, hogy Ciriaci nunciust hivatalos jelentéstétel végett a Vatikán idézze Rómába. Ezt a formulát akkor a nuncius visz- szahivatását tartalmazó kívánságnak tekintették. A Vatikán félhivatalos lapja azonban akkoriban kijelentette, hogy a Szentszék Ciriaci diplomáciai tehetségei felől továbbra is a legjobb véleménnyel van. A cseh sajtó melegen emlékezik meg a távozó pápai nunciusról s érdeméül tudja be, hogy a modus vrvendi körül a legkedvezőbb légkört tudta megteremteni Prága és Róma között. Távozása kétségen kívül hátráltatni fogja a modus vivendi végrehajtását. — Gyújtson rá, kedves Sándor bácsi! — mondta hízelkedve Klárika. — Mi? Hogy annál hamarabb elpatkoljak? Talán egész nap pöfékeljek, hogy gyorsvonaton rohanjak a másvilágra? No, annyira már nem vagyok bolond. És Sándor bácsi letette a sarokba a pipát. Vilma újra visszatért a maga témájához. — Ez az eset Ákost is nagyon érdekelni fogja. Ha az öreg Hartmann megtudja, hogy napjai meg vannak számlálva, üzleteit bizonyára szép lassan likvidálni fogja. Fgyre- másra bizonyára Ákos is reflektál. — Még többet akar dolgozni? — kérdezte epésen Sándor bácsi és lopva sóvár pillantást vetett a sarokba állított pipájára. — A Hartmann-birtok nélkül ez a kastély csak luxus és tékozlás — válaszolta Vilma. — Az más — mondta megnyugodva Sándor. — A nyolcszáz hold kétségkívül a kastélyhoz tartozik. Boldogult Gyula bátyátok földje volt és a Péterffyek évszázadokon át urak voltak itt: Isten és ember előtt jogos és igazságos dolog, hogy vissza is kerüljön a Péterffyekhez, akiktől uzsorás gazfickók, sehonnai bitangok, furfangos parasztok elharácsolták. Ákos jól teszi, ha visszaszeri, amit elharácsoltak tőlünk. Sándor bácsi ezalatt elment a pipájáért és megtöltötte. — Egyszerre nem lehet mindent abbahagyni — dörmögte magamagát megvigasztalva. — Nem is kell — felelte Klára biztatón. — Csak fokozatosan — bólintott Sándor. Aztán hirtelen elsápadt. — De most már tüsszenteni sem szabad, a mindenségit? Én hetet.nyolcat vágok ki, ha rámjön a tüsszentés. Sándor bácsi ijedten és felháborodva nézett Klárira, mintha mindennek ő volna az oka. Klára nevetett és megcsókolta az öreg ur homlokát. Sándor bácsi félénken kérlelte. — Hugocskám, holnap nézd meg a vérnyomásomat. — Szívesen. Adja ide a kezét. — No? • — A pulzusa úgy ver, mint egy húszéves legényé. Nyugodt, egyenletes, pontos érvéréé. — Nono — morgott vén basszusán Sándor és gyanakodva leste Klára arcjátékát. — Komolyan mondod ezt? — A legkomolyabban. — Orvosi becsületszavadra? — A diplomám becsületére. — Derék kislány vagy ... okos és hasznos ... mégis csak szép dolog, hogy már manapság a nők is tudományos pályára adják a fejüket. Én sohasem voltam ellensége a haladásnak, ha az nem ment az igazi nőiesség és a magyar erények rovására. Sándor bácsi megkönnyebbülve lélegzett fel és pipáját hetykén a foga közé kapva, udvarias bókolások közepette a hölgyeknek békességes éjszakai nyugodalmat kívánt. Éjfél jóval elmúlt, mire a Péterffy.ház lakói álomra hajtották fejüket. V. Klára másnap meglátogatta a beteget és táviratozott báró Molnár Frigyes egyetemi professzorért. A professzor visszasürgönvzött, hogy ő maga is beteg, de szívesen leküldi Hart- mannékhoz első adjunktusát, Pokorny Elemért. Klára egyideig némán, reszketve olvasta a sürgönylapot. Mellette állott a hollandi leány és aggodalmas arccal kérdezősködött: — Nagy baj ez, ugye? — Klára a fejét ingatta és magában tovább tépelődött. . — Azt hiszi, hogy Bé.csböl hivassunk valakit? — Felesleges. — Ismeri Porkornyt? — Igen. — Van bizalma hozzá? Klára csak bólintott. — De maga mégis csak nyugtalannak látszik — felelte Magda. Klára nem felelt, megnézte a beteget, jódot rendelt neki és a fejére hideg borogatást. Aztán Magda felé fordult: — Magduskám! Nincs semmi okunk aggodalmaskodni. — De azért... « — Igen, az adjunktus azért csak jöjjön. Most pedig egy csésze teát kérek. Bementek Magda szobájába. Klára megcsókolta Magdák — Akarod, hogy tegezzük egymást? — kérdezte suttogva, mintha nagy és mély izgalmat fojtana el magában. Magda megcsókolta. — Nekem nagyon rokonszenves vagy. És tele vagyok hálával, hogy oly szívesen ápolod papát. ( — Ez természetes. De most néhány napig nem jövök hozzátok. — Miért? Én úgy félek ... — Nincs mitől tartanod.- — De Pokorny bizonyosan veled akar konzultálni. — Épen ez az, amiért...' Klára, zavartan kereste a szavakat. Magda egészen megijedt. A szép, komoly kis doktorasz- szony szeme lázban égett, a szája széle reszketett és hófehér kicsi kezét ökölbe szorítva ráütött a két karosszék között álló asztalkára. — Hát éppen miatta nem jövök ide. Magda felkiáltott. —, Akkor hivassunk mást. Én jobban bízom benned, mint a világ összes adjunktusában. Klára szelíden mosolygott. — Magduskám, én nem veszem magamra a felelősséget. Pokorny nagyszerű, jó orvos, jobb, ha ő jön, mintha a professzor jönne. És különben is nincs másról szó, mint egy-két napról... és aztán... Nem fejezte be a mondatot, rágyújtott egy szivarkára és keresztbe vetett lábait lógatva; a levegőbe nézett. Magda látta, hogy keservesen kínlódik 'szegényke k nem mert faggatni. Némán és félénkem nézte a vergődő asszonyt és fantáziája kigyulladt arra a gondolatra, hogy mi lehet Klára és Pokorny között? Szótlanul ültek egymással szemközt és elkerülték egymás tekintetét. Egy leány és egy asszony ... két külön világ J,. észak és dél... két lélek, amely meg nem érti egymást,, mert közöttük a titkok és csodák, az örömök és szenvedések rengeteg erdeje terült el. egy véghetetlen dzsungel, a maga sürü, homályos, tikkadt és rejtelmes atmoszférájával... Magda most érezte, hogy ő még csak gyermek s a szive ijedten dobogott. Klára szólalt meg először. — Voltál már szerelmes? — Nem — felelte őszintén a leány. — Akkor nem is beszélek. — De én úgy szeretném. —r- Nem, nem, úgysem értenéd meg. —, De igen. Én tudom, hogy mi az, csak még nem találtam embert, akibe bele tudtam volna szeretni.., Oh, nekem is vannak illúzióim, én is elképzelek valakit, aki nagyszerű, igaz, erős ember, aki előtt le tudnék borulni, mint egy bálvány előtt, aki a fejével a csillagokig emelkedik a csuszó-mászó bogarak közül... de sajnos, én még csak bogarakat láttam. Te talán már láttál ceillagokig^rőt? Klára keserűen nevetett. — Nagyon messze vannak a csillagok. — De vannak. — Vannak? — kérdezte Klára szkeptikusan. Lehet* De a szerelem nem csillagászati tudomány ám, édes kis Magduskám. — Hogy érted ezt? — Hát csak úgy, hogy a szerelem az más. A szerelem a földön jár és csetlik-botlik és mire feltalálja a messzelátót, addig már oda is tapadt a föld sarába. — Megrémítesz. Nem tudom, miről beszélsz — lihegett a lány. — Majd megtudod. Én is a csillagokat kerestem, meg is találtam, de... — De? — De már el is vesztettem ... — Te még csak huszonnyolc éves vagy, ahogy a bátyádtól tudom. — De már asszony.,. és már azon is túl. — Elváltál? — Nem. Csak nem tudtunk egymással élni. — Miért? Nem szeretted őt? — Most még jobban, mint akkor. De ne mond meg neki. (Folytat|uk.) Sueántfi ttlildfa: Cl mindszenti fbdt% — REGÉNY — (6)
