Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-10 / 7. (3338.) szám

4 'PRAGAI-A\\G^AR-H1RLAI> 1994 január 10, aaerda. Budapest, január hó. A budapesti villamos egyik jelentéséből ki­tűnik, hogy Budapest népe, ha nem is áll csupa tudósokból, mégis „esernyőt ottielejtő“ betegségbe esett. Hónapról-hónapra feledéke­nyebbek lesznek a villamoskocsik utasai és ha hihetünk a számok tendenciájának, akkor egyre nagyobb lesz azoknak a száma, akik pénztárcákat, sőt fehér egértől kezdve ger- licéig, mindenféle fantasztikus dolgokat ott felejtelek a villamoskocsik sárga padjain. Nemrégen megtörtént, hogy egy fogorvos egész fogfurógépet felejtett a perronon és csak . akkor vette észre, hogy elveszett a műszer, mikor a következő napon jajgató pá­ciens állított be hozzá kezelésre. Ezer selyemhernyópetét is felejtettek már villamoson, egyedül gazdátlan kutyát nem ta­lált a kalauz a végállomáson a kocsiban. A legutóbbi hónapban 316 penngő 18 fillért veszítettek el otthagyott pénztárcákban az utasok. Érdekes, ffogy az elvesztett pénztár­cákban a legnagyobb tétel négy pengő volt, de sok pénztárca volt, amelyekben egy pen­gőn aluli összeg volt, ami azt bizonyítja, hogy többnyire nagyon szegény, gondokkal küz- ködö emberek közül kerülnek ki a feledé­keny utasok. — Meglehetősen nagy kérdés ez, amelyhez természetesen most vázlatosan szólhatok hoz­zá, hogy a legegyszerűbben és egy szóval fe­leljek, a feledékenység oka az, hogy az em­ber feje nem káptalan. Az elme energiája vé­ges és csak bizonyos felvevőképessége van még akkor is, hogy ha az elmére gyakorolt inger kvantuma jelentős. Ha intenziven fog­lalkozunk valamivel, akkor előáll az az álla­pot, hogy az elme minden energiáját erre az egy pontra koncentrálja. Épp ezért rossz szónak tartom a „szórakozottság" ki­fejezést, mert az úgynevezett szórakozott ember elméje erősen lekötött s ez a magya­rázata annak, hogy megfeledkezik bizonyos dolgokról. — Egészségs emberek egészséges ideg- rendszere annyira friss, hogy elméjének bő az energiája, hogy a napi bajok és a családi gondok mellett, nem szorul nála háttérbe pél­dául az, hogy a villamoson maga mellé rakott egy kis csomagot. Az alvatlan fáradt, vagy sok gonddal megvert ember túlságosan leköti figyelmét az ügyeire s ebben az esetben más kevésbbé van előtérben, elmosódik a fejé­ben, sőt meg is feledkezik róla. Az ilyen em­ber az, aki elfelejti föladni a levelet és napo­kig cipeli a zsebében- A régi vicc a tudósról, aki minduntalan elhagyja az esernyőjét, fedi a feledékenység pszichológiáját, hiszen a tu­dós néha annyira eltávolodik az olyan apró-cseprő dolgoktól, mint például az, hogy esernyő van nála, hogy nem véletlenül történt pont a tudományokkal foglalkozó em­bernek az ilyen lelki beállítottsága. A feledé­kenység okainak kutatásánál az elme kon­centráción kívül kell gondolnunk bizonyos érzelmi momentumok hatására is, amit a pszi- choanalitikusok szeretnek hangoztatni ennél a kérdésnél, ők ugyanis azt állítják, hogy a kellemetlenségekkel kapcsolatos gondolatok, emlékek, szándékok könnyen kiesnek memó­riánkból. Véleményük szerint ez a magyará­zata a feledékenységnek. Ám az analitikus iskolának ezt a felfogását nem lehet abszolúte elfogadni, mintahogy a fe- ledékenyséigre vonatkozó szabályok csak generálisan állanak. összefoglalva a mondottakat, a feledékeny emberen valamilyen probléma ül és ez köti le elméjének energiáját, valamint közrejátsz­hatnak bizonyos esetekben érzelmi szempon­tok is. Majd a következőket mondotta még Ransch- burg tanár: — Egyébként tiz éve hangoztatom, hogy a világ fáradit, nem jut pihenéshez, sem értel­mileg, sem érzelmileg. A partnélkíili úszók terhét viseljük és ha mégis partot látunk, uj hullám jön, amely elvisz onnan bennünket. Mindez hozzá­járul ahhoz, hogy a ma embere valóban fele­dékeny. Mindenkinek leköti energiáját a vi­lág fáradtsága s az embereket korlátozzák cselekedeteikben a háttérben ülő elintézetlen dolgok. Úgy van ma az emberiség, imint az az ember, aki elvesztette és keresi az árnyékát­(d. m.) Érdekes, hogy a feledékenység nemcsak ab­ból áll, hogy az utasok elhagyják tárgyaikat, hanem abból is, hogy körülbelül háromne­gyed része a „vésztőknek" nem is megy be érdeklődni a Kertész-utcába, a BSzKRT-palo- tába, hogy megkeresse elveszett tárgyait. Mit szólnak az ideggyógyászok Budapest né­pének a feledékenységéhez? Máday István egyetemi magántanár, idegorvos ezt mondot­ta érdeklődésünkre: — A feledékenység egyes embereknek egyéni tulajdonsága lehet. De ugyanannál az embernél változhatik is az emlékezőtehetség jósága, begyakorlással nagyon fejleszthető például diákoknál, viszont élénk érzelmek kü­lönösen, ha kínos tartalmúak, nagy mérték­ben gátolják az emlékezést. A feledékenységgel rokon, de nem azonos a szórakozottság, mely abban áll, hogy az ember egy bizonyos tárggyal lévén elfoglalva, mely a figyelmét teljesen leköti, a többi tárgyakra például; a mindennapi apró dolgokra nem tudja azt a csekély figyelmét sem fordítani, ami ezekre kellene. Ha a mai emberek tényleg feledéke­nyebbek, vagy szórakozottabbak, mint elő­deik, akkor ennek oka részben a háború és forradalmak korszakának hiányosabb nevelé­se és begyakorlása, részben és nagyobb részt pedig korunknak az ftgész embert igénybe­vevő rendkívüli gazdasági gondjai, társadalmi és kulturális zavarai. Mindezen egyrészt a gazdasági helyzet remélhető javulása, más­részt a mainál sokkal helyesebb nevelési módszer fog segiteni. Ramschburg Pál dr. egyetemi tanár igy látja a feledékenység pszichológiáját: — A katolikus egyház missziós munkája számokban. Rómából Írják: A világ minden részében működő mintegy 34.000 katolikus misszionárius vezetése alatt 2 millió tanuló kap iskolázást, 400 benszülöttek számára állí­tott szeminárium működik 18.000 papuöven- dékkel, 600 missziós kórháziban 26.000 beteget ápolnak és 1700 árvaházban 80.000 árva gyer­mek talál otthont; 100 leprás intézetben 12.000 beteget ápolnak és 350 menházban 18.000 ágy áll a rászorultak rendelkezésére. A missziós lelkipásztorok, apácák és laikus testvérek száma 50.000, híveik száma pedig 25 millió. A 34.000 fehér lelkipásztort 17.000 benszülött támogatja apostoli munkájában. Mint érdekességet említjük meg, hogy a ka­tolikus egyháznak Elszász-Lotharingia földje adja aránylag a legtöbb hittérítőt. Elszász 840.000 katolikus hívőjéből eddig 1 apostoli delegátus, 13 apostoli vikárius, 16 apostoli prefektus. 700 missziós atya. 300 laikus test­vér és 500 apáca került ki s jelenleg is 300 teológus készül a missziós munkára. I rilmstdh tett a skót saouty Ida: heubauec Pál Végre egy ók ót vicc, amely nem a kapzsi­ságról szól, hanem az ellenkezőről és igy kez­dődik: Élt a skót loehnesi tóban egy szörny és senki sem tudott róla, mint ahogyan ő sem tudott arról, hogy Skóeiában él. Békésen* le­gelt a tó alján és tisztességben megöregedett. Volt azonban egy fia, aki rakoncátlanul elha­tározta, hogy felfedező útra indul és szülei minden intelme dacára egy este felfülelt a 'hul­lámokiból. A parton éppen egy skót szerelmes- pár csókolózott. A rakoncátlan szömyfiu első­nek a leány hangját hallotta, aki azt mondta a vőlegénynek: „Ne csókolj olyan gyakran, tu­dod, milyen drága a ruzs“. Ez volt a kezdet. A szörnyfiu hetek folyamán nagy tapasztala­tokra tett szert és nemsokára a skót viccek egész lexikona fölött rendelkezett. Az öregek azonban ezeket a vicceket komolyan vették és elhatározták, hogy segítenek Skócián, azon az országon, ahol egy penny egy milliót je­lent — a tulajdonosának. Sokáig töprengtek, végre az öreg szörny rájött a Kolumbusz to­jására. Gondolt egyet és amikor gyönyörűen sütött a nap, kibukott a hullámokból és mu­togatta magát. Úgy mutogatta magát kecse­sen és negédesen, mint Marlene Dietrioh a láb­szárait. ...Mert — mondotta a szörny — ha a Marlene lábai dollárokban is milliókat érnek, akkor én is megérem a pénzemet és válihatik még belőlem is filmsztár." Köztudomású, hogy a szörnyek a legoko­sabb élőlények közé tartoznak, márcsak azért is, inét többszáz évesek és hatalmas tapaszta­latra tesznek szert és tudják, milyen ostobák az emberek. A skót szörny pszihológiája egye­nesen analízis volt, mert a gazdasági' válságot fején találta. Amint az első pásztorira (hiszen a régi görögöknél is a pásztorfiuk látták meg elsőnek az isteneket, a nimfákat és a ezatiro- kat), meglátta a szörny kontúrjait, helyes skót ösztönnel ráeszmélt arra, hogy a szörnyben emberi lélek lakozik, lélek, amely segítségére siet az elszegényedett országnak. Fellármázta a vidéket, a vidék fellármázta az országot, Skócia apraja és nagyja kivonult a tóhoz, fil.mtársaság alakult külön a szörny tiszteleté­re és megtörtént a csoda, hogy a szörny ma nagyobb csoda, mint Marlene Dietrich lábai. Régi mondákhoz hasonlóan a filmoperatőrök órákig ültek a tó partján és lesték, mikor bu­kik föl a szörny.' Alig jelent meg, a modern filimtudomány minden technikájával rávetették magukat, irányították., premierplánba dirigál­ták, ordítottak rá, hogy emelje fel a farkát, rakja keresztbe a lábait és hullasson krokodi- lus-könnyeket-. A szörny kötélnek állt és meg­tett mindent honfitársai kedvéért. így történt a felvétel, amely olyan siker lett, hogy le­győzte Hollywoodot: Miss szörny a legszebb szörny, amely valaha élt. Angliában diadal övezi az útját, az emberek réveteg szemmel és el'bájoltan nézik hatalmas, izmos, gömbölyű testét, — amelyen a monda szerint nyolc kúp- szerü kiemelkedés van, — sötétszürke farkát, amely hatalmas és komor uszómozdulatokkal szeli át a vizet. A szörny lábnyoma a vízilóé­hoz hasonlít, a szörny lazacot eszik, egyszóval a szörny egy olyan szörny, amilyen még nem volt és nem is lesz. Mindenesetre olyan üzlet, amely a mozik világában is páratlannak Ígér­kezik. A szörny szavának állott és kiderült az Igazság, hogy egy szörnyben nagyobb a meg­értés az emberekkel szemben, mint fordítva, Mert azt már megszoktuk, hogy az egyik em­ber a másik kenyerére tör, viszont azonban a skót példa bizonyítja, hogy vannak nemcsak emberi, hanem mély tavak alján békésen meg­húzódó szörnyek, amelyek — ha száz eszten­dőben egyszer felszínre kerülnek — ezt azért teszik, hogy segítsenek az embereken. Angol sajtóhírek szerint a loehnesi tóhoz özönlenek az autók, a gazdag turisták, minden szálloda zsúfolásig megtelt, az emberek fürdőkádakban alusznak és fogyasztva a drága ételeket és italokat, várják, amíg a szörny megjelenik. Házak és telkek ára a loehnesi tó környékén megduplázódott, élelmes vállalkozók uj nagy építkezésekbe kezdtek és amit évszázadok óta a loehnesi kupak tanácsok és kormányok nem tudtak kiagyalni, megteremtette a szörny: a konjunktúrát. A legújabb hírek szerint Svédországban is él egy szörny. Az angol lapok svédországi tu­dósítója azt jelenti, hogy a loehnesi szörnyhöz való szhnpátiálból és a kari szolidaritás de­monstrációjaképpen felbukkant egy tenger­szemben és személyleirása teljesen megegye­zik a loehnesi szörnyével. Közben azonban Spanyolországban is felbukkant egy szörny. Most már csak arra van szükségünk, hogy minden országban egy ilyen szörny bukkanjon fel és akkor vége van a válságnak. Ajánlani kellene Rooseveltnek, hogy az agytröszt he­lyébe, amely szörnyszülött, egy ilyen született szörnyet augazeáljon, hogy az ő példáján fel­buzdulva a többi ország is üymódon járulhas­son hozzá a konjunktúra hajnalit asadásáho®. MASA HAL’AMOVÁ: ELVARÁZSOLT ERDŐ Nagy hegyen mentünk egyszer vidáman: A meg én. Hóseregélyek ültek az ágak tetején. Kacag az erdő, rázza sörényéi, hó pereg. Egy fehér fenyő alatt megmondta, hogy szeret. A néma csendben koppan a sí a köveken. Kedvesem nyomán be jó, be könnyű énnekem. Ford.: DARVAS JÁNOS. RWra'ot adtak ki a debreceni keresztény főiskolások Debrecen, január 9- Egyetemi ifjak teg­nap röpcédulákat osztogattak, amelyeken a keresztény főiskolások követelései voltak fel­sorolva- A jobboldali ifjúság követeli a zsidó­kérdés országos és végleges megoldását, a jövedelmek maximálását, az álláshalmozások megszüntetését, a földreformot, a numerus cián us szigorú betartását, az egyetemi tan­díjak fölére való leszállítását s azt, hogy a zsi­dó orvostan-hallgatók keresztény hullát ne boncolhassanak. Nemzetközi tudomány és a latin nyelv A párisi „La Vie Catholique" folyóirat „A tudó*"1"* Hiány és a latin nyelv" cián alatt igen érdekes cikket közölt, mely a latin nyelvnek mint a mo­dern tudomány nyelvének használatát teljesen uj szemszögből tárgyalja. A 18. század végéig a latin nyelv, ha nem is mindenütt, de általánosságban a tudomány nyelve gyanánt volt használatban. A nemzeti nyelvek használata tudományos munkák írásánál csak a 19 században jutott érvényre egy­re növekedő mértékben. Irányadóul szolgált ebben a tudomány, kivált a természettudomány gyors fejlődése, amely uj szakkifejezéseket kívánt meg, amilyenekre sem a régi rómaiaknak, sem a sko­lasztikus bölcseletnek és híttuidománynak megfe­lelő szavai nem voltak. Természetesen ilyen szak- kifejezéseket minden nehézség nélkül lehetett vol­na a latin nyelv géniuszából alkotni, ez ellen azon­ban szót emeltek a nyelvtisztogatók azon az ala­pon, hogy a latin holt nyelv, ennélfogva tovább nem fejleszthető. Caesar és Cicero a latinságra mértékadók és elegendők. Csodálatosképpen azonban nem riadtak vissza attól, hogy a nemzeti nyelvekbe latin szógyökök­ből uj fogalmakat csempészőnek, mint pl. Aviatika (avis = madár) és legújabban rádió (radius = su­gár) stb. A római szertartáskönyvből látjuk, hogy az egyház mesteri módon értett ahhoz, mikép lehet a legmodernebb fogalmakra, még a gépek és villa­mosság világában is, megfelelő latin szavakat al­kotni. A holt latin nyelv tisztaságának megőrzésé­nél mindenesetre fontosabb jelentőséggel bírna, ha a mai szükségleteknek megfelelőleg továbbfej­lesztett latin nyelv a nemzetközi tudomány nyelv© gyannát szolgálhatna. Vagy három évtizeddel ez­előtt a tudósok, akik ösmereteikkel a felszínen akartak maradni, talán beérhették azzal, hogy a német, francia, angol, esetleg olasz nyelveket is­merték. Ma ez már nem elég. mert a tudományok terén a kisnemzetek is tudományos munkáiknak hazai nyelvükön való közlésével számottevő szere­pet visznek. A mai tudósnak tehát legalább tiz vagy még több nyelvet kellene ismernie, hogy a tudományos haladás felszínén maradhasson. (El nem hallgathatom, hogy a 15 év előtt elhalt híres magyar botanikus, dr. Borbás Vince néhány fonto­sabb tudományos értekezését latin nyelvre fordí­tottam, amelyeket a német és francia folyóiratok le is közöltek.) A római kutatásokra alakult nemzeti tanács az összes tudományszakok ismert olasz tudósaiból egy bizottságot létesített s ennek feladatává tette oly latin nyelvű lexikon kiadását, mely az összes modern tudományok szakkifejezéseinek megfelelő latin szavakat fogja tartalmazni. Ezzel a latin nyelvnek mint nemzetközi tudományos nyelvnek újabb életbehozatalára az első lépés megtörtént.. Dk, H. Ke » * Hónapról-nónapra feledékenyebbek az emberek Idegorvosok az „esernyőt ottfeíejtő betegségről" — A világ fáradt, nem jut pihenéshez sem értelmileg, sem érzelmilég

Next

/
Thumbnails
Contents