Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-06 / 5. (3336.) szám
1334 január 6, számiba*. Társadalmi Élet TI^GAiMa&^ARH!KLS0 nül tökéletes uj katonai erődítmények? Ami valamikor Oroszország átka volt, 6 az ázsiai bázis nélkül egyedül harcoló Amerika átka lett volna, az, hogy Moszkva és Newyork messze van, a modern háborúban a két szövetséges előnyévé válik, mert számukra gigantikus, gyarmati harccá tudná tenni a küzdelmet, mig Nippon tul- népes városai védtelenül ki volnának szolgáltatva a titkos bázisokról fölszálló szövetséges repülőgépek borzalmas bombáinak. — Amerika és Oroszország közös ügyéhez különben is hamarosan csatlakozna az Ausztráliát féltő Anglia, amely valahogy azt a szerepet kezdi betölteni a keletázsiai tusában, amit Olaszország töltött be a háború előtt: Anglia Japán szövetségese ugyan, de az előjelekből máris látszik, hogy a küzdelem megkezdése után készséggel átmegy a japánellenes frontba, mert valamennyi érdeke és a küzdelem valamennyi esélye igy kívánja. Valahogy úgy van, hogy diplomáciailag 1908- at Írunk manapság. Most vagyunk ott, amikor megalakult a keleti nagy ántánt: Amerika és Oroszország szövetkeztek. Szinte természetesnek vehető, hogy amennyiben konfliktusra kerül a sor a világ egyes népei között, úgy ez a konfliktus Keletázsiában fog kitörni. Kitörését japán erőszakos magatartása rendkívül előmoz- clitja, mert Japán ugyanabból az elvből indul ki, amiből annakidején Németország: ismeri a saját erejét s tudja, hogy frissen szövetkezett ellenfelei még nem fejezték be fölszerelésüket, s igy kívánatosnak látja minél előbbi megkezdését. Közöunyel mi sem nézhetünk a távol keleti bon' La. makra. Nem mondhatjuk, hogy messze van a földrengés központja, bennünket nem érdekeibe., mert — s ezzel be is fejezzük párhuzamunkat — miként az európai világháború hullámai tizenhat évvel ezelőtt elárasztották Ázsiát, úgy árasztanák el a keleten keletkezett világháború hullámai ez alkalommal Európát is. * 5 MEGHÍVÓ. A Csehszlovákiai Magyar Ujságirók Uniója 1934 február 4-én Zsolnán délben egy órakor a Rémi-szálló különtermében rendkívüli közgyűlést. tart. a következő tárgysorozattal: t. Titkári jelentés; 2. pénztári jelentés; 3. ellenőrző bizottság jelentése; 4. jelentés a munkanélküli alapról; 5. az eddigi ideiglenes elnöki tanács lemondása és felmentvény megadása. 6. Uj tisztikar választása. 7. Esetleges indítványok, melyek a közgyűlés előtt nyolc nappal az elnöki tanácshoz küldendők. Kelt 1933. december 30-án. Remát.h Pál, s. kg elnök, Tilkovszky Béla, s. k., titkár. A budapesti rendőrség Magyarországon keresi Staviskyt, a megszökött francia szélhámost Budapest, január 5. (Budapesti szerkesztőségünk tel efon jelentése.) A budapesti rendőrség a Párisi nyomozóhatóságok megkeresésére Stavicky ügyében széleskörű nyomozást indított, hogy a nagystílű szélhámos nem tartózkodik-e Magyarországon. Körülbelül hatnyolc millió pengőre tehető egyébként az a kár, amit Stavicky a magyarországi érdekelteknek okozott. Stavicky annakidején Jerge Alexander néven kötött megállapodásokat a magyar optánsokkal s ezeknek nagyobb elő- lelegekeí folyósított. Az előlegeket azzal az érdekes kikötéssel adta, hogy amennyiben a teljes fizetési kötelezettségének nem tudna eleget tenni, úgy az optánsok a már kapott előlegeket nem kötelesek visszafizetni. Dimitrov lemond a moszkvai ünnepeltetésrő! és a bolgár bíróság elé akar állni Lipcse, január 5- Dimitrov, — noha Moszkvában nagy ünnepségeket készítenek elő fogadására, a vörös hadsereg tábornokává nevezték ki máris és utcákat, gyáraikat neveznek el róla, — a jelek szeript egyelőre lemond az ünnepeltetésről és bolgár bkóság elé akar állni, hogy szembeszálljon azzal a váddal, amely szerint főbenjáró része van a szófiai katedráiig emléke z ete s felrobbanta sáb an, amely azonkívül, hogy a világ egyik legdrágább, felbecsülhetetlen értékű építészeti műkincsét tette tö'níkre, tömegkatasztrófát okozott és rengeteg emberéletet követelt áldozat ull. A lipcsei rendőrségről ugyanis ahol védőül- izei ben tartják felmentése óta, Dimitrov táviratot intézett a bolgár miniszterelnökhöz, amelyben közli azt a szándékát, hogy visszatér Bulgáriába és folytatja politikai tevékenységét. Ezért kéri annak a perének felújítását, amelyben az 1923. évi kommunista felkelésért in cóntumaeiam elítélték. Feltételül csupán azt szabja Dimitrov a bolgár miniszter- elnöknek, hogy személyi biztonságáról! és szabad védekezési lehetőségéről gondoskodás történjék. Setiltották Prágában a Dimitrov-estet Prága, január 5. A „Rudé Právo“ jelentése szerint a prágai rendörigazgalóság nem engedélyezi'© a prágai kommunisták inára tervezett gyűlését, melyet a Lucerna nagytermében akartak megtartani, ahoil többek között j,Dimitrov a birodalmai bíróság előtt44 óimén vitát akartak rendezni. Ezenkívül egy több tagból álló bizottságot akartak kijelölni, amelynek Dimitrov. Torgler, Popov és Tanév érdekéiben kelleti volna tevékenykednie. — Vasutas tragédia. Kassai szerkesztőségünk telefonon jelenti: Tegnap délután az al- sómislyei állomáson a tolatómozdony elgázolta Babjak Mihály vasutast. Holtan húzták ki a vonat kerekei alól. Megindították a vizsgálatot, hogy kit terhel a felelősség. ^--- ^ : & mindszenti — Téved. Komoly differenciák vannak köztünk. De nem tudom, magával, vagy a bútorgyárral, kelbe elintéznem. István elpirult, ö bizony nem értett a dolog pénzbeli részéhez. — Kérem, én csak tervező vagyok. — De a kalkulációhoz is kell értenie — mondta olyan angyali mosollyal a hollandi lány, hogy István nem tudta, kacérkodás-e, tréfás ugratás, vagy nagyképűsködése a Hart- mann-cég bubifrizurás, rövidszoknyás beltagjának. De Magda szaporán folytatta: — Az egységárak körül nem vettem észre semmi tévedést. De a szövetek árát valutában számították ki s az árfolyamok kiszámításában kissé önkényesen jártak el a maguk előnyére. István idegessé lett. Mi ez? Ez a leány még az apjánál is kellemetlenebb üzletfél s még attól sem riad vissza, hogy gavallérral, nyugállományú ulánushadnaggyal, egy .Keresztessel szemben visszaéljen a maga helyzetével?! Nos, ő is átveszi ezt a hangot, gondolta magában és már komolyan megbánta, hogy nem fogadott szót Máriának és nem lovagló csizmájában jött el a Hartmann és Társa céghez. — Ezért méltóztatott kérni? — kérdezte ridegen. — Akkor a cég könyvelőjét is be kellene vonni a tanácskozásba. Magda elnevette magát. — Látom, hogy magát kellemetlenül érinti a dolog. Persze, maga művész és irtózik a számadásoktól. Igaza is van. Utálatos dolog, de hiába, üzlet és művészet egymástól el nem választható. — Sajnos. — Én megértem magát. Maga csak teremteni akar, nem pedig számolni. De nem gondolja, hogy a mostani időkben a művészet nagyon hálátlan dolog? Kinek kell most az? Én úgy érzem, hogy nagy elszántság kell ahhoz, hogy yalaki ilyen pályát válasszon magának. Ehhez .vagy tekintélyes magánvagyon kell, vagy önkéntes szegénységi fogadalmat kell tennie annak, aki vállalja a dolgot. István megriadva bámulta a kislányt. Mi ez? Ez a szép és kívánatos gyermek egy kissé fontoskodó és most, első találkozásra, ugylát- szik, le akar vizsgázni előtte komo lyságból és eredetiségből. Vagy csak ingerkedik veié. Elhatározta, hogy véget vet ennek a fanyar hangulatnak és úgy bánik vele, ahogy kislányokkal szokás. Minden átmenet nélkül, kissé léhán és fölényesen megkérdezte: — Hát táncolni szeret-e, Magduska? Magda erre is természetesen és nevetve válaszolt. — Nem. — Nem is tud? — Tudok. Már Bécsben az intézetben megtanultam mindén modern táncot. És Haarlemben is dühöng a táncőrület. — Hát akkor miért nem táncol? Magda a vállát vonogatta. — Pedig én meg akartam hívni... azaz, hogy a húgom, Klára, szeretne magával össze., barátkozni és a sógornőm pompásan zongorázza a táncdalokat... A falusi élet olyan egyhangú, azt hittem, hogy táncdélutánokat rendezhetnénk ... — Meg fogom magukat látogatni — mondta kedvesen a leány. — De táncolni nem szeretek. — És miért nem? — kérdezte István. —- Mert nem vagyok szerelmes, — válaszolta Magda és ez az indokolás úgy meglepte Istvánt, hogy hátrakapta a fejét és tágra meredt szemmel bámult a leányra. — No igen ... a modern táncok olyan közelségbe hozzák a férfit és a nőt, hogy az már valóságos viszony. — És azért nem táncol? — kérdezte neki- melegedve, István, mert úgy érezte, hogy itt már elemében van. íme, a téma, ajpelv férfi és nő között az első negyedóra alatt kirobban és amellyel meg lehet indítani az intim barát- kozást. — Azért — válaszolta Magda. — Érdekes. A nők mindig tiltakoznak az ellen, hogy nekik a tánc érzéki örömöket okoz. — Tudom. Becsületükre válik, hogy legalább titkolják. — Éö jobban szeretem az őszinteséget. Mert valljuk be ... — No, ugye maga is bevallja? — Be. De én gyűlölöm a hazugságot és a képmutatást. Szeretem a szabad és őszinte hangot, a nyílt és természetes tónust. Végre valaki... — Aki bevallja, ugye? — Igen. Látszik, hogy maga elfogulatlan és fölényes nő. — Köszönöm... — nevetett Magda. — De az ilyen fölényességnek konzekvenciái is vannak. — Éspedig? — Hogy tudniillik az ilyen fölényes nő ne is táncoljon... kivéve azzal, akinek joga van megölelni őt. — És kinek van joga? — Akit a nő szeret — válaszolta Magda. István újra zavarba jött. A szavak, amelyeket ez a furcsa és eredetieskedő kislány mondott ugyancsak merészek és bátoritóak voltak, de az arcjáték és hang ugyanaz volt, mint amellyel az előbb a számláról és a művészetről beszélt. Nem lehetett a témát frivolságra vagy bizalmaskodásra felhasználni. Nem is tudott hamarjában váloszolni és örült, amikor Magda hirtelen újra beszélni kezdett . — De azért örülök, hogy a hölgyeket megismerhetem. Majd izenjék meg, hogy mikor lesznek otthon ... És amikor István könnyű kis homokfutóján hazafelé hajtott a Péterffy-kuria felé, többször ismételgette magában. * — Igen, ez mindennek a magyarázata. El akarja venni a kedvemet a művészettől —- bizonyára be szeretne fogni a gőzmalomba, vagy a vegyeskereskedésbe. Azt mondja, hogy nem táncol, csak azzal .akit szeret — egy hét múlva megsúgja, hogy szeretné velem a tangót megpróbálni. És mindezek tetejébe még meg- lobogtatta előttiem a hozomáyáat. Becsület, szavamra mondom, elég volt belőle, ügy ismerem, mint a tenyeremet. # Szépségverseny és tánc verseny Nagyszombatban. Nagyszombati tudósítónk jelenti: A magánál kai mazottak nagyszombati csoportja az Imperiál-kávéház külön termében ötórai tea keretében szépségversenyt és táncversenyt rendezett. A szépségverseny első diját a tapolcsányú Benau Cecília nyerte. A második dijat, valamint a harmadik dijat nagyszombati lányok, Wollitzer Ilka és Gemon Márta nyerték. A táncverseny első helyezettje a Jal'owetz—Krámer-pár. Második: a Suchy—Reményi-pár. A harmadik dijat Hammer Irén és Weisz Tibor kapták. # A Dobsinai Iparos és Kereskedelmi Otthon © napokban tartotta meg nagy érdeklődés mellett tisztújító közgyűlését. Elnöknek Sárkány Boldizsárt, alelnöknek Reményi Artúrt, háznagynak Köthler Artúrt, jegyzőnek Kubányi Józsefet választották meg. # A pozsonyi Kiskárpátok cserkészcsapat a Városi Színházban. Már csak egy hét választja el a pozsonyi Kiskárpátok cserkészcsapat műkedvelőit attól, hogy a pozsonyi Városi Színházban bemutatkozzanak. Január 14.-én d. e. ----- 10 órai kezdettel előadásra kerül a Gü l Baba c. zenés színjáték, melyben Bokor Mária, Janson Jenő, Fügerssy Gyula, Szerényi Mária, Gaál Ella, Sárai Pali, Brolly Tivadar, Tallósy Károly és Nagy Jenő, a közismert műkedvelők fognak szerepelni. Lampérth Klári és Olcsváry Lili pedig táncmüvészetükkel fogják gyönyörködtetni a közönséget. Az előadásra jegyeket január 6.-ig a cserkészotthonban (Landler-u 1) lehet beszerezni, azután pedig a színházi portásnál. A rendezőség ezúton is kéri a közönséget, hogy jegyekről minél előbb gondoskodni szíveskedjenek, mert a jegyek nagyrésze már elővételben elkelt, ami élénk bizonysága annak, hogy a pozsonyi hálás közönség mily szeretettel karolja fel a Kis.* kárpátok cserkészcsapat minden rendezését. Egész bizonyos, hogy a jelen alkalommal sem fog csalódni a közönség a cserkészek munkájában. . —mii «ii 111*11111111 m ■ini'ii i 'i n mii inMKsrimasMfimTra^SBBMi IV. A vacsoránál nagyon nyomott volt a hangú- á lat. Vilma hiába várta a férjét, Ákos táviratozott, hogy életbevágóan fontos üzleti tranzakciókat kell lebonyolítania, egy pillanatra sem mozdulhat el Pestről. Ehelyett azt szeretné, hogy Vilma jöjjön fel hozzá egy-két napra. De ez is lehetetlen volt, mert Vilma kisfia két nap óta lázas, bél hurutja van. Még a hollandi lányra sem voltak nagyon kiváncsiak. Csak Sándor bácsi kérdezősködött: — No? István kicsinylőleg legyintett: — Semmi. Klára gúnyosan megjegyezte: — Nem volt sikered? — Ugyan, nem is ambicionáltam. .— Csinos? István a vállát vonogatta. — Tipikus diákkisasszony. Fitos orrú, barna. Rettentően kacér. Mindenről beszél, de mindig csak egyetlenegy dologra gondol. Ismerem ezt a típust. Nálam nem válik be ez a taktika. Jelentéktelen. Nem tudok egyebet mondani. E pillanatban belépett a szobába az inas és jelentette, hogy Hartmannék boltiszolgája szeretne beszélni a Klára nagyságos asszonnyal. — Milyen ízléstelenség — dörmögte maga elé Sándor. — Megállj, majd kimegyek én. István izgalomba esett. A hollandi lány túlságosan siet. Csak nem akar máris átjönni egy kis tangózásra?! Ez érdekes volna. Sándor bácsi vérvörös arccal tért vissza az előszobából. — Klára hamar vedd a táskádat és ülj fel Hartmann kocsijára. Az Istenért, siess! István, te is kisérd el Klárikát. — Mi az? — riadt fel egyszerre mind a három asszony. — Hartmann rosszul lett. Ugylátszik szivszél- htídés ... Az orvos nincs itthon ... Klárika lelkem ... Egy percet se késs! Klára beszaladt a szobájába a műszereiért és aztán felugrott a kocsira, egy szál blúzban, hajadonfőn, lelkesen, pirosra gyűlt arccal, mint. egy égőszivü újonc, aki az első ütközetbe rohan. István is felkapott a bakra és. a kocsi kirobogott a kúriából. Folytatjuk % 2 — REGÉNY — (4)
