Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-28 / 23. (3354.) szám
'PRAGAiAWÁAR-H 1 RLAI> 19&4 január 28. vasárnap. KÜLÖNVÉLEMÉNY Színién zenész Tegnap este tán dókáiban voltam, amely valamikor lukszuslokál volt bő műsorral, drága választékkal, ma azonban egyszerű tánchelyi- sóg a müveit középosztály, illetve jólöltözött és jóitiodoru proletárok számára. Az árak ehez képest. olcsók, a választék nagy. Hangulatos angol valcer és andalító tangó mellett ismerkedik a fiatalság egésze széles rétegekben. A társaság egyik hölgytagja figyelmeztetett egy öreg nrra. Vállas, könnyümozgásu öregur, érdekes, barázdált- de egyensúlyozott arc, a múlt jóindulatú nyomaival. Fehér müvészfürtök. Kellemesen jellegzetes művészi ej. — Művész? — kérdeztem. — Most. már az. Valamikor a város leggazdagabb embere volt, De tönkrement és művész lett, — Ab! —• Igen. Fűszer engros. Apjától örökölte az üzletet, és a vagyont. Ti zen négyszobás villája volt. Most egy szobában lakik és művész. — Akkor elhiszem, hogy művész. — Komoly művész. Zongoraművész. Prágában hangversenyezett a múlt héten. Komoly sikere volt. Megnéztem az öregurat alaposabban. Járkált a helyiségben, mosolyogva köszönt ismerős társaságoknak, az egyik asztal felé csókot hintett. Valódi művész, gondoltam és kerestem arcán a fűszer engros nyomait. Próbáltam elképzelni, hogy az öregur valamikor nagy tételekben rendelte a kávét, a déligyümöksöt, a halkonzerveket és intő'leveleket Íratott az adóé fűszereseknek. Aztán ropogni kezd a vállalat, egyik, kényszeregyezség a másik után, egyik adós hullik ol a másik után, fennakadásoka saját kötelezettségekkel, prolongáci-ók. váltók, bankkölcsön, bankkamat, adó... Évekig tartó kinog küzdellem, valami nyomának kell lenni az arcon. Semmi nyoma az arcon. Átszellemült arc, zenében és harmonikus élményekben megöregedett arc. — Hatvan éves, — mondja a. hölgy. — Egy szobában lakik és azt mondja, hogy boldog. Zongoraórákat ad. Gyerekkorától bolondja volt a zenének. Most végre a művészetnek szentelheti magát, mert tönkrement Ideális házaséletet ól. A felesége — nézze, ott táncol — valamikor a, legelegánsabb asszony volt a városban és — barátokat tartott. Most. kitart híven a férje mellett, .. Megnéztem az asszonyt is. Bizony tabui korú. még mindig jóalaku hölgy. de azért már semmi ok rá. hogy ne tartson ki férje és az egy szoba mellett. Ami feltűnt az asszonyon is. az öntudatos. nyugodt, békéit mosoly, kicsit fölényes, de megelégedett mosoly, a megtalált és mutatkozó mosoly, ugyanaz, ami a férje, a művész arcán látható, Honnan veszik ezt a biztos, fölényes, boldog mosolyt, mintha ők volnának ma is az elsők a társaságban és cerc'le-t tartanának az ismerősök között. Pillanatra az az ötletem támadt, hogy ez itt jelmezest élv, a társaság leggazdagabb tagja — fűszer nagyban — zongoraművésznek maszkírozta magát. Ugyanannyi, — középpolgári szemléletben — mintha tizenötödik Lajosnak öltözködött, volna az álarcos bálon, kedves felesége pedig Pompadournak. Polgári szemléletben fellendültek ők, kétség sem fér hozzá, fejlődés van jelen. Ha felmerülne az a kérdés, hogy vájjon miképpen örvendene nagyobb tekintélynek az öreg zongoratanltó ég művész: ha megkétszerezte volna a negyvenmilliós vagyont. amelyet boldogult édesatyja hagyott rá, vagy pedig a jelenlegi helyzetben, mikor fehér müvészfürtök aló! csókokat hint a leszállított áru tánclokálban, — kétségtelen, hogy valamennyien az utóbbi, valóságos helyzetre adnánk le szavazatunkat. A pénzgyűjtőé bizonyos fokon túl — elég hamar — unalmassá válik. A csodálok hamar megtudják felfelé menő tendenciában, hogy okvetlenül kisemmiződnek lojális és hízelgő ragaszkodásukkal, —- a szegény ember csak ráfizethet a gazdag és gyűjtő ember barátságára, — a szegény embernek csak akkor imponál a vagyon ha szóródik és csak akkor örül a gazdag embernek tiszta szívből, igazán, ha tönkremegy. Ha pedig a gazdag ember nem szabályosa, megy tönkre, nem lövi magát főbe vidéki kastélyában, hanem kifutja adott fejlődési lehetőségeit, zongoraleckéket, és itt-ott koncerteket ad., akkor.a polgár, aki szemléli,, felszabadul saját rettenetes súlya alól, elcsúszás gondolatának riasztó veszedelme alól. Nincs baj, polgár) amig gyermekeden megvan a sokoldalú nevelés és a jó gyermekszobában kitenyésztett művészi hajiam és tehetség, amelyből még hangversenyekre is . futja. Fűszerben engros könnyen adódik teljem tönkremenés. művészetben, ha óvatosan, körültekintően és kellő középszerrel adagoljuk, nehezen. A zongoraművészt, aki jó tapeur, vagy jó leckeadó is egyben, nem értheti komolyabb baj. * Persze, vannak egyéb dolgok is az életben. Olvasom ezt. az újpesti gyilkosságot, például. Kicsit nehéz összefüggésbe hozni a zongoraleckékkel és a művészettel általában. Talán még Gorkijnak is nehezen esne. Dénes Ferenc lakása: ez a kép. Nevezhetjük szobának is. A tulajdonos többször kap felszóllitást és többször kap haladékot a kiköltözésre. A munkanélküli szobai es tősegéd nem tud kiköltözni. Lakás éppen van elég, már ki is nézett egyet a nagy költőről elnevezett uecában. Sajnos, hat pengő előleget kell fizetni. Holnap az utolsó terminus a kiköltözésre, holnapután bontják a házat. Az asszony a három gyerekkel már régen alszik. — éhség ellen a legjobb báziszer az alvás — de a családfő, Dénes Ferenc szobafestősegéd, az uccun kóboróg és bat, pengőre gondol. Arra gondol, hogy koldulni lehetne, de nincs engedélye, lekaphatják, megint, — és akkor mi lesz a kiköltözéssel . A szerencse látszólag „kedvez41. Dénes Ferenc két évvel, ezelőtt, előkelő, ismeretséget kötött az újpesti rendőrség fogdájában, ahova engedély nélküli koldulás miatt került. Ott Ismerkedett meg Varga Lajos baromfikereskedővei, engedély nélküli uccai árusítás következtében. Dénes Ferenc összeakad Varga Lajossal, miközben az uccán kóbörog a hat pengő miatt. Varga Lajosnak pénze van. negyven pengője, ez oly természetes, mint ahogy az emberek általában többször esznek baromfit, mint, a szobájukat festetik. A kép: Dénes Ferenc lakása. Már huszonöt pengőt elittak a negyvenből, Dénes izgul, elfogy az egész pénz, hat pengő is, ami okvetlenül kell. Rábeszéli a részeg Vargát, hogy ne fizesse ki a laxit. De Varga még bort. és ételt vásárol. Esznek és isznak a szobába, ahol az asszony alszik a három gyerekkel ég ahonnan ki kell költözni, mert esszédül a ház. Aztán alszik mindenki. A két férfi az ágyban. Hajnalban meg csattauás: az asszony fölébred. Az Istenért., Franci! Fejsze és kés. Vér. Az asszony sikolt, elájul. A gyermekek felébrednek, sírnak. Zűrzavar, egymásba vetítve: liené Claire-rendezés. Vér. zsák, kötél, gyerekkocsi, nyolc pengő, fizesd ki a foglalót, éhség, napvilág, rendőr, gyerekkocsi, fáradtság, rendőr, gyerekkocsi, meszesgödör, éhség. — Buta voltam, hogy bevallottam. — .mondja Dénes Ferenc a rendőrségen, mert már mégis valamennyire nyugalom van benne. Nem mondhatom, hogy a . lelkében, mert a gyilkos tudvalévőén lelketlen, A gyerekek menhelyre kerülnek. Dé.nesné biztosan szolgálni megy, tálán jó helyre kerül. Dénes Ferenc a börtönbe kerül. Dénes Ferenc nem tanult, meg tájképet festeni. Csak falat. Azért mondom, egyéb dolgok is vannak az életben. Sándor Imre. Sutánál Miklós: & mmá-suná kaM($ — REGÉNY — — Meghalt? — hördült fel Barnabás. — Él. De remélem ... — Ne káromkodj kegyetlen kölyök. — csapott az asztalra Barnabás felbőszültén — mit tudod te, hogy kettőjük közül ki szenvedett többet? Mindenki elolvasta a sürgönyt, és mindenki remegett a megilletődéstől. Klema néni visszajött ég felsóhajtott. — Csak megsegítse az Isten ... — Eléggé megbünkődött. szegény — morogta Sándor, aki meggörnyedve, rémülten forgatta kezében a papírlapot. — Szörnyű dolog lehet, amikor valaki a maga kezével dobja el az egyetlen életét. Sándor bácsi a maga egyetlen életére gondolt és a halál fuvallata megfagyasztotta csontjaiban a velőt. — Mi most a teendő? — kérdezte Klema. Barnabás az órára nézett. — Most fél tiz. Egy óra múlva indul a vonat. Én is Klárikával megyek. — Én is — tette hozzá bűnbánóan István. — Mit csinál Klári? — kérdezte Ákos. — Csomagol és sir. —‘ Szereti azt az embert — sóha jtotta Klema. — Ez a. rendeltetése — jegyezte meg Barnabás és kitörült egv nehéz könnycseppet a szeméből. István valamivel mentegetni akarta magát. — Elemér nagyon kegyetlen volt, Barnabás felemelte vékony, fehér, majdnem átlátszó kezét és olérzékenyedve kezdett beszélni. — De csak addig, amíg biztos volt Klári szerelmében. Hej, addig nagyon gőgös, dacos, gyilkos és kegyetlen az ember. Mert addig van ami éltesse. Mert jegyezzétek meg magatoknak, a szerelemben addig nincs igazi baj, ameddig azt hiszem. hogy a másik is szenved. A szerelem megél a szenvedésből is, ha azt a keresztet mindketten cipelik a vállukon. Igén. De ha úgy látja az ember, hogy csak egyedül hordja, akkor vége van mindennek. Amikor Elemér elolvasta Klári levelét, hogy nem szeretlek, akkor vége volt mindennek. Akkor összedőlt a világ. Én megértem őt, ti'legalább bocsássatok meg a'boldogtalannak. Ez mutatja, hogy mennyire szerette mindig és mennyire szereti még most is a feleségét. — De Klári... — vetette közbe István. — Klári is épen úgy szereti. És ha Elemér életben marad, ők lesznek a legboldogabb emberek a világon. Mindenki hallgatott. Egy óra múlva Klári. István cs Barnabás a vonaton ültek. A család még soká ébren maradt, Ákost hallgatták. — Éii azt hiszem, hogy az a revolverlövés sors fordul a tót jelent az egész Péterffy-cealád történetében. Ez volt a kulmináció. Ezután már nincs semmi, hacsak nem az ut a nyugalom és a megpibenés felé. — Bár az Isten adná! — sóhajtott Klema. Ákos nyugodtan folytatta: — Klárika révbe ért. Érzem. Tudom. Elég volt a tragédiából. Eleget szenvedtünk mi is, hogy lassacskán talpra álljunk. De ehhez szükséges, hogy először is leszámoljunk azzal, hogy szegény emberek vagyunk. — Szegény magyarok — szólt közbe Sándor bácsi. — De annyiak még van. hogy Hartmaim birtokát kibér éjünk. És Sándor bácsi újra lehúzott- egy gyűrűt- az ujjarái és az asztalra tette: — Ez sem kell nekem. Meghatódva néztek az öreg emberre. Ákos szeme felragyogott, — Ha mindnyájan olyan önfeláldozók leszünk, mint, Sándor bácsi, mégis csak együtt lesz a pénz. É# számolgatni kezdtek. Mária után néhány ékszer maradt. Ez a kis árva betéte; a ház egy része ennek a fejében a nevére lesz Írva. Ákos is kapott a fejszámolásnál. Klema néninek. Vilmának is maradt még néhány értékes tárgya a jobb napokból. Klema néDi a Muzeum-utcai lakásáért és berendezéséért is kapott valamit, igaz. hogy abból csak a fele van meg, a többiből adósságokat. kell kifizetni. — Hiszen már megvan a pénz — kiáltott 'fel Sándor bácsi és egészen kipirult az izgalomtól. — Ha jól számítom, nincs is adósságom. No, majd nagyot néz Hartmann, ha beállítunk ás orra alá tartjuk a bérösszeget, Ákos a fejét rázta. — Azt nem. Egészen alulról kezdjük. Parasztok leszünk. Én is, István is kapott harminc hold telket. — De hol? — kérdezte Sándor. — A Róth-féle birtokból. A birtoikrcndezŐ bíróság Róthtól kétszáz holdat vett el; Róth megteszi nekem, hogy a hatvan holdat irmen, a park végéből engedi kihasítani. — És ha nem? — Akkor kijárunk a határba, úgy, mint a többi szegény magyar. Mindegy. Ott is terem a föld. Klema néni felkelt és jóéjszakát köszönt, — Bemegyek, megnézem Ágnest. Mindnyájan megrendülve vették észre, hogy Klárika anyjáról megfeledkeztek. A boldogtalan asszony most ott. sirdofjált- a lánya szobájában és imádkozott, hogy élve maradjon a vejeAz asszonyok felkeltek és követték Klemát. Ákos és Sándor magukra maradtak. — Te Ákos! — szólalt meg Sándor megindultam — Itt kellett volna kezdeni két évvel ezelőtt, De akkor délibábok után rohantunk valamennyien. — Át kell esnünk azon is Éjfélkor le akartak feküdni, de zörgettek a kapun s beállított a sürgönykihordó István táviratával: „Elemér túl a veszélyen. Klárika bol- dog.“ Azon az estén az örömtől nem aludt senki a Péte-rffy kúrián. * Tavasszal a park alatt hatvan holdon Péterfíy Ákos és Keresztes István számára hasította Hartmann és Társa bérekéje a zsiros, barna rö- “göt. Ez a hatvan hold csak egy kis parasztgazdaság volt, de Ákos azt mondta, hogy ez az a talpalatnyi föld, ahol újra megvetik lábukat, Klema néni elemében volt. Ö. aki a Póterffy penzió tizennyolc szobás háztartását óly fényesen vezette, aki az összeomlás után oly hősiesen verekedett a nyomorúsággal, most mindkét tudományának hasznát vehette. Annak a háborúnak. amelyet a Pét-erffy-család a csőd, a pusztulás, a tönkremenée ellen indított, és szívós kitartással végre áthelyezett ide, a Péterfiyek porladó csontjaival összekeveredett ősi földre, ő lett a szállásmestere, élelmezési főnöke, hadtáp- parancsnoka. Egyébként az egész családot elfogta a munka és takarékosság láza. Vilma vezette a könyveket, ő intézte a levelezést, és az Írógép vidáman kattogott a szobájában. Ákos volt, a toldesur és Sándor bácsi vállalta a botos ispán szerepét, ő tartotta rendben a cselédséget- a jószágot, a szerszámokat. Ágnes pedig, aki hol a férjét siratta, hol a leánya boldogsága felett ujjongott, a két kisgyermek testi-lelki jólétének szentelte napi tevékenységét. 6 vigyázott a jövendő élet, a Péterffy-család boldogabb sarjadé- kaira. * Aratás után néhány napra István is leutazott a Péterffy kastélyba. István mindennap átlovagolt a faluba és mindennap két órát volt együtt a hollandi leánnyal. Amikor lejárt a szabadsága, este vcsora után édesanyja mellé ült az ablak- mélyedésbe. — Anyuskám! — szólt hozzá a máramaros- szigeti gyerekszoba régi becézgető hangján. — Megengednéd-e, hogy megházasodjam? Ágnes ránézett a fiára, —- Magdáról beszélsz, a hollandi leányról? — Róla — feleli István és édesanyja nyakába borult. (Vége.) % Óriási választéki Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillár ok! Modern képkeret ez; és, üvegezés lllilllllllilillilllllllllilllilllllllllllllllllillllllllllllllllillllllillllllllliilillllllilllillllllllillllllllllllllllilllillllIHllllllHlllllllllllllllHlllllllllllllllll Telefon 2423 Alapítva 1833 4
