Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-28 / 23. (3354.) szám

'PRAGAiAWÁAR-H 1 RLAI> 19&4 január 28. vasárnap. KÜLÖNVÉLEMÉNY Színién zenész Tegnap este tán dókáiban voltam, amely va­lamikor lukszuslokál volt bő műsorral, drága választékkal, ma azonban egyszerű tánchelyi- sóg a müveit középosztály, illetve jólöltözött és jóitiodoru proletárok számára. Az árak ehez ké­pest. olcsók, a választék nagy. Hangulatos an­gol valcer és andalító tangó mellett ismerkedik a fiatalság egésze széles rétegekben. A társaság egyik hölgytagja figyelmeztetett egy öreg nrra. Vállas, könnyümozgásu öregur, érdekes, barázdált- de egyensúlyozott arc, a múlt jóindulatú nyomaival. Fehér müvészfürtök. Kellemesen jellegzetes művészi ej. — Művész? — kérdeztem. — Most. már az. Valamikor a város leggazda­gabb embere volt, De tönkrement és művész lett, — Ab! —• Igen. Fűszer engros. Apjától örökölte az üzletet, és a vagyont. Ti zen négyszobás villája volt. Most egy szobában lakik és művész. — Akkor elhiszem, hogy művész. — Komoly művész. Zongoraművész. Prágá­ban hangversenyezett a múlt héten. Komoly sikere volt. Megnéztem az öregurat alaposabban. Járkált a helyiségben, mosolyogva köszönt ismerős tár­saságoknak, az egyik asztal felé csókot hintett. Valódi művész, gondoltam és kerestem arcán a fűszer engros nyomait. Próbáltam elképzelni, hogy az öregur valamikor nagy tételekben ren­delte a kávét, a déligyümöksöt, a halkonzerve­ket és intő'leveleket Íratott az adóé fűszeresek­nek. Aztán ropogni kezd a vállalat, egyik, kény­szeregyezség a másik után, egyik adós hullik ol a másik után, fennakadásoka saját kötelezettsé­gekkel, prolongáci-ók. váltók, bankkölcsön, bankkamat, adó... Évekig tartó kinog küzde­llem, valami nyomának kell lenni az arcon. Sem­mi nyoma az arcon. Átszellemült arc, zenében és harmonikus élményekben megöregedett arc. — Hatvan éves, — mondja a. hölgy. — Egy szobában lakik és azt mondja, hogy boldog. Zongoraórákat ad. Gyerekkorától bolondja volt a zenének. Most végre a művészetnek szentel­heti magát, mert tönkrement Ideális házaséletet ól. A felesége — nézze, ott táncol — valamikor a, legelegánsabb asszony volt a városban és — barátokat tartott. Most. kitart híven a férje mel­lett, .. Megnéztem az asszonyt is. Bizony tabui korú. még mindig jóalaku hölgy. de azért már semmi ok rá. hogy ne tartson ki férje és az egy szoba mellett. Ami feltűnt az asszonyon is. az öntuda­tos. nyugodt, békéit mosoly, kicsit fölényes, de megelégedett mosoly, a megtalált és mutatkozó mosoly, ugyanaz, ami a férje, a művész arcán látható, Honnan veszik ezt a biztos, fölényes, boldog mosolyt, mintha ők volnának ma is az elsők a társaságban és cerc'le-t tartanának az ismerősök között. Pillanatra az az ötletem támadt, hogy ez itt jelmezest élv, a társaság leggazdagabb tag­ja — fűszer nagyban — zongoraművésznek maszkírozta magát. Ugyanannyi, — középpol­gári szemléletben — mintha tizenötödik Lajos­nak öltözködött, volna az álarcos bálon, kedves felesége pedig Pompadournak. Polgári szemlé­letben fellendültek ők, kétség sem fér hozzá, fejlődés van jelen. Ha felmerülne az a kérdés, hogy vájjon miképpen örvendene nagyobb te­kintélynek az öreg zongoratanltó ég művész: ha megkétszerezte volna a negyvenmilliós va­gyont. amelyet boldogult édesatyja hagyott rá, vagy pedig a jelenlegi helyzetben, mikor fehér müvészfürtök aló! csókokat hint a leszállított áru tánclokálban, — kétségtelen, hogy vala­mennyien az utóbbi, valóságos helyzetre ad­nánk le szavazatunkat. A pénzgyűjtőé bizonyos fokon túl — elég ha­mar — unalmassá válik. A csodálok hamar megtudják felfelé menő tendenciában, hogy ok­vetlenül kisemmiződnek lojális és hízelgő ra­gaszkodásukkal, —- a szegény ember csak rá­fizethet a gazdag és gyűjtő ember barátságára, — a szegény embernek csak akkor imponál a vagyon ha szóródik és csak akkor örül a gaz­dag embernek tiszta szívből, igazán, ha tönkre­megy. Ha pedig a gazdag ember nem szabályo­sa, megy tönkre, nem lövi magát főbe vidéki kastélyában, hanem kifutja adott fejlődési lehe­tőségeit, zongoraleckéket, és itt-ott koncerteket ad., akkor.a polgár, aki szemléli,, felszabadul sa­ját rettenetes súlya alól, elcsúszás gondolatának riasztó veszedelme alól. Nincs baj, polgár) amig gyermekeden megvan a sokoldalú nevelés és a jó gyermekszobában kitenyésztett művészi haj­iam és tehetség, amelyből még hangversenyek­re is . futja. Fűszerben engros könnyen adódik teljem tönkremenés. művészetben, ha óvatosan, körültekintően és kellő középszerrel adagoljuk, nehezen. A zongoraművészt, aki jó tapeur, vagy jó leckeadó is egyben, nem értheti komolyabb baj. * Persze, vannak egyéb dolgok is az életben. Olvasom ezt. az újpesti gyilkosságot, például. Kicsit nehéz összefüggésbe hozni a zongoralec­kékkel és a művészettel általában. Talán még Gorkijnak is nehezen esne. Dénes Ferenc laká­sa: ez a kép. Nevezhetjük szobának is. A tulaj­donos többször kap felszóllitást és többször kap haladékot a kiköltözésre. A munkanélküli szo­bai es tősegéd nem tud kiköltözni. Lakás éppen van elég, már ki is nézett egyet a nagy köl­tőről elnevezett uecában. Sajnos, hat pengő elő­leget kell fizetni. Holnap az utolsó terminus a kiköltözésre, holnapután bontják a házat. Az asszony a három gyerekkel már régen alszik. — éhség ellen a legjobb báziszer az alvás — de a családfő, Dénes Ferenc szobafestősegéd, az uc­cun kóboróg és bat, pengőre gondol. Arra gon­dol, hogy koldulni lehetne, de nincs engedélye, lekaphatják, megint, — és akkor mi lesz a ki­költözéssel . A szerencse látszólag „kedvez41. Dénes Ferenc két évvel, ezelőtt, előkelő, ismeretséget kötött az újpesti rendőrség fogdájában, ahova engedély nélküli koldulás miatt került. Ott Ismerkedett meg Varga Lajos baromfikereskedővei, engedély nélküli uccai árusítás következtében. Dénes Ferenc összeakad Varga Lajossal, miközben az uccán kóbörog a hat pengő miatt. Varga Lajos­nak pénze van. negyven pengője, ez oly termé­szetes, mint ahogy az emberek általában több­ször esznek baromfit, mint, a szobájukat festetik. A kép: Dénes Ferenc lakása. Már huszonöt pengőt elittak a negyvenből, Dénes izgul, elfogy az egész pénz, hat pengő is, ami okvetlenül kell. Rábeszéli a részeg Vargát, hogy ne fizesse ki a laxit. De Varga még bort. és ételt vásárol. Esz­nek és isznak a szobába, ahol az asszony alszik a három gyerekkel ég ahonnan ki kell költözni, mert esszédül a ház. Aztán alszik mindenki. A két férfi az ágyban. Hajnalban meg csattauás: az asszony fölébred. Az Istenért., Franci! Fejsze és kés. Vér. Az asszony sikolt, elájul. A gyer­mekek felébrednek, sírnak. Zűrzavar, egymásba vetítve: liené Claire-rendezés. Vér. zsák, kötél, gyerekkocsi, nyolc pengő, fizesd ki a foglalót, éhség, napvilág, rendőr, gyerekkocsi, fáradtság, rendőr, gyerekkocsi, meszesgödör, éhség. — Buta voltam, hogy bevallottam. — .mondja Dénes Ferenc a rendőrségen, mert már mégis valamennyire nyugalom van benne. Nem mond­hatom, hogy a . lelkében, mert a gyilkos tudva­lévőén lelketlen, A gyerekek menhelyre kerülnek. Dé.nesné biztosan szolgálni megy, tálán jó helyre kerül. Dénes Ferenc a börtönbe kerül. Dénes Ferenc nem tanult, meg tájképet festeni. Csak falat. Azért mondom, egyéb dolgok is vannak az életben. Sándor Imre. Sutánál Miklós: & mmá-suná kaM($ — REGÉNY — — Meghalt? — hördült fel Barnabás. — Él. De remélem ... — Ne káromkodj kegyetlen kölyök. — csa­pott az asztalra Barnabás felbőszültén — mit tu­dod te, hogy kettőjük közül ki szenvedett töb­bet? Mindenki elolvasta a sürgönyt, és mindenki re­megett a megilletődéstől. Klema néni visszajött ég felsóhajtott. — Csak megsegítse az Isten ... — Eléggé megbünkődött. szegény — morogta Sándor, aki meggörnyedve, rémülten forgatta kezében a papírlapot. — Szörnyű dolog lehet, amikor valaki a maga kezével dobja el az egyet­len életét. Sándor bácsi a maga egyetlen életére gondolt és a halál fuvallata megfagyasztotta csontjaiban a velőt. — Mi most a teendő? — kérdezte Klema. Barnabás az órára nézett. — Most fél tiz. Egy óra múlva indul a vonat. Én is Klárikával megyek. — Én is — tette hozzá bűnbánóan István. — Mit csinál Klári? — kérdezte Ákos. — Csomagol és sir. —‘ Szereti azt az embert — sóha jtotta Klema. — Ez a. rendeltetése — jegyezte meg Barna­bás és kitörült egv nehéz könnycseppet a sze­méből. István valamivel mentegetni akarta magát. — Elemér nagyon kegyetlen volt, Barnabás felemelte vékony, fehér, majdnem át­látszó kezét és olérzékenyedve kezdett beszélni. — De csak addig, amíg biztos volt Klári sze­relmében. Hej, addig nagyon gőgös, dacos, gyil­kos és kegyetlen az ember. Mert addig van ami éltesse. Mert jegyezzétek meg magatoknak, a sze­relemben addig nincs igazi baj, ameddig azt hi­szem. hogy a másik is szenved. A szerelem meg­él a szenvedésből is, ha azt a keresztet mindket­ten cipelik a vállukon. Igén. De ha úgy látja az ember, hogy csak egyedül hordja, akkor vége van mindennek. Amikor Elemér elolvasta Klári levelét, hogy nem szeretlek, akkor vége volt mindennek. Akkor összedőlt a világ. Én meg­értem őt, ti'legalább bocsássatok meg a'boldog­talannak. Ez mutatja, hogy mennyire szerette mindig és mennyire szereti még most is a fele­ségét. — De Klári... — vetette közbe István. — Klári is épen úgy szereti. És ha Elemér életben marad, ők lesznek a legboldogabb embe­rek a világon. Mindenki hallgatott. Egy óra múlva Klári. István cs Barnabás a vonaton ültek. A család még soká ébren maradt, Ákost hall­gatták. — Éii azt hiszem, hogy az a revolverlövés sors fordul a tót jelent az egész Péterffy-cealád tör­ténetében. Ez volt a kulmináció. Ezután már nincs semmi, hacsak nem az ut a nyugalom és a megpibenés felé. — Bár az Isten adná! — sóhajtott Klema. Ákos nyugodtan folytatta: — Klárika révbe ért. Érzem. Tudom. Elég volt a tragédiából. Eleget szenvedtünk mi is, hogy lassacskán talpra álljunk. De ehhez szükséges, hogy először is leszámoljunk azzal, hogy szegény emberek vagyunk. — Szegény magyarok — szólt közbe Sándor bácsi. — De annyiak még van. hogy Hartmaim birtokát kibér éjünk. És Sándor bácsi újra lehúzott- egy gyűrűt- az ujjarái és az asztalra tette: — Ez sem kell nekem. Meghatódva néztek az öreg emberre. Ákos szeme felragyogott, — Ha mindnyájan olyan önfeláldozók leszünk, mint, Sándor bácsi, mégis csak együtt lesz a pénz. É# számolgatni kezdtek. Mária után néhány ékszer maradt. Ez a kis árva betéte; a ház egy része ennek a fejében a nevére lesz Írva. Ákos is kapott a fejszámolásnál. Klema néninek. Vilmá­nak is maradt még néhány értékes tárgya a jobb napokból. Klema néDi a Muzeum-utcai lakásáért és berendezéséért is kapott valamit, igaz. hogy abból csak a fele van meg, a többiből adósságo­kat. kell kifizetni. — Hiszen már megvan a pénz — kiáltott 'fel Sándor bácsi és egészen kipirult az izgalomtól. — Ha jól számítom, nincs is adósságom. No, majd nagyot néz Hartmann, ha beállítunk ás orra alá tartjuk a bérösszeget, Ákos a fejét rázta. — Azt nem. Egészen alulról kezdjük. Parasz­tok leszünk. Én is, István is kapott harminc hold telket. — De hol? — kérdezte Sándor. — A Róth-féle birtokból. A birtoikrcndezŐ bí­róság Róthtól kétszáz holdat vett el; Róth meg­teszi nekem, hogy a hatvan holdat irmen, a park végéből engedi kihasítani. — És ha nem? — Akkor kijárunk a határba, úgy, mint a töb­bi szegény magyar. Mindegy. Ott is terem a föld. Klema néni felkelt és jóéjszakát köszönt, — Bemegyek, megnézem Ágnest. Mindnyájan megrendülve vették észre, hogy Klárika anyjáról megfeledkeztek. A boldogtalan asszony most ott. sirdofjált- a lánya szobájában és imádkozott, hogy élve maradjon a veje­Az asszonyok felkeltek és követték Klemát. Ákos és Sándor magukra maradtak. — Te Ákos! — szólalt meg Sándor megindul­tam — Itt kellett volna kezdeni két évvel ez­előtt, De akkor délibábok után rohantunk vala­mennyien. — Át kell esnünk azon is Éjfélkor le akartak feküdni, de zörgettek a kapun s beállított a sürgönykihordó István táv­iratával: „Elemér túl a veszélyen. Klárika bol- dog.“ Azon az estén az örömtől nem aludt senki a Péte-rffy kúrián. * Tavasszal a park alatt hatvan holdon Péterfíy Ákos és Keresztes István számára hasította Hartmann és Társa bérekéje a zsiros, barna rö- “göt. Ez a hatvan hold csak egy kis parasztgaz­daság volt, de Ákos azt mondta, hogy ez az a talpalatnyi föld, ahol újra megvetik lábukat, Klema néni elemében volt. Ö. aki a Póterffy penzió tizennyolc szobás háztartását óly fénye­sen vezette, aki az összeomlás után oly hősiesen verekedett a nyomorúsággal, most mindkét tu­dományának hasznát vehette. Annak a háború­nak. amelyet a Pét-erffy-család a csőd, a pusz­tulás, a tönkremenée ellen indított, és szívós ki­tartással végre áthelyezett ide, a Péterfiyek por­ladó csontjaival összekeveredett ősi földre, ő lett a szállásmestere, élelmezési főnöke, hadtáp- parancsnoka. Egyébként az egész családot el­fogta a munka és takarékosság láza. Vilma ve­zette a könyveket, ő intézte a levelezést, és az Írógép vidáman kattogott a szobájában. Ákos volt, a toldesur és Sándor bácsi vállalta a botos ispán szerepét, ő tartotta rendben a cselédséget- a jószágot, a szerszámokat. Ágnes pedig, aki hol a férjét siratta, hol a leánya boldogsága felett ujjongott, a két kisgyermek testi-lelki jólétének szentelte napi tevékenységét. 6 vigyázott a jö­vendő élet, a Péterffy-család boldogabb sarjadé- kaira. * Aratás után néhány napra István is leutazott a Péterffy kastélyba. István mindennap átlova­golt a faluba és mindennap két órát volt együtt a hollandi leánnyal. Amikor lejárt a szabadsága, este vcsora után édesanyja mellé ült az ablak- mélyedésbe. — Anyuskám! — szólt hozzá a máramaros- szigeti gyerekszoba régi becézgető hangján. — Megengednéd-e, hogy megházasodjam? Ágnes ránézett a fiára, —- Magdáról beszélsz, a hollandi leányról? — Róla — feleli István és édesanyja nyakába borult. (Vége.) % Óriási választéki Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillár ok! Modern képkeret ez; és, üvegezés lllilllllllilillilllllllllilllilllllllllllllllllillllllllllllllllillllllillllllllliilillllllilllillllllllillllllllllllllllilllillllIHllllllHlllllllllllllllHlllllllllllllllll Telefon 2423 Alapítva 1833 4

Next

/
Thumbnails
Contents