Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-26 / 21. (3352.) szám

A Právo Lidii !@i@fsilovenszkőról ét stikarpaiszká Ruszrői Csehszlovákiában csökken a házasságkötések s születések száma 15.717 állami tisztviselőnő közül csak 700-nak van gyermekei Prága, jannál’ 25. A Právo Lid>u „Pénztelen or­szág'* címen Komdelka Jár ószláv tokából érdeke® vezércikket közöl Szí oveaiszk óról és Rusziraszlkóról. A vezércikk ut kommentár és po-léaula nélkül teljes terjedelmében az alábbiaikban ismertetjük: Nem valamiiöyien szocialista utópia országúi ól nwv szó,. — kezdődik a cikk — amely belátja, bogy a társadalmi rend józan megszervezése mel­lett a pélne fölösleges. A mai idők országáról van szó, egy olyan földről, amely a mai kapitalista gazdálkodási rendszer mellett arra van Ítélve, hogy ne legyen pénze. Podkanpatezka Ruezi ól és csak nem egész Spov-enszkóiról van szó, azonban legalábbis. SzOövensakó keleti részéről. Az egyén­nek nagyon nehéz pénz nélkül élni. Ha azonban ezek az egyének oly nagy számiban vannak, hogy csaknem az egész lakoságot kiteszik, akkor még rosszabb a helyzet a szomoirusrígiuk hatása alatt fal­vaik. városaik és vidékük képe is szükségszer il­leg megváltozik. A köztársaság keleti részeim utazni ma annyit jelent, mint látni egy gyönyörű Országrészt, melynek képét elrútítja a megakadt társadalmi és gazdasági viszonyok árnyéka, tíok a .mimikáméikiili, majdnem mindenki az. A szerény ipar nem működik és a patriarchális falusi gaz­dálkodás, amely ember emlékezet óta félszeg'ény- ség volt, most teljes szegénység, mert elvesztette mellékforrósát: az idénymunkát a városiban, az erdei munkát, terményeinek piacát. A podkar- patszkaruszi és ke 1 etszlovenszkói falvaikban úgy­szólván egyetlenegy korona nincs s a vidéki vá­roskák, amelyek a gazdák bevásárlásaira vannak utalva, hovatovább még azt sem tudják, hogy fest a pénz. Ráadásul a mezőgazdasági termények annyira alacsony értékűek, hogy szinte' fél-ingyen adják őket. Különben e nőikül ezeken a vidéke­ken pénz hiányában egyszerűen fizikai Lehetetlen­ség lenne élni.. Vigasztalásul szolgál tehát, hogy ezek a bajok bizonyos módon kiegyensúlyozzák egymást, a két szegénység legalább iigy-ainugy le­hetővé taszi az életet, amely még türelmesein tart­ja magáit bioznyos minimális színvonalon attól a reménytől éltetve, hogy megint lesz munka és azzal a legszükségesebb pénz. Különben a “Verchovlnán még az az olcsó élelem sincs meg, mert ott egyál­talában nincs élelem .mint ahogy sehol nincs, ahol a családi tradíció « család szaporodása arányá­ban végtelenül apró gazdaságokra aprózza szét a vagyont. Ezek a szinte kinaiasan „törpe" gazda­ságok nem rendelkeznek tartalékkal még a tél fe­léig sem e. erre aztán az egyetlen lehető segítsé­gei várják: a közsegélyt. — A pénztelen ember a társadalom pénzrend­szere keretében nem lehet sokáig ember. Lemond a kulturális igényeiről,. teetJben-1 élekben seny- Ved, degenerálódik. A degeneráció itt a keléti vi­déken a régi rezsimet befolyása alatt állandó s éppen azért szembe nem tűnő jelenség volt. Azon­ban a köztársaság már végzett bizonyos munkát Szlovenszkó és Podkarpatszka Rusz érdekében. Ezt itt elismeri mindenki, Nagymi'hályon szeretet­tel mutatnak rá a modem gimnáziumra, sajátma- guk figyelmeztetnek arra, hogy csak a köziéwa- ság csinált községükből olyan várost, amely az áUlamifordiulat óta megkétszereződött. Á betegbiz­tosítás és annak intézetei vezették be talán első- izben az orvost és az egészségügyi gondozást a keleti perifériákra. A szlovákok és ruszinok már nem mondanának le köztársaságiunkról, annyi bi­zonyos. De éppien azért, mert a keleti vidékek a mi és a saját állami önállóságuk ideje alatt már megismerték a jobb és kulturáltabb életet, nehe­zen tudják elviselni a visszaesést, a gazdasági és kulturális nyomottba való süllyedést. Ami előbb természetes volt, az már itt keleten elviselhetetlen. Ezt tekintetbe kel venni. Ha már a keletet felemel­tük az élet vonalára, akkor életben is kell tartanunk Ha ezt nem tudnék elérni, elvesztenénk hivatásun­kat s elt-éveszten ők államunk feladatát. Ezért szük­séges, hogy Síz'lovemsakót és Podkarpatszka Ruszt újból pénzhez juttassuk. Ez olyan feladat, mely összefügg az általános gazdasági, pénzügyi és ke­reskedelempolitikai kérdésekké.]. Ha a köztársaság saját magán -tud segíteni, ezzel a ml keleti vidé­keinken .is segít. E tekintetben a szlovenszkói és podkarpatezkaruszi visz onyok olyan lobi ihatatlan erőtényezőt kell hogy jelentsenek, amely nyo­mást kell hogy gyakoroljon az állampolitikára, hogy az vógrevalahára határozza el magát és te­gyen valamit. De Szloveuszkón és P-odkarpatezka Húszban a saját eszközeivel is segíthetünk. Ehhez nincs szükség semmi pénzre és anyagi befekteté­sekre. A keleti országrészeket ugyanis egyszerű eszközzel meg lehet segíthetni: szervezéssel és új­ból szervezéssel. A köztársaság keleti része ter­mészettől gazdag. Egész a Yerchovináig húzód­nak a termékeny rónaságok, amelyek termékeny­ség tekintetében „Csehország Elba-menti arany- övét" is fölülmúlják. A hegyeken őserdők van­nak, elég nagy terjedelműek, hogy hozzáértő gaz­dálkodás mellett eltarthassák lakosságukat. Nem is vesszük tekintetbe az országnak a föld mélyé­ben levő gazdagságát, amely eddig jobbára nincs is érintve. Magától értetődő, hogy csak szervezési hibák miatt történhetik, hogy egy ország, amely a természettől fogva több mint önellátásra képes, éhezzen és pénz nélkül legyen. Kiváló borok te­remnek ottan, amelyeket itt a m.i árainkhoz ké­pest nevetséges áron adnak el. Azt mondják, hogy nyáron Eeletszlovenszkón négy tojást adnak egy koronáért és két-három koronáért olymennyiségü legfinomabb zöldséget adnak, hogy azt egy em­ber alig búrja elvinni. Kétségtelen, hogy úgy ne­künk, mint Szlovenszkónak javára szolgálna, hogy Prága, január 25. A statisztikai hivatal közlése szerint Csehszlovákiában a múlt év harmadik negyedében 29.554 házasságkötés történt. Évek óta ez a legalacsonyabb szám er­re az időszakra vonatkozóan. 1932-höz képest a házasságkötések 4.3, 1929-hez viszonyítva 15 százalékkal csökkentek. Ugyancsak a szüle­tések száma is fogyott. Az előző évhez képest mintegy 10 százalékkal. A Vecerní Céské Slo- vo ezekből azt következteti, hogy a házasság- kötések és születések számának megfogyatko­zása a szociális viszonyokkal van kapcsolat­ban, amelyek 1932 óta rosszabbodtak. A hely­zet rosszahodás a beíétálományon is nyomot hagyott, Csehszlovákia lakossága — írja a lap — a múlt év folyamán nemcsak a 60 miliárdot tevő betét kamatát használta föl, hanem a sa­ját tőkéből Is száz milliót fogyasztott. A születések számának Szociális szempon­tok szerint való indokolásával szöges ellentét­ben van az a jelenség, amely a házas állami tisztviselőknél tapasztalható. Összesen 15.717 nő áll állami szolgálatban. Ezek közül csak 700-nak van gyermeke! E tisztviselőnők évi jö­vedelme együtt meghaladja a 180 millió ko­ronát. Ráadásul a tisztviselőnők 30 százaléká­nak a férje 18.000 koronánál magasabb jöve­delemmel bír, 10 százalékánál a férj jövedel­me felülmúlja a 30.000 koronát. 1954 január 26. péntek. soha. Pesszimizmussal vádolták Madách ot, pedig ő megtette a lehetetlent és a szeretet és a megértés költői evangéliumát győzelem­hez segítette. Többet embertől és zsenitől nem várhat az emberiség. Egy ilyen nagy ünnep, mint amilyen a bécsj volt, memento kellene, hogy legyen: ilyenkor rá kellene döbbenie az emberiség­nek arra, hogy a lángész megmutathatja az utat, de ezen az utón haladnia az emberiség­nek muszáj. A bécsi ünnepen ott voltak a pá­holyokban a diplomaták és a bankárok, a sajtó képviselői és a polgárok: ott volt az em­beriség. Zúgott a taps a francia forradalom után és a meghatódás könnye csillogott a sze­mekben, amikor Éva elárulja az öngyilkos­jelölt Ádámnak az élet legvégső titkát, azt, hogy az életet nem lehet kipusztitahi. Ezt sem Ádám, az egyén nem tudja megtenni a sza­kadék szélén, sem az emberiség egy világ­háború poklával. Zúgott a taps és csillogott a könny---------­Az tán távoztak a diplomaták és a bankárok, a sajtó és a polgárok. Távozott az emberiség az isteni színjátékról. Ha egy bolond az kér­dezte volna tőlük, hogy nem lehetne-e kisér- letképen az isteni színjátékot emberinek fel­fogni, és a színjátékot átvinni a Burgszinház színpadáról az emberiség színpadára, moso­lyogtak volna a naivitáson. Mert szinjátékos költészet és realitás? Nem, ilyen győzelmet zseni még nem aratott. Plátó álmodott róla a tökéletes államban, de álom maradt, mint. Ádám álma.. És hogy álom maradt, Íme, ez* az ember tragédiája. wmmmammmmmmmamm A kottái tűzvész epilógusa a szenátusban Prága, január 25. Tavaly' nyár elején Koíltán nagy tűzvész pusztított .amiről lapunkban an­nak idején beszámoltunk. A tűzvészkor a szol­gálatot teljesítő csendőrök közül ketfcen tettle­gesen bántalmaztak néhány koltai polgárt. Ez ügyben Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor interpellációt intézett a belügyi és igazságügyi miniszterekhez. A választ a mi­niszterek most adták meg. Ez a miniszteri válasz elismeri az interpellá­ció ama tényállítását, hogy a csendőrök egyike tetleg bántalmazott egyes békés pol­gárokat a tűzvész okainak nyomozásánál^ '*> A miniszteri válasz igy hangzik: . Jonák őrmester és Fórt őrmester efHen az il­letékes csendőrparancsnokság már 1983 junius 17-én bűnügyi feljelentést tett annak gyanúja miatt, hogy Kotta községben' kiütött tűzvész vizsgálata alkalmával 1938 május 17-én Garaj Mihályt', Cimbalík Andrást és Krsák Annát te ttleg b ánt alma z ták. Jonák őrmester és Fort fő őrmester ellen az ift- róságnak 1933 szeptember 26-án hozott Íté­letével testi épség ellen Garaj Mihályon és Cimbalík Andráson elkövetett vétség miatt elmarasztaltatott. Hogy nevezett Kráák Annát is tettleg bántal­mazta volna, az a bíróság előtt be nem bizo­nyult. Fort íoőrmester ugyanazon Ítélettel bi­zonyítékok hiánya miatt a vád alól felmente­tett. Az ógyallai járásbíróságnak Oimbailík Sán­dor élem az 1879. évi XL. t.-c. 43. §-ba ütköző ki­hágás miatt hozott ítélete nevezettnek 1933 julius 11-én élőszóval hirdettetett ki, s mint­hogy ellene fellebbezéssel nem élt, az jogerőre emelkedett, Ugyanazon hatóságnak Krsák An­na elen ugyanazon kihágás miatt hozott ítélete nevezettnek az ügy újbóli megtárgyalása után 1933 november 10-én írásban kézbesifctetett, e nevezettnek módjában állott azt a kitűzött ha­táridőn belül megfelebbezmi, esetleg kegyelmi kérvényt benyújtani. A csendőrség magatartása a szolgálat vég­zésénél külön szabályzattal van rendezve. Eme szabályzat áthágása kivétel nélkül szigorúan büntettetik. Az igazságügyi minisztérium hatáskörét ü- letőíeg a következőket közlöm: Cimbalík Sán­dor ellen hatósági közegekkel szemben elkö­vetett erőszak büntette miatt bűnügyi eljárás indíttatott, azonban az eljárás beszüntettetett, minthogy cselekményében 'bűntett tényáiadé- ka nem állapíttatott meg. A csendőreégi köze­gek a polgári büntető joghatóságnak nincsenek alávetve. A fel'hozottakra való tekintettel valamelyes további intéakedésne ka jelen interpelláció ré­vén való megtételére ok nincsen. Praha, 1934 január 18-ám. A belügyi miniszter: Cern$ e. k. Az igazságügyi miniszter: dr. Meissner s. k. Diadalmas Madách-reneszánsz Irta: NEUBAUER PÁL Ennek meg kellett történnie, Madácbpak győznie kellett: Az ember tragédiája meg- hóditoita Európát. A bécsi Burgszinház elő­adása és a nemzetközi siker nem meglepetés, — meglepetés csak Madách számára lett vol­na és a sztregovai tekintetes ur nagyon meg­hatódna, ha a Burgszinház páholyából látná, hogy egy előkelő nemzetközi parkett úgy ün­nepli, mintha Goethe lenne és a Faustot kom­ponálta volna. Mert nem tudta, nem is sejtet­te, hogy más hangszereléssel valóban a Faustot irta meg, már mint az örök Faustot, a küzdelmesen hálálos fáradtságu, de az an­gyallal a győzelemig birkózó embert. Sokáig kellett várnia ennek a Tragédiának a re­neszánszra és Madách müvére fokozottan áll a „.habent fata sua libelli". „Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál." Madách küzdött, de nem bízott. Sőt vidéki barátaiba kapaszkodott bele, szüksége volt a támogató és vállveregető elismerésre és a végén annál a kis szlovák asszonynál nem maradt más barátja és „megértője", annál a kis szlovák asszonynál, akit isienitett és megtette Beatricenek és aki nem értett mind­ebből egy kukkot séd. Igen, Arany János értette, de Arany sem teheite érte azt, amire ez hatalmas kompozíció kötelez. Ez csak később történhetett meg: megtörtént. Meg­történt a csoda. Cuncia mindemképpen, de a legnagyobb csoda, hogy a Burgszinházban elért világsiker a legtermészetesebb dolog, egyszerű, szükség­szerű és magától értetődő: győzött a gondolat, az Eszme. Nem is kell a zseni elcsépelt deter­minációját hangoztatni. Elég annak az egy- s- iegállapitása, hogy győz, ami nagy. Ha nem tegnap, úgy ma. Ha nem Sztregován. úgy Becsben. Nincs idő, nincs kor. Az is mel­lékes, hogy Az ember tragédiája egy harminc és néhány éves ember kezdő müve volt és hogy nem irt töibbet. Nem kell arról gondol­kozni, hogy „Mózes"-drámája nem volt jó és Arany elutasította. Az sem fontos, hogy a ma­gyar fővárosban csak egyszer szerepelt döntő síi- rel mint költő és azzal sem törődünk, hogy éieíe a magyar vidéki sors akkori pri- mitivitásáiba torkollott. Ami maradt, az Az ember tragédiája és nem gondolunk most Madách külön emberi tragédiájára. Az ember elbukott, az iró győzött. Kevés Írónak adatott meg, hogy mindkét síkon sikert érjen el. A magyar Faust beérkezett. Magyar diadal? Ezt hangoztatják most min­denfele. Tele van vele a sajtó és értjük, mél­tányoljuk a lelkesedést. Csak jó volna ilyen­kor, ilyen nagyon ritka alkalmakkor arra gondolni, hogy ez a szellem győzelme. Soká­ig agy. intézték el Madáchot, hogy ő irta a magyar Faustot. Ezt a magyar kritika, ha nem is mondta, de a sorok közt gondolta. Pedig ez volt a külföld legerősebb és leg­ha a belső piacon megtörténne a kiegyenlítődés: ez Szlovenszkónak pénzt jelentene, nekünk pedig olcsóbb életet. Ehhez az szükségéé, hogy ál számit eák a vasúti tarifákat s egyéb szervezési intézke­désekre volna szükség, amelyekkel nem volna sza­bad várni. Szlövemezkó és Podkarpatszka Rusz ólő tragikus példája annak, hogy az áutankia és a túl­haladott agrár védetni i politika éppen a legtisztább mezőgazdasági vidéket öli meg. Keleten ez a po­litika agyonüti az egész fakereskedelmet és fa­ipart. Sok dolog van, amit jóakarattal és megfelelő skolasztikusaibb érve Madách ellen: a német titán árnyékában elveszett, eltörpült, árnyék­ká lett. Az árnyék ma husvérbe szökött és titán lett maga is. A koncepció nagysága le- és meggyőzte a kritikusokat és a világ közön­ségét: a bizva-bizó küzdelemnek, amelyet a nagy mü folytatott, meg van a megkoronázása. A győzelem súlypontja ott van, hogy Az em­ber tragédiája elkülönült a Fausttól, Byron lord „Káinjától" és azoktól a drámai koncep­cióktól, amelyek az embernek az Istennel és a Léttel folytatott küzdelmében azt mutatták be, hogy az ember Isten része és mint ilyen részt kér a győzelemből, amelyet Isten a sátán fölött arat. Madách tragédiája soká várt, de most bevonult a győzedelmes Eszmék Pan­teonjába és ezentúl a maga külön életét fog­ja élni. Szükség volt erre a külső sikerre, szükség volt arra, hogy néhány évtized eltel­jen, szükség volt talán mindarra, ami közben robbanásszerűen történt: világháborúra, gi- glantikus társadalmi kísérletekbe. Szükség volt erre, mert Madách Tragédiája mint min­dennek az erkölcsi ellenpólusa hat és nem hatott volna soha ilyen elementáris erővel, ha az élet nem lenne ma a „londoni vásár" óriási fokozása, a „falánszterrendszer" tetézé- se, — hiszen az emberiség' már „bábként kering az Űrben" és dermedten várja, mikor hívja vissza az ur szózata. A siker és győze­lem pszichológiája igen egyszerű: kellett ez a Tragédia és most kellett. Mondhatnám (és a tények igazolják ezt a merésznek látszó állí­tást), hogy ebben a pillanatban kellett. Vi­gasznak? Eszme lésnek? Támasznak? Hason- litliatatlan élménynek? Mindennek együtt­véve. Ezért volt az, hogy minden oly pompá­san sikerült, minden egybevágott, mint aho­gyan minden „összeesküszik" egy nagy mü, vagy egy nagy ember ellen, ha nincs rá a kornak feltétlen szüksége. A Tragédiára szükség volt és Isten melléje állt. A kis egyéni élet tapasztalatából tudjuk, hogy vannak napok és hetek, amikor minden sikerül és a természet mintegy mellénk áll. Olyan ez, mintha Isten szabadságra küldene minket: pihend ki magad és ujult erővel in­dulj neki az életnek. A nagy müvekkel ás igy van; Madách győzött, mert Isten és az élet, a kor és az emberiség akarta. így érthető, hogy minden könyvnek megvan a maga saját fátuma. Ami pedig nagy, az nem vész el és Sztregova legyőzi a világ ellenállását. A szel­lemnek megvan a maga külön fizikája. Nem szabady elfelejteni: Madách Tragédiá­ja Ádám álma. Álom, mint az élet, évszáza­dos lidércnyomás, amely napjainkig előre vetítette az árnyékát. Az eszmék egyre győz­nek és minden marad a régiben. Madách meg­nyerte a csatát, meglelte a szót, „a nagy talizmánt", de ő tudta legfájdalmasabban, hogy nem fogja „a vén földet ifjúvá tenni" rátermettséggel meg lehet oldani. Ezek sorába tartozik a szlovenszkói, podkarpatezkaruszi nyo­mor is. Még a mai viszonyok között sem lehetet­len feladat kiszorítani keletről a nyomort őr pénzt adni ennek a földnek Csak jóakarattal vissza kell szorítani a partikuláris érdekönzést, a köziigazga­tási pártoekodást és a szociális előítéleteket, mert bizonyos szociális organizáció eszközei nélkül ke­leti problémáinkat nem oldhatjuk meg, — fejezi be cikkét a Právo Lidu. 4

Next

/
Thumbnails
Contents