Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-21 / 17. (3348.) szám
1934 január 21, vasárnap. ,tra:gaiA\a&^arhi rlap KORTÁRSAK AZ EMINENS A KATEDRÁN Prága, január 20- Emberi példákban gazdag karun k in érlegét egyszer majd talán megnyugvással lelhet lezárni, amikor már nem sajognak: a mai erőfeszítések -izom- és csonttörései, amikor már osak a csöndes mélabu sajog, hogy soka nem állított a történelem ilyen nagy feladatok elé ilyen kis embereket. Ami csodálatos és megejfőem emberi e korban, a Herbartek pokoli küzdelme a gigászi örökséggel; forradalmak,! háborúk, technikai és szellemi zendülések ezernyi kísérletével. Bűvészinasok riadt loliolását látjuk magunk körül, páni kapkodását a kiszabadult szellemek lobogó üstöké után. Nem indok megszabadulni attól az érzéstől, hogy iskolapadban ülök és a katedrán a tan áj helyett az eminens ül. Mert a tanárnak sürgésen haza kellett rohanni nagybeleg feleseiéhez, vagy mit tudora én, a tanár ur rosszai lett-, vagy kidobták. Az átmenet olyan simán ment, olyan észrevétlenül hégy fel se néztünk a pad alól, ahol al- sáztunk épen, s csal most, amikor a döntő pillanat elérkezett, Mijük megdöbbenve, hogy a tanár ur helyén a legjobb tanítvány ül, az eminens, aki mindaddig boszorkányos feöny- myedséggel tudta megoldani a feladatokat, a-mig a tanár ur írtadéi a képletet a táblára. Most azonban itt állunk -és elszoruló torokkal érezzük, hogy az eminens belezavarodik és mi valamennyien meg fogunk bukni- Még magyaráz, még villog kezében a kréta, még kopognak ajkáról a tanár ur jól ismert szavai, de már érezzük, hogy az összefüggések lazák és bizonytalanok, hogr a rendszer alkatrészei szétesnek az eminens kezei között, hogy ha valami véletlen nem segít, bele fogunk sülni ebbe a leckébe, ami olyan egyszerűnek látszott tegnap még, amikor a tanár ur irta fél a táblára- : Egyre nyomasztóbban érzem, hogy Roose- velt nem tud felelni a táblánál, pedig tegnap még mindent jioíbbam tudott. Nyugtalanít, hogy folyton letörli az egész feladatot, ha valaki közbeszól és u/jra Mirja az egészet és élőiről kezdi. Közben hol az optimizmus, hol a pesz- szim-izmus hullámai öntenek el bennünket. Lebeg az egéisz osztály. Drukkolunk. Nem lehet mondani, hogy nem ért a dologhoz, csak hiányzik belől© valami. Ugylátszik, mégis igazuk volt a rosszmájuaknak, amikor a-zzal fogadták, hogy ha már Roosevelt, akkor a Tivadar, s ha már Franklin, akkor a Benjámin. Valami van a dologban, igaz, hogy felfedezhető rajta minden, ami amerikai szívnek kellemes, ami magával ragadja az amerikai ember képzeletét, rokonszenves -és ért is a dologhoz, csak épen nem maga a Mester, ő a derék tanítvány, az első tanuló, akinek most felül kellene múlnia mesterét, aki olyan feladatot kapott, amivel talán maga a Mester se tudott volna megbirkózni. Igaz, hogy az épen a Mester zsenialitása, hogy maga irányítja a feladatokat, maga szab irányt a dolgok menetének, hogy a rábízott szellemekét nem hagyja szabadjára és nem bíbelődik megfékezéssel, hanem eleve kordába tartja őket. Könnyű neki, ő a Mester, de az eminens itt találta a feladatot a táblán, meg kell oldani, nem lehet megkerülni. Vagy talán le lehetne törölni az egészet- Ki tudja, biztos kéz, az egész rendszer pontos, higgadt ismerete kellene hozzá, a felsőbbség, ami hiányzik az eminensből, vakmerőség, hazardéria, talán az utolsó pádból kellene kihivni valakit, ő vak ösztönnel kihúzná az egyetlen megoldást... Ez az iskolai drukk, Freud a megmondhatója, többet árul el magából az emberből és a világhoz való viszonyából, mintahogy első pillanatra tetszik. Az ember alapformáiban mindig visszatér gyermekkora élményeihez s az úgynevezett, megöl ihatatlant11 valami iskolai, gyermekkori élménnyel „reagálja Ie“. Kellemetlen műszó, de (talán essünk túl rajta; a jelenségek olyan sok oldalról s olyan vehemenciával rohanják meg az embert, hogy lehetetlen félnőtt értelemmel, nyugodt és biztos ítélettel rendet teremteni közöttük, és minden kérdésre szabatos feleletet adni önmagunknak- Én például állandóan arra gondolok, hogy a nagy oktatok és irányítók generációjából minden átmenet nélkül átzuhantunk a jelentéktelen eminensek generációjába- Az emberiségnek nincsenek vezetői. Vannak köröttünk jeles tanulók, akik fanatikusan esküsznek Mesterükre, de önállóan nem tudnak megbirkózó,i azokkal a feladatokkal, amelyek sokkal nagyobbak, mint a vezéregyéniségek nemzedékének feladatai voltak. Rooseveltre mellékesen mutattam rá, mert nagyon is szembeötlő az a gyermekes buzgalom, azok a sokszor naiv mozdulatok, amelyekkel az elnök, ahogy maga mondja, megragadja a problémák üstökét. (S aztán mindjárt el is ereszti ) De ilyen eminens például Hitler is, a maga pedagógiai extázisában, ahogy az egész rakoncátlan osztályt rendibe akarja hozni és egyszerre meg akar felelni tele szájjal minden kérdésre, amely száz oldalról harsog feléje és száz oldalról revoltálja egy felzaklatott nép képzeletét. És Stalim, aki csökönyösen halad azon -az utón, amelyet mestere kijelölt számára és ahonnan se jobbra, se balra nem mer letérni, noha kis kerülőkkel esetleg közelebb érhetett volna céljához és irtózatos áldozatokat takaríthatott volna meg. Ő nem térhet le, mert nem találna vissza, őneki szigorúan a tanrendhez kell tartania magát. A tanítvány állítja fel mindig a dogmákat és soha a Mester. A tanítvány elmerül a tanrendben, elmerül az öröklött elvekben, amelyeket szolgálni tud, de nem tud fejleszteni. A tanítvány nem a saját Mbán áll. hanem „elfoglalta a tanár ur helyét". A tanítvány kérlelhetetlen és végzetes tud lenni a dogmák szolgálatában. „Mindent a tanrendért", — hirdeti egész lényével. A Mester, amikor a tanrendet felállította s amikor szembefordult az osztály- lyal, tudta, hogy a padokban gyerekek ülnek, jó és rossz tanulók, de gyerekek, — az eminens, a tanár ur helyén, csak tanítványokat lát, tanítványokat, akiket nádpálcával vagy kancerrel hozzá kell idomítani a tanrendhezVannak rokonszenvesebb eminensek is a politikában. Ilyen például Dollfuss. A múltkoriban az egyik bécsi lapban láttam DolLfuss érettségi képét, ez a kép egyszeribe megfejtette előttem a Dollfuss-rejtélyt. Őszintén szólva, egyike a kor rejtélyeinek: hogy mit akar Dollfuss? Egész lénye, életmódja és világszemlélete kizárja az egyetlen feleletet, azt ugyanis, hogy Dollfuss a hatalmat akarja. Ez a kis osztrák makacsul ragaszkodik a hatalomhoz, mert szenvedélye az uralkodás? Alig hihető. De hát akkor miért? Ausztria függetlensége igazán nem olyan megmarkolható gondolat, amiből annak, aki a gondolatot minden konzekvenciájában megéli, ilyen elpusztíthatatlan energiái támadhatnak. Már csak azért sem, mert hiszen maga sem akar nagyon egyebet, mint amit azok akarnak, akik ellen verekszik. A kis Dollfuss egyszerűen és becsületesen szolgálja mesterét, Seipel ka cellárt. Dollfuss nem más, mint Seipel le jobb tanítványa, aki. a döntő pillanatban é revétlenül elfoglalta mestere helyét a [ tedrán és most kitart a „tanrend" melle Hogy ez a tanrend egyike a legérdekese' politikai koncepcióknak, más kérdés. Akik liáboru-utáni osztrák politikát figyelemmel sérték, mindig csodákat beszéltek Seipel . lamférfiui zsenialitásáról, noha akkoxib még nem voltak ilyen határozottsággal ki pinthatök Seipel müvének körvonalai. S ér< kés, hogy még ma sem beszélnek egész nyílt Seipel koncepciójáról, egy azonban bizony hogy annak az alkotmányreformnak a tem amelyet Dollffussék most készítenek elő, általános hiedelem szerint a német, és ok fasiszta befolyás hatása alatt — valójáb Seipel öröksége. Seipel volt az, aki Isten Nép közös pillérére akarta felépíteni az eu; pai demokráciát, s aki tervszerűen dolgozi azon, hogy Ausztriát egy nagy katolikus ; lamkoncepció középpontjába állítsa. Seip volt az, aki Ausztriát Olaszországhoz kötőt s az, ami Dollfussékat számos felületi azonc ság ellenére összeforraszthatatlauul eb lasztja a mai Németországtól, a seipeli örc ség. Dollfuss, a derék tanítvány mögött mi diig ott áll a Mester szikár, nyugodt alak. s az a kemény csontos kéz, amely Auszti hánykodó sajkájának kormányrudját tartja Seipelé. Dollfuss a rokonszenves jó tanúi aki nemcsak magolt, de értette is mesteré aki megemésztette a leckét, akiben hitté akaraerővé vált a tanítás. S ez az, amit Do fussál kapcsolatban fel kell jegyezni. S m egyet: a tanítványt a távmii Mester lénye é tanítása kanak tér izál ja — és sohasem fc ditiva: azzal, hogy az eminens nem tud me állni saját lábán, vagy elkótyavetyéli, féli csavarja a Mester szavait, maga a tanítás ne veszíti el erejét. Szellemidézés, bübájosság, láthatatlan kísérletek hada — a megy ercsi gyilkosság hátterében A falusi babona szörnyű esete — A „bűbájos“ cigányasszony „hatalma“ hosszú ideig béklyóban tartott egy egész családot — Miért ölte meg a Dusa-család a Csallóköz- aranyosi „boszorkány"-t? Komárom, január 20. (Saját tudó silónktól.) Borzalmas és motívumaiban is megdöbbentő gyilkosságról adtunk röviden hirt tegnap. A gyilkosság helye Megyercs község. Egy-egy ilyen bünteti fedi fel villanásnyira az emberi élet mélységeit s megmutatja azt, hogy a falvak tömegei korántsem olyau felvilágosultak, amilyennek a huszadik században illene lenniök- A falu még most is tele van babonával, pogánysággal, misztikum felé ivaló hajlamossággal, a pénzéhségről nem is szólva. A Csallóközben sem jobbak a viszonyok. Felvilágosult, a korral haladó falvak között babonára hajlamosak is meghúzódnak s hogy a babona mire visz, a varázslatokba és a boszorkányokba vetett hit néhol menynyire erősebb az Isten-hitnél és a keresztény felfogásnál, borzalmas példa gyanánt mutatja a megy ercsi gyilkosság. A megyercsi esetnek dnditóokai tisztán a babonából, varázslatból, hübájossáigból tevődnek össze. Különös mélységei ivannak az úgynevezett egyszerű parasztléleknek is, tetteiknek inditóokai sokszor érthetetlenek, ha fanatikusan hisznek valamiben. Ezúttal például a bübájosságot hozó cigányasszonyban. Sok helyen még mindig nem eléggé felvilágosodott falusi népünk, hogy ellent tudua állni a kisértéseknek, íme, a bizonyító és elrettentő példa; Az eladó leány férjhez akar menni Megyercs községben lakott Dúsa Imre gazdálkodó feleségével és leányával- A leány, Ilona, csinosnak mondható s már tizenkilenc éves. Mindenáron férjhez akart menni- Megtudta ezt egy csallóközaranyosi cigányasszony, áld a falvakat járta s mindenütt kereseti lehetőségek után kutatott: Rigó Borbála, köznéven Bábi. Ez a Rigó Bábi jött-ment a Csallóköz emberei között, Csallóközaranyosról való volt, bűbájos asszony hírében állott. Varázsszavakat mondott, titokzatos „varázslatokat" végzett, kártyából jósolt mindenféle jókat s ahol lehetett, onnan pénzt csalt ki. Nagy összegekben dolgozott. Akivel összeköttetésbe jutott, megrémítette, s as hitt néki föltétlenül. Sikerült sokakat becsapnia, de annyira ügyes volt, hogy gondoskodott arról is: csalásai a hatóság fülébe ne jussanak. Megrémítette az „üzletfeleit". Kőrútján ismerkedett össze Dúsa Imrénével s lányával is, akiknek megígérte, hogy okvetlenül szerez férjet- Hónapokig járt a Dusa-kázhoz, akkor, amikor a ház gazdája nem volt otthon- Dúsa Imre először nem is tudott arról, milyen „varázslatok" történnek a házában. Rigó Bábi a Dúsa Ilona lmját égette el titkos mormogások között, majd tányérra tett tüzes vasat s a vas ugrálásaiból „jósolta meg" a férjet. Elhitette a két asszonnyal, hogy tizenkét varázslóval dolgozik, akikkel éjfélkor szokott találkozni a temetőben, ahol korhadt fakereszteket tüzelnek el. Annyira uralkodott a két nőn, hogy azok nem mertek egy szót sem szólni senkinek. Rigó Bábi megtiltotta, hogy a két nő valal nek is elmondja a varázslatokat, mert a kor szörnyű bosszú következik. A két i vakon hitt a cigányassonynak. A cigányasszony jól kamatoztatta varázs! tait, mert lassankint minden pénzt elvitt házból, élelmiszerekkel együtt. Dúsa lm malacot, búzát adott el, hogy a pénzen ad< tartozást fizethessen ki, a pénzt eltette fiókba. A felesége ezt mind odaadta a cigán asszonynak. Már ezerhatszáz korona volt a cigánya* szony kezében, lassankint nem maradt háznál kenyér, krumpli, semmisem. A vőlegény pedig nem akart jelentkezi Dúsa Imrén© végre visszakövetelte a pén de erre a cigányasszony megint mesét mo dott, s azt Ígérgette, hogy kamatostul hoz vissza az összeget: egy másik háznál is ivég varázslatokat, ahonnan 2800 koronát f. kapni. A cigányasszony „üzletköre" igen 1 terjedt ivóit. Megbeszélés a templom előcsarnokábai Dúsa Imrének adót kellett fizetnie s kereste a pénzt. Az asszony tagadott, kibúvókat talált. — Biztosan az a bitang cigány vitte el! —■ találgatta Dúsa Imre az igazságot s még lázasabban kutatott a pénz után, amit természetesen nem talált. Az anya és leánya most már rájöttek, hogy a férj előtt nem tárhatnak sokáig titkot, valami módot akartak megbeszélni, hogy a pénzhez jussanak, avagy a cigányasszony befolyását megtörjék. Megyercs községben azonban nem mertek egymás között, a szobában bent sem beszélni, mert a cigányasszony halálosan megfenyegette őket, ha a varázslatról egy7más között egy szót is mondanak. A cigányasszony mondásai nyomasztólag hatottak az egész család kedélyére: uralmába hajtotta őket, pedig már szabadulni akartak. — Mindenütt vannak füleim, még a falban is, mindent meghallok és megbosszulok, — mondta mindig a cigányasszony s a két nő .annyira hitt neki, hogy a cigányaeszonynak nevét tem merték kiejteni Megyercsen. Evégbó'l elhatározták, hogy bejönnek Kom romba, ott talán nincsenek a cigányasszon, nak fülei. Hétfőn bejött az anya és a lánya azzal, hogy leánynak szolgálati helyet keresnek. Kómáról bán végre mertek beszélgetni s arra az elh tarozásra jutottak, hogy az apának mindent < mondanak, mert tovább titkolni a pénz elvet lését nem lehet, Kedden bejött Dúsa Imre ! Komáromba, akit a két nő a templomba hivő Dúsa Imre nem értette, miért kell neki ad hivatal helyett a templomba menni, de engedelmeskedett a feleségének s a Szc András-templomba mentek. Déli szünet alatt templom zárva volt 6 mivel nem akartak vissz fordulni, az asszony behívta az urát a templom el csarnokába s ott a fülébe súgta az urának nagy titkot, remélve azt, hogy a komáro? Szent András-templomig még sem érnek el cigányasszony fülei. Dúsa. Imre meglepetéssel hallgatta a pénz se sát s ott. a templom előcsarnokában térdepel"- elhatározták, hogy nincs niás kiút; a ágán; 9