Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-21 / 17. (3348.) szám

Ittd4 január ni, vasárnap. ^■KPlUATi »tAtaTk^’HiJkliAJa Hindenburg megbetegedett Berlin, január 20. Hindenburg köztársaság | A birodalmi elnök betegsége miatt a pénteki gi elnök meghűlt és kénytelen az ágyat őrizni, j és a szombati elnöki fogadtatások elmaradtak. Első ezüst fénysáv Szlovenszkó faipara fölött? Dolgozni kezdenek a csehországi fűrésztelepek — Német, holland, angol farendelések Az u| kubai elnök tervei Havanna, január 20. Mendicta ezredes, a kubai köztársaság uj elnöke alkotmányozó bizottságot akar életre hívni, hogy a bizottság kidolgozza az ország uj alkotmányát. Az el­nök kijelentette, hogy politikájának célja töb­bek között a túl gyakori sztrájkok letörése lesz. Ezenkívül arra fog törekedni, hogy Ame­rika diplomáciailag elismerje az uj kormányt és pénzügyileg támogassa. A népszövetség letárgyalta Ausztria, Magyarország és Bulgária pénzügyi helyzetét Genf, január 20. A népszövetségi tanács tegnap esti ülésén tárgyalta a pénzügyi bi­zottság jelentését Ausztria, Magyarország és Bulgária pénzügyi helyzetéről. A jelentés megállapítja, hogy Ausztriával összehasonlít­va Magyarország általános gazdasági helyze­tében a javulás kevésbbé határozott tüneteket mutat. Viszont igaz, hogy az állapotok rosz- szalbbra való fordulása már megszűntnek te­kinthető. Határozott javulás mutatkozik a külkereskedelmi téren, ami a tett intézkedé­seknek köszönhető. A jelentés kiemeli, hogy az állami kiadások jelentősen csökkentek és, hogy az elmúlt év második évnegyedében a bevételek nagyobbak voltak, mint az előző évben. A költségvetésben mutatkozó hiányo­kat a bizottság jelentése szerint első sorban az állami vállalatok okozzák. Bulgária pénzügyi helyzetének tárgyalásá­nál arra hívták föl Bulgária kormányát, hogy a jövőben vegye nagyobb mértékben figyelem­be a népszövetség pénzügyi szakértőjének útmutatásait. Kitört a német-francia gazdasági Siáhorn Berlin, január 20. A berlini francia nagykövet január 17-én bejelentette, hogy 1927 augusztus 17-én kötött német—francia kereskedelmi szerző­dést a francia kormány felmondja. A felmondás hivatalosan január 19-én megtörtént. Ezzel Fran­ciaország és Németország között kitört a gazdasági háború. Illetékes körök remélik, hogy az uj keres­kedelmi szerződés megkötésére irányuló tárgyalá­sokat hamarosan újra megkezdik Berlinben, vagy Párisban. ■■■■■■■BHMHUWanHBBHn Prága, január- 20 A Vecerni Oeské Slovo jelen­ti: Északmo rvaországbau a fakereslet annyira emelkedett, hogy Szlovenszkóról munkáscsoportokat rendeltek a kivitelre váró fa földolgozására. Magából a sum- bergi és sternbergi kerületből többezer vágón fát szállítottak ki Németországba. Belgrád, január 20. Benes csehszlovák és Ti- tIliescu román külügyminiszter vasárnap déli fél tizenkettőkor érkezik meg Zágrábba a kis- antant tanácsának ülésére. A tanács első ülése vasárnap délután lesz. Hétfőn két ülés lesz: délelőtt és délután. Kedden a három külügy­miniszter elhagyja Zágrábot és Belgrádiba utaznak, hogy kihallgatáson jelenjenek meg a jugoszláv királynál. A három miniszter utol­só tanácskozása a vonatban fog végbemenni. Kedden este úgy Benes, mint Tituieecu eluta­zik Belgrádból. A konferencia napirendje Prága,1 január 20. A zágrábi konferencia na­pirendjén a. következő kérdések lesznek: Anglia fokozottabb érdeklődést tanúsít a eu-mavai fa iránt. Szlovenszkón újból megkezdte üzemét a herencs- völgyi nagy állami fűrésztelep s ötven munkást vett föl. Ezenkívül több fűrésztelep kiszélesbitette üzemét. A telepek Anglia és Hollandia részére szóló ren­deléseken dolgoznak. Általános helyzet. A kisantantot és szomszé­dait érdeklő' politikai és gazdasági kérdé­sek. a leszerelés problémája a legutóbbi ese­ményekkel kapcsolatban. Ebben a kérdésiben a kisantant álláspontja, az, hogy a leszerelés elválaszthatatlanul össze van kapcsolva a biztonság kérdésével. «j a le­szerelés csak oly mértékben haladhat előre, amilyen mértékben megvalósul a biztonság. A népszövetség reformjára vonatkozó ter­vek megvitatása. A kisantant a nemzetek egyenlőségét a nép­szövetség eredményességének előfeltételéül te­kinti « az egyenlőség elleni lépésekben a rép- ezövetség presztízsének megsértését -látja. A kisantant zágrábi tanácsülésén elismeri a szovletkormányt? Vasárnap, hétfőn és kedden fog tanácskozni a kisantant három külügyminisztere Sután tttíklfo: Cl mimb/£euU hatály — REGÉNY — 15 — Jó volna-, ha talán abbahagyná — jegyez­ne meg félénken Ákos. Barnabás megbotránkozott. — Micsoda bolond beszéd ez, öcsém! Abban igazad van, hogy itt, Budapesten már nem ér­demes tovább kockáztatni a pénzt. Itt már mindenkinek kiürült a zsebe. És én nem is bírom ezt a lassú munkát. Lemegyek Nizzába és ott, becsületszavamra, két nap alatt össze­nyerem a hiányzó pénzt. Ákos és István reménytelenül nézték az eg- zaKálé embert, aki hirtelen hátradőlt a székén, behunyta szemét és mintegy deliriumban, re­megő ajkakkal, ismételgette: — Nyugodt, békés, álmodozó csend. A pet­róleumlámpa intim, kedves, barátságos fénye. Kívüliről olykor behallatszik a házőrző kutya vakkantáea — ti nem is tudjátok, milyennek képzelem én a kastélyomat? — Nem. — No, hát- az országukról jobbra vagy balra nyirfasor, esetleg vadgesztenye-allée vezet a kis kúria felé, amely fehérre vagy sebönbrunni sárgára van festve. — Ilyen volt a miénk M ár amu r óéban — ság­it a közibe István. — Mária Terézia korabeli az a kúria, dupla tetős, Öreg épület. A zsindelyéé tetőn apró, ki­ugró ablakok, télen-nyáron nyitva, mert ott beiül szellőztetésre van szüksége az el nem adott búzának és rozsnak. Mert ne higyjét-ek iám, hogy én még lábún adom c! a gabonámat! Nem. Ilyen bolondot ne várjatok tőlem. Hart- rnarn és Társa engem nem fog kiuzsorázmi. Nem sürgős a pénz. Majd ha ára lesz a búzá­nak, akkor lehet velem beszélni. Igazam van, fiuk? Már ők is menni akartaik, amikor valaki Imegkopo.gtatta a kávéház ablakát, — Nini, a hollandi leány, — szisszent felijedt meglepetéssel István és elpirult. Magda rövid kis nyestbundában, térdig érő sötétkék szoknyában, selyemh árién yáean ott állt a kávéházi ablak előtt-, mosolyogva, kacé- ran, pirosán a reggeli hidegtől, mint egy spor­toló mágnásleány, vagy egy iskolába siető ko­kéit- kis szininövendék. Az ujjával intett, hogy ő is bejönne a kávéháziba, ha nem zavarná a reggelizőket. Ákos felállt és meghajolt. — Nini, maguk olyan korán kelnek — csi- csergett, ahogy a bundáját ledobta egy székre és közéjük telepedett. — Vagy még talán le sem feküdtek? — tette hozzá csintalan mo­sollyal. Átkozottul kacér — gondolta magáiban Ist­ván izgatottan és cigarettával kínálta meg a hollandi leányt. Magda rágyújtott és Ákos felé fordult: — No, gondolkodott az ajánl atomon? Ákos zavarba jött. Nem tudta megszokni, hogy egy huszonkét esztendős leánnyal tár­gyaljon a saját egzisztenciájáról. Az egész helyzetet kínosnak, sőt lealázónak érezte, kü­lönösen itt, István jelenlétében. Észrevette, hogy István szeme mohón és érzéki gyönyör­ködéssel jár a leány üde, hamvas aTcán és in­gerlő, pompás termetén. A kávéház -légköre is zavarta. Ebben a nyomorúságos, ócska, cifra miliőben ők hárman gyanús színben tűnhettek fel idegen emberek szemében; senki sem gon- d elhatott egyébre, minthogy ez a térdig mez- tcleulábu leány, a rövid hajával és erős par- főmillatával valamelyiküknek a szeretője; Úr­isten, mit gondolna Vilma, ha itt meglátná őket az ablaküvegen át? Néhány pillanatig gondolkodott. Legjobb volna, ha kitérne a vá­laszadás elől. De aztán elhatározta, hogy egy­szer és mindenkorra elintézi ezt a fontoskodó és agresszív kis némbert. — Köszönöm, nem tartom helyes megoldás­nak — mondta szárazon és azt hitte, hogy ez­zel kimondta az utolsó szót. A hollandi leány nem jött zavarba. — Jó. Beszéljünk hát másról. — Pompás szírben van, Magduska — foly­tatta István erőltetett, fölényes léhasággal. — Hová igyekezett? — A klinikára — felelt röviden Magda és aztán újra Ákos felé fordult. — Az édesapám újra gyengélkedik. — Ah, szegény. — Aggódom érte. — Mit mond Pokorny? — Hogy minden izgalomtól meg kell óvni szegényt. Az üzletek izgalmától is. — Természetesen. — El is határoztam, hogy lassanként likvi­dálok — jegyezte meg Magda olyan hangon, mint egy öreg bankigazgató. — A gőzmalmot el is adtam már. A kereskedést átveszi a Han­gya. Apám visszavonul az üzlettől egészen. A kocsmát és a mészárszéket kiadtam bérbe- Persze, igy sebtiben nem -lehetett úgy értéke­síteni az üzleteket, mint normális körülmények között. De hiába, most nem szabad garasos­kodni ... Az idő pénz... Ha még sokáig spe­kulálok, az alkalmazottak ellopják az egészet. —- Ez igaz. — Ugy-e, igazam van? Mindent pénzzé te­szek, csak a földet akarom megtartari. Ákos szive fájdalmasan dobbant. A földről eszébe jutott a Péterffy-kastély, ugylátezik, az is benne van a hollandi leány számvetésében. Magda kedvesen, egyszerűen, majdnem gyer­mekes közlékenységgel folytatta: — Tudja, mi a tervem? Hát az, hogy az egész vagyonomat, földbirtokba fektetem bele. Az üzletek árából*' kiegészítem a Hartmann- b irtokot. — A Roth-féle birtokra gondol? — Arra. Roth is .pénzzavarban van, ő is megkontreminálta a francia frankot. — Akkor az én kis házam valóságos sziget lesz, amelyet minden oldalról a Hartmannten- ger hullámai mosnak . — jegyezte meg Ákos keserű mos o 1 yigáss a‘l. Magda is mosolygott. — Do abból nem. lesz semmi veszedelem. Ha maguk is úgy akarják ... illetőleg maguk is helyesnek tartják az én elképzeléseimet, ak­MATTONI GIESSHUBLER forró tejjel... egy régen bevált természetes gyógymód köhögésnél és rekedtségnél. Reggel és este 1-2 pohárral: 1/.J forró tej, Va Giesshübler. Orvosilag ajánlva. A Balkán-félsziget helyzetének megvitatása. Ennek kapcsán megbeszélték a legutóbbi eseményeket, melyek a Balkán-paktum aláírá­sával és valamennyi balkán-állam állandó együttműködésével vannak kapcsolatban. A konferencia azonkívül foglalkonzi fog a három kis antant-állam gazdasági együttmű­ködésével, melyből nem zárandók ki a többi dunai államok. A közlések szerint a kisantant kívánja a Ma­gyarországgal és az Ausztriával való együtt­működést, amely elősegíthetné az általános helyzet javulását. Végül a revízió kérdésében a kisantant is­mét le fogja szegezni álláspontját. Elismerik a szovjetet? Prága, január 20. A kisantant zágrábi kon­ferenciájának programpontjai között szere­pel Ororszország elismerése is. Az előzetes tárgyalások után illetékes körök azon a véle­ményen vannak, hogy a programnak ez a pontját sikerülni fog pozitívan elintézni. A kisantant azonnal megkezdi az Oroszország­gal való gazdasági kapcsolatok fölvételének elüké s zi tás ét. B’zonyta’an a takarékossági bizottság javaslatainak sorsa? Prága, január 20. A belpolitikai életben hetek óta szó sem esik a parlamenti takarékossági és el­lenőrzési bizottságról. A bizottság a parlamenti szünet előtt széles terjedelmű takarékossági tervet dolgozott ki az államháztartás számára. A javas­latok az egyes minisztériumokhoz kerültek vélemé­nyezés végett, azonban a mai napig nincs hír ar­ról, hogy a minisztériumok milyen álláspontot foglaltak el a javaslattal szemben. A Deutsche Presse ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy a válasz elmaradása is válasz, azaz negatív válasz. A lap úgy véli, hogy a takarékossági bizottságot egyes koalíciós körök pártérdekből hidegre altatják állí­tani. kor. a kis sziget megmaradhat a Péterffy-esa- lád Noé bárkájának. István kíváncsian rézett a leány mosolygós, pikáns arcocskájába. Mi ez? Ez már túl erős kacérkodás még egy olyan kacér teremtés ré­széről is, mint a hollandi leány. Ez a bizalmas­kodó és tapintatlan megjegyzés nem jelenthet, mást, mint frivol felkinálkozást arra, hogy a Hartmamn- és Péterffy-családok valahogy egye­sítsék az érdekeiket. Magda nem gondolhat másra, mint egy házasságra, amely egyszerre megoldaná a Péterffy-szigefc problémáját.. És Itsváa egyszerre úgy érezte, hogy az egész Péterffy-család sorsa az ő kezében van, ame­lyet csak ki kell nyújtani a hollandi leány után. Minden vére az agyára tolult. Valami szédületét érzett, hasonlót ahhoz, mint mikor az ember hirtelen a saját fontosságának tudatára, ébred, István azt érezte, hogy mérhetetlen magasság­ban áll az egész család, sőt az egész emberi­ség felett. Hogy roppant hatalomnak jutott a birtokába, amellyel akkor és úgy él, ahogy kedve tartja; ha ő egyszerre azok közé a ki­váltságok közé jutott, akik föléje kerültek az élet szennyes küzdelmeinek. Igen. Itt, ebben a nyomorúságban, körülötte mindenki küzd, harcol, vég kimerülésig, térdroskadásig, utolsó csepp vérig, mint a kopók által körüírohaut vad, halálos tusában... neki azonban csak egy igent kell mondania és nemcsak saját- magát, de a körülötte haldokló egész Péterffy- nemzetséget kivezetheti az ígéret földjére. Úgy érezte, hogy ő az uj honfoglaló, alü visszaezer- zi mindazt, amit az ősök elprédáltak s amit az idők lassanként elsikkasztottak a PéteTffyek elől; most már nemcsak diadalt és elragadta­tást, hanem egyúttal nyomasztó felelősséget is érzett, azt a felelősséget, mely az egész család ujjáteremtése körül sulyosodik az ő vállaira. Végignézett Magdán, szépnek és kívánatosnak találta, de arra gondolt, hogy akkor is el kel­lene vernie öt feleségül, ha .ez volna a legna­gyobb férfiúi önfeláldozás: nem, ő nem bújhat ki a felelősség alól. Egy pillanat alatt végiggondolta ezt, de fel­tette magában, hogy nem árulja él magát. Nem. Még a látszatát is kell kerülnie annak, mintha á kezdeményezés az ő részéről indult volna ki. Ö csak az erőszaknak enged. Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents