Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-17 / 13. (3344.) szám
2 1934 Január 17, saenia. Kuba ui elnöke Havanna, január 16. Neavia miniszter elfogadta a fölkínált elnöki méltóságot. A városban tegnap kisebbarányu nyugtalanságra került a sor, mely alkalommal egy embert agyonlőttek és többet, megsebesítettek. Az elnöki palota előtt óriási embertömeg gyűlt, össze és azt követelte. hogy San Martin ne mondjon le az elnökségről. Padetewski fe esése meghalt Morges, január 16. Paderewskiuek, a világhírű zongoraművésznek és volt lengyel köztársasági elnöknek felesége 74 éves korában itt meghalt. Kalózok megtámadtak és kifosztottál egy kma: gőzöst Sanghai, január 16. A „Podaai“ nevű kínai gőzöst, amely 100 kínai utasával Tsintacból Sanghajba hajózott, a nyílt tengeren mintegy 15 kalóz támadta meg, akik előzőleg az utasok között rejtőztek el. A banditák kényszerítették a hajó kapitányát, hogy egy Sw-atau közelében levő öbölben kikössön. A kalózok kifosztották a hajó utasait s négy gazdag utast túszként magukkal hurcoltak. A hajó kapitánya született osztrák. Sanghajban izgatottan várják a hajó érkezését. Pozsonyban és Dévényben Szent Metód-imnepséget rendez 1935-ben a Sfovenská Liga Pozsony, január 16. A Slovenská Politika jelenti, hogy a Slovenská Liga elnökségének legutóbbi ülésén a liga iskolaügyd osztályának elnöke, Juriga Ferdinánd azt az indítványt tette, hogy Dévényiben és Pozsonyiban 1935-ben nagy szláv ünnepséget rendezzenek Szent Metód halálának 1050. évfordulója alkáliméból. Az ünnepségen valamennyi szláv nemzet képviselve lenne s méretei a nyitrai Pribina-ünnepség kereteihez volnának hasonlók. A Slovenská Liga az indítványt elfogadta és vállalta a kezdeményezést a nagyszabású ünnepségek megrendezésére. i Julius 1-től a háromszobás, jövő év elejétől a kétszobás lakások is felszabadulnak Prága, január 16. A püzeni szociáldemokrata Nová Dóba jelentése szerint a lakástörvényt a nemzetgyűlés minden valószínűség szer int az év végéig hosszabbítja meg, azonban némi módosítássá]. A legfontosabb módosítás az volna, hogy ez év julius 1.-től kezdve a háromszobás lakásokat kivennék a védelem alól. Ezen kívül a lakás nagyságára való figyelem nélkül felmondás lenne adható az oly bérlőnek, aki legalább évi 36 ezer korona után fizet jövedelemadót. Végül e háztulajdonosnak módot nyújtanak arra is. hogy a lakónak pótlakás szerzésének kötelezettsége nőikül félmondhasson abban az esetben, ha nemcsak egyenes ági leszármazottjának, hanem egyáltalán valamely rokonának akarja a lakást ki dói. A háztulajdonosok minden esetre megnyugvással vehetik tudomásul a szociáldemokrata táp közlését, amiből az tűnik ki, hogy « szocialista körök ás átlátják már, hogy a háborús kötött gazdaságnak ez az utolsó maradványa, a lakásgazdálkodás is felszabadítandó végre. Beavatottak szerint ez év végén, illetve 1935 január elsején szabaddá tennék a kétszobás lakásokat is, vagyis védelem alatt maradnának az egyszobás lakások. Szó van arról is, hogy a bizonyos időn át munka és kereset nélkül levő személyek lakását továbbra is felmondja t a ti annak jelentené ki a törvény, ami 1 kétségkívül humánus intézkedés volna a mnnkanél- > kiiliek érdekében .azonban ugyanakkor a, háztulajdonost adó- s esetleg más kedvezményekkel kellene kárpótolni. Az egyszobás lakások bizonytalan időre védve ; maradnának továbbra is. A Venkov Szloveiuzkóra hivatkozva ellenzi a román és Jugoszláv agrárbehozatalt Napirenden a sziovenszkói kérdés - Peroutka Szlovenszkóró! sasi® cikkének érdekes visszhangja Prága, január 16. Bodza és Peroutka Szlovenszkó i problémájáról irt cikkei nagy visszhangot keltettek a sajtóban. A prágai Venkov vezércikkben válaszol Peroutkának 6 abban egyebek között a következőket irja: — Peroutka abból a tényből, hogy Szlovemszkó mezőgazdasági terület, csak azt a kötelességet vonja. le, hogy gondoskodnunk kell az ottani kamatláb leszállításáról, mert az még mindig uzsora-kamat. U-gy véljük, hogy a hitelkamatláb leszállítása Szlovenszkón nem. elegendő. Elsősorban miniden erővel azon kell dolgozná, hogy fölemeljük a mezőgazdasági munka rentabilitását. Azonban mit látnunk? Éppen Benee sziovenszkói körútja után, mely éppen azt akarta eléírni, ami Peroutka cikkének a célja- rögtön igen sok cikk jelent meg, amely annak szükségét hangsúlyozta, hogy Romá-I náából és Jugoszláviából mezőgazdasági termékeket kell hozzánk behozni. Azok közül, akik a teljesen mezőgazdasági jellegű Szlovenszkónak az ipari-keresdeJmi jellegű cseh országrészekhez való sziláíTidabb hozzákapcsolását sürgetik, senki sem foglalkozik azzal, mily katasztrófáik befolyást gyakorol a mezőgazdasági behozatal a sziovenszkói mezőgazdaságra. Hiszen Szlovenszkó és Podkar- patszká Rusz a kapuja ennek a behozatalnak. A sziovenszkói határon vámolják el a külföldi mezőgazdasági terményeket, itt történik az állatorvosi: fölül vizsga lat, itt raktározzák be, vagy rakó mányozzák át hajókról vonatokra a gabonát s itt Szlovensz-kón a szlovák gazda szemével lát minden vágón külföldi gabonát, amikor a sajátját nem tudja eladni, vagy pedig csak igen olcsón. Itt az állomásokon a szlovák gazda megszámolhatja a külföldről jött sertéseket a vágón okban, nem tudva érteni azt, hogyan lehet külföldről állatokat behozná, amikor a belföldi tenyésztésű állatot a mai időkben senki sem vásárolja. Azok közül, akik teoretizálnak és csak beszélnek Szlovenszkó és cseh országrészek szorosabb összekapcsolásáról, senki sem érti 'meg, milyen romboló hatással van a szlovák mezőgazdákra az ilyen látvány, amikor közvetlen a saját szemével győződhetik meg a külföldi konkuirrenciáról, amely leszorítja aá ő jövedelmét. A külföldi konkurremcia első rontó hatása Szlovenszkón két irányban mutatkozik meg: morális és anyagi tekintetben. A szlovák gazda bizalmát megrendíti s még az aranyé zájuak legjobb magyarázata sem tudja megcáfolni, vagy megakadályozni a szemrehányást: ,,a szlovák gazda nem adhatja el a maga állatait, Prága tőle nem akar vásárolni, hanem szívesebbén és készségesebben vásárol külföldön". De a szlovák gaz-da súlyos anyagi sérelmeket is szenved a külföldi agrártermékek behozatala miatt. Hányszor szorították le a gabonaárakat a pozsonyi tőzsde, illetve a sziovenszkói és podkarpafezkáruszi kereskedők olyan hírek miatt, hogy a pozsonyi kikötőbe megint külföldi gabonaezálíitmány érkezett.. MegbízóItainknak, főleg éppen a vezetőknek, rá kell mutatniok a gazdasági kisantant-konferen- cián, mit jelent Szlovenszkó nyugalma a mi államunk szempontjából s mindent meg kell tenniük az irányban, hogy a román és jugoszláv megbízottakat lebeszéljék arról a törekvésükről, hogy Szlovenszkóból a megütközés nyugtalan földje váljék, mert ezt a hátrányos tényt nem lehetne ellensúlyozni semmiféle politikai, sem gazdasági kompenzációval. A „Sliovák" vezércikkben ismerteti Bodza cikkét, azonban az ismételt kobzosokra hivatkozva bejelenti, hogy lemond a Bodzával való polemizálásról. Peroutka cikkére nagyon ingerülten válaszol a . Robotnické Noviny", a csehszlovák szociáldemokrata párt szlovák nyelvű lapja. Különösen azt rója föl Peroutkának, hogy a sziovenszkói viszonyokra való adatgyűjtést ajánlja a szlovákság figyelmébe. Szlovenszkó gazdasági szükségleteit már nem kell keresni, hanem csak kielégíteni, jelenti ki cikke címében a lap és s-zóról-szóra ezt mondja: „Ahelyett, hogy tanácsokat adnak, amelyek ma már anachronizimust jelentenek, inkább arra tekintenének, mi történt és történik itt az ő tanácsaik nélkül s inkább segítenének abban, hogy a Szlovenszkó- ról már összegyűjtött és pedig az itteni szlovákok és csehek által összegyűjtött és a kompetens helyeken nem egyszer előterjesztett anyagot, ott valóban vegyék már tudomásul s aszerint cselekedjenek. A lap Peroutka cikkét üres demagógiának bélyegzi. Ili Hl ■IBlllíWFIfFVWWMWWgWMHMBEKBgHB — Schuberth Gyula festőművész kiállítása Pozsonyban. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Schuberth Gyula festőművész a Káptalan- akvareH-kiállitása ma nyílt meg. A kiállítás január 20-ig, vasránapig marad nyitva. A művész * ., kiállítás befejezése után Svájcba és Egyiptomba, hosszabb ideig tartó tanulmányútra megy. Sueánifi Cl mindszenti íbdtéfy. — REGÉNY — M — Hej, ki az? A pádon ülő ember lassan felemelkedett, — Hahó, Ákos, te vagy? Sándor bácsi volt. —■ Mi az, hát Sándor bácsi éjfélkor még itt jár? — kérdezte meglepődve Vilma. Ákos tréfára vette a dolgot. — Hosszkor jövünk, kedves Sándor bátyám? Valami kaland? Mi? Ne ír szabadkozzék: legény- embernek szabad... és mi nem áruljuk el. Sándor bácsi busán legyintett és dörmögő basszusán zavartan felelt: — Nem tudok aludni. Becsületszavamra le sem hunyom a szemem hetek óta. — Nono, az nem lehet... Hetek óta? Az mégis sok lenne egy kicsit. — Becsületszavamra, ha mondom. Olyan vérnyomásom van ... Pedig már öt párnát gyűrök a fejem alá. No. de csak nevessetek rajtam... Én tudom, amit tudok: most azért jöttem ide, a sírbolthoz, hogy apámtól megkérdezzem: hogy esik az embernek ez a folytonos hanyatfekvée egy szál gyaluforgáccsal töltött párnán, ebben a nyirkos és sötét hálószobában? — Nana, Sándor bácsi újabban sokat kacérkodik az elmúlással — pirongaüta Vilma. — Nem ok nélkül, lányom. — felelte az öreg. — De nem is bánom, ha már elpatkolok. Ingyenélő, naplopó, vén. kiérdemesült csataló vagyok, aki csak fogyasztja az abrakot anélkül, hogy valaki hasznát látná neki. Ákos valamit mondani akart, de Sándor bár esi leintette: — Ne vigasztalj, öcsém, nem félek ám én * haláltól, mint ahogy azt ti gondoljátok. Most is azért vagyok itt, hogy megbarátkozzam őkéimével. És itt alszik, egy csomó Péterfify között az apám. akit őszintén szólva, már nagyon is szeretnék viszontlátni. Sándor bácsi ezt olyan kétségbeesett ganam» kodással mondta, hogy a fiatalok szívből megsajnálták. Ákosnak könnyes let* a szeme, hogy ez a nagy darab erős, duhaj legény milyen hetyke hangon bátorítja magát halálos rettegésében. Gondolkozott, mit mondjon neki, ami felderítené. — Holnap megyek vissza. Nem akar vélem jönni, Sándor bácsi? Kiugrónk egy kicsit a hámfából. Sándor bácsi szeme felcsillant. — Megyek Öcsém, megyek. Rámfér egy kis lumpolás nagypn. Hadd lássátok meg, hogy fütyülök az égési érzelmeskedésre. — No, akkor hát megyünk. — Megyünk. Sándor bácsi kedélye egyszerre felengedett és botjával megkopogtatta a kripta falát. — Itt alszik az én drága jó apám, akit ti nem ismertek. Különben ti senkit sem ismertek, kivéve az öreg Gyulát, azok közül, akik itt pihenik ki fáradtságukat, ebben a csinos kis háJó- ezobáce kában. Sándor bácsi nevetett és megeredt a nyelve. — Pedig csodálatos egy társaság került itt össze, azt mondhatom. Becsületszavamra, a legcsodálatosabb mindazok közül, akik egy fedél alatt, valahol a földön békességben meg tudnak férni egymás mellett. Az igaz, hogy ehhez a nagy egyetértéshez nekik is meg kellett halmok szegényeiknek. Aztán Ákoshoz fordult. Mind a hárman megindultak a kastély felé. — Milyen szép ez a langyos éjszaka, — sóhajtott fel Vilma. — De én valami füstszagot érzek — jegyezte meg a&os. Mindhárman szimatolni kezdtek. — Csakugyan, mintha valami égne — hagyta helyben Vilma. — Kukoricát égetnek a meeöc = y-$«feedetít Sándor bácsi és kétszer megfordult, körülszaglászott, mint egy vizsla. — Vagy a csősznek jutott eszébe szalonnát pirítani. Bizonyosan vendége van ég pálinkát isznak. A kutyák is kezdtek ugatni. — Alhá, már azok is érzik ... — Ákos aggodalmaskodott. — Félek, hogy a faluban tűz van. —< Akkor piros volna ax ég. — Nem látok semmit —• suttogta Vilma. —• Pedig valahol baj van — mondta most már egész határozottan Ákos, aki valósággal szívdobogást, kapott. — Nem a Pétertfify-kuria táján ütött ki a tűz? Ebben a pillanatban Vilma felsifcol tótit— Nézd, nézd csak! — mutatott a. kastély felé, szeme tágra meredt a rémülettói. A kastély egyik nyitott ablakából csakugyan füst go- molygott ki. « Sándor bácsi el ordította magát. — Tűz van! Szaladjunk! Most már láng is csapott ki az ablakon. Vilma ég a két férfi lélekszakadva rohant a kastély felé. — Segítség! Segitség — ordított Sándor bácsi és a kutyák keservesen vonítottak a kerítés • előtt. — Segitség! — elköltött Vilma eszelősen és a kisfiára gondolt. Az istállóból nyerítés hangzott, ki A lovak megérezték a veszedelmet. Ajtók csapódtak, jeléül, hogy az emberek is felébredtek és kirohantak és körbe-körbe futva keresték, hogy hol van a veszedelem. A páva rikácsolni kezdett és a fecskék rémülten keringtek a kémények körül. — Szent Isten, a fi api! — sikoltozott Vilma és csak úgy repült a kastély bejárata felé. Sándor bácsi tele torokkal kiabált: — Pista! Mária! Klári! Tűz van! Emberek, ébredjetek! — Tűz van! — bömbölt egy béreelegény. — Hol vannak a hordók? — felelt rá egy kétségbeesett hang. — Kinek a szobája, ég? — kérdezte futás közben, fuldokolta Ákos. — Az enyém — kiáltott Sándor és csúnyát káromkodott hozzá. —• Nem, nem, a Klárika szobájából csapott ki a láng. — Mária! jajveszékelt Vilma. — Mária, Mária! Most már Ákos is látta, hogy csakugyan Mária szobájából tölthet ki a füst. Berohantak a kastélyba, ahol már talpon volt a ház apraja- nagyja. Fejveszett lótás-futás, félig meztelen emberek rohantak fel-ailá a széles folyosón, a dada két kis gyedmekkel rohant ki az egyik szobából és egyenesen beleszaladt Vilma karjaiba. — Ákos! — lihegett Vilma és leroskadt a földre. Ákos Vilmához rohant. Pillanatig nem tudta, hogy áléit feleségét, vagy kétségbeesetten visító kisfiát kapja-e karjába. — Nincs baj? — kérdezte fuldokolva a dadától. — A gyerekeknek semmi. Mária kislánya édesdeden aludt. Azt odaadták a szobalánynak. Vilma kisfia rúgott, sirt, kapá- ■Iódzott és majd kidobta magát a dada karjaiból. — Vigyétek ki a kicsinyeket — hörögte Ákos. — Sándor bácsi törje be Mária ajtaját... Aztán felkapta Vilmát és kivitte a szabad levegőre. Megkondult. a mindszenti templom harangja. Már a faluban is észrevették a kastély kéményén kicsapó lángokat. A harangkongás rémületéé zenekiséretet. adott a tragédiához. Egy szál ingben, mezítláb kirohant szobájából Klári. — Segitség! Segitség! — sikongott eszelős rémülettel és megragadta a folyosón rohanó ko- ceislegényt. — Hol van a tűz? A legény ijedtében csak makogni tudott Klárika most teljes erejéből kiabálni kezdett — Pista, Pista,'hol van? Senki sem válaszolt. — Pista, István! Ébredj! Tűz van! Klári Pista szobája elé rohant és az ajtót, addig döngette, amíg vér csörgött erős kis ökléből. Semmi válasz. Pista nincs itthon. Pista valahol a földeken kószál. Vagy tán bennégett a tűzben? Sándor bácsi ezalatt betörte az ajtót és beszaladt Mária szobájába. — Mária! — jajduit fél rekedt, dühös, borzasztó rémülettel Sándor, aztán szinte magánt kívül kezdett, ordítozni. % f
