Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-16 / 12. (3343.) szám
1984 Január 16, kedd. Szlovenszkó gazdaságpolitikai háttérbe szorítása magában rejti a gazdasági és szociális dualizmus csiráit — irja Hodza földművelésügyi miniszter lapja Peroutka is égetően sürgősnek tartja a szlovenszkői kérdések elintézését Prága, január 15. A vasárnapi sajtóiban két íeltünéstkeitő cikk jelent meg Szlovenszkó problémáiról. Hodza a Národní Listy hasábjain egyebek között a következőket írja: — A köztársaságban 50 százalék cseh él, a szlovákok száma nem több 17 százaléknál. Rajtunk kívül 28 százalék német van. Ez a mérleg nem előnyös a csehek számára, de egyenesen lefokozása és veszélyeztetése Szlo- venszkónak, mert a szlovákság a /politikai autonómia megvalósitása esetén a kisebbség színvonalára sülyedne (?) és a németek után jönne sorra. A mi nemzeti mérlegünknek meg kell felelnie a csehszlovák alkotmány alapelvének, így kell hangzania: 67 százalék csehszlovák, 23 százalék német. — Kezdettől egészen 192(3-ig az autono- mista mozgalom fiatal, kiegyensúlyozatlan partikiilarizmussal színezett nacionalista akció volt, amelyre magyarén, sőt egyenesen magyar tendenciák is befolyást gyakoroltak. A polgári koalíció államalkotó érdemei közé tartozik, hogy mindjárt 1926 tavaszán Kramár- ral ás Srámekkel a csehszlovák államalkotás vágányaira tereltük a szlovák auto/nomista mozgalmat. Hodza a szlovák nacionalizmus helyébe csehszlovák nacionalizmust sürget s cikke további részében rámutat Szlovenszkő egyes sérelmeire. — Tessék elképzelni, — mondja szórul- szóra, — hogy még a mai napig nincsenek hozzásimitva vasúti tarifáink az állam földrajzi helyzetéhez s Podkarpatszká Rusz és Szlovenszkó fele a tarifák rendezetlensége miatt egyenesen el van zárva a történelmi országrészektől gazdasági-kereskedelmi tekintetben. Csak tavaly sikerült ezt a hátrányt 80 százalék erejéig megszüntetni. Tessék elképzelni, hogy csak tavaly sikerült nekünk elérnünk az állami szállítások evidenciáiban való tartását. De nem fogok rekrimimálni. Szlovenszkó gazdaságipolitikai háttérbeszo- ritása magában rejti a gazdasági és a szociális dualizmus csiráit és szeparatizáló hatást fejt ki épp úgy, mint az autonomista mozgalom, amely a mai formájában egyáltalában nem volna meg, ha a prágai sablon által okozott gazdasági és szociális ir'nusz nem volna meg Szlovenszikón s ezt ne lehetne kellemetlen számokban kifejezni, amelyeket azután ujongva használ föl az autonomista, sőt még a kommunista demagógia is. Ilyen adminisztratív gyakorlat készítette elő a szlovák politikai autonomista mozgalom második fázisát. Szlovenszkón felnőtt egy uj nemzedék. Az állainJfordulat után Szlovenszkőnak számbelileg gyönge intelligenciája volt, ma aizoniban sok téren már intelligencia-fölösleg kezd mutatkozni. Ha a szlovák politikai autonomista mozgalom magva az ifjúság jelentékeny része, akkor kétségtelen, hogy ez az autonomista törekvés nem keletkezett magyarón indítékokból, mert ezt az ifjúságot már csehszlovák iskolák nevelték és pedig a cseh tanárok alapos segédkezésével. A mai autono- mista mozgalom abban rejlik, hogy a gazdasági és szociális probléma szeparatistanemzeti kérdéssé mérgesedik el. Ezért azt állítom, hogy meg kell oldani épp oly haladéktalanul és behatóan, mint ahogy meg akarjuk gyógyítani és meg kell gyógyítanunk a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és pénzügyi bajainkat. Ugyanúgy elérkezett az ideje annak, hogy rendezzük Podkarpatszká Rusz politikai és gazdasági viszonyait. — A hiba — mondja alább Hodza — nem a csehekben van, ép úgy, ahogy egészében a szlovákokban sem. A hiba a mi kormányzati módszereinkben van, mert a kormányzat még mindig nem szokott hozzá ahhoz, hogy Csehszlovákia nem jelenti csak Nagy-Prágát, hanem olyan birodalom vagyunk, amely két sa- iátos történelmi részből áll. Éppen a mostani nemzetközi forrongásban fontos, hogy Prága a végső konzekvenciákig tudatára ébredjen Szlovenszkó és Podkarpatszká Rusz politikai és fölrajzi jelentőségének. A történelmileg és lélektanilag adott regiona- lizjmus neon áll (útjában az egyetemes államai nacionalizmusnak, hanem éppen feléje vezet. A Lidové Novinyban Peroutka Ferdinámd ugyancsak a szlovák kérdéssel foglalkozik. — A most kezdődő évben úgy látszik előbbre kell vinni a szlovák kérdést, — mondja az ismert cseh publicista. — A csehek és szlovákok mai viszonya — úgymond — mindkét félre elviselhetetlen, ősszel az autonomista mozgalom élességét a kormány szigora enyhítette ott, ahol tomboló gőgjével már szinte az állam sorsát kezdte kockára tenni. Be kell ismernünk, hogy azóta Szlovenszkón nagyobb nyugalom van. De nem szabad eltagadnunk magunk előtt, hogy a beállt elesendesedés mechanikus jellegű. Inkább a probléma háttérbe szorítása, sem mint annak megoldása. Nekünk olyan organikus megnyugvásra van szükségünk, amely az okok megszüntetése után jön létre. Hogy ez mily mértékig lehetséges, erre vonatkozólag Szlovenszkó ismerőinek kell átadnunk a szót. Készek vagyunk reájuk bízni ebben a vezetést. De nekik anyagot kell ösazegyüjteniök és be kell íbizo- nyitaniok, hogy erre, meg arra van szükség. Meg kell győzniük a nemzetet, hogy a szlovák probléma nem olyan kérdés, amelyen ez, vagy amaz a fél üzletet csinálhasson. Újból visszatér 'bennünk az a gondolat, hogy a szlovák autonomista mozgalom elterjedése és szenvedélyessége az európai lelki válság részjelensége. Az összes népeket idegesség és megthasomlós szállta meg, hogy válthassuk, hogy éppen a szlovákok maradjanak nyugodtak és érintetlenek ettől a világidegességtől. Reméljük és hisszük, hogy amikor a gazdasági válság megenyhült, akkor Szlovenszkó magától nyugalmasabb lesz. A szlovákok — Peroutka véleménye szerint — hatvan éwelj kevesebb politikai tapasztalattal Ibiitnak, mfeati a csehek. Innen ered politikai kiskoruságuM és az állaim iránt meg nem értő magatartásuk^ amelyre, a radikális, hazardírozó autonomista; mozgalom épül. Nincs kétség abban, hogy! gazdasági téren kell kezdenünk, mert a mai' időknek csaknem minden zavara gazdasági nehézségekből támad. Több mint tíz éve annak, hogy Seton Watson, a barátszeméveü néző pártatlan figyelő közzétette bírálatát a szlovenszkói szállítási tarifáról és kimutatta, hogy ez az ügy zavarni fogja a csehszlovák viszonyt. 8 mi történt azóta. Semmi. Mert egyes cseh csoportok meg tudták védeni önző érdekeiket. A Lengyelországiból vagy Magyarországiból hozott áru szállítása ma Szlovenszkón olcsóbb, mint a szlovenszkói árunak Szlovenszkón való szállítása. Már maga ez a dolog nem alkalmas arra, hogy erősítse Szlovenszkón a szélsőséges tendenciákat? Peroutka végül az adatgyűjtés munkáját sürgeti, mert csak ezen az alapon lehet hozzálátni a szlovenszkői probléma rendezéséhez. Csehországban bevált az ötnapos iskolabét rendszere? Prága, január 15. Jelentettük annakidején, hogy Csehország elemi iskolái egytrészéhen kisérletképpen ötnapos iskolahetet vezettek be. Az iskolákban hétfőtől péntekig tanítanak, a szombat szabad. Az eddigi jelentések szerint az ötnapos Iskolahét körül szerzett tapasztalatok igen kedvezőek s az uj rendszer mellett szólnak. A tanulók a kétnapos szünet alatt alaposabban ki tudják pihenni magukat az iskola fáradalmaitól. Az iskolában azonkívül nagyobb a megtakarítás a fűtés és a világítás megrövidülése révén. Szerdán délután ugyanúgy tanítanak, mint más napokon, azonban ezen a napon könnyebb tárgyat adnak elő, mint pl. ének, kézimunka, rajz etb. A szülők országszerte érdeklődéssel várják az ötnapos iskola- hét eredményét, mert abban az esetben, ha beválik, Szlovenszkón és Ruszinszkóban is be fogják vezetni az uj rendszert. A teleki-téri zsibvásárt áttelepítik az Angyalföldre Parkírozzák az óriási térséget — Látogatás a lebontásra kerülő zstbáru-piacon Budapest, január J (A P- M. H. munkatársától.) Mindenki tud róla, egyik jellegzetesség© Pestnek, a szegénység holmija gyűlik össze a Teleki-tér kis árubódéiban és kispénzű emberek ezek előtt a bódék előtt állanak meg, ba olcsó áron akarnak beszerezni valamit. Hatalmas nagy trapézalaku térség, sűrűn állanak egymás mellett a bódék. Az utolsónak a száma 196, ez a szám mutatja, hogy a Teleki-tér ócskapiacán 196 zsibárus- bódié árusítja alkalmilag összeszerzett áruját. A téír közepén, az ©lőtériben jókora áruiosar- nok, ez viszont az őszeresek árusítóhelye. Az oszlopok által három részre tagolt csarnoképületben sűrűn egymás mellett állanak az ószeresek pultjai. Odakünn a zsibárusok fagyoskodnak bódéjuk előtt s megszólítanak minden arramenőt: — Pompás ruháim vannak kérem! — Cipőt parancsol uraságod? Elsőrangú minőséget tartok raktárom. Zsibárusok és ószeresek Annak ellenére, hogy ők vacognak idekünn a hidegben s az óezeresek benn a csarnokban mégis csak védve vannak az időjárás viszontagságai ellen, a zsibárusok a Teleki-tér magasabb társadalmi osztályának tartják magukat s bizonyos lenézéssel beszélnek az áru- csarnokban séf telő kollégáikról: — Mi önálló kereskedők vagyunk kérem. Nekünk nem szabad házalni, mi másként szerezzük be az árut •.. Egy fiatal cipőkereskedő mondja ezt a 96. számú bódé előtt. — Nos és maguk hogy szerzik be az árut? — Látom az úrról, hogy újságíró, ne is tessék tagadni kérem. Nem vásárolni akar az ur, hanem kikérdezni. — Úgy van. És remélem, hogy maga el is mond mindent, amire szükségem van. — Tessék csak kérdezni. •. — Telhát hogy szerzik be a zsibárusok az árut? Vállat von. — Gondolhatja. — Gondolom. Zálogházi árverésen. — Ott, ott a legtöbbet. Aztán selejtes gyári árut, amit könnyen kapunk meg. Panaszkodik a Teleki-tér — É's aztán nagy az üzlet? Olyan pompás fintorba torzul az arca, hogy akaratlanul is nevetnem kell. — Fényesen, uram, fényesen. Csak így menjen tovább, akkor hamarosan készen leszünk mind a kétszázan, ahányan vagyunk. Széles mozdulattal széttárja karjait. — Nézzen körül! Sok embert lát itten? Nincsenek sokan a Teleki-téren. Egy-két ember ödöng a deszkabódék előtt, beszédbe is elegyednek a tulajdonossal, még alkudoznak is a holmira, de vásárolni nem vásárolnak. — így nézünk mink 'ki uram, pedig péntek van, a hetipiac napján. Régi jó időkben itt ember ember hátán nyüzsgőit. Ma mutatóba is alig akad vásárló. Az emberek megszűntek vásárolná. Mi még csak állunk, várunk egész nap. Fütenünk nem szabad, hideg van cudarul, vevő meg nem jön. Az üzleti titok — Egyszóval maguk is csak panaszkodni tudnak? — Tudunk? Azt hallaná uram! A Teleki- tér egy hangos panasz. Ma mindössze öt pár cipőt árultam. — Öt pár cipő? fagyon szép eredmény! —Uraságod idegen errefelé. Egy régi pénteken 30 pár cipő fogyott idáig. Tizenegy óra van. Most meg öt pár. Mi a jövedelem öt pár cipő után? Legfeljebb öt pengő. Mi nem dolgozunk nagy haszonnal, hiszen akkor senki nem *jönné hozzánk. Megelégszünk egy-egy darabon pengő haszonnal is. Ez a mi üzleti titkunk. Magas árakat mondunk, amiből rögtön engedünk. A vásárló megérzi, hogy hol van az a pont, amelynél alább már nem megyünk. S ha tovább forszíroz, akkor elengedjük a pasit. Oh milyen fájdalmas az, valakit elengedni & mad időben uram. A halász nem érez olyan fájdalmat, mikor a harcsa leszakad a horogról. Kitelepítik a Teleki-tért — És mit szólnak a Teleki-téren ahhoz a tervhez, hogy a teret kiürítik, parkká alakítják? Erről a napokban hoztak rövid hint a lapok. Ferenczy Tibor, Budapest főkapitánya, ártárt a városhoz, hogy a városrendezés során elsősorban a Telekitéri piacot kell megszüntetni, illetve áttelepíteni az Angyalföldre. A tér környéke ugyanis egyre fejlődik, modora paloták épülnek egymásután, itt van mindjárt az OTI pompás felhőkarcolója, a modern bériházak egész sora. Szemben a Kerepesi-temető s a kegyeletet is bántja a zsibvásár zaja. Parkká fogják átalakítani a Teleki-teret s Budapest újból gazdagabb lesz egy uj térrel. — Az még nem annyira aktuális kérem. Sok víz lefolyik addig a Dunán. De hogy azért kitelepítenek minket, annyi bizonyos. Mi meg is értjük ezt. Negyven év előtt kerültünk ide. Eökstein bútorkereskedő bódéja a legrégibb az árucearnokkai szemközti sarkon. Az öreg Eck- stein 40 éve árai itt, talán ő még itt hal meg. Azelőtt a Tisza Kálmán-téren volt a zsibvásár, de a város fejlődött, kitelepítettek bennünket ide, a város szélére. Mert akkor ez a hely a város széle volt, a periféria. Negyven év telt el s azóta a Teleki-tér a város szivébe került. Megint viszik a zsibárusokat a perifériára, az Angyalföldre, Újpest és Pest közé. Akkor legalább meghaltunk. Mert oda senki ki nem fog jönni, hozzánk. Ott csak bicskások vannak és egészen nincstelen proletárok ... A teleki-téri — Koihn Ilyen gondjai és bajai vannak a Teleki-térnek. Az ószeresek áruesarnokaiban azonban már forgalmasabb az élet, a csarnok zsúfolva van, úgy látszik, az a közönség, amely a Telekitéren szerezte be szükségletét, már megelégszik a handié nyújtotta áruval. A cipősoron megyek végig. Egy proletár- asszony próbáigatt az eléje rakott három félcipőből. — Mind nagy, mind leesik a lábamról, — sopánkodik. Egy kövér asszonyság ül az áruik mögött. — Tessen bélé parafát tenni s jól befűzni, akkor nem esik le. Ezért olcsóbban számítom meg. És a vásár létrejön. Egy jobb öltözetű fiatal nő hatalmas bagaria-cipőt méreget. Egészen uj állapotban van. A férjének akarja megvenni, a szám akkorád tus s az ára is tetszik. Megkérdezi, hogy mibe kerül. Pereg a felelet: — Tizenhat pengő s alább, nagyságos asz- szonykám, ahogy megegyezünk! Egy paraszt-asszony kanavászra alkuszaik. Méteréért 70 fillért ígér, négy méter van a végben. Végül megkapja az árut: — Vigye el, nem lesz elengedve vásár nélkül, vigye el, hogy bizalma legyen s mindig visszatérjen hozzám. Vigye el nénikém s m-vadja el a falujában, milyen olcsó és finom Kergéménél a kanavász. Üzleti szellem van itt s az üzleti élet is pezseg a Teleki-téren a handiék csarnokában. Mit törődnek ma iitt a városrendezési programmal? Minden napnak elég a maga gondja. É 4
