Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-16 / 12. (3343.) szám

2 1904 Január 10, kedd* ^^GM-MAGfcagtHnaigá Gazdasági tervek jegyében indul meg a kormány ét nemzetgyűlés iti munkája Englis tervezete az érdeklődés középpontiéban Ismét emlegetik a szociális biztosítás reformiát denkivel szemben a legbarátságosabbam viseli- | kedi'k. Ezzel szemben követeljük — úgymond — hogy jóvátétessemek a magyar nemzettel üzemben elkövetett igazságtalanságok. Egy­szer a jövőben —mondotta Gömbös — vilá­gosan meg fogjuk mondani, ha majd hívnák bennünket valamilyen nemzetközi fórum elé, mit gon dőlünk a revízió fogalma alatt. A jövőt illetőleg a magyar kormány a kül­politikában megmarad az eddig követett utón. Magyarország barátsággal fogad mindenkit, aki jóindulattal közeledik hozzá. A belpolitikai kérdések taglalása során meg- állapitotta G-ömbös Gyula, hogy a nemzeti •egység pártja feladatát betölti minden irány­ban, s az eddig holt tereken is megindult a gazdasági élet. A tavaly felállított munka­programot úgyszólván minden pontjában si­került a megvalósítás stádiumába segíteni. A miniszterelnök állja mindazt, amit a titkos vá­lasztójogra nézve mondott. Ezután részletesen foglalkozott a nyugdíjtörvény kérdésével, amellyel kapcsolatban 1200 állástalan fiatal diplomást juttat a kor­mány kenyérhez, — majd behatóan foglalkozott Gömbös mi­niszterelnök a magyarországi ..horogkeresz- tes“ mozgalommal. Ezzel kapcsolatban talá­lóan jegyezte meg, hogy a negyvenezerholdas,, horogkeresztes“ urak­nak az általuk hirdetett szociális reformokat elsősorban önmagukon kellene megkezdeni. Ha az ilyen negyvenezerholdas urak szociá­lis intézkedéseket akarnak, úgy kezdjék meg önmaguk, a saját birtokaikon. Mert ha ezt nem teszik, úgy senki sem mossa le róluk annak gyanúját, hogy csakis önző politikai érvényesülés érdekében dolgoznak, ami nem lehet soha politikai program. Vannak, — mondotta szószerint Gömbös — akik politi­kai dugárut hoznak a külföldről, vámmente­sen, és erre a nemzet drágán fizet rá. A ki­rályok nem azért adták a hitbizománvokat, hogy azok jövedelméből egyesek „nemzeti Szocialista^ mozgalmakat szítsanak. A nem­zeti és a szocialista mozgalmak akkor tesz­nek szolgálatot a nemzetnek, ha a kastélyok lakói kezet nyújtanak a parasztnak. Ezzel szolgálják legjobban a magyar nemzet érdekeit. A miniszterelnök, a magyar kormány gaz­dasági pditákájárói beszélve kihangsúlyozta, hogy a következetes és rendszeres külpolitikai tevékenységen kiviül Magyarország gazdasági tevékenysége is igen fontos. Én nem könyvek­ből tanultam politikát — mondotta Gömbös Prága, január 15. A kormány tárgyalásai e hét folyamán isimét főleg gazdasági kérdé­sek körül forognak. A miniszterelnök pártjá­nak a lapja, a Venkov büszkén hangoztatja, hogy a földművelés elkészült az irányított gazdálkodás tervével (?), ellenben a gyáripar egyszerűen minden tervet elvet. Ennek kö­vetkeztében az a meglepő helyzet állott élő, hogy Csehszlovákiában az a vállalkozó jár leg­jobban, aki semmit sem csinál, aki nem vál­lalkozik s aki nem kockáztat. A nemzeti demokrata Národni Lísty Englis professzornak a kivitel megsegítésére irá­nyuló s a pénzügyminisztérium által is támo­gatott tervét kereken elveti azzal, hogy a valutáknak felárral való eladása a cseh­szlovák valuta rontásával járna. Ez oly egyszerű számtani művelet, hogy a Národni Listynek igazat kell adni. —■ A nem­zeti demokraták lapja ehhez csak azt fűzi még, hogy Englis valuta-terve csak törvény utján vol­na megvalósítható és mert a terv veszélyez­teti a csehszlovák valutát, ezért a törvény- javaslat a Házban nem találna többségiét. A lap értesülése szerint egyébként e héten a takarékossági választmány is tart ülést. A» ipar- és foldmüvelésügy viszonyának szabá­sz ószer int. — Vannak, akik minden politikai könyvet elolvastak és azok szerint változtatják felfogásukat. Ma angol, holnap francia, majd magyar, osztrák és csehszlovák koncepciókat ajánla­nak, pedig ezek 6okkal fontosabb dolgok, semmint hogy az elveket és kapcsolatainkat úgy változtathassuk, mint a nyakkendőnket különböző színű ruhához. Az én könyvem a politikai ösztönöm könyve, lyozására létesített tíztagú bizottság ugyan­csak újból megkezdi üléseit. A c&eh néppárti Lidové Listy a kormány törvényhozási munkát előkészítő tevékenysé­gének ismertetésénél a szociális biztosítás reformját, a gazda- árverések újabb elhalasztását, a lakástör­vényt, a kamatiábleszállitást és a vieszle- számitoló intézet megszervezését említi meg. A munkaprogramban semmi újat nem látunk; csupa nehéz és sürgős pro­bléma, amelyet december hó első felétől el­intézetlenül hagytak, illetőleg két hónapra el­odáztak. A sok terv és tárgyalás között valószínűnek látszik azonban, hogy a képviselő háznak és a szenátusnak az oszeki katasztrófára vonatkozó kormány­expozé meghallgatása után sürgőé munkája alig akad. Mert a felsorolt problémák útja a sok parla­menti bízotságban, miniszteri szakértekezlet­ben, szaktestületekben és intézményekben még nagyon bonyolult. A cseh néppárti lap •szerint is egyelőre csak a lakástörvény elin­tézése biztos, nem mintha megvolna az elvi megegyezés, hanem: mert íebnuár végéig va­lahogyan el kell intézni. amikor a múlt esztendő mérlegét megvonom, hogy egy szebb magyar jövőbe vetett hitünk teljesedésbe megy. Rend és nyugalom van az országban. A gazdasági élet megmozdult, a holt tereken és megy előre a saját törvényei szerint. Gömbös Gyula beszédét lelkes éljenzés és szűnni nem akaró helyeslés fogadta. A magyar miniszterelnök & nagygyűlés után visszautazott Budapestre. — Klárika, mondom, a mi kis Klárikánk, —' ismételte diadalmasan a főszolgabíró. — Klári­ka nagyszerűen bevált. Klárikának annyi esze van, mint egy professzornak ... hiszen, te is mindig mondtad, hogy Klárikának ritka jó fel­fogása van, hogy őt az Isten is doktornak te­remtette és igazad volt... most már én is megadom magam, pedig én nem titkolom, hogy mi a véleményem a kenyérkereső nőkről és a Kékharisnyákról, de Klárika nekem is olyan vérnyomásvizsgálato* csinált, mint a •pinty. Sándor bácsi ismét vérvörös lett, mert be­széd közben rájött, hogy Elemért kínos zavar­ba hozta Klárika emlegetése. De már nem le­hetett a dolgon segiteni. Most már Elemér is magához tért halálos rémületéből. — A feleségem kezelte kedves uraatyját? — kérdezte roppant erőfeszítéssel, hogy közö­nyösnek látszék és elvegye a helyzet tragikomi­kus színezetét. A kocsi megállt a Hartmann-ház előtt. Elemér Sándor bácsi felé fordult. — Sajnálom, rém mehetek át, — Nem? — kérdezte elképedve amaz. — Megérti, ugy-e? Klárika ... A helyzet... lehetetlen... Sándor bácsi könyörögve nézett Magdára, aki megértette az öreg ur szándékát. — Majd én elŐTe megyek. Tanár ur, a folyo­són jobbra... a kocsis majd elvezeti. Sándor bácsi és Elemér magukra maradtak. — Eleiméri Mondd csak, bolondok vagytok ti ketten? Mi? Becsületszavamra... — Sándor bácsi, az Isten nevére kérem, ne feszegessük tovább ezt, a dolgot. Borzasztó ké­nyes ... rettenetes.., ez a véletlen ,,, nem ie tudom, mit kellene tennem? — Én tudom — vágott közbe az öreg jelen- t őségte Íj es szemh un y orga táesa-1. — Mit? — Békülj ki Klárival. Ez a legjobb alka­lom. Ez az Isten ujja. Ha megteszed, Isten uj- jának intését követed csak, fiam. És miért ne tennéd meg? Meguntátok egymást? Neon. Meg­csaltátok egymást? Nem. Kaptok magatoknak magatokhoz illőbb, szebb, okosabb, becsülete­sebb élettársat? Nem. Te, Elemér! Kívánhatsz magadnak szebb feleséget? Nem. Nahát. Ne bolondozzatok. Eleméi’ lemondóan legyintett. — Mi az? Te még habozol? — Nem habozok, kedves Sándor bácsi — fe­lelte keserű mosollyal Elemér. tálas. — Nahát, ugy-e mondom. Csak semmi affek­— Nem. Úgy értem, hegy azért nem habo­zok, mert... — Nono, csak mondd ki bátran, öcsém. Nincs abban semmi szégyen és, teremtette; be­csületszavamra mondom, voltam egyszer én is férfi... mi? Férfi? Vadember voltam, édes öcsém, megvadult bölény, veszett kutya vol­tam ... azért vannak most, vértolulásaim, mert egész életemben vérmes, dühös, 'bolond, ba­rom módjára éltem... én is megharagudtam már fehércselédre, én is tudom, mi az, amikor az ember a pokol fenekére kivan egy asszonyt, de a vére mégis hozzá húzza, akárhogy rug- harap és kapálózik is bennünk a feldühödött bestia, mégis csak vieszakivánjuk... Elemér maga elé meredve, oda sem hallga­tott, hogy mit beszél az öreg. De Sándor bá­csi feltette magában, hogy ezt a két boldogta­lan gyereket még ma összeboronálja. — Öcsém! Férfiak vagyunk! Hiába, asszony nélkül ram élet az élet. És nézd csak, meddig tart az egész? Mi? Én még hetven sem va­gyok és, látod, mivé lettem? Lesántult, girhes igáéi ó, teherhordó szamár, véredényelmeezeee- dée, egy szép napon úgy megüt & guta, mint annak a rendje. Mire való ez az egész veeze-’ kedés? Itt vagyok én, féllábbal a síriban, en­gem alapos vizsgálat alá kellene venned, ked­ves Elemér öcsém és te nem akarsz kibékülni a feleségeddel1? Hát nem égbekiáltó marhaság ez öcséan? Elemér! Én mondom neked, nincs más, csak az ember egyetlen, rongyos kis éle­te. Élet és egészség. Jó emésztés, nyugodt al­vás, jó gyomor és egy jó pipadohány. És én most már a pipáról is lemondjak, mi? A pipá­ról és a töitöttkáposz tárói? Elemér, Elemér, nem is tudjátok ti, mekkorát vétkeztek Isten és saját magatok ellen, becsületszavamra. — No, Isten vele, kedves Sándor bácsi — szólal meg végre Elemér és magára hagyta az ámuló öreget, besietett a Hartmanr-ház kapu­ján. 4* Pokoray Elemér még aznap visszautazott Pestre s magával vitte Hartmann Ferencet-, akit Magda is elkísért a szanatóriumba,. A Péterffy-kuriában senki sem beszélt a ta­nársegédről, akinek nevét Klárika fülehallatá- ra félesztendő óta neon volt szabad kiejteni. Pedig ezekben a napokban a három asszony sokszor meg-megált egymás előtt, mintha va­lamit mondani akarna-, de mindegyik megijedt a maga vakmerő gondolataitól. Sándor bácsi pedig kijelentette, hogy neki halaszthatatlan dolgai vannak a fővárosban és amikor kissé összeszedi magát, elutazik, hogy megtegye utolsó intézkedéseit arra- az esetre, ha ő is úgy jár, mint az a szerencsétlen Hart- manr. " vni. Uj vendég jött a házba: egy magas, karcsú, finom és mégis duzzadó testű, fékét- szemű asz- szony, akinek a bőre túlságosan fehér volt, szin­te áttetsző, mint a porcellán, a szája túlságosan piros, a szemöldöke túlságosan fekete, de a ha­ja puha. sötét gesztenye színű .Szinte megdöb­bentő jelenség. Rokon volt ö is, GTÓnay vér, egy Pétenffy özvegye. Egész fiatalon ment férj­hez, unokatestvéréhez, Bétevffy Kálmán huszár- főhadnagyhoz, aki elesett a háborúban. Titokza­A magyar pénzügyminiszter Géniből Bétsbe utazik Becs, január 15- A nemzetek szövetségei pénzügyi bizottságának genfi üléséről Imirédy magyar pénzügyminiszter valószínűleg szer­dán fog Bécsibe érkezni. A bécsi lapok jelen­tése szerint a magyar pénzügyminiszter több napot tölt Bécsben s hivatalosan tárgyalni fog Bureech osztrák pénzügyminiszterrel. Rács, január 15. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Kállay földmivelés- ügyi miniszter ma érkezett vissza lengyelor­szági útjáról s holnap a minisztertanácsban részletesen beszámol a Varsóban és Bécsben folytatott gazdaságpolitikai tárgyalásairól. Nagy sikere volt a budapesti szlovák kutiuresíneh Budapest, január 15. (Budapesti szerkesztősé­günk telei (Kijelentése.) A pesti Vigadó nagyter­mében rendezett szlovák kulturest igen szép erköl­csi és anyagi sikerrel zárult. A művészi esten Sas- kó Hilda operaházi művésznő szlovákul eredeti szlovák népdalokat énekelt s dr. Molnár Imre ze­neakadémiai tanár a szlovák népdalokról előadásit tartott. Ugyancsak igen szép sikerrel lépett föl az est keretében a budapesti szlovák munkások ének­kara, *«n»ly ugyancsak szlovák népdalokat adott elő. Dr. Köves illés az ügyészség fogházában Kassa, január 15. (Kassai szerkesztőségünk te­lelőm jelenté se.) Dr- Köves Illést, a Kassai Újság tu­lajdonosát és. főszerkesztőjét ma délután átkisér- ték az ügyészségre. Sofförje, Stollmamn Antal ugyancsak az ügyészség fogházában van. — A Slo- vensky Vydhod jelentése szerint a házkutatásnál nagyöaszegü készpénzt és betétkönyvet találtak dr. Kövesnél. Valósziniileg a házkutatás eredményé következtében a pénzügyigazgatóeág ma a regge­li óráktól revíziót tart dr. Köves nyomda- és uj- ságüzemében. A vizsgálatról és az adórevizióről eddig jelentést nem adtak ki. toe asszoiy, rejtelmes és misztikus erények és bünöík foglalatja, akibe minden Péterffy kissé szerelmes volt, akitől a család minden tegja félénken húzódott el, mert a belőle kisugárzó ti­tokzatosság mindenkit elrémitett. Ez az asszony vöt itt, de elkülönítette magát a család többi tagjától, a kastély egy tlodalék-épü 1 etében ren­dezett be magának szállást, s két nap óta alig mutatkozott. A család tagjai halkan suttogták az uj vendég regényét, aki egész nap önmagába roekadva, té­tován járt-kelt a szobáiban, vagy órákhosszat feküdt a kanapén, olvasott, vagy irt- közben szakadatlanul dohányzott. __ Félek, hogy nagyon rossz társaságban van Mária — gondmolta magában Kl ári, a dók tor­assz, ony — amikor olyan csökönyösen ragasz­kodik az egyedülléthez. Klárikának meg volt a maga elképzelése ideg- kórtani alapon, mint ahogy az egy fiatal orvos­hoz illik. És titokban tele volt a kíváncsisággal és izgalommal, hogy vájjon milyen lébet ez az idegéleti kórkép Mária esetében. Egy szombati napon, amikor együtt volt az egész család, sokat beszélgettek arról, hogy mi­lyen módon lehetne Máriát a lelkére borult me­lankóliától megszab aditani. Reménytelennek lát­szott minden jószándék. A Póterffyek is, a Gr6- nayak is tele vannak a végzet sötét árnyékéval. Kimentek a százados óriás fák alá, amelyek lombjaikkal mély és titokzatos sötétséget bon­tottak a földre; az égen pedig teljes kerek tá­nyérjában világított a hold. Odaértek a családi kriptához, amelybe legv- utoljára Gyulának, az öreg archivárusnak ko­porsóját tették a többi Péterffy-koponsó mellé. Idétlen, komor és roskatag éáűlet volt ez, mint­ha eredetileg pincének vagy jégveremnek épí­tették volna. — Látszik, hogy aki est a mauzóleumot épí­tette, hijján volt minden romantikus ellágyul ás­nak — jegyezte meg Ákos és arra gondolt, hogy nem szeretne ebbe a rideg, nedves, dohos pin­cében feküdni még ha-lóporában sem. Ákos és Vilma összeölelkezve közeledtek a sírbolt felé. Egyszerceak Vilma meghökhenve mutatott a siboilt mellett fehérlő kőpad falé: — Nézd! Ott ül valaki... Látod? Meggör­egedve ül. a két tenyerébe hajtja fejét. Most már Ákos ih látta. * Rákiáltott. Sueáttifi ttliktás: Cl — REGÉNY — (10)

Next

/
Thumbnails
Contents