Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-14 / 11. (3342.) szám

A fantázia s a tréfacsináló svihákság termékének mondják magyar tudósok a skótországi szörnyeteget Őslény ivadéka, ittrekedt saurus-fajta tudományos képtelenség — A krétakor ősi sárkányai kipusztultak és ma minden állatfajtát Ismerünk Budapest, január eleje. (A P. M. H. munka­társától.) StilszerÜ ez a skótországi szörnyle- gen<laí a szörnyűségek korát éljük a társadalmi evolúciókban, a nagy technikai katasztrófák* bán, a természeti katasztrófákban. Apokalipti­kus idők. Lezuhan az óriási léghajó, levegőbe röpít egy félvároet a gáztartály, kigyullad egy óceánjáró, eárgakeresztes gáz hömpölyög végig a kikötőváros utcáin, ezáz és száz gyermeket öl meg a megromlott szérum, kétszáz utas hal szörnyűségéé halált a karácsonyi gyorsvonaton, másfélszáz bányász pusztul el az égő akna mé­lyén. 60.000 ember fullad a vízbe Kinában, szö­kőár pusztítja Japánt, romokba dönti a földren­gés Közópamerik* s Görögország városait,, egy­szerre robbannak ki az Andok vulkánjai. A szörnyűségek krónikájában valóban nulla dles ciné linea. Miért ne vetne ki a tenger mélysége, a hegyek gyomra, a dzsungelek sűrűje soha nem látott, ősvllági szörnyeteget, tízezer évekkel ez­előtt megsemmisült korok eleven tanúit. Mert a szörnyetegek létezéséről idáig csak a halott, elpusztult lények nyomai: csontvázak e a puha agyagba betaposott plasztikus lábnyo­mok tanúskodtak, amelyeket később lerakódótt rétegek konzerválták az őslénytani kutatásnak. Az óriási csontvázak idáig csak a múzeumok­ban rémi tgették az embert, Lassanként azonban annyi adat gyűlt össze a krétakorszak csodálatos állatairól!, ezekről a esufczó-mászó, röpkedő, tengertszelő óriásokról, hogy le is tudjuk rajzolni, festeni, sőt plasztiku­san rekonstruálni őket. Százhúsz éve tárult fel ez ősvilág Kerek százhúsz esztendeje annak, hogy a {krétákorezak rémítő állatvilágát a tudomány megismerni kezdte. 1814-ben került felad őre Angliában u «M teljesen felismerhető Icbtyoeaurm, tíz év múlva az első hosszunyaku plesioeaurue. Az első röpködő eaurus Württembergben 1828- bah került napvilágra, óriási madárlébnyomo­A tudósok nagy része szintén hajlandó el­hinni, hogy nem tömegszuggeszcióról, nem a képzelet já­tékáról, rémképekről van szó, nem azok közűd a szörnyetegek közül tűnt fel egyik, amelyeket Norvégia partjain szoktak képzelődő halászok meglátni. A Locih Ness ször­nyét sokan látták, eddig már mintegy negyvenen jelentkeztek, akik előtt megjelent Mosrison, a Foyers környékén levő petróleum- kutak igazgatója öt barátjával csónakázott a tavon, amikor felbukkant a szörny: 10—12 mé­ter hosszú állat, aránylag kis feje és két pup- szerü kldomborodása van. Hoara természettudós is látta, ismeretlen nagyságú fókának tartja. Colonel Sopper óriási vízilónak tartja, amely va­lahogy a skót tóba került és innen nem tud szabadulni. A francia Fr. Dumas, orvos és ter­mészettudós azt hangoztatja, hogy az ilyen „lá- tományok“ nem ritkák. Alkoholisták, buskomorok, betegesen kép­zelődök már sokszor láttak óriási állatokat. Ezek lázas agyukban született meg s a valóság­ban soha nem éltek. Rouibe, a párisi őslénytani intézet, igazgatója, így nyilatkozik: — A legkényelmesebb dolog egyszerűen a tagadás álláspontjára helyezkedni, de nem igen célszerű. A tudományt már sokszor érték meg­lepetések. Évekkel ezelőtt Marokkó mellett a halászok egy két méteres halat fogtak, amelyet egyáltalán nem ismertek. Megállapítottam, hogy ilyen halat egyetlen egyet fogtak még csak Ja­pán egyik öblében s egy japán tudós nevéről Igimának nevezték el. Ezért most sem szabad elhamarkodott véleményt mondani. A legnagyobb gyik felfedezésével érte ilyen meglepetés a tudo­mányt 1912-ben. A Varanus komodoensiet a Já- •vától keletre fekvő kis Komodo szigetón talál­kát találtak Északaimerikában 1836-ban, ezek is eaurusoktól származtak. Maga a dinosauruc, amelyet a legjobban megbámulunk & múzeu­mokban, 1824-ben bukkant fel. Azóta évrŐl- évre tökéletesedett a kép, megismertük a sau- unsok egész világát, életmódját abból a csontr vázvetésből, amely az argonauta-uiomda mintá­jára megelevenedik a múzeumok hatalmas üvege zekrénydben. Elpusztult világ ez, cea.v a múzeumban találkozik vele az ember. Amerikai filmek rengeteg pénzt költenek olyan furcsaságokra, hogy élővé varázsolják újból a rég megsemmisült világot. Ami a filmen lehet­séges, a természetben nem fordulhat elő. A ter­mészet-lemondott arról a viccről, hogy két leg­nagyobb rekordját: a legnagyobb lábon járó 'hushegyet s a lábon járó legmagasabb Szellemi 'lényt egymással szembeállítsa. Ilyen csoda a természet rendjében élő nem fordulhat e Így bármilyen port ver fel a Looh Ness-tó titokzatos lakója, annyi bizonyos, hogy ilyen szörnyeteg nincs s ha valami állat tény­leg lubickol a skót tó vizében, nem lehet máé, mint valami ismert állat eltor­zult alakja. Az angliai szörnyláz azonban változatlan hevességgel tartja magát, sőt egyre fejlődőben van. Olyan komoly lapok, minő a Times e a Daily Maii, naponként hasá­bos, félhasábos cikkekben foglalkoznak a ször­nyeteggel, az Illustrated képeket hoz az uj sau- rus borzalmas lábnyomairól, Wetherell — ámint % P. M. H. is jelentette — a Daily Mail pénzén expedícióval! igyekszik felderíteni a rejtélyt, fo­tográfusok e filmeseik légiója lesd a kedvező al­kalmat, hogy lekaphassa a titokzatos bestiát. A legenda-kör egyre tágul, bővül, folyton újabb és újabb ,szemtanuk“ jelentkeznek, akiknek ta­lálkozásuk volt a szörnyeteggel. Két párt ala­kult ki, a hivők és a hitetlenek pártja, szenve­délyes viták harsognak és ták. Ouwens ezredes, a jávai zoológiái muzeum kusztosza hét méterben állapította meg a hosszúságát A laikusok körében akkor is rettentő hírek ter­jedtek el. A kolosszus embert eszik, far­kának csapásával eltöri a ló lábát, gyors, mint az autó, bőrét a puskagolyó nem sebzi s két lá­bon szalad, mint a valódi dinosaurus. A komoly természettudományi megfigyelés, amelyet a sza­badban s állatkerti példányokon végeztek, per­sze egész más képet ad a varanusról. Húsevő, hatalmas, éles fogai vannak, de jámbor állat 6 könnyen is szelídíthető. Ez az óriási gyik sem a saurusok ivadéka. Egyszerűen arról van szó, hogy a déli kontinensek, Afrika, Ausztrália., ré­gen elszakadtak s hosszabb időn át konzerválták állatvilágukat, amelynek kipusztulása lassúbb tempóban megy végbe, mint a mi kulturált, civilizált kontinen­seimben. A vízi szörnyetegek legendája nem a Looh Ness-tó partjain szüle­tett, hanem századokra nyúlik vissza s köte­teikre szóló irodalma van. A holland Oudeman összefoglalása 1890-ből és Raksvitzer Meeres- ungeheuer című müve adja a legjobb áttekin­tését ennek a kérdésneek. A legtöbbet emlegetett vízi Szörnyeteg a ten­geri kigyó. Erről több mint 200 komoly jelentés szól, s már évszázadok óta alteregója szárazföldi kol­légájának. a sárkánynak. A svéd Olaus Mag- mus ir róla először a XVI. századiban. Conrad Gesner 1587-ben megjelent müvében képet is ad róla. Azóta 350 éven át a földkerekség min­den tengerén látták, főleg azonban a norvég partokon 6 Amerika keleti partjain tűnik fel. A parti városok archívumaiban vaskos iratcso­mókat töltenek meg a vallomások. Rengeteg hajós beszélt róla csodákat, gályák, vitorlás hajók s modem óceánjárók és csatahajók tiszt­jei és matrózai. Nemcsak iszákos, fantaszta és hazudozó emberek, de komoly, felvilágosodott, sóikat tanult és tapasztalt koponyák. 1900 kö­rül az Along norvég fjordban egy torpedóna­szád tisztjei láttak a vízből felbukkanni egy szörnyeteget. Ágyuztak is rá, de nem találták. A kilencvenes években a ConBtltuticme.il tiszt­jel is látták s hitelt érdemlő jegyzőkönyvbe foglalták észleletüket. Legutóbb egy német U-boot emberei látták a holland partok mentén a tengeri kígyót. Az észleletek szerint a szörnyeteg ho66za 20—100 láb között in­gadozik, némelyek 200 lábnak is mondják. Színe fekete, vastag, hengeres a teste, hosszú, vékony a nya­ka, farka hosszú, feje a lóéra emlékezteit, szája, nagy, fogai cakkosaik, szakállszerü képződmé­nye van, orrlákai elzárhatok, szeme kék- és vö- röslángu, tüzes. Bőre csupasz. Fújtat, mint a bálna s erős szaga van... Ilyen a tengeri kígyó! És mit mond a tudo­mány? A Sorgasso-tengerben látott kígyókat megmagyarázza a száz méter hosszú, kígyózó moszatok felbukkanása. A többi tüneményre vonatkozólag az a. legvalószinübb magyarázat, hogy delfinek űztek tréfát felizgatott képzeletű tengerészekkel. A delfinrajok, az úgynevezett delfiniskolák katonás rendben vonulnak végig a tengeren, szinte libasorban. A bolondos állatok játsza­doznak. Az első kiugrál, a többi utána.. Ez tá­volról egy állat kígyózó mozgását mutatja. Gouid, a kompilátör népszerűsítő iró nem tartja kizártnak, hogy a tengeri kigyó valamilyen visszamaradt őslény. Anélkül, hogy kimondaná, pleeiosaurusra gya­nakszik. Az ilyen áltudományos felfogás ana­lógiája, amikor a loch-nessi szörnyetegben is saurust sejtenek. A hajót felforditó krak Gesner könyvében találunk egy képet a „ten­geri ördögiről, a titokzatos krakról. Mitikus alak. Pontoppidanu6 norvég püspök a Fokvá­rosba utazott, útját könyvben irta meg s raj­zot közöl a krak támadásáról egy vitorlásha.jó ellen. Ez a krak az északi népek hajóslegendá­jában nagy szerepet játszik. A krak óriás szi­getként bukkan fel a hajó előtt, lerántja a fe­délzetről az embereket. Rettenetes fejkarjaá vannak szivóedényekkel. A XIX. századig tar­totta magát ez a legenda, míg az előhaladó természeti kutatás fel nem fedezte a krak tí­pusát az óriási arehifceutiefajtáhan, a tintahal­ban. Lockhart szerint a krak nyolckaru hatalmas polip. Egy francia templom falára 8 méter hosszú po­lip van felszögezve, az állatot a viz döglötten vetette ki. De van olyan polip is, amelynek hossza 14 méter. Lockhart japán halpiacon lá­tott 3—4 méter hosszú polipkarokat is. Az alpesi szörnyeteg De nemcsak a titkozatos tengert, a 3000— 9000 méteres mélységeket, népesíti be a fantá­zia csodálatos és rémületéé szörnyetegekkel. ősidők óta él a sárkányhit, amely a babonás lelkekben még ma is tartja magát. Viszont az Alpesek világában, a magas havasi régiókban i« szörnyeteget keres a fan­tázia s terméezetirók, meg vadászok sokat be­szélnek a Tataalwurmról, erről az óriásnagysá- gu gyikszerü hegyi állatról, amelyet szintén sa-urus-ivadéknak mondanak. Először 1779-ben festette le egy angol pitkor. Először egy Hans Fuchs nevű t-iroli lakos látta. Erre ráugrott s a szerencsétlen ember szörnyethalt. Egy másik kép 1836-ból váló. Ezt Sohulter festette. Mit mondhat a komoly tudomány a skót szörnyetegről? Hallgassuk meg dr. Lambrecht Kálmán ■budapesti egyetemi magántanárt, akinek írá­sait a P. M. H. olvasói is különleges élvezettel olvassák: — Letűnt, befejezett kor a saurusok korsza­ka.. Több tízezer esztendőre nyúlik vissza. Em­ber abban a korban nem élt, nem élhetett. Má­áok voltak a klimatikus viszonyok, a növény­világ, az életfeltételek. A szerves életnek ép­pen olyan története van, mint az emberi fejlő­désnek. Fajok keletkeznek, virágzanak és pusztulnak. Ma például a lovak törzse vau ki­veszőben, hanyatlóban, pusztulöbau az elefán­tok, orrszarvúak, tapirok. Hogy mi jön azután, nem tudjuk. Talán a superman. De hogy egy régi katasztrófában elpusztult világ állati csa­ládja itt rém maradhatott, annyi bizonyos. Olyan badarság ez, amiről beszélni Bern érde­mes. Leidenfrost Gyula miniszteri tanácsos, debreceni egyetemi ma­gántanár ezeket mondja a szörnyről: — Ismerem a tengeri szörnyek egész irodal­mát. Olvasom a skót szörnyetegről szóló jelen­téseket, cikkeket is. Úgy hiszem, hogy egy nagy szélhámosság, tréfacMnálás húzó­dik meg a dolog mögött. Jellemző a Daily Mail január 5-ik.i számának közleménye, amely ismerteti a British Museum zoológiái osztályának szakvéleményét a Withe- rell-expedició által gipszbe öntött lábnyomok­ról, amiket a tó partján találtak. Ezek a nyomok azonosak a víziló lábnyomá­val. A víziló lábát manapság uriházakban dohány- tartónak használják. A rézedénnyel kitöltött, instrumentum pompás tréfára ingerelhetett va­lamely jókedovü skótot, amikor a 'legendák, terjedni kezdtek. Tekintetbe kell venni, hogy a skót íenföld a legendák, fantasztikus mesék klasszikus földje. A legendakört pedig asszony indította meg, egy Lady Hamlilton. A Looh- Ncss-tó szörnyetegét, is leghelyesebb érdekes legendának, vagy humoros svihákságnak te­kinteni. A magánalkalmazottak háborús éve nak s nembiztosított idejének beszámítása a nyugdíj kiszámításánál Prága, január 18. Töb/b olvasónk azzal a. panrif-z szál fordult hozzánk, hogy a.t Álta'ánoe Nyugdíjin­tézet pozsonyi hivatala nem akarja tudomásul ven­ni a háborús évek és a nembiztösitett szolgálati idő bejelentését, bár egyes lapok art Írták, hogy a bejelentési határidőket a kormány újabban is­mét meghosszabbította. Ilyen — sajnos, alaptalan s a közönséget megté­vesztő — közleményeket md is láttunk egyes túlsá­gosan jólinformált újságokban, ezért pontosan utá­najártunk a dolognak s a prágai Általános Nyugdíj­intézet e a népjóléti minisztérium illetékes osz­tályain beszerzett hiteltérdemlő információink alapján ebben a kérdésben a következőket közöl­hetjük. A háborús katonai szolgálati évek beszámítását eredetileg 1929 jundus 30-ig benyújtott jelentke­zéssel kellett igényelni. Miután erre az időre na­gyon kevesen tudták beszerezni a katonai hivata­loktól a szökséges bizonylatot, ezért az Általános Nyugdíjintézet a benyújtási határidőt 1930. decem­ber 31-ig hosszabbította meg. De mert az eredeti benyújtási határidőt törvény nem szabta meg, a meghosszabbítása is csak törvénnyel történhetik, ami azt jelenti, hogy aki 1929. juniue 30.-a után nyújtotta be a háborús katonai éveket érvényesí­tő jelentkezést bár ezt a nyugdíjintézet álltai meg­hosszabbított határidőben tette — amely határidő egyébként legutóbb 1933 június 80-ig vodfc meg­hosszabbítva — és ha bejelentését a nyugdíjinté­zet bármely hivatala át is vette, ez még nem jelen­ti a háborús katonai szolgálati évek beszám (ását. Hogy ez megtörténhessen, ahhoz a nyugdíjtörvény módosítása.illetve kiegészítése szükséges. A nyugdíjintézet hivatalai az ilyen jelentkezéseket, átvették e ma is átveszik még Miután igen nagy számú érdekeltről van fizó, feltétlenül remélhető, hogy a kérdés előbb-utóbb törvényes rendezést nyer. A háborús katonai szolgálati évek érvényesíté­séhez ez illetékes katonai hadkiegészítő parancs­nokságtól kell beszerezni bélyeg és illetékmentes tanúsítványt e azt az állampolgársági tanusitvány- nyal együtt, az illetékes nyugdíjintézett hivatalnak kell benyújtani. Az állampolgársági tanúsítvány utó­lag. legkésőbb a nyugdijbavonulás idején is beter­jeszthető. Ha valamely vidéki nyugdíjintézett hi­vatal a bejelentést nem akarná átvenni, úgy az közvetlenül a prágaikö zpomtba irányítandó. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a háborús kato­nai éveknek a törvényes határidőn túl történt bejelentése még nem jelenti egyúttal azt, hogy ez éveket be is számították. Beszámításukról döntés csak a nyugdíjtörvény várt novellájának megjele­nése után történik. Ami a magánalkaknazottaik nyugdíjbiztosítása szerinti járandóságoknak a nembiztositott szol­gálati idő fele beszámításának megfelelő emelését illeti, e kérdésben az 1931. évi 125 számú törvény 1932. junius 30.-ában záros határidőt szabott meg az igénylések bejelentésére. Ezt a határidőt nem hosszabbították meg s az ügy mai állása szerint nem is tárgyalnak meghosszabbításáról. Aki tehát elmulasztotta nembiztositott szolgálati éveinek be­jelentését, annak ma már nincs módja e mulasztás pótlására s erre irányuló fáradozása hiábavaló munka volna Tömöri János. Megszólal a tudomány is ii

Next

/
Thumbnails
Contents