Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-14 / 11. (3342.) szám
1934 Január 14, vasárnap. T>RA:GAlA\MitARHlKr^I> 9 KORTÁRSAK STAVISKY, A VARÁZSLÓ Oroszországból jött- és mesterségének címere — apja milliói. Stavisky agy kezdte az életet, mint a többi milliomos ifjak, akik fedezett csekkekkel indulnak a versenyben. Azt is mondhatnánk, hogy a sóik pénz, amihez egy orosz ifjú Póriéban munka nélkül jut, előbb utóbb rossz útra vezeti az ifjút. De talán ne mora’izáljunk. Ez az ohnéti hang Stavisky regényének kezdetén még valóban divatba^ volt, de most már csak a végösszegről van szó. eg; agadhatatlanul mozgalmas élet végösszegérő . amely bor a kornak néhány merész és szomorú jellemvonása is fellelhető. A kezdetről még csak annyit, hogy Stavisky a fedezett és a fedezetlen csekkek közötti szakadékon szinte észrevétlenül lendült át; mintahogy ez már általában szokásos. Az ilyen gyönge jellemű milliomos ifjú rendszerint nem veszi észre, mikor hagyja maga mögött a határsorompót, ami a kiválasztottak országát elválasztja az üldözöttek és megbélyegzettek országától, met hiszen ezt a titkozatos társadalmi geográfiát oly sokan nem ismerik. Nos, Stavisky sem ismerte, — helyesebben csak akkor ismerte meg, amikor egyik reggel mámoros fővel, még a tegnap esti dús lakoma izeivel ínyében, forró csókok emlékével ajkán, ha'-k kis párisi nótát dúdolva, arra ébredt, hogy megváltozott körülötte a világ, idegen tájakon bolyong, hideg ég. vigasztalan sziklafa ak merednek rá, a szél járása vadabb és gonosz dalodat sivit és a világot nem szelik kereszt ül-kasul vidám, egyenes utak, amelyeket a derék apák vágtak a talajba. Stavisky e’ég korán megtudta, hogy a tegnapi elegáns sármőrből, szellemes, elegáns ifjúból a társadalom többé — legnagyobb sajnálatára nem használhat semmit, se a nyelvtudását, se eleganciáját, se szellemességét. Esetleg tárnctu- dását öreg, alkalmi démonok mellett ölesón kamatoztathatná, de ehelyett Stavisky egyszerűbbnek látta a csekikihamisitást és — Stavishyneh pénzszaga volt iStavisky tudniillik csak igen rövid ideig volt „elveszett1 lélek, aki apró csalásokkal kísérletezett, hogy fenntartsa magát és lehetőleg ne távolodjon messze annak a világnak határától, amelybe olthatatlan nosztalgiával egyre vissza vágy ott. Stavisky hamar megta’ál- ta az „igazi11 nagystílű atmoszférát, amelybe képességei pokoli bujasággal virágozni kéz ’tek, azt a trópusi atmoszférát, amely na-' gyón sok nagyvállakozó körül ott lebeg s az ember sohasem tudja, hogy azokat a forró szeleket, amelyek ennek az embernek légkörét olyan bágyasztóvá, fullasztóvá teszik, mindenki számára, aki közo’ébe jut, a bűn. vagy a Ián ész ördögei kergetik-e feléje? Nos, Stavisky varázsa ez a küiünös trópusi atmoszféra v 't. amit magával hordozott s amibe mi-r- d'tik[ elmerült, akihez közellépett.. Stavisky- nak. •— nevezzük nevén a gyereket. —ellen- ál ;h tatlan pénzszaga volt. Forró, izgató, buja pénz zaga volt ennek az orosz zsidónak. Mindenki megszédült, akinek az orrát megcsapta ez a kü’örős nyere, vad illat. A nők megmá- ieo'iv-odtak tőle. a férfiak pedig elkábultak és ké' sen vigyorogni kezdtek. Staviskynak akkor is pénzszaga volt, amikor egy árva fillér se zörgött a zsebében. Igen, mintahogy vannak emberek, akiknek dermesztő szegény- szaguk van akkor is. ha nyakig ülnek az aran kan. Titok, amire nem lehet értelemmel megl',delni. titok, amelynek nyitja az érzékek őser ejébe van elrejtve s amivel szemben úgyis mindvégig tehetetlen marad az ember. N hány adaf a p inamához Stavisky tehát panamista volt. Mit. csinál a panamista. Na, fiam, gondolkozz egy kicsit, nem olyan nehéz, szóval a panamista panamád csinál. Heljes. És most halkan fűzzük hozzá, hogy ez a világrend, amiben a legújabb kor embere él, igen sok nagy alkotását erre a korrupt, gonosz és bűnös alapra építette fel. Amikor a Stavisky-ügyet szellőztetni kezdték a lapok, azonnal rávetettem magam a jelen: éktelennek látszó részletek tanulmányozására. tudniillik érdekelt,- hogy mit akart csinálni Stavisky. alkotott-e. grürdolt-e. gyümölcsöz tette-e a pénzt, amit kicsalogatott biztos rejtekhelyéről? Erre a kérdésre ebben a pillanatban csak egészen halk és bizonytalan igennel lehetne válaszolni. Az összes akták nem kerültek nyilvánosságra, bizonyos jelek azonban már is arra vallanak, hogy Stavisky szélhámosságainak nyomában mégis csak marad egy és más. Például egyes lapok szerint az „EmpLre“-sziniházat tavasszal -mégis megnyitják, mert Stavisky szélhámos volt ugyan, de a magyar tipusu operettszinház mégis jó üzlet Párisban, 6Őt a „Midi11 cimü. lap is jól ment- és a szerkesztőt ugyan lefülelték, de azért a lapot nem csukják be. sőt a magyar optáns- üzlet lebonyolításáról is tovább tárgyalnak. A szét gurult milliókhoz képest persze mindez édeskevés, dohát, mondom, nem láthatunk még tisztán a sikerült és félresikerült gründolások szövevényében. Magának a panamának a megité'ésénél azonban szabadjon emlékezetbe idézni a Leseps-ese- tet, amiről most a francia lapok is sokat írnak. őket azonban teljesem leköti a Panama- eset és a Leseps-érem másik oldalát meg se nézik, ők csak a meghasonlottan, megbélyegzetten távozó aggastyánt látják. Annak a férfinek a szobra — aki ott áll a szuezi csatorna bejáratánál és merész tekintettel néz el a végtelen tengerek felett — a francia közvélemény számára örökre homályba borult. Pedig a szuezi csatorna is többször állt építése közben azon a porton, hogy nemzetközi botránnyá dagadjon és elnyeljen az egyiptomi alkirálytól Lesepsig mindenkit, akinek köze volt hozzá. Amikor például a válla’at kasszája üres vo’t, Leseps 180 ezer olyan részvényt sózott az egyiptomi alkiráiy nyakába, aminek értéke nem volt több egy lyukas krajcárnál, ha nem sikerül a- tervet ezzel a száznyolevanezer értéktelen részvénnyel tovább lódítani és iclő- elött kátyúba sülyedt, Leseps már a szuezi csatorna építése közben felveszi a panamista nevet s akkor talán most 6zuezistának hívnák ezt a Staviskyt is. De a terv sikerült, a Szuezi csatorna megnyitásánál találkozót adtak egymásnak a század fényes nevei és rangjai, és az egyiptomi alkiráiy ezekből az értéktelen és fedezetlen papitokból fizette ki Egyiptom egész áilámadŐsságát. A Panama-ásatás rom sikerült, eíadminisztrálfák a pénzt, Leseps öreg volt, fáradt volt, és elvakult volt, öntelt, az első győzelem mámora fütötte még. Egypalotákat. jóléti intézményeket, hidakat, alagutak at, bizory nem mindig az emberi bölcsesség, s nem is az önzetlen alkotásvágy, a tiszta szociális érzés emelte, hanem sokszoT —* a Panama. Derék francia polgár, minden polgárok között az első és a legvalódibb, aki most fuldokolva kiáltasz „fogd meg“,et azokra, akik benne voltak ebben a panamában. Lapozd csak fel a történelmet, hazád gazdag történelmét és ott látni fogod, hogy a mai Pá- ris, gyönyörű eugárutjaival, áruházaival, szállodáival, III. Napóleon azóta sokszorosan párnám istának bélyegzett uralma alatt épült fed. Bizony igaza volt Suenek, amikor sötéten festette le „Paris rejtelmei11 cimü regényében ennek az „alvilág hercegének11 alakját — de elfelejtette megírni, amit Balzac bizonyára nem felejtett volna el, hogy milyen csodálatos az emberi erő. milyen megejtően aljas és fen- költ egyszerre, ez a csatornák királya, korrupt szövetségeseivel a sikátorok városa helyébe a boulevardok városát- varázsolta. A korrupciót ki kell irtani, ebben egyek vagyunk — de ez még nem elég, helyére kell iktatni az igazi, önzetlen alkotásvágyat, a tiszta szociális érzést, egyszóval az erkölcsöt , — különben megáll a világ. A patkány bűvölő Stavisky tehát, hogy ebben a gondolatkörben maradjunk, többé-kevésbé az alkotó Rossz kis utazója volt. Aki megs/..". volta ebben a pénztelenségben szűkölködő vi.ágban, hogy hol rejtőzik a pénz? Megszagolta a titkos forrásokat, ami különben nem volt kunszt, mert mindenki tudta, hol van a pénz. De mi beértük elméletekkel és legfeljebb szónokoltunk, a világ népeinek egyetértésére hivatkoztunk, arra. hogy pénz kell ahhoz, hogy a búzát, amivel Kanadában vonatot füterek, az éhező kínai vidékekre szállítsák. De a francia kispolgár érzéketlen maradt a szónoklatokra, vállat vont: emberiség ügye, összetartozás, frázisok, e'ég sok bajt csináltak már a nagy jelszavak Franciaországnak. Aztán jött Stavisky. a ..reá lista11 — és nem szónokolt, de felvette a pat- káriybüvölő furulyát, amit Ila-nau asszony. Oustric és a többiek letettek és elkezdte fuvo- Iáz-n-i a meleg, buja képzelet-gyújtó panamamelódiát. És a francia kispolgár harisnya-szárai'kinyíltak' és gurult az arany. Stavisky pedig nem beszélt sokat, hanem, mikor valaki hozzálépett, kérdezés nélkül, bevezetőül teletömte zsebeit arannyal. Aki csak közelébe ju- > ítött,' pénzt1 kapott tőle. Mielőtt kért volna valamit, vagy csak egy szerény kívánságot meg- penditet-t volna, már fizetett. Devalválta a francia kispolgár bálványát, naponként nyilvánosan meggyalázta. Dobta — ahogy mondani szokás, ejtette, szinte extatikusan szórta a pénzt. S látta, hogyan merül el kéjes vi- gvorral ebben az aranytűidében mindenki, kit gépirólány, nagy primadonna, a politikus, a megközelíthet etlen rendőrfőnök, grófok és ku- fárok, hogyan kezdenek evickélni a kis halak és a nagy halak, akik előbb még hápogva feküdtek a deflációs homokban és levegő után kapkodtak táto-gó kopott yuik kai. Stavisky egyszerűen elcsalta a pénzt azoktól, akiket minden politikus és közgazdász súlyosan megbélyegez naponként , akikre ráfogják, h-ogy 1 egyedüli okozói a gazdasági válságrak, akik | terméketlenül ülnek a pénzen és nem viszik ki I az életbe, ahol átjárná melegével a megder- j medt embereket és felrázná aléltságábói a vi- | iágot. hanem csak kuporognak rajta és vacog , a foguk, ha lépéseket hallanak közeledni. Sta- i vieky „kivezette11 a pénzt, legalább is egy kis részét, az egyiptomi rabszolgaságból és szétszórta, Mit tagadjuk, egyelőre csak ő „valósította meg11 R-oosevelt programját. Stavisky „filozófiája" És most valamit Stavisky életfilozófiájáról. Staviskynak az lehetett az élet-elve, hogy „nem az élet hosszúsága a fontos, hanem intenzitása,,. Ebben Ford „követője11 volt, gyakorlati életfilozófus vöt, aki nem matematikai, hanem közgazdasági bölcsektől tanult, hogy úgy mondjam — „megértette11 a taylorízmust. S iiyen ember kevés van. Ford átvette a tay- iorizmust, de csak mereven alkalmazta, nem csinált- belőle életfilozófiát, Stavisky igen. Ford azt mondta, helyes, nem a munka meny- nyisége, hanem intenzitása fortos, nem kell okvetlen nyolc órát dolgozni, amikor esetleg öt óra alatt annyit is el lehet végezni, mint — tiz óra alatt, Stavisky is bólint, azt mondja: helyes, nem kell okvetlen nyolcvan évet élni, amikor esetleg negyven alatt kiszívhatom kétszáz év zamatát. Az ilyen „életfilozófia mellett azonban a vég — nemcsak erkölcsileg — a iegszörnyubb bukás lehet csak. Stavisky is most itt fekszik összeroucSolt tagokká-1 az áréra porában. Hölgyeim és uraim, egy percig még látható. Igen, most már, csak az látható belőle, ami gyarló emberi volt benne, — a varázsló ruháit zuhanás közben lerágták róla a kósza szelek. Vége, takarjuk le. szóval „lélektani11 magyarázatot lehet- találni bőven, a pénzre pedig, amit a társaság kasszájában felhalmoztak, rávetette magát az é-lös- diek sisere-hada, szinte percek alatt megrágtak s megemésztettek mindent, s aztán jöttek a politikusok, akik „bent akartak lenni11 és jöttek a magasrangu tisztviselők, akik egy egy akta elintézéséért felvették a külön díjazást, és jött sorra mindenki, aki ilyenkor jönni szokott, megdagadt a lavina és mikor irtózatos robajjal lezúdult a kis francia részvény- jegyzők házaira, napirenden voltak az öngyilkosságok. a szökések, a családi drámák, és a francia kormány ismét erélyes volt: az agg Leseps — a „le grand Francais11 — -kétévi börtönbüntetést kapott és kétévi börtönbür- tetést kapott Eifel mérnök is, akinek neve úgy összenőtt Páris-sal, mint talán senkié e boldog város fiai közül. Nem teszem fel a kérdést, hogy mi lett volna, ha sikerülnek Stavisky fantasztikus üzletei, mert hiszen a felelet könnyű — az üzlet rizikója éppen az. hogy sikerül-e? Az erkölcstelen hazardör mindig csak két esélyre játszik s ezúttal a rosszabbat- fogta ki. Csakhogy mégsem egészen i'yen egyszerű a kérdés. A panama „termékenyít-11, mondja a francia tapasztalat. már tudniillik azok tapasztalata, akiket zr önzetlen alkotásvágy nem tud felvillanyozni. akik minden alkalommal cinikusan mosolyognak. ha az emberiség vagy csak egy ország. vagy csak egy város ügyéről van szó, azok kivétel nélkül kéjesen vigyorra nyúlnak, ha arról van szó. hogy valami jó kis valutával lehetne megöntözni ezt a szikkadt földet, De- hát persze, keresni csak akkor lehet, ha erre valami ürügy van. Mi az, hogy ürügy? Például építeni kellene valamit, mondjuk valami kórházat, esetleg egy egész városrészt, — valamit tenni a közért, ami mellett- a bürokrata sovány zsebeibe is titkos kis folyosókon pénzek csurognának és a vállalkozó zsebe se maradna üresen^ a magasrangu politikus, akinek a kezébe lé van téve: a nép, sorsa . Szik téri'' latba vetné befolyását, aíf ö.ltpzé"' 'íiaf'á-dfta maradna üresen. Tgen, amit magad körül látsz, párisi polgár, gyönyörű 'sugárutakat, hatalmas Szigorú rendelkeiássttel egisiitiis a bányatörvény novelláját Hivatalos revízió az üzemi tanács kívánságára A kényszeriaazgatás fei ételeit kiterjesztik Prága, január 13. Tegnap röviden közöltük, hogy a koalíciós pártok hetes választmánya az érdekelt minisztériumok szakértőinek bevonásával folytatott tárgyalásai után a bányatörvény szenátusi határozatára emelt novelláját módosítani ki vámja. A módosítások pontos szövegét azonban nem állapították meg, ez a munka az alkotmányjogi albizottságban fog megtörténni. A , Bohémia“ értesülése szerint az elvi módosítások és kiegészítések lényege a következő volna: Teljesen uj rendelkezések beiktatásával megszigorítják a bányamüvekben az óvintézkedéseket és a felüzyeletet. A bányamii- vek ellenőrzési munkájába bevonják a bá- nyamunkásságoí is, amelynek szerep jut az elfősoku bányahivatalok feladatainak ellátásában- A bányamunkássá" részéről a bánya-üzemi tanácsok utján történik a felügyeleti munkába való bekapcsolódás. Teljesen uj intézkedést iktatnak be arra vonatkozóba", hogy a bányaüzem tan ács kívánságára a hivatal haladéktalanul köteles a bányában revíziót tartani és hogy ennél a revíziónál az üzemi tanács által kiküldött munkások is résztvesznek. Ha a bányahivatal bizonyos óvintézkedéseket ir elő. ezek az óvintézkedések az üzemi tanáccsal külön közlendők s végrehajtásuknál az üzemi tanács u"vancsak közreműködik- A koalíciós pártok hetes bizottsága ezenkívül a büntető rendelkezések jelenetos meg- sziV'-öfását javasolja a szenátusi határozattal szemben. A kényszerigazgatás alá való helyezési lehetőséget a szenátusi határozatban meghagyják, sőt kiterjesztik annyiban, hogy a beiktatandó pótlás ki fogja mondani, hogy a kén y szer igazgat ás elrendelhető abban az esetben is, ha a bányatulajdonos a biztonsági intézkedéseket egyszerű felszólításra nem tszd meg, illetve ha az életet és egészséget veszélyeztető körülményeket nem küszöböli ki. Egyes koalíciós lapok jelentése szerint a hetes bizottság állítólag abban is megegyezett volna, hogy a kényszerigazgatást az eredeti javaslattal szemben nem a bányakapitányság, hanem a kormány rendeletileg mondaná ki. A szindikátus terve Dostálek miniszter — a cseh agrárpárti Vécéi értesülése szerint — megbízta az állami bánya és kohómüvek vezérigazgatóját, hogy dolgozza ki a szénszindikátus tervét, amely a széngazdaság három tényezőjét szabályozná: | a széntermelést, az elosztást és az árpolitikát.: A szénszindikátus elsősorban azt célozná, | hogy a bányaüzemeket a mai foglalkoztatás. szempontjai szerint szabályozzák. A szindikátus állami felügyelet alatt állna. Törvényjavaslatot egyelőre nem szándékoznak a szénszindikátus ügyében benyújtani, mert az ál-: Iami tényezők azt hiszik, hogy az érdekelt fe- j lek saját elhatározásból meg fognak egyezni ebben a kérdésben. A szindikátus külön is tekintettel lesz a bányákban uralkodó szociá- j lis viszonyokra. Azt még nem döntötték el. j hogy ennek a szindikátusnak tevékenységre egyöntetűen az egész államra fog-e kiterjedni, vagy pedig az egyes bányakörletek külön- külön fegnak-e megegyezni a szrndakátussal.j
