Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-13 / 58. szám
4 1933 december 13, Szerda. A fegyverkezés konjunktúrát támaszt, ametybffl gazdasági fellendülés leltet, — ha hiszünk a tartós békében A Segyverkezési verseny oldja meg a gazdasági válságot? — Anglia iegyverhezést és tarlós békéi kíván — Egy kiváló osztrák publicista érdekes Sejiegetései M. O&trava, december 11. Vasárnapi számunkban közöltünk részletes tudósítást arról, hogy Angii álban és az egyéb északi országokban a gazdasági íe 11 emeld lés bizonyos Jiadá.r0izo!t't jelei észlelhetők. Aiz egyik bécsi lapban most az egyik legkiválóbb köz- gazdasági iró lesz közzé rendkívül érdekes fejtegetéseket, a,melyekben a háborúra való készülődést jelöli meg a kezdődő keinijunk- tuira okául. A cikk legérdekesebb részeit alább közöljük. A bizonytalanság a konjunktúra ttiMe szülője Különös tünemény észlelhető a világgazdaságban: javulás, amelyet a politikai és pénzügyi bizonytalanság idéz elő. Az ipart magasra rántja a vihar, lrollolt eddig mindig a földhöz vágta. Nem tagadható; a fegyverkezési verseny cs a dollár járványos betegsége alapjában megváltoztatták a konjunktúra képét. A fegyverkezési verseny n\a memcsupán néhány gyártási ág felvirágzását milyen paradoxul is hangzik, a fegyverkezés ma a munkanélküliek produktív ellátása. A pillanat törvénye A jövő háborúja tehát a jövendő nyomorékok nélkülözéseiből és a volt takarékosok veszteségeiből táplálkozik. Tagadhatatlan, hogy milliókkal csökkent a munkanélküliek száma, mert a fegyverkezés következtében — sokkal inkább, minit Roosevelt dullárzsonglör- köd'óse köivetikeztébein — kiürüllek a nyers- áruiraktáraik és a megindult fegyverkezés jobban felnagyította a termelési indexet, mint bármelyik normális megmozgató kísérlet. Az erőszak diktálja ma a rendet. És ha Franciaország és Németország közötti tárgyalások eredmény te Lene, k maradnak, úgy szinte száz százalékosam bizonyosra vehető, hogy Franciaországban is nemzeti kormány al'ak^:. amely a Pala-is Bourbon deficitjének megszüntetésére teljhatalmat fog kapni. A fegyverkezési verseny hatalmas testüleie, az újra kereső gyárosok, a jutalékokat zsebpénzember, aki néhány nappal ezelőtt érkezett vissza Londonból, előadása szerint úgy érezte magát Londonban, mint a mesék országában. Vidám emberek, költekezési hajlam, túláradó üzletkedv, működési készség minden vonalon és az összes hullák csendes temetése, amelyeknek oszlása túl hosszú ideig fertőzte meg a londoni Cityt. Behajthatatlan adósságokról Londonban már úgyszólván egyáltalán nem beszélnek, már egyezkedni sem akar senki, mert az a vélemény, hogy a helyzet tartásával jobban járnak. Ha Angliában fellendülés van — vélik a londoni bankárok — akkor a többi államokban is hamar meg fog szűnni a szárazság és igy újra fizetőképes adósokkal könnyebb lesz megegyezni. Angliában hasonló termelési konjunktúra van, mint Oroszországban volt az első öt éves terv kezdetén. Az angol ipar modernizálódik, a technokrácia mellett tesz hitvallást, de sokkal alkalmasabb pillanatban, mint annakidején Németország és Amerika, mert a szükséges gépeket fél annyi áron szerezhetik be, mint azok az 1926—29 években kerültek. jeleníti, mintha a tüdővészes arcának rózsa- pírja volna, a fegyverkezési verseny ma megélénkíti az egész ipart és növeli a nyersanyagszükségletet. A Roosevelt-féle kísérlet pedig nemcsupán Amerikára lokalizál ódik, hanem fölkelti az összes ellenálló érőkéi qjz infláció ellen, de egyben az eilenkép, a defláció ellen is. A jövő háborúja az anyag háborúja, amelyet a halál variété -művészei fognak megvívni a levegőben, a viz alatt és az erődítmények kazamatáiban. A jövő háborúján alt előkészítéséhez igénybe kell venni az egész kémiai, fémipari, szerelési, gép-, papír- és textilipart. Ezenkívül a kataeziítnoíával kacérkodó államoknak f e lszáml állhatatlan mennyiségű és minőségű nyersanyagokkal kell elMtniok magukat, hatalmasan fel kell növelniöik készleteiket gyapjúban, gyapotban, rézben, ólomban revágó közvetítők, a termelési folyamatba beiktatott munkások és alkalmazottak és az áremelkedésért harcoló nyersanyagtulajdonosok egységes tömegben fogják diktálni az államoknak a pillanat törvényét. A konjunktúra véres lépcsőfokokon halad előre, de halad. Anglia békét és fegyverkezést akar egyszerre Az uj konjunktúrának legszolidabb képét az angliai helyzet mutatja. Egy nemzetközi kiváló Ezenkívül az angol ipar saját pénzén, nem pedig kölcsönkért pénzen vásárol, tehát hamarosan túlszárnyalja majd a német és amerikai konkurenciát, de legalább is egyenértékű lesz vele. Angliában több házat épit ma a magántőke, mint 1928-ban. A munkanélküliek száma kerek 800-000-tcI csökkent, de valójában a termelés aránya ma meghaladja a 800.000 munkás termelőképességét. A szellemi átváltozás, amely Angliában ez év májusától kezdve kétségtelenül végbe ment, az uj konjunktúra érett gyümölcse. EMBER ÉS VILÁG Irta: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ÖREG, VIDÉKI TANÍTÓM és a többi felszámlállháíutlain anyagban. A jövő háborújának nyitánya azzal kezdődik, ltogy nagy megrendeléseket adniuk a nyersanyag előállítóinak, a feldolgozó iparnak és a közvetítő kereskelemnek. A nagy készletek gazdát cserélnek, a keservesen küzködö termelőktől a katonai raktárakba vándorolnak és nem nyomják többé a piacot. A nyersanyag konjunktúrája napjainkban azt jelenti, hogy a készletek a gyenge kézből átmennek az erős kézbe, az eladósodott vállalkozók kezéből az éppen úgy eladósodott államok kezébe, amely utóbbiak azonban a lakosság adózó képességét az élelifiom Hess ágú cikkek elraktározására és elzárására -használhatják fel. A jövő háborúja tehát a nyersanyagelöállitó érdekeltségek válláról leveszi a pénzellátás szörnyű terhét, A háborús készülődés hárítja el a forradalmat? Hozzájárul ehhez a lázas munkatempó. Németország he akarja hozni Franciaország fegyverkezési előnyét, Franciaország védeni akarja ezt az előnyt. A józan ember nem számíthat az államok közötti közvetlen tárgyalások eredményére. Páris és Berlin között szükséghidakat vernek, de csak azért, mert senki sem akarja vállalni a felelősséget a spenglerizmus praktikus bekövetkezte, Európa pusztulása miatt, Az uj szerződések papír falán nem fog szétzu- zödni a fegyverkezési konjunktúra, hanem ínegszámlálatlan miilliárdok folytait jók tovább htjukat a fegyveakezós alvilágába. Ma már nem is merik megállítani ezt az egyre vadabb versenyt. A depresszió, amely a valódi békekészség, a valódi leszerelés következménye lenne — mint egy igen szellemes publicista megállapítja — hatalmas forradalmi erőket váltana ki a növekvő nyomor következtében. BárSzegény már fáradt volt és csüggedt. Nem hitt sem a. jó szó, sem a nádpálca nevelő hallásában. Túlontúl sokat tapasztalt. Bölcs volt. — Verje mag, tanító ur — ri marakodott a kétségbeesett apa, aki a riassz kölyike miatt jött a nyakára. — Nem verem én meg — mondta a tanító és unottan legyintett. —- Verje meg az Isten. DICSŐSÉG 7 Valaki négyszemiközt titokban közli egy leánnyal, hogy szereti őt. A leány nem veszi tudomásul. Erre az illető a közönséggel, — a legnagyobb nyilvánossággal — közli ezt, versben cs rímekben, oly meggyőzően és ötletesen, hogy érette mindenki megszereti, bálványozza és imádja őt, kivéve azt a leányt, aki szerelmét íölgeajesztette. Ez a dicsőség. A veszett fejsze nyele. ORVOSI VÁRÓSZOBÁK Szemlék, képeslapok vannak szétszórva az asztalokon, a várakozó vendégek szórakoztatására. Ezeket már megannyiszor átlapoztuk. Minden cikkhez és képhez valami eszménk társul: egy fogg yökérgyulladiás, egy műtét emléke.-Ha óvek múlva visszatérünk ide, ugyanazok a szemlék és képeslapok merednek ránk, mert közben miniden haladt és változott — a betegségünk is — csak az a szoba maradt a régi, mintha benne megállt volna az idő. Do épp ez a baljós mozdulatlanná irat bennünket az ellentét erejénél fogva: Momento móri. ELISMERÉS Egész életünkben arról ábrándozunk, hogy egyszer majd isten igazában megdicsérnek bennünket. A mellőzés esztendeiben, a kudarc éjszakáin a szégyentől fölmarotiva hánykolódunk párnánkon s ólénk színeikkel festjük magunk elé azt a jelenetet, amikor kárpótlást és elégtételt kapunk szenvedésünkért a lábunk elé rakják a rég várt és rég megérdemelt elismerésit. Ez előbb-utóbb meg is történik. De nem úgy, ahogy elképzeltük. Valaki szemben áll velünk és agyba-főbe magasztalja érdemeinket, mi pedig várjuk, hogy elmúljanak a kimos pillanatok. Mit is tehetünk vele? Ha poffon ütne, mi visszaüt nők, ha helénk kötne és sértegetne, mi izzó lendülettel ellentámadásba mennénk és teák ára f-oirrasizíanók a szót. így azonban tétlenségre vagyunk kárhoztatva. Nem tódulhatjuk azt, amit hallunk, nem súghatunk neki újabb dicsérő ötleteket, nem harsoghatjuk tud magasztalását, pedig ehhez igazán nagy kedvünk és tehetségünk van. Ez illetlenség volna. Nem bólinthatunk, nem helyeselhetünk, még csak meg se köszönhetjük nyájasságát, mert ilyesmi annyi, mint megdicsérni valakit azért, amiért megdicsér bennünket. Ez nevetséges volna. Még csak nem is tiltakozhatunk, nem mondhattunk neki ellenit, hiszem esetleg ellenvéleményre hang o libáin ók. Ez pedig ostobaság volna, lesütött szemmel pirulva kell vesztegelnünk, mint holmi zárdiaszüznek, amiig véget nem ér megpróbáltatásunk. Ilyen az álmaink beteljesülése, a diadal, melyre, oly sokáig és oly reménytelenül várakoztunk: szürke, unalmas és buta. GYÁSZ Néhány hónappal ezelőtt egy barátom e Ív észtedé tte tizennyolc éves egyetlen leányát. Ott voltam a temetésen. Láttam őt, amint köny- nyektöl csurgó arccal őrjöngve bámult be a nyitott siirgödörbe, mely elnyelte reménységét. Azóta alig volt nap, hogy eszembe ne jutott volna. Úgy élt bennem, minit a megtestesült fájdalom. Kevesen szenvedtek annyit és oly mélyen, mint ő. Múltkor este felszállók a villamosra s a gyász-eset után egy negyedévre először találkozom vele. Háttal ül nekem, valakivel beszélget s amikor belépek — épp abban a, pillanatban — valamin nevel, szive mélyéből, hangosan és boldogan kacag. Miért is ne? Ez nem áll ellentétben a gyásszal. Végre nekem az ő bánata csak afféle külső újság és szín volt, de az ő bánata hozzátartozott, szervesen beléje nőtt, megszokta, ráuinit s valahogy — ki tudija, milyen hősies munkával — el iis intézte. Mindezt pár másodperc múltán megértem. Addig argonban a két kép, az a kép, mely a temetésen rögződött belém és három Anglia közvetve és közvetlenül hnz hasznot a világot megrendítő bizonytalanságból. Anglia természetesen szeretné meghosszabbítani ezt az állapotot, Angliának nincs szüksége e pillanatban arra, hogy a konfliktusok kiéleződjenek, Ezért fáradoznak az angol államférfiak azon, hogy ne öntsenek olajat a tűzre, hanem csak az izgatott kedélyekre. A békét egyelőre biztosítani kell, hogy a háborút annál racionálisaidban készíthessék elő. A politikai kép megváltoztatása nem okoz nehézségeket, hogyha a gazdasági keretet, amely köréje fonódik, eltávolítják. A háború nyitányának nyereség- és veszteségszámlája ma Angliában súlyosabban esik latba, mint a háborús akció tényleges mérlege. Pénzügyi együttműködés Anglia és Franciaország között Valószínű, hogy hamarosan kooperáció lesz az angol és francia jegybankok között, annak ellenére, hogy jelenleg látszólag egymás ellen dolgoznak ezek az intézetek. Anglia ma támogatja a francia frankot, nehogy a font értéke túl magasra emelkedjék, de a spekulatív módon vásárolt frankkézietek legnagyobb részét azonnal átváltja aranyra. Miihelyt Ohautemps ideiglenes minisztériuma betöltötte hivatását, vagyis rendbe hozta Franciaország költségvetését, valószínűleg meg fog szűnni a font és a francia frank egymás elleni működése annál is inkább, mert egészen biztosra vehető, hogy Franciaország nem tér le az aranyfedezetről. A tartós béke jelenti az igazi konjunktúrát A konjunktúra, akár milyen szerény is, hatalmas erővel rendelkezik és a logikát is teljesen szolgaságába hajtja. A konjunktúra, amelyet Mars, a hadak istene, nem pedig Merk-ur, a kereskedelem istene vetített az égre, az autarkia tul- tengéséhez vezet annak ellenére, hogy tendenciája szerint szétrobbanja a mesterséges gátakat. Ezt a tendenciát azonban csak akkor követheti, hogyha a nagytőke a fegyverkezés fenntartása mellett hihet a tartós békében. Egy paradoxon nem elég a remények felélesztés séhez, ebihez legalább két paradoxon szükséges. A most meginduló konjunktúra tehát háborús készülődése jegyében folyik, tartósságának azonban főfeltétele, hogy bízzunk a béke tartósságában. hónnapig állandóan sírt, viaskodott ezzel á képpel, a valóság képével, mély most történetesem nevetés, miinitíhia három hónap óta állam* dóarn nevetett volna. Döbbenetem azonban még ma is tairt. Nem győzök eléggé á-miulinii az élet csodálatos véletlenein. ERKÖLCSI MAGAVISELET Költő sohase örülj, ha Bírálóid csak nemes eszméidet, csak magasaim és fenik ölt fölfogásod emlegetik. Nem jelent ez egyebei, mint azt, ha egy álmos, nehéz fejű nebuló, aki elő-* menetelből megbukik, egyest kap erkölcsi magaviseletből. LÉLEKGYÓGYITÁS Vájjon, ha tudom a lélek törvényeit, egészséges lehetek-e a puszta megismerés által? Nem oly ömáltató hiedelem-e ez, mint az, hogyha é'udioik összeadni és szorozni, akkor vagyonokat szerezhetek, milliókat és milliárd okát adhatók és szorozhatok össze magamnak? NÉVJEGY ö, akinek mancs se semmiféle képessége, se semmiféle címe, a viharos időkre való tekintettel ezt a névjegyet nyomatta magának; Henderson SeUünéstkelfö beszédet mondott Németország mellett London, december 12. Henderson az alsóház külügyi bizottságában Avenol népszövetségi főtitkár megállapításaival kapcsolatban beszédet mondott, Henderson beszéde politikai körökben nagy feltűnést keltett. Konzervatív körökben a beszédet, amelyet eddig még hivatalosan nem hoztak nyilvánosságra, Franciaország elleni támadásnak tartják. Henderson első alkalommal nyilatkozott bizonyos rokonszenvvel és megértéssel Németország kilépése mellett. Többek között azt mondta, hogy mielőtt valaki a mai Németország fölött kritikát gyakorol, tekintetbe kell vennie a tapasztalatokat, amelyeket ezen a téren Németországban szerzett: A győztes államok tizenöt éven át gyakoroltak nyomást Németországra. Németországnak megígérték az egyenjogúságot, de mindeddig nem találtak alkalmat, hogy panaszaikat jóvátegyék. % HsS& X. Y. kortárs.
