Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-10 / 56. szám

1S33 december 18, vasárnap. KIFORM ALTATÁSOM Irta: MÓRA FERENC — Tiz-tizenkettő. Félóra, egy óra naponta. — Hm. A jó Istennek egy nap is elég volt Ádámhoz, pedig annak kezet, lábat is kel­lett szerkeszteni. Nekem pedig csak fejem és derekam lesz. Mindegy no, majdcsak kimó­doljuk valahogy. Hat óra helyett majd csak ötöt alszunk naponta, de azt sebesen. Az első ülésen nem is volt semmi baj se. Esztendők óta nem volt olyan csöndes ne­gyedórája az életemnek, mint mikor a mester munkába vett. Nyugodt és boldog voltam, mint az állványon az agyag. Csak a sziva­rom percegése hallattszott és egy kicsit a szi­vem dobogása is. Lámpalázam volt no, mit tagadjam. Nem kis dolog ám az, mikor az ember a tulajdon halhatatlanságával ül szem­ben. A második ülés azonban rosszul indult. Alig‘igazgattam el a térdemen az irómappát, — mert azt kikönyörögtem a szobrásztól, hogy mégse kelljen összetett kézzel lopnom a napot, — borzasztó sürgősen hívtak a tele­fonhoz. A feleségem kérdezte, hogy nem hoz­tam-e el véletlenül a fáskamra kulcsát ha­zulról, ott volt az éjjeli szekrényen. Persze, hogy elhoztam s most már értem, hogy miért nem ment ma bele sehogyse a kulcs az íróasztalom zárjába. Mire megkerült az ügy kulcsa, akkorára a kocsigyártók küldöttsége kopogtatott az ajtó­mon. Senki se tudta utbaigazitani őket, hogy melyik az ő pátrónusuk, hát nekem kellett megvallatnom a Martirologium Romanum-ot. De akkorára meg valami külvárosi kocsmáros gördült elém egy kosár verskézirattal. (Lát­szott rajta, hogy nem a versei honoráriumá­ból él.) — Fiát engem ma nem igen kan meg élve, Négy rohamát visszavertem a szobrásznak, aki azt vette a fejébe, hogy megmintáz. Hagy­jon nekem békét, nem vagyok én korunk hőse, se versenyló, se diktátor, se boxbajnok for­májában. Igaz, lírai költő koromban velem is megtörtént, hogy márványnak álmodtam magam a piac közepére és az volt a talpam­ba vésve, hogy „Városunk szülöttek De már rég beláttam, hogy az ilyesminek a mi nap­jainkban nincs többé értelme. Az én gyerek­koromban még úgy volt, hogy a márványem­berek hasznára voltak a társadalomnak és jó- vétették, amit életükben vétettek ellene. Heti­piacos délelőttökön párkányukra rakták a tejesköcsögöket, meg a kalácT cipókat, estefelé pedig a lábukhoz dörgölődztek a mezők fá­radt vándorai, a legelőről hazatérő malacok Szép énekeket zengettek nekik a jámbor bu- csusck, mint közszentnek, amiért bizonyosan elengedtek nekik egy-két tízezer évet a tisz­títótűzből, amelyre mindig rászolgáltak a köl­tők (olykor a politikusok is), a véreskötényii mészároslegények pedig hozzájuk törülgették az acéljukat. S amikor leszállt az éjszaka és kóbor felhőbárányokat legeltetett a hold az égen, olyankor tántorgó polgártársaknak szol­gáltak olyankor biztos támaszul, vagy szerel­mesekre vetettek takaró árnyat romantikusan redőzött köpönyegükkel. Szóval állandó érint­kezésben voltak a gyakorlati élettel és elhi­tették magukkal, hogy szükség van rájuk. Mi­óta azonban rácskeritések veszik körül a kő- és bronzembereket és nincs egyéb dolguk, mint kivárni a százéves jubileumokat, amikor ódákkal és ünnepi beszédekkel állnak bosz- szut rajtuk azért, mert születtek, azóta már szobornak se érdemes lenni. Legföljebb ha szappanba vésik, vagy cukorból öntik ki az embert s ezt az utóbbit én is vállalnám, de csak úgy, hogy pörköltmandulából legyen a szemem és azt nekem jogom legyen kicsipe­getni. Ezek- olyan érvek, hoey négyszer sikerült velük letepernem a szobrászt. ötödszörre azonban mégis csak a makacs ember került "fölülre. Azt kérdezte tőlem, hány éves is volt az elődöm, mikor meghalt. — ötven körül. — És annak az elődje? — Az? Nézem csak. Az is ötven körül, — döbbentem meg egy kicsit. — No, tetszik látni, — mosolygott szelíd részvéttel a szobrász. — Mindössze pár esz­tendeje van az igazgató urnák. — Tessék? — Igen, igen. Itt a muzeumigazgatók élete ötven körül van limitálva. Akkor törlik őket a leltárból. — Fiát hiszen én értem se lesz nagyobb kár, mint az elődeimért volt, — vontam vál­lat, — Azok sokkal rendesebb emberek vol­tak, mint én, még se szobrászták meg őket. — Igen, csakhogy azoknak nem volt uno­kájuk, —• mondta nyugodtan a szobrász s már akkor tapogatta is a szemével a fejemet. Nagyon biztos volt a dolgában. Tudta, hogy ha az unokával hozakodik elő, akkor meg­adom magam. Minden nagyapa beláthatja, hogy nem is tehettem mást, négy év múlva a kisebb uno­kám öt és féléves lesz, egy kicsit megriad majid, ha odavezetik a ravatalomhoz és nagyapa először az életben nem teszi a fe­jére a kezét. Az első hideg kéz amivel életé­ben találkozik. Aztán sírva fakad és szalad vissza a játékaihoz. Egyszer majd odajön még az utolsó trombitával, amit tőlem ka­pott és megpróbál fölébreszteni, aztán bele­nyugszik, hogy nagyapa kiment aludni a te­metőbe, ahová hiába telefonálnak neki, nem jelentkezik. (Ugyan itthon se szokott.) Őszre már iskolába jár, megtanulja olvasni a neve­met versek és mesék alatt és a tanító néni. megmondja neki, hogy ,, aki ezt irta, az a te nagyapád volt44. Egy kicsit elgondolkozik, majd, de már nem nagyon fog emlékezni rám. Otthon ugyan sokat hallja, hogy „szegény nagyapó44, mikor vázák fenekén asztalfiók­ban, hol egy szivarvéget találnak utánam, de a képem egyre jobban elködlik előle s az arc­képeim olyan idegenül néznek rá a falakról, mint a többi öreg bácsik és nénik, Persze, hogy a szobor egészen más lesz. A szoborba bele lehet kapaszkodni, ha bántják a kis em­bert a nagy emberek, a szobornak át lehet ölelni a nyakát, a szoborhoz oda lehet szoríta­ni a forró kis arcot, ha nehéz lesz a dolgozat és a szobor száját meg lehet keresni az ele­ven kis piros szájjal és a fülébe lehet súgni, ha segítség kell. És én ^meghallom azt odakint j a Deszkástemetőben és hipp-hopo, máris itt vagyok és szétütök a csontjaimmal a világ­ban, ahol az én unokámat bántják! — Hát gyerünk azzal a szoborral, mester! Hány nap kell neki? szaladtam be megbusitani a szobrászt. — Ha­nem tudja mit? hiszen most már úgyis csak a kontúrokat csinálja. Nem helyettesíthetne engem az ülésben a János? A mester egy kicsit tépte a szakállát, de mire igazán dühbe jöhetett volna, akkorra • már fölültettem a piedesztálra a Jánost s a c szivart is a szájába nyomtam, hogy a leglé- ' nyegesebb hasonlatosság meglegyen köztünk. 5 A módszerem nagyszerűen bevált. Keveset • ültem, de a szobor haladt, János is meg volt : elégedve, meg én is. A második héten azonban, ahogy kilépek a • folyosóra, látom János a medvét porolja. (T.- i. a kitömött medvét, amely a természetrajzi • osztályban nagyon mérsékelt eredménnyel , ijesztgeti a serdülő ifjúságot. A medvét sok­• kai eredményesebben ijesztették meg a mo­- Ívok.) t — Hát maga János? Azt hittem, maga t odafent ül a szobrásznak. — Nem kérem, — jelenti János, most a Józsefet ültettem föl, mert nekem a mackót • kell rendbehoznom vasárnapra. A Öózsef meg , úgyis fáradt volt, hát mondom, hadd pihen- , jen egy kicsit. t Be kellett látnom, hogy ez nagyon célirá­■ nyos intézkedés volt. József a kézbesitőszol­■ gánk, sokat szaiadozott mindenfelé aktákkal, ■ hát csakugyan ráfér egy kis pihenés. Mivel azonban József mint kézbesítő, nyugtalanvérü , ember s folytonosan hányta-vette kezit-lábát, . másnap a harmadik szolgánk váltotta fel a model-ülésbcn, aki András névre hallgat s va­• lóságos múzeumi példánya a türelemnek. így formált ki engem a szobrász embereim jóvoltából nem is egészen két hét alatt s én : már inkább csak a gipszbeöntésnél szerepel­tem, ami határozottan kellemesebb játék, mint : szobrot állni. Kíváncsian néztem az eredmény ■ elé s az eredmény melepett. Egészen jó gipsz­• szobor lett belőlünk. A leleplezés a legszűkebb családi körben , történt meg. Becs, december 9. A különböző országok­ból beérkező jelentések alapján azt a benyo­mást szerzik a gazdasági szakemberek, hogy enyhe konjunkturális hullám megy végig a világon. £í©D|5JFi&&iis'a as ésia&i ©fss - gokban A legerősebben érezni a fellendülést Angliában és az északi országok bizonyos részeiben. Angliában például az autógyár­tás tekintélyesen felülmúlta az 1928 évi rekord.teljesítményt, a gyapjubevitelt ötven százalékkal, a rudvasgyártás harminc szá­zalékkal nagyobb, mint a múlt évben volt, ezenkívül az építkezési tevékenység, amely mindenkor legbiztosabb jelzője a gazdasági időjárásnak, szintén erős lendületet vett. A magánépitkezés egy év óta nem kevesebb, mint huszonöt százalékkal emelkedett. Ezzel szemben az angol külkereskedelmi mérleg havi átlaga 1932-vel szemben alig változott. A foglalkoztatott emberek száma 800.000- rel növekedett, aminek az a következménye, hogy egyrészt a ' szociális terhek csökkennek, másrészt a költ- : ségvetési egyensúly fenntartásának biztosité- ; kai megerősödnek. Ugyanilyen kedvező helyzetváltozást jelentenek Finn­országból és Svédországból, valamennyire felmenő a tendencia Hollandiában és Bel­giumban is, de ezzel szemben a mezőgazda­ságilag túlfejlesztett Dánia még mindig sú­lyosan szenved az autarkia korlátái miatt. Amerika: változatlan Az amerikai gazdaságban egyelőre nem érezhető javulás. A dollár esése ellenére az amerikai ipari kivitelben nincs semmi élén­külés. A termelési index a hivatalos statisztika szerint ötven százalékkal emelkedett, de ugylátszik, hogy ez az emelkedés csupán a készletek eltolódását jelenti, azt, hogy a készletek csak tulajdonost változtattak. A ke­reskedelmi forgalom emelkedése nem követke­má % a1*# SzlovenszSkői vezérkéjpwselet: Schweüs$ep P, & C©„, üBs-aiíssSava — Ti elfogultak vagytok, — mondtam a feleségemnek, meg a lányoméknak, a ti véle­ményetekre, bocsássatok meg, nem adok. Ha­nem majd a gyerek lesz az igazi biró. A karomra vettem és odaálltam vele a szo­bor elé. — Te, Mötyőke, kicsoda ez? Az unokám rám nézett, aztán a szoborra és kimondta az Ítéletet: — Punák. — Rád ismert, — mondta az öreg nagy­sága. De ki kell jelentenem, hogy nem volt a hang'ában semmi malicia. zetr be, már azért sem, mert a munkabérek reális értéke csökkent. A foglalkoztatott munkások számának emelkedése két és fél millió nulla között mozog. Az ipari körök és a farmerek inkább kiván- iák az inflációt, mint valaha, mert azt remé­lik, hogv a bankjegy szaporítása növeli a spekulációt. Ennek a rohamnak Roosevelt annál kevésbbé állhat ellen, mert a dollár esése automatikusan árkilengésekhez vezet. Az árak növekedése magával hozza a bankjegyforgalom növeke­dését, a bankjegyforgalmat pedig csupán a bankprés növelheti. : restéi# Németország éougy, mint eddig, rejtély. A bete<zse<zélyző pénztárak kétmillió taggal való emelkedést jelentenek, amelyből egymillió biztosított munkás a sze­zonmunka ingadozásaiban elvész. A hivatalos jelentések szerint ej százalék­kal emelkedett a termelés, ezzel szemben a látható bevételek csak 10 százalékkal emelkedtek. A kereskedelmi for­galom a múlt évvel szemben visszaesett, ép- ugy a kivitel is. A többtenmelést tehát csak a belföldi piac vehette föl. A nép viszont nem fogyaszt többet, a külföld kevesebbet vásá­rol és igv élénk ellentmondás van a hivatalos adatok és a valóságos lehetőségek között. Derűsebb ssireek Az európai gazdaság teljes képe minden­esetre valamennyire derűsebb szint öltött az előző évvel szemben. Ami az exportot illeti, Ausztria mutat egészen kivételes emelke­dést. Ennek az országnak kivitele készáruban 25 százalékkal emelkedett, amihez hasonlót semmi más európai ország nem mnrathat fel. Csak Japánt lehet össze­hasonlitani Ausztriával, amelynek havi kivi­tele 120 millió yenről kérek 150 millió yenre ugrott fel. Japán gazdasági föllendülését azon­ban a tömegek nélkülözésével, éhbérekkel fi­nanszírozzák. A világon természetesen tovább is rejtély minden, elsősorban a jövő. A kezdődő konjunktúra bizonytalan inga­dozó talajon bontakozik ki. Ataglia síyusjaiaiat akar Érthető, hogy Anglia és az északi államok a javulást politikai biztositékokkal akarják tartóssá tenni. Anglia meginduló föllendülése érdekében kékét kíván és készségesen támogat minden akciót, amely a népek me^békülését célozza. A londoni City megint oly kilátások előtt áll, hogy a font nemsokára teljesen stabilizálódik. Érthető, hogy Németország a nemrégen megindított béke- offenzivájában őszinte segítséget talált Angliában, mert az angol konjunktúrát a vezető állam­férfiak nem akarják a bizonytalanság záto­nyára vezetni. így érthető, hogy Anglia mutatja a legnagyobb megértést Né­metországgal szemben, még a fegyverkezés kérdésében is. A tfan£i*,essz mssrti lemondott America wigal Hitet* Prága, dec. 9. Francis "Whithe, az Észak­amerikai Egyesült Államok prágai követe le­mondott állásáról. Az amerikai követ lemon­dásának egyedüli oka a dollárbesz. "Whithe az utóbbi időben nem volt képes eleget tenni annak a reprezentálási kötelezettségéneik, amely követi méltóságával együtt jár. Tiszte­letdiját nem emelték a dollár esésének ará­nyában és magánvagyona ugyancsak erősen megcsappant a dollárbesz miatt. "Whithe le­mondását Roosevelt elnök elfogadta s a prá­gai amerikai követ visszatért Amerikába, ahol magánfoglalkozás után néz. Angiiban ess gátes se rasTiáfjat léül Ml London, december 9. Az angol légikikötők parancsnokságának kongresszusán a walesi herceg követelte a személyi légiforgalom ki­építését és uj alapokra fektetését, ezzel kap­csolatban négyszáz kilométeres óránkénti se­bességű gépek beállítását sürgette az angol légi forgalomba. A walesi herceg követelé­seit az angol sajtó élénken támogatja. A „Ti­mes44 azt írja, hogy egy megbízható és gyors forgalmú légihálózat kiépítése Anglia forgal­ma szempontjából feltétlenül szükséges. Egy város sem maradhat légi kikötő nélkül. A walesi herceg felszólalása nagyarányú moz­galmat inóit meg, amely Angliában a légi­közlekedés fellendítésére irányul. JL Á^Seiíendiiíés első jelel ce világgazdaságban SConiunkfura szel ője lengedez Európa északi államaiban Mi indokolja Anglia őszinte toékevágyát? SECT-PAVILLON STZ, PRÁGA, RIBNÁ Ül,. ATTRAKCIÓS M i SOR

Next

/
Thumbnails
Contents