Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-08 / 55. szám
I. évf. 55. szám - Péntek - 1933 december 8 , . ' . I. év!. 55. s Ára^OflHér ^ £*•• l| •! ezredes ^pp^ független magyar napilap ?^/£ó/ átrepülte az óceánt Franciaország felállította feltételeit a német-francia tárgyalásokra A Petit Párisién cikke — Megindult az eszmecsere Anglia és Franciaország között népszövetség vegy Itgiolmtsk szövetsége? Olaszország ultimátuma, amelyet a népszövetséghez intézett, ha uem is jelenti a népszövetség halálát, mindenesetre sorsfordulót jelent történetében. Amin nem szabad meglepődni, hiszen természetes, ha a népszövetség sorsában visszatükröződnek azok az események, amelyek egy év alatt döntő módon alakították át Európa képét. Nyilvánvaló, hogy a mai helyzetnek uem felelhet meg az 1928-as és 30-as évek népszövetsége. Olaszország szándéka tehát mindössze az, hogy a mai, megváltozott helyzetnek megfelelően alakítsa át a genfi gyülekezetét. Mi volt a helyzet a népszövetség első tizenöt esztendejében'? Az intézményt a wil- soni elvek diadalmaskodása liivta életre. Tehát a népek önrendelkezési jogának elve, amelynek demokratikus alkalmazása lett volna a népszövetségi rendszer. Ebben a rendszerben egyenrangú félként állt szemben egymással Anglia és Dánia, a kis nemzetek éppen olyan súllyal képviselhették nemzeti érdekeiket a népek fóruma előtt, mint a nagyok. Az elgondolás tagadhatatlanul abból indult ki, hogy lefaragja azoknak az antugonizmusoknak ólét, amelyet a XIX. század klasszikus békekonferenciái támasztottak a feltörekvő kis nemzetek és a nagyhatalmak között. Amint tudjuk, a wllsoni eh et különösen a berlini konferencia, majd a balkáni háborúkat követő konferenciák ellen hegyezték ki, hiszen ezeken a konferenciákon anélkül, P á r i s, december 7. A félhivatalos Petit Párisién mai vezércikkében valószínűleg sugalmazott helyről fölsorolja azokat a föltételeket, amelyek mellett Franciaország hajlandó Németországgal közvetlenül tárgyalni. A föltételek természetesen olyanok, hogy inkább elutasításnak, mint tárgyalási alapnak kell őket tekinteni. Mint ismeretes, a németek első követelésként azt állították föl, hogy a franciák még az 1985-ös népszavazás előtt vonuljanak ki a Saarvidékről. A Petit Párisién szerint erről szó sem lehet s a Saar-problémában legföljebb közgazdasági kérdésekről tárgyal Paris, de föltétlenül követeli az 1935- ős népszavazást. A lefegyverzés kérdésében nehéz Németországgal tárgyalni, mert akármit ajánl Franciaország Németországnak, Németország nem viszonozhatja a franciák engedékenységét. A francia kormány ebben a kérdésben semmiesetre sem tárgyal a kisantant és Lengyelország megkérdezése és beleegyezése nélkül. A felsőbb helyről sugalmazott vezércikk megjegyzi, hogy mielőtt Franciaország megkezdi tárgyalásait Hitlerrel, előbb föltétlenül megegyezik Angliával, úgyhogy a birodalommal tulajdonképpen Franciaor- szag és Anglia közös frontja fog tárgyalni. A legnagyobb baj az, hogy Németország nem adhat ellenszolgáltatásokat s mindaz, amit fölkínálhat, legföljebb az erkölcsi lefegyverzés lehet. A lap végül fölszólítja a birodalmat, hogy közölje pontos kívánságait és azt, hogy mit ad cserébe a francia engedékenységért. Végül ismételten leszögezi, hogy Franciaország a kisantant és a népszövetség nélkül nem tárgyal. Ezen a véleményen van egyébként Benes csehszlovák külügyminiszter is. Avenol utazásai G e n f, december 7. Avenol, a népszövetség főtitkára, pénteken elutazik Geufből és Parisba megy, ahonnét szombaton tovább utazik Londonba, December 19-én és 11-én tárgyalni fog az alsóház illetékes köreivel a népszövetségi kérdésről. Ismertetni fogja a fasiszta nagytanács határozatának következményeit és kikéri ebben a kérdésben London és Paris véleményét. Angol-francia tárgyalások Paris, december 7. Franciaország barátságos hangú jegyzéket intézett az angol kormányhoz és arra kéri, hogy Anglia tisztázza állásfoglalását a német egyenjogúsági követelményekkel szemben. Franciaországnak ismernie kell az angol felfogást, mielőtt megkezdi a tárgyalásokat Hitlerrel. A jegyzék vétele után a párisi angol nagykövet még tegnap este repülőgépen Londonba utazott, ahol megérkezése után sürgősen minisztertanácsot hívtak össze a kérdés tisztázására. A francia külügyi bizottság határozatai Pár is, december 7. Tegnapi számunkban beszámoltunk a francia kamara külügyi bizottságának üléséről. A külügyi bizottság határozatot fogadott cl, amelyben nem ellenzi ugyan a közvetlen német-francia tárgyalásokat, de szigorú feltételekhez köti azokat. IeV többek között a bizottság kimondja, hogy a Saar-kérdésben Franciaországgal nem lehet tárgyalni. -Egyébként is minden tárgyalásnak vissza kell térnie a népszövetség kereteibe és csak a genfi gyülekezetben aprobálható. A párisi kamara megkezdte a pénzügyi vitát Páris, december 7. A kamara ma délelőtt megkezdte a pénzügyi javaslat vitáját. A kormány és a pénzügyi bizottság közötti nézeteltérés ez alkalommal nem olyan nagy, mint Sarraut esetében volt. A kormányhoz közelálló körök remélik, hogy Chautemps biztosítani tudja a ház többségét. Mivel az államhívatal- nokok fizetésének leszállítása nem szerepel a napirenden, a szocialisták valószínűleg nem szavaznak a kormány ellen, hanem tartózkodnak a szavazástól. Litvlnov Berlinben nem lirsyalt Uhttkes bürökkel Kekkel lőtt, délután elutazott Berlin, november 7. Litvinov ma reggel nyolc órakor a római gyorssal megérkezett a berlini Anhalter-pályaudvanon. A külügyi népbiztos fogadtatására a pályaudvaron megjelent a berlini szovjetügyvivő, Bessonov gazdasági tanácsos, valamint a szovjetkövetség legtöbb hivatalnoka. A birodalmi kormány megbízásából Tippelskirch követségi tanácsos, a német külügyminisztérium orosz osztályának vezetője üdvözölte Litvinovot. Becs, december 7. Az „Extrabíatt“ beavatott helyről szerzett értesülés alapján azt a birt közli, hogy Ausztria római követe, Rintelen űr. Liívinowal az orosz külügyi népbiztos római tartózkodása alatt hosszasan tanácsokozott. A tanácskozás eredményéről nem került semmi nyilvánosságra • Berlin, december 7. Liiüvinov orosz külügyi népbiztos, aki ma reggel Berlinbe érkezett, a délutáni órákban tovább utazott, anélkül, hogy a német fővárosban illetékes kormánykörökkel tárgyalt volna. Francia, lengyel, csehszlovák tanácskozások Párisban Lefegyverzés és Középeurőpa — A csehszlovák külügyminiszter december 14-i hivatalos párisi utjának programja Páris, december 7. Benes csehszlovák külügyminiszter december 14-én Párisba utazik a francia kormány hivatalos meghívására. Hir szerint tanácskozásai elsősorban a német- francia lefegyverzési tárgyalásokra fognak vonatkozni, de ezenkívül a középeurópai kérdések is szóba kerülnek. Párisban biztosra veszik, hogy a kisantant maradéktalanul helyeselni fogja a francia kormány lefegyverzési politikáját Lengyelország is a francia állásponthoz csatlakozott. A párisi lengyel nagykövet résztvesz a Benessel folytatott tárgyalásokban, A Havas-ügynökség jelentése szerint néhány küliöldi lap azt a hírt közölte, hogy a német kormány tegnap lefegyverzési javaslatokat nyújtott át a Quaí d‘Orsay-n. Illetékes francia körök kijelentik, hogy erről a lépésről nem tudnak semmit. Páris, december 7. Az érdeklődés középpontjában a fasiszta nagytanács népszövetség-ellenes határozata, a párisi ngcl ngykövet hirtelen londoni utzása és Benes küszöbönálló párisi látogatása áll. Benes, mini a kisantant hivatalos képviselője érkezik Párisba. A németek rendkívül fontosnak tartják Benes párisi utazását Berlin, december 7. Benes párisi utazását a német fővárosban jelentős európai eseménynek tartják. Általában az a vélemény kristályosodott ki, hogy Benes utazása összeköttetésben áll Olaszországnak a népszövetség ellen indított akciójával s ezenkívül azzal a terv. vei, hogy Párisban közösen megszervezik a re- vizióellenes frontot. Németország nagy figyelemmel fogja követni Benes utazásának egyes fázisait. hogy beleszólásuk lett volna, kis nemzetek sorsa fölött hatalmi szóval döntöttek a nagyhatalmak. A wilsoni teoretikusok fölfogása szerint egészen a háborúig nyúlik a Szent szövetség árnyéka, hiszen Berek* told sokat emlegetett klasszikus tévedése a három európai császárság közös, szervi kapcsolatairól a Szent szövetség gondolatköréből származik. A népszövetség ennek a feudális és kiélezetten nagyhatalmi szer-- vezetnek helyét volt hivatva demokratikus elvek alapján elfoglalni. A gyakorlatban azonban az elv mindjobban távolodott alapjaitól és előállott az a helyzet, hogy A népszövetség a homlokzatára Írott demokratikus jelszavak mögött csakúgy egy nagyhatalmi csoport instrumentuma lett, mint volt annak idején a „Szent szövet- ség“. - • ......... A népszövetségi diktátum két nagyhatalom kezében volt tizenöt évig. A két nagyhatalom közül is Franciaország volt az, amelynek befolyása majdnem korlátlanul érvényesült a népszövetségben; Angliát, mindig csak statikai szempontok vezették, az európai események megítélésénél, az angolok már a háború előtt elfogadták azt az elvet, hogy Európa — Franciaország. S ha akadtak is nagy angol államférfiak, akik eltértek az elvtől, maga az angol külpolitika mindig kitartott mellette. A helyzet tehát egészen Németország kiugrásáig, a demokratikus elvek fönntartása mellett, Franciaország akaratának bélyegét viselte magám Németország kiugrása azonban, ha nem is váratlanul, mindenesetre elodázha- tatlanul faitacompli elé állította a nagyhatalmakat, s elsősorban Olaszországot, mely mindeddig kissé oldalt állt, merev figyelő állásban, és nyilvánvalóan a kellő pillanatot várta, amikor súlyát döntő módon vetheti latba az európai események alakulásának mérlegén. Ez is természetes volt, mert hiszen Olaszország, mióta Franciaország és Németország mellett a harmadik nemzeti impérium helyét elfoglalta Európában, mindig a „lélektani pillanat" politikáját folytatta. Ezt tette 1878-ban és ezt 1915-ben, nem is tehetett volna egyebet. S egészen természetes, hogy most is ezt teszi. Hiszen csak igy tudja O’aszország Európában nagyhatalmi súlyát biztosítani. Az olasz külpolitika számol azzal, hogy a demokratikus államok mellett három olyan diktatúra van Európában, amely, ha távol marad a népszövetségtől, a népek önrendelkezési jogára alapított intézmény akcióképességét tökéletesen megbéníthatja. Az, amit Olaszország kíván, végre Is semmivel se demokratikusabb, mint a mai helyzet, sőt egész bizonyos, hogy sokkal messzebb távolodik el az alapelvektől, viszont a tényleges helyzetnek jobban megfelel, s azokat a szempontokat, amelyeket a népszövetségi gyakorlat érlelt meg, sokkal élénkebben érvényesíti, mint a mai rendszer. Olaszország a nagyhatalmak instru-
