Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-06 / 53. szám

4 g&q. A DVCE LEGÚJABB TERVE Dante sírja—és a „csend zónája" Mussolini akaratából „Dante-íorum” készül Ravennában Magam szemével láttam Ravennában: Dante sir la előtt egy feketekendős, feketeru- liás anyóka úgy imádkozott, mint az oltár előtt. És mikor hosszú, ájtatos imája után tá­vozott, térdet hajtott, mint a templomi szent­ség előtt. 2. Ravenna lakóinak száma a százezret sem éri el: „csöndes" kis vidéki város. De ahhoz elég lármás, hogy a jó ravennaiak „csend­zónát" akarjanak benne teremteni, éppen ama kincsük körül, amelyre a legbüszkébbek. Dan­te sirja körül. Már régen szerették volna ezt megcsinálni, mert hiszen az „Isteni színjáték" halhatatlan költője éppen a város központjában, a leg- lármásabb „zónában" alussza örök álmát. De vájjon lehet-e igazi pihenése ebben a zajban? Autók és rádiók, motorciklik és uccai árusok kiáltozásainak lármájában? 3­Múlt év júliusában történt, hogy Mussolini, miután rövid pihenést engedett meg magá­nak és felkereste az Adria partján nyaraló családját, egy nap váratlanul betoppant Ra­vennába. Persze, Ravenna polgármestere a Duce-nak is elpanaszolta a város baját, a város régi óhaját. Mussolini meghallgatta, — és pár nap múl­va már meg is jelent a rendelet a „zóna dél silenziolí megteremtéséről. Azóta nemcsak hogy a tervek készültek el, de meg is indult a munka és a „csend-zóna”’ már megszületőben van. Dante sirja körül — Dante-Forum van keletkezőben. De anélkül, hogy csak ujjal is szabad volna hozzányúlni magához Dante sírjához. Ravenna kellős közepén uccákat bontanak le, szobrokat helyeznek el, köztük Garibaldi­nak szobrát is, — sőt tereket is áthelyeznek. A Via Mazzini és a Via d'Azeglio közt, de a Piazza Byron-on is egymásután tűnnek el a házak. Egész Ravenna centruma megváltozik. Sőt, megváltozik a nagy tér neve is: a Piazza Byron, mert a Danteért rajongó nagy angol költő emlékét ezentúl a város másik részé­ben fogja őrizni egy tér (ott, ahol több évet is lakott), de itt, a város szivében egyedül Dante fog uralkodni. Az egész „csend-zónát" nemes fehér keret­be foglalják majd azok a márványlépcsők, amelyek ide levezetnek. És az uccákat, ame­lyek idetorkolnak, — a Via Dante-t éppen úgy, mint a Via Guido Polenta-t — márvány­oszlopokkal és a közéjük kifeszitett láncok­kal zárják el, hogy csak a „szent sir" zarán­dokai közelíthessék meg és azok is csak gya­logszerrel. , ,4­Ravennanak temérdek temploma van. Egyik szebb a másiknál. De a jó ravennaiak a világ legszebb dómjával sem cserélnék el azt a kis kápolnát, amely évszázadok óta őrzi legnagyobb költőjük hamvait. 5­Dante 1317-ben, Guido Novello da Polenta meghívására jött Ravennába. „Ravenna ura akkoron, — írja Boccaccio, — a nemes lovag, Guido Novello de Polenta volt, aki jártas vala a világi tanulmányokban, n agy r abecsül te a derék férfiakat és különö­sen azokat, akik tudásban túlszárnyalták a többieket. Amikor hírét vette, hogy Dante kilátástalanul bolyong Romagnában, elhatá­rozta, hogy kiemeli kétségbeejtő helyzetéből. És Dante, miután elveszté minden reményét, hogy valaha is visszatérhessen Firenzébe, e kegyes ur védelme alatt élt Ravennában." Dante izzó és nyughatatlan lelke itt meg­nyugodott élete utolsó szakában: költészetre oktatta tanítványait és vallásos elmélkedések­ben töltötte élete utolsó napjait. Guido da Polenta 1321 kora tavaszán Ve­lencébe küldötte még, hogy rendezzen egy ügyet, amely a velencei köztársaság és Ra­venna között keletkezett. De Dante útja nem­csak eredménytelen maradt, hanem ki is uta­sították Velencéből és megtagadták tőle azt is, hogy hajón térjen vissza urához. Kénytelen volt vyalogszerrel és lóháton egyetlen szolga kíséretében, nekivágni a mo­csaras , betegséget terjesztő vidéknek, amely Velence és Ravenna között akkor elterült, Duido da Polenta udvarába megérkezve, már lázas volt. Érezte, ho™ már nem él sokáig ... És 1 kora ősz el is vitte. Utolsó kívánsága az volt, hogy a ferencren- di barátok csuhájában temessék el. Ravenna ura eleget is tett Dante kívánságá­nak: és ott is temettette el, antik márvány­szarkofágban, Szent Ferenc templomának portikusa alatt. Pompás síremléket készült emeltetni számára. De ezzel már nem tudott adózni a halhatatlan költő «rrdM’ének. Ravennára ismét a háborúk korszaka kö­szöntött és a későbbi, örökös harcok alatt el is hanyagolták Dante sírját. 6. Több mint másfél évszázadnak kellett el­múlnia, hogy a háborúk közötti rövid béke idején, Bernardo Bembo ráérjen törődni e sír­ral: kitatarozták, bolthajtást emeltek föléje cs elhelyezték rajta Dante dombormüvét is. A Polenta-család hatalma ekkor már meg­dőlt Ravennában. És Firenze, amelv életében száműzte Dantet, most rögtön magának kezdte követelni földi maradványait. Persze, a ravennaiak megtagadták a kiszol­gáltatásukat. A firenzeiek a^"kan nem vol­tak hajlandók lemondani róluk. És amikor Ravenna pápai uralom alá került, a pápai tiarát oedig e°-v firenzei nyerte el, a Medici- házból való X. Leó, a firenzeiek köztük Beatrice családiának egyik ivadéka is), kér- vénvt nyújtottak be a Szent?07. amelyet Michelangelo is aláirt, aki felajánlotta, hogy: „az isteni költőhöz méltó síremléket készítene az őt megillető helyen", vagyis — Firenzében. A pápa végül is megadta legmagasabb be­leegyezését a tervhez. De amikor a firenzei urak, kőműveseikkel, merielentek Ravenná­ban egy éjszaka (nappal nem mertek jönni, mert féltek a ravennaiak felháborodásától), hogy felbontsák Dante sírját és magukkal vigyék csontjait, — a sirt üresnek találták. 7­A ferencrendi barátok ugyanis mindenről értesültek bizalmas utón és — elrejtették Dante csontjait. A templom belsejéből nyitot­tak maguknak utat hozzá: kiszedték a falat, a résen átlopták és egy fakoporsóban úgy el­rejtették, hogy évszázadokon át senki sem tudta, hogy hol is lehet? Csak amikor 1865- ben — Dante születésének hatszázadik évfor­dulója közeledve — Ravenna ki akarta tataroztatni Dante sír­ját és a környező műemlékeket, talált rá véletlenül egy kőműves, amikor egy befala­zott ajtót felbontott. A fakoporsón ott volt a felírás: „Hossa Dan- tis". És hogy ezek valóban Dante földi ma­radványai voltak, arról Antonio Santi ferenc­rendi barát pergamenre irott egykorú vallo­mása tanúskodott, aki elárulta a késői megta­láló számára, hogy miért rejtette el ide „a mérhetetlen kincset". És akkor az is kiderült, hogy a ferencrendi barátok a fakoporsóba rejtett csontokat időről-időre ellenőrizték, hogy megvannak-e rejtekhelyükön és hogy fogadalmat tettek, hogy soha, senkinek el nem árulják, továbbá, hogy 1810 körül —* Napóleonnak olaszorszávi háborúja idején —a ebbe a befalazott ajtórésbe rejtették el. Fogadalmukat, hogy titkukat nem árulják’ el senkinek, annyira betartották, hogy végül — már igazán senki sem tudta, hogy hol van­nak? 8. Csak hatszáz évvel Dante születése után találták meg. 1865 május 26-án történt ez. Éppen Dante születésének hónapjában. Talán éppen szüle­tésének naoia is volt ez? De Dante születésének biztos dátumát sen­ki sem tudja. Csak annyit tudunk róla, hogy akkor látta meg a napvilágot, amikor a nap az Ikrek csillagképének jegyében állt: Alighiero és Monna Bella fiacskája akkor ringott a firen­zei bölcsőben. 9. A nyughatatlan, de zárkozott és magányos Dante sírja itt, Ravennában, a város kellős közepén, túlságosan lármás helyen volt eddi^. Nem pihenhetett a Pantheon nyitott kupolá­ja alatt, nem jutott neki ciprusokkal szegé­lyezett csöndes olasz temető, sem pedig a ten­ger hullámaitól csapkodott sziget szirtje. De legalább a csend — a tisztelet és áhitat csendje — kijut most majd e sírnak is, éppen az Uj Olaszország megteremtőjének, Musso- lininek akaratából, aki száműzi innen a sá- fári zajt és igazi templommá szentelteti a leg­nagyobb olasz géniusz földi maradványait őrző kápolnát... Bállá Ignác. 11*33 december 6, szerda. A francia sorsjáték legújabb kellemetlen szenzációja Hamis sorsjeggyel vették fel az egymillió frankos nyereményt Paris, december 5. A nagy francia ál­lami sorsjátéknál, amelynek ötmilliós és egymilliós szerencsés nyerőiről sokat irt a világsajtó, az egyik millió frankos nyere­ményt egy szélhámos hamis sorsjeggyel vette föl. A csalást csak akkor fedezték föl, amikor néhány órával később hasonló számjegyű sorsjeggyel jelentkezett valaki a millióért. Az illetékes hivatalnok ekkor megállapította, hogy az a fiatalember, aki néhány órával előbb bemutatta a nyertes sorsjegyet, a sorsjegy két utolsó számje­gyét egyszerűen kiradírozta és más számo­kat irt helyébe. A tényleges nyertesnek azért természetesen kifizették a nyere­ményt. A rendőrségnek nagyon nehéz munkája lesz megtalálni a csalót, mert a hivatalnokok a kifizetés izgalmában meg se nézték a csalót, hiszen ezekben a napok­ban a sorsjegy intézet pénztára úgyszólván reggeltől délig zsúfolásig tele van kisebb- nagyobb nyerőkkel és a hivatalnokok 9lyan forgalmat bonyolítanak le, hogy az egymilliófrankos nyeremény boldog nyer­tesét meg se nézik, nem érnek rá. így az­után a rendőrségnek úgyszólván semmi támpontja sincs, aminek alapján elindít­hatná a nyomozást. Nyugatra és délre vonul a középeurópai iagyhulíám Heves viharok és erős havazás kísérik útját Lissabon, december 5. Jelentettük, hogy a hidegíhullám Középeurópából elvonulóban van és átnyomul a kontinens nyugati felér®. Nyu­gaton a hideg erős viharokkal köszöntött be. A lissaboni kikötőben hétfőn reggel hatalmas vihar tombolt. „Continental“ motoroshajó ki akart kötni Figuerie de Főz nevű portugál kikötőben. A vihar a part szikláihoz csapta a hajót, amely pozdorjává tört. A hajón harminc halász tartózkodott, akik közül huszon­ötén belefultak a tengerbe. Sokan eltűntek, néhány holttestet azonban ma reggelre ki­vetett a tenger. London, december 5. Hétfőről keddre vir­radó éjszaka heves vihar tombolt az angol csatornában. „Sandettie" francia hajó Callais közelében volt kikötve, a vihar letépte hor­gonyáról a hajót, amely órák hosszait hány­kolódott a tenger viharos hullámain. Az ide- oda hánykodó hajó olyan veszélyt jelentett a csatorna hajóforgalmára, hogy a forgalmat több órára be kellett szüntetni. Végre éjfél­tájban egy uszályhajónak sikerült ismét hor­gonyra vontatni a „Sandettiet". London, december 5. A fagyhullám irtóza­tos erővel rohanta meg a szigetbirodalmat, ed­dig öt halottja van a példátlanul kemény angliai fagyoknak. Drezda, december 5. Az erős fagyok ha­tása alatt az Elbán be kellett szüntetni a ren­des hajóforgalmat. Szófia, december 5. Az európai fagy hullám elérte a Balkánt is, egész Bulgáriában kemény fagyok uralkodnak, Északbulgáriában töb]b városban 32 fok hi­deget mértek. A hideget erős havazás kiséri, Macedóniában a fagyok következtében rengeteg állat pusz­tult el, a kár igen nagy. A Fekete tengeren az erős havazás miatt a hajóforgalom megbénult. Warnaból és Burgasból több veszélybe került hajó kért segítséget. ÖSSZEDŐLT EGY KÖZÉPKORI VÁRKASTÉLY: TIZENKÉT SEBESÜLT, EGY HALOTT R ó m a, december 5. A napok óta tartó katasztrofálisan rossz időjárás Kalábriá- ban óriási károkat okozott a mezőkön és a gyümölcsösökben. Hétfőn délután a szélvi­harban összedőlt Catanzaro közelében egy középkori várkastély. A kastély őrtornya rázuhant a közelben lévő fegyliázépületrc és betörte annak tetejét. Tizenkét fogoly súlyosan megsebesült, egy meghalt. A la­kosság között az összeomlás óriási detoná­ciója pánikot keltett. TOVÁBB TOMBOL A FEKETETENGERI VIHAR Bukarest, december 5. Az erős hideg elle­nére a Dunán és a Fekete tengeren heves vi­har tombol. Az összes révkapitányok utasí­tást kaptak, hogy egyetlen hajót se engedje­nek ki a kikötőkből. Hangália közelében „Agamemnon“ nevű görög hajó léket kapott és sülyedni kezdett. Csak nagy nehézség árán sikerült a viharzó tengeren megmenteni a hajó legénységét. A kapitány nem volt hajlandó elhagyni a sú­ly edő hajóját és a hajó roncsaival együtt merült el a tenger hullámaiban. Várna közelében „Andoros" nevű görög gő­zös összeütközött egy olasz hajóval. Mind a két hajó súlyosan megsérült. A kár egymillió léva. n Romániában, u?v Erdélvben. mint az óki­rályságban óriási hideg uralkodik. Egyes he­lyeken — 20 fok Celsiust mértek, de a hideg Beszarábiában a 30 fok Celsiust is elérte. A Prut befagyott. Feltételes foglitirtiinte'ésre Ítélték «z érsek- ujitiri zsidóé lenes rönlraí szerzőié', aki elölő a zsidót pénzén akart Hiiler- éilenes pártot alapítani Nyitva, december 5. (Saját tudósitónktól.) Érdekes rendtörvénves ügv foglalkoztatta hétfőn a nyitrai kerületi bíróságot. Krejcsi Ede érsekujvári fiatalember került a vádlot­tak pad’ára, mert ez év májusában röpiratot adott ki, mely­ben élesen támadta a zsidóságot. Krejcsi ellen a följelentést dr. Drechsler ér­sekujvári ügyvéd tette meg, akit tanúképpen is kihallgattak. Dr. Drechsler elmondta a bí­róság előtt, hogy a vádlott a röpirat kiadása előtt nála járt, elmondta, hogy egy Hitler-ellenes pártot akar megsz.. vezni és arra kérte az ügyvé­det, hogy a pártalakitáshoz szükséges 10o ezer koronát segítsen megszerezni. Az ügyvéd kijelentette, hogy ilyen nagy ösz- szeget nem tud összehozni, mire a vádlott hajlandó volt beérni 30—-40.000 koronával is. Dr. Drechsler végül kereken kijelelhette, hogy egyáltalán nem hailandó anyagi áldo­zatot hozni az ilyen párt érdekében, mire Krejcsi megfenyegette, ho?v a zsidóság el­len fog röpiratot kiadni. A rophatok valóban megjelentek és tartal­muk élesen izzat - -észt a zsidók, merész# a kommunisták ellen. Az ügyvéd feljelenté­sére az ügyészség elkoboztatta a röpifatekat, a vád szerint azonban az elkobzás ellenére is tovább terjesztették azokat. Krejcsi a tárgyaláson beismerte, hogy ő irta a röplapok szövegét „lelki meggyőződésből"., azonban tartalma megfelel politikai meggyő­ződésének és azzal védekezik, hogy sok nagy­nevű politikus és miniszter is hasonló néze­teket vall Kereken tagadta, hogy a röplipo- kat az elkobzás után is terjesztette volna. Dr. Drechsler határozottan állítja, hogy a röp­lapokat az elkobzás után is terjesztették, azt azonban nem tudja, vájjon a vádlott közre- nüködótt-e ebben A vád és védbeszéd el­hangzása után a bíróság rövid tanácskozás után megállapította a vádlott bűnösségét és egyhavi feltételes fogházbüntetésre Ítélte. Az ítélet jogerős.

Next

/
Thumbnails
Contents