Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-06 / 53. szám

2 1933 december 6, szerda. Három csoportban iár&vallák a német nemzeti szocialista párt politikai bünpereit Prága, decmaber 5. A német nemzeti szó-’ cialista párt számos vezető tagja ellen meg­indított vizsgálati eljárás befejeződött. Cáslavsky államügyész vádiratot készített a vádlottak ellen. A vádlottak első csoportjá­hoz ama tizenkét nemzeti szocialista tarto­zik, akiket ez év áprilisában és májusában tartóztattak le. E csoport élén Bernhardt Adolf jogszigorló, a „Germania“ elnöke áll. A vádlottak ellen a köztársaság védelmé­ről szóló törvény 2. szakasza alapján emelt vádat az ügyészség. A tárgyalást január ele­jén tartják meg. A második csoport tagjai Knirsch, Jung, Schubert és Kasper volt nemzetgyűlési kép­viselők. Ide tartozott még Krebs képviselő is, de ez a vádlott Németországba távozott. Ez a csoport január végén kerül a bíróság elé. A harmadik csoportba 265 vádlott tartó- 1 zik. Az előzetes vizsgálatot dr. Faltys vizs­gálóbíró folytatta le. Ruszin parasztasszonyok szent háborúja egy erdei vasút ellen Ungvár, december 5. A ruszinszkói Raihó környékén fekvő falvak lakói harcba száll­tak egy keskenyvágányu erdei vasút igaz­gatósága ellen s ez a harc emlékeztet a multszáziald első felének a vasút ellen meg­indított akcióira. Egy faipari vállalat : 1928-ban Garbóc közelében 8 kilométer • hosszú erdei vasutat épített fűrésztelepé- ; hez és e célból bérbe vette a parasztoktól a 1 szükséges földterületeket. Amikor a válla- < lat az állami erdőigazgatósággal karöltve ] ki akarta sajátítani a vasúthoz szükséges 1 területeket, megkezdődött küzdelem. ] A múlt héten egy bizottságnak kellett a j vasutat fölülvizsgálnia, de a bizottság j tagjai nem jutottak előre, mert a pa­rasztasszonyok a sínre feküdtek és élő akadályt jelentettek a mozdony előtt. 1 A bizottság kénytelen volt csendőrerősitést « kérni, hogy a kis vonat előrehaladhasson. 6 A telkek kisajátítása után a parasztok ® megakadályozzák a vasút rendes forgal- 1 mát, mert barrikádokat emelnek a vágá- * nyokra. A rabéi járási hivatal mindent el- 1 követ abban ak irányban, hogy á parasz-. tokkal békésen megegyezzen. " I Miítíós Andor végrendelete Fejedelmileg gondoskodott munkatársairól Budapest, december 5. Miklós Andor végren­deletét ma bontották fel. A végrendelet szerint minden ingó és ingatlan vagyonának, beleértve Az Est, Pesti Napló és Magyarország című napi­lapokat is, általános örökösévé özvegyét, Gom­baszögi Fridát tette meg. Külön gondoskodik munkatársairól és alkalmazottairól is. Legköz­vetlenebb munkatársának, Az Est felelős szer­kesztőjének, Salusinszky Imrének 480.000, Földy Mihálynak, a Magyarország felelős szerkesztőié­nek 120.000, Mester Sándornak, a Pesti Napló felelős szerkesztőjének 90.000 koronát hagyomá­nyozott. A szerkesztőség minden egyes tagjá­nak, aki a vállalat alapítása, tehát 1910 óta együtt dolgozott vele, 30.000, mindazoknak a szerkesztőknek pedig, akik tiz évnél tovább dol­goztak lapjainál, 18.000 koronát, azoknak az al­kalmazottaknak, akik a vállalat alapítása óta az adminisztrációban tevékenjűcedtek, 18.000 koro­nát, a tiz év óta nála dolgozó hivatalnokoknak pedig 9000 koronát hagyományozott. A két évvel ezelőtt elhunyt Sebestyén Arnold özvegyének egy 360.000 korona értékű életfogytiglani járadé­kot biztosított. Halála után pedig gyermekei évi 43.000 korona járadékban részesülnek. Két só­gornőjének, Gombaszögi Ellának és Irénnek 180 ezer koronát hagyott. Elvált feleségének 480.000 koronát hagyott hátra. Az újságírók, kiadóhiva­tali alkalmazottak és nyomdászok nyugdíjinté­zetének 125.000 koronát adományozott. A vég­rendelet utolsó mondata a következő: „Lapjaim és vállalataim a jövőben is a tiszta erkölcs és a törhetetlen hazafiasság szellemét szolgálják és ebben az irányban vezessék őket tovább utó­daim." A vállalatokat Gömbaszögi Frida, Salusinszky Imrével és Vadnay Bélával fogja közösen ve­zetni. A londoni kormány meieníedi Írországnak, ho$y elszakadjon Angliától MacDonald válasza De Vafera különös jegyzékére London, december 5. A MacDonaldból, Th-o- masból, Simonból és Hailshamból álló minisz­teri bizottság tegnap kidolgozta a brit válasz- jegyzéket de Valera legutóbbi jegyzékére, mely. ben Írország miniszterelnöke felvetetté a kér­dést, vájjon szabad joga van-e Írországnak, hogy válasszon a szabad köztársaság és a brit birodalom domíniumának lehetősége között. De Valera azt is megkérdezi, vájjon nem von­ja-e maga után a brit kormány nyílt ellensé­geskedését, ha Írország elszakad Angliától, A válaszban a brit kormány leszögezi, hogy Nagybritannia békében és barátságban akar élni Írországgal még abban az esetben is, ha szabad köztársasággá válik. Természetesen az elszakadás esetén a kis köztársaság elveszti mindazokat az előnyöket, amelyeket az empire közösségében élvez, A választ az angol kor­mány ma nyújtja át az ir-kormánynak, Sir szerint a múlt héten két hónapra elna­polt ir parlament nem ül többé össze mai for­májában. De Valera általános választást akar kiírni, hogy a népnek ismét módjában álljon állást foglalni a kormány politikai terveihez. (—■) A gabonastabilizálási akció irányelvei. Prágából jelentik: A gabonastabilizálási akció irányelveit a kormány rövidesen meg fogja ha­tározni. Hir szerint a búza és a rozs árát a köz­társaság egész területén a prágai terménytőzsde árparitása alapján határozzák meg. Gabonát a mai árakon vásárol az intervenciós alap, de pótdijat juttat azoknak a gazdáknak, akik gabonájukat későbbi időpontban hozzák piacra. Ezzel a gaz­dákat kártalanítani kívánják a fölmerült berak­tározás! illetékekért és a kamatveszteségért. A terménykereskedők a szövetkezetek intervenciós tevékenysége ellen tiltakozni készülnek, mivel úgy vélik, hogy a kormány a szövetkezeteket a terménykereskedők rovására előnyben részesíti. (—) Dollár és font. A newyorki deviza Párisban 16wő3-ról; 16.45-re lemorzsolódott. Az angol fótit 84.4ő-ről o84;Q2.-Te. ment. vis.sza. Prágában a dollár: 21..35-ről 21.70-re javult, amig a font • 111,30-ról 111.20-ra csökkent. LEGÚJABB SPORT A CsAF kiadta Kocsist Prága, december 5. A CsAF tanulmányi bizottsága elhatározta, hogy a csehszlovák játékosokat csak az esetben engedi át a külföldnek, ha azok nem vesznek részt az 1934. évi futball világbajnoksági küzdel­mekben. Kocsist e feltétellel kiadták az Újpest­nek, mig Silny, Novak.és Steyskál kiadását meg­tagadták. — Nem lehetett megtartani a tárgyalást, mert a vádlottak részegek voltak. Pozsonyból jelentik: A pozsonyi bíróság Pollák-tanácsa mára tűzte ki Tóth Vince 23 éves dióspatonyi, Hollós Gyula 30 éves somorjai, Király Mihály, Király József és Hódossy-József dióspatonyi munkások btlnperének tárgyalását. Az öt munkás ellen az a.'vád, hogy Somorján három betörést követtek el. A-mai tár­gyalást nem lehetett megtartani, mert mind az öten holt részegen jöttek el a tárgyalásra. Be­szállították őket a törvényszék fogházába. — Föloszlatták a német városi tisztviselők brünni egyesületét. Brünnből jelentik: A rendőr-? ség a német városi tisztviselők egyesületét föl­oszlatta. Az egyesület föloszlatására az a körül-: mériy adott okot, hogy a választmányi tagok egy részét nemzeti szocialista üzelmekkel vá­dolják. Az egyesület elnöke a német nemzeti szocialista párt keretén belül Brünnben vezető szerepet játszott. Emiatt állásától fölfüggesztet­ték és fegyelmi eljárást inditofctak ellene. • — Egy berezói gazda megölte hatvanötéves apját. Pozsonyból jelentik: A berezói csendőrségen feljelentést tett önmaga ellen Martinak János 31 éves földműves, • aki előadta, hogy hatvanötéves édesapjával már hosszabb idő óta rossz 'viszony­ban élt, hétfőn este is összeszólalkoztak, ő az összeszólalkozás hevében kést. ragadott és apjá­nak a mellébe szúrta. A kés átvágta az ütőeret és mire a csendőrség a helyszínre érkezett, az öregember már elvérzett. Martinak Jánost be­szállították a mijavai fogházba. — Ung váróit kémkedés címén letartóztattak egy magyar állampolgárt. Ungvárról jelenttik 1. A rendőrség Nagy Lajos magyar állampolgárt Mag vau-ország javára űzött kémkedés gyanúja óimén letör tóatiatita. A gyanúsítottat az ügyész­ség fogházába .szállították. . ,., — Monstrerazzia Pozsonyban. Pozsonyból je­lentik: Ma éjszaka a rendőrség Pozsonyban rendkívül szigorú' razz-iát-tartoft. Az uccan niin-f déií' j-arokefofőíágazÜI-tkttáfé---'á ^szállodákban' 4S' erős razzlát-voit. és az egyik .éjjeli lokálban egy- kártyabarla.ngot .is leleplezett a rendőrség.­AZ ANYA A doktor ur szigorúan meghagyta a cselé­deknek, hogy asszonyukat állandóan figyel­jék. Az ősz beálltával nagyon - sok dolga l ett az öreg doktornak. A lappangó járvány fellob­bant, rávetette magát a nőkre és fiatalokra, nehogy azt higyjék, hogy őket elkerüli az el­szabadult halál. Az öreg doktor úgy járkált ki-be a házakba, hogy még vakabbá-.sükeíteb’bé tette magát, mint amilyen volt. Minit egy ke- ménypáncélu bogár szinte be leverte magát ajtóba-ablakba, mig a betegágyhoz nem ért. Akkor egyszerre é’.iesérzékü lett. Talán a szi­matja, vagy ujja hegyén a tapintó érzék vette át minden más érzék szerepét; a diagnózisa tévedhetetlen volt. Ha annyi elég lett volna a menekvéshez!... Ámbár az nem biztos, hogy az öreg doktor fontosnak találta-e a halál elől való menek­vést? ... Régen nem respektálta már az éle­tet; de a háború óta már csak szerény esetle­gességnek tartotta a nemlét és ia halál között. Még a fiatalok vergődése láttán feltámadt henne valami kínos érzet, ami felfokozta gon­dosságát, de amint megérezte a halál szagát, behúzta kurta nyakát vastag sálijába és szu­szogva tovább botorkált. Süketségét a felesége mellett ápol gáttá. Egy szót sem akart hallani a felesége panaszaiból, ami ömlött az asszonyból éjjel-nappal. A cse­lédek csalják-topják, a kereskedő-paraszt zsa­rolja az embert. Az orvost bezzeg a rossz pa­pírpénzzel fizetik, amiért már semmit sem le­het kapni. Az öreg orvos minderre semmit se felelt. Arra sem, hogy a hadik öles önnek már nincs kurzusa. — Ha meg találsz halni, kol­dusbotra jutok — fakadt ki végre az asszony, telve keserű dühhel-gyü’.ölettel; talán csak azért, hogy brutalitása áttörjön végre a férje védőburkaün. És 'tényleg, a doktor egy guny- nyal és szánalommal telt pillantást vetett rá. Ez volt a válasza. Mtt is mondhatott völtna? Miikor ltudtá, hogy mindez alacsonyrendü sirámok, ez az oktalan vergődés mind egy gyógyíthatatlan, mérgezett seb kráteréből fakad föl, egy feneketlen szen­vedés átváltozása csak. irta: SZENES PIROSKA A doktornak és feleségének egyetlen gyer­meke volt. Tizenhárom éves volt már, kissé vérszegény és nyugtalanság is viollt benne sok. Az anyja imádta, mint egy 'bolond; az apja csak tartózkodva. A fin legjobb barátja egy hasonlóan elkényeztetett kölyök volt, szom­szédgyerek. Ez a születésnapjára flóbertet ka­pott ajándékba és azóta a doktor néni győzött ellentáttini a fia könyörgésének. — Fegyvert nem adok gyerekkézbe — jelenítette ki az or­vos és ettől nem lehetett eltéríteni. Egy tavaszi délután kiment a két fiú a me­zőre lövöldözni. De a doktor fia hiába kérlelte barátját, adja neki oda csak egy egyetlen kis lövésre a fegyvert; az szeretett gyönyörködni a másik kínjában, nem adta. A fin utánaka- pott a fegyvernek, az elsült és szivein találta a gyermeket. Szivén örökre a szülőit is. A doktor nagyon szegény fin volt, nagyon megszenvedett, mig a diplomához jutott. Ak­kor, hogy ne kémjén tovább kínlódnia, elvett egy jómódú leányt, aki nem volt fiatalabb, mint ő, csinosabb is alig, de szellemi szintjé­ben jóval alatta állt. A doktor hálás vont neki, hogy nyugalmat hozott az életébe és égő becs­vággyal a betegségekre vetette magát. Gyer­mekkel vártaik néhány évig és mikor fiuk szü­letett, már nem is kívántak többet; boldogok voltak vele tizenhárom évig. A rettentő szeren­csétlenség után szó sem lehetett többé gyer­mekről. A doktonnét csak egy érzelem toldotta élet­ben: a gyűlöltet fia gyilkosa ellen. Hosszú esz- méletlemiség után csak azért tért magához, hogy elrohanhasson a fiút keresni. Az iskola előtt leste meg, ott tépte-karmolta a holltravált gyermeket, úgy ezedték ki ájultan a kezei kö­zül. A gyerek szülei elköltöztek az uceából, a gyerekeit egy évre nagyszüleihez adták. A dok­toraié ezalatt látszólag megnyugodott. Csak ilyen zsörtölődő lett, ilyen szüntelenül nyű­gös, ostobaságokon dühöngő. A fia képét el­rejtve ttartotta, a rejtekhelyei is folyton válto­gatta. A férjéhez egyezer csak igy szólt: — Te vagy az icika mindennek! Vettél volna- neki fegyvert; lőtte volna ő le a másikat! — És jobb lett volna, ha ia te gyereked vilit • volna gyilkossá? — kérdezte a doktor kese-: rün. — Micsoda ember! — jajongott az anya. — Te talán még jobban sajnálod azt az ördög­fiókát, mint a saját gyerekedet!... Jaj, jaj... hiszem az gyMiklósnak jött már a világra, nem látod a szeme is hogy rebben?... Csak addig élek, tudd meg, mig el nem követi azt, amiért majd akasztóiéra kerül. Az lesz nékem boldog napom. Hogy élhetett volna á, doktor az ilyen asz- szóny métáéit másképpen, minthogy a mun­kába temette magát? De szánta a ezeemcsét- ien teremtést, halálát kívánta és a magáét is. Amellett ápolta egyre sokasodó apró nyava­lyáját, ürii-em és közömbös gonddal, mint bár- ümely. betegét. Mikor a háború kitört, az asszony megélén­kült. Alig palástolt izgalommal tartotta szá­mon, kinek a fiát vették be, ki van már harc­téren a fia iskolatáreai közül és hóivá mehet már isiirni, társkönnyeket hullliajtani árva nyákkal. De a fia gyilkosára árgusa zeniekkel figyelt. Ez a fin elég sokáig kerülgette a've­szedelmet. Gyenge alkatú volt, az apja pedig ö>sszebarátkazott a főorvossal. Tizenhatban mégis be kellett vonulnia. Mikor a marsba be­osztották és útinak indították, a dók tómé ott állt a pemonom. Ott állott fekete ruhában a vagon élőt, ahová az ifjú felszállóit felvirá­gozva. A másik anya, amint őt meglátta, rög­tön elájult. Csak a templomokat bújta azóta, égette a gyertyákat a Szüzonya lába előlit, hogy engesztelje meg ellenségük engesztelhe­tetlen szivét. Mert jobban féltette gyermekéit a; doktornő gonosz szemétől, mint az ellenség fegyverétől. Mikor a fia fogságba esett, biztos­ra is vette, hogy ez a Sízüzamya kegyelme; az rejtette el gyermekét messze idegenbe a go­nosz asszony elől. A doktoraié is úgy fogta feli a fogságba jutást, minit menekvést. — Nincs igazság a földön! — kiáltozott. Sebei mind felfakaűni látszottak azon a napon, amelyen levél érkezet a fiáitól Szibériából. Rejtély volt, honnan szerezte híreit. Pedig a másik anya oly óvatos, vöttt! Boldogságát is alig merte, mutatni ilyenkor, a leveleket pedig csukta-rejtegette. Mint a gonosz végzettől, .rej­tőzött a doktoraié sötét szeme elől, övéivel együtt. De amikor aztán tizennyolc őszén érte­sítést kapott, hogy jön már a fia Skandináviám át, azt hiitite, győzött. Nem hint többé ia bol­dogsággal, urtom-utféltem ikifciabálta és a dok­toraiénak megvetőn .a szemébe nézett. .... A doktornő pedig majd eszét veisiztéltté.. Sírt, jajgatott; ujjait'tördelte. — Nem szégyenled magad? — kérdezte néha a férje undorral és szánalommal. De mindez nem használt. Néha egy nagyobb adag bróm. Akkor hagyta meg a doktor, hogy a felesé­géit őrizzék. Arra is gondolt, hogy egy időre szanatóriumba adja, ne legyen itthon, mikor a fiatalember megérkezik. Egy nap, október végén, miikor az egész város vad hirek. lázá­ban nyögött, megszólította a'doktort egy isme­rős az nocán. , — Hallotta? Oly különösen. nézett az ember adoktorra, hogy az a szive szorulásáról megérezte,‘hogy kiről van szó. — Megérkezett? — kérdezte, vastag pápaszeme mögé menekülve. . — ...Nem i.s fog soha -— felelte az ember. — Ma reggel sürgönyt kaptak Németországból,, hogy útközben egy áíllomásicin elgázolta a vo­nat. A vonat, amin hazafelé jött. A. doktor vakon pislogott, és .mintha nem is értette volna. Aztán csak megfordult és sietett, hazafelé. • ■ , .■ . De már elkésett, A felesége már elrohant ha­zulról. Az öreg orvos 'Szégyentől égve sietett utána. ILa- elgondolta, hogy a felesége vijjogva csap majd O'özeernci&éitQieinekre!... A ház hangos volt a zokogástól. Az ajtók nyitva, senki sem állt az orvos elé.. 0 nem lá­tott jól, nem. is akarta látniv ki van odabenn; a, feleségét is inkább megérezte, mint meglát­ta. Gyászfátyolba burkolva zokogott a másik anyára borulva. Az orvos majd megfulladt, a szégyentől. —. Gyere innen! — ragadta meg a felesége karját. Nem vette észre, hogy a gyászolóié mily szomorú megütközéssel néznek reá. :— Hogy nem-verték ki innen? —• gondolta húborogva az uccán. — Most már boldog vagy? — kér­dezte a feleségét keserűn. Az felvetette «a fátyoltt könnyektől mart, ar­cáról. — Hogy boldog vagyok-e,'azt kérdezed? Most vagyok'csak igazán boldogtalan. Nem'ér­ted?... Oh, ember, hiszem mom maradt már nékem senkim sem, nincs már nékem, akit gyűlöljek sem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents