Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-29 / 220. (3330.) szám
XI1 é 220 ^ra fcgrfiga Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—K5 A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12. IL emelet. — Telefon; 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL, Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM HÍRLAP. PRRHR Egy francia katasztrófa Németország fegyverkezési jogának elismerésére redukálódtak Nussolini követelései Olaszország kompromisszumos javaslattal akarja áthidaló az ellentéteket Németország és Franciaország között — Titkos megegyezés Németország és Olaszország között? Prága, december 28. A lagnyi vasúti szerencsétlenség, tipikusan francia katasztrófa. Méltó párja a ,,Phi]ippar“-kata6ztrófának, ami a maga nemében ugyancsak páratlan volt és ugynceak tipikusan francia. Ebből a gyászos alkalomból talán nem árt, ha néhány szót, ejtünk a sokat hangoztatott, francia erények mellett a gall szellemnek néhány kínos jellemvonásáról. Már csak azért is, mert Európa sorsának irányításában az utóbbi időben ennek a ta- gadhatalanul vonzó és rokonszenves, de vezetésre nem mindenben alkalmas szellemnek túlságosan nagy gzerep jutott.. Kezdjük ott, hogy a vasúti, hajó- ép autó- katasztrófák statisztikájában első helyen áll Franciaország. S igaz ugyan, hogy a levegő meghódítása körül elévülhetetlen érdemeik vannak a franciáknak, ami természetes is, hiszen annak a világi elfogásnak, — amelynek térhódítása nélkül az ember soha nem jutott volna el a gőzgépig és a benzinmotorig. — gyökerei francia talajba nyúlnak. Igaz ugyan, hogy mindabban, ami a huszadik század emberének életét a technika síkján ménföldes léptekkel vitte előre, jelentékeny rész jut a francia találékonyságnak. Mégis meg kell állapítanunk, hogy a franciák szolgáltatták a legtöbb elrettentő példát is. A francia hanyagság, vagy ha úgy tetszik „lexseiség" majdnem annyit lerontott a. már egyszer kivívott, eredményekből, mint amennyit a francia inieiativa hozzá adott. Vájjon egyszerűen véletlennek lehet-e nevezni, hogy az autószerencsétlenségek statisztikájában nemcsak, hogy vezet Franciaország, hanem egyenesen félelmes számmal dominálja az egész gyászos grafikont? A legtöbb autószerencsétlenség Franciaországban úgy történik, hogy a sorompó nem volt leeresztve. Utólag kiderül mindig, hogy valami ismeretlen autós nyitva hagyta. Ez rendszerint a vasnttársaságok hivatalos magyarázata, amibe a közvélemény vállat vonva belenyugszik. A vizsgálat ilyen esetekben rendszerint elmarad, mert a magánvasut- t árvaságoknak rendszerint jó összeköttetéseik vannak — többek között a sajtóval is. A magán vasúttársaság üzleti vállalkozó, akivel szemben, — hogy enyhén szóljunk, — mindig szubjektivebbek a felelős körök, mint mondjuk valamilyen állami intézménnyel szemben. S főleg szubjektivebb a sajtó, amelyet az államvasutak nem szoktak lepénzelni, a magánvasuttársasá- gok azonban igen. Ami most Lagnyban történt, drámai sommá- zata azoknak az apróbb katasztrófák sorozatának, amelyek szinte naponta játszódnak le a francia vasútvonal mentén. Már csak azért, sem lehet a felelősség kérdését egyszerűen elintézni azzal, hogy volt egy mozdonyvezető, aki gyorsan hajtott, vagy volt egy pályafelvigyázó, aki részeg volt, ellenben konstatálni kell, hogy a felelősség egész súlyával a korrupt rendszerre nehezedik. S meg kell állapítani lehajtott fejjel azt is, hogy ennek a rendszernek a francia szellemmel igen közeli rokonsága van s hogy a rendszer se Angliában, se Amerikában, se Németországban nem verhetne gyökeret. Hogy mennyire nem elszigetelt esetről, hanem rendszerről van szó, azt már csak nem is azzal kívánjuk bizonyítani, hogy hivatkozunk a francia közlekedési katasztrófák egész sorára, amelyeken a lagnyi katasztrófa jellemvonásai tipikusan felismerhetők, hanem kommentár nélkül idézzük a katasztrófa néhány momentumát: A namcyi express már mozdouy- hibával indult el másfélórás késéssel a párisi pályaudvarról, a mozdonyhibáit áliHtólag kijavították, hogy mennyire, erre jellemző, hogy nem futott még harml. c kilométert a vonat, már meg kelllett' állítani, mert a kijavít >ttmoz' Páris, december 28. A Havas-iroda jelentiI Capri szigetről, hogy Sir John Simon angol külügyminiszter, — aki mint magánember karácsony óta a festői olasz szigeten tartózkodik, — január harmadikán elhagyja Caprit és negyedikén Rómában megkezdi tanácskozásait Mussolini olasz miniszterelnökkel. Tegnap Capriba érkezett Sir Eric Drumond, Anglia uj római követe és azonnal megkezdte tanácskozásait Sir John Simonnal. A római követ az olasz kormány álláspontját ismertette az angol külügyminiszterrel. A tárgyalások középpontjában természetesen Mussolini népszövetségi reformterve és a leszerelés kérdése áll. Nagyon érdekes és a kibontakozásra minden bizonnyal igen nagy hatással bír az a körülmény, hogy a Havas-jroda értesülése 6zerint Mussolini nem ragaszkodik többé egy gyökeres népszövetségi reformhoz, ellenben sokkal nagyobb súlyt vet a leszerelés kérdésének rendezésére. Mussolini kompromisszumos javaslata, amelyet január negyedikén Sir John Simon elé fog tárni, majdnem bizonyosan kizárólag arra irányul, hogy Németország fegyverkezési jogot kapjon s valószínű, hogy Anglia is egész súlyát latba veti, hogy Francia- országot rábírja a német fegyverkezési jog elismerésére. Páris hangulata bizakodó Hogy mennyire jogosultak ezek a remények, ma még nem lehet megítélni, a francia lapok hangjából mindenesetre arra lelhet, következtetni, hogy Franciaország álláspontjához minden körülmények között ragaszkodik. A párisi lapok kivétel nélkül elismeréssel regisztrálják a kormány állásfoglalását a német követeléssel szemben és hangoztatják, hogy a francia válasszal a német követelések kérdése csakis a népszövetség alapján válik el- intézhetővé. A lapok rámutatnak arra az összhangra, amely ebben a kérdésben Franciaország és szövetségesei között van. Hangsúlyozzák, hogy ugyanazon a véleményen van. a német kérdést illetően Anglia is, mint a kisantant, Belgium és Lengyelország; ezekkel az államok donyhiba kiújult. A vonatot kimustrált favagonokból állították össze. A vasúttársaság nem tudott évek óta tartalékolni megfelelő 'modern kocsikat, jóllehet a régi tipusu s főleg faivázu kocsikat igen jó áron eladta Franciaország balkáni szövetségeseinek. Különösen Jugoszláviában láthatók ezek a legkevésbé sem bizalomgerjesztő fakocsik, amelyek még hozzá kifelé nyíló kupéajtókkal vannak ellátva, úgyhogy nagyobb forgalom esetén egyszerűen lehetetlen a folyosókon közlekedni, ha pedig pánik tör ki ezeken a vonatokon, nincs ember, aki a kifelé nyúló ajtókkal eltör- laszoit folyosókon át tudjon vergődni. Szóval igy festettek azok a kocsik, amelyekbe a vasúttársaság több száz utast zsúfolt össze és eléI kai egyébként a francia kormány válaszjegyzékének tartalmát diplomáciai utón fogja közölni. A „Petit Párisién" azt írja, hogy Francois Poncet, Franciaország berlini nagykövete, aki ma elutazott Berlinből és néhány napot Pár risban tölt, magával fogja vinni a francia kor: Prága, december 28. A .,Národni Listy" mai száma vezércikkben foglalkozik a „capri-i találkozóval". A táviratok azt jelentették — ir.ja a lap, — hogy Sir John Simon angol külügyminiszter a karácsonyt Gapri szigetén tölti el, de nem jelentették azt, hogy Röbm, a Hitler-féle csapatok vezérkari főnöke és tárcanélküli miniszter ugyancsak Rómába, Nápolyba és Capri szigetére ment Szabadságra. Rohm utjának hivatalos indokolása ...pihenés szüksége". Nem hivatalos célja pedig Suvieh olasz külügyi államtitkár látogatásának viszonzása, s egész sor nagy katonai és politikai probléma. Suvich-csa.l együtt egy rendkívüli katonai delegáció járt Berlinben Bianci vezérkari ezredessel az élén. A delegációt repülésügyi, tengerészetügyi és autóközlekedési szakértők kísérték. Jól tájékozott helyek közlései szerint Bianci ezredes utjának az volt a célja, hogy előkészítse a „megegyezésről szóló szerződést", azaz szabatosabban az Olaszország és Németország közötti katonai konvenciót. Suvieh és Bianci berlini tartózkodása alatt a német és olasz katonai delegációk szakadatlanul tanácskoztak. A két nagyhatalom konferenciájának munkája annyira nagy- terjedelmű, hogy a tárgyalások tartamát legalább egy hónapra becsülik. Az olasz katona] delegátusoknak különféle bizalmas tárgyalásokon kivül még az a feladatuk, hogy megismerkedjenek a német katonai erők helyzetével és a német hadiipar elhaladásával. bük fogott egy súlyosan heptikás mozdonyt. A modern acélikocsikkal felszerelt strassburgi gyors úgy hasította ketté ezt a vonatot, mirnt- ahogy az éles oló kettéhasitja a papirost. A szerencsétlenség után pedig megállapították, hogy nem működött a szemafor, nem működött a biztonsági készülék, s egyáltalán semmisem működött ezen a vonalon, amelyen úgyszólván ötpercenként robogtak át Isten nevében a menetrend keretei közül már rég kiszabadult vonatok. Ami azonban a legmegdöbbentőbb, az, hogy a vasúttársaság, amikor értesült a szerencsét- lerségről, azonnal kiadta a jelszót: eltussolni. A hatóságokat csak három óra múlva értesítették, a lapok kérdezősködéeeire azt felelmány memorandumát Berlinbe. A memorandum tartalmát Poncet Hitler kancellárral fogja közölni. Tekintette] arra, hogy a kancellár jelenleg karácsonyi szabadságát tölti Bajorországban, ■valószirü, hogy Poncet és Hitler találkozására i csak január elején fog sor kerülni. Egész határozottan „véd- és dacszövetségről" beszélnek, amely „minden harmadik fél ellen. irányulna, aki a szerződő felek valamelyikét megtámadná". Az olaszok kitartanak amellett, hogy Németország lemondjon az Ausztriával való egyesülésről. A németek ezt a föltételt elfogadták. A konvencióban külön pont van Tirolról és a volt alpesi hadsereg vagyonának visszatérítéséről. Ez az egyezmény azt mondja ki, hogy a barátság jeléül Olaszország visszaadja Németországnak régi nehéz tüzérségi ágyúit, melyek valamikor az olasz fronton voltak elhelyezve. Mivel ez a vagyon a valóságban ma már nem létezik, az olasz tüzérségi tartalékokból fognak valamit átadni Németországnak és pedig azt a rendelést, amelyet Olaszország két. évvel ezelőtt tett a Berlin-Karlsruhe Maschie- nenbau igazgatója utján Hamburgban. Ez 144 darab 15 centiméteres ágin, 120 darab nehéz mozsár’ 60 legmodernebb messzelövő ágyú és egész sereg más kaliberű ágyú. Igen jellemző, — folytatja a Národni Listy — hogy a berlini katonai tanácskozásokon a magyar katonai körök és a magyar vezérkar képviselői is részt vettek. Ezeken a tárgyalásokon Röhmöt Kranser tábornok képviselte. Röbm közben elutazott Olaszországba. Eltekintve attól, hogy Rohan egészsége üdülésre szorul, valószínűleg nem fog lemondani arról, hogy részt ne vegyen néhány sikeres exkur- zión s meg ne ismerkedjék Délolaszország parti védrendszerével s Olaszország Szicíliád és génuai hadi iparvállalataival. Bizonyára tárgyalni fog néhány katonai ügyben, amelyek az olasz és 6 német szárazföldi hadsereget illeti. Rohm eme misszióját jelentékeny mértékben megkönnyítik ama specialisták, akik az „összekötő törzsöt" kép•ték, hogy jelentéktelen karácsonyi forgalmi zavarról van szó, közben a sebesültek elvéreztek, vagy megfagytak. Az első komolyabb mentőakció öt órával a katasztrófa bekövetkezése után érkezett a helyszínre. Az áldozatok nagyobb része tehát nem is közvetlenül a szerencsétlenség teherlapjára írandó, hanem a korrupciónak egyenes következménye. Az esetből túlságosan messzemenő következtetéseket levonni merész vállalkozás lenne, annyi azonban bizonyos, hogy a Páris melletti katasztrófa igen élesen világit bele annak a mechanizmusnak a belsejébe, amelyre csodálattal tekintenek fel Európa népei s amelynek Európa irányításában sorsdöntő szerep jutott. Rohm is Olaszországban tartózkodik mint „magánember”
