Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-28 / 219. (3329.) szám
1933 december 28, ceütörtflk. 2 'PRA<ÍAI'/V\agVARHIRIíA0 presz, amelynek már ekkor is egy és egy negyed óra késése volt. A vonatot- karácsonyi vakációra utazó diákok és hivatalnokok zsúfolásig megtöltötték. Érdekes, hogy a vonatnak már Parisban mozdonyhibája volt és ez okozta a késést A mozdonyhibát azonban ngy ahogy rendbe hozták és egy és egy negyed órai késéssel elindították az expresz- vonatot, amelynek régi favagónjaiban több száz utas volt összezsúfolva. A vonat 28 kilométerre Paris után Lagny községben kénytelen volt megálJani, mert a mozdonyhiba, — amelyet ugy-ahogy Párisban ki tudtak javítani, — lehetetlenné tette a továbbutazást Egy félórája vesztegelt már a vonat az állomáson. amíg a mozdonyvezető és az állomásról el ősiétő gépészek a géphiba kijavításán fáradoztak. A Nancy-i expresz elindulása után egy félórával indították a párisi keleti pályaudvarról a strassbourgi gyoret. amelybe? többek között egy prágai közvetlen kocsi is van csatolva. A strassbourgi gyorsnak is mintegy másfél órai késése volt és ezért a vonatvezető Párisi elhagyva 100 kilométeren felüli sebességgel vezette a vonatot, mert mindenáron be akarta hozni Strassburgig a késést. A strassburgi gyors vagonjai kivétel nélkül a legmodernebb konstrukciójú nehéz acélkocsik voltak és ez a 105 kilométeres sebességgel robogó acélkocsisor teljes sebességgel belerohant a Lagny állomáson veszteglő nancy-i expresz’oe. amelynek fakocsijait valósággal pozdorjává zúzta. A katasztrófa A strassburgi gyors mozdony-vezetője, miké r körülbelül ötven méternyire volt az előtte álló vonattól, észrevette a nancy-i expreszt, amely a síneken állt és fékezett, de ez már késő volt, mert a 105 kilométeres sebességgel haladó vonatot többé nem lehetett feltartóztatni. Irtózatos robajjal rohant bele a gyorsvonat az expreszbe és a hátulsó kocsikat valósággal összepréselte. A további tizenkét kocsit pedig az acélvagónok úgyszólván ketté- hasiíották. Az összeütközés következményei leirhatatlanok voltak. A sínek mentén az összetört fakocsik romjai alól a sebesültek észbontó sikoltozásai hallatszottak és mintegy öíven méteres körzetben a sinek mentén halottak és sebesültek borították a töltést. Érdekes, hogy a strassbonrgl gyorsvonatnak csak a mozdonya, a postakocsi és a két első személyszállító kocsija szenvedett súlyosabb sérülést, a hátsó vagonok azonban ái'lva maradtak a síneken. Az utasok közül itt ijedtségen és könnyebb sebesülésén kívül nagyobb baja nem történt senkinek. Egy szlovenszkót munkás és hétéves kisfia a hatottak között I mentési munkálatokban. Rövid idő alatt meg- J érkezett a párisi tűzoltóság is. I Lagnynak több házát alakították át kórházzá, ahol a legsúlyosabb sebesülteket helyezték el, a könnyebben sebesülteket még az éjszaka folyamán beszállították Párisba. Lagny- bán negyven súlyos sebesültet ápolnak, akiknek felépüléséhez nincs remény. Még az éjszaka folyamán megjelent a helyszínen a francia közmunka-ügyi miniszter é»= elrendelte a vizsgálat lefolytatását. Néhány perccel azelőtt, hogy a nancy-i ex- presz elhagyta volna a párisi pályaudvart, j ugyanezen a vonalon egy másik Páris—sírass- bourgi gyors indult el, amely menetrendszerű pontossággal érkezett meg Strassbourgba, s amelynek prágai közvetlen kocsijában a csehszlovák kereskedelmi delegáció több tagja is helyet foglalt. A szerencsétlenül járt strassbourgi gyorson szintén utazott néhány csehszlovák állampolgár. Ezek közül kelten halálos áldozatai lettek a • katasztrófának. Csorba Mihály, szlovenszkói munkás, aki különben Franciaországban élt és aki a karácsonyi ünnepekre hét éves Péter nevű kisfiával haza akart jönni Szlovenszkóra, mind a ketten elpusztultak a katasztrófánál. Csorbának öt gyermeke van. Az első segélyakciót maguk a vonat utasa bonyolították le, Időközben az áLlomásf őnökség Páliéból segítséget kért, aihonna-n rövid idő alatt a mentőautók egész sora robogott ki és Páris elővárosaiból százszámra érkeztek magánosok is, akik a bir hallatára azonnal a szerencsétlenség színhelyére siettek, hogy részt vehessenek a Egy szemtanú drámai vallomása A párisi lapok ma úgyszólván kizárólag a borzalmas vasúti szerencsétlenséggel foglalkoznak és igyekeznek szemtanukat megszólaltatni. Az egyik szemtanú, nki a strassbourgi A KÉK GYÉMÁNT REGÉNY Irta: IFJ. BOKAY JÁNOS (32-) I — Nőm értem! Edith az éjjeliszekrényre mutatott. Géza odament és meglepetten nézett a gyémánt nyakékre. S áhogv elolvasta a cédulát, harag gyűlt arcában. — A nyomorult! — dörmögte fogai közt. — Erről nem is tudtam. — Majd visszament Edithhez, megcsókolta és igy szélt: — Szegény kis asszony. Kezdem már érteni. •. Borzasztó! Látod, csak egy percre hagytalak magadra, bocsáss meg, de nem tehettem másképp, azt hittem, még alszol és nem veszed észre távollétemet. Ha sejtettem volna!... Majd ha kissé megnyugszol, elmesélek mindent. — Nem, nem — könyörgött Edith —, most azonnal! — Nem bánom. De előbb végv magadra valamit, hiszen még megfázol. Edith ijedten nézett végig magán: nem volt rajta más, csak a pókhálóvékonyságu nászing. — Istenem, csak most látom ... — suttogta halkan és elpirult. — És nem is szégyenlem magam! Két karjával átölelte férjét és szerelmesen megcsókolta. S ahogy a csók nagysokára véget. ért, Géza mesélni kezdett: — Bizonyára elkerülte figyelmedet, hogy amikor tegnap vacsora után följöttünk a szobánkba, egy pillanatra megállított valaki a lépcsőn. Mondhatom, alig ismertem rá ősz emberben Szabó Györgyre. Csak néhány szót súgott fülembe, de ez a néhány szó ugyancsak megdöbbentett. Téged tétettelek, drágám. A detektív ugyanis értésemre adta, hogy a betörő is Bécsben van és éppen az előbb lopódzott szobánkba, ahol le akarja tartóztatni Távolíts alak el néhány percre, hogy az izgalmaktól megkíméljünk. A többit bízzam rá. És Szabó Györgynek igaza volt. Alig mentél a fürdőszobába és zártad magadra az ajtót, a szobában elaludt a fény és a sötétben a földre rántott valaki- De a másik pillanatban a villany megint, kigyult, már a detektív is ott volt és ártalmatlanná tette a gazembert. Bámulatos ügyességgel dolgozott. — Cea-k azt nem értem — vetette közbe Edith — hogy nem hallottam az egészből semmit, pedig a dulakodás mégis zajjal járhatott. — IgeD kevés zajjal. Úgy látszik, mindhármunkat., bár különböző indokokból, ugyanaz a cél vezetett: hogy neked sejtelmed se legyen arról, mi történik a szobában. És hál* Istennek, el is értük célunkat. A villanyt is azért oltottam el újra, hogy ne vehess észre a szobában semmit, és ne olvashasd le arcomról az átélt izgalmakat. — Szegény kis férjem — suttogta szerelmesen Edith — ha elgondolom, 'hogy bajod eshetett volna-.. _ Igen — mondta Géza és keze ökölbe szorult —' ha elgondolom ... Hiszen a gyémánt és a mellette fekvő cédula mindent elárulEdith elpirult, lesütötte szemét és remegő kézzel simogatta meg férje haját. — Edith — folytatta ez szenvedélyes hangon — ha tudnád, mit éreztem, amikor láttam, hogy el akarnak rabolni tőlem. Igen, a szerelmem, a régi nyugodt szerelmem egy csapásra átváltozott, vad szenvedély korbácsolta fel, uj érzések támadtak bennem: fájdalmas, boldog, gyöngéd érzések és az ujjongó tudat, hogy az enyém vagy! Meghatott csend következett. Majd Edith kedvesen félreh aj tóttá fejét, elmosolyodott é? megfenyegette ujjávai férjét — Igaz, mondta — csaknem elfelejtettem! Hát. illik az, hogy a fiatal férj mindjárt az I gyorsvonaton utazott, a következőiket mondja el a katasztrófáról : — Vonatunk annyira, zsúfolt volt, hogy örültünk, ha egy kicsi helyet tudtunk szorítani magunknak. De még zsúfoltabb volt a nancy-i gyors, amely előttünk hagyta el Páriát. A vonat igazán vidám képet nyújtott, minden (Mákból mosolygó diák- és katona- ' fejek tekintettek M, gyermekekkel, asszonyokkal volt telve a vonat, akik örültek a háromnapos szabadságnak, amelyet otthon, családjuk körében fognak eltölteni. Ilyen hangulatban robogott 'ki a vonat a párisi pályaudvarról. Ki tudhatta még közülünk, hogy ezeket a mosolygó arcokat egy félóra múlva milyen borzalmasan megcsonkított állapotban fogjuk viszontlátni. A vonatunk — még a folyosókon megállapítottuk — úgy robogott, mint valami őrült. Kint fekete éjszaka és köd. Az állomások neveit igazán nem is tudhattuk megállapítani. Egyszer csali éles, szinte sikolyszerü fütty hallatszott és a fékek recsegve, ropogva működésbe léplek. A következő pillanatban irtózatos recsegés-ropogás. A vonat utasai egymáshoz csapódnak, a podgyászMlóból a csomagok lezuhmtak, s egy pilkmalra kialudt a fény, de csak egy pillanatra, mert máris újból világos volt. Mindenki az ablakok félé igyekezett, hogy megtudja, mi történt. Még nem láttunk a sűrű ködben sem- mit, csupán irtózatos sikoltozás és jajveszékelés töltötte be a levegőt. Nem tehetett egyes hangokat kivenni a kétségbeesett hangzavarból, úgy hangzott, mintha száz és száz ember ugyanazon a hangon kiabálna és nyöszörögne. Kocsink egy kicsit oldalt hajlott, úgyhogy a lépcsőről mélyen le kellett ugranunk a töltésoldalra. Már ekkor vasúti hivatalnokok igyekeztek felénk fáklyákkal a kezükben... Ekkor láttuk csak magunk körül, hogy mi történt... Nincs ember, aki le tudná Írni a látottakat. A nancy-i vonatot, amely félórával előttünk hagyta el az állomást vidám karácsonyi hangulatban, irtózatos állapotban láttuk viszont. Igazán nem is volt vonatnák nevezhető többé. Alaktalan gyúrt acél- és faalkatrészek tömkelegé volt, amelyet szinte kísértetiesen élettel töltött meg a kétségbeesett jajveszékelés, amely minden zugából az összeroncsolt vonatnak feltört. Én még ilyen borzalmas képet élet*mben nem láttam... Lehetetlen leimi azokat fi jeleneteket, 'amelyek ott lejátszódtak, őrjöngő asszonyok keresték a romok között gyermekeiket, sikoltozó férfiak rohantak fel-alá és a feleségüket keresték, a legtöbben puszta kézzel akarták felforgatni a hatalmas vasrudakat, kocsikerekeket, amiknek romjai alatt ott sejtették hozzátartozóikat. Egy diák, akinek a fejéből hatalmas sugárban ömlött a vér, borzalmasan összeroncsolt leánytestet cipelt a karjaiban, mint egy őrült nézegetett szét maga körül és rohant föl-alá a romok között. Amikor egy szanitéc ki akarta venni a, lányt a karjai közül, mellbenvgta a szanitéct é« elrohant a ködben ... Sok borzalmat láttam életemben, hiszen ; három évig voltam a harctéren, de azt mond- I hatom, hogy ilyen irtózatos élményben még 1 nem volt részem. Amikor férfiak halnak meg, ezt még valahogy el lehet viselni. Az összeroncsolt gyermekből Iák és az anyák, aklik a romok között maguk is vértől bontottan gyermekeiket keresik, olyan szörnyű látványt nyújtottak, amilyet emberi fantázia nem tud elképzelni. Danié pokla a pályaudvar üvegfeioi alatt A párisi lapok megrendítő tudósításokat' közölnek a keleti pályaudvar hullakamrájá- ról- A tudósítók leírják, hogy a pályaudvar padsorain a hűvös decemberi ködben egymás mellett feküdtek a holttestek. Végeláthatatlan sora a férfiaknak és asszonyoknak vonult el a hatósági képviselők vezetésével a borzalmas hullasor előtt Az agnosskáláe olyan drámai jelenetek között folyt le, amilyet emberi toll leírni nem tud. A nagyszámú rendőrség csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudta fenntartani a rendet a feldúlt embercsoportban, mert hiszen minden——8——Bgi—EB———HIIWTWriWinWilTTI 'WMBmU ki azonnal meg akarta találni övéit s összevissza rohantak volna a hullákkal borított padsorok között. Megrendítő jelenetek játszódtak le, mert hiszen számos olyan holttest is volt, amelynek a feje teljesen hiányzott és hozzátartozói ruhájukról, cipőjükről, vagy a kezükön lévő gyűrűről ismerték fel őket. A szauliitécek úgyszólván percenként szállították a® ájultakat az agnoszkálók közül.; Egy éjszakára tényleg Dante pokla elevenedett meg a párisi keleti pályaudvar üveg tetői alatt. első reggelen ín agára hagyja, szegény kis feleségét? Hadd hallom, mi dolgod volt? Mennyi izgalomtól kíméltél volna még — tette hozzá komolyan. Géza arca elszomorodott.; látszott rajta, hogy szivére veszi a feddést. — Ne haragudj, drágám — mondta lever- ten. — Belátom, ügyetlen voltam Tegnap, miután ártalmatlanná tettük a betörőt, egy szót sem válthattam a derektiwel. Hiszen attól féltem, hogy minden percben belépsz- Csak annyit mondtam neki, hogy ma reggel tíz órakor várjon rám a társalgóban, hogy megtudjam tőle, mi történt azután. Pei-sze, azt hittem, hogy* akkorra már mindketten régen ébren leszünk és együtt mehetünk le hozzá- Legénykoromban ugyanis már hét órakor mindig talpon voltam. — No erről hamarosan leszoktatlak --■ mondta nevetve Edith; -- borzasztón szeretek lustálkodni. De ez egyszer még megbocsátok- Legalább megtudtál valamit a detek- tivtől? — Nem sokat, mert nagyon siettem. — Hát. akkor menj szépen vissza hozzá s ha még megtalálod, kérd meg, hogy várjon még egy kicsit és reggelizzen velünk. Hiszen képzelheted, én is milyen kiváncsi vagyok- S azonfelül hálával is tartozom neki. ■. ♦ • A Bristol csaknem üres éttermében — már tizenegy óra is elmúlt — virággal díszített asztalkánál három vidám, megelégedett ember reggelizett; egy gyönyörű aranyszőke fiatalasszony, akinek üde szépségét valósággal beragyogta a boldogság, egy tud (is külsejű, komoly férfi, aki a legjobb utón volt, hogy komolyságát végleg elveszítse, és egy elegáns, szőke fiatalember. A szép asezouy bájos mosollyal nyújtotta oda a fiatalembernek finom kis kezét. — Köszönöm önnek, főifelügyelő ur, amit értünk tett — mondta meghatottam. — De most gyorsam, nagyon gyorsan meséljen el nekünk mindent. György elmosolyodott. Félek, méltóságna asszonyom — mondta hogy az. amit mesél Ivetek, nem fogja kielégíteni kíváncsiságát. Az eljegyzés után, amikor a betörő a gyémánt nyakéket is ellopta, már csaknem kétségbeestem- Minden nyom elhalványult. Csak egyetlen fölöttébb bizonytalan feltevésem maradt: hogy a betörőt nemcsak a gyémánt vonzotta. S valamilyen ösztön szerű érzés azt súgta nekem, hogy ön védelmemre szorul Ez adta nekem a bátorságot, hogy önhöz forduljak s bár nem tudtam meg semmi különöset, az a mód; ahogy ön kérdéseimet fogadta, csati megerő- sitett hitemben. Juhász Géza olyan mozdulatot tett. mintha kérdezni akarna valamit, de Edith megfogta és gyöngéden megsimpgatt-a kezét. — Majd egyszer később mindeut elmesélek, drágám. —. És titokban nyomozni kezdtem — folytatta György. — Kihallgattam cselédségüket és ez a kihallgatás már nem volt teljesen eredménytelen. A szobalány például említést tett bizonyos levélről, mely az éjszakai betörés után érkezett s amelyet ön apró darabokra tépett. Sőt véletlenül meghallotta, ahogy ön a levél elolvasása után rémülten felkiáltott, és a szavait is megjegyezte. így hát elhatároztam, hogy továbbra is őrizni fogom palotájukat. Már nem bíztam, meg senkiben. én magam állottam őrt. Kutatás közben idegen lábnyomokat fedeztem fel a kertben s e lábnyomok csaknem naponta megújultak. A ház körül pedig ismételten láttam egy gyanús, sötét alakot settenkedni, mely tüstént megint eltűnt, amint megpillantottam. De ekkor már erősen biztam benne, hogy nem fog kisiklani kezeim közül És egyik napon portásuk azt újságolta nekem, hogy egy idegen sötétképü fiatalember elegyedett szóba vele és szinte észrevétlenül önre terelte a beszédet. Most már tudtam, hogy feltevésem nem volt alaptalan: a betörő még nem fejezte be hadjáratát, további terveket főzött s e tervek önnel voltak kapcsolatban . Tehát elsősorban önre kellett ügyelnem, önt kellett védenem, ha hurokra akartam keríteni a betörőt. És igy is cselekedtem. Mondhatom, csöppet .sem voltam meglepve, mikor esküvőjükön a templomban is felismertem emberünket. Nem akartam Feltűnést kelteni, de szemmel tartottam és
