Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-24 / 218. (3328.) szám

23

.. Ósdlítűiútíúu ttÉ^áutMi. luiUúta"

|| W WwwvvrW wWtwwWrwV

íqí$<z,sty w icodcrftni

Ida: Szikla} Teteuc

1933 december 24, vasárnap. traigaiMag^arhipt^p

A vitatkozásbeli rabulisztika egyik veszedelmes formája az, ha az egyik vitatkozó fél olyasvalamit cáfol, amit a másik sohasem állított.

Ezt a vitatkozási modort vettem észro a „Napló“ uj irodalmi kampányában, melyben egy névtelen cikkíró kikezdte a Kazinczy Társaságnak a szlovenszkói magyar irodalmi élet megszervezésére irányuló kísérletét s folytatódott a Kazinczy Társaság vezetőségének nyilatkozatával, mely ismertette a társaság munkájának menetét, annak igazolásával, hogy a Kazinczy Társaság nem klikkszellemben, de az íróknak politikától és világnézettől mentes, a tiszta iro- dalmiság és irodalmi értékelés alapján való összefogásával kezdte meg ezt a munkát és folytatta az irók szóhozjuttatásának, egy kiadóvállalatnak megteremtésével.

A nyilatkozatra, mint előrelátható volt, megjött a válasz, de ahelyett, hogy az abban foglalt tények kritikájánál maradt volna, amihez a cikkírónak, Szvatkó Pálnak teljes joga lett volna, egészen idegen fogalmat dobott be a vitába, a „regionalizmus“ fogalmát, ami pedig a Kazinczy Társaság munkájából mint cé kitűzés, vagy mint vezérgondolat teljesen hiányzott. A cikkíró mégis úgy állítja be a dolgot, mintha a Kazinczy Társásag hallgatólag, vagy kifejezetten is, ennek az eszmének a szolgálatába szegődött volna.

A Kazinczy Társaság megbízásából én vezettem ezt az irodalmi életet szervező munkát, mint annak volt ügyvezető főtitkára s az írói szakosztály volt elnöke s így kénytelen vagyok idézni mindazt, amit a Társaság hozzájárulásával erről a kérdésről akár a Kazinczy Társaság kebelén belül, programmszerüen, akár azon kívül mondtam .

Az 1929/30 év téli szezónjában rendezte a Kazinczy Társaság azt a szlovenszkói szerzői est sorozatot, melyre hivatkozás esett a múltkori nyilatkozatban is. A megnyitó, pro- grammadó előadásban szóról-szóra ezeket mondtam: „Szeretem a mi sorsunkat a m 'gvar virág: a muskátli példájához hasonlítani. Ha

annak egy letört ágát más földbe ültetik is,

begyökeresedik és virágot bont. Uj tővé bokrosodig de levele, virága ugyanaz marad, ami az anyatörzsé volt, színe, formája, illata az marad, ami a másiké volt, legföljebb megnemesedik, teljesebbé válik mindkettő. — Nem uj faj kitermeléséről van itt szó, de egy magától adódó, természetes szelekcióról, nem önálló és független, az egységes hagyománytól és korszellemtől elvonatkozó uj képződésről, csak az egységes magyar irodalom egészségesdecentralizációjáróL“

Azt hiszem, ez tiszta és világos beszéd s lényegében ugyanaz, amit Szvatkó Pál is

mond s a „regionallzmusra“ való törekvés, ami ellen Szvatkó Pál hadakozik, semmiféleképen bele nem magyarázható. Ezt hirdette a Ka- cinczy Társaság szóval, mint programmot és ezt vallotta a gyakorlati megoldás alapelvének mindig.

De hivatkozhatom Budapesten, a Zeneakadémián tartott beszédemre, a kassai rációban tartott előadásomra, a pozsonyi Uránia rendezésében megtartott, 25 éves irói jubileumom alkalmából mondottakra, a Debrecenben, a magyarországi Vidéki Városok Kulturális Szövetsége meghívása folytán előadottakra, számtalan cikkre és nyilatkozatokra, melyben mindig ezt az elvet vallottam, hirdettem, s mindenütt megértésre talált az igazsága, csak azok körében nem, akiket legelsősorban érdekelt volna, a szlovenszkói irók egy rétegénél. Akkor is, mint most, elméleteket gyártottak, esztétikai fogalmakon lovagoltak s kevesebbet törődték az aiapelv gyakorlati megoldásával, ami pedig munka-, tehát fejlődési lehetőséget e evvel együtt kenyeret is jelentett volna számukra, Amire a Kazinczy Társaság múltkori nyilatkozata rámutatott, a? a praktikus »egoU dás egyik fázisa volt, New volt ez „fel haj- tás“ kérem, de az erők és ambíciók Számbavétele az értékek megkeresése céljából! Nem voltunk készen az egésszel, mert bár szépen Indült a dolog s a szlovenszkói irodalmi élet, mint a kisebbségi magyar életdarab kollektív megnyilatkozása kezdte áttörni a maga szűk korlátáit és igenis, megvetette a lábát a pesti talajon is, derékba törte az egész fejlődést a fék remagyarázás, teoretikus alapon egy uj kezdeményezés, mely elvetette a praktikum biztos talaját, a földbe már beépített alapokat és — „felhő-kakuk-várnak“ bizonyult.

A teoretizálás ugyanaz az alaphiba volt ebben, mint a most elindított levegőbe- beszélésben, — hiszen ma nincs mit marokra fogni, — mely összetéveszti az irodalom fogalmát az irodalmi élet fog'amávai. A* egységes magyar irodalom decentralizálása volt a célunk a szlovenszkói irodalmi élet megszervezésével.

Hogy mi az irodalom és irodalmi élet között a különbség, ezt is megmondtam nem egyszer. Egyszerűen: az irodalom eredmény, az irodalmi élet cselekvés. Az irodalom oszthatatlan, bár sokszínű, mert az irodalom szellemi valóság, élő élet; amelynek, mint minden élőnek, megvan a fejlődése. Soha meg nem áll, csak ha megállt a nemzet élete, de ha értékei túlhaladták a nemzet értékeit, túléli azt is. A római nemzet elpusztulhatott, mint szétesett test fölszívódhatott más nemzetek életébe, de irodalma él, amíg az élő nemzetek kul- túrórtékeinek forrása lehet*4 (Idézet a kasgai rádióban, „Az irodalmi élet decentralizációja** cinem tartott előadásomból.)

Ennek az irodalomnak élete van, „mely lehetett kezdetleges fejlődési fokon öntudatlan, mint a gyermek élete, de a mai, szinte férfikorába nőtt, racionálisan gondolkodó élet az irodalmi élettől is öntudatosságot és cél- tudatosságot követel. Csinált a pusztázó pásztornép is irodalmat, irodalmat termelt a nemzeti szabadságért vergődő kuruc korszag is, de öntudatossá, a kor szülöttévé s a korok nevelőjévé a magyar irodalmat csak azok kezdték fölnevelni, akik először ismertek rá az élet és irodalom e kölcsönös egymásrahatására. Kazinczy Ferenc és kortársai voltak e nemzet- és irodalom-pedagógusok, azóta számíthatjuk a magyar irodalom öntudatba érő férfi-életét.

2, 3 és 6 havi

Mikii siikliDlolmik I

Tökéletes individuális kiképzés. Bö gyakorlati lehetőségek csakis élő modelleken.

Eméleti tananyag:

&z arcbőr anatómiája, a különböző börmegbetegedések Ismertetése, a bőr alkatának különféle formái, a bőr ideghálózatának, működésének és az egész organizmus háztartásában való szerepének ismertetése, a besugárzással és elektromos árammal való kezelés lényege, stb.

Gyakorlati tananyag:

Az aromassage különböző formál, (amerikai, francia, svéd metódusok) Dr. J a q u e t tanár szerinti arckezelés, a kozmetikai kezelés fizikális és chemiai módszerei, a különféle kozmetikai szerek helyes alkalmazási módja, épiláció (hajeltávolitás) vegyi és diathermiás utón, lokális sová- njitó kezelés gépi vibrációs utón, kausztika, a gal- vanikus és (aradikus áramfejlesztögép és diathermiás gép helyes alkalmazási módjai, a ráncok, arcbörtisztátalan- ságok, szeplök és a petyhüdt bőr kezelése, kikészítés nagy estélyi alkalmakhoz, stb.

A növendékek kívánatra orvosi vizsga elé bocsáttatnak.

Díjmentes felvilágosítás:

Institut de soins cosmetiques

Alexandra D. JURSS

BRATISLAVA, Goetheho ul. 15. III.

Teiefon 59. Telefon 56

Ab irodalmi élet is egy szintézis eredménye, csak alkotó elemei nem kizárólag szellemi valóságok, de minden, ami az élet és Irodalom egymásra hatásából származik. A fő összetevők az írók és a közönség s mellettük minden, ami a kettőben ás kettejük között van. A kenyér ég gond, hivatás és érdeklődés, kínálat és kereslet, pénz, üzlet, kereseti és megnyilvánulási lehetőség, tehát nyomda és könyvkereskedés, könyvkiadás, folyóirat, szinházi előadások, irodalmi előadások, viták, szellemi háborúság, meg nem értés és. siker.** (Idézet ugyanonnan.)

Ha ez igaz, mint ahogy igaznak kell lennie, nincs semmi veszedelem abban, ha Szlovenszkó

6IDRAN

Irta: Zerdahelyi József

Gidrán tizenhat markos kanca volt. Sárga, aranyszörü, cifra ló. Kesely a négy lába, szűke a patája, lámpás világított a homlokán. Megbolondulhatott tőle az ember bátran.

Most ott állott a szentpéteri vásáron öreg Zakár Marci szekere faránál és a saroglyába pakolt szénát húzogatta.

Nagy dologba járt Marci. A csendesebb végére kívánkozott a dolognak, mert hogy megtörte az idő és deret hullatott rá, a kópét sötétre ráncolta a sok napsütés meg a jeges szól, a fejetartását egy cseppet előrefelé lódította a száradó dereka.

ökröt vett még Zsófiakor, a lovakat meg elbocsátgatta. Csak a Gidrán maradt rajta mai napig is. Mert kemény volt elszakadni tőle. Antul nagyobb, mert Gidrán a harmadnapos korától megmutatta akarát és olyan erkölccsel élt, akár a szüzlány. Úgy kellett rákinozni a hámot most is, a vasalása meg birkózásból került össze. Szidta is Marcit az asszony.

— Hogy ilyen dögöt minek tart kigyelmed.

— Vér van benne... — mondta ilyenkor Marci.

— Az, ördög, maga az ördög, tegnap is szét- rugta az ólajtót, a komorába is betört, kiharapta a kenyeret, olyan szemtelen.

— Szemtelen... — szólt az öreg simogató szóval, tetszett neki a Gidrán csinytevése.

Kemény volt elszakadni az egy lótól, az utolsó lótól olyan embernek, aki lovak közt nevelkedett.

Éppen a tizedik vásár járásba voltak most Csak úgy árulta az öreg, mint máskor. Olt a

szekerén nagy nyugovással és onnan szólo- gatott fukar szóval a földi emberekhez.

— Hogy a sárga, bátyó?

— Hat.

Drága.-—Nem olcsó.

Hatért drága.

— Kinek milyen.

Varga Miska tovább próbálta.-*=■ Minek az kigyelmednek, egy ló.

—- Nem kettő.

— Mi az utóára?

— Hét

— Az elébb még hat volt.

— Most hét

— A bolondját járatja velem?

— Nem tréfálkozok.

— Akkor meg hova beszól?

— Neked.

— Nekem.e? Hatra mondta.,.

— Most hét

Miskában megbuggyaut a méreg, de hogy ésszel járt a világba, nem haragudott Vásár vásár... —■ gondolta kiki úgy csinálja, ahogy akarja. Zakár Marói így csinálja. Teheti. Az ő dolga- Ellópet Gidrán, mellől, de nem szakadt el tőle, csak a vásár miatt, meg a spekulálás okából vágott vagy két kört a lovak között hagyott járón, mig megint visszakerült.

— Vén! v

— A foga megmondja.

Gidrán egy keveset ellenkezett, fel is ágaskodott, nem adta ingyen, de Miska megküzd ott vele és nagy gyönyörűsége tellett a küzdésbe. Aztán azt mondta:

— Hétedikbe van.

— Hatodikba.

— Hétedikbe — erősítette Mihály.

— Magam neveltemAkkor már Miska a vastag busát veregette a sárgának a tenyerével és csendesen lecsúszott a lábára, hogy felvegye. Gidrán nem hagyta,,

keményen ráállott, meg se mozdult az első erőre. Hogy aztán több erőt vett bozzá a fiú, kirúgott.

— Rúg —. mondta — de olyan kriránkozással nézett rá, mintha friss szeretőre vetné a szemét.

— Csak csiklandós.

— Rossz vasaló.

— A legény győzi.

Mihálynak a szive csak melegedett. Vér van benne — gondolta, aztán ésszel szólt:

— Kell a kutyának az ilyen dög.

Ha nem veszed, minek nézed.

— Nem nézem — berzenkedett.

— Úgy is jó.

— Jó.

Azt hitte a löcsös szekér, meg a megtaposott vásártéri gyepű és mindenki, aki hallotta, még tán maga Gidrán is, hogy eltörött a vásár. Pedig valójában most fordult egyenesbe.

Hallgattak.

Miska letörülte homlokáról a nyári napot, meg a küzdést és a szive forróságát is és elkezdte megint:

— Hármat adok érte.

Zakár Marci a fogára vette a pipát, oszt csak megfordult a helyén. A hátát mutogatta a kínálásnak. Nem szólt.

— Háromszáz pengőm van érte.

Marci még úgy se szólt.

Egy morva szedte a fuvaros-lovat a vásárban, most odatolta a vörös képét, hunyorított és félszemmel végig célzott hosszánt a sárgán.

— Hogy adja bácsi?

Nyolcért —. sercintett az öreg.

— Három van érte.

— Nyolcért — egy hajszállal keményebb

szót köpött Marci.-— Keressen magának bolondot hozzá — mondta a morva és már a szomszédságban célozgatott valami ló hátán.

Miska mondta;

—- A morva is csak annyit kínál.

—- A? teheti.

— Miért?

— Kupecségre szedi.

— Honnan tudja kigyelmed, hogy én is nem arra vegzem-ó?

— Tudom—- Akkor nem jól tudja.

— Akkor neked is nyolc.

Miska a fejéhez kapott vakarni, még a kalapja is lebillent, szégyelte.

— De az angyalát, ne okoskodjék mán azzal a döggel. Legyen négy... négyszáz kerek pengő legyen.

— Szép pénz.

— Szép, mégmeg ropogós, piroshasu.

— Ropogós — mondta a visszhang a szekérről.

No ... adja, vagy mehetek?

Mán, hogy adnám.

Miska vagy hármat lépett elfelé, de még egy szóra visszanézett.

— Az utóára? — kitartotta a markát és csendesen odahuzódott a szekérhez..

Marci nem tette bele a magáét.

— Nyolc.

— Tréfás kedvében van kigyelmed.

— Az pedig nem igaz, még tán sirné! i . ha nem volnék ember.

— Szereti a sárgát?

— Úgy.

— Azért nem adja?

— Azér...

— Hát igaz... de mire kell az kigyelmednek?

— Hát... biz a.,. semmire.-— Semmire, ugy-e, akkor meg bolond ember, aki semmire tartja.

— Bolond.

— Az.

— Mégis ... valamire ...

— Valamire?

Az öregnek dobolt a szive, hiába ezitta csikaszra a képét füstceináláe miatt, nem lehetett belefojtani. A kalapját is levetette, hogy ránézhetett a szürke, bozontos fejére.

■—Valamire... ló közt nőttem, lóval éltein, oszt... csak úgy... most elmenek haza. Hogy