Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-03 / 51. szám

19?3 december 3, vasárnap. UJ CÉLSZERŰSÉG 1 A háború alatt még láthatok voltak azok a szellemes automobilok, amelyek pontos utánzatai voltak a régifajta zárt 'kupéknak, a különbség esaik az volt, hogy az elegáns zárt kocsik elé valamikor lo­vak voltak fogva, ragyogóra kefélt szür­ke,’vágj' fekete lovak — ez volt ti irat —, a magas bakon kocsis ült ostorral a kezé­ben. Pontosan igv ült később a sofőr az ilyen kocsikon, ostor helyett kormánykö­rökkel a kezében, ázva, fagyva, esőben, hóban. Güre Gábor népszerűsége idejében a bíró úrról szóló nóták egyike említi, hogy Göro, Gábor mit látott Pesten. „Ko­csit ló-nélkül futkosni.** Hát pontosan ez volt az elegáns motoros kupé. Akkoriban az úriember tízszer is meggondolta magát, hogy lovas fogatját automobilra cserélje föl és ha már rászánta magát erre a par- veniitempóra, legalább a formában ra­gaszkodott a régi kocsijához. Még igy is kitette magát a megszólás veszélyének, hogjr nem viselkedik úrhoz méltóan, hogy: siet. Pedig az ilyen zárt hintóutánzat mo­toros szerkezete dacára .sem nagyon sie­tett. Óvatosan kellett forgatni a magas kprmánykereket és a kerekek közé rejtett motor könnyen kapott defektust és komisz időjárásban — lásd föntebb — a sofőr keze körinjmn odafagyott a volánhoz. Egyszer régen egy hölgy megkérdezte . tőlem, hogy mi az a „Neue Sachlichkeit“, az uj célszerűség. Hamarjában nem tud­tam neki pozitív választ adni, csak nega­tívat. Ecseteltem a fönt leírt autót, mond­ván: ez az ellentéte a „Neue Sacbli,ohkeit“- nek. Autót nem lehet oljran formára készí­teni, mint a kocsit, amelyet ló húz. Az autónak szerkezete van, motorja van, a lónak viszont gyomra van. És belei van­nak. Ezért ül a kocsis magas bakon. A sofőrnek semmi keresnivalója nincs a ma­gasban és ha mégis ott ül, úgy az célsze­rűtlen és ujregle. Régen kiment a divatból a ló nélkül „futkál5‘‘ ; kocsi és a£óta: ' orgiáit üli3 a „Neue Sá;cklickkeit“. A stílus mindig túl­tesz a célszerűségen és a sofőr ma már nemcsak azért ül alacsonyan és belapulva az üvegtábla mögé, a párnázott sofőrülé- sen, hogy jobban tudja vezetni a kocsit, hanem, hogy jobban illeszkedjék be a la­pos, elnyúló képbe, amely a' gyorsaságot .van hivatva szimbolizálni. ; . Legsúlyosabban a házépítésben derült ; ki, hogy milyen kicsapongásokra vezet az uj célszerűség a háziurak gyönyörűségére. : 'Alacsony a jelszó, — pontosan nem lehet ; tudni, miért. Nem lehet tudni a lakók ' szempontjából. A háziúr szempontjából : már világosabb a helyzet. Nem a szobában ; világosabb, mert nagy ablakokat lehet i építeni magas szobákban is, hanem, anyag- : megtakarításban, épitőanyag- és fütő- 1 anyagmegtakaritásban. A háziúr szeret ol- 1 csón építeni és olcsón fűteni. Ez a terme- S szete. A bá.zépitészetben egyenesen a házi- « uraknak találták föl a „neue Saolilicb- ■ keit“-et, mert igy az első emeleten lakó < háziúr , a .jó akusztikájú rabiefalakon ke- j aasztül pontosan hallhatja, hogy a negye- ' djk emeleti lakója mit suttog a feleségé- ] vei. , . Külső formára nem mindig rosszak a J skatulyafonnák, főleg, ha jól tudjuk va­riálni és egymásra rakni a skatulyákat, amiben logika nincs több, mint a szecesz- 1 sziós cirádákban. Látványnak kelletne- 1 sebb és a mértani iskolai tanulmányokat * eleveníti föl az emberben. Az uj célszerű- 1 seg diadalát az építészetben Kassán lát- ^ tani, ahol építettek egy házat a pénzügyi tisztviselők számára. A házon erkélyek vannak, az erkélyeket látszólag hatalmas j szögek és keresztrudak tartják, csak ép- j pen a robusztus alkotmányok vakolatból vannak, amelynek mélyén, nem tudni, hol, el vannak rejtve az erkélyt tartó, vékony vasgerendák. A „neue Sacblicbkeit" itt már puszta dekoráció, amely a pénzügyi tisztviselők házán kivételesen egészen j megfelelő, mert e tisztviselők, mint tud- t jak, mindig ilyen fölhizlalt állapotban lát- f ják a valóságot. T Ma egyébként láttam az uj célszerüsé- i get' lakásberendezésben — egy modern i bütorkiállitáson. Fehérféuyü, különböző i formákra hajlított acélcsöveket láttam, 1 ameljreket bútoroknak neveznek. Székeket láttam, amiket kipróbáltam. Nem ültem beléjük, erre nem volt bátorságom, csupán megfogtam valamennyit. Valamennyi ló­gott és ingadozott, az volt a benyomásom, bogjr kötéltáncosok ülnek iljren székeken szabad óráikban, akik nem akarják elfe­lejteni az egyensúlyozás művészetét. Lát­tam továbbá acélcsöveket, amelyek sza­bályos bútorokba, meleg fába és meleg szövetbe voltak beépítve, nem egészen ért­hető módon, de eléggé dekorativan, külö­nösen az itteni szemek számára, amelyek hozzászoktak az acélhengerek és gépalkat­részek látásához. A tervező mérnök aztán megmagyaráz­ta az acélcsöveket a bútorokban és be kel­lett látnom,-hogy igaza van. Mutatott egy szekrényt, .amely ruhaszekrény, tekémé­in őszek rény, könyvszekrény, büffé, szek­reter, iratrendező, toalettükör és íróasztal volt egyszemélyben, illetve egy darabban. Zongorázni nem tud, de rádiót bele lehet építeni. írógépet is. Beláttam, hogy ennyi mozgókon jóságot a fa., amely hajlik, nem bír el, hanem csakis az acélcső. Kérdés, hogy az ember elbírja-e a mozgékonysá­got, néni jön-e zavarba, ha tiszta, inget akar kivenni a szekrényből és helyette egy adóvégrehájíási értesítést bűz ki. Vagy levélírás közben nem mártja-e bele a. tol­lát a konyakos üvegbe. Mindez annak a titka, aki megvásárolja ezt az okos szek­rényt. Szó sincs róla, nagy haladás, ha nem csak egy szobába, de egy szekrénybe is össze lehet sűríteni az összes életfunk­ciókat, mert elvárható, bőgj’’ ezt a min- denttudó szeki’ényt úgy ki fogják képez­ni, hogy egy gombnyomásra vetett ágy is ugrik ki belőle. Itt aztán a komplikációk egészen beláthatatlanok. Fantáziám nem terjed ilyen messzire, fantáziám beéri a kaucsnak nevezett „Solilaifdivain‘‘-aial, ame­lyen sem nappal, sem éjjel nem tudok aludni. Egyébként csak rábeszélek min­denkit, hogy ilyen bútort vásároljon, aki tisztában van az élet követélményeivel. Belátom, elavult igény az. hogy az ember ágyban! akar aludni, a szekrényben akarja tartani a fehérneműjét és az íróasztalon akar dolgozni. E^t a maradi beosztást meg lehet oldani- acélcső nélkül is, viszont ez nem elég bonyolult. A fejlődés útja két­ségtelenül az acélcső kacskaringéin ke­resztül vezet. Az a régi fölfogás, hogy az ember azért akar bezárkózni a szobájába, hogy ott egyedül maradjon önmagával és elvonuljon a világ elől, túlhaladott állás­pont. Idővel minden lakás át fog alakulni ügyes gépszerkezetté, amelyben egyetlen bútordarab elégíti ki az összes igényekét és a jövő embere tudni, fogja, hogy melyik gombot nyomja meg. Én még nem tudóm, de ha éjszaka nem bírok aludni, mert hal­lom a harmadik szobában lakó szomszéd horkolását, úgy legalább megvan az az elégtételem, hogy uj perspektívákat nyúj­tok kicsiny telkére a háziúrnak. A kockák, amelyeket ma még szobáknak neveznek megrögzött nyelvhasználat szerint, még jobban szűkülni fognak, ha a bútorok szá­mára nem kell hely. Nagyon régi ez az uj célszerűség, évszá­zados folyamat, hogy az élet öröméből az élet, célszerűsége válik anélkül, hogy a célt ismernék. Valamikor azt hittük, hogy a vasutat se bírja ki az emberiség, ma pe­dig már acélcsövek között pihenünk. Ha nreglóditanak bennünket, a divatozással magunk megyünk ©lébe sorsunknak, ma­gunk szűkítjük be igényeinket acélszek- réhyekbe, ahogy magunk védekezünk a régi formákkal az uj találmányok ellen, — amíg békéiben hagynak bennünket, SÁNDOR IMRE. i■ ii un mii A HATALMAS ZAMOYSKI VAGYON KÁLVÁRIÁJA Tizenharmadik Alfonz sógorának útja a lublói nábohságtól a fizetésképtelenségig Szlovenszkó legszenzációsabb „pénzügyi nehézségei** — Beszélgetés a gróffal —- A Zamoyshiah vagyona sokszorosan meghaladja a passzívákat — Eladásra kerül a lublói vár, melyet Zsigmond király kockán veszteti cl Ólubló, december 2. A meredek sziklák büszke bércfokára épített ősi lublói vár, amely viharral és ellenséggel dacolva évszá­zadokig állt őrt a lengyel határon, amelyet 1412 májusának egyik mámoros éjszakáján kockajátékon nyert el Ulászló, a lengyel ki­rály a szerelems és könnyelmű Zsigmondtól, talán a közeljövőben újra gazdát cserél... A szlovenszkói és a külföldi lapok az utóbbi napokban sokat foglalkoztak a gróf Zamoyski család pénzügyi nehézségeivel. A csodálatos várnak és a környékező birtokok­nak ugyanis a Zamoyski család a birtokosa és az elmúlt évek gazdasági krizisének, va­lamint a nagyarányú invesztíciónak követ­keztében a hatalmas vagyon pénzügyi egyen­súlya megingott. Tegnapi számunkban ugyan már azt jelentettük, hogy a hitelezők és a grófi család megbízottai értekezletet tartot­tak, amelyen a hitelezők hozzájárultak a bí­róságon kívüli egyezséghez, de azért a hatal­mas vagyon problémája továbbra is aktuális marad. Az értekezeleten kialakult nézet sze­rint a Zamoyski grófnak amugyis mielőbb értékesíteni kell felsőruzsbachi, komlóskeri és szepesremetei birtokait, valamint erdősé­geit. A nem bekebelezett követelésekkel ren­delkező hitelezők igényeit hetvenöt száza­lékban kielégíti Zamoyski gróf. Ezzel az egyezséggel befejeződött a szenzációs fizetés­képtelenség, de a Zamoyski család pénzügyi kálváriája továbbra is aktuális és érdekes té­ma marad,. Egy kalandos élet regénye a moratóriumig A Zanioyskiak királyi vérből származnak. A Lubomirsky (hercegnek voltak az őseik. Igeu nagy vagyont mondhattak magukénak. Zamoyski János gróf, aki már rokonságba jutott a Bourbonokkal, mert Karolina infánsnőt, a spanyol exkhály nagy­it énjét vette feleségül (a matróna még ma is a lublói várban él), öccsével együtt ura volt a Magas Tátra jóformán egész lengyel­országi oldalának. Pontosan ötven évvel ezelőtt vásárolta meg Club­iét és a.hozzája tartozó birtokot. Zamoyskiék bérelték Európa egyik legnagyobb vadászterületét, a Hohenlohe Krisztián Kraft herceg által magyar birtokosoktól részletekben összevásárolt hetvenezer holdas Javorinát, ahol most halódik az utolsó bölény ... János gróf, aJki az uj államalakulás után is meg­tartotta lengjél állampolgárságát és igy mint kül­földi államipolgár teljes joggal viselhette grófi cí­mét és rangját Csehszlovákiában is, jókedélyü, mulatós, bohém fiatalember volt Úri passzióiról legendák keringenek. Kivénült lovai számára va­lóságos szanatóriumot építtetett a lublói várban és itt tartotta márvánnyal borított istállóban egy­kor ketlvene. paripáit. A várur hídja a Dunajecen át A Dunajee. partján elhagyottan és némán áll a, karthauzi barátok egykori klástroma: a Vörös kolostor. Előtte lombokat hajt' még a hars, ami alatt Rákóczi megpihent. • f. ' *.-ív .■ '. ' **•:■ , V •. v . ; .. Kétszáz esztendővel ezelőtt innen repült el egy néma barát, Fráter Cyprianus maga szer­kesztette repülőgépével a Halastó meredek szik­láihoz. ­Ezt a kolostort nagyon szerette Zamoyski gróf és a mellette lévő vendéglőben mulatott gyakran barátaival. Minthogy azonban innen nagyon mesz- sze esik az a határállomás, ahol barátai átkelhettek volna Lengyelországból, az ifjú gróf barátai ké­nyelmére összerakható vashidat építtetett -s ezt csak olyankor fektette le a Vörös klastrom mellett a Dunajecre, amikor mulatság esett a Rákóczi harsak mel­lett ... Szenvedélyes autóvezető volt. Állandóan hat-hét autója állt a garázsában ... Ha valahol defektus érte a kocsiját, otthagyta az országúton. Nem törődött vele, ki viszi haza... Rengeteget fizetett ki autókért és még többet balesetekért, amiknek okozója volt. De azért autóreparálás, benzin és 1 olaj vételára fejében háromezer korona biján félmillió, szerepei az adósságok listáján. Aki pénzt kért tőle, annak kérdezés nélkül adott. Millió és millió koronára rúgott az az ösz- szeg amit jótállás címén' a barátaiért kifizetett. A szepességi bankokban százszámra voltak for­galomban Zamoyski János gróf váltói. És soha sem tett szemrehányást senkinek, ha a váltót a lejáratkor ki is kellett fizetnie. Királyi házasság Öt évvel ezelőtt megnősült. Házassága nagy feltűnést keltett: feleségül vette Izabella infánsnőt, XIII. Alfonz király elhunyt nővérének leányát. Addigi életmódjával a házasság után felhagyott. Állítólag fantasztikus hozomány kísérte ezt a há­zasságot, de az a néhány millió készpénz, amit a grófnak kifizettek, elment a hitelezőknek. Izabella infánsnő vagyona nagy részben földbir­tokban fekszik Spanyolországban, ezekről a birto­kokról látják el tejjel Madrid legnagyobb részét. A vagyont a forradalom kitörésekor nem lehetett mobilizálni. Alfonz király pedig nem segített só­gorán, amikor az bajba jutott. Ámde beszélik azt is, hogy Izabella infánsnő a maga vagyonát férje birto­kaitól elkülönítve kezeli és őt férje anyagi ügyei nem érdeklik... Közben egy előkelő budapesti szanatóriumban megszületett a grófi pár első gyermeke is és ezt maga a felséges sógor, XIII. Alfonz tartotta Bu­dapesten . keresztvíz alá. A keresztelési üunepsé- cék ren<?ftt.í»<r 'mónafc emésztették meff. az anartmári. amelyben az infánsnő lakott., elfoglalta a budapesti szanatórium egyik egész emeleti 'traktusát. Ekkor érkezett el a gróf az első fizetési ne­hézségig. Beszélgetés a gráfiai Már egy éve, hogy a lőcsei törvényszékhez be­terjesztette Zamoyski gróf a kérését, amelyben amelyben hitelezőitől egyévi moratóriumot kért. Vagyonkimutatása szerint ebben az időbon egymillió dollárra becsülte aktíváit, amivel szemben adósságai nem érték el a százötven- ezer dollárt sem. Hitelezői hozzájárultak a moratóriumhoz és min­denki meg volt győződve arról, hogy a gróf ur fizetni fog. Ebben az időben kértem kihallgatást tőle. Szí­vesen fogadott. A lublói vár alatt épült kastély dolgozószobájában beszélgettünk órák hosszat. Szimpatikus, kedves, mindig mosolygó arcú em­ber a gróf, nem látszik rajta, hogy gondjai vol­nának. A szavaiból kiéreztem, hogy arra gondol: „Hátam mögött itt állanak a Zarnoyskiak, Bour­bonok milliói, de a gavallériám nem engedi meg, hogy idegenek segítségét, még ha ezek az idege­nek atyámfiai is, igénybe vegyem14. — Mi az oka annaik, hogy gróf ur fizetési nehézsé­gek közé jutott? — ez volt az első kérdésem és ereznem kell, hogy ezt a kérdést eddig senki sem intézte az egykor dúsgazdag főurhoz. „Honnan veszek pénzt?** — Nincs pénz — feleli nevetve — és ahol nincs, ott nem lehet fizetni. Mindenki tudja, hogy müyen hatalmas vagyont fektettem be Ruzsbaoh fürdőbe, amelyet a Magas Tátra egyik modem fürdőjévé fejlesztettem. Strandot, éttermet és szállodát épi- tettem. De a fennálló devizarendeletek lehetelenné teszik, hogy a vendégek tömegesen jöjjenek a Tát­rába. A faüzletem pang, nem adtam el egy darab fát sem... Hát honnan vegyek pénzt? Nincsen jövedelmem, hát fizetni sem tudok... — Még mindig mosolyogva teszi hozzá: — Akik ismernek, tudják, hogy én fizetek . .. Egy Zamoyski az utolsó fillérig kifizet minden­kit ... Egy év múlva nem tartozom már senkinek sem... Megkockáztatom a kérdést: — És miből fog fizetni gróf ur, egy év múlva? Széles kezeit széttenpeszti és úgy felel: — Miből fizetek egy év múlva? Egy év hosszú idő... Addig csak történik, valami... Most tör­jem a fejemet azon, hogy miből fizetek majd egy év múlva? Ezen igazán ráérek még gondolkodni. — Lehet, hogy eladom birtokaim egy .részét, lehet, hogy mást csinálok, e pülanatban nem is izgat ez a probléma. Elégedjenek meg az emberek azzal, hogy: egy éven belül mindenki megkapja a pénzét. Költségekkel és kamattal együtt. Ha majd

Next

/
Thumbnails
Contents