Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-23 / 217. (3327.) szám
2 Simon Parisban mindenekelőtt a francia-német közvetlen tárgyalások lehetetlenségéről fog meggyőződni. — Az „Eoho de Paris" és a konzervatív sajtó azt hangoztatja, hogy a francia'közvélemény meg van győződve arról, hogy az angol külügyminiszter látogatása meggyőzi Németországot fegyverkezési követeléseinek tarthatatlanságáról és rábírja a németeket arra, hogy térjenek vissza Gentfbe. 1933 december 23, szombat A 18 havi katonai szolgálat további fentartását fogja kérni a nemzetvédelmi minisztérium Meghosszabbították a magyar transzfermoratóriumot Budapest, december 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A harminchármai bizottság ma délelőtt tartott ülésén hozzájárult a traaiszferm óra tórium ról szóló rendelet hatályának újabb egy évvel való meghosszabbításához. Egyes körök a külföldi hitelezőkkel szemben erélyesebb eljárást követeltek, mások azt indítványozták, hogy a külföldi hitelezőkké! újabb tárgyalásokba kell bocsátkozni. A bizottság ezeket az indítványokat elvetette.. A harminchármas bizottság mai ülésén elfogadta. az újabb adókönnyítésekről szóló kormány rendeletet is. Eszerint öt év alatt kamatment eser fizethetik adóhátralékaikat azok, akiknek adója a 250 pengőt nem haladja meg. Az ennél magasabb, de 1000 pengőt meg nem haladó adótartozások ugyancsak öt év alatt fizethetők, de 6 százalékos késedelmi kamattal. Ungvár képviselőtestülete táviratban fog tiltakozni a Lubbe-iiéle? ellen? Ungvár. december 22. (Ruszinezkói szerkesztőségünktől.) Nagy meglepetést okozott az ungvári városi képviselőtestriilet szerdai közgyűlésén a konnujunista párt egy indítványa, amely arról szólt, hogy a képviselőtestület táviratban tiltakozzék a lipcsei bíróságnál Lubbe és társainak elítélése ellenAz indítvány az ülés végén került napirendre, amikor már a képviselőtestü letá tagok egy része eltávozott. Az indítványt Rauser cseh nemzeti szocialista párti gimnáziumi tanár, polgáraestorhelye tte®, mint elnök állva olvasta fel cseh nyelven és azonnal feltette a kérdést, hogy a képviselőtestület elfogadja-e. A többség hallgatással adta beleegyezését a tiltakozó távirat elküldésébe s még csak hozzászólás sem esett a különös indítványhoz, mert az egész ügy alig pár másodperc alatt zajlott le. Bradác miniszter ujságnyiiatkozata a tábori erődítmények ás a léoi védelem kérdéseiről Prága, december 22. Bradács nemzetvédelmi miniszter pjiságtnyidatkozatban foglalkozik a nemzet védelem aktuális problémáival. —A repülésügy kiépítéséire a katonai ható- ; ságok fokozottabb figyelmet tanúsítanak — mondotta a miniszter — se téren megértést találtak nemcsak a parlamentnél, hanem az : államháztartást vezető tényezőknél is- A repülőgépekre való nemzeti gyűjtés eredménye ás arról tanúskodik, hogy a polgárság legszélesebb rétegei is. elismerik, hogy a katonai repülőgépek számárnak emelésére szükség van. A légi támadások ellen, amelynek veszedel- < inét nem kicsinyeljük le. a legjobb védelem a J saját kitűnő lepülőügyüak és a repülőtámadást elhárító jó védelem. Abban az esetben < sem szabad, hogy erőt vegyen rajtunk a pá- ; mik, ha a front mögötti polgárságot nem tudnék megvédeni a légi támadással szemben- t A légi araad ások hatását a minimumra le- | hét szorítani, ha a lakosság tájékozva van j a támadás veszedelméről, kellőképen fegyelmezett és szolidárisán viselkedik. E tekintetben fontos informatív feladat várja a sajtót. A polgárságnak a légi támadással szemben való megvédését magán korporációkra bíztuk, amelyben nemcsak a nagy polgári szervezetek megbízottai, hanem a hatóságok képviselői is részt vesznék.- Nem tagadom, hogy főleg a helyi hatóságoknak döntő szereppel kell bírni ok ebben a munkában. Erre a munkára egyelőre mindenki önként jelentkezik, azonban ezt a részvételt az állami közigazgatás központjaiból kell irányítani. Azonkívül egye® jogi kérdéseket is szabály ózni kell, hogy a polgárság védelme szilárd alapokon nyugodjék. Ez mind a legközelebbi , hónapok feladata. A. polgárság védelmének akciója visszhangra talált az olyan városokban is, ahol német, közigazgatás van, például Leítmeritzben, Troppauban, Bilimben- — A határok megerősítésének problémáját 'komplikálja határaink hosszúsága- Ennek dacára i a katonai hatóságok t^vbe vették, hogy tábori erőditményeket létesítenek legalább a legveszélyeztetettebb pontokon, mii természetesen a pénzügyi eszközök elő- eremtésébői függ. Azon eszközökkel, amelyek -andelkezésünkre állanak, nagyon gazdaságosan kell bánni, s e tekintetben inkább a modern fölszerelés mellett határozzuk el magunkat, semmint olyan erődítmények mellett, melyek amúgy sem lehetnének kellő terjedelemben föl építhetők. Uzzed kapcsolatban újból fölhívnám a figyel- net arra, hogy tuJhosszu határok mellett, amiyenekkel mi bírunk, a legnagyobb jelentősére van a repülésügynék: Nem tagadom azt, rogy a határok védelmére békében is rentábilis intézkedéseket lehet tenni, ilyenek pétiéül a jó utak, a távirat és telefonösszeköttetés i határvidékeken, a vasúti kapcsolatok kiépi- ése, etb. E téren az államháztartás polgári reszortjai most jobban a kezünkre járnak, ugv- rogy védelmi lehetőségeinket fejlesztjük- — Már a szenátus költségvetési vitájában is Ungvár. december 22. . (Rusziné zkói szerkesztőségünktől.) A szociális gondoskodás terén Ungvár városa a legnagyobb erőfeszítéseket gyakorolja, hogy a nagymértékű ínségen csak némiképpen is segítsen. Főként a gyermekek gondozására helyez súlyt. Az iskolákban összeírt szegény gyermekek száma 1474-et tett ki. Oly. nagy szám/ hogy a város nem, tudta volna valamennyit ruhával, vagy cipővel ellátni, ezért a kevésbé szegényeket. törölte s ilymódon 497 gyermekkel kevesebb kapott karácsonyra ruhát és cipőt. A 948 rámutattam arra, 8 előttem több szónok is utalt rá, hogy a leszállított tényleges szolgálati idő, amely már az 1983-as sorozás! évjáratra vonatkozik, az év bizonyos szakában nem biztosítja számunkra a kellő létszámot- A tizennégy havi szolgálati idő mellett az idősebb évjárat elbocsátása után a kaszárnyákban csak két havi kiképzéssel biró újoncok maradnak. A mai viszonyok között a traunkapiaicon sem hozza meg a leszállított katonai idő azokat a nemzetgazdasági előnyöket, amelyeket tőle vártak. Ezért való- színű, hogy a tizennégy havi tényleges szolgálatról Szóló törvény < életbeléptetésének elhalasztását fogjuk kérni. Á dolognak természetesen költségvetési következményed is vannak, s ezért gondosan meg kell fontolni. A közvéleményt már több Ízben tájékoztatták arra vonatkozólag, hogy az általam most felhozott okokból az 1932-es évjáratot, amely a törvény’’ értelmében 1984 március végéig Köteles szolgálni, nem bocsáthatjuk el előbb a tényleges szolgálatból. segélyben részesülő gyermek között 86 fiuruhát, 264 pár cipőt, 95 kabátot osztottak ki, mig a leánykák között 50 ruhát, 282 pár cipőt és 169 felsőkabátot Az erre szánt összeg 45 ezer koronát tett ki. A felnőtt ínségesek egyszeri felsegélyezésére 165 ezer koronát szánt a város. A jelentkezők száma 1625 volt, melyből 440-et töröltek, mert az Összeg kevésnek bizonyult. így is 833 nős és 352 nőtlen Ínséges kap segélyt A nőtlenek 4 darab 10 koronás utalványt, mig a nősök é® családosok fél öl fát 2—10 kg lisztet, babot, zsírt, cukrot, és egy 15 koronás vásárlási utalványt. 210 ezer korona értékű karácsonyi segélyt eásr'f szegényeinek Ungvár városa Kö,e: 1000 gyermek kapott ruhasegé'yt A KÉK GYÉMÁNT m „Mimi , I H „„ Ilii n--------------timnmm ». ;yjw». aw«v=uí* REGÉNY Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS (80) — Lehet, de nem tudom bizonyosan. Csak arra emlékszem, hogy éjjel, amikor hazamentünk, a kapu előtt hozzánk csatlakozott és egy darabig elkísért. Akkor .persze azt hittem, hogy ő is Kálmánéktól jön. Ugyanis bundája alól kilátszott a iehér csokornyakkendő. — Tehát az is lehetséges, hogy nem is volt Kálmánoknál s csak azt a látszatot akarta kelteni, hogy ő is ott volt. — Bizony, ez nincs kizárva. Különben, ha biztosat kivan tudni, felhívom telefonon Kálmánokat és megtudom tőlük a vendégek névsorát. Nem voltak tulsokan. lehetetlen, hogy egy idegen feltűnés nélkül beférkőzhetett volna hozzájuk. Két perc múlva már György előtt feküdt a névsor: csupa ismert név. Nem volt közöttük egy sem, amely mögé a betörő elrejtőzhetett volna. — Ismeri ön Urbán Miklóst? — kérdezte — IgeD —- felelte a lány. — Nem hasonlít rá ez az ember? — Persze! Most már tudom, miért volt olyan ismerős. Hogyne, nagyon hasonlít! — De, ugy-e, az lehetetlen, hogy ő maga lett volna? Uus felnevetett. — Nem, ez teljesen kizárt. Nagyon jó barátunk. Különben is úgy tudom, hogy jelenleg Lillafüreden van. — Most még csak arra legyen szives felelni — mondta a detektív —, hogy tegnap, mikor Sáros*? yékhoz mentek, hol csatlakozót 1 magukhoz a fiatalember? — Várjon csak . . . Igen. a földalattin, ő később szállt be mint n'ji. Rögtön hozzánk csatlakozott és élénk társalgást kezdett velem. Sá- rossy Edithröl, apjáról é® vőlegéflyóríjjl, ák&et látszólag mind nagyon jól ismert. Azt mondta, ő is az eljegyzésre megy. Én persze nyugodtan szóbaálltam vele, mert emlékeztem, hogy Kálmánéktól is ő kisért haza minket. S a modora, viselkedése is mindenképpen úriemberre vallott. György megköszönte a felvilágosítást és elbúcsúzott. Szédülő fejjel ment le a lépcsőn. Kezdte világosan látni a betörő előre kigondolt, hajszálfiuom pontossággal kidolgozott ée végrehajtott tervét. Elcsüggedt- S hogy csüggedése teljes legyen, a rendőrségen is két1 kellemetlen hir várta: a keresett gépkocsinak nem tudtak a nyomára akadni, a lillafüredi fürdőigazgatóságtól pedig azt a telefonérteeitéet kapták, hogy Urbán Miklós két hét óta csakugyan ott tartózkodik. A sokat ígérő nyomok estére mind elmosódtak. Este György holtfásadtan ért haza budai lakására. Andor nem mert tőle kérdezni semmit, leolvasta arcáról a balsikert. Egyideig némán ült szemben a két barát, de György nem birta sikáig a gyászos hallgatást, felugrott, néhányszor végigszaladt a szobán és beszélni kezdett: — Ilyen körmönfont csirkefogóra még nem akadtam. Hallgass ide, hogyan dolgozott a gazember, milyen zseniális előrelátással. Egyben nem tévedtünk: hogy ő is az eljegyzési ünnepélyt fogja a legalkalmasabb időpontnak Ítélni az ékszer elrablására. Csakhogy ő, ez minden cselekedetéből kiviláglik, a mi jelenlétünket ifc számításba vette. Tudta jól, hogy őrizni fogjuk az ékszert és figyelni fogjuk a vendégeket. Tehát két feladat előtt állt: az egyik, hogy úgy lopja el az ékszert, hogy azt ne vegye észre senki, a másik, hogy valamiképp eloszlassa esetleg ráirányuló gyanúnkat, s mindkét feladatát fényesen megoldotta. Az ékszer egyezer már a kezében volt, akkor, amikor az, ARnuum-üzletet kivitte * báróhoz. Igaz, hogy alig egy fél órára, de ez az idő is elég volt neki ahhoz, hogy lenyomatot, esetleg fényképet ig készítsen róla- - melynek alapján aztán ■ megteremtette a tökéletes- utánzatot. Lehet, hogy már a megzavart betöréskor is az volt a célja, hogy kicserélje az ékszert. Az utánzat elkészítése volt a feladat könnyebb, tisztán technikai része. Sokkal nehezebb volt az eljegyzésen, ahol száz meg száz ember v-olt jelen, olyan alkalmas pillanatot találni, mikor a cserét 'észrevétlenül végrehajthatja. Sejtette, hogy amikor a büffét megnyitják, az a szoba, ahol az eljegyzési ajándékok vannak közszemlére kitéve, teljesen kiürül. Ez ilyenkor mindig igy szokott történni. Tehát ez volt számára az egyetlen lehetséges időpont. De arra is számítania kellett-, hogy legalább egy, őrszem mégis marad az asztal mellett, akinek a figyelmét néhány pillanatra el -kell terelnie. Ezt a célt szolgálta, még pedig fényesen, a pneumatik durranása, ami minden valószínűség szerint valamilyen adott jelre történt. Feladatának első részét, amint. látod, bámulatos tökéllyel oldotta meg barátunk. De még ennél ig nehezebb volt a második rész: személye iránt bizalmat kelteni! S amit ezzel kapcsolatban véghezvitt, az valóban minden csodálatot megérdemel Ide figyelj! Az eljegyzés előtti napon estély volt Kálmánoknál. És emberünk tudta, hogy Kálmánék vendégei ugyanabból a társaságból kerülnek ki, mint Sárossyék másnapi látogatói. Olyanokkal akart, megismerkedni, akiknek a társaságában gyanúkéités nélkül lépheti át Sá- rossyék küszöbét. Kálmánékihoz nem mert felmenni, ez nagyon kockázatos lett volna. Tehát estélyi ruhát öltve nyugodtan várt a kapu előtt, mig a távozó vendégek között olyanokra nem akadt, akik céljának megfelellek. Sebestyén éket ismerte hírből és látásból. tudta róluk, hogy nagy társadalmi életet élnek, tehát igen sok embert ismernek s bizonyára a feléről sem tudják, hogy kicsoda, őket, választotta. És milyen pompásán választolt! Meri többet is tudóit ám róluk. Tudta például, hogy mivel gyalog .mennek haza. nincs autójuk, tehát a másnapi eljegyzésre villamoson fognak menni. S minthogy, a Gizella-téren laknak, azt már igazán nem volt nehéz kitalálni, hogy a földalattit fogják használni. Különben ezt maga a lány is megmondta neki. Tehát, megvárta az egyik állomáson azt a földalattit, amelyben Sebestyének vollak, előző napi ismeretsége jogán hozzájuk csatlakozott és a leánnyal élénk társalgásba merülve jelent meg a Sárossy-palotá- ban. Hallatlan ötletesség! De arra a lehetőségre is számított, hogy esetleg még igy sem hárítja el magáról a gyanút; nem tartotta kizártnak, hogy át fogják kutatni kabátját és hogy a motozásnak az általa kívánt eredménye legyen, egy olyan ember nevét varratta kabátjába, egy olyan embernek cimzeít levelet tett a zsebébe, akiről tudta, hogy hasonlít rá. minden gyanú fölött áll s jelenleg Lillafüreden üdül, tellát nem lehet az eljegyzésen. Éis minden pontosan úgy történt, mint ahogyan azt előre látta s valamennyi tervünkön átlátott. Nem csodálom, hogy alul maradiunk. György. elhallgatott és fáradtan hunyta le szemét. Andor részvéttel nézte sápadt, kimerült arcát. — Tehát végleg feladtad a játszmát? — kérdezte félénken. — Nem! — kiáltotta György magánkivül, — ha addig élek is, kézrekeritem a gazembert! X. Még tizenegy óra sem volt és a belvárosi plébánia máris zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Csak a szentképek, az oltár, a hideg márványoszlopok s a faragott padok figyelmeztették az embert, hogy templombau van, mert különben a divatos ruhák, a kipirult arcok és a mindinkább fokozódó türelmetlen zsivaj után Ítélve könnyen azt hihette volna., hogy valamilyen hangversenyterembe tévedt, ahol végsőkig fokozott izgalommal várják az ünnepelt, művész megjelenését. Mindenki azon volt, hogy már jőelöre helyet biztosítson magának, ahonnan ,,mindent“ látni lehet, (Folyik j
